T. J. Klune: A ​bábuk élete

Ezt a regényt talán úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy a Terminátor és a Pinokkió lekerekített ötvözete. Kevésbé élesek a sarkok, szépen összegyúrt történet, de jól felismerhetőek az alaptörténetek, és azok fő mozzanatai. Ez egy kicsit összezavart, mert sem a „Suttogó ajtón túl” sem a „Ház az Égszínkék tengernél” nem volt ennyire nyilvánvalóan retelling.

Azt hiszem Klune stílusát nehezen lehet zsánerekbe illeszteni. „A bábuk élete” nem sci-fi, nem romantikus, klasszikusan nem is fantasy. Ahogy a többi regénye sem az. Lehet, hogy önálló zsánert alkot, empátia regény, vagy érzelem-regény kategóriát, nem is tudom. Egyszerre különös, szabálytalan, mégis símulékony és kedves.

A regény témájában egészen eltérő a szerző korábbi műveitől, ha van egyáltalán bármiféle vezérlő elv, mert a másik két regény cselekménye sem hasonlít egymásra. Ugyanakkor szépen illeszkedik a Klune regények sorába. Egyedülállóan hozza azt az összetéveszthetetlen hangnemet és stílust, amiben a amerikai szerző egészen különleges. Könnyű, akár a friss levegő, gördülékeny, mint az egymásba kapaszkodó fogaskerekek mozgása, van benne egy csomó érzelmi töltet, és több nagyon mély filozófiai kérdés. Egyszerre légies és nehéz. Olvastatja magát, elgondolkodtat, és sohasem unalmas. Lehet, hogy a cselekménye kiszámítható, és az is lehet, hogy ez a retelling nagyon hasonlít az eredeti mesére, mégis figyelmet igényel. Egy-egy kérdés egészen mélyre meg, egyszerre kihívás és érzelmi góc, nevetgélés, és csendes sírdogálás.

Maga a történet viszonylag egyszerű. Van benne csavar, de nagyjából azért kitalálható a történetív, és a vége sem nagy meglepetés. Klune nem igazán dolgozik függővégekkel, nem körömrágósan izgalmasak a sztorijai, sőt általában meglepő fordulatok sincsenek.

A világépítés meglehetősen sajátos, és egyedi, ugyanakkor valószínűleg nem túl működőképes. Ha mélyebben belegondolok, szerintem az általa felépített világ egy áramszünettel ripsz-ropsz kiüthető, hogy ennél mélyebb technikai ügyekbe bele menjek. Hozzáteszem nem is tudnék, fizikából analfabéta vagyok és a sci-fi regények is távol állnak tőlem. De mégis látom a regénybeli világ hibáit, továbbá kb ismerem a robotika alapelveit, és vannak olyan egyéb ügyek is, ami miatt a felépített robotvilág egyértelműen csak a fantázia terméke. A jó benne az, hogy nem is kell működnie, a mondanivalónak csak keretet ad nem lényegi részt.

A karakterek meglehetősen egyszerűek. Nem kétdimenziósak és nem is sablonosak, de nincsenek nagy személyiségi defektusok, hacsak a kis ostoba de lelkes porszívót, a szociopata nővérrobotot, vagy a morgós androidot nem vesszük annak. Ritka a negatív szereplő, az antihős nem is létezik, és gonosz mint olyan vagy nincs vagy valahogy megjavul. A szerző a karakterépítésben általában idealista, de mivel nagyon érzelemközpontú elnézzük neki.

Amiben ő igazán nagyot alkot, az az érzelmi ív felépítése. Mindig látványos, ahogy felépülnek (és lebomlanak) a kapcsolatok, ahogy a szeretet kivirágzik, vagy a megbocsátás rögös útját végigjárják a szereplők. Sosem kapkodja el, és mindig jól adagolja. Ebben a történetben is több olyan pont volt, ahol elszorult a torkom, ahol elnevettem magam, vagy épp összeráncoltam a szemöldököm. Sosem hagyja a történet, hogy kívül maradjak rajta.

A másik különlegessége a regénynek a filozófiai mondanivalója. Klune gyakran elmélkedik az élet értelmén. Sokszor, sokféleképp megkérdőjelezi az emberiség hasznosságát, az élet hasznát, sőt a halált magát is. Ebben a történetben a teremtést járja körül. Az élet létrehozását és elpusztítását. Azt, hogy lehet-e istent játszani. A jogokat, kötelességeket, és a feloldozást. Mindezt annyira beépíti a történetbe, hogy cseppet sem tűnik gittrágásnak, vagy unalmas fejtegetésnek. Már csak utólag veszi észre az olvasó, hogy hoppá itt mondott valami egészen érdekeset.

Elsőként az hittem nem fogom szeretni ezt a regényt. Nem szeretem a Pinokkiót, sem a teremtéstörténeteket. Nem szeretem a gépeket sem különösebben. Általában nem is értem őket. Mégis olvasni akartam, mert az író korábbi regényei nagyon tetszettek. Aztán ahogy átrágtam magam ezen a 460 oldalon, megszerettem Victort Giot, Hab-et, Ratched nővért és Rambót. Velük együtt az egész furcsa világot.

A magyar borító csodás. Sokkal szebb mint az eredeti. Hálás vagyok a Galaktika Könyveknek, nemcsak ezért, mert elhozta nekünk a Klune könyveket, hanem azért is, hogy ilyen szépen felöltöztette mindhárom kötetet. Külön-külön de együtt is remekül festenek a könyvespolcon.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 460.

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

Az ​erdő mélyén, fákra épített, különös házakban három robot lakik: Giovanni Lawson, a feltaláló android, Ratched nővér, egy szadista hajlamú, szigorú nővérrobot, valamint egy apró porszívó, Rambo, aki szeretetre és figyelemre vágyik. És él ott egy kamaszfiú is, Victor Lawson. Ők így együtt szerető családot alkotnak, a világ elől elrejtőzve, biztonságban élnek.

Egy napon Victor talál egy ismeretlen androidot, aminek a mellkasán a „Hab” felirat díszeleg. Megjavítja a működésképtelen gépezetet, és idővel megtudja, hogy valamikor a múltban Gio és Hab ismerték egymást – abban a távoli múltban, amikor még emberek is éltek a Földön.

A világ jelenlegi urai, a titokzatos Főhatóság által irányított robotok felfedezik az erdő mélyén rejtőző telepet, Giót elfogják, és elhurcolják az Elektronikus Álmok Városába, ahol az androidra a leselejtezés vár, vagy ami még rosszabb, az újraprogramozás.

Victor és a többiek útra kelnek, hogy megmentsék társukat…

T. J. Klune ezúttal egy robotokkal benépesített különleges világba kalauzolja az olvasót, hogy újra megmutassa, mit jelent egymás elfogadása és a feltétel nélküli szeretet.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Cs. Szabó Sándor: Tíz ​lövő, tíz asszony

Cs. Szabó Sándor szegről-végről földim. Egy ideig élt a szülővárosomban, ám én pont akkor nem, így igazán csak „hírből” ismertem. Aztán az élet úgy hozta, hogy idén egy Író-Olvasó Találkozón a helyi könyvtárban, íróként előbb ismertem meg, mint ahogy olvastam volna a regényeit. Picit szégyelltem is magam, de ritkán olvasok történelmi regényeket. A nagy klasszikusokat, mint az Egri Csillagok, a Kőszívű ember fiai és a Koppányi Aga testamentuma persze nagyon szeretem, de valamiért általában elkerüli a figyelmem a zsáner. Aztán a szerzőtől kaptam egy dedikált példányt a „Tíz lövő, tíz asszony” című kötetből, úgyhogy kedvező lett a csillagok állása ahhoz, hogy kalandba keveredjek a honfoglalás kori magyar történelemmel.

A helyi könyvtárban sok Gold Book Kiadós történelmi regény van (Cs. Szabó Sándor „Árpád vére” sorozata is teljes), ezért meglepett a könyv külalakja. Sem a mérete, sem a borítója nem illeszkedik az Árpád vére sorozatba, igaz klasszikusan nem is része a ciklusnak, de mégis... Mondjuk én nem bánom, hogy nem egy újabb kézifegyvernek minősülő példányt kellett tartogatni, de a gyűjtők szerintem kicsit csalódtak, hogy a polcon nem mutat egységes képet a történelmi regény gyűjteményük. Ettől függetlenül szép a könyv. A grafikája kifejező, és a színvilága is nagyon otthonos.

A regény a Honfoglalás utáni időkben a Kalandozások korában játszódik. Erről az időkről én keveset tudok, de bízom a szerző tudásában, ezért készséggel elhiszem hogy a lehetőségekhez képest valós képet festett a korról. Igazán izgalmas időutazás volt, a szerző könnyű utat mutatott az élő tűz mellé, az európai hadi ösvénye és a Dunaparton egyaránt. A két szálon futó történetben a keszi törzs egy családjának életét láthatjuk, ahol a férfiak a hadak útját járják Itáliából hazafelé, míg az asszonyok őrzik a tüzet és egymást, meg az otthon melegét a családnak és az utánuk következőknek. A lángot, amiben láthatjuk a becsülettel megharcolt hírnevet, a rontást és ármányt, a csalást és a megbocsátást, a hitet a szeretet és az egész emberi életet.

A történetben egy fürkészcsapat Szalárd vezér nyomában hazafelé tart Tege tízfő vezetésével. A csapatban atyák és fiúk valamint unokafivérek vágtatnak együtt a harcok után fáradtan, de még a zsákmány reményében az Alpok hegyeinek árnyékában. Fülük és szemük a támaszuk, ujjuk az íj húrján, éberségük állandó, hitük egymásban és szellemekben. Ebben a világban kevés a szó, de ami elhangzik az igaz, kevés a vagyon, de ami van, azt megbecsülik. A vér erős, az ellenség úgyszintén. Az árulás mégis utat talál, a becsület éppoly viszonylagos, mint ma a modern világban.

Miközben a harcosok kisebb-nagyobb csatákba bonyolódva törnek utat, az asszonyok a család időseivel és a gyerekekkel együtt ugyanúgy megvívják a maguk harcait ahhoz, hogy fenntartsák a rendet, amit a férfiak rájuk hagytak. A belső és külső veszéllyel dacolva bátran, bölcsen, és a férfiakkal egyenrangúan helytállva, ezek a nők igazi harcosok.

