Leigh Bardugo: Shadow ​and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.)

Valószínűleg hiba volt megnézni a sorozatot olvasás előtt, főként mert így a karaktereket már csak a film szerint látom magam előtt. Ugyanakkor, bár a könyvtárunkban évek óta megvan (az asztalommal szembeni polcrendszer felső polcán), de annyira ronda a borítója, hogy egyszerűen nem bírtam magamhoz venni. Végül a film miatt költözött hozzám ideiglenesen, ilyen szempontból talán mégsem volt hiba megnézni.

Ami elsőre megfogott az az oroszos vonal. Bár én már nemvoltam úttörő azért hozzánk még mindig nagyon közeli az orosz világ, és ezt a könyv csodálatosan hozza, akkor is, ha kitalált világban játszódik. (Megjegyzés: vannak azért olyan szavak és fogalmak amik oroszból származnak pl. a cár, a kvász, balalajka stb. ..)

Ugyanakkor pl a grisa mint fogalom teljesen kitalált, talán a mágus/boszorkány, és a mi vajákosunk közt foglal helyet, nem tud létrehozni inkább csak formálni. Nagyon szépen rétegezte Leigh Bardugo a saját varázsvilágát, kasztrendszert épített a grisáknak, valamelyest elkülönítette őket az emberektől de mégsem, ellenségeket alkotott nekik, sőt a különlegesen belül is különlegeset teremtett az Éjúrral (és Alinával).

Mal és Alina párosa nekem az árvaházi kezdetektől nosztalgikusan romantikus (mégha nem is az) ezért én ezt a fő irányt szerettem követni, míg mások, lássuk be inkább Éjúr drukkerek. (Itt jegyzem meg, hogy a sorozat alkotói is többet hoztak ki belőle mint Mal-ból).

A Zóna szerintem zseniális, és jó hogy nem különösebben összetett. Van benne homály és volkrák aztán pont. Annyira egyszerű, és mégis annyira árnyalt, hogy igazából nincs is szükség ennél többre.

A lineáris cselekményvezetés, és az énelbeszélő forma miatt a grisaverzumot Alina látószögén keresztül ismerjük meg, ez pedig lassúvá teszi a történetet, az első rész főként a környezetábrázolással telik. Emiatt ez nem egy gyors folyású történet, sőt! Érdekes, hogy néha még meg is botlik, szépen felépül valami aztán egy külső impulzus miatt megtörik a cselekmény íve. Ez összességében nem ront rajta, de kicsit bizonytalanná tesz.

A teljes történet alatt Alina jellemfejlődése talán a legerősebb, az író nagyon jól érzékelteti, hogy a modortalanság, tanulatlan árvából hogy nyílik ki a személyisége.

A filmmel összevetve nincsenek nagy különbségek (igaz vannak kimaradó részek), felismerhető a történet és a szereplők is.

A film érdekessége, hogy nagyon sok jelenetet Magyarországon forgattak. (személyes kedvencem a Kispalota). Deszy blogján van erről egy gyűjtés.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

KIadás éve: 2014

Oldalszám: 374. oldal

Fordítás: Varga Csaba Béla

Fülszöveg:

Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

A szerző:

Interjú a szerzővel magyarul itt.

Izraeli- amerikai fiatal felnőtt és fantasy szerző. Bardugo az izraeli Jeruzsálemben született , és az amerikai kaliforniai Los Angelesben nőtt fel, ahol nagyszülei nevelték.

A Yale Egyetemre járt , 1997 tavaszán angol diplomát szerzett. (Forás: wikipédia)

Dalia László: A cigánytábor nem az égbe megy

2009-ig egy baranyai faluban dolgoztam, időnként szociális vonalon is, emiatt párszor hallottam beszélni Bogdán Lacit, néhány közös beszélgetésben is részt vettünk. Nem tudom, sosem merült fel hogy Lászlónak hívjam, most sem teszem.Egyáltalán nem ismertem, de voltak közös vagy hasonló dolgaink, láttam én is mélyszegénységben élő embereket, cigányokat is, ezért többnyire értettem miről beszél, még akkor is, ha néha nekem kicsit radikálisan fogalmazott.

