Leon Uris: Exodus

Az Exodus az a fajta regény, amely beférkőzik az ember bőre alá, és bár észre sem veszem még is rengeteget finomít a világnézetemen. Az elsőre súlyosnak tűnő regény több száz oldala nem repít irodalmi magasságokba, nem rendelkezik meseszép írói képek tömegével, ugyanakkor olvasmányos, izgalmas, amolyan jóféle történelmi kalandregény. A mondatok könnyen gördülnek, a története pedig beszippant még akkor is, ha fenntartásokkal áll neki az olvasó.

A cselekmény a II. világháború után, a zsidóság hazaépítését meséli el, több nézőpontból, nem elfogulatlanul. Azonban ha kicsit ha utat engedünk a történet nyomán feltörő gondolatainknak előbukkan a sorok mögött a haza utáni vágy, a lázadás, a hősiesség, és azok az ideák, amelyek a saját történelmünk mozgatórugói is. Az Exodus kalandos cselekménye két testvér életútját követi végig, de emellett történelmi eseményeket mutat be, politikai döntéseket magyaráz, és érthetővé teszi a mai napig éles arab-palesztin szembenállást.

A tartalom és a forma elsősorban férfiaknak szánt irodalmat sejtet, de hölgyeknek is bátran ajánlom, amellett hogy nem pihentető nyári olvasmány, és valószínűleg néhány papír zsebkendő is elfogy majd közben.

Adatok:

Kiadó: Partvonal Kiadó

Oldalak száma: 656

Kiadás éve: 2008

Fordító: Békés András

Fülszöveg:

"Az Exodus Mózes második könyve, amely azt beszéli el, hogyan menekült el a zsidóság az egyiptomi rabságból Kánaán földjére, és Exodus annak a hajónak a neve, amely 300 árva zsidó gyereket szállított 1946 végén Ciprus szigetéről Palesztinába. Uris nagy ívű történetében arról mesél, hogyan tér vissza a zsidó nép két évezredes vándorlás után Palesztinába, az ősi földre, ahol az érkezőket ellenségesen fogadják nemcsak az ott élők, de a környező országok lakosai is. Megismerkedünk Ari Ben Kánaánnal és Dávid Ben Amival, a harcos fiatalokkal, akik már itt születtek, és akár életük árán is küzdenek a függetlenségért, az eljövendő békéért; Kittyvel, az amerikai fiatalasszonnyal, aki férje és kislánya halálát próbálja feledni egy gyermekmenhely iszonyú gondjait magára véve; és a szinte még gyerek Dov Landauval és Karen Clementtel, akik a régóta tartó menekülés után most talán végre hazára lelhetnek. Uris főhőseinek életén keresztül mutatja meg nekünk, hogyan kovácsoldóik a szélrózsa minden irányából érkező emberekből egy új közösség, a zsidó nemzet.

Jennifer Cruise: Isten hozott Kísértésben!

Az „Isten hozott Kísértésben” című könyvvel indult hódító útjára a Demsey család és Jennifer Cruise is Magyarországon. Jött, látott és győzött. Szerintem. Ezt most azért mondom, mert nemrég valaki legagyizta a könyvtárban. Ami ismét csak azt az egyedülállóan remek megfigyelést erősítette meg, hogy nem vagyunk egyformák. Ezért Jennifer Cruise sem való mindenkinek.

Alapvetően romantikus, de nagy túlzásoktól mentes lányregény, amely nem nélkülözi a burleszk elemeit sem. Vidám, kifejezetten könnyed hangvételű eseménydús történet, ahol a polgármesterek, szerencsejátékosok, színészek hullajelöltek és hullák, titkok és családi összetartások szőnek, bonyolult mintákat egy normálisnak látszó kisváros életébe. Amellett, hogy mozgalmas és érdekes Cruise vigyázz arra is, hogy mozgásban tartsa a nevetőizmokat. A szereplők nem szeplőtlenek, emiatt aztán a csetléseik-botlásaik meglehetősen emberközeliek, akár mi magunk is lehetnénk. Aki néhány felhőtlen órára vágyik kikapcsolódásként, feltétlenül olvassa el.

