On Sai: A ​gyógyítók

 

  2021 nyarán olvastam csak a sorozat első két kötetét, mégis újra kezembe kellett vennem a 3. rész előtt ahhoz, hogy felvegyem a fonalat. Nagyon mozgalmas írás volt, sok szereplővel, gyorsan pörgő cselekménnyel, ezért nem mindenre emlékeztem már.

Meglepő módon teljesen lekötött az újraolvasás is, mert rengeteg apró részlet mellett siklottam el anno az első lendületben. Így együtt a három kötet érdekes volt, izgalmas, és sokkal jobban átláttam a történet egészét. Külsőre és szövegében is egységes az eddig megjelent három könyv. A borítók nekem kifejezetten tetszenek, jól felismerhetők benne a magyar női szimbolika, de mégis globális, ráadásul kicsit ki is lóg a Könyvmolyképzős uniformisból. A szöveg teli van nyelvi bravúrokkal, időnként karcolgatta a közönségesség határát, de inkább viccesen, mint zavaróan. Ugyanakkor gördülékeny és élvezetes is volt, észre sem vettem és már el is olvastam mindhárom részt.

    A Vágymágusok ciklus abszolút cseleményközpontú, bár megpróbál időnként karakterközpontúnak látszódni, és elég sikeres is ebben. A regénybeli fő probléma egy ismeretlen eredetű háború, és egy társadalmi-politikai kérdéskör, aminek a vége tulajdonképp a szellemi fejlődés (is lehet). Ugyanakkor cseppet sem rejtve a mondanivaló a női szerepekre, esélyegyenlőségi kérdésekre világít rá, olyan módokon, amivel abszolút tudok azonosulni. A szereplők a társadalom széles spektrumát bemutatják, a legtöbbjük teljesen szerethető mindennel együtt is, aki meg az természetesen a negatív példa.

    Elképesztő empátiával ír a szerző. Frellelelon Huron bácsikájának hozzáállása volt nekem a legütősebb és a legigazabb. Valahogy úgy hangzik, hogy elfogadta, hogy a világ színes, és mindenféle előfordul benne. Bár ezt kifejezetten egy helyzettel kapcsolatban állapítja meg, de rengeteg dologra igaz a történetben (és az életben is).

    A két főszereplő élete viszonylag hamar pályára állt. Lidérc és Rianna gyakran ugyanazokat a köröket futják le, mégis jól nyomon követhető a kapcsolatuk fejlődése.

    Nekem arányaiban sok volt kettejük közt az érzékiség. Szépen épült fel, és teljesen jól át is jött, és 800 oldalban bőven el is fért volna, itt viszont ráült a történetre. Ugyanakkor sok információ hiányzott. Érdekelt volna Delon motivációja, Frellelon múltja, esetleg Lidérc Forró-parti kalandjai. Az érzelmi ívnél is ugyanezt éreztem. Szépen kidomborodott a két főszereplő fejlődő szeretete, de hiányzott a háborúba menő sereg (és az egyetlen lány) félelme majd gyásza, Benne volt, de nem volt elég megrázó ahhoz képest, hogy mennyire markáns a másik oldal.

    Rianna élethez való hozzáállását nagyon szerettem, de tény, hogy háborús viszonyok között kb élhetetlen a leány. Nagyon szép az a napsugaras szeretet amit megjelenít, de ritkán működőképes. Vélhetően, ha ténylegesen a regény viszonyai közt élt volna ez a lány, már rég nem lenne. A középkori, férfiak uralta környezet vele szemben szerintem jóval kevésbé lenne megengedő. De fantasy tehát elképzeltem, hogy működik.

    Nagyon erősen függővéges, úgyhogy várom nagyon a befejező részt, aztán lehet, hogy előtte megint újraolvasom az eddig megjelent köteteket.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 328.