A regény egy rövid, feszes epizód a törzsi Magyarország életéből. A cselekmény két szálon fut, de lineáris, nem bomlik százfelé, és nem ugrál az időben. Szépen, tisztán követi az utat, amit vélhetően bejárhatott egy korabeli család. A szövegezés korhű, de azért még élvezhető. Néhol egy-egy szó jelentésén gondolkodnom kellett, de összességében gördülékenyen olvasható a történet. Stilisztikailag és koncepciójában is egyben van a történet. Vitt magával a szöveg, könnyű volt olvasni, ismerős volt, de nem kiszámítható a cselekmény, és nem is túl romantizált.

Cs. Szabó Sándor regénye a magasztos történelmet emberivé teszi, a honfoglalás kori hősöket leemeli a piedesztálról és gyarló emberi tulajdonságokkal látja el. Nagyon élővé és nagyon ismerőssé varázsolva a távoli múltat. Szerettem, hogy nem volt túl magasztos a történet, és hogy egy hősi ének helyett igazi emberekkel igaznak tűnő olvasmányt kaptam. Kedvet csinált ez a regény a teljes ciklushoz és a magyar történelmi regényekhez. Köszönöm az élményt.

Adatok:

Kiadó: Gold Book Kiadó

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 258 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Valahol ​a távoli Itáliában, Szalárd vezér győztesen hazatérő seregétől leszakadva keresi a hazautat tíz lövő. Egy névtelen Duna menti kis szálláson várják őket asszonyaik, gyerekeik. A szokásoknak megfelelően a család feje, Tege vezeti a tizedet, míg felesége, Szente asszony felel az otthon maradottakért: asszonyokért, gyerekekért, a lövőséghez már túl öreg, vagy még túl fiatal férfiakért.

A család mindkét fele halálos veszélybe kerül, az otthon maradókra erőszakkal rákényszeríti magát egy fekete kabar tized, a lövők pedig túlerőbe ütköznek, miközben igyekeznek utolérni a fősereget.

És ahogyan az a legjobb családokban is megtörténhet, az irigység, a nagyravágyás nyomán a külső és belső ellentétek ugyanúgy veszélyeztetik mindkét közösség létét.

Valaki megcsonkítja Szente asszony szellemfáját, rontást hozva a falura.

Valaki csak azt lesi, mikor léphet az öreg Tege helyébe.

Valakit máshoz húz a szíve, mint akit az élet neki rendelt, és nem tud ellenállni a kísértésnek.

Valaki nem tér haza a harcból.

Valakit nem vár már otthon az, akihez hazavágyott.

A könyv megvásárolható ezen a linken: GOld Book webáruház

Kelly St. Clare: A ​vámpírklán adóssága

    A Vérkötelék sorozat első kötete remek felütésnek bizonyult, alig vártam a második részt. Szerencsére az Álomgyár Kiadó gyorsan kihozta a teljes sorozatot, úgyhogy nem kellett éveket várnom a folytatásra. Pillanatok alatt el is olvastam, viszont sajnos a zárókötet még nincs meg nekem így némi hiányérzettel zárom az évet. Nagyon gyorsan behúzott ez a speciális vámpírvilág, úgyhogy alig várom már, hogy teljesen a mélyére ássak, bár már előre szomorú vagyok, hogy hamarosan lezárul Basilia és Kyros története.

A „Szövetség a vámpírokkal” című első rész egy elég szomorú függővéggel zárult. Basilia nagyanyja meghalt, ami nyitva hagyta az utat visszafelé, azaz a főhős valamennyire függetlenedni tudott a Toronytól, és talán Kyrostól is. Ami meglepő módon mintha még távolabb tolná egymástól az amúgy sem egymsra hangolt főszereplőket. Az író érdekesen forgatja a szereplők közti érzelmeket, ritán lehet előre felmérni, hogy milyen döntést hoznak, az amúgy sem hagyományos karakterek.

    A második részben az amúgy is elég határozott női főszereplő sokkal erőteljesebb szereplővé válik. Ha az első kötetben a világépítés volt remek,akkor itt a karaktermélyítés sikerült jól. Basi egyszerűen kilép a szőke gazdag lány skatulyából, és egy érdekes és rendhagyó szereplővé válik. Nagyon szerettem, ahogy felveszi a versenyt a vámpírokkal, különösen Kyros testvéreivel. Remek humorral épül fel a kapcsolat a klán és Basilia közt, ami nem figyelemelterelő humor, és nem is heherészés. Az író nagyon jól oldotta meg azt, hogy drámai helyzetekben is oldani tudja a feszültséget, egy-egy jól megválasztott beszólással, de nem lesz sok, és nem is vicceli el. Ebben a részben a mellékszereplők is igazán különlegesek. Mrs Hannah és Rory lett az abszolút kedvencem, de Fred és Lauren is közel kerül hozzám. Kyros jelleme szerintem nem igazán változik, de a hozzáállása sokat finomodik. A két főszereplő közti kapcsolatban sok érzelem sűrűsödik, egészen a végletekig, de azért már jól látszik az az ív amire a romantikus kapcsolat felépül. Bár időnként úgy tűnik ezt az ívet ügyesen és közös munkával kettétörik, mégis sikerült újra-és újra épitkezniük a romokból. Nyilván túlidealizálva, de mégis egy valódi kapcsolat is éppen így működik. Újra és újra felépül az olyan biztos pontokra mint a szeretet, a szerelem és a kitartás, bármennyire is kilátástalannak tűnik időnként eltakarítani, a heves érzelmek után maradt romokat.

    Van az egész történetnek egy valósnak tűnő alapja, és maga a vámpírlét is szépen belesimul a normál környezetbe, ami miatt inkább misztikus romantika, mint fantasy a történet. Nekem érdekes lett volna, ha további lényekkel is gazdagodik Blöff City (a városnevet nem tudtam megszokni), de enélkül is működött a sztory. A nevek továbbra is zavaróak, de sikerült azért Basiliát és Tommyt úgy-ahogy elfogadnom. Viszont ebben a részben is elég élesen kiütközött a rengeteg szövegezési hiba: rosszul használt ragok, határozók, kicsavart mondatok. Sajnáltam, hogy ezek rontották az olvasási élményt, mert könnyen kiküszöbölhető lett volna némi odafigyeléssel.

    A történetvezetés elég feszesre sikerült, sokat nem időzik a szerző az egyes stratégiai pontokon. A második rész picit csavarosabb, nekem Kyros árulása egy igazi váratlan mérföldkőnek bizonyult. A trilógiák középső részei általában ellaposodnak, de itt most pont az ellenkezőjét éreztem, szerintem alaposan felrázta a fejezetet és a kedélyeket a két főszereplő közti konfliktus. Szinte el sem hittem, hogy arról a pontról még visszaépülhet a kapcsolatuk, de végül csak megoldotta a szerző. Izgalmas volt a kötet, és megint nagyon erős függővéggel zárult, szóval igen: várom a folytatást.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 400 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

A győzelem az egyetlen lehetőség.
Múlt héten megörököltem a több milliárd dolláros Le Spyre-vagyon minden egyes centjét. De könnyebb lehúzni egy pár tequilát, mint szembenézni szeretett nagymamám váratlan halálával.
Bár túl vagyok a vámpírok játékán, mégsem egyszerű megszabadulni Kyrostól így, hogy kétségtelenül van valami természetfeletti, amely összeköt minket.
Az Adósoknak szükségük van a segítségemre. A nagymamám pedig megérdemli, hogy bosszút álljak érte. Valamint… a harmadik vércsere során történt velem valami.
Most már hivatalos, nem a paranormális szabályok szerint folytatom a harcot. Kizárólag a saját törvényeimet követem – és nem állok le, míg sikerrel nem járok. Mert ha a saját feltételeim szerint lépek be az Ingeniumba, nincs visszaút.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Szelényi Zsuzsanna: Szétzilált ​ország

Az alcím szerintem kissé demagóg. Hogyan bontotta le Orbán Viktor a demokráciát? Sehogy. Egyedül legalábbis. Kellett hozzá sok bátor, néhány falubeli jóbarát, és családtag, sokan, akik elvégezték a férfimunkát, meg még többen, akik elhitték, hogy mindez értük van. Azt, hogy ott vagyuk, ahol nem lehet egy emberre kenni. Kétségtelen, hogy a vezéralakja tud lenni a rezsimnek, de kiszolgáló személyzet nélkül nem tudna működni. Szerintem, az elmúlt harmincvalahány évben mindenki legalább egyszer volt Fidesz szavazó. Egy kicsit mindenki beült a hintába, és elhitt valamit. Szelényi Zsuzsanna még az elején, én később, de egyszer legalább mindenkit felültettek.

Orbán Viktor szeret lánglelkű forradalmárként tündökölni, az istenadta nép meg rendszerint elfelejti, hogy nem léteznek politikai hősök. Az nem az a szakma. Ellenben jó sok mocsok van benne, amit ez a könyv egy kicsit megszellőztet. Azonban a szerző maga is politikus, vélhetően a személyes kötődései miatt nem tud teljesen tárgyilagos lenni.

Szerintem az aktuálpolitikáról nagyon nehéz igazat írni. Majd hatvan év után, talán lehet objektíven megrajzolni egy politikai életrajzot, ha akkor még érdekel valakit. Remélem nem. Mert az azt jelentené, hogy nagyon sokáig rossz lesz nekünk.

Szelényi Zsuzsanna próbál azért reális képet festeni, de jellemzően a szavai mögött nagyon sok az elkeseredettség és a tehetetlenség. Nyilván nem egyedül érzi ezt, viszont akik hozzá hasonlóan gondolkodnak, meglehetősen tisztán látják azt a képet amit ez a könyv még árnyal, de a fő vonalak eddig is pontosan látszottak. Minden politikai fordulat, nézőpontváltás, kommunikációs stratégia, vagyonosodás, és törvényalkotási stikli itt van a szemünk előtt csak egy picit hátra kell lépni ahhoz, hogy a teljes művet egyben lássuk. Szelényi Zsuzsa könyve ezt a hátralépést teszi meg. Nagyon egyszerűen és érthetően elmagyarázza azt, amit bárki összerakhat aki egy kicsit is figyel, és olvas a lakájmédián túli sajtót is. A baj az, hogy aki értőn figyeli a híreket és a hazai történéseket, az mindazt amiről a szerző ír, már tudja. Aki meg nem látta eddig, ezt a könyvet sem fogja kézbe venni.

