Jason Aaron · Noelle Stevenson · CM Punk: Thor: ​A mennydörgés istennője

 

Nem vagyok jártas képregény-világban, és általában a képregények világában sem, úgyhogy amikor a „Thor-a Mennydörgés istennője” megérkezett a Fumax kiadótól, az első gondolatom az volt: pfűű ez ekkora?” Most meg így elolvasva azt érzem: „Ez mekkora” ...

A párom nagyon szereti a Marvel-Univerzumot, amiből az következik, hogy természetesen én láttam időrendi sorrendben az összes filmet. (eddig a legújabb: Thor – „Szerelem és Mennydörgés” kivételével). Viszont, egyetlen képregényt nem olvastam-láttam eddig. Formabontó tehát, hogy a női Thor-ral előbb papír alapon találkoztam. Hogy valamennyire mégis képben legyek, megszereztem a Marvel Ultimate Thor 1-4 képregényt, ezzel kicsit ráhangolódtam, de végül meg kellett állapítanom, hogy a Jason Aaron féle Thor világ azért teljesen más.

Az alaptörténet érdekessége, hogy megtörténik benne az elképzelhetetlen, és Thor nem lesz többé Thor. Ez azért is izgalmas szituáció, mert Odin fia amúgy nem csak a Mjölnir miatt volt Thor, hiszen már a tehetsége előtt is így hívták, vagyis a nevét nem is kellett volna elveszítenie a kalapácsforgató tehetségével együtt. (Más kérdés persze, hogy önként adta oda).

Én a magam kicsit feminista lelkével szerettem, hogy megjelenik egy újabb női szuperhős karakter, aki higgadtabb és értelmesebb is klasszikus elődjénél.

Képregényben, vagyis ebben a képregényben sokkal jobban érvényesülnek a szereplők személyiségjegyei, mint a filmekben. Thor szegény egyszerű mint egy faék, bár jól áll neki, és Odin sem egy kiegyensúlyozott apafigura. Ez egyébként a filmekben is érzékelhető, de itt sokkal erőteljesebb.

A női Thor sok feminista viccet hoz magával, de alapból is bőven megvan a humor a történetben, (Én például Malekith és Dario Agger párbeszédein nagyon jól szórakoztam.) de emellett izgalmasak az erkölcsi kérdések és önértékelési problémák, és általában a hatalom és irányítás  dilemmái, ami több szinten is előkerül a cselekményben. (Van-e joga bárkinek átvenni Thor szerepét? Mitől vált méltatlanná Thor a Mjölnirre, és ki lehet méltó rá? Freya vagy Odin vezetheti-e inkább Asgard-ot?)

A képi világ nagyon tetszettős, nemcsak izgalmas és mozgalmas, de a színvilága is telített, a rajzok is szépek. (Ebben azért jó viszonyítási alap a volt a Thor Ultimate)

Jason Aaron sok mellékszereplővel dolgozik, a jégóriásokon, és a nyilvánvaló ellenségeken túl, előkerülnek a S.H.I.E.L.D ügynökei, villanásszerűen a többi szuperhős,  Thor korábbi csajai, sőt Odin testvére is. Ettől mozgalmasabbá válik az amúgy sem unalmas cselekmény. Bár sejthető, azért végig titok marad a női Thor kiléte, és hogy miért vált Thor méltatlanná a Mennydörgés Istene szerepre. A történet sem zárt, így az erős felütés után várom a folytatást.

Adatok:
Kiadó: Fumax
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 216
Fordította: Lunczer Gábor

Fülszöveg:

Thor méltatlanná vált arra, hogy a magasba emelje Mjölnirt. A kozmikus erejű fegyver elfeledve hever a Hold felszínén. Malekith, a sötételf kihasználja az alkalmat, és veszedelmes szövetséget igyekszik kovácsolni, hogy véghezvihesse őrült terveit – első lépésként pedig a Földre szabadítja a rettenetes jégóriásokat.
Mjölnir nyelére azonban egy rejtélyes nő keze kulcsolódik. Új Thor emelkedik fel, a Mennydörgés Istennője nem kisebb lendülettel veti magát a harcba, mint Odin fia tette. De ki lehet ez a harcos amazon, aki méltónak találtatott Mjölnirre? Nem csak Thor kezd el nyomozni a kiléte után, de Asgardia viszálykodó vezetői is mindent elkövetnek, hogy kideríthessék, kicsoda ő valójában. Közben Mjölnir új gazdája egy pillanatot sem unatkozhat, ellenségei gyengeséget szimatolva gyűlnek, élükön a megállíthatatlan harci géppel, a Pusztítóval…
Jason Aaron méltán legendás Thor történetfolyama megdöbbentő fejleményekkel folytatódik ebben a látványos kötetben.
A kötet a teljes Thor (2014) sorozat mind a nyolc számát és az Annual 1.-et tartalmazza.

Zalka Csenge Virág: A ​százegy ajtajú palota

Könyvtárosként, teljesen mindegy, hogy milyen pozícióban, (gyerek-, felnőtt-, tájékoztató stb. …) az ember óhatatlanul találkozik a mesemondással. Legutóbb egy hónapja épp egy konferencián hallgattam előadást a mesemondás fontosságáról. El is gondolkodtam azon, a népmesék kapcsán hogy vajon a hagyományos népmese mondás érdekes tud-e lenni még ma a rajzfilmek és online játékok világába. A kérdés költői. Számtalan Boldizsár Ildikó és Kádár Annamária tanulmány olvasva, Bruno Bettelheim-et tanulva és többször is Agócs Gergelyt hallgatva természetesen megvannak a hivatalos válaszaim, de mivel nem vagyok 6 éves gyerek ezért csak a szükségességét tudom, az érdekességét nem ismerem.

Zalka Virág Csenge öntudatlanul is választ adott a kérdésre, amit nem tettel fel neki.

Nem az alapmese a lényeg, hanem jól kell mesélni. Úgy kell elmesélni a régi meséket, hogy a ma gyermeke is értse és szeresse. Hajlamos vagyok azt hinni (lehet érte kővel hajigálni), hogy nem kell feltétlenül népies stílusban tájszavakkal tűzdelve mesélni a népmeséket sem, de úgy kell mesélni, hogy azt szeressék a gyerekek. Ez a könyv szerintem erről szól. Egyszerű mesetöredékekből, legendákból, vagy épp népdalok egy-egy sorából is kerekedhet jól mesélhető, szép történet, ha megosztjuk másokkal a mesélés örömét, vagy egyszerűen csak elég színes hozzá a fantáziánk. Örömmel vettem, hogy a szerző megosztotta a mesék keletkezéstörténetét, és a forrását is. Kicsit sajnáltam, hogy kevés magyar mese kapott helyet a könyvben, de a különböző népek meséi is szenzációsan szólnak újra mesélve, vagy újra megírva, átformálva a szerző és célközönsége ízlésére hajlítva. Külön töltést ad a könyvnek, hogy a mesélő odafigyelt rá: bátor nőkről, női barátságokról is legyenek mesék. És ugyan nincs kiemelve, de mégis fontos, ebben a könyvben nagyjából erőszakmentes történetek vannak. Senkit sem falnak fel, gyilkolnak meg vagy kergetnek ki a világból. Egyszerűen, szépen s okosan oldódnak meg a konfliktusok, a különbözőségből erény lesz, és a sárkányok jók.. Ráadásul ez a könyv egy csodálatos utazás is Északtól Délig, Németországtól Afrikáig több földrészt bejárva különböző népek meséivel találkozunk. De jóság mindenhol csak jóság, és a szépség is szépség marad, bár a különbségek jól érzékelhetők.

Az illusztrációk elképesztően szépek, falra, képkeretbe kívánkozik mind. Nekem „A kádár és a két sárkány” című meséhez készült sárkányos kép a kedvencem, szívesen látnám a nappali falán is, hatalmas poszterként.