Fülszöveg:
Mennyit ér a szerelem egy megalkuvó világban?
Rianna mindeddig sikeresen titkolta, hogy lány. Férfiként mozog a seregben, de ami fájóbb, hogy a herceg is férfiként látja, és ennek mentén dönt a jövőjükről. Milyen fájdalmas lehet a viszonzott szerelem? Épülhet őszinte kapcsolat ennyi titok között?
Közeleg a tavasz, közeleg az ellenség. A máguskatonák és a gyógyítók útra kelnek, ám nem számolnak azzal, hogy egy vágymágusnak álcázott szipoly lapul a soraik között, egy lázadó család lánya, aki megkérdőjelezi a bevett utakat és megszokott módszereket. Mi ér többet, egy nemes törött karja vagy egy közrendű élete? Segít vagy árt, aki vitatja a választ, bomlasztja a rendet? Egy történet, ahol minden rossz döntés érthető, és mégis létezik helyes út.
Az év legkülönlegesebb fantasyregénye a természetről és a vágyról.
Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​örökség

   

    Tóth Gábor Ákos Édesvizi mediterrán című sorozatának előzménye a „Balatoni futárral” induló és a „Balatoni örökség”-gel záródó trilógia, ami érzéseim szerint önálló egységet képez, bár a folytatást még nem olvastam. A gyönyörű dizájn megtévesztő, a sorozat részei csak külsőre hasonlóak. Talán elbeszélésmódjában is vannak azonosságok, pl. a néhol túlburjánzó információs blokkok, de a három regény hangulata teljesen eltérő. Az első nekem vidám, csipkelődő, görbe tükröt tartó volt, a második nosztalgikus és szatirikus, a harmadik pedig csak szimplán szomorú. Nem volt így sem kevesebb, mint a többiek, de ez a regény egy elköszönés a Balatoni nyártól. Nekem egy gyönyörű búcsú.

    Az előző rész az első báró Csengyődy István hattyúdala volt, ez pedig az utolsóé Kálmánkáé. A történet cselekménye 1942-ből indul, az elbeszélés azonban ismét több idősíkon ugrál. Egy a távoli múltban, ez lólépésenként halad előre, egy lassú szál a majdnem jelenben 1996-ban és egy gyorsabb a közeli múltban 1994-1996-ig. Nekem ez utóbbi szál feleslegesen bonyolult volt, de igazából nem lett kevesebb tőle a történet, csak sokkal tovább tartott elolvasni.

    A szereplők többsége ismerős volt az előző kötetből, de a történetük teljesen váratlanul ért, de tulajdonképpen nem volt újdonság. A múltnak itt is, de amúgy is van egy furcsa önismétlése, ami szépen követhető a Balatoni Menedék lakóinak sorsán. Még akkor is, ha a történelem is írja a maga sajátos cselekményét, ami időről időre át és átszövi a Csengődyek útját.

    A főszereplő Csengődy Kálmán, a harmadgenerációs balatoni bolondos báró tulajdonképpen már csak díszlete a balatonszépei bírtoknak. Elment mellette a háború, a forradalom, sőt a rendszerváltás is, de nem hogy részese nem volt, nézője is csak alig az eseményeknek. Ahogy a nagyapja, úgy ő is igyekezett a partvonalon maradni pedig újságíróként elég sokszor volt a közepében. Értelemszerűen a saját érdekében jó döntéseket hozott, azzal, hogy kívül maradt a besúgók, pártkatonák és forradalmárok szövevények világán, azonban valahogy úgy égett ki közben, hogy nem is tett semmit. Furcsa ezt így végiggondolni, de ha jobban végignézem a környezetemet, ez egy generációs tünetnek látszik. Mire eljött a rendszerváltás, egy nemzedék belefáradt a politikai és társadalmi változásokba úgy hogy nem is volt azoknak a tevékeny részese. Mire eljött a szabadság, már nem is hittek benne. Sőt, amire hősök lehettek volna, már nem is érdekelt ez senkit. Fájdalmas volt az elmúlásnak ezt a szintjét megélni. Egy olyan életről olvasni, ahova a boldogság csak koldulni járt, ritkán és keveset. Ahol örömforrássá tud válni egy régi ismerős csúfolása, vagy egy hajdani szerelem emlékének megidé

    A csodás-pompás Balatoni Menedék előbb kihívás volt, aztán börtön, végül már csak tanúja a történelmi viharoknak, akár csak a benne élő, szinte mozdulatlan emberi emléke a hajdanvolt dicső múltnak. Vártam, hogy a váratlan vendég kinyitja az ablakokat és kiszellőzteti kissé a kúriát, de nem ez történt, csupán csak beolvadt ő is az elmúlásba.

    Az egészben az volt a durva, hogy ez a rész politikai kiszólások nélkül is egészen pontos képet festett a jelenről. Ijesztő módon felismerhető a modern kor minden társadalmi rétege a világunt öregembertől az agresszív balatoni vállalkozóig. És ismerős az enyészetnek ez a foka is. Más okoból, más háttérrel, de mindannyian ide tartunk.

    

    Szerettem ezt a trilógiát. Ismerős volt nekem, bár nem a Balaton közelében élek. Ismerős volt, mert a valós idejű magyar sorsokat írja meg. Nagyapámét, dédapámét, a szomszéd néniét. Kicsit az enyémet is. Hiányzott belőle a romantika, de végül is, mi romantika van a magyar létben manapság, vagy épp egy emberöltővel ezelőtt?

    Érdemes figyelmesen és tárgyilagosan olvasni. Szerintem nem egy könnyed lányregény, de nem is kell annak lennie. Fontos írás, egy kórkép a társadalmunkról, és egy amolyan sírva vigadós ballada a Balatonról, és 20. század lokális hőseiről.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 368.

Fülszöveg:

A ​barátság okkal, a szerelem ok nélkül hal meg

Ez a regény a barátságról szól. És persze árulásról, megbánásról, feloldozásról. A helyszín egy Balaton-parti kis faluban álló kúria, amit hiába kereszteltek Menedékre, a történelem viharaiban nem teljesít túl jól.

Három fiatal, két fiú és egy lány él itt a háború után, akik a 20-as, 30-as években a ház ódon falai között töltötték a gyerek- és fiatalkorukat, és most egy minden tekintetben új világban kell helyt állniuk. Le kell nyelniük azt, hogy, ha az otthonukat nem is, de a strand kabinjukat elveszi az új rendszer, s a helység kisboltjában gond nélkül beállnak eléjük azok, akik korábban a Csengődiektől kunyeráltak munkát…

Rendhagyó hármasuk amúgy is számtalan szóbeszédre ad alkalmat a faluban, így nem csoda, ha a fiatalok útjai 56 után szétválnak – mindaddig, amíg sok-sok év után a véletlen ismét egymásba nem gabalyítja azokat. Miközben a három egykori jó barát megpróbálja tisztázni a múltat, kezdetét veszi egy amolyan sírós-nevetős időutazás, amit a Kádár-korszak és a gulyáskommunizmus dolcsevitája foglal keretbe, s ahonnan nézve már az is érthető, miért gondolta egy fél ország, hogy „Nekünk a Balaton a Riviéra”…

A Balatoni örökség az előtörténete a szerző nagysikerű Édesvízi mediterrán sorozatának, egyben befejező része a Balatoni Futárral indított, majd a Balatoni Menedékkel folytatott történelmi családregény-trilógiának.

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​menedék

    

Az Édesvízi Mediterrán előzménysorozat első kötete a Balatoni futár nekem egy könnyed, humoros, szatirikus olvasmány volt, nagyon szerettem. A folytatása hasonló küllemű: szolid, múlt századi, romantikus hangulatú borítóval, azonos szedéssel, és felépítéssel. Mégis, valahogy teljesen irányt vált a trilógia ebben a kötetben. A kezdeti könnyed, kicsit fellengzős, kicsit nagyvilági hangvétel, melankolikussá és szarkasztikussá válik. A nyári balatonparti hangulat helyett ez a regény a nádasok téli fagyos-jeges világát idézi.

    A főszereplő ifjúkori évei már elmúltak, életének időszalagja a második részben már a szépkornál jár, és ebben az időbeni ugrásban nemcsak a mesélő válik tapasztaltabbá, érettebbé és sztoikusabbá, hanem a kor és a környezet is jelentős változáson megy keresztül, ami a regény teljes egészére kihat.

Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem bántam a váltást, annak ellenére sem, hogy az első kötetben épp a hangnemét szerettem nagyon.

