Budai Lotti:Ahová ​a holdam is velem jön (Tök-életlen életek 2.)

A „Tök-életlen életek” sorozat első része csalódás volt, talán azért mert sokat vártam tőle. Építettem egy írói mítosz Budai Lotti köré a „Rizsporos Hétköznapok” miatt, amit aztán az „Akik poggyász nélkül utaznak” szépen le is rombolt. Most épp ellenkezőleg: már eleve negatív előítélettel indultam, és ez a rész többet adott, mint amit vártam.

Pörgős, gyors olvasmány volt.  A fogalmazásmód gördülékeny, és a történet sem vett indokolatlan kanyarokat és furcsa kitérőket. Egyenes mederben haladt, de nem feltétlenül lehetett tudni már az elején, hogy vezet a főszereplő útja. Néhány logikai bukfenc itt is belefért, de kevéssé volt rázós, mint a korábbi részben. Az, hogy az előző kötet azzal zárult, hogy Ákos kiment Laura elé a reptérre, a második pedig azzal kezdődik, hogy India óta nem is látta Laura a volt vőlegényét eléggé „wtf” volt, és a francia iszogatás-storyzgatás közben is becsúszott egy olyan történet, amit ezer önsegítő oldalon lehet olvasni, kisfilm is készült belőle „Szalontüdő” címmel, Budai Lotti mégis eladta a főszereplő sajátjaként. Őszintén szólva mindkettő kiküszöbölhető lett volna némi szerkesztői ráhatással. Ezen túl volt pár apró nem tetszésem még a szövegezéssel kapcsolatban, de ezek már tényleg nüansznyiak az előzményekhez képest.

Ebben a részben Laura, önismeretében megerősödve, önmaga nyomába ered Franciaországba, pontosabban Provance központjába. Az utazás kiváltója továbbra is a családja, amely ebben a kötetben sem lett szimpatikusabb, viszont a baráti kör itt azért már megváltozik, a negatív figurák száma jelentősen csökken, sőt jó részt el is tűnik. Nóra ugyan újra felbukkan, de mintha az ő személyisége is fejlődött volna valamicskét.

Persze nem maradunk teljesen negatív szereplő nélkül, mert a regény második felében újult erővel visszatér az antihős, de a jelenléte a történet szempontjából teljesen indokolt. Tetszett, hogy Laura szakmai szempontból is tovább lép, és a baráti kötelékei is erősödnek Számomra ez többet jelent, mint a férfiakkal való viszonya, bár azért itt is tapasztalható némi haladás. Nem abban, ahogy belelép a kapcsolatokba, hanem ahogy kilép belőlük.

Franciaország egy új út, valósan és képletesen is. „Lore” mintha elhagyta volna az Indiában felszedett ismereteit, és meggyőződéseit, és kicsit a spirituális tanoktól a pszichológia felé veszi az irányt. Persze lehet, hogy a kettő tökéletesen működik együtt is, nem tudom. Nekem az „Örökölt sors” kérdései köszönnek vissza az alapkérdésekben. Erőteljes volt a váltás a buddhista nézetekhez képest, de sokkal kevéssé közhelyes, és sokkal inkább elgondolkodtató. Izgalmas volt a családi kötelékek mélyére ásni, felfedezni az okokat és okozatokat, az önsorsrontás mibenlétét, és a párkapcsolati választásaink ismétlődését is. Tulajdonképpen itt most minden a helyén volt, sem túl soknak, sem túl kevésnek nem érződött a történet.

Luna cica felbukkanása pedig igazán jót tett a történetnek, róla szívesen olvastam volna még.

Összességében ezt a kötet sokkal jobban szerettem, mint az előzményét, és Budai Lottiihoz is közelebb kerültem, bár még nem vagyok elkötelezett rajongó, de most már kíváncsi vagyok a befejező részre.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 408 oldal

Fülszöveg:

„Göröngyök közt éjjel megyek, csak a holdam jöhet velem…” – dúdolja folyton Laura a régi Kispál és a Borz-számot, míg megfogadva Bence tanácsát, nekiáll, hogy leásson a poggyászai legaljára. Ezen a lelke mélyére vezető úton egyedül a fiú különös ajándéka és Emma hagyatéka kíséri el, no és egy igencsak szuggesztív és egyedi látásmóddal bíró terapeuta, akivel Laura a Birtalan család titkait és múltját igyekszik feltárni.