Több Zalka Virág Csengét a világnak! Én biztosan keresni fogom a többi mesekönyvét is.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 160.
Illusztrálta: Orosz Annabella

Fülszöveg:

2020-ban ​dr. Zalka Csenge Virág kapta az Év Gyerekkönyv írója díjat a Ribizli a világ végén című mesegyűjteményért. Mesekönyvei a magyar és a nemzetközi népmesekincs gazdag világából adnak egyéni és izgalmas válogatást közérthető nyelven, különös figyelemmel a mai gyerekek számára érdekes kérdésekre és történetekre.

A százegy ajtajú palotában sokan megfordulnak: hosszú fülű szamarak és lefátyolozott hölgyek éppúgy, mint kíváncsi hősök. Zalka Csenge Virág meséibe is sokfelől érkeznek vendégek: viking legendákból, hun mondákból és a görög mitológiából egyaránt. Ami közös bennük, az a mese sodró lendülete. Mindegyik történeten érezni, hogy a szerző gyakorlott mesemondó, aki biztos kézzel választja ki a mai gyerekek számára izgalmas témákat az önbizalomhiányos lajhármakitól a darumadár hátán útra kelő hercegnőig.

Az Év Gyerekkönyve-díjas írónak ez a ötödik kötete a Móra Kiadónál. Ezúttal saját meséit adja közre, azaz ebben a gyűjteményben az általa továbbgondolt mesetöredékek és a hallgatóságával együtt alakított történetek olvashatók. Talán ezért is olyan könnyű magunkra ismerni a római kori mutatványosokban, rémült istenekben és hűséges sárkányokban. Hiszen Zalka Csenge mesepalotájában mindenki szívesen látott vendég.

José Antonio Cotrina: A ​sötétség gyermekei (Vörös Hold-ciklus 2.)

És igen, a második résszel megérkeztünk Rocavarancoliába. Már nem csak a peremvidékről szemlélődünk, hanem a történettel együtt végre mélységében is megéljük az első kötetben felépített világot. A koboldok, árnyak és sárkányok valódi interakciókba kerülnek a gyerekekkel. Az amúgy viszonylag kevés leírás azért még villant fel képeket a bolygó és a város történelméről, de igazán ebben a könyvben a cselekmény válik hangsúlyossá.„A sötétség gyermekei” nem sokkal az első rész után veszi fel a fonalat, és bár zökkenőmentesen folytatja a már megnyitott cselekményszálakat, érezhetően megváltozik a könyv ritmusa. A meglévő nem kevés nézőpontkarakterhez újak társulnak, de mindig jól követhető, hogy éppen ki közvetíti az eseményeket. Ezzel együtt persze a mesélő érzelmeibe is beleláthatunk, sőt, szinte az összes nem nézőpontkarakter érzései és gondolatai is kiderülnek a párbeszédekből.

Az első részben megismert „Aratás” számbeli változások után igyekszik felkészülni a Vörös Hold eljövetelekor várható változásokra. Ám ezek a változások nem éppen a bevezető által meghatározott irányba tartanak. Szinte fel sem tűnik és alapjaiban megdől az összes előfeltételezésünk. A szerző nem különösebben kedveli a kliséket, és igyekezett is elkerülni azokat. Ezzel párhuzamosan viszont nagyon sok váratlan fordulatot és meglepő fejleményt alkalmazott, ezért végig fenntartja a feszültséget. Ráadásul a szereplők természete is elég összetett, és ahogy a szemünk előtt bontakozik ki a jellemük, változik a megítélésük is. Nekem talán csak Denésztor Tul Esmael és Hector maradt ugyanolyan, mint az első könyvben. Érdekes, hogy bár van karakterfejlődés is, sokkal jellemzőbb, hogy a történet előrehaladtával előbújik a szereplők valódi egyénisége, és ez árnyalja erősen a róluk kialakult képet.

A regényben a kapcsolatok is folyamatos változásban vannak. Szövetségek alakulnak és bomlanak fel, új kapcsolati hálók jelennek meg, átalakul a segítők és akadályozók viszonyrendszere is.

Elképesztően összetett ez a regény. Minden kis dísznek, minden álomnak, minden apró mozzanatnak jelentősége lehet, ezért végig éberen tartja az olvasót, miközben maga a cselekmény is mozgalmas.

Nagyon szerettem. Megmaradt benne az első részből ismert kicsit gótikus hangulat, de sokkal jobban megismertem a szerző által felépített világot. Jól láthatóvá váltak egy egyes szereplők motivációi, és még a szörnyek is kissé emberivé váltak. Nagyon olvasmányos, nagyon pörgős, ugyanakkor sok gondolkodnivalót is ad. Nagyszerű sorozat, alig várom a következő részét.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 480.

Fordította: Varju Kata

Fülszöveg:

Samhein aratása után a kaland folytatódik.

Rocavarancolia már megmutatta, milyen kegyetlen tud lenni, de a borzalmas város sem rettentheti vissza a learatott fiatalokat. A varázslat birtokában rajtuk a sor, hogy megcsillogtassák képességeiket. Választ kell találniuk arra, miért olyan különlegesek a királyság számára, illetve megfejteni, milyen jelentőséggel bír a közeledő Vörös Hold. Eljött az ideje, hogy Hector és a többi földi gyermek elhagyja az erőd biztonságát, és leleplezzék a város titkait. És nincs az a vámpír, varázsló, vagy bármilyen más teremtmény, aki megállíthatná őket. Mindeközben egy ősrégi, mindennél gonoszabb erő éledezik a romok alatt…

Hamarosan pedig felkel a Vörös Hold.

A szerzőről:

José Antonio Cotrina (született: Vitoria-Gasteiz, Spanyolország, 1972. július 8.) spanyol író, aki elsősorban a fantasy, a science fiction és a horror műfajokra koncentrál. Leginkább a "Vonal között Univerzumban" játszódó regényeiről és a "Vörös Hold Ciklus" című trilógiájáról ismert . (Forrás: wikipédia, fotó: https://moly.hu/alkotok/jose-antonio-cotrina)

Gennaro Contaldo: Pasta perfetto!

Nagyon bírom az Gennaro Contaldo-t, és őt a párom is kedveli, ezért eléggé megörültem, amikor felfedeztem, hogy a HVG könyvek kiadta a receptgyűjteményét. Nálunk az a teljesen hagyományos munkamegosztás van, hogy általában én főzök, a párom meg főzős műsorokat néz. (Segít amúgy az előkészítésben, de főételt nem vállal). A Jamie Oliver sorozatokat is ő figyelte, én csak néha hallgattam, de egy ikonikus jelenetet véletlenül láttam. Jamie Olaszországban tiramisut készít, és a mestere Gennaro fején próbálja ki hogy elég kemény-e a tojáshab. Akkor fedeztem fel magamnak az amúgy meglehetősen híres olasz szakácsot, de a munkásságát eddig csak a tv-ben követtem.

A könyv formára érdekes. Nagyon stílusos, de valahogy kevésbé tűnik olaszosnak, inkább kicsit falusias. A kettő persze nem zárja ki egymást. Az egészoldalas receptek majd mindegyikét egészoldalas képek kísérik, de még így is ha jól számoltam 93 receptet tartalmaz a könyv. Van leves, száraztészta, nyers tészta, sült tészta, tésztasaláta, készítési útmutató is, de izgalmas, az is, hogy az első fejezetben a tésztafajtákat és a különböző szószokat párosítja a szerző.

Minden étel neve olaszul van nagy betűvel kiemelve, alatta magyarul, így könnyem meghatározható

Nagy olasz tésztarajongó vagyok, többek szerint is ki kellene engem hajítani az olaszokhoz J de igazán sohasem próbáltam hivatalos szakácskönyvből. Hol a netről mókolok valamit, hol a készen kapható porokat javítgatom felfelé, de lasagne-t és pizzát már egy ideje csak saját tésztából, carbonara-t pedig csak tojással készítek.

Annyira az út elején vagyok, hogy a könyvben bemutatott tésztafélék jó 40 %-át nem is ismertem, az ételeknek pedig több mint fele teljesen idegen. Egyenlőre nem is érzem magamban a bátorságot arra hogy lencsés, articsókás vagy épp sütőtökös tésztát készítsek, de a lehetőség mindenesetre adott, receptet nem kell a netről vadásznom.

Szakácskönyvet elolvasni nem lehet (illetve lehet, de nem érdemes), ezért minden receptkönyvet akkor értékelek, ha tüzetesen átnéztem  és legalább egy-két receptet elkészítettem. Nos elsőként a klasszikus bolognai-t próbáltam ki, de csaltam. Az alaprecept 20 dkg darált marhahúst ír, de marhahúst sem nagyon lehet felénk kapni, nemhogy darálva. Ír a recept 1,75 dl vörösbort, de élből kihagytam, mert antialkoholistáéknál mit kezdjünk a maradék ¾ üveggel? Az eredeti recept egyáltalán nem fűszerez meglepő módon se bazsalikommal, kakukkfűvel és oregano-val. Nekem ezek hiányoztak,  ezért pótoltam. Elég sok változtatásnak tűnik ugyan, de szerintem már a sárgarépa, hagyma zellerszár kombó is nagy lépés az alapporhoz képest, úgyhogy nem szégyenlem, hogy több lépcsőben halad a változás. Teljesen jó amúgy a recept, maradéktalanul elfogyott a bolognai. Fogok még főzni a könyv alapján valószínűleg a húsos és a vegetáriánus receptek közül is kipróbálok többet is, de nem hiszem hogy mindenre sort kerítek.  Néhány étel túl sok összetevős, vagy túl drága. Amit az amúgy autentikusnak tűnő szakácskönyvből hiányoltam: az a pizza. Sem az alaptészta, sem a feltétes változatai nem szerepelnek a receptgyűjteményben. Szép ez a szakácskönyv, én nagyon izgalmas is, de valószínűleg nem lesz napi használatban, viszonyt lesz benne olyan recept amit gyakran fogok készíteni.

Adatok:
Kiadó: HVG Könyvek
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 176.
Fordította: Szkladányi András

Fülszöveg:

Gennaro Contaldo – a Két éhes olasz és a Jamie lefőzi Olaszországot című sorozatokból jól ismert séf – megmutatja, hogy a tészta elkészítésének lehetőségei végtelenek. Több mint száz friss, száraz, töltött és sült tésztaételt és hozzáillő mártást fedezhetünk fel vele együtt. A friss tésztáknál gondol a glutén- és tojásérzékenyekre is.
Gennaro – Jamie Oliver mestere – új és hagyományos receptjei az elfoglalt családok és a tésztarajongók számára is nélkülözhetetlenek. Buon appetito!

„Gennaro igazi mester – nincs olyan, amit ne tudna a tésztafélékről!”
Jamie Oliver

José Antonio Cotrina: Samhein ​aratása (Vörös Hold-ciklus 1.)

Nem tudom miért nem lett ismertebb ez a regény. Szerintem éppen csak pár centire van attól, hogy igazán nagyszerű legyen. Ráadásul szokatlan témájú, de nem teljesen idegen. Nagyon gót, sötét, teli van árnyakkal, eléggé félelmetes is. Ebben a műfajban elég kevés könyv jelenik meg, és tapasztalatom szerint sokan szeretik a borzongást.Őszinte leszek, én sem véletlenül találkoztam vele, a @Galaktika kiadójától a Metropolis Médiától kaptam recenziós példányként. Örülök, hogy találkoztam vele, bár magamtól aligha találtam volna rá. Nekem a zöld alapú borító sem talált be, valószínűleg egy szürkés háttér jobban kiemelte volna az amúgy nagyon szép borítórajzot, illetve a cím sem figyelemfelkeltő. A történet viszont nagyon érdekes.

A Vörös-Hold ciklus helyszíne egy ismeretlen világ, mely összeköttetésben áll a Földdel, igaz csak évente egyszer nyílik meg a kapu. Halloween éjszakáján nem az idegen föld lényei lepik el a mi valóságunkat, hanem épp fordítva, különleges, földi gyerekek kerülnek át a szörnyek uralta birodalomba. Ez a nap az Aratás Napja, és az októberi betakarításkor 12 kamasz kezdi meg túlélőtúráját egy végletekig sivár, romos, gonosz és veszélyes világban.

Innét rajtol el a dark fantasy első része, és igazán ezen nem is lép túl. A „Samhein aratása” egy nagyon lassú bevezető. Emiatt kicsit talán unalmas is. Túlsúlyba kerül a leírás, mert a szerző alaposan és pontosan felépített világát a lehető legteljesebben bemutatja. Szoknom kellett a könyv ritmusát. Néhol túl összetettre sikerült a világfelépítés, vagy legalábbis bonyolultabb annál, mint amit 300 oldal egészségesen elbír. Viszont éppen ez a terjengős leírás biztosítja a borzongást, mert sok különleges lény bukkan fel a lapokon. A megszokott vámpírok, varázslók és sárkányok mellett a csontvázaktól a kísértetekig számtalan fantasy faj képviselteti magát, néhány olyan is, ami csak a szerző fejében létezik, aki amúgy félelmetes képzelőerővel bír.

A történéseket leginkább Hector az esetlen amerikai kiválasztott szempontjából követhetjük, de mások is szóhoz jutnak. A legérdekesebb nézőpont szinte mindig a Rocavarancoliai Tanács tagjainak szemszöge. Ők maguk is szörnyek: angyalok, gnómok, kísértetek, vámpírok, akik a maguk eszközei és érdekei szerint segítik vagy akadályozzák a fiatalok túlélését, miközben megismertetnek bennünket a világuk történetével és sajátos gondolkodásmódjukkal is.

Az idegen világban a nevek borzalmasak. Vagy furán egyszerűen, vagy nagyon rettenetesen összetettek és a kettő közt alig van átmenet. Pl. Rocavarancolia és Rocavaragálagó vagy Derűs Dáma és Vad Dáma. Egyedül a gyerekek neve könnyen megjegyezhető.

Nem mondhatom, hogy egyértelműen kedvenc lenne a regény, viszont érdekes annyira hogy elolvassam a folytatását.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2020.
Oldalszám: 312.

Fordította: Varju Kata

Fülszöveg:

Üdvözlünk Rocavarancoliában, a csoda, a horror, a szörnyek és a rémálmok birodalmában!

Üdvözlünk a halál kapujában!

Egy hosszú és kimerítő háború után Rocavarancolia romokban hever. Nem repülnek többé sárkányok az égen, a vámpírok szomjan haltak, és nincs elegendő mágia ahhoz, hogy a királyságot összetartsa.

De még nincs mindennek vége. Halloween éjjelén megnyílik az egyetlen fennmaradt kapu, ami összeköti Rocavarancolia királyságát az emberek világával. A királyság démiurgosz ilyenkor szervezi meg a betakarítást. Tizenkét fiatalt gyűjt össze az emberi világból, akik bennük rejlő mágikus esszencia alapján képesek lehetnek megmenteni ezt a lepusztult birodalmat, de csak akkor, ha életben tudnak maradni addig, amíg felkel a Vörös Hold. Ehhez először is meg kell tanulniuk megvédeni magukat a kegyetlen körülmények, a furcsa lények és a számos veszély közepette. Ez azonban az elmúlt harminc évben még egyetlen fiatalnak sem sikerült…

A szerzőről:

José Antonio Cotrina (született: Vitoria-Gasteiz, Spanyolország, 1972. július 8.) spanyol író, aki elsősorban a fantasy, a science fiction és a horror műfajokra koncentrál. Leginkább a "Vonal között Univerzumban" játszódó regényeiről és a "Vörös Hold Ciklus" című trilógiájáról ismert . (Forrás: wikipédia, fotó: https://moly.hu/alkotok/jose-antonio-cotrina)

Regős Mátyás: Lóri ​és a kihalt állatok

Ritka és különleges olvasmányélmény volt. Néhol nehéz, máshol kacagtató. Sokszor kifejezetten zagyvának tűnt, mégis minden a helyére került, egy különleges 12 éves kisfiú gondolatain keresztül. 

A borító egyáltalán nem volt elsőre hívogató. A színvilága, az ábrázolásmódja elég nyomasztó, az a nagy világos gondolat-gömb mintha agyon akarná nyomni azt a szegény kis pálcikaembert. Szóval nem vett meg elsőre. A regény közepén értettem meg, hogy tökéletesen kifejező. Csakhogy ehhez el kellett jutnom a feléig. Ezért, amit nem tesz meg a borító, azt nekünk olvasóknak kell megtenni, azaz fel kell rá hívni a figyelmet.