    A Balatoni Menedékben a korábban megismerti Csengődy István újságíró és laptulajdonos története folytatódik. A látogatóból lassan bennszülötté avanzsáló bolondos idős „Báró Úr” visszaemlékezésszerűen meséli el a családja történét az általa bújtatott zsidó lánynak 1942-ben. A regény szerkezete tánclépésszerű lesz, kicsit előre, kicsit vissza. A páratlan fejezetek állandója 1942, míg a páros fejezetek egy hosszabb idősíkot járnak be. Bármelyik időben vagyunk azonban egyértelmű, hogy a Millenniumi Ünnepségek korának romantikája már erősen megkopott. Ahogy az évszakok változnak, úgy változik meg a világ István és Emma körül is. Miközben ők a megörökölt birtokra és egymásra koncentrálnak, országszerte erősödik a nacionalizmus, nyomokban megjelenik a szocializmus, és megérkezik lassan a válság is. Az egész koncepció arra emlékeztetett, mint amikor egy kép középső része állandó és mozdulatlan, körülötte pedig felgyorsul a világ. Ez esetben úgy éreztem Emma és István belefagytak az időbe. Emiatt egyszerre volt szép és szomorú a regény. Ez a kettőség azonban máshol is tetten érhető. Az ország társadalmi és politikai változásai a világháborúk alatt és között kísértetiesen emlékeztetnek a mai viszonyokra ezért a könyv egyszerre aktuális és nosztalgikus.     Nehéz nem észrevenni a párhuzamokat, a kevésbé veretes múlt és a mostani idők közt. (Időnként az író is segít abban, hogy egy-egy gondolatot mintegy véletlenül „kihangosít”). A kultúrpolitikai megszólalások, a kiközösítés, antiszemitizmus, és egyes társadalmi rétegek tudatos kirekesztése fájóan ismerős. Ha nem is tartunk éppen ott, ahol ez a regény időben, nem is vagyunk messze tőle. Emiatt az ember óhatatlanul is elgondolkodik a jövő bizonytalanságán, is elkezdi értékelni azt amije van.

    Bár maga a regény nem igazán mozgalmas, számomra izgalmas volt megélni a változásokat, főként a főszereplőkét. Bár a történelmi környezet érdekes, engem sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy a külső hatásokra válaszolva miként változnak a szereplők. Hogyan formálódik a jellemük, hogyan reagálnak a társadalmi változásokra, és az elszenvedett veszteségek miként nyomják rá a bélyegüket az eltérő világszemléletükre. Az egész regénynek itt láttam a kulcspontjait. Emma nyitott és optimista, valamint István linkeskedő és sznob hozzáállásában és azok átalakulásában. Tulajdonképpen az egész élet, mint folyamat szépen kirajzolódik a regényben, meghatározva azokat a mérföldköveket, amelyeket elhagyva akaratlanul is szemléletváltáson megyünk keresztül.

    Nekem több nehézség volt a regényben. Sajnáltam, hogy néhány szereplő kevés szót kapott, Ferencet és Kálmánt például egyáltalán nem tudta hozzám közel hozni a történet. Az előző részből sokan csak említésszerűen bukkannak fel, tulajdonképpen elveszik Sturmné Margitka, a Generális és Eötvös is ebben a folytatásban. Értettem, hogy mi miért történik, de a rengeteg korabeli érdekesség helyett inkább a szereplőkről olvastam volna még.

    Volt egy elképesztő mértékű információtorlódás a regényben, mintha a szerző minden az időbeli eseményt, felfedezést és érdekességet egyszerre meg akarna osztani. Emiatt lassan haladtam az olvasással. Néhol picit letettem és egy-egy újdonságnak utána olvastam, máskor csak hagytam had zümmögjön még egy kis ideig a hír a tudatomba.

    Mindezek tudatában várom a harmadik részt, de nincsenek várakozásaim. Egyszerűen csak hagyom, hogy meglepjen a szerző.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 384.

Fülszöveg:

A ​regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide… 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó „bolond báró” és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak.

Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától.

És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: „Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok.”

Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni „díszletek” között – kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat – ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia…

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó

Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​futár

    

A könyvben először a borítóját szerettem, bár bevallom szerintem becsapós. Sokkal romantikusabb és idillibb képet fest, mint amilyen a könyv maga.

Aki egy ma divatos romantikus korhű lányregényre számít az csalódni fog. Elsőre én is azt hittem, hogy ez a könyv amazok pasisan megírt, kritikus szemléletű változata. De tévedtem. Nem is igazán tudom kategorizálni ezt a regényt. Megkockáztatom: nekem inkább szépirodalmi regény ez, mint történelmi.     Ha lehántjuk róla az elvárásokat, zsánereket és szórakoztatóirodalmi szokásokat és sablonokat, simán előbukkan a humor és a mondanivaló. Elképesztő a nyelvezete, és a cselekmény helyett inkább a mondanivaló kap szerepet, az is inkább töredékeiben mint egészében. Vagyis nem a regény cselekményének, illetve a szereplők jellemfejlődésének van igazi mondanivalója (bár nyilván), hanem az odavetett félmondatokban, társadalmi kiszólásokban, illetve a jelen, múlt időbe ültetett paródiájának van igazi jelentéstartalma.

    Cirkalmas a nyelvezete, de nekem nagyon tetszett, hogy egy-egy összetett mondat időnként valódi kihívást jelent. Szerettem a furcsa, néhol groteszk képeket pl.: „.. aggódtam, egyszer csak valamelyik sötéten ásítozó orrlyukából kirobban az ádámcsutkája.”

Szórakoztattak a kifigurázott szereplők, és a sztereotípiák. Mondjuk nem vettem komolyan őket. A korabeli társadalomkritika amúgy lépten-nyomon tetten érhető, teljesen átírható a jelenkor viszonyaira, és pompázatosan helyénvaló is. Pl. "...az egészségügyi védekezésre elkülönített pénzek jó része az ezeréves ország csinosítására fordítható alapba vándorolt, miután a honatyák úgy döntöttek, hogy a holdudvaruk még nem hízott elég pöfetegre a túlárazott beruházásokon."

    A szereplők nem feltétlenül szimpatikusak, de nem is az a feladatuk. Amíg ilyen kiszólásaik vannak:    „szóval tőlem holnaptól akár Samuel Rowbotham brit feltaláló és a laposföld-hívők is kormányozhatják ezt az országot.” addig nekem teljesen életszerűek. Mondjuk hiába a korhű szöveg , a szereplők is inkább maiak, mint századelői polgárok. Az egyik kedvenc kiszólásom az így hangzott:

„Az enyhén spicces báró nyomban el is skandálta nekünk egyik kedvencét a Beremendi Geyza–Csehy Tamás-párostól, így hangzott: ..." (És itt stílszerűen beidézi a Jutalomosztás című Bereményi dalszöveget). Ezen elröhögcséltem két napig.

    Van a könyvben egy adag sovinizmus, faji és nemi egyaránt, de nekem ez a korhoz és a társadalomrajzhoz társult, mint a szerzőhöz. (Lássuk be az 1800 évek végén Magyarországon a zsidózás, cigányozás és a nők lenézése éppoly természetes volt mint ma). Ha akarok, ezen persze fel tudnék háborodni, de alapvetően társadalomkritikaként éltem meg ezt is, mint sok mást is a regényben.

    A cselekmény maga elég egyszerű és meglehetősen lineáris. A mesélés teszi kalandossá és érdekessé. Nagyon-nagyon sok korabeli információ, és apró történet van elrejtve a szövegben, illetve rengeteg érdekes és ismert (vagy kevéssé ismert) mellékszereplő bukkan fel, és számos az aktuálpolitikai kiszólás is. Sok általam sohasem hallott történetnek utána olvastam, és kiderült, hogy a szerző egy sor tényre építette a regényt, de azért fikció is akad bőven.

    Összességében, aki balatoni történelmi romantikát vár, az csalódni fog. Aki viszont leveti az elvárásait, és hátradől, ellazul és képes értőn olvasni, az gyöngyszemeket talál.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 384.

Fülszöveg:

Édesvízi ​mediterrán – A kezdetek
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó