Budai Gina: Londoni ​idegenek (Vörös és kék 1.)

 -Előolvasás-

„Az élet teli van váratlan meglepetésekkel, akkor is, ha te írod a forgatókönyvet.”

A Sztojka nővérek együtt vágnak bele életük kalandjába, amikor Londonba költöznek. Álmaik városában azonban sokkal több meglepetés várja őket, mint amire számítottak.

Kensington visszafogott csillogásában hamar otthonra talál a két magyar lány, és életük gyorsan benépesül új ismerősökkel, kíváncsi szomszédokkal, és úgy tűnik a szerelem is bekopogtat hozzájuk.

A magabiztos, ragyogó kutyatenyésztő Zoe hamarosan élete legmakacsabb kihívásával néz szembe, míg a csendes, visszahúzódó írópalánta, Kate kénytelen lesz előcsalogatni magából a bátorságot, hogy kiléphessen a fényre.

Elég ok lehet a szerelem, hogy újra higgyünk a csodákban? Mi történik, ha a poszterek megelevenednek, és a tini lányok bálványa a küszöbünkön terem? Ha erősen hiszünk az álmokban, vajon valóra válnak?

Budai Gina lendületes regénye elhúzza az élet színfalait, hogy tanúi legyünk a szuperhősök kevésbé csillogó mindennapjainak, és két nem mindennapi lány főszereplővé válásának. Hiszen mindannyian sztárok vagyunk a saját történetünkben.

Egy szerelem, ami a mozivásznon kezdődik, és az életben folytatódik.

A romantikus sorozat első kötetében megismerhetjük a főszereplőket, Zoét és Kate-et. Mindketten ismerős, hétköznapi lányok a szomszédból, amolyan idegen ismerősök. Könnyű velük azonosulni, és velük álmodni. Zoe magabiztos, határozott fiatal nő, a múltjában egy sötét folttal ami megnehezíti számára a kapcsolatteremtést, míg a nővére olyannyira zárkózott, hogy csak feszítővassal lehet felnyitni a gondosan rétegezett páncélját. Pechjükre a londoni élet nem hagyja hogy elszigeteljék magukat. Megérkezik az ellentmondást nem tűrő önjelölt nagynéni, és a szomszéd fiúk, akik mindent elkövetnek, hogy kilépjenek a szerepükből. A két lány pedig elindul a változás útján.

A regény nem kifejezetten pörgős, mégis magával ragadott, a Sztojka lányok egy pillanat alatt megkedveltették magukat (persze Ben és Henry is), így könnyű volt velük tartani. Mégis néhol rázóssá vált ez az út. Zoé karakán jelleme többször is túl nyers volt számomra, Ben helyében valószínűleg már az első csörték egyikében feladom a harcot.

Kate sokkal simulékonyabb, kedvesebb lány volt, szerettem ahogy kiállt magáért, de néhol túl félénk volt a korához képest.

Henry és Ben igazi álompasik, bár teljesen eltérő személyiségek. Ugyan Henry a népszerűbb, nekem mégis Ben volt a kedvencem, ő sokkal árnyaltabb karakternek tűnik, ráadásul sokkal inkább szuperhős a valóságban.

A regény egyik éltető eleme a nyelvi humor. Sokszor mosolyodtam el egy-egy frappáns megfogalmazáson, sosem hallott szóösszetételen, és Zoé egyedi hangvételén. Friss, mai, mégis választékos.

A cselekmény időnként nagyon lelassult, és néhol bizonytalanná vált, mert fontos részletek maradtak takarásban. Említésszerűen jelenik meg Zoé múltja, ugyan tudjuk, hogy meghatározó, de nem tudni, mi történt korábban, keveset látunk a szereplők családi hátteréből, múltjából. Tudjuk, hogy Henry sztár, de hiányoznak a sztársággal kapcsolatos külsőségek, és azok a társadalmi ismertetőjegyek amik ma a felkapott filmszínészek életét kísérik. (Úgy mint rajongók, újságírók, nyilvánosság, ily módon Ben jelenléte sem feltétlenül indokolt.)

Remélem az összes kérdésemre megkapom a választ a sorozat következő részéből, mert kíváncsian várom a folytatást.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Fülszöveg:

"Olvasmányos, ​remek, szórakoztató történet!

Nagyon várom a folytatást." – Könyvmolyok szerint a világ

Valósággá válhat a plátói szerelem?

Kate és Zoé Londonba költöznek, hogy tiszta lappal induljanak. A csodás főváros azonban sokkal több kalanddal várja a két testvért, mint amire valaha számítottak.

A csöndes és visszahúzódó Kate-nek minden bátorságára szüksége lesz, ha ki akar lépni a rivaldafénybe. A magabiztos és sugárzó Zoé múltja azonban titkokat rejt, de nem hagyja, hogy ez beárnyékolja új életét.

Henry Marshall, az ördögien jóképű, elismert angol színész a „véletlennek” köszönhetően Kate és Zoé szomszédja. Ben Baker pedig az ő, szintén lenyűgözően sármos testőre.

Henry és Ben személyében, a múltbéli csalódások után, a szomszédból kopogtat be a lányok életébe a nem várt szerelem. A testvérek legmélyebb érzései törnek a felszínre, hiába próbálják azokat elnyomni. Hiszen az igaz szerelmet és annak következményeit nem lehet elkerülni.

Budai Gina megtörtént eseményeken alapuló regénysorozata könnyedén magával ragadja az olvasót. A szereplők bőrébe bújhatunk, és együtt ülhetünk fel erre az érzelmi hullámvasútra.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/londoni-idegenek

Tarja Kauppinen: A ​rendszer ellensége

Az első oldalon tartottam, amikor a homlokomra csúszott a szemöldököm és úgy is maradt. Nem olvastam még a „Nép Igazsága” című Kauppinen regényt, így olyan volt ez az utazás, mint biztonsági öv nélkül ülni egy Cessnában erős szélben. Piszok rázós, és többször ijesztő. A gyakorlottak persze tudják, hogy nem kell berosálni, de én nem feltétlenül voltam erre felkészülve. 

Havasfelföldön, ezen a ránézésre fenyvesekkel és magaslatokkal tarkított, voltaképp fenséges tájon az emberi hitványság úgy terül el, mint hótakaró. Hiába a természetes külcsín, ha belül velejéig romlott a rendszer, akarom mondani a rendszert felépítő nép, vagy hogy még lejjebb menjek, az ember maga. Fájdalmasan ismerős a kisszerűség, ártó szándék, és önzőség. 

A hatalomra törő alkalmazottak, egymást kihasználó parasztok, és lovászok, bővérű delnők, ravasz fegyencek, kocsmárosnak álló úrinők és visszatérésre pályázó démonok közt nemigen terem optimizmus se jószándék, sem remény a változásra. 

Havasfelföld népe demokráciában gondolkodik. Persze nem az van náluk, mégis felismerhető az újkori demokrácia minden eleme. Mondanám, hogy görbe tükröt tart a modern társadalomnak, de marha egyenesen felismerhető benne minden lokális vezetés. Szándékosan nem beszéltem oldalaról és irányzatokról. Egyszerűen minden népvezető hatalom működése tetten érhető. Olyan hívószavakat is találtam mint az államérdek, migráns, homoszexualitást, női egyenjogúság.

Olvastam ahogy a törvényhozó megszegi a törvényeket, ahogy érdekeire húzza a szabályrendszert, legalizálja a bűnözést és köztörvényeseket ültet pozícióba, és nem tudtam nem behasonlítani a kis kelet-európai mindenkori valóságot. 

Bár Tarja Kaupinnen regénye fikció, nagyon sok közös vonása van a valósággal. Akár ikrek is lehetnének. Nemcsak a szójátékokban, beszédes nevekben megbúvó egyértelmű jelekben, hanem a társadalom idült állapotában is látom az azonosságot, és őszintén szólva nem vagyok boldog tőle. Persze ez nem róható fel a regénynek, ami jócskán kihangsúlyozza a társadalom nem is annyira rejtett hibáit. Mondhatjuk persze, hogy groteszk és felnagyított, de aki ma ránéz a hírekre (és nem csak bizonyos médiumokra, hanem az összesre), az nem biztos, hogy elhiszi.

Idealista vagyok, én örültem volna egy kicsit több pozitívumnak. Jó lett volna csak az egyensúly kedvéért egy okos vagy jó szándékú szereplő. Nem is muszáj hogy mindkettő egyszerre legyen. Elég lett volna ha valaki csak szép, vagy esetleg csak jó. De a pozitív szereplők is minimum büdösek, ostobák és/vagy ravaszak, és önzők. 

Főként az ostobán szépreményű, kissé ügyefogyott Leidenben ismertem magamra, de többekben van olyan jellemvonás, amit könnyen azonosítottam a saját személyiségemben. Hirtelen nem is tudom, hogy ennek örüljek-e. 

A regény nyelvezete, és az elbeszélés módja egészen különleges. Csodálatosan bő, mármár veretes szókincs, és tűpontos mondatszerkesztés. Az abszurdum természetesen gördül oldalról oldalra, szinte valóssá válik, és a nyelvi humor nagyon jól működik. (A Tündér nevű társkeresőn percekig röhögtem.) 

Ezt a könyvet ne olvassa az akinek nincs humora, de az se aki szemellenzőt visel (sajnos azon nem hatol át a fény). Ellenben mindenki másnak ajánlom aki akar egy jót röhögni, még ha kínjában is.

Adatok:
Kiadó: Napkút
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 378

Fülszöveg:

Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…

Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.

A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.