Az írás egyik nagy tanulsága nekem, hogy alapvetően a hazai agresszív politika-kultúra nagyon messze van a normál emberi értékektől. Az, aki egy picit is erkölcsös, józan és kiegyensúlyozott, eltávolodik a politikától. Egyszerűen nem is tud részt venni addig benne, amíg a hazai politika eszközrendszere olyan-amilyen. Egy polgár számára értelmezhetetlenek a módszerek. Nincs olyan, aki józanul gondolkodva, az ezzel járó sárdobálást, megalázást, lejáratást és fenyegetettséget magára vállalja. Legalábbis a közjó érdekében. Aki pedig hatalomvágyból és önös anyagi érdekből áll szemben, az  éppen olyan, mint a jelenleg regnáló rezsim.

Persze harcolni kellene. Kitartóan, és vastag bőrrel a végsőkig. Egységesen és korrumpálhatatlan módon. Vannak még itt-ott düledező védbástyák. Nekem ilyen a HVG könyvek is, akik a tájékoztatásban nyújtanak alternatívát. Szeretem a kiadványaik sokoldalúságát és merészségét. Még a Spindiktátorok ra sort fogok keríteni, de szerintem csak jövőre. Ennyi negatív érzelem és gondolat épp elég volt így év végére. Ez utóbbi nyilván nem a szerző vagy a könyv hibája, hanem a helyzeté, és azoké akik annak előidézői voltak.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 352.

Fülszöveg:

Hogyan ​alakult ki Orbán Viktor legyőzhetetlen és messianisztikus vezetői imázsa?

Miként ejtette foglyul egy szűk politikai elit a gazdaságot, a bankrendszert, a médiát és az államot?

Miért lehet sikeres taktika a politikai kereszténység, az ellenségképgyártás és a hintapolitika?

Milyen külföldi minták, példaképek és szakértőgárda áll a populista propagandagépezet mögött?

A kommunizmus összeomlásakor Magyarországnak történelmi lehetősége adódott a tartós és virágzó demokrácia, a versenyképes gazdaság és a jólét megteremtésére. Ezt az esélyt azonban az ország vezetői szinte kezdettől elvesztegették. A Fidesz alapítása utáni időszak tehetséges, bátor fiatal demokratái még a centrista liberális, nyugatos értékrend hívei voltak, közülük sokan viszont néhány évvel később már értetlenül álltak Orbán Viktor és az őt feltétel nélkül követők pálfordulásai előtt.

Közéjük tartozott Szelényi Zsuzsanna is, aki a Fidesz első országgyűlési frakciójában ülve tevékenyen részt vett a rendszerváltás alakításában, majd a jobboldali fordulat miatt kilépett a pártból. Az elmúlt három évtized politikai, gazdasági és társadalmi folyamatait bemutató, átfogó és lényegretörő elemzését alapos kutatások és személyes élmények teszik hitelessé. Az összetett folyamatokat közérthetően bemutató könyvéből végigkövethetjük a kritikát és kompromisszumot nem tűrő állampárt felemelkedését, a korrupcióra és megosztásra alapozó politika térnyerését, a jogállamiság kereteinek lebontását, a szabad és tiszta választások ellehetetlenítését, valamint a sajtószabadság lezüllesztését.

Megismerjük továbbá Orbán pragmatizmusának hátterét, hogy miért vált oroszellenesből oroszbaráttá, befogadóból kirekesztővé, aktív kordonbontóból a szimbolikus politizálás hívévé. A Szétzilált ország nemcsak leleplezi, hogy a látszólag ideológiák mentén zajló politika miként szolgálja valójában egy szűk kör egyéni érdekeit és meggazdagodását, de egyben optimista vízió arról, hogy a tanulságokra építve egy civilizált, képzett, jövőbe tekintő közösséggel esélyünk lehet a demokrácia helyreállítására.

A szerzőről:

Szelényi Zsuzsanna a nemzetközi kapcsolatok szakértője, demokráciakutató, korábbi országgyűlési képviselő, a Közép-Európai Egyetem (CEU) Demokrácia Intézetének programigazgatója. Tanulmányait az ELTE-n, a Budapesti Közgazdasági Tudományegyetemen, valamint a bostoni Tufts Egyetemen végezte. A rendszerváltás után a Fidesz egyik vezetője és országgyűlési képviselője, később az Együtt egyik alapítója és országgyűlési képviselője volt. Tizenöt éven át tevékenykedett az Európa Tanács tisztviselőjeként. A berlini Robert Bosch Academy Richard von Weizsäcker ösztöndíjasa volt. Könyve Tainted Democracy – Viktor Orbán and the Subversion of Hungary címmel az Egyesült Királyságban is megjelent.

A könyv megvásárolható itt: HVG Könyvek

Kelly St. Clare: Szövetség a vámpírokkal

A vámpírtörténetek mintha mostanában újra divatba jönnének, amit nem is bánok annyira. Különösen akkor, ha a szerzőjük képes kilépni a sablonokból, ahogy ezt Kelly St Clare is teszi az Álomgyár Kiadónál nemrég megjelent Vérkötelék című sorozatában.

A borító nekem nem igazán jön be. Túl erős a piros-kék színpárosítás, ráadásul a két központi alak is erősen misztifikált, ami inkább mese irányába nyomja a regényről kialakuló képet. A trilógia első részében Basiliát, a női főszereplőt kevésbé törékenynek ábrázolja az író, de Kyrost is másképp képzelem el, mint a grafikus. Általában kedvelem az Álomgyár fantasy regényeinek borítóit, de ez most nem tetszett. (Megjegyzem, a három rész közül egyik sem).

Nagyon kíváncsi voltam a történetre. Talán 16 voltam, amikor először olvastam Bram Stoker Drakuláját, azóta meggyőződéses vámpír fan vagyok. (Az „Alkonyat saga” nálam majdnem a sor legvégén található, Kresley Cole „Halhatatlanok alkonyat után” sorozata pedig inkább az elején). Kelly St. Clare ahhoz képest is tudott újat mutatni, hogy szerintem a Magyarországon megjelenő összes vámpírregényt elolvastam. Nyilván fedeztem fel hasonlóságokat és sablonokat, de tudtam az újdonságokra koncentrálni, mert voltak.

Számomra lenyűgöző volt a világépítés. Annyira elmosódnak a valóság és a fantasyvilág keretei, hogy már-már hihetőnek tűnt a történet. Simán befigyelt egy-egy mai sláger, tv műsor vagy világváros neve, ami abszolút az urban fantasy stílusjegyeit erősítette. Az azonban kicsit furcsa volt, hogy egy városra korlátozta szerző a felépített világot, csak egyszer, említésszinten tért ki arra, hogy más lények is élnek a világban. Ugyan említ ismert helységneveket, de magát a vámpírbirodalmat egy városra építi fel, Blöff Cityre. A névfordítás szörnyű. A regényben szerepelnek létező városok pl. Hamburg és Chicago, amik a valósággal való összemosást erősítik. Ebben a koncepcióban, egy ilyen lehetetlen városnév kb agyonveri az ismert világgal való megfeleltetést. Vélhetően egyszerűbb és természetesebb lett volna meghagyni eredeti nyelven. (Bár nem olvastam angolul, de mondjuk Newport City-t sem fordítjuk Új kikötő Városnak). A szövegezésben akadt még néhány elírás, rosszul használt rag, vagy furcsa megfogalmazás. Általában ez nem szokott zavarni, de most elég sok jött szembe ahhoz, hogy felfigyeljek rá.

Elsőre nagyon furcsák voltak a keresztnevek is. A történet elején komolyan küzdöttem azzal, hogy Tommyt ne egy férfival azonosítsam, és hogy Basil nevét egy szőke törékeny nőhöz társítsam. Értem, hogy különlegeset szeretett volna az író, de drabális neveket választott alapból szépnek ábrázolt női karaktereknek.

A regény cselekménye viszont megfogott. Nagyon izgalmas volt a koncepció, hogy a természetfeletti lények tulajdonképpen egy társasjátékot játszanak a várossal, és az ott élő emberekkel, azok tudta nélkül. Szerettem azt, ahogy a két szereplő ebben a játékban megtalálta, és megerősítette a helyét. És azt is, hogy a kapcsolatuk nem volt eleve elrendelt, és azonnali. Még csak az sem mondható, hogy lassan épült fel a romantikus szál, mert nem épült fel az első részben. Érezni, hogy van benne lehetőség, de az első részben található rengeteg érzésnek még kevés köze van a szerelemhez. Lássuk be ez sokkal reálisabb is, mint az, hogy egy emberi lény valóban érdekes lehet egy halhatalan számára, vagy hogy ez normál ember azonnal vonzalmat érez egy szörnyeteg iránt. Kíváncsian várom hogyan alakul a főszereplők kapcsolata, és hogy ki dobja a következő kockát a játékban.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 524 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Éjfélkor dobják a kockát.
A Le Spyre-vagyon huszonegy éves örökösnőjeként az életemnek epres mojitókból és golfkocsikból kellene állnia. Jól mondom? De én elhatároztam, hogy a saját utamat járom.
Kétségbeesetten menekülök a gazdagok értelmetlen játszmái elől, és magam mögött hagytam a családi birtokot.
Titkos álnév – megvan.
Alvóhely – ööö, olyasmi?
Munkahely – pocsék!
Nagyobbat haraptam, mint amennyit meg tudnék rágni, de ez a legkisebb gondom. A városom egy hatalmas társasjáték. A játékosok természetfelettiek – rohadt vámpírok –, a vezetőjük pedig egy hatalmaskodó trónörökös, akinek nem kívánt figyelme a vesztemet jelentheti. A feladatom, hogy részt vegyek a halálos játékukban, különben a nagymamám és a legjobb barátom meghal.

Villantsd ki az agyaraidat, és lépj be a Vérkötelék-sorozat világába, ahova a USA Today bestsellerszerző Kelly St. Clare vezet el. Szenvedélyben és izgalomban sem lesz hiány!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Haykováts: A ​félkezű rabló

Ha a borító alapján kellett volna választanom ezt a könyvet, biztosan nem teszem. Sokkal inkább néz ki egy 80-as évekbeli tucatkriminek, mint annak, ami. A fülszöveg is kevesebb egy kicsit mint amit a regény indokol, de azért már kifejezőbb mint a külalak.A történet és az írás is elsőre roppant korrekt munka. Alapos, átgondolt, sok információt tartalmaz, és elképesztően felépített.

A cselekmény nagyon pontosan behozza az ezredfordulót, és a mai gazdasági-, társadalmi viszonyokat úgy, hogy közben próbál politikamentes lenni, ami kifejezetten jót tesz a dolognak. Ugyanakkor bár néhol egy-egy félmondat tükrözi a szerző véleményét, mégis meglehetősen steril marad a szöveg. Inkább jegyzőkönyvszerű. Nagyok sok az esemény, és kevés a bővebb leírás vagy érzés. Emiatt frissnek is hat, ugyanakkor egy picit távoli marad, pedig nagyon-nagyon sok együttérzést válthatna ki, ha hagy rá időt az író. Az idősíkok sokat ugrálnak. Ez nem annyira zavaró, de a pár órás visszaugrások sokszor megtörik az ívet. Több szálon is fut a cselekmény, de ezek szépen összeérnek, így kevésbé bonyolult annál, mint aminek hangzik. Viszont gyanús, hogy sok részletet lehetett volna egyszerűsíteni. Nagyon sok az információ, de nem ismétlődnek a dolgok, nem szájbarágósak, és jól illeszkednek a történethez.

Nehezen haladtam, bár gyorsan olvasok. Ugyanakkor a hét kialvatlansága nagyjából a regény számlájára írható, mert alig bírtam letenni hajnalonta. Nagyon logikus, nekem rubik-kockaszerű, abszolút valós, és mindvégig izgalmas.

Ha kiadó lennék most azonnal lecsapnék Haykovácsra. Átszerkesztetném a regényt: néhány jelenetet összevonatnék, pár leírást hozzátetetnék, néhány stilisztikai hibát kigyomláltatnék, és a további műveire is előszerződést ajánlanék, mert jó. Nem vagyok kiadó, úgyhogy csak ajánlani tudom. Senkit ne riasszon el a borító, baromi jó könyv.

Életem leghosszabb és legmeghatóbb dedikálása a szerzőtől:

Adatok:
Kiadó: Papirusz Books
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 380.

Fülszöveg:

A ​regény főhőse, Fehér Dávid 2010-ig sikeres párbajtőröző, esélyes a világbajnoki aranyéremre, amit egy ballépése miatt elveszített. Szégyenében beáll a francia Idegenlégióba. Öt év hősies szolgálat után hazaköltözik szüleihez. Édesapja, Fehér Imre lakatosmester, egy nagyszabású megrendelés miatt szeretné, ha Dávid beszállna a vállalkozásba a megspórolt zsoldjával. Fia nemet mond, sőt próbálja apját lebeszélni a projektről. Csúnyán összevesznek.
Dávid lakást vásárol, és tűzszerészképzésen vesz részt, majd Afganisztánba utazik aknamentesítésre. Csak az édesanyjával tartja a kapcsolatot, aki nem meri bevallani, hogy Dávidnak igaza lett. Férje elvégezte a munkát, de a beruházó nem fizette ki. Így a devizahitelt nem tudták törleszteni, mire a bank elárverezte házukat és a lakatosműhelyt.
A szülők hajléktalanok lettek. Egy erdei sétaúton rájuk támad három fiatal bőrfejű. Imre elbánik a baseballütős hangadóval, a másik kettőt felesége rendezi le sajátos módon. A Fehér házaspár úgy dönt, hogy Ausztriában keres munkát, mert tartanak az újfasiszták megtorlásától. Arról egyikük sem tudott, hogy a fiatalok megbízást teljesítettek. A múlt árnya egy gazdag pénzmosodás képében ölt testet, akinek bosszúszomja nem ismer határokat.
Dávid súlyos kézsérüléssel utazik haza Afganisztánból. A régi családi baráttól, Fekete Tamástól tudja meg, mi is történt szüleivel. Felkészül az ellencsapásra. A pénzmosodás Reiniger úrnak óriási a vagyona, és szerteágazók a kapcsolatai. Dávid precíz tervet eszel ki ellene. A pandémia-protokoll segíti a megvalósításban. Az akciókban számíthat volt légiós őrmesterének fiára, a Párizsban élő tehetséges hekkerre, valamint gyerekkori barátjára, Fekete Sanyi autószerelőre.
Dávid eddigi életében még tíz forintot sem lopott el senkitől. Most mégis hatalmas összeget akar Reiniger bankjából elhozni. A rablás nem úgy végződik, ahogyan eltervezte.
A nyomozók Dávid sarkában lihegnek.
A lenyúlt összeg nem véreztette ki a pénzeszsákot, csak felbőszítette. Az információ-morzsák alapján Reiniger kisakkozza a titokzatos bankrabló személyazonosságát, és nagyon durvát lép.
Ezzel Dávidot olyan lépésre kényszeríti, ami nem hozhat döntetlent…

A könyv megvásárolható ezen a linken: Líra

A ​tudás enciklopédiája – A Föld

A HVG Könyvek Kiadó szerintem ismeretterjesztő kiadványokban magasan a legjobb a hazai piacon. Sok könyvüket olvastam a közelmúltban, ezek közt volt képes, inkább diákoknak szóló album, és volt tömény szakirodalom is. A kiadványaiknak mindig van egy jellegzetes minősége, akár a külső formátumot, akár a tartalmat nézzük. Számomra ezek közül is kiemelkednek a DIÁK Könyvtár sorozatba jelölt DK szimbólumos ismeretterjesztő könyvek. Alakjukban általában kézifegyvernek minősülő, vaskos és nehéz példányok, de mindegyik izgalmas, és nagyon színes enciklopédia jellegű dokumentum.

„A Tudás enciklopédiája” sorozatnak eddig hét kötete jelent meg a HVG gondozásában. A feldolgozott témakörök közül hozzám a Föld ált a legközelebb, bár mindegyik érdekesnek tűnik első látásra. Az első kötet inkább összefoglalónak tűnik, a többi pedig olyan témákat dolgoz fel, mint a dinoszauruszok világa, az egyetemes történelem vagy épp az emberi test.

Azonban ha létezik kedvenc tudományág, akkor nekem a földrajz az. Anno érettségi tárgyam is volt, mert elsőre megértettem a logikáját, tiszta és világos volt a rendszere, ráadásul gyönyörű is. Persze még ma is vannak homályosabb területei, nem minden fogalmat ismerek, mégis számomra a legérdekesebb. Egyértelműnek tűnt, hogy az ismerkedést a „Csodálatos bolygónk ahogy még sosem láttad” alcímű kötettel kezdtem, és persze jó sok pozitív előítélettel viseltettem iránta. Nem csalódtam. A HVG_Könyvek ismeretterjesztő diákkönyvtár sorozata elképesztően igényes. Színes, informatív, szemléletes és alapos. Mindegy, hogy melyik kiadványt nézzük, mindegyik remek tanulást segítő kötet.

A Föld című könyv a tulajdonképpen a természetföldrajz tárgykörét bontja ki, az ősrobbanástól kezdve az éghajlaton át, a kontinensek élővilágáig. A gazdaság-földrajzba nem kezd igazán bele, ezen a téren van is egy kis hiányérzetem, de összességében a témakör alapjait jól bemutatja.

A magyarázó szöveg viszonylag rövid, olvasmányos, és inkább az érdekeségekre épít, mint a teljes körű információátadásra.

A teljes kiadvány a magyarázó ábrák és a képek uralják. Néhány fotó ikonikus, azonban sok olyan is volt, amit először láttam. Az ismeretátadás eszköze jellemzően a szemléltetés, épp emiatt nemcsak gyönyörű és színes a könyv, hanem segít abban, hogy az általános iskolás és középiskolás korosztálynak jobban beépüljenek az információk. A felnőtteknek meg csak jó fellapozni, gyönyörködni és utánanézni egy-egy érdekességnek.

A könyv jellemzően inkább a különlegességeket mutatja meg a földrajz tárgykörében. Mesél a Föld keletkezéstörténetéről, az ásványokról, a lemezmozgásokról, a víz útjáról, de nagyon fontos, hogy a környezetvédelemről is hangsúlyosan szót ejt, és bemutatja a világ megóvására tett globális erőfeszítések mellett a legfontosabb házi módszereket is úgy, mint szigetelés, hulladékkezelés, napenergia-használat.

Nekem sok időbe telt mire a végére értem, mert inkább csak olvasgattam, mint elolvastam. Élvezettel vettem újra-és újra elő, lapoztam fel és át, nézegettem a képeket el-elgondolkodva az olvasottakon.

A formátuma miatt picit nehezen kezelhető, és a polcon is külön helyet kell neki találni, de mindenképpen érdemes. Ez a könyv nemcsak iskolásoknak, de felnőtteknek is értékes ajándék lehet, helye van minden háztartásban.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 208.

Fülszöveg:

Lenyűgöző képek, fantasztikus tények a Föld belsejéről és felszínéről
Tudd meg, hogyan keletkezett a Föld több milliárd évvel ezelőtt, és hogy mitől annyira egyedi!
Ismerd meg a vulkánok működését, az óceánok mélyét és a bolygónkat formáló szélsőséges időjárási jelenségeket!
Fedezd fel a különböző élőhelyek és ökoszisztémák sokszínűségét, és hogy mit tehetünk a bolygónk védelméért!

