A „Jadviga” 10 éve nagy divat volt. Akkor olvastam, és kirázott tőle a hideg. Most valamiért újra előszedtem, és megállapítottam, hogy vannak könyvek amikhez fel kell nőnöm.
A könyv maga egy napló. Szerkezete először zavaró, teli van olyan lábjegyzetekkel amik folyamatosan összezavarják az olvasót, amíg ki nem derül, hogy ki a lábjegyzetek szerzője. Onnéttól már ez is a helyén van.
A regény teli van negatív szereplőkkel. Jadviga kifejezetten antipatikus, a férje meg egy lúzer. Évekkel ezelőtt, valószínűleg a természetes igazságérzetem miatt szenvedtem vele. Mára azonban rájöttem, hogy van ilyen, és sokkal türelmesebben, elemzőbb szemmel olvastam újra. Rá kellett jönnöm, hogy az író jól árnyalta a jellemeket, és velük együtt alapos társadalomrajzot is készített. Ez a könyv nem két ember szerencsétlen kapcsolatának széthullásáról szól csupán, hanem egy nemzet széthullásáról is. A történelmi és társadalmi környezet jól kidolgozott, viszont a szereplők mellőzik a nagy lázadásokat, csupán elszenvedői a korszak átvonuló viharfelhőinek.
A regény nyelvezete nehéz. Ugyanakkor magyar, és mint ilyen csodaszép. Legalábbis egy része. A lábjegyzetek tükrözik a könyv végére szinte kézzel foghatóvá váló kiüresedést, keserűséget, karcos, nyers szöveg.
A „Jadviga párnája” nem jó olvasmány romantikusoknak és lánglelkű fiataloknak, azonban ajánlom minden magyar irodalmat szerető, türelmes olvasónak.
Adatok:
Kiadó: Magvető Könyvkiadó
Oldalak száma: 444
Kiadás éve: 2008
Fülszöveg:
A naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenítésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A Jadviga párnája jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.
Az íróról:
Závada Pál Tóttkomlóson született 1954. december 14-én. József Attila- díjas (1998) és Kossuth-díjas (2005) magyar író, szerkesztő, szociológus. Középiskolai tanulmányait a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban végezte 1969-1973 között. A Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1978-ban. Ezután elvégezte még az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociológia szakát 1982-ben.A Pécsi Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde volt 1978-1982 között. 1982-1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének szociológusa volt. 1990-1994 között a Hiány szerkesztője volt. A HOLMI című folyóirat szerkesztője 1990 óta. 2009-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. (Wikipédia)