– Benkő-Szabó Zsanett

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/tarja_kauppinen.a-rendszer-ellensege.html

Tim Marshall A ​földrajz fogságában

A világ jelenlegi állapotában bármelyik földrészt is nézzük, szinte lehetetlen az, hogy ne tájékozódjunk. Töméntelen mennyiségű információ és fals információ áramlik be a mindennapokba háborús helyzetekről, politikai és gazdasági eseményekről úgy, hogy ki sem lépünk a településünk határaiból. Kína, Japán, Amerika és Alaszka pusztán azért mert hallunk róla elérhető közelségbe került az egyszerű emberek számára is. Úgy vitatjuk meg Kína nagyhatalmi törekvéseit, vagy a Gázai Övezetben élők helyzetét, mintha bármikor is láttuk volna ezeket a helyszíneket. Közösségi oldalak, internetes portálok, televíziók, újságok, és könyvek ontják napi szinten ellenőrizetlenül a híreket, és egy idő után teljesen törvényszerűen veszünk el valóság és a hírek útvesztőiben. Talán sosem volt még ilyen fontos az elfogulatlan, tényszerű és hiteles tájékoztatás.

Tim Marsall könyve, amellett, hogy kívülállóként tárgyalja a világ jelenlegi helyzetét, új nézőpontokat nyit.

Nekem talán a legmeghatározóbb élményem az volt az olvasás során, hogy még sohasem láttam ilyen komplexen a világot. Sok információ megvolt már valahol, néhány teljesen hiányzott, de összességében eddig az országokat, és a földrészeket is teljesen külön értelmeztem. Oroszország az Oroszország, Amerika meg Amerika. Erőviszonyok, kölcsönhatások és nyilvánvaló területvédelmi tényezők alapján még sohasem tekintettem rá a világra (a térképekre sem). Sohasem gondoltam át azt, hogy a síkságok megtámadható területet jelentenek, hogy a kikötők stratégiai fontosságú katonai bázisok is lehetnek, és hogy a lakatlan szigetek feletti uralom is jelenthet erőfölényt. Sohasem gondoltam a politikai döntésekre úgy, hogy kényszerhelyzet is szülheti. (Tudom, hogy ez az én naivitásom, de azt hiszem nem vagyok vele egyedül.)

Nemrég az ukrán-orosz háború (mondjuk ki: háború) kapcsán Sz. Bíró Zoltán előadását hallgattam, és meglepő (vagy épp természetes) módon ugyanazokat a következtetéseket vonta le Oroszország kapcsán, amit Tim Marshall csak politikai és történelmi nézőpontból. A megközelítés viszont teljesen más volt. Az érdekesség, hogy a könyv 2016-ban íródott (igaz bővítve lett), de a 2022.02.24-et bőven megelőzve is előrevetítette az ukrán-orosz helyzetet, csupán a földrajzi és gazdasági nyomáskényszer alapján.

A világot 10 térkép alapján tárgyalja a könyv. Néhány számomra fontos, illetve bennem megfogalmazott gondolattal tudom illusztrálni a lényegét: Az első és jelenleg legfontosabb rész az orosz fejezet, ennek aktuálpolitikai hatásait folyamatosan érezzük. Csaknem ilyen fontos számunkra Kína, mely a világ legütőképesebb nagyhatalmává nővi ki magát lassan. Azaz mint kiderül a könyvből ezt a törekvést nagyjából meg is lehet gátolni a kínai termékvásárlások visszaszorításával. Egyszerűnek tűnik a tétel, vegyél hazait, és a tömegtermelésre ráállt kínai ipar összeomlik.

Amerika számomra a nagymedve. Kevésbé hatalmas mondjuk Kína lakosságát, vagy Oroszország területét nézve ugyanakkor most már örök és állandó. Erőforrásait tekintve olyannyira nem függ senkitől, hogy semmilyen szövetségre nincs szüksége. Vélhetően bármi is történik a világban Amerika van és lesz is. Ami érdekes volt az az, hogy Amerika mai helyzete 200 évnyi tudatos építkezés. Ez az, amivel sem Európa, sem a világ többi része nem tudja felvenni a versenyt. Nyugat-Európa próbálkozik, de nem feltétlenül lát ki a hagyományaiból, és a korábbi konfliktusaiból. Az egységet nem lehet bizalmatlanságon felépíteni.

Afrika szerintem jelenleg a világ legizgalmasabb helyszíne, elképesztő adottságokkal. Sajnos nem csak én gondolom így, van egy nagyhatalom, amely máris ráteszi a mancsát a kontinensre. A közel és távolkelet nekem mindig is kulturális és vallási szempontok alapján volt értelmezhető, de mint itt kiderült a földrajzi és politikai határrendezési sokkal erőteljesebbek. Nekem a Közel-Kelet maga az őskáosz. Fel sem tudom mérni az ott élők helyzetét akkor sem ha egy kicsivel jobban értem azt most, hogy elolvastam a könyv idevágó fejezetét. Korea és Japán borzasztóan távoli, de a Kim Jong Un féle diktatúra annyira hihetetlen számomra így a 21. században, hogy erről sokat olvasok. Japánról kevesebbet, de mégis jobban képben vagyok, mint a közel-keleti országokkal.

Elképesztően tárgyilagos könyv. Rövid, célratörő, ugyanakkor végig érdekes, és könnyen érthető. Tim Marsall a laikus számára is érthetően mutatja be azokat a geopolitikai összefüggéseket, amelyek meghatározták a ma ismert világot. Némelyik annyira egyszerű és kézenfekvő, hogy magam is csodálkoztam azon, hogy még sohasem jutott eszembe. Ez egy fantasztikus könyv, érdemes lenne gimnáziumi tankönyvként is használni. Talán nem tanulnának meg belőle minden tényt a fiatalok, de kétségtelenül jobban értenék a világot amit örökül kapnak tőlünk.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 364
Fordította: Makovecz Benjámin, Zsuppán András

Fülszöveg:

Új ​fejezettel bővült a kötet: A földrajz könyörtelen hatalma című fejezet néhány olyan régiót említ, mely hatással lehet világunk jövőjére.

Iráni atomalku, párizsi klímaegyezmény, Iszlám Állam, ukrajnai háború – kifejezések, melyekkel gyakran találkozhatunk a hírekben, tudósításokban. De vajon tudjuk-e, értjük-e, mit jelentenek? Tim Marshall brit újságíró segít eligazodni a naponta ránk zúduló információáradatban, s közben ráirányítja a figyelmünket a földrajzi fekvés fontosságára.

A politikusok mozgásterét mindig is korlátozták országuk földrajzi viszonyai: a hegyek, a folyók, az éghajlat, a tengerek, a sivatagok. A szerző tíz fejezetben (többek közt Oroszország, Kína, Egyesült Államok, Latin-Amerika, Közel-Kelet, Európa) térképek segítségével vázolja fel e régiók múltját és jelenét, s közben rámutat a fontosabb tényezőkre, melyek történelmüket befolyásolták.

„Tim Marshall rendkívüli tudással vázolja fel az aktuális geopolitikai tájképet, és módszeresen kiegészíti azt a várható (és már elég jól látható) ökológiai, illetve fegyverkezési következményekkel. Mindezt szellemes, eredeti stílusban teszi, amit még tovább csavar Makovecz Benjamin bravúros fordítása. Ritkán kényezteti az olvasót egy népszerű-tudományos kiadvány ilyen gazdag, nyelvi leleményekben fürdőző szöveggel.” (Magyar Narancs – Götz Eszter)

A könyvmegvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/a-foldrajz-fogsagaban--1.html

Holden Rose: Azonosított repülő tárgy

A „Lapátos fickó” után nem is volt kérdés, hogy barátkozom-e a „Lapozz és parázz!” sorozat következő részével. Az első rész sodró lendülete annyira megragadott, hogy a fülszövegben és címben egyaránt említett UFO téma sem tántorított el az olvasástól. Általában nem különösen érdekelnek az idegen lényekkel kapcsolatos elméletek, ezért sokkal inkább az előzmények miatt kezdtem bele a regénybe.

Meglepődve tapasztaltam, hogy nem igazán folytatás ez a könyv. Bár ugyanúgy Farango szigetén játszódik, az első rész szereplői nem jelennek meg, és a történet sem folytatatódik. A regény önállóan értelmezhető, bár megjegyzem, hogy az első kötet is nagyon jó , érdemes elolvasni.

Erős szakmai ártalomból kifolyólag, régről érdekelnek a kamaszfiúknak íródott könyvek. Tapasztalatom szerint a 10 éves kor feletti fiúkat lehet ma a legkevésbé megszólítani az olvasással. Tudom, hogy vannak kivételek, de egyre kevesebben. Sokszor találkozom kiskamasz fiú olvasókkal, de a 12 éves kortól gyakorlatilag eltűnnek a fiúk a könyvespolcok környékéről, ha be is térnek a könyvtárba, jórészt a számítógépek előtt találjuk őket, vagy a babzsákfotelekben beszélgetve. Persze ez is jó, de még jobb lenne, ha olvasnának is. Gyermekkönyvtáros múltamból adódó nünükém a kamaszoknak szóló irodalom, és Holden Rose engem teljesen megtalált a regényeivel, még akkor is, ha elsősorban és hál’istennek nem nekem szólnak.

A „Lapozz és parázz!” kötetek izgalmas, nagyon friss hangvételű, haladós történeteket rejtenek. Mindegyik más, de mindegyik egy elképzelt angol szigeten játszódik, és ami talán a legfontosabb mindegyik regény főszereplője egy olyan kamaszfiú akivel könnyű azonosulni.

Lester Hall egy kissé magányos, némiképp félszeg kocka. Egy egyke, visszahúzódó srác, orvos-pszichológus szülőpárral. Középosztálybeli, európai, ismerős. Lester nehezen találja a helyét az osztályközösségben, vézna és bátortalan, ráadásul anyukája az iskolában dolgozik, ezért sokszor válik gúny tárgyává. Szerencsére a biztonságos közegét megteremtik a szülei, olyannyira, hogy amikor valódi segítségre van szüksége bátran fordulhat hozzájuk. Nagyon tetszett a szülő-gyerek kapcsolat ábrázolása. Az erős családi kötelék, ami a legtöbb kamaszkönyvben teljesen háttérbe szorul, vagy épp nincs is, itt végig támaszt jelentett Lester számára. A szülei akkor is hisznek neki, ha a története teljesen hihetetlen. Tudom, hogy van ilyen, csak sajnos ritkán jelenik meg az ifjúsági irodalomban.