A könyv megvásárolható itt: HVG Könyvek

Békésy Pál: Meseutazók

Békésy Pál első mesekönyve Meseutazók címmel jelent meg. A kötet tíz, modern nagyapó történetet mesél el az óvodásoknak és a kisiskolásoknak. Amolyan közvetlen, nagypapás stílusban, teli humorral és szeretettel. A szerző maga is gyakorló nagyszülő, aki szelíd türelemmel, bölcsességgel, és végtelen fantáziával terelgeti olvasóit a régi mesék új ösvényein.A könyv külső megjelenése abszolút gyerekbarát, teli színek, vidám ábrák, színező és könyvjelzők teszik érdekessé a célközönség számára. Minden mesét és kalandot színes oldalak vezetnek be, de gyakran illusztrálja a mesét egy-egy színes, egész oldalas grafika is. A grafikus Barna Judit Eszter mesehősei valószerűek, kevésbé idealizáltak, szerintem közelebb is állnak a gyerekekhez, mint a gömbölyded, tökéletesre rajzolt szereplők.

Mind a tíz mese azonos szerkezetű. A gyerekeknek biztonságot adnak a megszokott fordulatok, de a mesék egyedi hangvétele és a nem hagyományos mesefordulatok végig fenntartják az érdeklődést. A meseolvasó felnőtteknek pedig van egy tucat utalás, és kiszólás, ami számukra biztosít némi plusz humorforrást.

Az esti mesének is kiváló kalandok, két részből állnak és tíz napot át tartanak. A napi történetek első részében mindig Jutka Peti és Anya nyaralós kalandjai kapnak helyet. A Papánál töltött időben nemcsak a közeli tóban való ugrálás, és a kirándulás, valamint egy arborétum felfedezése különlegese, hanem a hagyományos ételek is, úgy mint a lecsó, a paprikás krumpli és a lángos. Ma a hamburgerek, pizzák, és kínai tésztaételek világában a városi lakásokból szinte kikopnak ezek a tradicionális étkek, jó volt velük legalább egy mesekönyvben találkozni.

A rövid mindössze kétoldalas első rész után következik egy-egy hosszabb lélegzetvételű esti mese. Minden történet alapját a hagyományos németalföldi mesekészlet adja, az óriások, sárkányok, királylányok és boszorkák világába azonban a Papa beleszövi a modern korból ismerős magándetektívet, a ránctalanító krémet, vagy épp a vonatot. A mesék így idegenül is ismerősek lesznek, biztonságot adnak, de lehetőséget adnak a képzeletnek, hogy olyanra fesse a szereplőket és a környezetet amilyen csak akarja.

Nappal a valódi kalandok vidéken játszódnak, tóparton, dimbes-dombos tájon, tábortűz és a konyhaasztal mellett, éjszaka pedig igazi fantáziadús meseutazás a szeretni való kalózok, barátságos sárkányok, egyszerű királyok földjén. Minden mese ismerős, és mégis újszerű. A mesélő csavar egyet a jól ismert történeteken, itt nem mindig a hős veszi el a királylányt, az ügyetlen is diadalmaskodik, és időnként a királyfik is megmentőre szorulnak. Életszerű és életre való mesehősök időtlen, mégis modern környezetben.

A Meseutazás egy nagy fantáziával megáldott meseszövéssel készült könyv, amelynek minden lapját szeretet itatja át.

Adatok:
Kiadó: magánkiadás
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 120.

Illusztrálta: Barna Judit Eszter

Fülszöveg:

A nyár, a nyaralás nagyon jó dolog. Főleg, ha vízpartra megy a család, ám, ha mellette még ott van a nagyapa is, na az a legjobb. És, ha olyan a nagypapa, mint Peti és Jutka Papája, aki esténként remek meséket talál ki, az aztán felülmúlhatatlan. Nemcsak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is mosolyt csal az arcukra, ahogy hallgatják a vidám történeteket, mert a humor az, ami összeköt minden korosztályt. Ebben a mesekönyvben a humorból akad bőven, na meg a kalandokból is. Tartsatok Petivel és Jutkával a meseutazáson, de ne felejtsétek magatokkal vinni Apát és Anyát sem, mert ez az utazás nekik is tetszeni fog.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Líra

L. J. Shen: Mennyei ​kísértés

L. J. Shen még mindig képes álmos reggeleket okozni.

A „Mennyei kísértés” a szokásos módon behúzott, magával vitt, egy éjszaka elolvastam, és most próbálok a mai munkanapra gondolni, kevés sikerrel. Ugyan nem ez volt a kedvenc történetem az írónőtől, de bőven a középmezőnyben van, és simán beelőzte nálam a legutóbb olvasott „Gyönyör és fájdalom” című regényt.

A könyv külső megjelenése kifejezetten tetszik, legalábbis a színvilága. Ez a szürke alapú borító, amit a „Bostoni bikák” sorozat óta alkalmaz az Álomgyár Kiadó szerintem abszolút telitalálat. Sárgás-zölddel megbolondítva pedig abszolút kedvenc lett. A fedlapon lévő férfi dögös-dögös, de azt hiszem, egyáltalán nem hasonlít a nyurga és inkább vékony testalkatú zilált hajú Alexre, persze így is egy esztétikai élmény.

A történet most a zenészvilágba visz. Annak is a kevésbé szép és csillogó részébe. A főszereplő Alex Wilson egy igazi világklasszis s.gfej. Ismert rocksztár, aki azt hiszi ő a világ ura. Dekoncentrált, erőszakos, labilis és nagyképű. Az egész világa ingatag, és hazugságra épülő. Azt hiszem, ez nagyon közel áll a valósághoz, még akkor is, ha szeretjük másnak látni a mai (vagy épp tegnapi) sztárvilágot. Alex életében jelen van a legtöbb függőség, ráadásul az alapviselkedése inkább bosszantó, mint kedvelhető. Ugyanakkor részben nagyon fiatal a történet idején, részben pedig valamelyest érthető a magatartása és a világhoz való hozzáállása a környezetéből és a családi kapcsolataiból adódóan. Ettől mondjuk még én simán kitekertem volna a nyakát, ha velem viselkedik úgy, mint Indie-vel. Aki amúgy egy kékhajú tündér. Szerintem az egyik legjobb karaktere lett L. J. Shennek. Izgalmas, kemény és érzelmes nő, aki egyáltalán nem hagyja magát.  

Bár a két főszereplő kohéziója az első perctől megvan, és a történetük is összeáll, azért a karakterépítés hagy még kívánnivalót maga után. A főgonosz szerepében tetszelgő Fallon például alig épül fel. Mindvégig jelen van, de nem igazán érdekes. Mellette Will szintén nem lesz kedvelhető, még a végén sem. Inkább hamisnak tűnik minden érzelme. A mellékszereplők alig lettek kidolgozva, Alfie szegény kb. egy végtelenített kismalac lett, de Brandon és Jenna kapcsolata sem igazán nyomon követhető és Lucasra is ráfért volna egy sokkal kerekebb történet. Azt hiszem a regény bizonyos részeit elsiette az író. Az erotikus részek bőven túlsúlyba kerültek, ami nem nagy baj, de nekem hiányzott még néhány jellemvonás, és egy kicsit több interakció a tágabb környezettel. Nyilván a fókusz elsősorban a főszereplőkön kell, hogy legyen, de a sok mellékszereplő bizonytalan szála elhomályosítja a történetet.

A cselekményépítés viszont megint parádés lett. Érdekes maga a story, és a csavarok teljesen a helyükön vannak. Váratlan, meglepő és izgalmas. Pont, ahogy a legtöbb Shen történet. Vannak persze visszatérő motívumok, de ezek inkább otthonossá teszik a regényt, mint unalmassá.

Bár nem olvastam az angol verziót van néhány olyan becenév amit én nem fordítottam volna le illetve néhány versrészletben a ragozás félrement. Ezek nem zavaró hibák, de azért megakadt rajtuk a szemem. 

Összességében szerettem „Mennyei kísértést” mozgalmas, érdekes, és Indigo különleges főszereplő. Biztosan újraolvasom még.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 432 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Könnyűnek ​kellett volna lennie.
Nekem pénzre volt szükségem, neki pedig egy bébiszitterre, aki megakadályozza, hogy végleg elmerüljön a kokain mámorában. Kifejezetten neki választottak ki engem. Felelősségteljes, optimista, együttérző és ártatlan.
Az a legrosszabb, hogy lehetett volna ennél több eszem.
Alex Winslow, a brit rocksztár, a sorozatos szívtipró, a whiskeybarna szemű Casanova. „Csak ne kerülj a bőrdzsekis ördög közelébe! Felfal, aztán félredob.”
Tudod, mi lett? Nem hallgattam az intésre! Aláírtam a szerződést. Világ körüli turné, három hónap, négy kontinens, száz fellépés. Megannyi izgató pillanat.
A nevem Indigo Bellamy, és eladtam a lelkem egy tetovált istennek. A gond csak az, hogy a lelkem nem volt elég Alexnek. Elvette a testemet is. Majd a szívemet. Végül mindenemet.
L. J. Shen, az Amazon, a USA Today és a Washington Post bestsellerszerzője a rivaldafénybe csábít minket, azonban a hírnévnek megvannak az árnyoldalai is. Egy viszont biztos, a szerelem a legsötétebb időket is túlragyogja, akár egy csillag.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Charlotte von Feyerabend: Selma ​Lagerlöf

Szerintem ez a könyv külsőre kiemelkedik a Kossuth Kiadó életrajzi sorozatából, még úgy is, hogy mindegyik rész nagyon szép kivitelű. Kifejező, és színes, rácáfolva arra, amit általában a fagyos Svédországról gondolunk. Főként emiatt szerettem volna nagyon ezt a regény, de persze maga a címszereplő is érdekelt, hiszen a Nils Holgersson az egyik meghatározó gyermekkori élményem. AZ olvasás közben folyton a fülemben csengett a rajzfilmsorozat főcímdala, pedig legalább harminc éve láttam utoljára. (Ideje lesz azt hiszem újranézni).

Könyvtárosként természetesen tudom, hogy Selma Lagerlöf nem azonosítható kizárólag a Nils Holgerssonnal,  találkoztam már a Jeruzsálem című regényével is (pakolás közben), de még nem olvastam. Tudtam, hogy Selma Lagerlöf volt az első nő aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, illetve egyszer láttam róla egy fotót, és élénken emlékszem, hogy Gobbi Hilda jutott róla eszembe. És tényleg. Az írónő külsőre picit szögletes, férfias vonásokkal rendelkezik, erős csontú, karakteres arcú. Belül pedig a regény tanúsága szerint izzig-vérig nő. A női lélek kutatója, a feminizmus élharcosa, és egy nő (vagy két nő) szerelme is egyben. Először kettőségnek gondoltam ezt, amolyan határesetnek, a külső és belső ellentétek mezsgyéjén, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs kettősség. Selma Lagerlöf a 20. század eleji nők egy olyan rendhagyó típusa, aki kijárta az utat a mai kor lányai előtt. Aki férjhez menés helyett tanult, szülés helyett irodalmi babérokra tört, természetesen vállalta szexualitását (a lehetőségek szerint), szabadon élt és szabadon szeretett. Az életrajzi regény szerzője Charlotte von Feyeraband főként az írónő fennmaradt levelezése és az egyéb dokumentumok alapján igyekszik rekonstruálni egy rendkívüli személy, az első Nobel-díjas írónő életét. Vélhetően a legtöbb szöveg magától Selmatól származik, de mégsem sikerült igazán megragadni a lényeget. A történetben Selma alakja ragyogó. Kifejezetten kedvelhető személyiség, de nem lett túlidealizálva az alakja. Egy nyitott szemléletű, kedves, érzékeny és okos nő volt.  A körülötte lévő emberek közül egyik-másiktól viszont frászt kaptam. Sophie kifejezetten idegesített, egy határozatlan, önző és nagyképű liba, de vélhetően ő az életben is pont ilyen volt, legalábbis a levelezésük alapján.  

A regény a cselekmény tekintetében sokszor tévútra visz, elveszik elmélkedésekben, ködös fejtegetésekben, és Selma gondolatainak minél pontosabb átadásában, a történetív viszont töredezetté válik, kimaradnak események, és itt-ott úgy éreztem lólépésekben haladunk a cél felé. Selma kapcsolatai csak néhány kiragadott epizódon keresztül épülnek fel (vagy éppen nem) emiatt nehéz figyelemmel kísérni, illetve olvasni is. A szerző igyekszik sokat megmutatni a korról, a pályatársakról, és magáról Svédországról is. Pontosabban azt, hogy hogyan láthatta Selma a maga idejében a környezetét. Emiatt azonban sokszor elveszett a fókusz. A számomra legérdekesebb dolgok, a Nils születése, vagy a tanítás új módszerei háttérbe szorulnak az érzelmek fejtegetése és a környezet leírások közt, ami miatt folyamatosan hiányérzetem volt. Azt kell mondjam, hogy a Különleges sorsok – Regényes életek legszebb kötete nem a legjobban sikerült írás.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 384

Fordította: Tuza Csilla

Fülszöveg:

Egy ​ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak.
Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Mårbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével.

Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Reeli Reinaus: Morten ​és az eltűnt világok

Nagyon sötét hangulatú a könyv borítója, ami valahogy a történetre is rányomja a bélyegét, és közben mégsem. Persze tudom, hogy a borítót igazítják a regényhez, itt mégis úgy tűnt, hogy a fedlap komor szürkés-nyálkás hangulata terjedt át a történetre. Valószínűleg ez amiatt van, mert jól sikerült a grafikus munkája. Mindenesetre az elsó benyomásom az volt a regényről, hogy nyomasztó lesz, de közben meg mégis teli volt pozitív energiákkal.

Szeretem a Galaktika könyvekben, hogy bátran nyúlnak komor, rendhagyó, és naturalisztikus témákhoz, még az elsősorban fiataloknak szóló Popkorn válogatásban is. (José Antonio Cotrina Vörös Hold-ciklusa is hasonlóan gótikus hangulatú és nyers, de nagyon lehet szeretni.)

Ezt a könyvet háromféleképp is lehet értelmezi. Ezt már az olvasás után fogalmaztam meg magamban, mert nagyon haladós a történet, menet közben nem értem rá gondolkodni az élet értelmén (Sem a könyvén).  Az első, és talán legfelszínesebb meghatározás szerint ez egy aranyos, kicsit népmesei misztikus történet, amelyben a jók végül elnyerik jutalmukat, a rosszak pedig büntetést, még ha ez a büntetés nem is különösebben igazságos, vagy erőteljes. Van a történetnek egy sajátos bája, nagyon cuki a két főszereplő, édes az első szerelem minden félszegsége és maga a misztikus vonal is könnyed. Tényleg inkább mágikus realizmus, mint fantasy. Nem túl erős a misztikum, inkább csak a felszínen lebeg. Éppen kicsit hihető, enyhén borzongató, de a szépséget hozza elő az észt lápi világból, nem a félelmet.

A második olvasata abszolút  a kamaszoknak szól. Elsőre talán kemény a tanulsága, és rendhagyó a mondanivalója, de egész pontosan meg lehet fogalmazni. Állj ki magadért, ne félj segítséget kérni, és bízz a barátaidban. Reeli Reinaus a szerző olyan helyzetet teremt Morten számára, amiben a tizenéves fiú rákényszerül arra, hogy a problémáit felszínre hozzza. Ez ritkán van így az életben, de vélhetően a történet segít abban, hogy a kamaszok egy kicsit nyíltabban kezeljék a megoldásra váró helyzeteket. Egy kicsit kevéssé lássanak ellenséget  a felnőttekben, és egymáshoz is bátrabban forduljanak. 

A harmadik, legmélyebb olvasata a történetnek a felnőttek felelősségére tér ki. Megmutatja, hogy milyen álszent az a társadalom, ahol egy gyerek fájó és mindennapos bántalmazása el tud rejtőzni. Megmutatja hogyan néznek félre a tanárok, a rendőr, a szomszédok, sőt maga a szülő is. Hogy csak a gyerekekben (kamaszokban) van elég bátorság kimondani, és megtenni azt, ami nem az ő feladatuk. Hogy menyire a rendszer fogságba lehet esni. A rendszerébe, amit mi építünk, és ami sokkal inkább elfed, mint segítséget nyújt. Morten összes vágya belefullad abba, hogy mi lesz ha a rendszer észreveszi hogyan él. Nem az a baj, hogy bántják, hanem az, ha kiderül. Minden kicsi reményét kioltja a felnőttek szemellenzős társadalma. Ennek ellenére a kamasz lelke a peremvidéken még tud szépséget találni, tud sokkal több lenni, mint azt a számára kijelölte a társadalom, vagy meghatározta  a család.

Kettős érzéssel olvastam ezt a könyvet. Egyszerre imádtam és sajnáltam ezt a kis embert aki a címszereplő, másrészt rettenetesen gyűlöltem a családját, és a körülötte lévő felnőtteket. Reeli Reinaus nekem megint azt bizonyította, hogy a gyerekek sokkal érettebbel, kedvesebbek és összetartóbbak mint a felnőttek.

Most, hogy kiháborogtam magam, egy kicsit a könyvről is írnék. A történet Finnország határban, az észt lápon játszódik. Egy különös, ködös mesevilágban, ahol élénken élnek az észt mesék, ahol mindennaposak a kísértetek, lidércek, és a láp ködös, szürke párája nem csak a tájat üli meg, hanem  csontokba is beszivárog. A regényben szereplő gyerekek valahogy függetlenül a helyzetüktől eredendően jók. Ha van is némi csúfolódás a történetben, sohasem mennek el a kiközösítésig, a bántalmazás pedig ebben a világban csak a felnőttek szintjén létezik. Nyilván idealizált a gyerektársadalom, de kifejezetten üdítő volt olvasni az egymást támogató kölykökről, és a társadalmi hierarchián kívül kibontakozó barátságról és szerelemről is.

A regény cselekménye jól felépített, logikus, bár sajnáltam egy kicsit, hogy a bűnös(ök) végül könnyen megúszták. Morten és Emilie szép befejezést kap, és az egész történet vége egy új nyitás a jobb életre való reménnyel.

Szerettem a Mortent. A nyelvezete is szép, és maga történet is, bár azért meg is viselt kissé. Biztosan újraolvasom még, és másoknak is csak ajánlani tudom.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 334.

Fordította: F. Nagy Piroska

Fülszöveg:

Reeli Reinaus észt néprajzkutató-író mágikus realizmus jegyében íródott ifjúsági regénye a finn lápvidéken játszódik. Ennek közelében él a hányattatott sorsú, tizenéves Morten, akinek az anyja Finnországban dolgozik, őt pedig alkoholista nagybátyja neveli. A fiú imád fényképezni, gyakran kijár a közeli lapályhoz, hogy a természetet fotózhassa. Egy éjszaka véletlenül összetalálkozik Emilie-vel, akivel barátságot kötnek. Morten azonban hamarosan rájön, hogy a titokzatos lány nem hagyhatja el a lápot…

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

David Attenborough: Az élet erőpróbái

David Attenborough túlzás nélkül korunk egyik leghitelesebb filmese. Majdnem azt írtam, hogy a századunké, de ő legalább annyira a múlt századé is, mint a jelené. Dacára annak, hogy már kilencven éves is elmúlt még mindig elkötelezett szószólója a Földnek és a földi életnek. Írásai elképesztően időtlenek, a szövegezése úgy is frissnek hat, hogy ez a könyv először 1990-ben jelent meg. A könyvtárból emlékszem is a régi keménytáblás, nagy alakú verzióra, de nekem a Park Kiadó kisebb, baglyos fedelű új kiadása jobban tetszik. Könnyebben lapozható, és hurcolható, valamint színvilágában harmonikusabb is. A saját példányom meg is járta néhányszor a táskámat, mert lassan és sokáig olvastam. Szinte fejezetenként merültem el benne, mintha egy természetfilmes sorozat epizódjait nézném. Olvasás közben végig Attenborough türelmes magyarázatait hallottam, és szinte láttam a filmkockákat, ahogy a lunkdák leszállnak a jégre, vagy épp a csapóajtós pók visszahúzódik a fedeles üregébe.

Az Élet sorozat 3. kötete a könyv. Simán elkövettem a hibát, hogy ezzel kezdtem az olvasást, de szerintem nincs különösebb jelentősége a sorrendnek, így is úgy is élvezetes olvasmány az összes Attenborough mű. Talán csak a témaválasztás miatt számíthat a sorrend, hiszen az első rész az „Élő bolygó” az életközösségekkel és az élőhelyekkel foglalkozik, míg az „Élet a Földön” inkább az evolúció egyes állomásait veszi számba. Ez a rész pedig az élet szakaszait tárgyalja.

