Shannon Mayer · Kelly St. Clare: Méz ​és hamu udvara (Méz és jég trilógia 1.)

Örömmel vettem észre, hogy az Álomgyár Kiadó fantasy regényekkel is bővítette a  kiadványai listáját. A kedvenc műfajom, így nekem sohasem lehet elég a friss megjelenésekből.

Számomra a szerzőpáros is új volt, bár már mindkét írónak bőven jelent meg angol nyelvű regénye, én csak magyarul olvasok. Itthon pedig ez volt az első könyvük.

A regény borítója látványos, sőt a magyar kiadás borítója messze beelőzi a többit. (Az angol borítók kb. a” tizenkettő egy tucat” kategóriából valók) A  címválasztás ezzel szemben már nem sikerült  egyedire. A fülszöveg is érdekesnek tűnik, ezért nagyon akartam olvasni ezt a regényt.

Őszintén szólva nem is csalódtam, bár sok olyan momentum volt, ami miatt úgy érzem lett volna mit javítani a történeten.

Egy érdekes, titokzatos mesét kaptam, a határai kicsit összemosódtak az ismert világéval, de akadt bőven benne fantasy elem is. Ismerős, mégis idegen. A történet valahol Alaszka északi részén játszódik, eleve egy fagyos, hideg világba, ahol emberek és tündérlények együtt élnek egy kicsit ingatag, és sokszorosan összetett környezetben.

Alli félárva féltündér, aki számkivetetté válik. Álljunk is meg itt egy pillanatra. A fantasyrajongók most 5-10 között tudnak neveket felsorolni félárva féltündér és számkivetett kategóriában. A kevésbé gyakorlottaknak megsúgom, alig van mostanában olyan fantasy ahol ne ők lennének a főszereplők. Ha túljutottunk az első ilyen klissén akkor lesz még egy csomó amúgy, de igazán ez nem zavart, kezdem megszokni, hogy egy kaptafára jár az írók agya.

Viszont sok olyan lény is felbukkant ebben a regényben, ami máshol nem nagyon. Kevés író lép túl a tündérek-emberek világán, és népesíti be a fantáziabirodalmát más lényekkel. Pedig ha már a regény keretei megteremtik a lehetőségét miért ne élnének vele? Itt voltak vadtündérek, kelpie-k és jeti is. A jetit nagyon bírtam.

Érdekes volt  a történetvezetés. Nem feltétlenül kiszámítható maga a cselekmény, sok fordulat és izgalmas kitérő volt, de elképesztően hirtelen történt néhány váltás. Annyira hirtelen, hogy megalapozatlannak tűnt. Nem volt igazán kidolgozva felépítve cselekmény. Néhol úgy éreztem, hogy a szerzők pontosan ismerik a mesét, csak nem mesélik el a részleteket. Mint a  régi barátok, akik egymásra nézve is értik a viccet, ami senki másnak nem jelent semmit. Ebből következően sok fontos apróság maradt homályban, de maga a világkép is ingataggá vált. Pl. Lugh a főisten, akire többször is hivatkoznak, ugyanakkor a káromkodásban állandóan Lugh bal heréjét emlegetik. (Gondolom nagy tisztelettel.)

De sok helyütt volt hasonló bizonytalanság. Nem derült ki mi alapján dől el kiből lesz Árny- és kiből Fényudvari tündér, sem az hogy mi van Hegyalján és mitől fontos, milyen ott a kiképzés, és általában kevés szó esett az életkörülményekről is. Szóval lett volna még mit megírni, kidolgozni.

Nagyon érdekesnek tűnt a romantikus szál is, de a fülszövegben erősebb volt, mint a történetben magában. Alli maga sem túl bizakodó a szerelmét tekintve (olyannyira, hogy bőszen próbálkozott másoknál is) és Lan sem volt igazán együttműködő. Többször faragatlan és kegyetlen, mint ahányszor segítőkész. Így aztán nehéz a párosukat megérteni, és megkedvelni, bár Alli egyébként számomra szimpatikus főszereplő.

Mégis összességében tetszett a regény. Vannak benne újszerű gondolatok, tetszett hogy eddig kevésbé kiaknázott területekre is eltévedtek a szerzők, és sok volt az árulás, cselszövés, ami további izgalmakat ígér. Várom a folytatást, és remélem, hogy kicsit összeszedettebbre sikerül a második rész.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/mez-es-hamu-udvara-mez-es-jeg-trilogia-1

David Attenborough: Egy ​élet a bolygónkon

David Attenborough valószínűleg a világ 8. csodája. Nem tudok róla elfogulatlanul beszélni, mert elképesztő az életműve, a tenni akarása, az, ahogy a természet nagyköveteként minden fórumon felszólal a környezet védelme érdekében és az meg főként, hogy mindezt kilencvenen túl is felvállalja.

Nem tudom mennyire volt előrejelzés vagy jóslat, de a 2020-ban kiadott „Egy élet a bolygónkon” című könyv bekezdése az ukrajnai Pripjaty városáról szól, és lám most Ukrajnában újra bizonyítja az emberiség hogy milyen keveset ér a természet, a hatalom, a vagyon és a politikai erő ellenében. Hogy olyan szempontokról, mint az emberi élet védelme már ne is beszéljek. Újra és újra bebizonyosodik hogy a világ legkártékonyabb élőénye az ember.

A két legfontosabb gondolat, amit ebből a könyvből tanultam az meg a biodiverzitás fontossága és a környezetért való kollektív felelősség volt. Ugyan mindkettőről hallottam már korábban mégis itt értettem meg igazán, hogy miért rendkívül fontos a az élőhelyek sokszínűsége, és hogy valójában mindenkin múlik az, hogy a Földön az ember meddig fog élni. Az író szerint (szerintem is) a Föld meg fogja oldani nélkülünk is a fennmaradását, mi viszont nem igazán fogjuk túlélni önmagunkat, önmagunk hatásait.

Döbbenetes, hogy Attenborough még 94 évesen is könyvet ír és filmet készít a fajok fennmaradásáról, miközben a korai utódok arra sem képesek, hogy ne dobják el a saját szemetüket az utcán. Azt, hogy esetleg másét felszedjék már nem is várja el senki.

A kötet három nagy egységből áll. Az első részben a szerző saját élettörténete alapján veszi végig a természeti környezet változásait. 1937-től 2020-ig a népesség robbanásszerű növekedése 31 %-al csökkentette a Földön az érintetlen területeket, és kb 150 milliomodrésszel növelte a (durván másfélszeresére) a légkör széndioxid tartalmát. 63 év alatt 5,5 milliárddal több ember lett a bolygón, nemrég pedig megszületett a 8 miliárdodik gyermek is. Ha belegondolunk egy embernyi életidő alatt elképesztő változások történtek, és a természeti egyensúly napjainkra végképp felborulni látszik.

Minden időbeni mérföldkő egy-egy természetvédelmi téma is. Attenborough szót ejt a túlhalászatról, az esőerdők letarolásáról, a bálnavadászatról, a pálmaültetvényekről, és a felmelegedésről is. Az okok és természeti bűntények végül szépen felvezetik a második részben évtizedekre bontott jövőképet. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy az olvasó pontosan tudja vizualizálni a rá váró jövőt a könyvben felsorakoztatott tények alapján. Kevés időnk van, mielőtt bekövetkezik a hatodik tömeges kihalás.

Végül a harmadik részben a megoldások kerülnek előtérbe, és bár fontos az újrahasznosítás, és a kreatív megoldások, valójában egyszerű döntéseket kell meghoznunk, és egyszerű lépéseket kell megtennünk. Kevesebb húst enni, napenergiát használni, helyit vásárolni, növényt termeszteni (igen még erkélyen is), és végül ültetni, ültetni, ültetni. Teret adni a természetnek, ha vízszintesen nem megy, akkor függőlegesen.

Végtelenül fontosnak érzem ezt a könyvet, sajnos tudom, hogy jelenleg az oktatás- és általában a gazdaságpolitika nem feltétlenül kedvez annak, hogy a természetvédelemről azon a szinten beszéljünk ahogy Attenborough teszi, de minden szülőnek ismernie kellene ezt a könyvet és a gyermekeit eszerint kellene felnevelni, mert nekik már nem lesz jövőjük a Földön, ha az életünket így folytatjuk.

Bár a könyv sok negatív tényt sorol fel, Attenborough azért optimista az emberiséggel kapcsolatban. Szerzőtársával Jonnie Hughes-el csodálatos hangnemben, végig érdekesen, szinte ítélkezés nélkül ír a környezet állapotáról és védelméről, és elérik, a könyv minden mondata fontos legyen.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 306
Fordította: Makovecz Benjámin

Fülszöveg:

Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.
Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.
Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.
Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.
Csak akarnunk kell.
Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.
A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netflixen látható.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/david_attenborough.egy-elet-a-bolygonkon.html

Maddison Michaels: A ​gyalázatos herceg (Szentek & Szélhámosok 1.)

Maddison Michaels Magyarországon most debütáló könyvének borítója egészen különlegesnek hat. Első ránézésre nehéz megállapítani, hogy történelmi romantikus vagy fantasy lapul a misztikusnak tűnő fedlap alatt. Aztán a fülszöveg eligazítja az olvasót, egy viktoriánus kori szerelmi drámával van dolgunk.

A korról sokféle romantikus regény született, de szinte mindegyiket nagyon szeretem. Úgy tűnik mindig akad új téma, eddig kiaknázatlan terület ahhoz, hogy ne legyenek unalmasak ezek a történetek. Bár nyilván a műfaj adottságaiból fakadóan, sejteni lehet a kalandok kimenetelét, mégis mindig nyílnak új ajtók a csodálatos, színekkel és fényekkel teli 19. századra.

A fő- és címlapszereplő Devlin Markham Hunntington hercege a londoni társaság kevéssé megbecsült tagja, bár sorsát Victoria királynő is figyelemmel kíséri. Épp emiatt kényszerül, akarata ellenére megnősülni, bár tervei közt a házasság csupán messzire kerülendő intézményként szerepel. Valószínűleg pont úgy, ahogy az égből (fáról) hulló menyasszonyok is.

Lady Sophie Wolcott egy sor véletlennek és némi szándékos külső befolyásnak köszönhetően hamar abban a helyzetben találja magát, hogy egy botrányos herceg menyasszonya lehet. A némiképp különc vénlány, az édesanyja árvaházának védelme miatt lép szövetségre a herceggel, defigyelmüket csakhamar egy egészen másfajta ügynek kell szentelniük. Londonban hullanak a szobalányok, porba söpörtetnek az erkölcsök, és hálószobaajtók nyílnak ki ott is, ahol nem kellene. Mindennek közepén pedig Sophie és Devlin kénytelenek együttműködni, sőt megbízni egymásban.

A sodró lendületű regényben végig izzik a feszültség. Az első oldalakon már beleláthatunk egy bűnöző elméjébe, de kiléte a regény végéig homályban marad. Ha tippelnem kellett volna a személyére,  elveszítem  a fogadást, egyáltalán nem sejtettem ki lapul a gaztettek mögött és mi az indítéka. 

A feszültség mellett Sophie és Devlin párbeszéde is lendületessé és érdekessé teszi a regényt. Kettejük folyamatos párharca sokszor a humor felé billenti a regényt, máskor pedig hatalmi harccá válik. Sophie erős jellem, bár néha meglehetősen meggondolatlanul viselkedik, mégis méltó párja a határozott hercegnek. 

A regény történelmi háttere főként a bálok, ruhák és etikai kódexek világáról szól, de Maddison Michaels egy sokkal sötétebb és gyarlóbb Angliáról is fest képet. A történet rávilágít a szolgálók kiszolgáltatott és sok esetben tisztességtelen világára, az árvaházak bizonytalan helyzetére, valamint a társadalmi osztályok szabályainak kiszámíthatatlanságára. Érdekes látni, hogy mit tesz, ha valaki nem a megfelelő körülmények közé születik, és mire képesek a családok, csak hogy megőrizzék társadalmi helyzetüket. Sophie és Devlin megküzdenek a saját démonaikkal, de a közösen valami sokkal félelmetesebben szemben kell helytállniuk.

                                            fotó: pixabay

A regény igazi színfoltja Mabel a drámakirálynő nagynéni és Nicholas a fogadott fiú, de szerelmes bonvivánokból, levitézlett udvarlókból, védelmező testvérekből is akad jócskán a szereplők közt. 

A nyelvezete nem feltétlenül tetszett, Sophie sokszor használ a vőlegényére trágár jelzőket, illetve sajnáltam, hogy néhány karakter sorsáról keveset tudhattunk meg, de őszintén remélem, hogy a folytatásokban felbukkannak azok, akik most kevés szerepet kaptak. Szívesen olvastam volna még a kis Nicholasról, Sophie testvéréről Danielről és Abelard grófról is. 

Ez a történet igazi könnyed kikapcsolódás, sok izgalmas cselekményszállal, és két igazán kedvelhető főszereplővel. Köszönöm szépen az @Álomgyár_Kiadó-nak hogy elhozta nekünk a szerző regényeit.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Szerelemben ​mindent szabad

Devlin Markhamnek, Huntington hírhedt hercegének kell egy feleség. Nem is akármilyen! Ha nem tudja egy hónapon belül elcsábítani a környék egyik legszeszélyesebb kékharisnyáját, búcsút mondhat a nehezen megszerzett vagyonának. A herceg mindig is úgy gondolta, a szerelem elfecsérelt érzelem, a házasság pedig a legjobb esetben is kényelmetlenség. Azonban úgy tűnik, Lady Sophie Wolcottra nem hat a jóképű nemes vonzereje…

Amikor Sophie megtudja, hogy szeretett árvaháza veszélybe kerül, bármit megtenne, hogy megmentse. Még egy kegyetlen, kéjsóvár férfihoz is hozzámenne, aki mindig megszerzi, amit akar, mind a szerelemben, mind az üzleti életben. Ahhoz a férfihoz, aki megtestesít mindent, amitől eddig rettegett, mégis az egyetlen esélye lehet a nehéz helyzetben, és akihez vonakodva bár, de tagadhatatlanul vonzódni kezd.

Azonban az érdekházasság még több bonyodalmat szül, mert Devlin sötét múltjából felbukkan egy gyilkos, aki Sophie-t veszi célba. Rá kell jönniük, hogy nem csupán az életük forog kockán, hanem a szívük is.

Maddison Michaels, a Ruby Awards díjas írónő egy szenvedélyes és intrikákban gazdag romantikus történelmi könyvsorozattal mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. Első kötetében két, egymástól merőben eltérő karakter érzelmekben és izgalmakban bővelkedő kalandjait követhetjük nyomon.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/a-gyalazatos-herceg

Yves Coulon · Matthieu Choquet · Jérôme Erbin Latinok ​kíméljenek! (Ideafix és a rebellisek 1.)

Asterix rajongó vagyok, régóta és titkolatlanul, bár be kell valljam nem minden Asterix képregényt olvastam (még). Filmestül, rajzfilmestül hozzám tartozik, számtalanszor láttam, olvastam a kalandokat, és jó eséllyel fel is ismerem, hogy egy-egy poén hova tartozik. Szóval szeretem.

Sima olvasóként különösebben nem követtem az alkotók élettörténetét, de azt azért tudom, hogy az eredeti Asterix képregények alkotói elhunytak. Talán ezért (is) lepődtem meg az Ideafix sorozat első kötetének idei megjelenésén. Teljesen nem számítottam rá, hogy a kedvenc rajzfilmkutyám önálló sorozatot kap.

Az Ideafix és a Rebellisek sorozatcím alatt megjelenő „Latinok kíméljenek” kötet három történetet tartalmaz. Ez a három történet terjedelemre megegyezik az Asterix képregényekkel, ugyanakkor valamiért sokkal kisebb formátumban jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a képek és a szövegek is jelentősen méretcsökkentettek. Első fellapozásra zavarónak találtam és túlzsúfoltnak, de aztán egészen hozzászokott a szemem.

Az illusztrációk teljesen illenek az Asterix-világba, sőt néhány szereplő pl. a Fönők és a felesége, valamint Kishippix fel is bukkanak a történetekben. Azonban ez a képregény teljes mértékben a házikedvencekről szól.

Ideafix jellemében szerintem Asterixre hasonlít leginkább, hiába Obelix kutyája. Az okos és gyorsreagálású eb barátai azonban teljesen más jellemek, nem is tudnék hozzájuk gall karaktert rendelni. Turbina kicsit/nagyon túlmozgásos és figyelemzavaros ebleány, Musklix képviseli az erőt a csapatban, Szurdina a macska elsősorban lusta, csak másodsorban eszes és törődő. Asztmatix a galamb az idős, történetmesélő és Nocturnix a druidák madara szintén sajátos színfoltja a Lutéciában játszódó meséknek. Az ellenséget a rómaiak nem túl értelmes harci kutyái, és a rajtuk uralkodó cica (naná!) jelentik.

Mindhárom történet a megszokott narratíva alapján épül fel, történik valami (vagyis valaki figyelmetlenségből, vagy épp feltűnési vágyból galibát okoz), majd a Rebbelisek megmentik őt, és a mundér becsületét is, természetesen a római elnyomókat jelképező kutyacsapat ellenében. A történetbe néhol emberek is belekeverednek, bár zömmel csak a margóról figyelik az eseményeket. Kishippix az egyetlen aki majdnem főszereplővé válik.

Az Ideafix mesék komfortosak. Szépen belesimul a képregény a megszokott történetek sorába, nem kiugróan izgalmas, de fordulatos, és érdekes.

Ami hiányzott az az Asterix sorozat őskorában jellemző nyelvi humor, a beszélő nevek, és a vicces kiszólások, utalások. Lehet, hogy ezek egy részét a mai olvasók már nem is feltétlenül értenék, de mégis, nekem az Asterix –Univerzum abszolút jellemzője a humor, ami itt elmaradt. Igazán csak a karakterek jellemábrázolásában volt tetten érhető a korábbi képregényekre annyira jellemző szellemesség.

Bár az eredeti alkotók már nem élnek, számomra szimpatikus, hogy az életművűk ilyen módon él tovább. Új szereplőkkel, új történetekkel mégis másabb formában. Jó kezdeményezés, örülök, hogy a Móra Kiadó vállalta a hazai megjelentetését.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 68
Fordította: Bayer Antal

Fülszöveg:

Mielőtt találkozott Asterixszel és Obelixszel, Ideafix a fővárosban, Lutetiában élt. A kiskutya egy rebellis állatkákból álló csapat vezetőjeként szállt szembe a római megszállóval, rettenthetetlen bátorsággal küzdöttek Labienus tábornok harci vérebei ellen.

A rajzfilmsorozathoz kapcsolódó első kötet három történetet tartalmaz, és viszontláthatunk bennük olyan népszerű karaktereket, mint Amnézix druida és a lázadó dalokat éneklő Kishippix.

Ideafix és a rebellisek 3 története:

– Ocarina labdácskája

– Mindenki csuklix

– Labienus, nem kaphatsz el!

L. J. Shen: A ​szörnyeteg (Bostoni bikák 3.)

A szörnyetegek nem az ágy alatt laknak, de az álmaidra vadásznak. …

Sam Brennan az egyik legrosszabb rémálom Bostonban. Érzéketlen, magabiztos, jégszívű, és nincsenek erkölcsi korlátai, sem félelmei. Megközelíthetetlen és érzéketlen. Rejtély, hogy gazdag és okos Aisling aki bárkit megkaphatna, miért épp őt akarja. Biztosan van némi önsorsrontás is az elérhetetlenségben rejlő kihívás mögött. Főként mert Sam soha nem rejti véka alá, hogy mit gondol a lányról és az érzelmeiről.  Vagy általában az érzelmekről.

Sam Brennan története valójában már a „Sparrow”-ban elkezdődik. Nemcsak a miatt, mert először kisfiúként ott találkozunk vele, hanem azért is, mert szülei és nevelőszülei élettörténete erősen befolyásolja a személyisége kialakulását. Sam szörnyetegeit elsőkét az anyja teremtette meg, de végsősoron ő maga nevelte fel és etette őket.

A Sparrow-ban megismert kíváncsi kisfiú árvaságon, drogokon és elhagyatottságon nevelt hidegszívű rosszfiúvá válik. Keményebb mint Troy Brennan és hidegebb mint Cillian Fitzpatrick.

Életétének néhány mozzanatát már felvillanásszerűen láttuk a sorozat előzményköteteiben is, de első ránézésre valahogy mégis kedvesebbnek tűnt, mint ahogy ez a regény bemutatja.

Aisling Fitzpatrick elsőrendű született mártír. Nem elég, hogy ő jelenti a családja gerincét, még azt is eltűri majd 30 évesen, hogy a családja férfitagjai akadályozzák a szerelmi életét. Így csak messziről csodálja a csodálatra amúgy teljesen méltatlan rosszfiút. A viszonzatlan szerelem összes mélységét megjárja, mígnem ráébred, hogy talán többet érdemel.

Az önmaga farkába harapó kígyó elvén működő Aisling abszolút fárasztó karakternek tűnik az elején, de szerencsére, mint később kiderül van gerince, valószínűleg erősebb tartással, mint bárki másnak a szereplők közül. Pedig olyan nevek vannak a stáblistában mint Sparrow Brennan vagy épp Cillian Fiztpartrick. Szóval erős jellemből sok van a regényben, és ahogy az lenni szokott nem is félnek beleszólni a főszereplők életébe, bár azért a cselekményt mégis Sam és Aisling alakítja elsősorban.

L. J. Shen emeli a tétet. Ebben a regényben már valódi vér is folyik. Ugyanakkor mégsem annyira megrázó, mint a „Vadító” vagy a „Vagány”. Sam nekem nagyon szimpatikus volt, amellett hogy egy tuskó, nem volt igazán kegyetlen, és viszonylag hamar felismerte, hogy mit érez.

A „Szörnyeteg” hamisítatlan maffiaregény, cselekményét tekintve talán a  legkeményebb Shen összes regénye közül de érzelmileg kevésbé fájdalmas. Ez a kötet szépen illeszkedik a „Boston Belles” sorozatba (még mindig azt hiszem, hogy a sorozatcím a 4 barátnő után a Bostoni Szépségek, a Bostoni Bikák helyett), sem a karaktertípusok, sem a cselekmény maga nem ugrik ki, de teljesen szerethető. A 4. résztől Emmabelle személyisége miatt teljesen mást várok, és nagyon-nagyon szeretném már most olvasni. Aki szereti L.J. Shen regényeit, vagy most kezd velük ismerkedni, és szívesen olvas a romantikus-erotikus kategóriában, szerintem szeretni fogja ezt a regényt is.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Talán mindig is az volt a sorsom, hogy beleszeressek egy szörnyetegbe. Míg a többi kisgyerek nem mert elaludni a szekrényében lakó, éles fogú rémtől, én alig vártam, hogy láthassam az enyémet. Szerettem volna megetetni, megszelídíteni, megérteni.

Most pedig itt az igazi fenevad.

Sam és én csak a sötétség leple alatt szerethetjük egymást. Amint a történetünk napvilágot lát, és lehull a lepel az igazságról, nekem kell véget vetnem az egésznek.

A nevem Aisling Fitzpatrick, és tartozom egy vallomással.

Nem Sam Brennan az egyetlen szörnyeteg ebben a történetben.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző, L. J. Shen most sem hagyja cserben rajongóit. A Bostoni bikák-sorozat harmadik kötete egy olyan tiltott és túlfűtött kapcsolatot tár az olvasók elé, amely biztosan elnyeri az erotikus-romantikus regények szerelmeseinek tetszését.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/a-szornyeteg

Matt Ralphs: Skandináv ​mítoszok

A vikingek világa csupa rejtély. Pár éve Norvégiában járva egy viking hajó múzeumban fedeztem fel, hogy gyakorlatilag a kora északi népek kultúrája alig hasonlít bármelyik általam ismert kultúrához. Viszonylag keveset tanultam művészettörténetet, talán összesen két félévet, de még említésszinten sem vettük az Észak-Európai országokat. Maximum az Asterix mesék, vagy a Monty Python –Erik a Viking filmek során találkoztunk a vikingekkel, mással meg még ott sem. Némi változást hoztak ugyan a  Thor filmek és a Marvel univerzum ami ráirányította  a reflektorfényt az északi mitológiára, de még így is felderítetlen és izgalmas világ ez, teli különös mesékkel.

Ha egyszerűen történetekként kezeljük a mítoszokat, akkor érdekes és furcsa mesék. Találunk itt mindent, nőnek beöltöző férfiakat, hallá változó isteneket, óriások és isteneke szerelméből születő farkasokat. Némelyik mese elég kegyetlen, a halál és a gyilkosság természetes része az összes mítosznak. Pont mint a vikingek életének. A kegyetlen életkörülmények tükröződnek a nép hiedelemvilágában. Ugyanakkor játékos, néhol vicces történetek is szerepelnek a gyűjteményben, s az Istenek jelleme ugyanolyan változatos, mint az embereké. Thor például meglehetősen ostobának tűnik.

Ha komplexebben, hiedelemvilágként és ősi hit alapjaként tekintünk a mítoszokra, akkor fel kell ismerni, hogy meglehetősen természetközeli olt  a vikingek hitvilága. Elsősorban arra épült, amit láttak és tapasztaltak, de mégsem hasonlít igazán a világ többi természeti vallására. Természetesen vannak hasonló elemek, de a világkép összetettsége, és a mesés elemek száma szerintem egyedülálló.

A vikingek istenei korántsem hatalmasok. Gyarlók és emberiek, talán amiatt, hogy az emberek közel érezzék magukat hozzájuk.

Furcsa felfedezés volt, hogy az északi-istenek megjelennek az angol nyelvben, a hét napjaiban, és hogy az elfek és trollok tulajdonképpen a vikingektől származnak. Bár aki járt Norvégiában az tudja, hogy a trollok tökéletesen a nemzeti kultúra alapját képezik.

A könyv külalakja impozáns. A rajzok és a színvilág visszaadja a vikingek kissé darabos és hűvös világát, mégsem fagyos. Sok az aranyszín, a barna és a piros, amik kicsit felmelegítik a meséket. Az egyes mítoszokat csoportokba foglalja  a könyv, és a csoportok közt az isteneket mutatja be egyenként, illetve  a világfelépítést.  Mindezt rengeteg grafikával, nagyon szemléletesen teszi, és természetesen a vikingekről is sok kiegészítő tájékoztatást tartalmaz a kiadvány.

Jellemzően a könyv inkább rajzos és szemléletes bevezetés az északi mítoszok világába, segít tájékozódni gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, könnyen érthető, és laza olvasmány. Egy-egy mítosz többnyire 2-3 oldal, és viszonylag rövid szövegű. Általános iskolás gyerekek is bátran ismerkedhetnek vele.

Összességében a HVG Könyvek kiadóra jellemző igényes munka ez a könyv, sok érdekes információt tartalmaz és kicsit fellebbenti a fátylat a vikingek titokzatos világáról.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 144

Illusztrálta.: Katie Ponder

Fülszöveg:

Fedezd fel a tűz és a jég világát, ahol istenek versengenek a hatalomért, óriások harcolnak szörnyekkel és trollok bújnak meg a barlangokban. A több mint 20 gyönyörűen illusztrált történetből megismerheted az északi istenek és teremtmények fantasztikus kalandjait.

Elizabeth Hoyt: A ​vágy hercege (Maiden Lane 12.)

Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatának 12. kötete egyben az utolsó is. Érdekes módon keretes szerkezetben olvasom ezt a sorozatot, az első és az utolsó megvan, a többi rész még várat magára. Véletlenül alakult így, de az első és az utolsó rész közt igazából nincs is kapcsolat, leszámítva a korrajzot, és az írói stílust. Emiatt gondolom, hogy az egyes részek önállóan is megállják a helyüket, így nem okoz gondot, ha nem sorba olvassuk. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy kimaradtam a Káosz Urainak korábbi rémtetteiből, számomra teljesen új volt a társaság, és a regény további szereplői is.

Korábban már olvastam Hoyt-tól a Hercegek trilógiát, és ott megtapasztaltam a fejezeteket kísérő mesét. Itt is nagyon tetszett a Bérckirály története, amely vezérfonalként viszi segíti a történet kialakulását, némiképp bevezetve a fejezetek cselekményét, de önállóan is értelmezhető a mese.

Nagyon szeretem a General Press romantikus regények sorozatát. Többnyire bájos, történelmi romantikusok, időnként humorosak, máskor rejtélyesek, de összességében ritkán lépnek ki a bálok, kerti találkák, intrikák és ruhaköltemények világából. Elizabeth Hoyt regényei azért is üdítő kivételt jelentenek mert a túlidealizált angol főúri mindennapok bemutatása helyett nem fél rávilágítani a társadalmi réteg sötétjére is. Az eddig olvasott regényeinél is azt tapasztaltam, hogy egyedi, érdekes témákhoz nyúl, kerüli a szokványos főúri élet bemutatását, és elég keveset ír a bálokról.

A „Vágy hercege” is egy cseppet sem szokványos élethelyzettel indít, és meg is marad ezen a pályán. Iris, az fiatal özvegy tévedésből kerül a jobbára főnemesekből álló „Káosz Urai” titkos társaság fogságába, és sorsa ebben a helyzetben kevés jóval kecsegtet. Raphaelt a bosszú vezérli, amikor részt vesz a lányrablásban, majd a szöktetésben, és ez a bosszú határozza meg a további lépéseit is. Kettejük találkozása talán nem eleve elrendelt, hiszen sem céljaik sem természetük, de még csak helyzetük sem utal arra, hogy közös utuk lenne és mégis egyfelé indulnak el egy gyorsan megkötött kényszer szülte házasságban. Ahogy egyre mélyebbre ásnak a társaság tagjainak felkutatásában, úgy köteleződnek el egymás mellett is egyre szorosabban. A történet során óhatatlanul is felszínre kerül Raphael múltja, és vele együtt az emberi lélek legalja is. A történeti távlatból tökéletesnek gondolt világban is ugyanaz a gonoszság tetten érhető, mint a 21. században. Persze tudjuk, hogy az ember ember maradt, mégis megrázó olvasni róla.

A történet remekül felépített, egyenes vonalban halad, némi visszatekintéssel, de egyáltalán nem zavarók a múltba való kitérők. Ahogy a romantikusregények esetében általában persze sejthető a történet vége, de addig még számos izgalom adódik.

A két főhős nagyon szimpatikus, bár megvannak a maguk hibái. Iris nekem néhol kissé erőszakosnak tűnik, bár nevezhetjük állhatatosnak is, akkor talán kevésbé bántó, Raphael pedig elég fafejű, de azért mindketten szerethetők. A párosuk az elejétől fogva stabil egységet alkot. A mellékszereplők , főként a korzikaiak pedig legalább olyan érdekesek, mint a két főhős.

Ez a regény sok erős érzelmet szabadított fel. A szerelem kibontakozása meglehetősen gyors volt, emiatt talán kevésbé tudtam beleélni magam, viszont a harag és a Káosz Urai iránti gyűlölettel vegyes undor eléggé meghatározó érzés volt. Ritka, hogy egy történelmi romantikus ilyen érzéseket kelt, de határozottan jó volt a regény. Kicsit talán erősebb mit a romantikusok általában, de mindenképp megéri elolvasni.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 304.

Fordította: Ács Eleonóra

Fülszöveg:

A kifinomult, kedves és intelligens Lady Iris Jordan a rettegett bűnszervezet, a Káosz Urainak fogságába esik. A szabadulásához a segítség pedig onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Dyemore hercegének legfontosabb célja, hogy beépüljön a Káosz Urai közé, és belülről pusztítsa el a szervezetet. Nincs ínyére, hogy az értékes idejét hölgyek megmentésével töltse. Most azonban, hogy a nagyurak mindkettőjüket meg akarják ölni, úgy gondolja, az lenne a legbölcsebb, ha feleségül venné Lady Jordant. Azzal azonban nem számol, hogy a végső szabaduláshoz nemcsak a gonosztevőkkel, hanem a saját démonjaival is meg kell küzdenie.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://generalpress.hu/index.php?action=szerzo&id=1633

Anthony Ryan: A ​farkas üvöltése

Jó érzékkel nyúltam Antony Ryan könyvéhez, hiszen rögtön egy 5 részes ciklus 4. kötetével kezdtem a szerző világával megismerkedni. (Visszafogott taps és gratuláció a hátsó sorokban.) Szerencsémre ez a rész egy lezárt trilógia utáni duológia első fele, így  azért érthető volt a cselekmény, és nem függött az előző részek ismeretétől. Kétségkívül értelmesebb lett volna az elején kezdenem, mert sok visszautalás történik az előzményekre, és több szereplő is felbukkan, akik itt igazán nem kapnak szót, viszont érezhetően a múltban erőteljes szerepül volt. Gyanítom, valamikor nekihasalok a „Hollóárnyék” trilógiának is, mert nagyon tetszett ez a rész, érdekel az előzménye is.

A „Farkas üvöltése” számomra a békebeli, hagyományos, jól felépített fantasy. Nagyon régen nem olvastam már a kategóriában, ennyire klasszikus művet.

Alaposan felépített a regény történeti és társadalmi háttere. Kicsit ismerős, kicsit a miénk, és mégsem. Bár a térképek nem hasonlítanak az ismert világéra, de a társadalomrajz, a regényben megismert országok berendezkedései  visszaidézik a középkori európai viszonyokat, de megrajzolják  a mongol és kínai hadak árnyait is. Könnyen azonosulunk a környezettel, hiszen tanultunk róla, olvastunk róla még ha nem is pont így. Anthony Ryan nagyon alaposan szikláról sziklára, és kőről kőre építette fel a világát, és sok kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy megelevenedjen a helyszín és a történet körülöttünk.

Főhőse, a csatákban edzett, kissé megfáradt Vaelin, a „Holló ciklus” olvasóinak ismerős, az újoncoknak pedig könnyen befogadható figura. Az a fajta hős, aki nem akar hős lenni, mégis mindig akként cselekszik. Bár jó és rossz tulajdonságai egyenként megmutatkoznak, mégis képes végig pozitív figura maradni Kicsit apa kicsit hadvezér, ítész, tanító, és katona is egyben, de minden szerepében könnyed otthonosággal mozog. A körülötte lévők ugyanilyen komplex személyiséget kaptak, a történet negatív hősei is meglepően összetett jellemek. Néhol nem is sikerül elsőre eldönteni, hogy kinek mi a szerepe, mi a motivációja. Luralyn és Kehlbrand kissé különálló fejezetbevezető meséje pedig sokszorosan árnyalja a Vashorda urának felemelkedését, és szerepének változását. Ha már a változásuknál tartunk, nekem Ellese fejlődése volt a leginkább látványos, és Shó Cáj szerepváltozása volt a legfájdalmasabb a kötet végére.

A történet maga keretes, Vaelin több apró szálat egybefogva indul el a kereskedőkirályok birodalmába, főként, hogy régi szerelmét Sherint megtalálja. Azonban a távolnyugaton megjelenik egy új, félelmetes ellenség, az Acélhorda, ami miatt nemcsak Sherin és Vaelin kerül veszélybe, hanem az általuk ismert világ is. A történet több meglepetést tartogat, de igazán nagy csavar, vagy új misztikus elem nem várható. Sőt a fantasztikumtól a hangsúly inkább a kaland felé terelődik.

Építőelemei a rajtaütéstől az epikus csatajelenetekig mind mind sok egy vérrel és fegyverrel vívott háborút mutatnak be némi mágiával, de a misztikum egyáltalán nem meghatározó. Ugyanígy nem jellemző erre a regényre a romantika. Persze a hősiesség némiképp romantikus, de ez a történet nem a szerelemről szól. (Ez persze nem baj, de aki a fülszöveg alapján az elveszett szerelem újbóli fellángolását várja az csalódni fog.)

Összeségében egy nagyon jól felépített, aprólékosan kidogozott kalandregényt olvashattam a Fumax Kiadó jóvoltából, és nagyon tetszett is. Biztosan sort fogok keríteni a „Hollók” többi részére is.

Adatok:

Kiadó: Fumax

Megjelenés: 2021

Oldalszám: 464

Fordította: Matolcsy Kálmán

Fülszöveg:

Vaelin Al Sorna élő legenda. Seregei élén birodalmakat taposott a porba, és komoly áldozatot hozott azért, hogy megmentse az Egységes Királyságot a biztos pusztulástól. Mostanra már visszavonult, csendes életet él, a háború borzalmait maga mögött hagyta örökre.

Azonban a suttogva terjesztett pletyka, mely szerint egy Acélhordának nevezett hadsereg készülődik a tengerentúlon egy magát istennek tartó ember vezetésével, így is eljut hozzá. Amikor Vaelin megtudja azt is, hogy rég elveszettnek hitt szerelmét, Sherint a kereskedőkirályok birodalmában látták, ahol bármikor a Horda markába kerülhet, elhatározza, hogy szembeszáll ezzel a felfoghatatlan erejű fenyegetéssel.

Hogy Sherint megmenthesse, kis csapatával titokban ebbe a becsület és intrika uralta különös világba utazik. Azonban egyáltalán nem azt találja ezen a messzi vidéken, amire számít, és két tűz közé kerülve rá kell ébrednie, hogy vannak olyan csaták, amelyeket talán még ő sem nyerhet meg.

Déri Szilvia: Édes, foszlós, kovászos

Déri Szilvia kovászos könyve külalakra nagyon szép, ráadásul tudja azt is, ami a többinek eddig nem sikerült: rávett a kovászkészítésre. Nem véletlenül halogattam évekig, Nekem oltári macerának tűnt etetgetni, méregetni, kelesztgetni. A kenyér árának brutális emelkedésével aztán rászoktunk az élesztős kenyér sütésre. Innét már csak egy ugrás volt a kovászos kenyér, de kellett hozzá a szakmai útmutatás.

Maga a készítés folyamata számomra egyszerre volt bonyolult kémiai laborkísérlet és biológiai hadviselés. Minden este majd minden este és reggel, az alaptermészetemtől teljesen eltérően egy spatulával egy dunsztosüveg felett álltam, a leharcolt mérlegem felett és óvatosan öntözgettem a lisztet, és a vizet. Bennem semmi módszeresség és következetesség nincs, úgyhogy már maga az feladatnak bizonyult, hogy ne felejtsem el megetetni a kovászállatot. A macskáimat valószínűleg életben tudnám tartani, ha nem etetné őket a férjem, de mondjuk ők hangosan jelzik, ha bajuk van, míg a kovász maximum összeszottyad és büdös lesz. De ilyen időnként mással is történik a hűtőben. Szóval igen, életben tartani a trutyit, komoly kihívás volt. 

Az a fajta 20 éve gyakorló háziasszony vagyok, akit nem tanítottak meg semmire jóformán, úgyhogy teljesen fogalmatlanul főzök, mégis valahogy többnyire sikerül ehetőt készítenem. Igen ám, de pont ezért 20 éve kezdőnek számítok és elképzelésem sincs mit akar azzal mondani egy szakácskönyv, hogy szép buborékos legyen a kovászom. Vajon 5 buborék már szépnek számít? Vagy 12 kell hozzá? Ilyen és ehhez hasonló dilemmák találtak rám lépten-nyomon a konyhamérleg felett bámulva a barna trutyinak kinéző trutyit, úgyhogy végül is elmondható, hogy filozófiai kérdés is lett a végére a művelet. Esküszöm néha úgy láttam magam, mint a fehérköpenyes kémikusokat a lombikok közt, miközben nagyjából fültől fülig lisztesen toporogtam a konyhapult előtt. Mindegy. A párom többször megjegyezte, hogy talán mégiscsak egyszerűbb lenne az élesztő, de én a frissen olvasott könyvvel elhessegettem, na majd meglátja 8-10 nap múlva, mikor az erőtől duzzadó kovászommal odarittyentem az első kenyerem…

Teljesen rám jellemző módon, nyilván nem a hülyéknek is érthető kenyér alapreceptet szedtem elő, hah... nem én a diszkalkuliás, természetesen átváltottam az élesztő/kovász mennyiséget, kivontam megszoroztam köbgyököt számoltam, elkészítettem a gyökérkenyerem, majd betettem a hűtőbe éjszakára. Reggel aztán elolvastam a könyvben, az idevágó részt, miszerint 21 fok alatt a kovász nem csinál semmit, jelesül meg sem kel. Úgyhogy kidobás helyett sütöttem egy csoffadt valamit. A férj szépen legyűrte (mondjuk nem mosolygott hozzá) aztán megkért, hogy ilyet többet ne alkossak. Persze maradt kovász, meg még ötletem is, úgyhogy nekiláttam egy hagyományos kenyérnek. Ez már klasszisokkal jobb lett, valószínűleg az íze kárpótol is a belefeccelt fél vasárnapért, de azért nem vagyok meggyőzve arról, hogy én ezt hetente kétszer el akarom követni.

A könyvből tehát elsajátítottam a kovászkészítést, minden apró fortélyával együtt. Sajnos az alapreceptek kimaradtak a gyűjteményből. Sok izgalmas ügy van, de mi egyszerű falusi népek vagyunk, nálunk a kenyér az só, víz, liszt, élesztő max olaj (esetleg kovász). A szárított paradicsom még beleférhet de a fahéjas, kakaós, fetás és írós-mézes kenyerekkel mehetnék az árokpartra. Tudom, hogy így érdekesebb a könyv, de jó lett volna néhány hagyományos recept is, mert miközben egyszerű kenyérreceptet keresgéltem, felfedeztem, hogy ahány ház annyi kovász és annyi kovászos recept. A végére teljesen bele is zavarodtam a lehetőségekbe.

A cím által sugalmazott édes receptek közül nem próbáltam még. A kakaós csiga, a málnás tekercs és a lángos határozottan vonz, de még nem volt olyan, hogy a kelesztéshez szükséges időt itthon töltsem.

Szeretem a @HVG_könyvek Kiadó szakácskönyveit. Egy ideje már Gennaro Contaldo: Pasta perfetto! könyvéből főzőm a bolognai szószt, és nagyon szeretjük. Ha rámjön a fogyókúra (elég sokszor) akkor előszedem Kovács Helga: Cukormentes sütemények című könyvét. Mindegyik szép, ízléses és nagyon hasznos. Remélem Déri Szilvia könyve ugyanilyen népszerű lesz nálunk.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 164

Fülszöveg:

ÉDES, ​FOSZLÓS, KOVÁSZOS – A kalandvágyó kovászolók nélkülözhetetlen könyve
Valljuk be, a frissen sült kelt tészta illata mindenkit rabul ejt. Legyen az túrós batyu, pizzás tekercs vagy egyszerű, ám gyönyörűen fonott kalács, babka vagy barhesz. Ha eddig igyekeztünk egészségtudatosan élni és önmegtartóztatást gyakoroltunk, ám cserébe éjszaka óriás kakaós csigával álmodtunk, most végre bűntudat nélkül valóra válthatjuk Déri Szilvia, Házisáfrány receptjei segítségével. Elegendő az élesztő helyett kovászt használnunk, hiszen az így érlelt, fermentált tésztából sokkal egészségesebb, könnyebben emészthető süteményeket készíthetünk.
És mire számíthatunk még, ha kicsit több időt áldozznk a kovászos kelt tészta készítésére? Elképesztően gazdag ízvilágra, ínycsiklandó, édes és sós foszlós puhaságra; kovászból készült ropogtatni valókra és az örökké éhes barátok elismerő pillantásaira.
„Nagyszerű dolog a kovászolás és a japán tangzhongtechnika keresztezése, mert egyszerre kapunk egészséges, pihepuha és hosszan eltartható pékárukat. Ez lehet az otthon sütés jövője!”

Szabadfi Szabolcs
Szabi, a pék