A könyv hátoldalán azt olvastam, hogy Regős Mátyás irodalomból doktorál. Nos ez utóbbi tény menti meg attól, hogy sumáknak gondoljam, ugyanis fiatal kora és kezdő író létére, ez a gyerekregény egy teljesen kiforrott munka. Az, hogy másnak tűnik, tulajdonképpen a terv része. Az összes bizonytalansága, szétszórtsága, csapongása egy pontos  koncepció része. Teljesen és zseniálisan felépített a regény, és tökéletesen közli a mondanivalót. Vagyis, talán ez így nem igaz. Nem tanácsod ad, vagy következtetést von le, hanem bemutatja a 12 évesek félelmeit, a stabil szülői háttér hiányának árnyoldalait, a családokon belüli egyensúly elbillenésnek következményeit. Sokkal fontosabb az amit Lóri az álmairól és a családjáról mesél, mint az ami valóban történik a regényben. 

Az elbeszélő 12 éves félárva Lóri gondolatait követve egy viszonylag egyszerű cselekménysor részévé válunk, aminél sokkal érdekesebb, hogy valóban Lóri gondolatait követhetjük. Az elsőre őskáosznak tűnő csapongó, mégis feszes gondolatfolyamból szinte körforgásszerűen bukkannak fel azok a dolgok, amik Lórit jobban foglalkoztatják, de természetesen akadnak hamar tovaszálló jelentéktelen elképzelések is. És miközben Lórival együtt lélegzünk, megismerjük a környezetét és a családját is. Édesanyja meghalt, édesapja pedig a diszfunkcionális szülő iskolapéldája. Évi a nővére veszi át a szülői feladatokat, Miki a bátyja pedig a lázadó nagykamasz szerepében teljesedik ki. Ebben a környezetben Lóri csupán a könyveire támaszkodhat, hiszen folyamatos betegsége miatt iskolai kapcsolatait is elveszíti, barátai csupán a képzeletében léteznek. Lóri egyetlen mentsvára a biológia, (bár a focipálya szélén azért az istenhit is ott figyel) és az általa olvasott tények folyamatosan össze-összekeverednek a valósággal. Az állatokért és a természetért való aggódás, összemosódik a mindennapi élettől való félelemmel, a klímaszorongás kivetül az élet egyéb területeire. Talán furcsának tűnik, hogy a 12 évesek ilyen komoly témákkal is foglalkoznak, de a legtöbbjük – főleg az olvasó gyerekek – valóban mélységében képesek egy-egy társadalmi problémát megragadni. A Lóri fejében tapasztalható őskáosz valójában egyáltalán nem egyedi. Ahogy sajnos a környezetének hiátusai sem azok. 

A regény inkább egy állapotot ír le, mint megoldásokat mutat, de azért mire a tavasz megérkezik a könyvben, már Lóri felett is felderül az ég. Az író nagyon aranyosan vezeti végig a lapokon az első szerelem kiskamaszos bizonytalanságait, és ez rengeteget old az amúgy nagyon nehéz feldolgozó folyamaton. A halál a betegség, a széteső család mint egy sziluett rásimul a kihalás, globális felmelegedés, éghajlatváltozás képére, és ezt az amúgy elég sötét hangulatot a Panni iránti érzelem ragyogja be, mint a napsugár.

Az egyetlen amiben bizonytalan vagyok az az, hogy egy átlagos 12 éves kezébe adható-e ez a könyv. Vannak Lórihoz hasonló koraérett kiskölkök, ők érteni fogják. De kétlem, hogy a többiek is.  Viszont a szülőkkel mindenképp elolvastatnám. Részben hogy fel tudják mérni hogy mi van a gyerekük fejében, részben pedig hogy lássák, felismerjék milyen egy alig-alig működő család. 

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 144.

Fülszöveg:

A tizenkét éves Lóri rajong a biológiáért. Álmában időnként kihalt állatok jelennek meg: a fiú a Holdkarmúval, Gyomorköltővel, Óriásalkával, Kardfogúval és Bozótpatkánnyal folytatott párbeszédek segítségével próbálja értelmezni élete eseményeit. Hogyan dolgozza fel anyja és az iskolaudvaron élő kisegér, Edmondantesz halálát, saját elhúzódó betegségét, klímaszorongását, teste zavarba ejtő változásait? S legfőképpen: mit kezdjen az osztálytársa, Panni iránti titkos érzéseivel?

A finom érzékenységgel megírt regény – a Regényes természet irodalmi pályázat nyertes műve – a szerző első kötete a Móra Kiadónál.

Hidasi Judit: Apró ​bolt a sétányon

Spoiler:

Furcsa, kettős értékelés következik. Az első rész főként Hidasi Juditnak és a könyvének szól, ezt fogja tükrözni a pontozás is. A második részért pedig előre elnézést kérek Hidasi Judittól, és kérem a rajongóit az OFF feliratra ne kattintsanak.

1. Nagyon jó, és mostanában szerencsére egyre gyakoribb az, hogy a könyveknek elsőre a külalakja fog meg. A sok egyforma borítóból (mondhatni sok egyforma szépfiúból) szinte kiragyog egy-egy harmonikus színvilágú szép és derűs fedlap, amitől egyből beindul a pavlovi reflexem. Az, hogy emellé a fülszöveg is sokat ígérő, elég extra pontos. Egyben van a regény külseje, ráadásul azoknak akik a könnyen látható olvasmányokat szeretik, van egy jó hírem: elég nagybetűs is.

Mint tudjuk azonban, a belbecs, legalábbis regények tekintetében legalább olyan fontos mint a külcsín. Nos, ez a regény méltó a borítójához. Hidasi Judit professzionális író. Tudja hova kell tenni a hangsúlyokat, hogy lehet szépen írni, és mitől lesz kerek a történet. Tényleg. Frappánsan felépített cselekmény, szerethető karakterek, könnyű laza, nyári kaland, és mégsem. Van egy pici éle, egy sötét folt  a múltból, némi mélyebb tartalom, de mindez élvezhető, olvasmányos formában. Szaladnak az oldalak, ahogy egyre jobban belemerülünk a történetbe, és közben megidéződik a környezet. Az ember szinte kint érzi magát a reggeli Balatonparton, -amikor még alszik a tó- egy jó kávéval a hűvös vízparti szellőben. De benne van a szabadstrandok, a lángosozók hangulata is, ötvözve  a kisvárosi életképekkel. A pletykára éhes szomszédok, a kamaszéveket őrző épületek, a gimis  barátok mind-mind olyan egyedülálló életérzést adnak a regényhez, ami ismerős minden kisvárosi olvasónak. Bár jó a történet, mégis inkább ezek a hangulatok andalítottak el.

Stégre való, könnyű nyári kaland ez a könyv.  Nagyon szimpatikusak a szereplők, bár Éva barátnőiről szívesen olvastam volna többet is. Az, hogy  nagyon pörgős regény, valahogy elveszi annak a lehetőségét, hogy alaposan bemutassa a szereplőket. Érdekelt volna, hogy milyenek a lányok, külsőre és belsőre. A borítót nézegetve próbáltam eldönteni, hogy vajon melyik lány lehet Nóri vagy Gabi? Alig esik szó a külsejükről, a gimis évekről, a korábbi barátságukról. Ugyanez vonatkozik Évi édesanyjára is. Keveset tudunk meg róla a hangulatain, és a nyilvánvaló mesterkedésein kívül. Érdemes lett volna a részleteket picit pontosabban megvilágítani.

Tamás, általánosságban is A FÉRFI, és szerencsére kettejük viszonya nem terhes a fülledt erotikától, vagy a feszegető múltbéli nagy titkoktól. Egyszerűen mutatja meg ez a regény, hogy egy szerelem érkezhet jókor, lehet szépen felépülő és könnyedén befogadható is, nem kell minden érzelemhez vért és verítéket áldozni.

A kedvenc figurám (szerintem egyértelműen) Laci Pék, aki amúgy egy teljesen létező embertípus, a maga mufurc szótlanságával, és rejtegetett kedvességével.