Szeretem a természettudós stílusában, hogy bár időnként kiragad egy-egy fajt, mindig komplex képet mutat. Bármiről is beszél, sohasem egy fajra, egy állatcsoportra vetíti le azt, hanem több szempontból is megvizsgálja a kérdést, példákat hoz, és alátámaszt. Igyekszik minél színesebben bemutatni az élet csodáját.

„Az élet erőpróbái”-ban az életút egyes szakaszait járja be, születéstől az otthonteremtésen át a kommunikációig és a párzásig. Sajnos ennél tovább nem megy pedig szívesen olvastam volna az időskorrol és az elmúlásról is. (pl a temetkezési szokásokról) Számba veszi az általánosságokat, és a különlegességeket. Olyan sztorikat is elmesél, amikről eddig még nem hallottam, pedig sok természetfilmet nézek. Attenborough gyakran mutatja meg a különlegességeket de sosem ítélkezik. Számára a párviadal sohasem sportesemény, soha nem drukkol egyik egyednek sem, nem tesz különbséget, hanem tárgyilagos tud maradni. Következetes és ítélkezésmentes.

Igazi kényelmes, jutalomolvasás volt ez most, még ha tovább is tartott, mint egy átlagos könyv. Szerintem az Élet sorozat többi kötetét is sorra fogom keríteni. Attenborought olvasni mindig élmény.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 364

Fordította: Makovecz Benjamin

Fülszöveg:

Az ​etológia fiatal tudományág létére gyorsan népszerű lett – többek között kitűnő ismeretterjesztő szakírói miatt is. Közéjük tartozik a természetfilmes David Attenborough is, aki trilógiájának – amelynek első két darabja: Élet a Földön és Az élő bolygó – zárókötetét az állatok viselkedésének szentelte. Az élet erőpróbái Attenborough szerint az egyed- és fajfenntartásért folytatott küzdelem eseményei, amelyek éppoly változatosak, mint maga az állatvilág. Már a születés is nagy erőpróba: az életképesség első megmutatkozása, de nemcsak a Karácsony-szigeti vörösrákoknál, hanem a madaraknál, hüllőknél, emlősöknél is. Ahogy később az utódok nevelése, gondozása, az otthonteremtés, amely bizonyos madárfajoknál az udvarlás része is. Számos erőpróbát kell kiállniuk az állatoknak, hogy a genetikai versenyben győztesek legyenek, s ehhez az évszázadok során bizonyos fajok passzív, mások aktív stratégiákat dolgoztak ki. De a genetikai átörökítés mellett minden egyed célja saját fennmaradásának biztosítása is, s e küzdelemben az győz, aki maximálisan képes kihasználni lehetőségeit, a legjobban tud alkalmazkodni környezetéhez. A legtöbb táplálékot tudja megszerezni magának gyorsasága révén, mint a kolibri, leleményességgel, mint a hüllők és rovarok, türelemmel, mint a pókok. A legjobban tud tájékozódni, mint a nap irányát követő sivatagi hangyák, az ultrahangrezgéseket érzékelő denevérek, az érzékeny szaglószervű hiénák, a csillagok állását és belső térképüket követő költöző madarak, a Föld mágneses terére érzékenyen reagáló angolnák. Vagy a legjobban tudja magát álcázni, a legtrükkösebben tudja ellenségeit megtéveszteni, mint a rejtőzés nagymesterei, a rovarok. Az állatok azonban nemcsak egymás ellenfelei, hanem egymás kiegészítői is, mint a bohóchalak és a bíborrózsák, az emlősöket tisztogató seregélyek, a csorda védelmében élő növényevő emlősök, a társaikat önzetlenül tápláló rágcsáló és denevérfajták, a társadalommá szerveződve élő hangyák, méhek, darazsak. Mások kihasználják szomszédaikat, mint az alkonylepke a szövőhangyákat, a kakukkfélék a fészkelőmadarakat, vagy egyszerű paraziták, mint a halakon, emlősökön élősködő atkák, bolhák. A közel 150 színes fénykép illusztráció mellett a könyv nagy érdeme, hogy élvezetes stílusban, közérthetően vezeti be olvasóit a természet rejtelmeibe: minden olvasónak ajánlható.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház

Tia Williams: Hét ​nap örökké

Tia Williams új regényének a borítója és a címe is különleges. Szeretem ezeket a letisztult grafikájú, tiszta színvilágú fedlapokat, és az érdekes címeket, még akkor is, ha csupán hasonlítanak az eredetire. Az Álomgyár Kiadó mostanában egyre többször belenyúl a rendhagyó regényekbe, és meg kell mondjam, jól csinálja. Sokat és sokfélét olvasok tőlük (is), ráadásul abszolút kedvencem a romantikus irodalom, ezért nehéz meglepni a zsáneren belül. A „Hét nap örökké” című regénynek sikerült.

A főszereplő erotikus-fantasy regényíró Eva élete a történet idején elképesztően távol van attól, ahogy egy sikeres szerző csillogó életét elképzeljük. Egyedül neveli a lányát, küszködik a migrénnel, szingli, és sehogy sem akar megjönni az ihlet a sikersorozata következő részének megírásához. A legjobb esetben is csak egy középszerű, középkorú nő életét éli, ami nemcsak azért probléma, mert a rajongótábora határozott elképzeléssel rendelkezik az excentrikus magánéletéről, hanem azért is, mert a kortárs fekete művészeti élet egyik meghatározó alakja. Különlegesnek kellene látszania, de valójában egyáltalán nem érzi úgy magát. Az egyetlen, ami túlmutat a szürkeségen az a 12 éves lánya Audre.  A mindennapi stresszbe, feladatokba és az írásba belefáradva, egy kicsit kiégve, de  a megfelelési kényszertől hajtva vesz részt egy irodalmi  kerekasztalbeszélgetésen ahol egy nem várt ismerős felbukkanása végül teljesen felkavarja az állóvizet.

Shane Hall a zárkózott kortárs író mindig épp kifelé tart valamiből. Két szenvedélybetegség közt, mintha folyton menekülne, utazások, regények, és megmentésre váró kamaszok közt lavírozva úgy tűnik a horgonyát már gimnazista korában elvesztette, és a felnőttlétben csak sodródik az árral. Egy régi adósságot törlesztve érkezik meg New Yorkba, de a várt feloldozás helyett valami egészen másra talál rá.

Kettejük találkozása eléggé sorszerű, de meglehetősen várható is, tekintve a regény zsánerét. Ahogy azonban a megtörténik, kitágul az idő, és párhuzamos síkon végig élhetjük a két főszereplő múltbéli találkozását is. Két határozottan elhanyagolt kamasz egymásra találását és fájdalmas első szerelmét.

A regény sokféle aspektusból mutatja meg egy modern családanya életét. Ahogy a mindennapi élet utat tör, a fiatalkori álmok elszürkülnek, a mókuskerék elnyeli a női létet, és ami marad, az csupa kötelesség, megfelelési kényszer, és önértékelési zavar. Mintha eleve kódolva lenne a felnőttlétbe a kiégés. A regény egyik fontos kérdése, hogy létezik-e újrakezdés. Nemcsak egy kapcsolaté, hanem az életé is. Van-e valami ami túlmutat a fásultságon, ami kiszakít a monotonitásból, és ami miatt érdemes átértékelni a női szerepeket?

A másik fontos kérdés, amit a történet felvet az az identitás kérdése. Folyamatosan felbukkan a társadalmi kirekesztettség, és a faji megkülönböztetés kérdése, de jelen van az emancipáció, és az egyedülálló szülő problematikája is. Így vagy úgy, de mindannyian találkozunk ezekkel az életünk folyamán. A regényben szinte minden szereplő fekete, akik nemcsak a jelenkor társadalmi problémáit hordozzák, hanem egy súlyos történelmi örökséget is, egy évszázadokra visszanyúló kirekesztettséget, amit csak nagyon lassan lehet feloldani. Izgalmas kérdés, hogy hol van ebben egy modern nő szerepe. Hogy anyáink, nagyanyáink mintái mennyire meghatározóak, hogy tovább kell-e vinnünk az örökségüket, vagy teljesen más már az identitásunk?

Ráadásul a történetben felbukkan a szenvedélybetegség és az azzal való küzdelem valamint érzelmi elköteleződés nehézsége is.

Ez a sokrétű és összetett kérdéskör sokszorosan árnyalja a főszereplők személyiségét, de valahogy nem telepszik rá a történetre. A látszólag könnyed, romantikus történet egy nagyon összetett és izgalmas mű, mégis szórakoztató tud maradni. Eva és Shane kapcsolata hol megrendítő, hol bájos. Néha nevetésre késztet, máskor megríkat.

A Hét nap örökké tulajdonképpen kétszer hét nap története, meg egy egész életé, kamaszkorral, felnőtté válással, anyasággal és karrierrel megspékelve. Szerettem, hogy bepillantást engedett az írói létbe, és a fekete művészek társadalmába. Jó kis történet volt.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 398 oldal

Fordította: Réti Blanka

Fülszöveg:

Két ​író, egy szerelmi történet
A brooklyni bestsellerszerző Eva Mercy erotikus témájú könyvei folyamatosan az eladási sikerlisták élén állnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy élete stresszmentes lenne, ugyanis egyedülálló anyaként egyszerre kell a gyereknevelésben és a hivatásában is helytállnia. A szerelem pedig már jó ideje elkerüli.
Shane Hall egy visszahúzódó, rejtélyes, díjnyertes szépirodalmi szerző, aki mindenki meglepetésére egyszer csak felbukkan New Yorkban. Amikor a két író váratlanul találkozik egy irodalmi rendezvényen, csak úgy izzik köztük a levegő.
Senki sem tudja, hogy húsz évvel korábban, tinédzserként Eva és Shane egy szerelemtől izzó, őrült hetet töltött el együtt. Lehet, hogy most úgy tesznek, mintha semmit sem jelentenének egymásnak, de nem tagadhatják a kölcsönös vonzalmat – vagy azt, hogy a könyveikben titokban egymásnak írnak.
A következő hét napban, a fülledt New York-i nyár közepén Eva és Shane újra egymásra találnak, de az írónő nem biztos benne, hogy megbízhat-e a férfiban, aki egyszer már összetörte a szívét. Úgy érzi, el kell űznie Shane-t a városból, hogy élete visszatérhessen a normális kerékvágásba. De mielőtt régi szerelme újra eltűnne, van néhány kérdés, amire választ kell kapnia…
Tia Williams díjnyertes New York Times és USA Today bestsellerszerző, valamint elismert divatszerkesztő. Telitalálat című könyvéből a Netflix készített adaptációt, ami nagy sikerrel fut a streamingszolgáltató kínálatában. Jelenlegi regénye érzéki és heves, miközben szétfeszíti a humor, de komoly témákat is érint, mint például a modern anyaság helyzete.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Judy I. Lin: Méreggel ​átitatott varázslat

Ha Kínára gondolok, mindig a robosztus birodalmat látom. Az elképzelhetetlen embertömeget, a Himalája éles gerincét, vagy Hszincsiang hatalmas gödrét, ami kiválóan alkalmas az atomkísérletekre. Kína nekem a szegénység és végtelen természeti gazdagság találkozása, egy olyan társadalmi rendszer felett, amit megérteni sem nagyon tudok. Kína ugyanakkor maga a misztikus kelet. Egy történelemmel átitatott, sárkányokban gazdag titokzatos táj, amiről szerencsére egyre gyakrabban olvashatok. Annyira idegen az én európai kultúrámnak, hogy tulajdonképpen már önmagában is fantasynak tűnik egy-egy regény, de a valóság egész pici módosításával már egy igazán összetett és bonyolult világépítésnek látszik az, ami mélyen az ország történelmében gyökerezik.

Most, amikor divatosak a távol keleti regények, igazán kínai alapú fantasyval kevéssel találkozom. Szerencsére a 21. Század Kiadó bátran nyúl az új kihívásokhoz, és elhozta nekünk Judy I Lyn meséjét erről a különös világról. A tajvani szerző első regénye eredeti kiadásban is ugyanilyen szép, mint a nálunk megjelent könyv, színes élfestéssel, gazdag motívumvilággal.

Daxi a regényben szereplő birodalom a középkori Kína varázslatos, törékeny szabályokra épülő világát idézi meg, részben tényekre, részben mesékre támaszkodva. A regény középpontjában a teaszertartások mágikus világa áll, de a szerző bevallottan a kínai gyógyításra alapozta a növény alapú varázslatot. Szerettem ezt a természetközeli misztikumot.

A birodalom felépítése a feudális császári és tartományi rendszerű Kínáé. A kormányzókra, miniszterekre épülő rendszer feje a mindenkori császár (vagy császárnő, és az ember szinte látja körülötte a harcművészetben járatos fekete ruhás árnyakat, a lehajtott fejű szolgálókat, a néma szerzeteseket, és a színes ruhákban parádézó előkelőségeket.

Ning a főszereplő, egy okos és szerény falusi lány. Apja gyógyító, anyja teamester volt, a húga egy mérgezésben szenved. Ning ezért a fővárosba utazik, hogy részt vegyen egy megmérettetésen, és közben lehetőség szerint gyógymódot találjon húga betegségére. A birodalom központja azonban sokkal több titkot és meglepetést tartogat, mint amire a fiatal lány számít.

Személyében a szerző egy erős és bátor női karaktert teremtett meg, egy olyan hierarchiában, ahol a nőknek viszonylag kevés szerep jutott. Ráadásul a születés is meghatározta a társadalmi helyzetet így Ning (akárcsak Mulán) a helyzetéből kitörő nő jelképe lett. Ott, ahol csak a halálbüntetés terhe mellett lehet különbözni. Izgalmas módon azonban nem csak Ning az egyetlen nő, aki felülemelkedik a saját szerepén és helyzetén. Maga a császárnő is különleges karakter, de a testőre Ruyi és egy másik versenyző Lian is független nő, Így Ninget nem a környezete emeli ki, nem az egyedülállósága teszi különlegessé, hanem maga a karaktere összetett és izgalmas. Egyszerre visszafogott és bátor, védelmező, és ártó, hűséges és áruló.

A férfi főszereplő Kang szintén jól felépített szereplő, de valahogy sokkal kevesebb szerepet kap a történetben.

Ning és Kang kapcsolata annyira finom, és olyan törékeny módon épül fel, ahogy csak az ázsiai szerelmek tudnak. Apró érintések, összenézések, és ki nem mondott szavakból épül fel egy mély kapcsolat. Testiség, szexualitás, nyersesség nélkül, elképesztően távol a nyugati kultúrától.

A regényben elég sok az udvari politika, cselszövés és ármány. Én ezeket szeretem, de lelassítják a történetet. A cselekmény nem is egyenletes ritmusú A közepéig inkább lágy és lassú a vége pedig nagyon pörgős, nagyon erőteljes. A többszörös függővég azonnali folytatásért kiált. Szívesen olvasnék még hasonló misztikus távol-keleti regényeket.

Adatok:
Kiadó: Next21
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 382.

Fülszöveg:

Korábban ​büszke voltam a kezemre. Most, ha megpillantom, csak arra tudok gondolni: ezzel a két kezemmel temettem el anyámat – így kezdődik ez a fiatal felnőtteknek szóló történet.
Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja ezt itta meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől.
A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a királyság legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a királykisasszony teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét.
A királyi udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyobb veszélyben van, mint testvére, Shu.

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század Kiadó

Shannon Mayer · Kelly St. Clare: Szirmok ​és jég koronája

Nehezen szántam rá magam a „Méz és Jég” trilógia befejező kötetének elolvasására. Ha megszeretek egy sorozatot mindig nehéz az elengedés. Kallik és Faolan története pedig igazán közel került a szívemhez.

A borító sokkal szebb, mint az eredeti. Tudom, hogy ezt az előző részeknél is megjegyeztem, de tényleg, így kell egy fantasy borítót elkészíteni. Kifejező és szép a színvilága, ráadásul ad egy egyedi desing-t  a teljes sorozatnak.

Rengeteget olvasok, ezért sok különleges fantasy világban jártam már. Tudom, hogy léteznek ennél jobban felépített, árnyaltabb kerettörténetek is, de a szereplők egymás iránti elkötelezettsége miatt (meg másért is) nekem ez messze kiemelkedett a tündérvilágok közül. Nemcsak a főszereplők romantikus kapcsolata volt erős, hanem a mellékszereplők közti barátságok, szerelmek, sőt a masszív gyűlölet is jól működött.  Alli és Lan egy olyan kapcsolatot épített fel, a természetes vonzódás talajára, ami jóval túlmutatott rajtuk, az időn és a téren, a jón és rosszon egyaránt.

A cselekmény ott folytatódott, ahol az előző kötet lezárult. Meglehetősen bonyolult volt, és nem minden történés logikus számomra. Néhol kifejezetten azt éreztem, hogy az írópáros szükségtelenül rángatja át a világokon a szereplőit. Kettővel kevesebb csavarral, és ide-oda utazással is simán működött volna a dramaturgia. Lehet, hogy csak elsiklottam néhány fontos részlet felett, de sehogy sem állt össze, hogy mi miért történik. Alapvetően ez a fő sodrást nem befolyásolta, a cselekmény érthető, de itt-ott túlmozgásosnak bizonyult.

A háttérvilág jól felépült, részletgazdag. Élveztem, hogy olyan titokzatos lények is felbukkannak, mint a kelpie, az óriás és a sárkány. Szerettem azt is, ahogy a tündérek és emberek világa összeért. Mintha lenne alapja a mesének. Persze nincs, de azért a bennem élő gyerek még mindig keresi a sárkányokat.

Ami a leginkább tetszett (és mégsem), az a regényt átszövő szomorúság volt. Bár teljesen boldogító a történet, mégis ott rezeg benne a mindent átható elmúlás. Ennek nem elsősorban a trilógia befejezéséhez van köze, sokkal inkább egy elköszönés az ismert világtól. Több helyen felbukkannak a regényben rejtve a társadalmi problémák, úgy mint a környezetszennyezés, háború, szegénység,  és a társadalmi egyenlőtlenségek. A könyv  reagál a jelenlegi problémákra, a változásokra, és úgy érződik, mintha kicsit le is mondana az emberi világról. Lássuk be jogosan.

Nagyon érdekes volt azzal a szemmel olvasni, hogy mit mond még a regény a  nyilvánvalón túl. Hogy a szerzők hogy építik be a világlátásukat a mesébe, és hogy mit közölnek a tündérvilág lakói velünk, olvasó emberekkel. Emiatt a rejtett tartalom és a fent említett erős kapcsolatok miatt lép ki nekem ez a trilógia az ismert (és szeretett) fantasyk közül, még akkor is, ha a történet nem bravúrosan felépített. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elhozta Magyarországra Shannon Mayer – Kelly St. Clare regényeit. Azt hiszem ezek után belevágok St Clare vámpíros sorozatába is.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 394 oldal

Fordította: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

A sorsom elválaszt attól, akit szeretek…

Irtózattal tölt el a felismerés, hogy az én vállamat nyomja két világ sorsa anyám végső áldozata után. A tündérudvarok királynője lettem. Reménytelen küzdelmet kell vívnom.

Rubezahl sokkal hamarabb visszatért, mint én azt lehetségesnek gondoltam. Nem állok még készen. Nem győzhetek. Ráadásul elvett valamit, ami nélkül nem élhetek.

Eldőlt, hol lesz a végső csata, ahol a két sereg összecsap egymással. A régi mágia is felemelkedik, és megköveteli magának mindazt, ami jár neki.

Nincs más választásom, mint rohanvást összerakni a mozaikdarabkákat, hogy megmentsem a férfit, akit szeretek, és a tündér és ember barátaimat, akik még az életemnél is fontosabbak.

Két világ. Egy kiválasztott. Vajon mi lesz a végkimenetel?

A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer trilógiájának befejező kötete az eddigieknél is több izgalmat és vágyódást ígér. „Szerelemben és háborúban mindent szabad.”

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház