Elsőre a borítójába szerettem bele. Egyedi, klassz színvilágú múltidéző szépség. Aztán olvastam csak a tartalmát a borítón. Az, hogy a „Büszkeség és Balítélet” folytatása mindenképp felcsigázta az érdeklődésemet, mert imádom Jane Austen remekét. Egyszóval „kell nekem” könyv lett. Arra csak később jöttem rá, hogy van előzménye, jelesül a Pemberley- krónikák.
Nos… ez nem az, amire gondoltam. A történet ugyan valóban folytatása Elizabeth és Darcy szerelmének, pontosabban róluk és a leszármazottaikról szól a könyv, de az író túlszőtte a mesét. Mintha nem lenne koncepciója, keverednek a szálak, és a nevek, időről időre vissza kell nézni, hogy most kiről is van szó. Ez nálam, a könyv halála. Ugyanakkor, bár az ihlető Jane Austen, a veretes mondatok kimaradnak a regényből. A sok tőmondat miatt csattogós olvasmánnyá válik, ami tönkreteszi az Austen féle lágy romantika képzetét. Nekem csalódás, ami azonban nem azt jelenti, hogy egyébként nem jó könyv, de nem az enyém.
Adatok:
Kiadó: I.P.C Könyvek
Sorozat: -
Oldalak száma: 340
Kiadás éve: 2011
Fordító: Miklósi Zsuzsanna
Fülszöveg:
Minden idők egyik legsikeresebb regényének, Jane Austen Büszkeség és balítélet-ének főhősei élik tovább életüket e bájos és szellemesen megírt történet lapjain. Öt fiatal nő – az Elizabeth Bennetet és Mr. Darcyt követő új generáció – élete bontakozik ki a kötet lapjain, némelyikük még Jane Austen, mások viszont már Miss Collins képzeletéből léptek elő. Az izgalmas történések egy mozgalmas időszakba ágyazódnak: az ipari forradalom utáni időszak érájából kiindulva egészen a viktoriánus kor kezdetéig. Ezek az asszonyok más Jane Austen-hősnőkhöz hasonlóan mind erős, független egyéniségek, kiknek történetét az egymáshoz és a Pemberley-hez fűződő viszony köti össze. A központi téma természetesen továbbra is a szerelem, barátság, házasság és a kötelességtudat, valamint mindezek mellett a kor legnagyobb politikai és szociális kihívásai.