Adatok:

Kiadó: Kelly Kiadó

Sorozat: -

Oldalak száma: 332

Kiadás éve: 2008

Fordító: Kecskés Eszter

Fülszöveg:

Sophie Dempsey mindössze a húgának szeretne segíteni: leforgatni egy filmet egy lecsúszott színésznőcskéről, majd lelépni a Kísértés városkájából, mielőtt még bajba jutnak. Sophie több generációnyi szélhámos leszármazottja, mégis igyekszik az egyenes utat járni, ám ez, mint Önök is megtudhatják, igen nehéz. Phineas Tucker, a polgármester, mindössze a Kísértés városát szeretné igazgatni a lehető legkevesebb felhajtással, majd megnyerni a közelgő polgármesteri választást, és fennmaradó idejét igazi szenvedélyének, a biliárdnak szentelni. Sophie egyetlen pillantást vet csak Phinre, és tudja, hogy ő az a fajta pasas, akitől anyja óva intette; és persze Phin is rögvest felismeri a lányban „az ördög cukorkáját”, amitől apja igyekezett őt távol tartani. Kisvártatva búcsút inthetnek az unalomnak. Pornóvá fajuló forgatás, pletykák hada, zsarolási kísérlet, politikai csatározások, gyilkosság, egy hulla autóval történő meggyalázása, kissé perverz, de határozottan világrengető szex, majd még több szex: elszabadul a pokol…

Bram Stoker: Drakula

Ha már vámpírdivat van, akkor vissza a gyökerekhez. A vámpírok reneszánszát megélni csak Bram Stoker Drakulájának elolvasása után szabad. Persze nem kötelező, de ha vámpír akkor Stoker, amúgy meg klasszikus, szóval erősen ajánlott.

A Drakula vámpírja nem azonos sem Meyer sem Rice vámpírjaival. Ha szörnycsaládfát kellene rajzolnom, ő mindük öregapja, kevéssé emberi, nagyon gonosz, amolyan igazi rémálomba való szörnyeteg. Nagyon tiszta vonásokkal rendelkezik, nagyon könnyen megítélhető, ráadásul Stoker egy sor olyan alapszabályt épít fel, amiket a későbbiekben is szívesen alkalmaznak az írók. Persze maga a legenda nem Stokertől származik, de ő kovácsolja össze olvasmányos, ma is szórakoztató,félig horror, félig krimi regénnyé. Nem könnyű olvasmány, de nem is terjengős. A nehézséget a történet több szálon futása adja és az, hogy a szereplők naplóbejegyzésein fut keresztül a cselekmény. Akik a modern vámpírképeken nőttek fel, kénytelenek lesznek elvonatkoztatni a kedves, szerethető szörnyeteg képtől, de mindenképpen megéri. Kellemes borzongást!

Adatok:

Kiadó: Európa Kiadó

Sorozat: -

Oldal: 392

Fordította: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

„Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek.

A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.

Harker, a fiatal angol ügyvéd azért utazik a Kárpátok közé, a hátborzongató várkastélyba, hogy nyélbe üsse Drakula London melletti ingatlanvásárlását. Nem is sejti, miféle szörnyűséget szabadít ezzel a világra: a vámpír gróf ebben a nyugati metropolisban akar újabb áldozatokat szedni, újabb – élőhalott – segítőtársakat toborozni. Miközben Harker a romos várban senyvedve tervezi reménytelennek tűnő menekülését, Drakula kísértethajója máris Anglia felé közeleg, ahol két ártatlan fiatal nő készül a boldog házaséletre. Az egyik éppen Mina, Harker menyasszonya… Barátaiknak, egy ifjú angol és egy idős holland orvosdoktornak, egy angol főnemesnek és egy amerikai kalandornak minden bátorságukra és leleményességükre szükségük lesz, hogy elháríthassák ezt a pokoli támadást.

Alex Flinn: Beastly

A "Szépség és a szörnyeteg" című klasszikus, modern, fiatalos hangvételű átdolgozása, időnként a közbeszúrt chatbeszélgetésekkel talán túl fiatalos is. Persze az már csak amolyan művészieskedő szájhúzogatás, mert a regénnyel semmi baj nincs. Fiataloknak szól, kellően laza hangvételű, olvasmányos, az meg, hogy a romantikus lelkek örök történetét veszi alapul, az író kreativitását dicséri. Amikor az ingerküszöbünk a számtalan, hasonló témájú, jó könyv között az egekbe emelkedik, jó, ha van még valami ami át tud rajt esni. A Szörnyszívű" ilyen. Nem több és nem kevesebb a cím és a tartalomleírás ígéreténél. Egy kedves klasszikus, ötletes átdolgozása. A főszereplő, minden gimis legfelsőbb vezetője, a nárcisztikus, gonosz(kodó), menősrác megsért egy boszit, aki cserébe szörnyetegbűbájt bocsát rá, melyet csak az igaz szerelem törhet meg. Külön szórakoztató, hogy a regényben egyéb mesealakok is felbukkannak Chris Anderson (avagy Hans Christian Andersen) chatszobájában, így nyomon követhető a Kis Hableány, a Hercegnő és a Béka továbbá egy másik mese amire -elég nagy szégyen - nem ismertem rá.

Összefoglalva klassz kis mese, szívesen adom a nagy kamaszok, tinik, fiatalok, gyermeklelkű felnőttek kezébe.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Sorozat: Vörös pöttyös Könyvek

Oldalak száma: 266

Kiadás éve: 2010

Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:

Szörnyeteg vagyok

Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár – egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.

Azt hiszed, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém.

New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek.

Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg.

De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot. Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám. Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik?

Elárulom.

Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel.

Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen… szörnyeteggé.

Akarod hallani? Mered hallani?

Nicole Jordan: Ördögi herceg

Ezt jól összecsapták, sóhajtott fel az olvasó és a kardjába dőlt. … Persze nem, de mindenesetre többet vártam. Attól, hogy valami romantikus, és szórakoztató még lehet tartalma, sőt akár rendesen meg is lehet írva.

Nicole Jordan a maga műfajában nem rossz, de az „Ördögi hercegről” csak az jutott eszembe, hogy mintha az egyik Amanda Quick regényt butította volna le.

A történet maga a késő középkori Angliában játszódik, hercegekkel, kurtizánokkal, bálokkal, sőt kísértetekkel megspékelve, de a story ahelyett, hogy fordulatosan izgalmas lenne, nagyon nincs egyben, az elbeszélő mód váltások zavaróak, a leírások felületesek. Szerelem van nyakig, és itt ki is merült a könyv. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de inkább vegyenek le mást a polcról.

Adatok:

Kiadó: Viktória Kiadó

Sorozat: Szerelmi csatározások

Oldalak száma: 328

Kiadás éve: 2011

Fordító: Kovalcsikné Chován Hedvig

Fülszöveg:

Két évvel szeretett vőlegénye halála után Tess Blanchard végre elhatározza, hogy megnyitja szívét és esélyt ad egy új szerelemnek. Ezért derült égből villámcsapásként éri, hogy egy fenyegető botrány miatt kénytelen feleségül menni félelmetes ellenségéhez, Ian Sutherlandhoz, Rotham hercegéhez. A lány számára elképzelhetetlen, hogy valaha is megszeresse a rendkívül arrogáns, de ellenállhatatlanul csábító nemesembert. A helyzetet súlyosbítja, hogy Rotham botrányos múltjában Tess olyan titkokra bukkan, melyek miatt Londonból a férfi távoli kastélyába, Cornwallba menekül. Ian, aki már évek óta sóvárog a lány után, felháborodva veszi tudomásul, hogy az előkelő társaság azt hiszi, ő üldözte el maga mellől hitvesét, és mindannyian igyekeznek védelmezni Tesst. Természetesen a házaspár vehemens rivalizálása tüzes, gyönyörteli éjszakákat eredményez. Az eseményeket tovább bonyolítja, hogy Ian kastélyában egy rejtélyes szellem kísért, miközben Tess igyekszik a házasságközvetítő szerepét játszani, hogy összeboronálja barátnőjét annak gyerekkori szerelmével. De a szüntelenül csatározó, kényszerházasságban élő felek közötti lángoló szenvedély átalakulhat-e felhőtlen boldogsággá és örökké tartó, hitvesi szerelemmé?

Stephen King: Az írásról

A legjobb könyveket az ember véletlenül találja... Stephen King nagy kedvenc, de "Az írásról" c. könyve valamiért nem akadt a kezembe a múlt hétig.

Volt épp mit olvasnom, de King az King, tehát elsőbbséget élvez.

Ez most valami más. Az író ebben a műben önmagáról és az íráshoz való viszonyáról ír. A horrorkedvelők talán csalódnak a könyvben, de a rajongók valami olyan egyedit kapnak, ami az írót szinte személyes ismerőssé teszi.

King autóbalesete után, a gyógyulása közben írja- fejezi be a könyvet, így amellett, hogy elmeséli a pályafutását, részletesen kitér a balesetre, a lábadozásra, és a rehabilitációra. A könyv egyik legfontosabb része az író, írástechnikai tanácsainak tárháza, melyet véleményem szerint a kezdő írók akár szakkönyvként is használhatnak. Mindez King olvasmányos, túlzásoktól mentes gördülékeny stílusában. Perfect. Rajongóknak, írópalántáknak kötelező, mindenki másnak remek, téli estékre való könyv.

Adatok:

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Sorozat: Stephen King sorozat

Oldalak száma: 286

Kiadás éve: 2005

Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

1999-ben bejárta a világsajtót a hír: Stephen Kinget elütötte egy kisteherautó, s a népszerű író súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Szerencsére – és az olvasók nagy örömére – King felépült. Lábadozása idején írta meg, pontosabban fejezte be az 1997-ben elkezdett, majd félretett művét, Az írásról-t. King ezúttal nem borzongatni akarja kedves és hűséges olvasóit, hanem elmeséli, hogyan vált íróvá, és bevezeti őket a szakma rejtelmeibe. A tőle megszokott lendületes stílusban, humorral átszőve beszél finoman szólva is hányatott gyerekkoráról – hogyan vándoroltak városról városra, mennyit küszködött az édesanyja, hogy fenntartsa a családot, gyerekkori csínyekről –, kezdeti nehézségeiről, amikor rendre visszautasították az írásait, alkoholproblémáiról, majd arról, hogy a Carrie jelentette az áttörést – 1974-ben. S innentől kezdve egyenesen ívelt felfelé a karrierje, mely mind a mai napig töretlen. Beavatja olvasóit műhelytitkaiba, és saját elbeszéléséből vett részleten szemlélteti, hogyan zajlik nála az alkotás folyamata – az első, nyers változattól a végső formába öntött műig. Mindeközben arra is szakít időt, hogy írásra buzdítsa arra hajlamos olvasóit, ellátva őket jó tanácsokkal. Stephen King rajongói – új oldaláról ismerve meg kedvenc írójukat – ezúttal bepillantást nyerhetnek abba, hogyan is készülnek az általuk olyannyira kedvelt, izgalmas, annyi kellemes-borzongató percet szerző művek.

Rebecca Ann Collins: Pemberley asszonyai

Elsőre a borítójába szerettem bele. Egyedi, klassz színvilágú múltidéző szépség. Aztán olvastam csak a tartalmát a borítón. Az, hogy a „Büszkeség és Balítélet” folytatása mindenképp felcsigázta az érdeklődésemet, mert imádom Jane Austen remekét. Egyszóval „kell nekem” könyv lett. Arra csak később jöttem rá, hogy van előzménye, jelesül a Pemberley- krónikák.

Nos… ez nem az, amire gondoltam. A történet ugyan valóban folytatása Elizabeth és Darcy szerelmének, pontosabban róluk és a leszármazottaikról szól a könyv, de az író túlszőtte a mesét. Mintha nem lenne koncepciója, keverednek a szálak, és a nevek, időről időre vissza kell nézni, hogy most kiről is van szó. Ez nálam, a könyv halála. Ugyanakkor, bár az ihlető Jane Austen, a veretes mondatok kimaradnak a regényből. A sok tőmondat miatt csattogós olvasmánnyá válik, ami tönkreteszi az Austen féle lágy romantika képzetét. Nekem csalódás, ami azonban nem azt jelenti, hogy egyébként nem jó könyv, de nem az enyém.

Adatok:

Kiadó: I.P.C Könyvek

Sorozat: -

Oldalak száma: 340

Kiadás éve: 2011

Fordító: Miklósi Zsuzsanna

Fülszöveg:

Minden idők egyik legsikeresebb regényének, Jane Austen Büszkeség és balítélet-ének főhősei élik tovább életüket e bájos és szellemesen megírt történet lapjain. Öt fiatal nő – az Elizabeth Bennetet és Mr. Darcyt követő új generáció – élete bontakozik ki a kötet lapjain, némelyikük még Jane Austen, mások viszont már Miss Collins képzeletéből léptek elő. Az izgalmas történések egy mozgalmas időszakba ágyazódnak: az ipari forradalom utáni időszak érájából kiindulva egészen a viktoriánus kor kezdetéig. Ezek az asszonyok más Jane Austen-hősnőkhöz hasonlóan mind erős, független egyéniségek, kiknek történetét az egymáshoz és a Pemberley-hez fűződő viszony köti össze. A központi téma természetesen továbbra is a szerelem, barátság, házasság és a kötelességtudat, valamint mindezek mellett a kor legnagyobb politikai és szociális kihívásai.