Jelenét ugyanakkor megzavarja egy különc férfi felbukkanása, akitől kénytelen lesz megtanulni a leckét: az, hogy ellenkező irányba indulunk el, még nem garancia arra, hogy nem ugyanoda érkezünk…

Budai Lotti, a népszerű írónő a Rizsporos hétköznapok-sorozat és történelmi regényei után az Akik poggyász nélkül utaznak című, ízig-vérig 21. századi regényével rabolta el olvasói szívét, most pedig a Tök-életlen életek újabb kötetében mutatja be Laura útját nemcsak az Igazihoz, hanem a Valódihoz.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/budai-lotti-ahova-a-holdam-is-velem-jon

Budai Lotti: Akik ​poggyász nélkül utaznak (Tök-életlen életek 1.)

Nagyon tetszik nekem Budai Lotti Rizsporos hétköznapok sorozata. Belenéztem a kötetekbe, de még nem tudtam igazán időt szánni rájuk. Aztán megláttam a Tök-életlen sorozatot, aminek a borítója is nagyon szép, és a fülszövege is megnyerő, ezért elérkezettnek láttam az időt az írónővel való ismerkedésre. Rengeteg pozitív előítéletem volt. A „Rizsporosból” és a könyvek desing-jából kiindulva egy megalapozott, átgondolt, és kidolgozott, szimpatikus utazós, önsegítős történetet vártam. Valószínűleg az írónő is ilyet képzelt, de nem nagyon sikerült megvalósítani.

Laura –a főszereplő - korunk budapesti lánya családi, nevelésbeli és még számos okból önértékelési váláságban van. Ennek jelei szinte minden helyzetben megmutatkoznak, és bár láthatóak az okok és a tények, ezektől Ő maga nem válik szimpatikussá. Bár Budai Lotti igyekszik tudatosítani Laura helyzetét, de meglehetősen irritálóan teszi ezt. Megpróbálja beadni nekem, az olvasónak, hogy egy magyar-angol szakos diploma nem ér semmit (ezt mindenki megmondja, még a tesiszakot végezett tesó is -már bocs). Aztán Laura ezzel a bagatell diplomával arra kényszerül, hogy a rokonságnál vállaljon munkát, és csak álmodozzon arról hogy fotós lesz, de mondjuk eszébe sem jut más munkát keresni, vagy talpalni azért hogy valóban fotóssá váljon. Mindeközben egy langyos párkapcsolatban él, amiben még a szex sem jó, de „jóvanazúgy”, irány az esküvő. Na, most nálam ezek a típusú lányok kirakatbabának sem jók, mert még nekik is van tartásuk, már elnézést. Az, hogy számos problémája van, nem baj, az sem baj, ha diszfunkcionális a családja, de az, hogy neki egy régi szerelem kell ahhoz, hogy valamerre mozduljon nem sok jót vetít előre.

Laura összes jellembeli semmilyensége mellett a többi szereplő akár érdekes is lehetett volna, de nem lettek azok. Mindannyian papírfigurák egyébként. Van egy-két begyakorolt mondatuk, és ezeket jól tudják ismételni. Ákos, Laura mamája, apukája, testvérei vagy épp Nóra, Balázs és Bence, egy-egy típuskarakterek, bemutatnak egy viselkedésformát, de semmi több nincs Bennük, emiatt nehéz velük kapcsolatot  kialakítani.

Budai Lotti feltételezésem szerint jóval több ennél a könyvnél. Legalábbis remélem. Amikor leírja, hogy Szabi-Híd, Batyi (Gondolom a Batthyány tér lehet) vagy épp Merga (mint Mercédesz) akkor az nemcsak érthetetlen a vidékieknek, (legalábbis úgy sejtem legalább a Budapestiek tudják miről beszél) de igénytelen is. Lehet fiatalos, lendületes és izgalmas, tré szöveg nélkül is. Ezek után egy későbbi szövegrészben közli a főszereplő, hogy a „vágod” „szal”, „nemtom” és egyéb töltelékszavakra ex magyar-angol szakosként amúgy mennyire allergiás. Tessék mondani nem kellett volna elvinnie a merga s a Batyi után egy heveny lázas-kiütéses rohamnak? Mondjuk  az sem ártott volna, ha a szerkesztő is odateszi magát és meghúzza az önismétléseket, rendbe teszi a stilisztikát (pl. a „csendült fel egy angol hang mellettem” típusú szövegeket), adott esetben kigyomlálja a felesleges jövőbeni kiszólásokat. A történet szempontjából érdektelenek, és Laurát sem mutatják bölcsebbnek, vagy érettebbnek.

A regény második felé kicsit felfelé húzza a történetet. India érdekes, és szerencsére elég sok mindent bemutat a szerző, még akkor is, ha amúgy leírásokban nem feltétlenül jeleskedik. Az énkeresésben is van némi érdekesség, túllép a Lorna Bryne, Louise L Hay féle vonalon, bár az irány szinte ugyanaz, csak itt jóval mélyebbre megy és érdekesebb. Hallottam már az Indiában erősen jelen lévő buddhizmusról sokat, de ilyen mindennapi módon nem igazán találkoztam vele. A hangulat megragadása szerintem sikerült, és Indiában azért már találunk szimpatikus mellékszereplőt. Megjegyzem Laura legjobb barátnőjét Nórit, nemcsak hogy a Gangeszba kellett volna dobni, hanem aztán még a Himalájáról is le kellett volna gurítani.  Ha nekem lett volna ilyen „legjobb barátnőm”, már nem lenne.

Az Indiai részt is túlzsúfolt, jó sok felesleges szál kerül bele, ami nem teszi kalandregénnyé, inkább csak értetlenül csóváltam a fejem, hogy ez minek kellett…

Ez a könyv kicsit olyan, mint a magyar „Ízek imák szerelmek”. Sok pozitívuma van, de az írásmód és a szereplők messze nem nyűgöztek le. Folytatom, és reménykedem, hogy sikerül még javítani rajt.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 474 oldal

Fülszöveg:

Laura ​életében váratlanul bukkan fel gyerekkori szerelme, Bence, persze pont a legrosszabbkor: az eljegyzése után. Bence, az egykori lázadó kamaszból lett magabiztos férfi tízévnyi távollét után Indiából tér haza, hogy egy új, izgalmas világba vezesse be Laurát. Hatására a lány átértékeli korábbi döntéseit és jövőről szőtt álmait, de még azt is megkérdőjelezi, hogy valóban a saját útját járja-e…

Laura kissé elkényeztetett barátnője, Nóri oldalán végül Indiáig utazik a válaszért. Ott azonban nem csak új ismeretségek és spirituális kalandok várják; mindenekelőtt azon kell elgondolkodnia, hogy eldobhatja-e valaki a poggyászait anélkül, hogy megnézné, mit is cipel azok legmélyén…

A nagy sikerű történelmi regények és a Rizsporos Hétköznapok-sorozat szerzőjeként ismert Budai Lotti ebben a sajátos humorú és közvetlen hangvételű történetében mesél összekuszált sorsokról, testi és lelki utakról, önismeretről és önmegvalósításról, egyszóval azokról és azoknak, akik nemcsak az Igazit keresik, hanem a Valódit.

"Bence a hajába túrt, rám hunyorított, majd újra a hegyeket kezdte bámulni.

– Szóval? – böktem meg a vállammal, mert láttam, hogy habozik megszólalni. – Mondd meg nekem… Mit jelent az, hogy… saját út?

– A saját út attól jön létre, hogy jársz rajta… – felelte végül Bence anélkül, hogy rám nézett volna. – Pontosabban, hogy te jársz rajta. Ahogy rakosgatod rajta a lábad. Egyiket a másik elé… Azáltal teremtődik. Az ilyen út senki másé, csak a tiéd. Ha így jársz, pontosabban így élsz, nem fogod mások útját követni. És nem fogod mások életét élni. Persze, ez nem egyszerű. De megvan a módja."

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/akik-poggyasz-nelkul-utaznak

L. J. Shen A ​szégyentelen (Bostoni bikák 2.)

Spoiler: Kettős mérce következik:

Amikor L. J. Shen egy új regénye megjelenik a radaron, hajlamos vagyok minden aktuális olvasmányt félretenni. Annyira szeretem ahogy ír, hogy képtelen vagyok elvonatkoztatni és objektíven szemlélni Shen írói munkásságát, ezért vele szemben sokkal megengedőbb vagyok, mint a pályatársaival szemben.

A „Szégyentelen” egy nagy egész vagy két kisebb egész sorozat része, de önállóan is jól olvasható. A Sparrow-val induló Brennan-ághoz az előző részben csatlakozott a Fitzpatrick család, itt pedig ezen a szálon Cillian Fiztpatrick története folytatódik, de természetesen a korábban megismert szereplőkből is kapunk bőven.

Továbbra is fenntartom, hogy a Bostoni Bikák sorozatnév, írói szándék szerint Bostoni Szépségek, és valójában ez a ciklus 4 barátnő története, igaz a velük kapcsolatban álló srácok is kapcsolódnak egymáshoz rokoni vagy munkatársi szálakon. De a fő hangsúly szerintem mégis a lányoké, bár ebben a részben Cillian személyisége bőven agyonnyomta Persephone karakterét, bármennyire is igyekezett az író hangsúlyozni a nemek egyenlőségét. Amúgy azt gondolom, Cillian személyisége egy tehervonatot is agyonnyomna.

Ha már szóba került, Shen következetesen két nyomvonalon teremti a férfi főszereplőit. Az egyik a nagyon macsó, nagyon érzéketlen, nagyon bunkó vonal, akit én alapvetően már első ránézésre löknék ki az ablakon, de Shen karaktereinél mégis mindig felülök a fanclubhajóra. A másik vonal a Hunter, vagy Knight Cole féle jóval érzékenyebb és nagyszájúbb férfi főszereplő. Nos, itt Cillian-t, Troy Brennan, Wolfe Keaton, Vicious és Vaughn karakteréből gyúrták össze. Alig akad benne valami, eddig nem látott sajátos személyiségjegy. Persephone-t ugyanúgy be tudom helyettesíteni némelyik másik regény női főhősével. Mondjuk, ettől még nagyon szeretem mindkettőjüket, csak szólok, hogy nagy újdonság nem lesz ebben a történetben azoknak, akik ismerik Shen stílusát.

Na és akkor, itt jön az a rész, amit bármelyik másik történetben bőven kifigurázok és alaposan lerontom miatta az értékelést (illetve a pontozást).

Az egész regény összes konfliktusa bőven megoldható lett volna sokkal egyszerűbben, logikusabban. Ha  a józan észt használjuk semmi szükség nem volt az egész cselekményre, mert maga a kiinduló helyzet is két telefonnal orvosolható lett volna, plusz Cillian összes problémája is néhány beszélgetéssel simán rövidre zárható (lett volna). És ahol egy Sam Brennan rohangál (meg a rokonságban van egy Troy Brennan), mi az ördög szükség van bárminemű személyes bosszúállásra, plusz egy „azt csinálok amit akarok” olajmilliárdosnak mi a nyavalyának kell egy kamufeleségre? A történet alapja borul fel, ha az ember józanul szemléli a kapcsolati hálót és az anyagi hátteret. Én viszont jó szokás szerint hagytam, hogy a mese a szárnyaira vegyen, és az alap, fanyalgós, realista énemet szabadságra küldtem az olvasás idejére. Gyanítom, most, hogy kipihente magát, hamarosan visszatér.

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022

Oldalszám: 320 oldal

Fordítás: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Cillian Fitzpatrick kegyetlen és hidegvérű. Hadész, Brioni öltönyben.
A média szerint ő A Szégyentelen.
Számomra viszont az a férfi, aki (vonakodva) megmentette az életem.
Most pedig egy újabb, „aprócska” szívességre lenne szükségem tőle.
Csakhogy Cillian csak úgy nem osztogatja a szívességeket.
A szabadságom kell neki.

Én lettem a legidősebb Fitzpatrick testvér játékszere. Amivel játszhat, amit meggyötörhet, amit tönkretehet.
Azt hiszi, megrogyok a kis pszichológiai hadviselése súlyától. Azonban hamarosan megtudja, hogy a leghalálosabb méreg egyben a legédesebb is.

L. J. Shen Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző. A Bostoni bikák-sorozatának második részében egy új Fitzpatrick testvérrel ismerkedhetünk meg, aki lehengerlően szexi és kétségkívül hataloméhes.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/a-szegyentelen

David de Jong: Náci ​milliárdosok

Tapasztalataim szerint a HVG Könyvek kiadója igyekszik egy-egy témában az újszerű, alapos, és objektív műveket publikálni. Ebben az esetben ez nem sikerült maradéktalanul, de lássuk be olyan történelmi bűntettek merültek fel a II. Világháborúban, amiket nehéz személyes érzelmek nélkül megírni. De Jong, amerikai újságíró oknyomozó riportkönyve, egy máig óvatosan kezelt témáról rántja le a leplet. Kik azok, akik tényleges, és bőséges anyagi hasznot húztak a zsidóüldözésből, a koncentrációs táborok védtelen, és végletekig kihasznált túszaiból, a háborús fegyverkezésből, a gazdag zsidó iparosréteg kisemmizéséből. Kikre építette Hitler a rezsim gazdasági pilléreit, és kik azok, akik mindezek ellenére a mai napig a szabad világ milliárdosai?

Ez a tényfeltáró dokumentumkötet egy nagyon kemény könyv. Alaposan kidolgozott, részletről részletre építi fel a Náci Németország eddig alig látott arcát. A pénz és hatalom, emberséget, barátságot és kegyelmet nem ismerő oldalát. Persze néhány dolgot lehetett tudni, de igazából sohasem kötöttem össze pl. a Porsche családot a Volkswagen bogár megszületésével, vagy a Dr. Oetker márkanevet a hadifoglyok ingyenmunkájával. És mennyire más ezzel a tudással nézni a mai európai autó- vagy épp élelmiszeripart. Mondhatnám, hogy „megáll a falat az ember szájában”.

Keveset, sőt szinte semmit nem tudtam a náci éra gazdasági hátteréről, bár egyértelmű volt hogy valaki fizette az elején legalábbis a politikai és harci gépezetet.

Illetve de igen, persze láttam a „Schindler listáját”, de annak vad romantikáját itt nagyjából el lehet felejteni. Én elhiszem, hogy létezett olyan ember is a gazdaságban, aki próbált segíteni az elnyomottakon, sőt ugye tudom, hogy létezett, de kétségtelenül Ő volt a fehér bárány a sok fekete között. Még akkor is, ha a kezdetekben önző érdekek vezérelték, képest volt nagyából helyes úton maradni, míg pályatársai olykor gyomorforgató mélységekben űzték a kapcsolatrendszerükből adódó előnyök kihasználását.

Ebben a könyvben 5 meghatározó család története bontakozik ki, illetve hozzájuk kapcsolódóan szervesen bepillantást nyerhetünk még Goebbels-ék életébe, és említésszinten egy 7. dinasztia is felbukkan a történetbe. Az 5 legnagyobb nemzetszocialista elköteleződésű család a bankszektortól az élelmiszeriparig, az autógyártástól a fegyverkészítésig szinte minden területen kiszolgálta a náci rezsim igényeit, miközben ők maguk is bőséges haszonnal kerültek ki a háborúból, és az azt követő perek sem sokat rendítettek hatalmukon. Manapság pedig már a leszármazottaik igyekeznek félig-meddig takargatni, a sötét módszerekkel megszerzett vagyonok eredetét.

A könyvben három dolog nem tetszett igazán, Kettő észrevétel inkább a szerkesztésre vonatkozik, a harmadik egyértelműen a szerzőre. Elsőként a történetvezetés okozott nekem nehézséget. A lineáris családtörténet bemutatása helyett, az író időrendben ugrándozik az egyes dinasztiák közt, ami főleg az elején megnehezítette a szereplők elkülönítését és követését. Másodszor: elképesztő mértékű lábjegyzettel rendelkezik a dokumentum, de ezek mind a törzsszöveg után, a könyv végén kapnak helyet. Bevallom egy idő után már nem lapoztam vissza, hanem inkább kihagytam a magyarázó információkat. Sok hasznos tudást rejtenek, de állandóan megakasztják az olvasást.   A harmadik hiba nem is igazán hiba, és említettem is már, de mégis: a szerző személyes érzelmei időről időre előtérbe kerülnek. Ugyan a történet szempontjából természetesen ez nem akkora baj, de a tényfeltáró irodalom, mint műfaj mégis elvárja az objektivitást, és szerintem nem feltétlenül kell ítélkeznie az írónak, akkor sem, egyértelműen elítélendő a központi témát képező cselekmény.

Összességében mégis nagyon érdekes és összetett olvasmány volt, sok téma kapcsán elgondolkodtatott, é  a jelenlegi gazdasági, politikai sőt háborús helyzetet is tovább  árnyalta.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 336.

Fordítótta: Csáki Judit

Fülszöveg:

„Ma, ​amikor a dezinformáció mindenható, amikor a szélsőjobb világszerte feljövőben van, a történelmi transzparencia mindennél fontosabb. Mindez azonban valahogy nem érinti Németország legendás iparmágnásait. Az ő sötét örökségük rejtve maradt. Ez a könyv, a maga csekély lehetőségeihez mérten igyekszik ezt a hibát korrigálni.”

Hogyan alapozta meg a zsidó vagyon jogtalan megszerzése, valamint a kényszer- és rabszolgamunka olyan ma is jól ismert német szolgáltatók és nagyvállalatok üzleti befolyását, mint az Allianz, az AFA, a Siemens, a Porsche, az Oetker és a BMW?

Miként segítette az üzleti elit kényszerből vagy meggyőződésből Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját?

Miért hunyt szemet a történelmi bűnök felett a háború után az Egyesült Államok?

A német iparmágnások azáltal, hogy kisajátították a privátbankokat, áruval és fegyverekkel látták el a hadsereget, és mindent megtettek a profitjuk maximalizálásért, közvetve vagy közvetlenül, de támogatták a náci törekvéseket. David de Jong oknyomozó újságíró mérföldkőnek számító művében a véres pénz nyomába ered, és korábban fel nem dolgozott dokumentumokra és forrásokra hagyatkozva feltárja Németország leggazdagabb üzleti dinasztiáinak történetét. Egyedülálló kötete azzal a szándékkal született, hogy végre napvilágra kerüljön a német és a világgazdaság egyik legsötétebb, elhallgatott fejezete.

David de Jong korábban a Bloomberg Newsnál dolgozott újságíróként. Főként az európai bankrendszerrel, az amszterdami pénzügyekkel, a rejtett vagyonokkal és a milliárdosok anyagi javaival foglalkozott. Jelentek meg írásai a Bloomberg Businessweekben, a The Wall Street Journalban és a Dutch Financial Dailyben is. Holland születésű, jelenleg Tel-Avivban él. Miközben ezt a könyvet írta, négy éven át Berlinből tudósított.

Stacey Halls: Mrs. England

A XXI. Század Kiadó KULT könyvek sorozata elképesztően szép designt kapott. Ez a borító különösen jól mutat, ráadásul több szempontból is telitalálatnak bizonyult a tartalom tükrében.

A regény a 20. századfordulóján a vidéki Anglia szövettermő gyárvidékére visz bennünket, de az ottani textilgyári munkások élete helyett a polgári gazdag családok, önmagába zárt rendszerébe nyerhetünk bepillantást, a szolgálólét peremén álló May Dadus szemszögéből. Az új szolgálati helyen, Yorkshire-ben Ruby May, egy négygyermekes, jómódú családnál kap nevelőnői állást, és a kezdeti elfogódást csupán a cselédség barátságtalan hozzáállása árnyékolja be.  Idővel azonban, ahogy a borítón az indák közül előbukkan a ház, lassan lemálik az illúzió, a fess és okos Mr. England gyönyörű családjáról, és a valóság talán nagyon más, mint amit Ruby May a tökéletes és precíz nevelőnő annak lát.

Stacey Halls gondosan felépített, nehéz, borongós atmoszférát teremt, ahogy az indák befonják a borítót, úgy olvasó is lassan fuldokolni kezd a sok homályos célzásban, apró jelben, a gondosan elhelyezett visszatekintésekben, és szóváltásokban. Mindent láthatunk, de mégsem vesszük észre a nyilvánvalót. Vagy mégis, de arról nem ejtünk szót, mert mi van ha tévedünk? Miközben pedig a cselekmény a maga lassú ütemében halad előre, a történetben mindinkább erőre kapnak az erős, jellemes nőalakok, akik aztán utat is törnek a fényre.

A fedlap grafikája engem a Csipkerózsika mesére emlékeztet, és valóban, ahogy a mesében, itt is úgy ébred fel a címszereplő és a Dadus is egy hosszú, nehéz álomból, de hogy mi van az ébredés után, már nem nagyon láthatjuk. Talán boldogan élnek míg meg nem halnak, talán nem.

Míg történet csordogál, bőven akad időnk megismerni a tájat, a házat, és több korra jellemző szokást, pl. a háztartások belső hierarchiáját, a társadalmi osztályok közti különbségeket, a postaszolgálat működést, vagy épp  a gyerekmunkát. Ugyan csak egy kis szeletét villantja fel az 1900-as évek vidéki Angliájának, mégis amit megmutat az hiteles, és érdekes is egyben. Ezzel együtt azonban sok mindent el is hallgat ez a regény. Bőven lett volna még mit kiaknázni a szereplők viselkedésében, jellemében, magában a cselekményben is. Megpróbál éteri lenni a történet, de fojtogató vaskosságához nem igazán illik, hogy félig-meddig leplezi a történéseket. Jó lett volna, ha kicsit egyértelműbbek és erőteljesebbek a szándékok és cselekedetek. Nekem ez volt az első Stacey Halls regényem, és biztosan fogom keresni a szerzőt, de előtte kell egy kis műfajváltás, némi megkönnyebbülés, ezután a könnyen olvasható, de érzelmileg nehéz mű után.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 350.
Fordította: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

Yorkshire megye, 1904. Ruby Mayt, a frissen végzett dadát felveszik Charles és Lilian England négy gyermeke mellé. Ruby reméli, hogy ez az a kiugrási lehetőség, amelyre mindig is várt, ugyanis Englandék befolyásos gyártulajdonos dinasztiából származnak, jelentős vagyonnal rendelkeznek. De az új dada számára, amint megszokja az élet rendjét az eldugott Hardcastle House-ban, világossá válik, hogy a titokzatos és szépséges Mrs. Englanddel valami nincs rendjén.

A zárkózott és visszahúzódó Lilian csekély érdeklődést mutat gyermekei és elragadó férje iránt, és távolról sem az „a ház angyala”, akinek Ruby gondolta. Bár a barátságos, élénk Charles örömmel fogadja a dadát a családban, Rubyt egy sor különös esemény arra kényszeríti, hogy kérdőjelezzen meg mindent, amit addig tudni vélt. A cselédek által kiközösített, és magát egyre kényelmetlenebbül érző dadának szembe kell néznie a démonaival, megelőzendő, hogy a történelem megismételje magát.

Elvégre nem létezik tökéletes család – ezt neki igazán tudnia kell.

Steve Brusatte: A ​dinoszauruszok tündöklése és bukása

A Park Könyvkiadó gondozásában megjelenő dínós könyv a legátfogóbb munka ami ebben a kategóriában a kezembe került. Azért is választottam, mert amellett, hogy érdekelt a rég kihalt állatok univerzuma, vágytam némi időbeni és térbeni kitekintésre. Fontos, hogy a szerző Steve Brusatte komplexen kezeli a dinoszauruszok világát, elejétől a végéig bemutatja az őslények életkörülményeit, az adott földtörténeti kort, kitér az ősmaradványok felfedezésének körülményeire, sok tudós kollégájának munkásságára, egyszóval igyekszik árnyalt és átfogó képet adni, mint a kutatása tárgyáról, mint magáról a tudományágról.

Ha azt mondom, hogy ez egy elképesztően összetett könyv, akkor keveset mondok, sőt, még csak nyomokban sem fedem fel a valóságot. A szerző lelkes és hozzáértő őskövületvadász és paleontológus úgy ír a témáról mintha Indiana Jones krétakori kalandjairól mesélne, David Attenborough tolmácsolásával. Ha valaha egyetemi előadást szeretnék kérni a témáról, hozzá kellene bejelentkeznem. A hatalmas tudásanyagon túl, rengeteg storyt ad át, elsőkézből, megélt kalandokról és a történelem nagy dinoszaurusz kutatóiról egyaránt, közben mintegy mellékesen elkalauzol ásatásokra, és történeti sorrendben végig vezet minket a nagy dinoszaurusz fajokon, és a földtörténeti korokon. Őrületes utazás, rengeteg ténnyel, de mégsem száraz. Elképzelni is sok, hogy az ember párezer évéhez képest itt százmilliós nagyságrendben beszélünk az elmúló évekről, és a földben a mai napig megmaradt csontkövületekről, valamint a mai modern technikák által felépített elképzelt réges-rég kihalt állatokról. Hiszen még a legképzettebb tudósok is csak felbecsülni tudják hogyan nézhettek ki a dinoszauruszok. Fennmaradt nyomaik csupán utalnak színükre, bőrük formájára, tollazatukra(?) belső szereik nagyságára, stb…

Nem mellesleg néhány nagy kérdésre is választ kapunk, pl., hogy mire volt jó a T-Rex impozánsnak nem nevezhető mellső végtagja? Volt-e híres magyar dinoszaurusz-kutató? (Volt.) Létezett-e Magyaroszaurus? (Naná!) Hogyan haltak ki a dinoszauruszok? stb. …

Én nem sokat tudok a dinoszauruszokról. Abban a korban voltam kamasz, amikor menő volt Jurassic Parkot nézni, ma meg már önszorgalomból szeretem a Jurassic World-öket (kivéve az utolsót). Mégsem olvastam soha róluk, a minimálisnál többet. Ez a könyv most nagyon széles kaput nyitott az ismerteknek, de őszintén, nem is hiszem, hogy ennél többre valaha szükségem lesz. Hiszem, hogy sok mindenki nyitott a témára, és valójában bárki számára remek olvasmány, nagyon összetett, de élvezetes. Írásmódjában lendületes, érthető, kicsit sem unalmas.

Egyetlen komoly hibája van a műnek. Annyit használtam menet közben a google-t, hogy két betű megadása utána kereső most már automatikusan egy dinoszaurusz képét dobja be. Csodálkozom rajt, hogy még egyetlen paleontológus sem jelölt be ismerősnek a közösségi oldalakon. Viccet félretéve hasznos lett volna néhány (vagy inkább jó sok) rajz a csapatosan felbukkanó dínófajokról, mert elképesztően sokat kellett használnom a netet, hogy az egyes fajokat azonosíthassam. Ez pedig az olvasásélményt tette töredezetté.

Összességében azonban csodálatos, és nagyon összetett könyv, amely a dinoszauruszok teljes történetét bemutatja a tudomány mai állása szerint. Bárkinek ajánlom, akit kicsit is érdekel a téma.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2021
Oldalszám: 336
Fordította: Főzy István, Vasvári Tamás

Fülszöveg:

Hatvanhatmillió évvel ezelőtt a Föld legfélelmetesebb élőlényei, a dinoszauruszok örökre eltűntek. Mind a mai napig bolygónk nagy rejtélyei közé tartoznak.
A fiatal amerikai paleontológus, Steve Brusatte, szakterületének kiemelkedő egyénisége ebben a könyvében izgalmasan és olvasmányosan meséli el meglepő és új megvilágításba helyezett történetüket. Föleleveníti a dinoszauruszok fejlődésének csúcspontjait, amikor sok száz fajuk létezett, majd megjelentek a mai madarak ősei, a szárnyakat viselő, tollas dinoszauruszok. Aztán feltehetőleg egy óriási meteorit csapódott be a Földbe, és majdnem az összes dinoszauruszt elpusztította – bekövetkezett a földtörténet egyik legnagyobb szabású tömeges kihalása. Brusatte beszámol néhány rendkívüli felfedezésről is, amelyet kollégáival együtt tett, például az ősi, ember nagyságú tyrannoszauriákról és a tollas raptorokról. Ezek alapjaiban változtatták meg a dinoszauruszokról való tudásunkat.
A dinoszauruszok tündöklése és bukása nagyszerű tudományos mű, egyben remek ismeretterjesztő munka.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/steve_brusatte.a-dinoszauruszok-tundoklese-es-bukasa.html