Jó volt olvasni. Vigyétek ki a strandra, vagy tegyétek el téli estékre,hogy egy kicsit visszalopja a Balatoni nyár semmihez sem fogható illatát, színeit, melegségét.

2. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ennél  a regénynél kell-e ezt megfogalmaznom, vagy sem, mert nyilván nem ez váltotta ki, csak itt csordult ki a pohár. Az idén körülbelül 10 olyan romantikus-erotikus regényt olvastam ami a mai időben játszódik. (Valószínűleg tavaly is ennyi lehetett). Ezekből 8-ban bukkant fel az abúzus valamilyen formája, 7-ben nők sérelmére elkövetve. Értem, hogy fontos téma. Valószínűleg a nők átlagosan nem olvasnak annyi könyvet mint én, tehát potenciálisan ritkábban futnak bele. De így reprezentálva lassan komolyan úgy érzem, hogy a kortárs női irodalom szerint minden második férfi erőszaktevő. Pedig nagyon nem. Szerencsére ez csak egy kis szelete a társadalomnak. Nem takargatni való szelete, de nem is reprezentatív része. Egyre kevésbé olvasok a kimerüléstől, unalomtól tönkremenő kapcsolatokról. Kevés szó esik arról, hogy alap nélkül épülnek fel házasságok, hogy az elvárások, a megfelelési kényszer, és a látszat talajára épülő párkapcsolatokban a valóság mennyire kevés lesz. Hogy ezek miatt, és a kommunikáció és a türelem teljes hiánya miatt sokkal gyakrabban érnek véget a szerelmek, mint a bántalmazás miatt. Lassan minden olvasmány azt sugallja, hogy bántalmazó kapcsolatból érkezve lehetsz igazán boldog egy nagyszerű fickóval. Mert egyébként nem? Ha csak simán ért véget a kapcsolat akkor sosem találom meg a számomra tökéletes férfit? Szóval, persze, ítéljük el az abúzust, és mutassuk be, hogy van ilyen, de könyörgöm, ne minden egyes romantikus regényben. 

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 336 oldal

Fülszöveg:

Azt ​mondják, bármikor újra kezdheted az életed… De azt nem mondják, hogy ez nehéz lesz…

Éva titkokkal tele érkezik haza Amerikából a húszéves érettségi találkozójára, a balatoni kisvárosba. Szinte pillanatok alatt lesz szerelmes az emlékeibe, a régi életébe. A rózsaszín felhők közül azonban gyorsan a földre esik, mert a városban sok minden megváltozott.

Nem elég, hogy bohém anyja rábízza a parti sétányon lévő boltocskát, de új otthont is kell találnia magának. Szerencsére régi barátnői mindenben segítik, nem úgy Tamás, aki a bolt másik felét bérli és egészen más tervei vannak. Évával és az apró bolttal is.

Egy átmulatott és átbeszélt éjszaka után a régi barátnők megalapítják a Prosecco Klubot, ahol a maximális őszinteség alapkövetelmény. Ez viszont jó néhány régi sérelmet felszínre hoz nemcsak a helyét kereső Évánál, de a háromgyerekes Gabinál és a még mindig szingli Nórinál is. Tamás pedig egy kicsit mindannyiuk életében szerepet játszik. A nyár éppen csak elkezdődik, a szálak pedig egyre jobban összekuszálódnak…

Hidasi Judit regényében visszatalálunk a múlthoz, ahonnan életünk kötelékei erednek. A történet hősnőivel együtt járjuk be az utat, amely elvezet azokhoz az értékes dolgokhoz, amelyekről hajlamosak vagyunk megfeledkezni.

Vi Keeland: Kockázatos kaland

Vi Keeland nekem egy kicsit mindig zsákbamacska. Volt már olyan könyve amit egyáltalán nem hagyott mély nyomot, de találtam már kedvemre valót is, az írásai közt. Borítóról, fülszövegről nehéz eldönteni. Sokszor mondanak ellent egymásnak. Néhol egy szimpatikus fülszöveget elvisz egy semmitmondó borító, máskor ez épp fordítva történik. Ennek a könyvnek a fedlapja  jól belesimul a Vi Keeland könyvek sorába, és bár szép a borítón lévő modell, annyira mégsem fogott meg. A hátoldalon lévő összefoglaló szintén a „semmi különös” kategória. Mindezek ellenére szerintem ez a könyv az eddigi Magyarországon megjelent Vi Keeland életmű csúcsa. Kifejeztetetten szerettem.

Nem illeszkedik különösebben a szerző regényeinek sorába. Keelandtől egy könnyed, felszínes erotikus vonalat szoktunk meg, ami szórakoztató ugyan, de aligha maradandó. Ez most más. A történet maga is fajsúlyos, de a szereplők is jóval árnyaltabbak mint az eddigiekben. Emellett mégis humoros tudott maradni, ami kicsit könnyedebbé teszi az amúgy nehéz élethelyzetet, amit  a könyv bemutat.

A Kockázatos Kaland lassan bontakozik ki. Sokkal több rétegben, mint azt várnánk. Egy véletlen találkozás, egy egyszerűen induló szerelem, minkét főszereplő életében olyan kapukat nyit meg, amelyek mélyreható változásokat követelnek. És miközben egy nagyon komoly témát dolgoz fel, végig laza, olvasmányos és izgalmas tud maradni. Mind a 476 oldal (azt hiszem ez sem egy szokványos méret az írónőtől) megtartotta a figyelmemet. A cselekményszerkezet nem egyszerű. Azon túl, hogy az eseményeket mindkét főszereplő szemszögéből olvashatjuk, időnként kiugrunk a múltba is. Ennek ellenére teljesen követhető a történet.

Donovan, az egyébként macsó férfi főszereplő, az elejétől fogva kedves, figyelmes, és nyitott. Nem az a fajta alfahím akinek rejtett értékei vannak, hanem nagyon nyíltan pozitív személyiség. Ez a könyv mégsem róla szól igazán, hanem Autumn-röl, a szintén szimpatikus hősnőről. És mennyivel jobb így, hogy a fókusz nem egy gazdag arrogáns férfin van, hanem egy szerethető, gyengéd de erős nőn. Sokkal könnyebb azonosulni, vagy legalábbis sorsközösséget vállalni így a főszereplővel. És persze lehet vágyni az amúgy minden szempontból tökéletes férfire. (Még az sem feltétlenül baj, hogy mint tudjuk, nem létezik tökéletes ember).

Kettejük kapcsolata az erotikus-romantikus könyvekben tapasztalható szokásjognak ellentmondva lassan épül fel, és kifejezetten jó volt a hamu alatt izzó parászon lépkedni a szereplőkkel együtt. Bár a nyitóképben úgy tűnt, hogy ez gyors szerelem lesz, valójában nagyon megfontoltan és szépen épült fel. A testiség itt nem előzi meg az érzelmek kialakulását, sőt, ahogy fejlődik a kapcsolatuk úgy lesz egyre megalapozottabb a szexuális vonzalmuk. Ez így egyébként, szerintem életszerűbb is, mint a megszokott azonnal működő csodálatos szexualitás talajára épülő szerelem. 

A történet mellékszereplői szintén elég hangsúlyosak. Bud, vagy Storm de akár Donovan üzlettársai és barátai vagy épp Sky is megérdemelne egy önálló történetet. Szívesen olvastam volna róluk többet, ahogy Donovan gyerekkoráról, vagy épp Autumn apjáról is. 

Amellett, hogy számomra ez Vi Keeland legerősebb könyve, azért van néhány apróbb észrevételem. Az egyik a fentebb említett kidolgozatlanság, azaz néhány szempontból érdemes lett volna kicsit jobban felépíteni a szereplők hátterét. Sokszínű és érdekes volt a mellékszereplői gárda, ugyanakkor a „kevesebb több” elven érdemes lett volna jobban felépíteni a karakterek múltját. (Pl. szerintem semmi szükség nem volt Autumn apjának mind a 8 feleségére, de jól jött volna ha leírja a szerző, hogy fejlődött-e  a kapcsolatuk, és hogy hogy jutottak el a megbocsátásig). A másik szintén apró észrevétel: (beragadt, muszáj kihangosítanom) a férfiak nem nevetnek hisztérikusan. Az alfahímek különösen nem. Ezektől eltekintve azt kell mondjam, hogy ez nemcsak a szerző (szerintem) legjobb könyve, hanem a romantikus-erotikus műfajban is messze kiemelkedik a mezőny fölé. Azoknak is ajánlom, akik eddig nem találták meg a hangot Vi Keeland regényeivel.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 476 oldal

Fordítás: Márton Andrea

Fülszöveg:

„Mély ​érzelmektől fűtött romantika.” – The Reading Café
„Tüzes szerelmi történet.” – Red Cheeks Read
„Ellopja a szívedet.” – Professor Romance

Már akkor tudtam, hogy Donovan Decker milyen méretű cipőt hord, mielőtt megismertem.
Annyira rohantam a reptéren, hogy nem a saját bőröndömet kaptam le a futószalagról.
Felhívtam a bőröndcímkén található számot, és a vonal túlsó végén egy mély, bársonyos hang szólalt meg. Szerencsére nála volt a csomagom.
Donovan és én egy kávézóban találkoztunk, hogy megejtsük a cserét. Ott kiderült, hogy nem csupán a hangja szexi, hanem ő maga is, és emellett okos, vicces és meglepően normális ahhoz képest, hogy hétszáz dolláros cipőt visel. Meghívott egy kávéra. A kávéból vacsora lett, a vacsorából desszert, a desszert után pedig az egész hétvégét együtt töltöttük.
Nyilván mindez túl szép volt, hogy igaz legyen. Az életem túlságosan bonyolult ahhoz, hogy közel engedjek magamhoz egy ilyen szuper pasit. Ezért kámforrá váltam. New Yorkban nyolcmillió ember él – mennyi volt az esélye, hogy egy év múlva újra összefutunk? Amikor épp elkezdtem járni a főnökével?

A szerzőről:

Vi Keeland a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerzője. Kötetei több millió példányban keltek el világszerte. Az írónő ismét egy szenvedélyes és fordulatokban gazdag romantikus történettel készült az olvasóinak. (Forrás: https://moly.hu/alkotok/vi-keeland)

Liz Flanagan: Sárkánylány

A Metropolis Media (Galaktika) Popkorn sorozatának részeként jelent meg a Sárkánylány még 2019-ben. Ahhoz képest, hogy mennyire szép a borító, és milyen jó a történet, egyáltalán nem is hallottam róla, amíg recenziós példányént meg nem kaptam a kiadótól.

Nagyon mély, megalapozott és őszinte szerelemmel viseltetek a sárkányokkal szemben. Természetesen van itthon sárkányhatározóm, és számos egyéb szakirodalmam is a sárkányok világáról a Harry Pottertől az Eragonig. És igen, gyakorlatilag minden sárkányos filmet láttam már. Kétszer. Hogy ez a könyv miként kerülte el a figyelmemet elképzelni sem tudom. Mindezt azért írtam le, mert emiatt elfogultnak tűnhetek, de igazából nem, tényleg jó kis ifjúsági regény a Sárkánylány.

A szerzője Liz Flanagan abszolút ráérzett arra, hogy miként kell érdekes, mozgalmas, de mégis érthető és jól követhető regényt írni kiskamaszoknak. A történet végig fenntartja az érdeklődést, de nem túl bonyolult, élvezetes olvasmányt jelent a 10+-os korosztály számára. (A 42 teljesen belefér a 10 +-ba)

Elsőre kicsit sablonosnak is tűnt, néhány ifjúsági regény kelléket ellőt a szerző, de annyira jól árnyalta a szereplőket és a cselekményt, hogy mégsem tűnt ismétlésnek.

Milla a regény főszereplője, az az árvalány, aki bár bizonytalan a saját státuszában mégis mindenkivel megtalálja a hangot. A társadalom alsóbb és felsőbb rétegeiben is otthonosan mozog, nagyon fejlett igazságérzet
tel rendelkezik, és elég érett döntéseket hoz. Vele együtt keveredünk kalandokba, de ami talán fontosabb az ő szemszögéből szemléljük az emberi kapcsolatokat, és a szereplők sárkányokkal való viszonyát. Milla karaktere annyira szimpatikus, hogy könnyen lehet azonosulni vele, és bár a barátai is pozitív szereplők, azért a jellemük bőven árnyalt. A regény jól ábrázolja az emberi természet sokszínűségét, és a társadalmak bonyolult rétegződéseit, úgy, hogy közben élmény tud maradni. Nem  lesz száraz és unalmas, rádásul a gyerekeknek is érthető.

Maga a cselekmény viszonylag egyenletes vezetésű, eléggé kitalálható, nagy csavarok nincsenek benne, de igazából nem is hiányoznak. Elég érdekes világot épített fel Liz Flanagan ahhoz, hogy fenntartsa a figyelmet. A történetben a kitartás, a remény, és az együttműködés kap nagyon hangsúlyos szerepet, és ez egy olyan tanulság amit a mai kor gyermekeinek (és a  felnőtteknek is) nem lehet elég sokszor elmondani. A jelen társadalmában nagyon sok olyan mesére van szükség, ami önzetlenségre, elfogadásra és közösségi létre tanít.

A sárkányok nagyon jól sikerültek. Kedvesek, szépek, de mégis félelmetesek. Dorombolnak mint  a kiscicák, miközben képesek tüzet is okádni. Már tojáskorukban önálló személyiséget, és az emberekkel való kapcsolatuk is példás.

Az egész történet olyan, mit egy puha takaró, biztonságosan beburkol és elringat. Tudjuk, hogy az érzés nem valóságos, de mégis jó elhinni. Ami a földön tartott, és rontotta az olvasási élményt, az a vége felé egyre szaporodó elgépelés volt. Eddig nem tapasztaltam ilyen sok szó egybeírást egy regénynél, ezért többnyire fel sem szokott tűnni egy-egy hiba, itt viszont el sem tudtam kerülni.

Az olvasó gyerekek (és mesét kedvelő felnőttek) kezébe bátran nyomjuk bele a Sárkánylányt, nem fognak csalódni.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Média Kiadó
Megjelenés: 2019.
Oldalszám: 352.

Fordította: Tamás Dénes

Fülszöveg:

A ​Sárkánylány főszereplője Milla – a melegszívű, árva kis szolgálólány –, aki Arcosi varázslatos szigetén él. Az emberek ezen a településen úgy tudják, hogy a tűzokádó sárkányok már emberöltőkkel ezelőtt végleg kihaltak. A sziget egykori lakói – a sárkánylovasok – is csak a legendákban élnek tovább.
Egy nap Milla – drámai körülmények között – négy különleges tojás birtokosa lesz, és ráébred, hogy rajta fog múlni, a sárkányfiókák kikelnek-e, és életben tudnak-e maradni. Közben Arcosi egyre fenyegetőbb hellyé válik, és mind nehezebb eldönteni, kiben bízhat igazán az ember.
Milla és barátai mindent elkövetnek, hogy megvédjék a sárkánytojásokat, amelyeket a szigetet uraló hatalommániás herceg is szeretne megkaparintani. Ha igaz, amit rebesgetnek, és a tojásokból sárkányok kelnek ki: az egész szigetország sorsa gyökeresen megváltozik. Milla pedig végre megtudhatja, kik is voltak a szülei valójában, és mit rejteget számára a múlt. Vajon ki nevelheti fel a sárkányokat? És mihez kezd velük?
Liz Flanagan brit írónő remek mesélő: sok humorral és értő lélekrajzzal ábrázolja szereplőit, akiknek egy gyönyörűen megírt, varázslatos világban kell helytállniuk.
A Sárkánylány lenyűgöző szépségű történet barátságról, szerelemről, hűségről, a származásunk iránti tiszteletről és az erkölcsi helytállásról.
A meseregény mindenkinek ajánlott, aki szereti a lebilincselő történeteket, a hajmeresztő kalandokat – és persze nem fél a repüléstől.

English ​for Everyone – Junior

Amikor megláttam a HVG_Könyvek English for Everyone sorozatát tudtam hogy kell nekem, de nem mertem a felnőtt verzióval bepróbálkozni. Több mint 20 éve tanulok angolul, de még mindig nem tudok. Ennyi idő alatt akár már fel is adhattam volna, de az nem én vagyok, szóval inkább küzdök. Bár talán túlzás küzdésnek nevezni az évente kétszer fellobbanó tudásvágyat. Természetesen magam is tudom, hogy a legnagyobb ellenségem a rendszeresség és a kitartás teljes hiánya, de nagyon nehéz változtatni. Ez a gyerekeknek való nyelvkönyv ebben tud segíteni, azzal, hogy apró napi feladattá bontja a nekem amúgy is nehézkes szótanulást. Nem én vagyok a célcsoportja, viszont a hozzá hasonló megrögzött lustáknak visz némi rutint a tanulásba, viszonylag kevés erőbefektetéssel.

Ez egy elképesztően nagy könyv. Magam sem számítottam ekkora külalakra, bár nyilván 200 napra bontja a tananyagot, ráadásul munkafüzet, úgyhogy nem is nagyon lehetne kisebb. Csodás, rajzos és vidám színekkel dolgozik, szerintem a gyerekek könnyen megbarátkoznak a képekkel. Nekem a funkcionális képanalfabétának nem sikerült néhány rajzot pontosan belőnöm, de a végén a magyar nyelvű szószedet segít beazonosítani a rajzokat, feltéve, ha rájövünk, nagyjából mit keressünk. Ez igényelt tőlem némi önálló gondolkodást. Furcsa volt, hogy az angol szavakat képről kell megfejteni, nincs mellette ott a magyar jelentése, de tudom, hogy ez segíti az angolul gondolkodás elsajátítását, és az anyanyelv tanuláshoz hasonlóan működik.
A napi 5 szó egymáshoz közel álló szavak csoportjára bomlik. Az első nap pl. az első 5 szám, de a ház beosztásától a vidámparkig számos témát érint a könyv. Főneveket, mellékneveket, elöljárószavakat számneveket és igéket is tanulunk, a végén a magyar szószedet jelzi is, hogy melyik szó milyen csoportba tartozik.
A tanulást online hanganyag alapozza meg, és örömmel vettem, hogy viszonylag semleges a narrátor hangja. Általában számomra meglehetősen unszimpatikus szokott lenni a szájbarágósan elnyújtott, vontatott és még ráadásul nyafogós hangú anyag, ezért ritkán hallgatom végig. Itt muszáj, de egyáltalán nem bosszantó a hangzó segédanyag.
A feladatok alaposak, a képek mellett látható az írott szó, hallgatás után le is kell írni, majd egy feladatot is meg kell oldani, újra le kell írni a szavakat a képekhez párosítva. Minden 4 nap után jön egy 5. napos összefoglaló, ahol a tanult 20 szót ismételjük újra. Mindez azt mutatja hogy nem kell túl sok időt és energiát beletenni 1000 szó megtanulásába, viszont mindennap elő kell venni a könyvet. Nekem egyébként ez okoz nehézséget.

Önállóan, gyerekeknek is jól használható. Ha csak most kezd a gyerek nyelvet tanulni mindenképpen jó, bár nyilván nem igazodik az iskolai tananyagokhoz. Viszont a kiejtés és a szavak írása jól elsajátítható, ráadásul rendszerességet követtel, ami elengedhetetlen.
Én most úgy érzem, hogy ha befejeztem itt az 1000 szó elsajátítását, akkor a sorozat többi tagját is muszáj lesz beszereznem, mert remélhetőleg elmozdít végre a nyelvtanulási holtpontról.

Adatok:
Kiadó: HVG Könyvek
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 240.

Fülszöveg:
INGYENES ONLINE HANGANYAGGAL!
TANULJ MEG ÉS GYAKOROLJ 1000 ANGOL SZÓT!
Tanulj meg naponta 5 szót a könyv képeinek és online hanganyagának segítségével, így egy év alatt 1000 angol szó írásmódját és kiejtését sajátíthatod el.

A könyvborító füleivel takard le a képeket, és ellenőrizd a tudásod!
Minden hét végén szórakoztató feladatokon keresztül ismételheted át a héten tanult szavakat!
Színes képek segítenek megtanulni a szavakat és emlékezni rájuk!
INGYENES HANGANYAG
weblap és alkalmazás
www.dk5words.com/uk
(mindkét fülön ugyanaz a szöveg:
Takard le a képeket, és ellenőrizd a tudásod!

L. J. Shen: A szívtipró

Ezt a könyvet azóta akartam, hogy megláttam a borítóját. Nem kifejezetten rajongok a félmeztelen férfiakat felvonultató címlapokért, de ebben van valami, ami megfogott. A színvilága is tetszik, bár a magenta is távol áll tőlem, mégis valahogy nagyon jól hat a szürkés háttéren. A sorozatcím nem telitalálat. Az eredeti a „Bostoni Szépségek” mint jelző el is hangzik a könyvben, egy barátnőkből álló csoportra utalva, és ahogy nézem ezekről a lányokról szól a sorozat többi része. Itt a „Bostoni Bikák” inkább marketingfogás, bár tény, hogy 50%-ban valóban Hunteré a könyv, és csak 50 %-ban Sailoré. Sailor aki sokkal erősebb alapot adott ennek a könyvnek, mint a rosszfiú akit a borító reflektorfénybe állít. Sailor, aki nem ebben a történetben tűnt fel először, hanem a Sparrow című regényben:

„– Mit csinál az én kis klambóm?

– Lehet, hogy lány – vonja föl a szemöldökét Sparrow.”

Troy Brennan lánygyereke, és ha már itt tartunk a nevelt fia is pikáns ízt ad, az amúgy a Todos Santos-i hangulatba ágyazott regénynek.

Sailor vezetéknevét látva tudtam, hogy bármit is produkál ez a könyv, szeretni fogom. Az csak hab volt a tortán, hogy Hunter is felbukkant már az előző olvasmányokban, bár eddig Vaughn és Knight az All Saint Gimi üdvöskéi eléggé háttérbe szorították. És valóban ebben a regényben is sokáig úgy tűnt, hogy nincs is önálló személyisége. Aztán amikor lett neki, az igazán megnyerővé tette, akkor is ha borzasztó a stílusa, és a hosszú távú hűségére sem mernék nagy összegű fogadásokat kötni.

L. J. Shen ezzel a történettel is hozta a formáját. Aki szereti a regényeit, az ezt is szeretni fogja. Aki nem ismeri, az kezdje el olvasni, akár ezzel a történettel is, de még jobb lenne, ha a fentebb említett előzményekkel indítana.

Ahogy az írónőtől megszoktuk, a történet csavaros. Egyszerűnek látszik, és valóban elég sima is a történetvezetése, de mégis a háttérben több rejtett szál munkálkodik, több apró – és nagyobb – múltbéli történés határozza meg a szereplők eléggé jól árnyalt jellemét, és jellemfejlődését. És, persze van benne dráma is, mert elmaradhatatlan, de talán kevésbé erőteljes a két korábbi könyvhöz a „Vagányhoz” és a „Vadítóhoz” képest.

Ami miatt nagyon szerettem, az az otthonossága volt. Ismertem a szereplők zömét, de az ismeretlenek is jól illett a történet kereteibe. Sailor és Hunter kapcsolata minden ellenkező híresztelés ellenére az elejétől kezdve elég kiegyensúlyozott. Jó volt velük lenni. Troy Brennan és Sam, pedig jelen volt, ahogy Knight és Luna is, de nem nyomták el a személyiségükkel Hunter és Sailor karaktereit. Imádtam a két oldalról is megerősített ír vonalat, a maffiás háttér árnyaltságát, és lehetőségeit.

Ami kevésbé tetszett az a szereplők életkorának meghatározása. A 19 évesek semmilyen körülmények közt nem ilyen érettek. Lehet, hogy ezelőtt 20-30 évvel voltak ilyenek, de most nagyon nem. Még Sailor céltudatossága csak-csak fakadhatott a sportolói létéből, de egy 19 éves fiú? Ugyan már. Ráadásul a választott sport sem indokolta, hogy fiatalnak kell lennie a versenyzőnek, ezért nem igazán értem, hogy miért nem a 20 éveik végét választotta a szerző. Sokkal hitelesebb lenne a történet.

Régen éreztem már L. J. Shen regények kapcsán azt, hogy van humora, de itt most határozottan erősség volt. Hunter nem kifejezetten pozitív személyisége ellenére nagyon jó volt a humora, s emiatt a szócsatáik is élvezetesek, viccesek, s könnyeddé tették az egész regényt.

Köszönöm, hogy @Álomgyár kiadónak, hogy ilyen gyorsan elérhetővé tette ezt a regényt a korábbi Shen könyvekhez képest, és nagyon-nagyon várom a folytatást.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 472 oldal

Fordítás: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Hunter

Nem terveztem, hogy egy szexvideó főszereplője legyek, okés?

Egyszerűen csak megtörtént.

Erre az én utálatos apám fél év cölibátusra, piamentességre és totális unalomra ítél a legstréberebb, szűzike, Sailor Brennan társaságában.

Sailor

Nem vágytam erre a melóra, oké?

De annyira jó ajánlat volt, hogy nem mondhattam nemet.

Amúgy sem kell félni attól, hogy belezúgnék ebbe a gyönyörű, karizmatikus, csilliárdos agglegénybe.

Nem. Ellenállok Hunter Fitzpatrick vonzerejének.

Még akkor is, ha elveszítem mindenemet.

Még akkor is, ha odavész a birodalma.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shen új, Bostoni bikák-sorozata nem okoz csalódást a szenvedélyre és érzékiségre vágyó olvasóknak.

A szerzőről:

LJ Shen a USA Today és a Washington Post kortárs romantikus szerzője. Kaliforniában él férjével, fiával és lusta macskájával. mikor nem ír, szívesen olvas egy jó könyvet egy pohár bor mellett, és nézi kedvenc HBO- és Netflix-műsorait. Forrás: https://www.goodreads.com/author/show/13531492.L_J_Shen

Gáspár András Gáspár: Héjnélküli

Gáspár András Gáspár neve a kortárs irodalomban nem kifejezetten ismert, nyilván az előadóművészetben ez nem így van, de szerintem a frissen megkezdett úton haladva, íróként legalább olyan népszerű lehet mint az eredeti szakmájában.
A szerző első regényét a Gáspár András Gáspár: Föld 2 záróvizsga címűt, nem olvastam, de nem is hallottam róla. A „Héjnélküli” című regényt a Móra kiadó ajánlotta így került fel az olvasási listámra. Magamtól valószínűleg sohasem választottam volna. A borító első látára egy sci-fit sejtet, a fülszöveg alapján a regény leginkább fantasynak tűnik, de a külső megjelenés sem a színvilágában, sem a borítófotóval együtt nem túl impozáns. A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy alapból félrenyúlás egy rövid szőke kék „Héjú” űrlényszerű szereplőt tenni a címlapra, miközben fekete, hosszúhajú barna bőrű, fekete „héjú” bennszülöttekről szól a könyv.
Az űrodüsszeia – szerű címlap egy indonéz szigetvilágában játszódó elképzelt természeti nép életét, társadalmát mutatja be olyan precíz részleteséggel, hogy az teljesen létezőnek tűnik. Bár hajaz némiképp a fantasyra, mégsem az, vagy annak csak éppen a széle. Lehet mágikus realizmus, lehet kalandregény, vagy társadalomkritika, mindegyik teljesen helyénvaló meghatározás.
A könyv 15+-os olvasmány, azaz kamaszregénynek ígérkezik. De nem az. Ismerve a nagykamaszokat, erősen kétlem, hogy célcsoportként értő olvasói lehetnének ennek a regénynek. Nem azért mert elég erőszakos, (kétlem, hogy ez különösen zavarná az akciómesék generációját), hanem mert annyira szépen felépített és pontos, annyira társadalomrajz , hogy a fent említett korosztály csimbumm-on nevelt ingerküszöbe alatt marad. Sokkal inkább young adult vagy felnőtt regény, értő olvasást, és türelmet kíván, de teljesen megéri.
A következő problémacsoportom a stilisztika volt. Értettem a párbeszédek jelölésének fontosságát, elfogadtam a stílusát is, de… A központozás nélküli a párbeszéd egyértelműen az olvasást akadályozó tényezőnek bizonyult. Többször vissza kellett néznem, hogy hol válik el egyik szereplő szava a másikétól, és a gondolatok jelölésével is ugyanez volt a problémám. Szép megoldás volt, de nem hasznos.
Rendben, most már mindenki elhitte, hogy lehúzom a regényt, pedig valójában nagyon nem.
Elképesztő volt! Az alaptörténet nagyon szépen felépített, az első csúcsponton túljutva nagyából sejthető a történet kimenetele, de még így is sok apró meglepetést okoz a cselekmény. Természetesen van benne kiszámítható elem, de egyáltalán nem volt „tudtam előre” érzésem. A sztori egyszerű, mármár komfortos, de a nagy kényelmet azért több helyen megtöri az események kegyetlensége, és egy-egy váratlan fordulat. Ki-kitaszít az ösztönösen kényelmes zónából, de nem zavaró módon, inkább sodró lendülettel, izgalommal vegyes várakozással.
A gondos témaválasztás egy nagyon valós problémát vezet fel, több oldalról jól megközelíthető, és (sajnos) jelen társadalmunkban is pontosan bemérhető. A szigetlakók világtól elzártan, vallási okokból önként vállalják a vakságot, és ennek megfelelően csak azt érzékelnek a világból amit egy érdekcsoport érzékeltetni akar velük. A vakság ebben az esetben nem csak metafora, de annak is tökéletes. Az önkéntes vaksággal együtt a felső vezetés megteremti a tökéletes boldogság társadalmát is, ahol se könny, se fájdalom nincs. A történet a nyilvánvalón túl számtalan egyéb kérdést is felvet, pl. hogy létezhet-e tökéletes boldogság? Hogy fontos-e tudni mindent, és vajon szükséges-e? Hogy a szemfedő mit takar el, és mit nem? Ezt hiszem minden értelmezésben, és minden nézőpontból nagyon izgalmas regényt írt Gáspár András Gáspár.
A szövegezése könnyed, jól olvasható, bár vannak benne ismeretlen fogalmak, nem szorul különösebb magyarázatra, sem kiegészítésre. Csak az a fránya párbeszéd stilisztika lassított le időnként.
A karakterábrázolás szépsége jól láttatja a pozitív szereplők hibáit, és a negatív szereplők érdemeit is, épp ezért minden szereplő együtt él az olvasóval. Mindezért, vagy mindezek mellett a történet teljesen kikapcsol, alaposan elgondolkodtat, és izgalmas szórakozást is nyújt. Feltétlen ajánlom.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 328.

Fülszöveg:

Csak a sötétség teheti boldoggá az embert – aki lát, iriggyé, elégedetlenné válik, és háborúba keveredik másokkal. E szerint az ősi tanítás szerint élik életüket egy bennszülött törzs tagjai egy eldugott szigeten. Minden csecsemő arcára a szemet elfedő bőrhéjat varr a sámán. A héj a biztonság, a héjat egy életen át óvni kell – nem szabad, hogy végzetesen megsérüljön. Amikor a törzsfőnök házasságra készülő lányát, Dyamit ez a szerencsétlenség éri, megdöbbentő dolgokat tapasztal. Hogyan titkolja el a törzs vezetői elől, hogy lát? Hogyan adja szerelme és barátai tudtára, mekkora vakságban élnek? Vajon elkerülheti-e, hogy ő is arra a szörnyű sorsra jusson, ami a szigetre tévedő idegenekre és a héjsérült bennszülöttekre vár?
A Föld 2 záróvizsga szerzőjének új, fordulatos kalandregénye.

A szerzőről:
Gáspár András (Budapest, 1970. augusztus 18.–) magyar színművész, rendező, író, drámatanár, szinkronszínész és szerkesztő-műsorvezető. (forrás: https://moly.hu/alkotok/gaspar-andras-gaspar/wikipedia)