E.L James: A szürke ötven árnyalata

„A szürke ötven árnyalatán” sokat gondolkodtam. Először is, hogy megvegyük-e a könyvtárba? Aztán, hogy olvassam-e? Végül pedig, hogy ajánljam-e? Ehh, lelkem rajta, miért ne? Mindhárom kérdésre pozitív választ adtam.

Számomra megdöbbentően erős volt a kiadó reklámhadjárata, és a recenziók negatív hangvételének kontrasztja, ezért jó pár napig-hétig rakosgattam. Aztán meguntam saját magam. Csaknem fogok kerülgetni egy könyvet?

Nagyjából egy szuszra elolvastam. Bár többen hibául róják fel a könyvnek, olvasás közben határozottan nem volt Alkonyat fanfic érzésem. Jóllehet vannak hasonló momentumok benne, de ilyen alapon másra is ráhúzhatnánk. Sőt, néhol a hazai kommenteket olvasva lassan az, az érzésem támad, hogy a Rómeó és Júliát is Alkonyat utánzásnak fogjuk titulálni hamarost.

Számomra ez a könyv alapvetően a férfi-nő közti, létező de nem mindennapi, erőteljes vonzás-taszítás állapotának kissé túlrajzolt regénye. (Ily módon lehet persze Alkonyat hasonlatos, mert hogy szerintem az is az.) Vannak gyengeségei. Többen a fordításra panaszkodnak, engem ez nem zavart, nem olvastam eredetiben, nem is akasztott meg olvasás közben fordítási vagy épp helyesírási hiba. Vannak persze kitekert szavak és szóismétlések, de ezek sem verték ki a biztosítékot.

A férfi főhős talán kissé eltúlzott. A gondoskodása és a belőle sugárzó erő amúgy is minden nő álmává teszi, felesleges volt még megfejelni a kőgazdagsággal. Grey gondolkodása, életvitele sehogy sem passzol a korával. Minimum 35 év feletti férfi megfontoltságával rendelkezik, így ez nálam kicsit mellélőtt.

A női karakter szintén zavaró kicsit. Egy nagyon szép okos és szűz végzős egyetemista… ugyan kérem.

A regény konfliktusát adó szerződés pedig elég gyenge. Részben mert nincs jogalapja, részben mert a Grey féle üzletemberek nem írnak ilyet, ráadásul legitimizálva sem lett. Az, hogy ez a szerződés tartja a történetet nem túl hatásos. Grey jelleme, mondatai, e-mailjei szilárdabb pillérnek bizonyultak.

Ami miatt mégis egy helyben tartott az két ember párharca volt, és az örök női naivitás, ami arra irányul, hogy megváltoztatunk egy férfit. Vajon sikerülhet-e?

Érdekes színfolt egy nagyon mai témában, pörgős, félremagyarázásoktól mentes, tabukat feszegető olvasmány, kicsit túllihegve az egyébként mélyen elhallgatott szexuális fétiseket. Nem hiszem hogy valóban meghatározó mű lenne. Bár ezt a feltételezést már korábban többször elbuktam. De nyelvezetében maximum átlagos, könnyen átélhető olvasmány, mentes az írói képektől, irodalmi kacskaringóktól.

Nem tudom, kinek ajánlom azt igen kinek nem. 18 év alattiaknak, tabukat kerülőknek, és irodalmilag válytfülűeknek semmiképp.

Adatok:

Kiadó: Ulpius-Ház Kiadó

Sorozat : Ötven árnyalat trilógia

Oldalak száma: 524

Kiadás éve: 2012

Fordító: Tótisz András

Fülszöveg:

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad. Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt de a saját feltételei szerint. Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere - multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja - ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Az íróról:

A kétgyermekes E. L. James korábban TV gyártásvezetőként dolgozott. Gyermekkora óta álmodott a regényírói karrierről, de évekig tartott, míg karrierje és gyermekei mellett bele tudott vágni az írásba. Jelenleg Londonban él és új regényén dolgozik.

Rejtő Jenő: Az ellopott futár

Amikor a világ „rosszasága” túlcsordul a lélektani határon, jólesik valami teljesen agyament, ámokfutó nevetéskényszeres laza olvasmány. Na Rejtő ilyen. Anyukám ajánlgatta mindig az „Ellopott futárt”, de mint amolyan minden ellen lázadó kamasz, évekig elkerültem. Aztán amikor kézbe vettem, vagy százszor elolvastam az első fejezetet, végül a szerencsétlen könyvet száműztem valamelyik polc legsötétebb zugába. Ismerkedtem inkább a „Bradley Tamás visszaüt”, és a „Piszkos Fred a kapitány című örökbecsű komédiákkal. Majd sorban a többivel. Az „Ellopott futár a legvégére kerül csak elő, és mint oly sok mindenben, anyukámnak ebben is igaza volt. A kedvencemmé lett. Bár ez első fejezetet továbbra is borzalomnak tartom, de legalább rövid.

A regény nyelvezete olyan kackiás, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Véleményem szerint alig akad pár olyan mondat, mely egyszerű. Veretes magyarázószövegei teli vannak ordas humorral. Rejtő legfeljebb a romantikus szálak szövésében nevezhető finomnak, történetvezetése nyaktörően meredek, a leírások és ábrázolások hullámzóan íveltek nagy magasságoktól a szűkebb mélységekig. A történet cselekménye bonyolult teli van diplomáciai csavarokkal és kikötői anekdotákkal, ráadásul sodró lendületű, nem túl magyarázott. A fáradt elmét nem pihenteti.

Irodalmilag talán nem állítható piedesztálra, de kit érdekel ez a féktelen röhögés közben. Szereplői egytől egyig kifogásolható jelleműek, ugyannakkor szintén kivétel nélkül kedvelhetőek. Főleg Prücsök, a mesékből szalajtott Hamupipőke, és Szivar a komor keresztapa.

A kedvenc képem a történetben az, amint százötven martalóc kinézetű egyén feltűnés nélkül követ egy báli ruhás kislányt. De van még sok hasonló. Summa summarum Rejtő ellopott futára jó gyógyír a világ bántalmaira, érdemes tehát időről időre előszedni.

Adatok:

Kiadó: Alexandra kiadó

Oldalak: 224

Kiadás éve: 2006

Fülszöveg:

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatja.

Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak. Az Olvasó pedig ragyogóan szórakozik!

Az íróról:

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) Látszatra ponyvaregényeket írt, azonban életművét manapság már az irodalmi körök is nagyra értékelik. Olvasottsága Jókai Móréval vetekszik. A pesti művészi élet ismert alakja volt, barátság fűzte a kor jelentős művészeihez, így például Karinthy Frigyeshez és Kabos Gyulához is. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg Ukrajnában.

Tom Rose: Mindenki szereti a bálnákat

Úgy tűnik az Agenor után bálnabarát lettem. Ennek örömére gyorsan magamhoz is vettem a „Mindenki szereti a bálnákat” című Tom Rose regényt. A könyv egy 1988-as valós eseményen alapul, ha úgy tetszik dokumentum regény. A történetet csak most, 2011-ben fedezték fel, olyannyira, hogy film is készült belőle. A moziról nem tudok nyilatkozni, nem láttam. Természetesen a könyvet elolvastam.

Érdekes, talán ez jut eszembe legelőször róla. Kissé talán száraz is, vagy legalábbis töménytelen információt szolgáltat az eszkimók társadalmi viszonyairól Alaszka politikai helyzetéről, továbbá a bálnavadászatról. Elég keskeny mezsgyén egyensúlyoz a kalandregény és a tényfeltáró irodalom közt, hiszen igyekszik minden okot és körülményt pontosan feltárni, de nem érzelemmentes, és nem elfogulatlan. Időt igénylő könyv. Rámutat egy sor környezetvédelmi, társadalmi, gazdasági és politikai szempontra mintegy érintőlegesen, nemcsak a bálnákkal és a bálnavadászattal, de az olajkitermeléssel, a közművesítéssel, vagy épp Alaszka őslakosainak kultúrájával, hagyományaival kapcsolatban.

Gondolkodásra késztet, épp ezért, nem gyors és laza olvasmány, ugyanakkor megéri végigrágni, mert van mondanivalója, és mert érzelmileg sem hagy hidegen. És a végére: mindenki szereti a bálnákat.

Adatok:

Kiadó: I.P.C. Könyvek

Oldalak száma: 486

Kiadás éve: 2012

Fordító: Habony Gábor, Szántai Zsolt

Fülszöveg:

Alaszka partjai mellett, ha túl korán jön a tél, szinte minden évben a jégtakaró alatt marad néhány szürke bálna. Mivel a jég miatt nem képesek a felszínre jutni, hogy levegőt vegyenek, a biztos halál vár rájuk. 1988 őszének végén is ez történt: három fiatal bálna nem mert, vagy nem tudott délre vonulni a többiekkel, és hirtelen azon kapták magukat, hogy már csupán néhány apró léken keresztül vehetnek levegőt. Az esemény érdekes módon magára vonta a médiumok figyelmét, és ennek köszönhetően a világ minden lakója folyamatosan értesülhetett a három bálnával kapcsolatos fejleményekről. Addig példátlan összefogásra került sor az állatok megmentése érdekében; olyan személyek és csoportok álltak egymás mellé a közös ügyért, amelyek között máskor élesek az ellentétek. Környezetvédők fogtak össze az olajtársaságok vezetőivel, eszkimók az amerikai haditengerészettel, hétköznapi emberek és politikusok - még az amerikai elnök, Ronald Reagan, és a szovjet főtitkár, Mihail Gorbacsov is támogatta a közös erőfeszítéseket, amelyeket a két nemzet tett a fantasztikus és intelligens lények, a szürke bálnák kiszabadításáért. Megható történet arról, hogy bármit, a világon bármit elérhetünk, ha félretesszük ellentéteinket, és egy emberként küzdünk a közös célért.

 Molyos értékelésem

B.M. Grapes: Jóslatok hálójában

Szeretem a magyar szerzőket, így, természetesen elfogult vagyok. Szeretem, hogy annyi remek magyar író van, és ez ügyben határozottan csak támogatni tudom a Könyvmolyképző, valamint az Ulpius-ház kiadói tevékenységét.

A „Jóslatok hálójában” persze nem Magyarországon játszódik, de ez semmit nem von le az értékéből, mint ahogy az Alkonyatos motívumok, vagy a néhány túlbonyolított mondat sem. A történet egyben van. Izgalmas, a terjedelem ellenére végig fenntartja a körömrágást. Misztikus, de a túlmenedzselt vámpírok és angyalok helyett újfajta, sokkal egyedibb szörnyet teremt, és a titkot az utolsó fejezetekig megőrzi. A fejezeteket elválasztó jóslatok végig szilárdan tartják a történet ívét.

Szövegileg néhol nincs rendben, de ezt betudtam a szerző elsőkönyves mivoltának. Ha hajlandóak vagyunk túllépni azon, hogy vissza-visszatérnek frázisok, és nem gondolunk bele mélyebben abba, hogy tizenévesek időnként nem a koruknak megfelelően viselkednek, kifejezetten élvezhető, szórakoztató regény. Magam részéről első olvasatra megvettem, még akkor is, ha valószínűleg nem okoz komoly lelki vívódást a mondanivalója. Kíváncsian várom tehát, hogy mikor bukkan fel ismét a Mystica Mundi

Ajánlom minden kikapcsolódásra vágyó  misztikus irodalom rajongó figyelmére. 

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Sorozat: Vörös Pöttyös
Oldalak száma: 534
Kiadás éve: 2012 

Fülszöveg:

Egy napon a Hot Hill-i középiskola faliújságjára valaki kifüggeszt egy Mai hírek értesítőt. Rövidesen kiderül, hogy a hírek nem múltbéli, hanem a hamarosan bekövetkező eseményekre vonatkoznak. Egymás után furcsábbnál furcsább balesetek történnek, öröknek hitt kapcsolatok szakadnak meg, új és rejtélyes barátságok, szerelmek szövődnek. Ki írja a jövendöléseket és mit akar elérni velük? Ki lehet a sokat emlegetett, titokzatos JJ? Ki és miért akarja eltenni láb alól az idős matematika-tanárnőt? Mi köze a merényletsorozatnak egy különös, régi fényképhez?

Carolyn Jessop-Laura Palmer: Menekülés - A szekta fogságában

A Menekülés társszerzője Carolyn Jessop az Utolsó Napok Szentjeinek Fundamentalista Jézus Krisztus Egyháza ((FLSD) mormon közösségbe született bele, itt kényszerítették férjhez a szektavezérhez, itt szült 8 gyereket majd innét menekült. Ráadásul pert is nyert a szektavezér ellen.

Megtörtént eseményeken alapuló könyvet írni és olvasni legalább olyan divat, mint vámpírkönyvet írni/olvasni. Ezzel összhangban temérdek hatásvadász dokumentumregény jelenik meg, szektákról, diktátorok szeretőiről, arab hercegnőkről. Mindegyik megdöbbentő a maga módján, ugyanakkor egy idő után eltelik velük a szervezet. De aztán vannak időszakok, amikor egy-egy ilyen könyvre mégis felkapjuk a fejünk.

Nehéz könyv, mert megdöbbenő. Maga az is, hogy létezhet egyáltalán az emancipált világban olyan zárt közösség mely a nőket a végletekig elnyomja, mely a tagjait egészen a születéstől fogva a szektán túli világ ellen neveli. Hogy létezhet a lelki terrornak ilyen szintű mélysége. Tárgyilagos olvasmány. Nem hangol a szekta ellen, nem közöl ítéleteket, meghozzuk azt mi magunktól, oldalról oldalra haladva. Azoknak ajánlom, akik szeretik a valóságon alapuló történeteket, és bírják a lelki terheket. Napokig kísértő erőteljes olvasmány.

Adatok:

Kiadó: Atheneum Könyvkiadó Kft.

Oldalak száma: 456

Kiadás éve: 2010

Fordító: Sóvágó Katalin

Fülszöveg:

Utah és Arizona államok határán működik a szélsőséges és poligám mormon szekta, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza. A szerző ebben a közösségben született, itt nőtt fel, itt adták férjhez, negyedik feleségnek egy nála jóval idősebb férfihoz. Harmincöt évesen úgy érzi, nem bírja tovább, gyermekei érdekében is ki kell szabadulnia a rá kényszerített házasságból és az egyre fanatikusabbá váló közösségből. Egy éjszaka, húsz dollárral a zsebében nyolc gyerekkel együtt elindul egy ismeretlen, gonosznak bélyegzett világba, a szabadságba. Carolynnak sikerült az, ami még soha senkinek: maga mögött hagyott egy szörnyű házasságot, kiszabadult a közösségből, és a gyermekeit is neki ítélte a bíróság. Ma szabadon és boldogan él új párjával és gyermekeivel. A Menekülés az ő igaz története.

Molyos értékelésem