Emiatt kezdtem el ezt a könyvet, nem az érdekelt, hogy miért halt meg, nem is az élete főként, hanem, hogy hogyan épült fel a módszere, át lehet-e adni, és hogy Cserdi hogy „teljesít” ma, mi maradt meg az értékrendszeréből. Ezekre a könyvből alig kapunk választ. Valószínűleg a hatásvizsgálat még korai is lenne, de maga a könyv nem is törekszik rá. Interjúkat, korábbi beszélgetéseket kapunk, melyek fontos gondolatokat fogalmaznak meg, ugyankkor nekem erősen átsejlik a szerző politikai hovatartozása, kicsit egyoldalúan sorolja fel azokat a politikusokat akik találkoztak vele, pedig számtalanszol elhangzott, hogy Bogdán Laci igyekezett politikamentes lenni. (nem azt állítom, hogy ő nem találkozott velük, vagy hogy a jobboldali politikusok is legalább annyit látogatták volna, hanem azt, hogy ő bárkinek beszélt Cserdiről függetlenül attól, hogy milyen politikai irányt képviselt). Őszintén szólva ez nem tetszett a könyvben, az utólagos megítélését éppúgy ferdíti, mint a roma politikusok ítélete, vagy éppen az öngyilkosság okainak találgatása. Ennél sokkal fontosabb lenne kimondani, megfogalmazni azt, hogy nincsenek különbségek. Nincs különbség a szegény magyar vagy a szegény cigány, és a gazdag magyar vagy a gazdag cigány között. Az előbbi alig tudja magát kirángatni a helyzetéből, az utóbbit pedig nem érdekli a többi sorsa. Ezt meg lehet tanulni a könyvből és azt is, hogy lépésről lépésre következetes munkával túl lehet jutni a helyzetünkön, de ehhez rengeteg idő, türelem és kitartás kell, az meg mostanában egyre kevesebb van.

Adatok:

Kiadó: Kossuth

KIadás éve: 2020.

Oldalszám: 208. oldal

Fordítás: Varga Csaba Béla

Fülszöveg:

Bogdán László az utóbbi évtizedek legnépszerűbb cigány vezetője volt Magyarországon, pedig csak a faluját, Cserdit irányította. Sokan benne bíztak, hogy a több évszázados nyomorból képes kirántani a magyar cigányságot. Gyerekkorában maga is éhezett, miközben egy piros Ferrariról álmodott. Ezért is lett piros a Cserdi hűtőház, a C1, amely az ország és Európa első cigányüzeme lett volna, s megkoronázhatta volna, amit Bogdán polgármester a falujában teremtett, a Cserdi csodát. Dalia László könyve egy karizmatikus cigányember kálváriáját írja le és megpróbál választ keresni az utolsó tragikus lépésére is.

Estelle Maskame: Kai ​sötét oldala

Korábban olvastam Estelle Maskame DMILY regényciklusát, és nekem az kifejezetten bugyutának tűnt, ezért őszintén szólva nem voltam meggyőzve arról, hogy ezt a regényt szeretni fogom. De aztán akadt egy laza estém, úgyhogy arra gondoltam pont egy kamasz-szerelemre elég ez az idő, így nekifogtam.

Szerencsémre még a hangulata is más, mint az említett sorozatnak. Nem feltétlenül szeretnék hasonlítani, de inkább LOL-sorozatba illő kedves ifjúsági romantikus regény. Nem azt mondom, hogy klissémentes, de nem is panelekből építkező történet, jól eltalált történetvezetéssel. 

Nagyon gyorsan haladtam vele, olvastatja magát a regény. Könnyű nyelvezetű, gördülékeny, a cselekménye folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Több ez, mint egyszerű kamasz-szerelem, jól ragadja meg a közösségi média általi bántalmazást, az adok-kapok bosszúhadjáratok végtelenségét, és a gyászfeldolgozás nehézségét. Ami nem tetszett, de ez nem a regény, hanem a társadalom problémája, az az, hogy a tizenévesek szexuális életéből eltűnt az ártatlanság (itt nem a szűziességre gondolok), és valahogy elmosódott a határ ezen a téren a felnőttek és a kamaszok közt (gyakorlatilag ugyanazokat a praktikákat alkalmazzák a lányok, mint a felnőtt nők, ugyanolyan nyíltan beszélnek a szexualitásról, és ráadásul kb. ugyanolyan gyakran csinálják is, bár a könyvben ez nincs ennyire részletezve). Persze értem, hogy általánosságban ez a helyzet, a regény csupán leírja ezt, mégis zavaró a számomra. Jó volt viszont az, hogy a két főszereplő az előbb említett ártatlanságot azért visszacsempészi a történetbe. Vanessa és Kai nem feltétlenül a legszimpatikusabb gimisek az elején, de a regény folyamán szépen felépül a történetük, jellemük, és szerethetőek lesznek a végére, éppúgy mint a többiek (talán néhány apró kivétellel). Jó kis olvasmány ez, kamaszoknak mindenképp, de felnőtteknek is szívesen ajánlom.

Adatok:

Kiadó: Gabó

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám:304

Fordította: Szabó Luca

Fülszöveg

A ​tizenhét éves Vanessa nem hisz a kapcsolatokban – nem akarja összetört szívvel végezni, mint az apja. Így hát, amikor legutóbbi nem-pasija, Harrison Boyd elhívja egy hétvégére a haverjaival és az ő barátnőikkel, világos számára, hogy itt a kaland vége. Másnap kikerül a netre egy videó, amelyen Vanessa hiányos öltözékben Harrisonnal szórakozik, és a lány életén úrrá lesz a káosz.

A barátokból hirtelen ellenségek lesznek, mindenki elítéli Vanessát, ő pedig ki akarja egyenlíteni a számlát. Kai Washington, a rivális iskola focicsapatának tagja, aki most jött át Vanessa iskolájába, szintén bosszút esküdött Harrison ellen. Ők ketten szuper csapatot alkotnak. A bűntársak kiszúrják Harrison kocsiján a kerekeket, feltörik a mobilját, és belopóznak a szülei házának pincéjébe is. De amikor Vanessa Harrison módszerével vág vissza a fiúnak, meglepetés éri: nem tölti el az az elégedettség, amelyre számított.

Vanessa Kaiben társára akadt. Egyre több időt töltenek együtt, újabb és újabb terveket eszelnek ki Harrison tönkretételére, és Vanessa azon kapja magát, hogy nem vigyáz eléggé az érzéseire.

NÉGY ÉV… HAT KÖNYV… 1,25 MILLIÓ ELADOTT PÉLDÁNY… ÉS MÉG CSAK HUSZONKÉT ÉVES!

Estelle Maskame tizenöt évesen tört be a könyvpiacra tizenhárom éves korában elkezdett könyvével. Bestsellerlistás DIMILY-trilógiája után most a Kai sötét oldala című regényével jelentkezik, amely bizonyítja, hogy felnőtté érett.

A szerző:

Észak-Skóciában él a családjával és  a kutyájával. 17 évesen adták ki az első könyvét.
Honlapja: http://www.estellemaskame.com/

Alessandro Baricco: Selyem

Nehezen emésztem most, annak ellenére, hogy gyorsan elolvastam. Többen írják az értékelésekben, hogy selyem finomságúnak, érzékenynek érzik a történetmesélést. Nekem pedig épp egy ropogós ütemes írás volt, mint egy dal, visszatérő refrénekkel. Egy nem annyira jó dal. Törött mondatok, pattogós írás, azonos (kevés eltéréssel megírt) blokkok, szükségtelen mondatok, és kifejtés nélkül álló gondolatok. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem tetszett, de inkább érdekes volt, mint jó.A mű akár egy fantasztikus utazás is lehetett volna a japán kultúra mélyére, de csak a kegyetlenséget engedte láttatni.

Talán könnyebb lett volna, ha a főszereplővel közösséget érzek, viszont ez az ember nekem olyan volt mint egy papírlap. Könnyű, semmitmondó, bármivé és semmivé formálható. A regény maga sem a szerelemről szólt számomra (szerintem egyedül a feleség esetében beszélhetünk szerelemről), hanem inkább a vágyról. Arról a vágyról amit mindenki és bárki beteljesíthet.

Talán sablonosabb lett volna, ha bővebben ír, így viszont csak hiányérzetem maradt. Az olvasás elején még érdekelt a film, de már nem, elengedem ezt a történetet. Sajnálom, és tényleg, volt ami tetszett, de végül mégsem tudom szeretni.

Adatok:
Kiadó: Helikon
Kiadás éve:2019
Oldlaszám: 132
Fordító SZékely Éva

Fülszöveg:

A ​hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. „Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani” – írta Baricco a Selyemről –, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

A szerző:

Alessandro Baricco (Torino, 1958. január 25. –) olasz író, rendező és előadóművész. Regényeit a világ számos nyelvére lefordították. Rómában él feleségével és fiával. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alessandro_Baricco)

A Selyem címú regényből 2007-ben jókészült film, ahol Hélène Joncour-t Keira Knightley játszotta.



Kép forrása: https://alchetron.com/Silk-(2007-film)

Brigid Kemmerer: A ​Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok (Az Átoktörő 1.)

Őszintén szólva vagy egy hétig pakolgattam az asztalon, mire rászántam magam. A könyv egy újramesélt „Szépség és a Szörnyeteg” story, és mostanában egy kicsit elegem volt ebből a történetből, és az Emma Watson-féle film sem tetszett. De olyan jókat írtatok a könyvről, hogy végül mégis nekifogtam.Előljáróban elmondanám, hogy a közelmúltban nagyon sok csodás fantasyt olvastam, (Pl az Üvegtrón sorozatot, vagy a Levegő Népe sorozatot) ennél jobbakat is, de tulajdonképpen az első fejezettől magával ragadott a történet. A Brigid Kemmerer féle világ olyannyira beszippantott, hogy két napra teljesértékű Emberfall-i polgárrá váltam, így mindenképpen jár a maximális pontszám.

A regény háttere teljesen felépített, a környezet, az ország történelme, a királyság, és a királyi család múltja mind részeletesen kidolgozott keretet ad a történetnek, a mese hihető, a cselekmény teljesen megáll a lábán. Nagyon szerettem, hogy nem túlbonyolított, hogy nincsenek szükségtelen drámák, hogy a történetmesélés egyszerű mederben halad, lassan, és teljesen tisztán bomlik ki.

A szereplők jók is rosszak is. Harper és Grey a kezdetektől szimpatikus, Rhen talán nem. Vele kapcsolatban egy kicsit zavaró, hogy alig akad rossz tulajdonsága. De mások, többen is kedvelhetőek, és valódiak. (PL. Jake és Noah).

Jó hogy bár van függővége, a történet önmagában is kerek egész, nem kell lerágnom a körmömet a folytatásért, amit azért mindenképpen szeretnék.

Forrás

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés éve: 2021.
Oldalszám: 528.
Fordító: Molnár Edit
Fülszöveg:
Egy ​elátkozott birodalomban…
a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.
Légy szerelmes, törd meg az átkot!
Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.
És elérkezett az utolsó ősz…
Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.
Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!
Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?

Szerző:
Brigid Kemmerer a New York Times legnépszerűbb szerzője olyanYA regényeket ír, mint a "Sötét magányos átok" vagy az Elementálok sorozat. Főállású író, a férjével, fiaival, kutyájával és macskájával Baltimoreban él.

Honlapja: https://brigidkemmerer.com/

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Van egy idős hölgy ismerősöm, aki már akkor tanárnő volt, amikor anyukám még csak kisiskolás. Ő nagyon sok magyar írót olvas, de Grecsót különösen. Az „én Grecsóm” szokta kérdezni, nem írt valami újat? És ha nem, akkor gyakran visz tőle valami régit újra. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy elolvasok egy Grecsót, ha ennyire lehet szeretni.Már kétszer hazahoztam egy-egy könyvtári példányt, először a Verát, aztán a Mellettem elférsz címűt, mert olyan jókat olvastam róluk, de aztán mégsem nyúltam hozzájuk. Pedig szépek is, rövidek is, de valahogy mégsem volt ihletem.

Más, húsvét előtt és közben nagyböjtöt tart, és bűnbocsánatot gyakorol, én meg úgy tűnik pótolom a lemaradásokat, szóval Grecsót olvasok. Persze nem in medias res, csak a széléről, novellákkal kezdve, a „Harminc év napsütés”-sel, mert erről is annyi jót hallottam.

Hát akkor milyen volt nekem Grecsó?

VICCES: néhol hangosan nevettem, egy egy történet, mintha velem is megesett volna, és ha nem is, ismerős volt a rockzenkar, a falusi bál, a szóhasználat, az angol gyerek a pálinkával. Jó volt ennyi év távlatából újra derülni rajt.

NOSZTALGIKUS: sokszor, sokat visszatért falura, és az elején gyakran eszembe jutott, hogy nem is ilyen. Mintha egy generációval korábbi térben lettünk volna, aztán rájöttem, hogy de mégis ilyen. A dunántúli és az alföldi falvak közt van valami különbség, és bár én az előbbin élek, ismerős nekem Grecsó szegvári világa, én tizenévekkel ezelőtt sokat jártam arra a barátnőm nagymamájánál, és munkából adódóan is, és tényleg ilyen volt az alföldi falu. Ilyen álmos, ragadós, lassú, és ismerős. Hogy még mindíg ilyen-e azt nem tudom.

ISMERŐS: Mi majdnem egykorúak vagyunk, három év van köztünk. Nekem ismerős a gimnazista, az egyetemista, ismerős a szocüdülő, az alumínium fagyistégely, ismerős elhagyni hűtlenül a helyeket, és ismerős az a szorongató érzés, hogy még csak most voltam lendületes és fiatal, most meg itt állok, és nézem, hogy hova tűnt a lendület meg a fiatalság, miközben még előttem az élet, csak mintha már nem tartana sehova.

MAI: A novellákban tér és idő szerepe végig nagyon fontos, főként mert csak ezeken keresztül értelmezhetőek a kapcsolatok. Nekem végig az járt az eszemben, hogy mi az íróval egy ilyen „időbe akadt nemzedék” részei vagyunk, egyik lábunk még a szocreálban, a másik meg már az okosvárosokban. Értjük még a stelázslit, meg a disznóölést, de tudjuk azt is mi a drón meg az xbox. Kevés generációnak (vagy egynek sem) kellett ekkora váltást megélnie.

SZOMORÚ: Végigkíséri az elmúlás. Az elején rá sem jöttem, az első pár vidám novellában, de aztán megértettem, nem csak a család, a szerettei elmúlása, de az ifjúságé, a szerelmeké, a régi kedves helyeké is. A legvidámabb történetben is ott bujkál a szomorúság.

FESZES: Kicsit haragszom is rá. Egy-egy történet jó ha 1,5-2 oldalnyi. Miért kellett így elkapkodni? Lehetett volna ezt még írni, és olvastam is volna még.

A könyv közepéig kényelmesen befészkeltem magam Grecsó életébe, levontam a párhuzamokat, felismertem a helyeket és életérzéseket, elterpeszkedtem abban, hogy lám az ő élete is csak olyan, mint az enyém és még oly sokunké. Aztán a közepén jött egy nézőpontváltás, és elbizonytalanodtam. Mi van ha mind csak fikció, nem is önéletírás? Ez zavart is vagy 3 novellán keresztül, de végül is, nincs is jelentősége. A kedvencem épp ilyen külső szemszögből írodott novella lett: az „Aki mást szólít apának” Akkor is, ha az érzés nem volt komfortos. Ahogy az sem, hogy két pillekönnyű családi mese közt ott vannak a házi rabszolgaság, a megőrülés, a megcsalás történetei. Amikor elringat akkor nagyon kell vigyázni mert rögtön fel is kavarja a gyomrot.

Vannak döbbenetesen erős mondatai, olyanok, amiket kétszer is elolvastam, hogy pontosan átéljem, de általában könnyen, gördülékenyen olvasható, és szeretem, ahogy a versek át – átszövik az írást.

Nem maximumpontos. Mondjuk 100-ból 92 vagy 50-ből 48, de 5-ből nem tudok annyit lefelé kerekíteni, hogy csak 4,5 legyen. Még nem az „én Grecsóm”, lehet hogy soha nem is lesz, de azért a Verának még nekiállok.

Adatok:

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 234. oldal

Fülszöveg:

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat.

A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak.

A Harminc év napsütés – az író első tárcanovella-gyűjteménye – olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

A szerzőről:

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron, paraszti családban. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. Békéscsabán, a Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán tanítói képesített szerzett. Ezután a József Attila Tudományegyetem magyar szakán tanult, tanulmányait 2001-ben fejezte be.

Újságírói tevékenységét a Békés Megyei Napnál kezdte, majd rövid ideig tárcista volt a Délmagyarországnál. 1997-től volt a Bárka folyóirat külső munkatársa, majd 2001-től 2006-ig szerkesztője. Két évig a Nők Lapja vezetőszerkesztőjeként dolgozott és egy cikluson át a Szépírók Társaságának alelnökeként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom prózarovatát 2009-től vezeti.

Regényei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez (Katona József Színház, Vígszínház). A Rájátszás énekelt-vers alkotóműhely tagja, ismert zenekaroknak és énekeseknek írt dalszövegeket, a Grecsó-Hrutka Tandem első lemezén énekes, dalszerzőként is bemutatkozott. (Forrás: Wikipédia, kép forrása: wmn.hu

Sarah J. Maas: Föld és vér háza

Ez egy súlyos könyv. Szó szerint 77,5 dkg és 908 oldal (köszönetnyílvánítás nélkül). Idővel Sarah J. Mass regényei egyre bővebbek lesznek, és mivel ez egy sorozat első része, talán jobb, ha nem is gondolok bele a folytatásokba. 

5 nap alatt fejeztem be, ami mégsem a terjedelmének, sokkal inkább annak köszönhető, hogy az eleje számomra nagyon lassan indult. Ezzel együtt a történet üteme sem egyenletes, néhol feleslegesen elnyúlik, máskor egészen sűrűnek tűnik.

Sarah J. Maas könyveihez hasonlóan ez is nagyon szépen megírt könyv. Minden mondata a helyén van, nincs benne felesleges káromkodás, vicces, gördülökény, épp megfelelő a párbeszédek és leírások aránya. A felépített világkép nagyon komplex, kifejezetten érdekes, ahogy egy egész bolygót, sőt universumot felépített, a számunkra máshonnét már ismerős lényekkel, de néhány magyarázatot még elbírt volna (például az Asterekre vonatkozóan). (Nekem hiányzott egy teljes térkép is).

A szereplők jól kidolgozott karakterek. Volt némi párhuzam a korábbi történetek szereplőivel a jellemek tekintetében, de mivel teljesen más a történet könnyen félre lehetett ezt tenni. Bryce és Ruhn abszolut illenek egymáshoz, nekem itt most kifejezetten tetszett, hogy nem jelent meg az eleve elrendelés (pár, társ, stb…) és az is, hogy a kapcsolatuk nem kiegyensúlyozott. A főszereplők hosszú távon szimpatikusak, szerencsére bírnak néhány emberi hibával, ugyanakkor a motivációjuk kifejezetten túl volt írva, érdekes módon az írónő ebben a regényben jóval többet lelkizett, mint egyébként szokott. Talán ennek köszönhető, hogy a regény első 700 oldala elég vontatott lett. Nem mondom, hogy értelmetlen, azt sem hogy felesleges, de a valódi történet tulajdonképp az utolsó kétszáz oldalon van, az is szippantott be. Bár az írónő munkáit ismerve ennek a hosszú első résznek a későbbiekben lesz még jelentősége. Várom ugyan a folytatást, de még nem gyűrt maga alá Crescent City.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

KIadás éve: 2020

Oldalszám: 912. oldal

Fordítás: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.

Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

A szerző:

Sarah J. Maas: 

amerikai fantasy regényíró, aki leginkább a 2012-ben debütáló Üvegtrón, és a 2015-ben megjelent Tüskék és rózsák udvara műveiről ismert.Sarah J. Maas 1986. március 5-én született New Yorkban.[3][4] 2008-ban Maas magna cum laude diplomát szerzett a New York-i Oneida megyei Clintonban, a Hamilton Főiskolán. Vallástudomány szakon végzett és kreatív írást is tanult. (Forrás: Wikipédia)

Vic James Tarnished ​City – Sötét város (Sötét képességek 2.)

Nagyon lassan haladtam az olvasással. Többször le kellett tennem, mert bármilyen érdekes is volt a történet, idő kellett a feldolgozásra. Több dolog miatt is kifejezetten érdekes a könyv.1. Valamiféle real-fantasy, nem rugaszkodik el túlságosan a mai viszonyoktól, csak megmutatja mi lenne ha… Valós helyszínek, valós történelmi alapok (pl. Napóleoni háborúk), de eltérő történelmi evolúció, ami miatt hátborzongatóan valóssá válik a cselekmény. Elvonatkoztatva a mágiától, ha az emberi különbözőségek kiélesednek könnyen olyanná válhat a világ mint ebben a regényben, és ez borzasztó.

2. A regény cselekménye nem volt kiugró, jellemző rá a második kötetek ellaposodása, de maga a történet, a szereplők jellemábrázolása időnként levitt az emberi aljasság legmélyére.

3. Kifejezetten antiromantikus a könyv. Aki megszokta a Vörös Pöttyösök romantikáját, és ebben is azt keresi csalódni fog.

Ezek ellenére is azt kell mondjam, az egyik legjobb fantasy amit olvastam. Vic James alaposan megtéveszti az olvasóit, a szereplők megítélése szinte folyamatosan változik, rengeteg titok lapul a történetben, képtelenség kiszámítani mi lesz a vége. Nagyon várom a harmadik részt.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 408.
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:
Egy korrupt város.
Tele sötét hatalomvággyal.
Luke fogságba került, elítélték egy gyilkosságért, amit nem ő követett el. Abi szökevénnyé vált, kétségbeesetten próbálja kiszabadítani az öccsét, mielőtt a mágia megtöri. Azonban ahogy a Jardine család egyre szorosabban fogja a forrongó Nagy-Britanniát, a testvérpár olyasmivel kénytelen szembenézni, ami túlmutat a személyes küzdelmükön.

Új szövetségek és régi viszályok formálják újjá a nemzetet, aminek következtében Abi és Luke mindent – és mindenkit – megkérdőjelez, amit eddig biztosnak hitt. Silyen Jardine mindeközben egy régi kor elfeledett Tehetségére áhítozik, és közeleg az ország legsötétebb időszaka. A szabadságnak és a tudásnak súlyos ára van. A kérdés csak az, ki fizeti majd meg.
Kit választasz, ha mindenkit nem menthetsz meg?

Szerző:

Vic a londoni Notting Hill-ben él, de élete inkább akció-kaland, mintsem rom-com.
Történelmet és angolt tanult az oxfordi Merton Főiskolán, ahol Tolkien egykor professzor volt. Rómába doktorált a Vatikáni Titkos Levéltárban (ezek nem hasonlítanak a Da Vinci-kódhoz), majd öt évet töltött Tokióban, ahol japánul tanult és újságíróként dolgozott. Most teljes munkaidőben ír.
Vic búvárkodott a Húsvét-szigeten, az Everest Base Camp-ben táborozott, az egyik utolsó postai hajóval St Helena felé utazott, Rio de Janeirón átsiklott-csúszott, és Európából Ázsiába átúszta a Hellespontot. De amit a legjobban szeret: délig ágyban feküdni egy jó könyvvel és a kedvenc kekszével.
(Forrás: https://www.amazon.com/Vic-James/e/B01ECZEG6W/ref=dp_byline_cont_pop_ebooks_1)

Melinda Taub: Still Star-Crossed – Veronai szerelmesek

Ez egy nagyon jó kis történet. Igazi tűz mellé bekuckózós, téli estére való. Történelmi romantikus regény, de teljesen eltér a megszokottól. Egészen más az üteme, néha már-már lapos, máskor meg pörgős, kalandregény-szerű. Kifejezetten tetszett a nyelvezete. Shakespeare-i. Nem vagyok „Rómeó és Júlia” rajongó, mégis élvezhető, hogy hangulatában, történetében teljesen illeszkedik, de szövegezése – nyílván stílusából adódóan – sokkal gördülékenyebb, olvasmányosabb. Érdekes, hogy Shakespeare egyéb színműveivel is megteremti a kapcsolatot az író. A regény hangulata miatt, olvasás közben szinte végig láttam magam előtt az Emma Thompson féle „Vízkereszt vagy amit akartok” filmfeldolgozás díszleteit, hangulatképeit.Bár vannak komoly és komor részei, mégis végig humoros és kedves tud maradni. Kifejezetten tetszett az is, hogy szemérmes regény, kimaradnak a szexjelenetek, utalások, mégis elég erős a romantikus vonal. Shakespeare-i abban a tekintetben is, hogy a történetben a kiinduló konfliktus tovább bonyolódik, érdekes, új szálat kap. Amiért a fél pontot levonom, azt alapból Shakespeare-től is levonnám: a szereplők korukhoz képest koraérettek (Júlia 14 éves, Rosalind talán 18, Lívia is 16 körül van) és a társadalmi viszonyok is oldottabbak a korra jellemzőtől, ami kicsit csorbít a hitelességén. Ezzel együtt is remek olvasmány.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 390. oldal.

Forditó: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:

Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.

Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.

Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.

Szerző:

Melinda Taub, Televíziós forgatókönyvíró

Molyos értékelésem

Vic James Gilded ​Cage – Aranykalitka (Sötét képességek 1.)

Hát ez durva volt.

A borítója kifejezetten semleges. A Vörös Pöttyösökkel amúgy is úgy vagyok, hogy a borító alatt lehet bármi. Laza romantikus kamaszszerelem, vagy akár egy rázós disztópia is, mint jelen esetben. A borító és a sorozat miatt viszonylagos elvárások nélkül léptem a történetbe. Nehezebben olvastam, mint egy átlagos fantasyt. Lassú volt, mert nagyon komor, kevés benne az öröm, a romantika, és elég sok a politikai és társadalmi kérdés. Nagyon érdekes volt számomra, hogy több szereplő szemszögéből olvashattam a történetet, még a kifejezetten negatív szereplőnek tűnő Gavar és Bouda szemszöge is izgalmas volt, ugyanakkor érdekes volt az is, hogy kiét nem olvashattam (Pl. Jenner vagy Silyen), és vajon miért?

Abi karaketere, mint főhősé eléggé átlagos első olvasatra, kérdés is számomra, hogy vajon főhős marad-e. Luke érthetőbb főszereplő, nagyon emberi vonásokkal, és nagyon vegyes jellemrajzzal. Számomra Gavar egy rejtély, a tettei, a lánya, az apja, és a menyasszonya iránti érzelmei eléggé ellentétesek.

Ami miatt borzasztó volt a történet az nem az „arisztokrácia” kegyetlensége volt, hanem az, hogy egy totális diktatúra belső felépítését, valamint a benne élők társadalmi viszonyait elég pontosan festi meg az író, és legyünk őszinték ebben a korban is bármikor közelivé válhat számunra is ez az élmény. (Megjegyzem: nem politizálok, csupán arra utalok, hogy a diktatúrák gyakorlailag bárhol létrejöhetnek). Érdekes az is, hogy az író pont Angliát sújtja diktatúrával, miközben Franciaország felszabadítja önmagát, Amerika pedig boldog szabad ország. Az is érdekes, hogy Kínát sem kifejezetten diktatúraként említi. Mennyi más koncepció ez, mint amit napjainkban gondolunk.

Nos ha valaki könnyed, kamaszos romantikára vágyik, akkor ez nem az ő regénye lesz, de ha gondolkodni, borzongani, és elmerülni vágyik feltétlenül olvassa el. Semmi sem az aminek látszik.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2018.

Oldalszám: 352

Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A ​világunk az Egyenlőké, a mágikus képességekkel megáldott arisztokráciáé, és mindenkinek tíz évig szolgálnia kell őket.

Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja.

Egy szeretetre és tudásra éhező lány.

Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg?

Egy lázadásról álmodó fiú.

Abi testvére, Luke egy kegyetlen gyárban tölti rabszolgaéveit. Messze a családjától, borzalmas elnyomásban barátokra lel, csakhogy a barátok elképzelései nyomán mindenét elveszítheti. Luke rádöbben, hogy van valami, ami még a mágiánál is hatalmasabb: a forradalom ereje.

Mindeközben egy arisztokrata sötét képességeivel újraformálhatja a világot.

Csupán egy árnyék az Egyenlők csillogó világában, ám rejtélyes képességeit senki sem érti. A kérdés csak az, felszabadítani vagy pusztítani fog.

Szerző:

Vic a londoni Notting Hill-ben él, de élete inkább akció-kaland, mintsem rom-com.

Történelmet és angolt tanult az oxfordi Merton Főiskolán, ahol Tolkien egykor professzor volt. Rómába doktorált a Vatikáni Titkos Levéltárban (ezek nem hasonlítanak a Da Vinci-kódhoz), majd öt évet töltött Tokióban, ahol japánul tanult és újságíróként dolgozott. Most teljes munkaidőben ír.

Vic búvárkodott a Húsvét-szigeten, az Everest Base Camp-ben táborozott, az egyik utolsó postai hajóval St Helena felé utazott, Rio de Janeirón átsiklott-csúszott, és Európából Ázsiába átúszta a Hellespontot. De amit a legjobban szeret: délig ágyban feküdni egy jó könyvvel és a kedvenc kekszével.

(Forrás: https://www.amazon.com/Vic-James/e/B01ECZEG6W/ref=dp_byline_cont_pop_ebooks_1)

Weboldala:http://www.vicjames.co.uk/