A történet szerint Liverpool városában idegenek jelennek meg, majd Farango szigetén is elkezdenek furcsa dolgok történni. Lester, valahogy egyedüliként, érzékeli a veszélyt, és segítőtársakat keres maga mellé, hogy megállítsanak egy idegen inváziót. A talpraesett Vera támogatásával Lester egy sor hihetetlen kalandba bonyolódik, ráadásul több osztálytársa helyzetébe is sikerül egészen közelről belelátnia. Amellett, hogy elkezd barátokat szerezni Lester lassan megnyílik, magabiztosabbá válik, elkezd hinni a képességeiben és rájön arra a teremtő képzelet elképesztőan nagy adomány.

A könyvben többször felbukkan a „Végtelen történet” mint egy vezérfonal, és az olvasás fontossága is megerősítésre talál.

Holden Rose számtalan egyedi megoldást, meglepő fordulatot alkalmaz, ezért a cselekmény végig izgalmas tud maradni. Nagyon tetszett az a mód ahogy az író a kamaszlélekhez nyúl, együttérző és fantáziadús, ugyanakkor nem túlmagyarázó. Finoman világít rá a család erejére és meghatározó szerepére, az önbizalom fontosságára, és egy sor olyan értékre, ami a kamaszlétben igencsak megerősítésre szorul. Ráadásul szórakoztató is.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 184

Fülszöveg:

Január 25-én egy gigantikus űrhajó jelent meg Liverpool felett. Sem hangot, sem fényt, sem rádiójeleket nem bocsátott ki magából, három óra múlva pedig eltűnt, mintha sohasem létezett volna. Ez a három óra megváltoztatta a világot. Azóta mindenki erről beszél. Találgatják, kik voltak ezek, milyen szándékkal érkeztek, és persze azt, hogy hol vannak most…

Lester Hall vagyok, és én tudom, hogy hol vannak az idegenek.
Köztünk vannak. Bennünk vannak.

Ez nem egy ártatlan látogatás volt. Hanem egy invázió.

Lucy Adlington: Divatszalon ​Auschwitzban

Izgalmas kortörténet ez a könyv mely részben egy divattörténeti időutazás, részben pedig igazi holokauszt történet, mégis szövegezésében, történetvezetésében inkább egy igaz történeten alapuló regénynek tűnik. Olvasmányos, jól követhető, és érdekes. Kicsit zavaró a rengeteg lábjegyzet (főként hogy a könyv végén vannak a magyarázatok), de a legtöbbször megéri visszalapozni.

A nyitány maga a békebeli két világháború közti divatvilág. Az osztrák-magyar monarchia és Németország az első világháborúból ébredve igyekszik a kevéske gazdasági lehetőségei mentén felzárkózni a párizsi divathoz. Ahhoz, hogy a hölgyek megjelenhessenek, rengeteg kézimunkára, sok egymásra épülő iparosüzletre, és nagyobb áruházakra volt szükség. A legtöbb iparos és áruháztulajdonos persze zsidó. Szerintem egyszerűen azért mert más a munkához és a pénzhez való viszonyuk. Néhányan családi hagyományból, mások kényszerűségből, megint mások elhivatottságból választották a kevés elismeréssel kecsegtető, de sokszor éjszakába nyúló szakmunkát. A cipészek, szűcsök, szabásznők, hímzőnők és varrónők társadalmába sok munka és kevés fény jut le.

A csillogás, a párizsi divat kelet-európai meghonosítása mögött lévő kemény munka a kis családi vállalkozások, és a tizenéves kisinasok kevésbé csillogó világa nekem ismerős volt már a tavaly olvasott Rotschild ​Klára könyvből. Csakúgy, mint a politikai célokra használt divat, bár nyilván, semmi sem lehet olyan erőteljes, mint a német propaganda, amely valóban megteremtette a propagandadivatot is. És a divatpolitikát.

Ha csak ennyi történt volna, nem is lenne akkora baj.

A könyv néhány különleges szlovák, lengyel és cseh zsidó lány életén keresztül mutatja be hogy a nemzetszocialista politika első hullámai hogyan vetettek tajtékot, és híztak fel a koncentrációs táborok szintjére. Hogy rendes, becsületes emberektől hogyan vettek el mindent mások, és ezt hogyan nézte végig tétlenül és szótlanul több ország társadalma. Hiba lenne csak a németeket okolni, a lengyelek, csehek, szlovákok, osztrákok, magyarok és románok ugyanúgy végignézték. (és ami még rosszabb hagyjuk megtörténni újra és újra). Ez egy olyan közös társadalmi felelősség, ami alól semmi nem adhat felmentést.

Érdekes „színfoltja” a könyvnek hogy a főszereplő fiatal lányokkal szinte párhuzamosan fel-felbukkan Hedwig Höss alakja, aki az auschwitzi parancsnok feleségeként a haláltáboron belül üzemeltette a divatszalont. Itt jutott eszembe először, hogy tévedünk, amikor azt hisszük, hogy a háború a férfiak játéka. De felbukkannak más feleségek is, Magda Gobbels, Emmi Göring és a többiek. Akiknek nem jelentett problémát a hozzájuk hasonló nők kizsákmányolása. Tévedés, hogy erre lehet bármilyen erkölcsi alapot, hitbéli vagy egyéb magyarázatot találni. Nincs. Megjegyzem, (persze keveset olvastam a témában), de tegnapig fogalmam sem volt, hogy a C&A is felkerült az általam negligált cégek listájára. Hiába telt el majd hatvan év, sohasem vállaltak felelősséget azért, hogy zsidó kényszermunkára alapozták a vagyonukat.

Ma amikor annyit beszélünk a nők helyzetéről, és az egyenjogúságról, különösen fontos rávilágítani a nők helyzetére egy nagyon kiszolgáltatott világban, ugyanakkor amellett sem mehetünk el, hogy a másik oldalon lévő nők a férfiakkal versenyezve igyekeztek kihasználni rosszabb helyzetben lévő társaikat. Nem véletlen a mondás ember, embernek farkasa.

Néhol borzasztó sebezhetőség árad a könyvből. Megszégyenítés, megalázás, meztelenre vetkőztetett, megvert nők, kitépett fülbevalók, levágott gyűrűk. Továbbra is nehéz megértenem, hogy a világ partner volt ehhez. Hogy emberek asszisztáltak ehhez. És nem igaz, hogy ez csak adott korszak volt, mert minden háború ugyanolyan. És ma is asszisztálunk ehhez.

Fájdalmas, nehéz olvasmány. Ugyanakkor fontos is, hiszen minden ilyen könyv közelebb visz ahhoz, hogy ne kövessük el újra azokat a hibákat.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 336

Fordította: Kenyeres Anna

Fülszöveg:

„Divatszalon ​Auschwitzban? Már a gondolat is viszolygást kelt és ellentmondást hordoz.”

Az auschwitz–birkenaui koncentrációs táborban huszonöt, többségében szlovák és magyar származású zsidó nő elegáns ruhákat varrt a náci elit asszonyai és lányai számára. A varroda sokáig a szögesdróttal körbezárt rettenetes világ közvetlen szomszédságában, a táborparancsnok villájában működött. Az idilli kert, a takaros szobák, a finom anyagok és a különleges szabásminták mind-mind éles kontrasztban álltak azzal, hogy az itt dolgozó varrónők, nyomorúságos ellátás és kíméletlen bánásmód mellett, valójában az életükért varrtak.

Lucy Adlington történelmi forrásokra és a túlélőkkel készített interjúkra támaszkodva mutatja be ezeket a bátor nőket, akik eredeti szakmájuknak és bajtársiasságuknak köszönhetően, szoros családi és baráti kapcsolataikból merítve élték túl fogvatartóik kegyetlenkedéseit, és többen részt vállaltak a tábori ellenállási mozgalomban is. Könyvében rávilágít a Harmadik Birodalom kétszínűségére, embertelensége és a holokauszt eddig ismeretlen fejezetével ismerteti meg olvasóit.

Kémia ​érthetően

Ennek a könyvnek tulajdonképpen már a címe is értelmezhetetlen a számomra. Az egész gimis létemet végigkísérte a kémiaórák rettenete Utáltam, hogy semmit sem értek, minden információ bábeli zűrzavarrá alakul,  és a volt kémiatanáromnak (aki egyébként remek ember és tanár), is csak azután bocsátottam meg az óráit, hogy nemrég elárulta négyszer is elolvasta a „Gyűrűk Urát”. Sem általános, sem középiskolás éveim alatt nem voltam jóban a kémiával, ráadásul nem is a pedagógusaim tehettek róla. Alapból discalculiás vagyok, az agyam képtelen volt befogadni a számításokat, de maguk a kötések is kibogozhatatlan szövevényt alkottak a fejembe. 

Ahogy egyik barátnőm mondaná: „Innét szép nyerni.”

Nos, azt kell mondjam, a könyv elolvasása után sem kerültem közelebb a kémiához, ám ez nem felróható a műnek, a teljes felelősség a műértőt terheli. Vannak olyan kapcsolatok amik sohasem teljesednek be.

Főként, mert a könyv valóban érthető. Nagyon szemléletesen és alaposan bizonyítva mutatja be a kémia egyes területeit. Minden egyes állítást kísérletekkel igazol. Azt nem mondom hogy kerüli a szakszavakat, viszont igyekszik tisztázni, hogy mi mit jelent, hogy aztán abszolút és sokszor használja a számomra ismeretlen szakkifejezéseket. Emiatt aztán nem árt odafigyelni arra, amit olvasunk.

Viszonylag sok a visszahivatkozás is a könyvben (pl. lásd a 168. oldalon), így elég sokat kell lapozgatni, de persze érthető, hogy nem veszi el a helyet a szerző az önismétlésekkel. Viszont ha egyszer nem sikerült megérteni akkor sokszor kell visszanézni.

A könyv felépítése szerint egy témakör alapján tárgyalja a kémia egyes területeit. A témakörökön belül egy-egy témának összesen egy oldalt szán. Ez az egy oldal viszonylag kevés szöveggel, sok képpel és ábrával igyekszik bemutatni az állítást. Finoman szólva sincs túlmagyarázva. Szerintem körülbelül elég információ ez egy jó áttekintéshez illetve egy jobb gimnáziumi kémiajegyhez. Talán az ötöshöz nem elég, de feltornázni a hármast négyesre minden bizonnyal meg lehet vele próbálni.

Nekem tetszett a könyv gyakorlatiassága. Formátumában is szép, de még vonzóbbá teszi, hogy nincsenek felesleges szövegrészek, és inkább képi formában próbálja elmagyarázni azt, amit szövegesen tényleg elég nehéz, főként  a hozzám hasonló kémiai analfabétáknak.

A sorozatból még a ’Biológia érthetően’ című könyvet láttam, az is hasonló kivitelű. Szerintem érdemes begyűjteni mindkettőt, akkor is ha nem kell feltétlenül már az iskolai eredmények javításához. Nem baj, ha van valami otthon ami elmagyarázza, hogy mi okozza a szén-monoxid mérgezést.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 288

Fülszöveg:

Ha szenvedélyed a vegyészet, vagy egyszerűen csak jó jegyekre hajtasz, a Kémia érthetően
összefoglalja számodra a lényeget.
– A kötet külön fejezetet szentel a kémia minden részterületének.
– A Fontos tudnivalók hasznos vázlatként szolgálnak az egyes témakörökhöz.

– A tudományos fogalmak megértését látványos képanyag segíti.

– A kémiai reakciókat jól követhető ábrák szemléltetik.

Könyvünk segítségedre lesz az iskolai tananyag több szempontú megközelítésében és

megértésében, valamint a dolgozatokra való felkészülés során. A témakörök tematikus

áttekintése, a tudományos fogalmak és jelenségek ismertetése és a kémiai reakciók

szemléletes bemutatása megbízható támogatást nyújt az önálló tanuláshoz.

Werner Herzog: Dereng ​a világ

Amikor először olvastam el a könyv fülszövegét, egyből a „Kincs ami nincs” című kalandfilm egyik szereplője Kamasuka a japán veterán jutott eszembe. Ahogy ott, így ott is legyintettem csak, ilyen a világon nincs. Aztán ahol elolvastam Werner Herzog felvezetését, és rákerestem a neten is kiderült, hogy de, bizony van. Hiroo Onoda hadnagy a II. világháborúban feladatul kapta, hogy egységével megszállás alatt tartsa a stratégiai fontosságú, fülöp-szigeteki Lubang szigetét. Először társaival, végül egyedül 29 évig fenntartotta az egyszemélyes megszállást úgy, hogy nem fogták el, és nem adta fel.Werner Herzogra szintén rá kellett keresnem, mert filmrendezőkét egyáltalán nem ismertem, és ahogy elnézem, ez már így is marad. Nekem ő író lesz, még akkor is, ha az első könyve magyarul végül 80 éves korában jelent meg. Mit is mondhatnék, korán kezdte…

A kisregény tulajdonképpen egy valós történetre épül, sőt személyes ismeretségen alapul. Állítólag 1997-ben egy Japán Opera rendezésekor be akarták mutatni a császárnak, de ő inkább Hiroo Onodával akart találkozni. Ez adta végül a regény alapját. A történet egy katona egyszerű elbeszélése, mégis a kivitelezése annyira művészi, hogy egyáltalán nem tűnik dokumentumregénynek.

Onoda a JAPÁN, így csupa nagybetűvel. Egy személyben megtestesíti a japán szellemiséget, a hagyománykövetést, a szabálytartást, a becsületet és a hűséget előtérbe helyező sajátos értékrendet. Mi ezt valószínűleg fanatizmusként élnénk meg, náluk egyszerűen természetes.

Ha röviden kellene jellemeznem, Onoda a katona aki nem adta fel.

Az egész könyv kissé álomszerű. Elképzelem ahogy a párás, fülledt dzsungelben három-négy ember szinte a természet részévé válik. Beolvad, elrejtőzik. Eszik, tisztálkodik, óvja a fegyvereit, él, harcol a nem létező ellenséggel, miközben a világ elillan mellettük. Szó szerint. Feltalálják a televíziót, megépítik az első atomerőműveket, ember jár az űrben, sőt az amerikaiak feltalálják a gördeszkát is. Onodáék pedig harcolnak. Hol a fülöp-szigeteki rendőrséggel, hol a helyi lakosokkal, mindvégig abban a hitben, hogy a II. Világháború még tart és ők fennhatóságuk alatt tartják Lubangot, bármi áron. Aztán elvesznek a bajtársak, és marad egyedül, csendben végezve a rábízott feladatot. A végére már megtanulom tisztelni ezt az emberfeletti kitartást, és hitet, még akkor is, ha soha nem értettem a háborút. Egy dolog biztos, Onoda háborújának lelke van.

Werner Herzog nagyon szépen írta meg a történetet. Teli vannak a lapok megértéssel, és líraisággal. Úgy mesél, hogy öröm olvasni, és képes egyszerűen, kevés szóval megláttatni Onoda és társai jellemét, értékrendjét. Én egyáltalán nem bánom, hogy Herzog végül nem találkozott a császárral, bár arra a történetre is kíváncsi lennék.

Adatok:

Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 112
Fordította: Szijj Ferenc

Fülszöveg:

A ​díjak sokaságával kitüntetett filmes, Werner Herzog első regényében egy japán katona, név szerint Hiroo Onoda rendkívüli történetét beszéli el, aki a második világháború lezárulása után még huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet.

Herzogot 1997-ben Tokióba hívták, hogy rendezzen meg egy operát. Vendéglátói azt kérdezték tőle, kivel szeretne megismerkedni. Hiroo Onodával, felelte Herzog gondolkodás nélkül. Onoda nem értesült arról, hogy a harcok véget értek, és kitartott a szigeten. Herzog és Onoda egyből megbarátkoztak egymással, és órákon át beszélgettek a történtekről.

A Dereng a világ Onoda hosszú háborúját örökíti meg. Elképzeli a katona abszurd, mégis eposzi nagyságrendű küzdelmét – Herzog hipnotikus stílusú szövege álmokat, dokumentarizmust és költészetet sző egybe. Nyelvezete és megoldásai azonnal ismerősek lesznek azoknak, akik filmjeit kedvelik. Modernkori robinzonád ez a regény, egy teljesen egyedülálló alkotás, amelynek végső témája, hogy miként adhatunk értelmet életünknek, és találhatunk valódi életcélokra.

Angela Marsons: Gyilkos igazság

Vajon miért harcolsz, ha elértél már mindent?

A Heathcrest elitiskolába befolyásos szülők gyermekei nyerhetnek felvételt, és évente két szerencsés ösztöndíjas. A második világháború során létrehozott alapítványi intézményben jogászok, bakárok és orvosok gyermekei tanulnak. Az egyenruhák, szigorú szabályok, és kellőképpen komolyan vett tanórák világába látszólag könnyen átlátható rend uralkodik. Azonban a patinás iskolára baljós árnyat vet egy 13 éves lány öngyilkossága. Sadie Winters halála olyan események láncolatát indítja el, ami a sokat látott iskolafalak masszív tömbjét is megrengeti.

Ott, ahol a gyerekeknek a kiválónál is jobbnak kell lenni, ahol a szülőknek nem elég a szeretet, a tanároknak kevés a felkészültség, titkos társaságok, zárt láncú barátságok, és megtervezett szerelmek szövődnek. A kapcsolatok kusza hálója pedig úgy fut be mindent, mint a borostyán.

Kim Stone rendőrfelügyelő csapata véletlenül érkezik meg a helyszínre, de mire a halottkém végez már számtalan nyom tereli a rendőröket a gyilkosság felé. Egy gyerek öngyilkossága önmagában is elképesztő tragédia, de mi van ha valaki szándékosan ölte meg Sadie-t? Kiben lakik az a gonosz, aki képes végezni egy ártatlannak tűnő gyerekkel, és vajon a diákok közt kell-e keresni a tettest?

Kim ezúttal nemcsak a társait hívja segítségül, hanem a korábban, épp általa börtönbe jutatott, pszichopata bűnöző Dr. Alexandra Thorne véleményét is kikéri. És mire az apró részletekből felsejlik az igazság, az ára már olyan magas lesz, hogy azt senki sem szeretné megfizetni. Valakinek azonban mégis muszáj lesz.

A cselekmény gyorsan haladt előre, faltam az oldalakat, de néha szívesen lassítottam volna kicsit. Keveset kaptam a csapatból. Kevés magánéleti vonatkozást és csak egy nagyon szűk rálátást a nyomozók gondolatvilágára.

Kim, mint a csapat vezetője mindent megtesz, hogy korrekt és igazságos legyen, de talán pont ezért egy kicsit kívülálló is maradt. Érzelmileg egészen elhatárolódik az eseményektől, és emiatt nekem nehéz volt az ő személyiségét felépíteni magamban. Angela Marson alaposan megdolgoztatja az olvasót. Valódi rejtély, több szálon futó cselekmény, és igazi érzelmi hullámvasút ez a regény. Nekem az első könyvem az írónőtől. Nem éreztem ezt, hogy nehezebb megérteni a történetet, sem azt, hogy hiányoznak az előzmények, de kétségtelen, hogy visszafelé olvasva a sorozatot, már nem lesz ugyanaz, mintha most kezdeném. Ez a regény hozott egy olyan tudást, amire nem volt szükségem az előzmények ismerete nélkül. Emiatt kicsit sajnálom, hogy a 8. résszel kezdtem, és spoilereztem magamnak, de ettől függetlenül el fogom olvasni a többi részt is.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2021.

Oldalszám: 328.

Fordította: Szabó István

Fülszöveg:

Amikor a kamasz Sadie Winter az iskolája tetejéről a mélybe veti magát, mindenki tudni véli, hogy öngyilkosságot követett el. Nem sokkal később azonban, amikor ugyanabban az iskolában egy fiú holttestére bukkannak, Kim Stone felügyelő számára már egyértelmű, hogy ezek nem tragikus balesetek. A csapatával a titkok nyomába ered, a rejtély szálai pedig az egyik tanárhoz vezetnek. Mielőtt azonban a nő bármit is felfedhetne mindabból, amit tud, őt is holtan találják. A nyomok alapján akár az sem zárható ki, hogy az egyik diák felelős a halálesetekért. A fiatalkorú elkövetők pszichéjének tanulmányozásakor Kim ismét kapcsolatba kerül az ősellenségével, dr. Alexandra Thorne-nal.

A könyv megvásárolható ezen a linken:https://generalpress.hu/index.php?action=konyv&id=139492152

Shannon Mayer · Kelly St. Clare: Méz ​és hamu udvara (Méz és jég trilógia 1.)

Örömmel vettem észre, hogy az Álomgyár Kiadó fantasy regényekkel is bővítette a  kiadványai listáját. A kedvenc műfajom, így nekem sohasem lehet elég a friss megjelenésekből.

Számomra a szerzőpáros is új volt, bár már mindkét írónak bőven jelent meg angol nyelvű regénye, én csak magyarul olvasok. Itthon pedig ez volt az első könyvük.

A regény borítója látványos, sőt a magyar kiadás borítója messze beelőzi a többit. (Az angol borítók kb. a” tizenkettő egy tucat” kategóriából valók) A  címválasztás ezzel szemben már nem sikerült  egyedire. A fülszöveg is érdekesnek tűnik, ezért nagyon akartam olvasni ezt a regényt.

Őszintén szólva nem is csalódtam, bár sok olyan momentum volt, ami miatt úgy érzem lett volna mit javítani a történeten.

Egy érdekes, titokzatos mesét kaptam, a határai kicsit összemosódtak az ismert világéval, de akadt bőven benne fantasy elem is. Ismerős, mégis idegen. A történet valahol Alaszka északi részén játszódik, eleve egy fagyos, hideg világba, ahol emberek és tündérlények együtt élnek egy kicsit ingatag, és sokszorosan összetett környezetben.

Alli félárva féltündér, aki számkivetetté válik. Álljunk is meg itt egy pillanatra. A fantasyrajongók most 5-10 között tudnak neveket felsorolni félárva féltündér és számkivetett kategóriában. A kevésbé gyakorlottaknak megsúgom, alig van mostanában olyan fantasy ahol ne ők lennének a főszereplők. Ha túljutottunk az első ilyen klissén akkor lesz még egy csomó amúgy, de igazán ez nem zavart, kezdem megszokni, hogy egy kaptafára jár az írók agya.

Viszont sok olyan lény is felbukkant ebben a regényben, ami máshol nem nagyon. Kevés író lép túl a tündérek-emberek világán, és népesíti be a fantáziabirodalmát más lényekkel. Pedig ha már a regény keretei megteremtik a lehetőségét miért ne élnének vele? Itt voltak vadtündérek, kelpie-k és jeti is. A jetit nagyon bírtam.

Érdekes volt  a történetvezetés. Nem feltétlenül kiszámítható maga a cselekmény, sok fordulat és izgalmas kitérő volt, de elképesztően hirtelen történt néhány váltás. Annyira hirtelen, hogy megalapozatlannak tűnt. Nem volt igazán kidolgozva felépítve cselekmény. Néhol úgy éreztem, hogy a szerzők pontosan ismerik a mesét, csak nem mesélik el a részleteket. Mint a  régi barátok, akik egymásra nézve is értik a viccet, ami senki másnak nem jelent semmit. Ebből következően sok fontos apróság maradt homályban, de maga a világkép is ingataggá vált. Pl. Lugh a főisten, akire többször is hivatkoznak, ugyanakkor a káromkodásban állandóan Lugh bal heréjét emlegetik. (Gondolom nagy tisztelettel.)

De sok helyütt volt hasonló bizonytalanság. Nem derült ki mi alapján dől el kiből lesz Árny- és kiből Fényudvari tündér, sem az hogy mi van Hegyalján és mitől fontos, milyen ott a kiképzés, és általában kevés szó esett az életkörülményekről is. Szóval lett volna még mit megírni, kidolgozni.

Nagyon érdekesnek tűnt a romantikus szál is, de a fülszövegben erősebb volt, mint a történetben magában. Alli maga sem túl bizakodó a szerelmét tekintve (olyannyira, hogy bőszen próbálkozott másoknál is) és Lan sem volt igazán együttműködő. Többször faragatlan és kegyetlen, mint ahányszor segítőkész. Így aztán nehéz a párosukat megérteni, és megkedvelni, bár Alli egyébként számomra szimpatikus főszereplő.

Mégis összességében tetszett a regény. Vannak benne újszerű gondolatok, tetszett hogy eddig kevésbé kiaknázott területekre is eltévedtek a szerzők, és sok volt az árulás, cselszövés, ami további izgalmakat ígér. Várom a folytatást, és remélem, hogy kicsit összeszedettebbre sikerül a második rész.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/mez-es-hamu-udvara-mez-es-jeg-trilogia-1

David Attenborough: Egy ​élet a bolygónkon

David Attenborough valószínűleg a világ 8. csodája. Nem tudok róla elfogulatlanul beszélni, mert elképesztő az életműve, a tenni akarása, az, ahogy a természet nagyköveteként minden fórumon felszólal a környezet védelme érdekében és az meg főként, hogy mindezt kilencvenen túl is felvállalja.

Nem tudom mennyire volt előrejelzés vagy jóslat, de a 2020-ban kiadott „Egy élet a bolygónkon” című könyv bekezdése az ukrajnai Pripjaty városáról szól, és lám most Ukrajnában újra bizonyítja az emberiség hogy milyen keveset ér a természet, a hatalom, a vagyon és a politikai erő ellenében. Hogy olyan szempontokról, mint az emberi élet védelme már ne is beszéljek. Újra és újra bebizonyosodik hogy a világ legkártékonyabb élőénye az ember.

A két legfontosabb gondolat, amit ebből a könyvből tanultam az meg a biodiverzitás fontossága és a környezetért való kollektív felelősség volt. Ugyan mindkettőről hallottam már korábban mégis itt értettem meg igazán, hogy miért rendkívül fontos a az élőhelyek sokszínűsége, és hogy valójában mindenkin múlik az, hogy a Földön az ember meddig fog élni. Az író szerint (szerintem is) a Föld meg fogja oldani nélkülünk is a fennmaradását, mi viszont nem igazán fogjuk túlélni önmagunkat, önmagunk hatásait.

Döbbenetes, hogy Attenborough még 94 évesen is könyvet ír és filmet készít a fajok fennmaradásáról, miközben a korai utódok arra sem képesek, hogy ne dobják el a saját szemetüket az utcán. Azt, hogy esetleg másét felszedjék már nem is várja el senki.

A kötet három nagy egységből áll. Az első részben a szerző saját élettörténete alapján veszi végig a természeti környezet változásait. 1937-től 2020-ig a népesség robbanásszerű növekedése 31 %-al csökkentette a Földön az érintetlen területeket, és kb 150 milliomodrésszel növelte a (durván másfélszeresére) a légkör széndioxid tartalmát. 63 év alatt 5,5 milliárddal több ember lett a bolygón, nemrég pedig megszületett a 8 miliárdodik gyermek is. Ha belegondolunk egy embernyi életidő alatt elképesztő változások történtek, és a természeti egyensúly napjainkra végképp felborulni látszik.

Minden időbeni mérföldkő egy-egy természetvédelmi téma is. Attenborough szót ejt a túlhalászatról, az esőerdők letarolásáról, a bálnavadászatról, a pálmaültetvényekről, és a felmelegedésről is. Az okok és természeti bűntények végül szépen felvezetik a második részben évtizedekre bontott jövőképet. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy az olvasó pontosan tudja vizualizálni a rá váró jövőt a könyvben felsorakoztatott tények alapján. Kevés időnk van, mielőtt bekövetkezik a hatodik tömeges kihalás.

Végül a harmadik részben a megoldások kerülnek előtérbe, és bár fontos az újrahasznosítás, és a kreatív megoldások, valójában egyszerű döntéseket kell meghoznunk, és egyszerű lépéseket kell megtennünk. Kevesebb húst enni, napenergiát használni, helyit vásárolni, növényt termeszteni (igen még erkélyen is), és végül ültetni, ültetni, ültetni. Teret adni a természetnek, ha vízszintesen nem megy, akkor függőlegesen.

Végtelenül fontosnak érzem ezt a könyvet, sajnos tudom, hogy jelenleg az oktatás- és általában a gazdaságpolitika nem feltétlenül kedvez annak, hogy a természetvédelemről azon a szinten beszéljünk ahogy Attenborough teszi, de minden szülőnek ismernie kellene ezt a könyvet és a gyermekeit eszerint kellene felnevelni, mert nekik már nem lesz jövőjük a Földön, ha az életünket így folytatjuk.

Bár a könyv sok negatív tényt sorol fel, Attenborough azért optimista az emberiséggel kapcsolatban. Szerzőtársával Jonnie Hughes-el csodálatos hangnemben, végig érdekesen, szinte ítélkezés nélkül ír a környezet állapotáról és védelméről, és elérik, a könyv minden mondata fontos legyen.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 306
Fordította: Makovecz Benjámin

Fülszöveg:

Kilencvennégy ​éves vagyok. Rendkívüli élet jutott osztályrészemül; csak most kezdem felismerni, hogy mennyire rendkívüli.
Fiatalkoromban úgy éreztem, hogy odakint a szabadban az érintetlen, őseredeti természet vesz körül – ez azonban nem volt egyéb, mint illúzió. Korunk nagy tragédiája – az érintetlen természeti környezet folyamatos zsugorodása és a biológiai sokféleség, a biodiverzitás csökkenése – alig észrevehetően nap mint nap itt zajlik körülöttünk.
Tanúja voltam ennek a hanyatlásnak. Az Egy élet a bolygónkon a tanúvallomásom, egyben a látomásom is. Történet arról, miként követtük el a leghatalmasabb tévedésünket, és annak felvázolása, hogy ha haladéktalanul cselekszünk, hogyan tudjuk helyrehozni ezt a tévedést.
Ma még – utoljára – van esélyünk arra, hogy tökéletes otthont teremtsünk magunknak, és helyreállítsuk az épségét annak a csodálatos világnak, amelyet örököltünk.
Csak akarnunk kell.
Földünkön az élővilággal osztozunk, mely az elképzelhető legcsodálatosabb, évmilliárdok alatt kialakult létfenntartó rendszer. Bolygónk stabilitása azonban megingott, miközben a biológiai sokféleség vészesen lecsökkent – a kettő ugyanis szorosan összefügg. Helyre kell állítanunk a biodiverzitást, amit oly kíméletlenül pusztítottunk. Ez az egyetlen kiút a magunk által előidézett válságból. Vissza kell vadítanunk a világot.
A könyvhöz kapcsolódó film, Egy élet a bolygónkon címmel, a Netflixen látható.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/david_attenborough.egy-elet-a-bolygonkon.html

Maddison Michaels: A ​gyalázatos herceg (Szentek & Szélhámosok 1.)

Maddison Michaels Magyarországon most debütáló könyvének borítója egészen különlegesnek hat. Első ránézésre nehéz megállapítani, hogy történelmi romantikus vagy fantasy lapul a misztikusnak tűnő fedlap alatt. Aztán a fülszöveg eligazítja az olvasót, egy viktoriánus kori szerelmi drámával van dolgunk.

A korról sokféle romantikus regény született, de szinte mindegyiket nagyon szeretem. Úgy tűnik mindig akad új téma, eddig kiaknázatlan terület ahhoz, hogy ne legyenek unalmasak ezek a történetek. Bár nyilván a műfaj adottságaiból fakadóan, sejteni lehet a kalandok kimenetelét, mégis mindig nyílnak új ajtók a csodálatos, színekkel és fényekkel teli 19. századra.

A fő- és címlapszereplő Devlin Markham Hunntington hercege a londoni társaság kevéssé megbecsült tagja, bár sorsát Victoria királynő is figyelemmel kíséri. Épp emiatt kényszerül, akarata ellenére megnősülni, bár tervei közt a házasság csupán messzire kerülendő intézményként szerepel. Valószínűleg pont úgy, ahogy az égből (fáról) hulló menyasszonyok is.

Lady Sophie Wolcott egy sor véletlennek és némi szándékos külső befolyásnak köszönhetően hamar abban a helyzetben találja magát, hogy egy botrányos herceg menyasszonya lehet. A némiképp különc vénlány, az édesanyja árvaházának védelme miatt lép szövetségre a herceggel, defigyelmüket csakhamar egy egészen másfajta ügynek kell szentelniük. Londonban hullanak a szobalányok, porba söpörtetnek az erkölcsök, és hálószobaajtók nyílnak ki ott is, ahol nem kellene. Mindennek közepén pedig Sophie és Devlin kénytelenek együttműködni, sőt megbízni egymásban.

A sodró lendületű regényben végig izzik a feszültség. Az első oldalakon már beleláthatunk egy bűnöző elméjébe, de kiléte a regény végéig homályban marad. Ha tippelnem kellett volna a személyére,  elveszítem  a fogadást, egyáltalán nem sejtettem ki lapul a gaztettek mögött és mi az indítéka. 

A feszültség mellett Sophie és Devlin párbeszéde is lendületessé és érdekessé teszi a regényt. Kettejük folyamatos párharca sokszor a humor felé billenti a regényt, máskor pedig hatalmi harccá válik. Sophie erős jellem, bár néha meglehetősen meggondolatlanul viselkedik, mégis méltó párja a határozott hercegnek. 

A regény történelmi háttere főként a bálok, ruhák és etikai kódexek világáról szól, de Maddison Michaels egy sokkal sötétebb és gyarlóbb Angliáról is fest képet. A történet rávilágít a szolgálók kiszolgáltatott és sok esetben tisztességtelen világára, az árvaházak bizonytalan helyzetére, valamint a társadalmi osztályok szabályainak kiszámíthatatlanságára. Érdekes látni, hogy mit tesz, ha valaki nem a megfelelő körülmények közé születik, és mire képesek a családok, csak hogy megőrizzék társadalmi helyzetüket. Sophie és Devlin megküzdenek a saját démonaikkal, de a közösen valami sokkal félelmetesebben szemben kell helytállniuk.

                                            fotó: pixabay

A regény igazi színfoltja Mabel a drámakirálynő nagynéni és Nicholas a fogadott fiú, de szerelmes bonvivánokból, levitézlett udvarlókból, védelmező testvérekből is akad jócskán a szereplők közt. 

A nyelvezete nem feltétlenül tetszett, Sophie sokszor használ a vőlegényére trágár jelzőket, illetve sajnáltam, hogy néhány karakter sorsáról keveset tudhattunk meg, de őszintén remélem, hogy a folytatásokban felbukkannak azok, akik most kevés szerepet kaptak. Szívesen olvastam volna még a kis Nicholasról, Sophie testvéréről Danielről és Abelard grófról is. 

Ez a történet igazi könnyed kikapcsolódás, sok izgalmas cselekményszállal, és két igazán kedvelhető főszereplővel. Köszönöm szépen az @Álomgyár_Kiadó-nak hogy elhozta nekünk a szerző regényeit.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Farkas Melinda

Fülszöveg:

Szerelemben ​mindent szabad

Devlin Markhamnek, Huntington hírhedt hercegének kell egy feleség. Nem is akármilyen! Ha nem tudja egy hónapon belül elcsábítani a környék egyik legszeszélyesebb kékharisnyáját, búcsút mondhat a nehezen megszerzett vagyonának. A herceg mindig is úgy gondolta, a szerelem elfecsérelt érzelem, a házasság pedig a legjobb esetben is kényelmetlenség. Azonban úgy tűnik, Lady Sophie Wolcottra nem hat a jóképű nemes vonzereje…

Amikor Sophie megtudja, hogy szeretett árvaháza veszélybe kerül, bármit megtenne, hogy megmentse. Még egy kegyetlen, kéjsóvár férfihoz is hozzámenne, aki mindig megszerzi, amit akar, mind a szerelemben, mind az üzleti életben. Ahhoz a férfihoz, aki megtestesít mindent, amitől eddig rettegett, mégis az egyetlen esélye lehet a nehéz helyzetben, és akihez vonakodva bár, de tagadhatatlanul vonzódni kezd.

Azonban az érdekházasság még több bonyodalmat szül, mert Devlin sötét múltjából felbukkan egy gyilkos, aki Sophie-t veszi célba. Rá kell jönniük, hogy nem csupán az életük forog kockán, hanem a szívük is.

Maddison Michaels, a Ruby Awards díjas írónő egy szenvedélyes és intrikákban gazdag romantikus történelmi könyvsorozattal mutatkozik be a magyar olvasóközönségnek. Első kötetében két, egymástól merőben eltérő karakter érzelmekben és izgalmakban bővelkedő kalandjait követhetjük nyomon.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/a-gyalazatos-herceg

Yves Coulon · Matthieu Choquet · Jérôme Erbin Latinok ​kíméljenek! (Ideafix és a rebellisek 1.)

Asterix rajongó vagyok, régóta és titkolatlanul, bár be kell valljam nem minden Asterix képregényt olvastam (még). Filmestül, rajzfilmestül hozzám tartozik, számtalanszor láttam, olvastam a kalandokat, és jó eséllyel fel is ismerem, hogy egy-egy poén hova tartozik. Szóval szeretem.

Sima olvasóként különösebben nem követtem az alkotók élettörténetét, de azt azért tudom, hogy az eredeti Asterix képregények alkotói elhunytak. Talán ezért (is) lepődtem meg az Ideafix sorozat első kötetének idei megjelenésén. Teljesen nem számítottam rá, hogy a kedvenc rajzfilmkutyám önálló sorozatot kap.

Az Ideafix és a Rebellisek sorozatcím alatt megjelenő „Latinok kíméljenek” kötet három történetet tartalmaz. Ez a három történet terjedelemre megegyezik az Asterix képregényekkel, ugyanakkor valamiért sokkal kisebb formátumban jelent meg. Ez azt jelenti, hogy a képek és a szövegek is jelentősen méretcsökkentettek. Első fellapozásra zavarónak találtam és túlzsúfoltnak, de aztán egészen hozzászokott a szemem.

Az illusztrációk teljesen illenek az Asterix-világba, sőt néhány szereplő pl. a Fönők és a felesége, valamint Kishippix fel is bukkanak a történetekben. Azonban ez a képregény teljes mértékben a házikedvencekről szól.

Ideafix jellemében szerintem Asterixre hasonlít leginkább, hiába Obelix kutyája. Az okos és gyorsreagálású eb barátai azonban teljesen más jellemek, nem is tudnék hozzájuk gall karaktert rendelni. Turbina kicsit/nagyon túlmozgásos és figyelemzavaros ebleány, Musklix képviseli az erőt a csapatban, Szurdina a macska elsősorban lusta, csak másodsorban eszes és törődő. Asztmatix a galamb az idős, történetmesélő és Nocturnix a druidák madara szintén sajátos színfoltja a Lutéciában játszódó meséknek. Az ellenséget a rómaiak nem túl értelmes harci kutyái, és a rajtuk uralkodó cica (naná!) jelentik.

Mindhárom történet a megszokott narratíva alapján épül fel, történik valami (vagyis valaki figyelmetlenségből, vagy épp feltűnési vágyból galibát okoz), majd a Rebbelisek megmentik őt, és a mundér becsületét is, természetesen a római elnyomókat jelképező kutyacsapat ellenében. A történetbe néhol emberek is belekeverednek, bár zömmel csak a margóról figyelik az eseményeket. Kishippix az egyetlen aki majdnem főszereplővé válik.

Az Ideafix mesék komfortosak. Szépen belesimul a képregény a megszokott történetek sorába, nem kiugróan izgalmas, de fordulatos, és érdekes.

Ami hiányzott az az Asterix sorozat őskorában jellemző nyelvi humor, a beszélő nevek, és a vicces kiszólások, utalások. Lehet, hogy ezek egy részét a mai olvasók már nem is feltétlenül értenék, de mégis, nekem az Asterix –Univerzum abszolút jellemzője a humor, ami itt elmaradt. Igazán csak a karakterek jellemábrázolásában volt tetten érhető a korábbi képregényekre annyira jellemző szellemesség.

Bár az eredeti alkotók már nem élnek, számomra szimpatikus, hogy az életművűk ilyen módon él tovább. Új szereplőkkel, új történetekkel mégis másabb formában. Jó kezdeményezés, örülök, hogy a Móra Kiadó vállalta a hazai megjelentetését.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 68
Fordította: Bayer Antal

Fülszöveg:

Mielőtt találkozott Asterixszel és Obelixszel, Ideafix a fővárosban, Lutetiában élt. A kiskutya egy rebellis állatkákból álló csapat vezetőjeként szállt szembe a római megszállóval, rettenthetetlen bátorsággal küzdöttek Labienus tábornok harci vérebei ellen.

A rajzfilmsorozathoz kapcsolódó első kötet három történetet tartalmaz, és viszontláthatunk bennük olyan népszerű karaktereket, mint Amnézix druida és a lázadó dalokat éneklő Kishippix.

Ideafix és a rebellisek 3 története:

– Ocarina labdácskája

– Mindenki csuklix

– Labienus, nem kaphatsz el!

L. J. Shen: A ​szörnyeteg (Bostoni bikák 3.)

A szörnyetegek nem az ágy alatt laknak, de az álmaidra vadásznak. …

Sam Brennan az egyik legrosszabb rémálom Bostonban. Érzéketlen, magabiztos, jégszívű, és nincsenek erkölcsi korlátai, sem félelmei. Megközelíthetetlen és érzéketlen. Rejtély, hogy gazdag és okos Aisling aki bárkit megkaphatna, miért épp őt akarja. Biztosan van némi önsorsrontás is az elérhetetlenségben rejlő kihívás mögött. Főként mert Sam soha nem rejti véka alá, hogy mit gondol a lányról és az érzelmeiről.  Vagy általában az érzelmekről.

Sam Brennan története valójában már a „Sparrow”-ban elkezdődik. Nemcsak a miatt, mert először kisfiúként ott találkozunk vele, hanem azért is, mert szülei és nevelőszülei élettörténete erősen befolyásolja a személyisége kialakulását. Sam szörnyetegeit elsőkét az anyja teremtette meg, de végsősoron ő maga nevelte fel és etette őket.

A Sparrow-ban megismert kíváncsi kisfiú árvaságon, drogokon és elhagyatottságon nevelt hidegszívű rosszfiúvá válik. Keményebb mint Troy Brennan és hidegebb mint Cillian Fitzpatrick.

Életétének néhány mozzanatát már felvillanásszerűen láttuk a sorozat előzményköteteiben is, de első ránézésre valahogy mégis kedvesebbnek tűnt, mint ahogy ez a regény bemutatja.

Aisling Fitzpatrick elsőrendű született mártír. Nem elég, hogy ő jelenti a családja gerincét, még azt is eltűri majd 30 évesen, hogy a családja férfitagjai akadályozzák a szerelmi életét. Így csak messziről csodálja a csodálatra amúgy teljesen méltatlan rosszfiút. A viszonzatlan szerelem összes mélységét megjárja, mígnem ráébred, hogy talán többet érdemel.

Az önmaga farkába harapó kígyó elvén működő Aisling abszolút fárasztó karakternek tűnik az elején, de szerencsére, mint később kiderül van gerince, valószínűleg erősebb tartással, mint bárki másnak a szereplők közül. Pedig olyan nevek vannak a stáblistában mint Sparrow Brennan vagy épp Cillian Fiztpartrick. Szóval erős jellemből sok van a regényben, és ahogy az lenni szokott nem is félnek beleszólni a főszereplők életébe, bár azért a cselekményt mégis Sam és Aisling alakítja elsősorban.

L. J. Shen emeli a tétet. Ebben a regényben már valódi vér is folyik. Ugyanakkor mégsem annyira megrázó, mint a „Vadító” vagy a „Vagány”. Sam nekem nagyon szimpatikus volt, amellett hogy egy tuskó, nem volt igazán kegyetlen, és viszonylag hamar felismerte, hogy mit érez.

A „Szörnyeteg” hamisítatlan maffiaregény, cselekményét tekintve talán a  legkeményebb Shen összes regénye közül de érzelmileg kevésbé fájdalmas. Ez a kötet szépen illeszkedik a „Boston Belles” sorozatba (még mindig azt hiszem, hogy a sorozatcím a 4 barátnő után a Bostoni Szépségek, a Bostoni Bikák helyett), sem a karaktertípusok, sem a cselekmény maga nem ugrik ki, de teljesen szerethető. A 4. résztől Emmabelle személyisége miatt teljesen mást várok, és nagyon-nagyon szeretném már most olvasni. Aki szereti L.J. Shen regényeit, vagy most kezd velük ismerkedni, és szívesen olvas a romantikus-erotikus kategóriában, szerintem szeretni fogja ezt a regényt is.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2022.

Oldalszám: 480 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Talán mindig is az volt a sorsom, hogy beleszeressek egy szörnyetegbe. Míg a többi kisgyerek nem mert elaludni a szekrényében lakó, éles fogú rémtől, én alig vártam, hogy láthassam az enyémet. Szerettem volna megetetni, megszelídíteni, megérteni.

Most pedig itt az igazi fenevad.

Sam és én csak a sötétség leple alatt szerethetjük egymást. Amint a történetünk napvilágot lát, és lehull a lepel az igazságról, nekem kell véget vetnem az egésznek.

A nevem Aisling Fitzpatrick, és tartozom egy vallomással.

Nem Sam Brennan az egyetlen szörnyeteg ebben a történetben.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző, L. J. Shen most sem hagyja cserben rajongóit. A Bostoni bikák-sorozat harmadik kötete egy olyan tiltott és túlfűtött kapcsolatot tár az olvasók elé, amely biztosan elnyeri az erotikus-romantikus regények szerelmeseinek tetszését.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://alomgyar.hu/konyv/a-szornyeteg

Matt Ralphs: Skandináv ​mítoszok

A vikingek világa csupa rejtély. Pár éve Norvégiában járva egy viking hajó múzeumban fedeztem fel, hogy gyakorlatilag a kora északi népek kultúrája alig hasonlít bármelyik általam ismert kultúrához. Viszonylag keveset tanultam művészettörténetet, talán összesen két félévet, de még említésszinten sem vettük az Észak-Európai országokat. Maximum az Asterix mesék, vagy a Monty Python –Erik a Viking filmek során találkoztunk a vikingekkel, mással meg még ott sem. Némi változást hoztak ugyan a  Thor filmek és a Marvel univerzum ami ráirányította  a reflektorfényt az északi mitológiára, de még így is felderítetlen és izgalmas világ ez, teli különös mesékkel.

Ha egyszerűen történetekként kezeljük a mítoszokat, akkor érdekes és furcsa mesék. Találunk itt mindent, nőnek beöltöző férfiakat, hallá változó isteneket, óriások és isteneke szerelméből születő farkasokat. Némelyik mese elég kegyetlen, a halál és a gyilkosság természetes része az összes mítosznak. Pont mint a vikingek életének. A kegyetlen életkörülmények tükröződnek a nép hiedelemvilágában. Ugyanakkor játékos, néhol vicces történetek is szerepelnek a gyűjteményben, s az Istenek jelleme ugyanolyan változatos, mint az embereké. Thor például meglehetősen ostobának tűnik.

Ha komplexebben, hiedelemvilágként és ősi hit alapjaként tekintünk a mítoszokra, akkor fel kell ismerni, hogy meglehetősen természetközeli olt  a vikingek hitvilága. Elsősorban arra épült, amit láttak és tapasztaltak, de mégsem hasonlít igazán a világ többi természeti vallására. Természetesen vannak hasonló elemek, de a világkép összetettsége, és a mesés elemek száma szerintem egyedülálló.

A vikingek istenei korántsem hatalmasok. Gyarlók és emberiek, talán amiatt, hogy az emberek közel érezzék magukat hozzájuk.

Furcsa felfedezés volt, hogy az északi-istenek megjelennek az angol nyelvben, a hét napjaiban, és hogy az elfek és trollok tulajdonképpen a vikingektől származnak. Bár aki járt Norvégiában az tudja, hogy a trollok tökéletesen a nemzeti kultúra alapját képezik.

A könyv külalakja impozáns. A rajzok és a színvilág visszaadja a vikingek kissé darabos és hűvös világát, mégsem fagyos. Sok az aranyszín, a barna és a piros, amik kicsit felmelegítik a meséket. Az egyes mítoszokat csoportokba foglalja  a könyv, és a csoportok közt az isteneket mutatja be egyenként, illetve  a világfelépítést.  Mindezt rengeteg grafikával, nagyon szemléletesen teszi, és természetesen a vikingekről is sok kiegészítő tájékoztatást tartalmaz a kiadvány.

Jellemzően a könyv inkább rajzos és szemléletes bevezetés az északi mítoszok világába, segít tájékozódni gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, könnyen érthető, és laza olvasmány. Egy-egy mítosz többnyire 2-3 oldal, és viszonylag rövid szövegű. Általános iskolás gyerekek is bátran ismerkedhetnek vele.

Összességében a HVG Könyvek kiadóra jellemző igényes munka ez a könyv, sok érdekes információt tartalmaz és kicsit fellebbenti a fátylat a vikingek titokzatos világáról.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 144

Illusztrálta.: Katie Ponder

Fülszöveg:

Fedezd fel a tűz és a jég világát, ahol istenek versengenek a hatalomért, óriások harcolnak szörnyekkel és trollok bújnak meg a barlangokban. A több mint 20 gyönyörűen illusztrált történetből megismerheted az északi istenek és teremtmények fantasztikus kalandjait.

Elizabeth Hoyt: A ​vágy hercege (Maiden Lane 12.)

Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatának 12. kötete egyben az utolsó is. Érdekes módon keretes szerkezetben olvasom ezt a sorozatot, az első és az utolsó megvan, a többi rész még várat magára. Véletlenül alakult így, de az első és az utolsó rész közt igazából nincs is kapcsolat, leszámítva a korrajzot, és az írói stílust. Emiatt gondolom, hogy az egyes részek önállóan is megállják a helyüket, így nem okoz gondot, ha nem sorba olvassuk. A teljes képhez azonban hozzátartozik az is, hogy kimaradtam a Káosz Urainak korábbi rémtetteiből, számomra teljesen új volt a társaság, és a regény további szereplői is.

Korábban már olvastam Hoyt-tól a Hercegek trilógiát, és ott megtapasztaltam a fejezeteket kísérő mesét. Itt is nagyon tetszett a Bérckirály története, amely vezérfonalként viszi segíti a történet kialakulását, némiképp bevezetve a fejezetek cselekményét, de önállóan is értelmezhető a mese.

Nagyon szeretem a General Press romantikus regények sorozatát. Többnyire bájos, történelmi romantikusok, időnként humorosak, máskor rejtélyesek, de összességében ritkán lépnek ki a bálok, kerti találkák, intrikák és ruhaköltemények világából. Elizabeth Hoyt regényei azért is üdítő kivételt jelentenek mert a túlidealizált angol főúri mindennapok bemutatása helyett nem fél rávilágítani a társadalmi réteg sötétjére is. Az eddig olvasott regényeinél is azt tapasztaltam, hogy egyedi, érdekes témákhoz nyúl, kerüli a szokványos főúri élet bemutatását, és elég keveset ír a bálokról.

A „Vágy hercege” is egy cseppet sem szokványos élethelyzettel indít, és meg is marad ezen a pályán. Iris, az fiatal özvegy tévedésből kerül a jobbára főnemesekből álló „Káosz Urai” titkos társaság fogságába, és sorsa ebben a helyzetben kevés jóval kecsegtet. Raphaelt a bosszú vezérli, amikor részt vesz a lányrablásban, majd a szöktetésben, és ez a bosszú határozza meg a további lépéseit is. Kettejük találkozása talán nem eleve elrendelt, hiszen sem céljaik sem természetük, de még csak helyzetük sem utal arra, hogy közös utuk lenne és mégis egyfelé indulnak el egy gyorsan megkötött kényszer szülte házasságban. Ahogy egyre mélyebbre ásnak a társaság tagjainak felkutatásában, úgy köteleződnek el egymás mellett is egyre szorosabban. A történet során óhatatlanul is felszínre kerül Raphael múltja, és vele együtt az emberi lélek legalja is. A történeti távlatból tökéletesnek gondolt világban is ugyanaz a gonoszság tetten érhető, mint a 21. században. Persze tudjuk, hogy az ember ember maradt, mégis megrázó olvasni róla.

A történet remekül felépített, egyenes vonalban halad, némi visszatekintéssel, de egyáltalán nem zavarók a múltba való kitérők. Ahogy a romantikusregények esetében általában persze sejthető a történet vége, de addig még számos izgalom adódik.

A két főhős nagyon szimpatikus, bár megvannak a maguk hibái. Iris nekem néhol kissé erőszakosnak tűnik, bár nevezhetjük állhatatosnak is, akkor talán kevésbé bántó, Raphael pedig elég fafejű, de azért mindketten szerethetők. A párosuk az elejétől fogva stabil egységet alkot. A mellékszereplők , főként a korzikaiak pedig legalább olyan érdekesek, mint a két főhős.

Ez a regény sok erős érzelmet szabadított fel. A szerelem kibontakozása meglehetősen gyors volt, emiatt talán kevésbé tudtam beleélni magam, viszont a harag és a Káosz Urai iránti gyűlölettel vegyes undor eléggé meghatározó érzés volt. Ritka, hogy egy történelmi romantikus ilyen érzéseket kelt, de határozottan jó volt a regény. Kicsit talán erősebb mit a romantikusok általában, de mindenképp megéri elolvasni.

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2022.

Oldalszám: 304.

Fordította: Ács Eleonóra

Fülszöveg:

A kifinomult, kedves és intelligens Lady Iris Jordan a rettegett bűnszervezet, a Káosz Urainak fogságába esik. A szabadulásához a segítség pedig onnan érkezik, ahonnan a legkevésbé sem várná. Dyemore hercegének legfontosabb célja, hogy beépüljön a Káosz Urai közé, és belülről pusztítsa el a szervezetet. Nincs ínyére, hogy az értékes idejét hölgyek megmentésével töltse. Most azonban, hogy a nagyurak mindkettőjüket meg akarják ölni, úgy gondolja, az lenne a legbölcsebb, ha feleségül venné Lady Jordant. Azzal azonban nem számol, hogy a végső szabaduláshoz nemcsak a gonosztevőkkel, hanem a saját démonjaival is meg kell küzdenie.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://generalpress.hu/index.php?action=szerzo&id=1633

Anthony Ryan: A ​farkas üvöltése

Jó érzékkel nyúltam Antony Ryan könyvéhez, hiszen rögtön egy 5 részes ciklus 4. kötetével kezdtem a szerző világával megismerkedni. (Visszafogott taps és gratuláció a hátsó sorokban.) Szerencsémre ez a rész egy lezárt trilógia utáni duológia első fele, így  azért érthető volt a cselekmény, és nem függött az előző részek ismeretétől. Kétségkívül értelmesebb lett volna az elején kezdenem, mert sok visszautalás történik az előzményekre, és több szereplő is felbukkan, akik itt igazán nem kapnak szót, viszont érezhetően a múltban erőteljes szerepül volt. Gyanítom, valamikor nekihasalok a „Hollóárnyék” trilógiának is, mert nagyon tetszett ez a rész, érdekel az előzménye is.

A „Farkas üvöltése” számomra a békebeli, hagyományos, jól felépített fantasy. Nagyon régen nem olvastam már a kategóriában, ennyire klasszikus művet.

Alaposan felépített a regény történeti és társadalmi háttere. Kicsit ismerős, kicsit a miénk, és mégsem. Bár a térképek nem hasonlítanak az ismert világéra, de a társadalomrajz, a regényben megismert országok berendezkedései  visszaidézik a középkori európai viszonyokat, de megrajzolják  a mongol és kínai hadak árnyait is. Könnyen azonosulunk a környezettel, hiszen tanultunk róla, olvastunk róla még ha nem is pont így. Anthony Ryan nagyon alaposan szikláról sziklára, és kőről kőre építette fel a világát, és sok kapaszkodót nyújt ahhoz, hogy megelevenedjen a helyszín és a történet körülöttünk.

Főhőse, a csatákban edzett, kissé megfáradt Vaelin, a „Holló ciklus” olvasóinak ismerős, az újoncoknak pedig könnyen befogadható figura. Az a fajta hős, aki nem akar hős lenni, mégis mindig akként cselekszik. Bár jó és rossz tulajdonságai egyenként megmutatkoznak, mégis képes végig pozitív figura maradni Kicsit apa kicsit hadvezér, ítész, tanító, és katona is egyben, de minden szerepében könnyed otthonosággal mozog. A körülötte lévők ugyanilyen komplex személyiséget kaptak, a történet negatív hősei is meglepően összetett jellemek. Néhol nem is sikerül elsőre eldönteni, hogy kinek mi a szerepe, mi a motivációja. Luralyn és Kehlbrand kissé különálló fejezetbevezető meséje pedig sokszorosan árnyalja a Vashorda urának felemelkedését, és szerepének változását. Ha már a változásuknál tartunk, nekem Ellese fejlődése volt a leginkább látványos, és Shó Cáj szerepváltozása volt a legfájdalmasabb a kötet végére.

A történet maga keretes, Vaelin több apró szálat egybefogva indul el a kereskedőkirályok birodalmába, főként, hogy régi szerelmét Sherint megtalálja. Azonban a távolnyugaton megjelenik egy új, félelmetes ellenség, az Acélhorda, ami miatt nemcsak Sherin és Vaelin kerül veszélybe, hanem az általuk ismert világ is. A történet több meglepetést tartogat, de igazán nagy csavar, vagy új misztikus elem nem várható. Sőt a fantasztikumtól a hangsúly inkább a kaland felé terelődik.

Építőelemei a rajtaütéstől az epikus csatajelenetekig mind mind sok egy vérrel és fegyverrel vívott háborút mutatnak be némi mágiával, de a misztikum egyáltalán nem meghatározó. Ugyanígy nem jellemző erre a regényre a romantika. Persze a hősiesség némiképp romantikus, de ez a történet nem a szerelemről szól. (Ez persze nem baj, de aki a fülszöveg alapján az elveszett szerelem újbóli fellángolását várja az csalódni fog.)

Összeségében egy nagyon jól felépített, aprólékosan kidogozott kalandregényt olvashattam a Fumax Kiadó jóvoltából, és nagyon tetszett is. Biztosan sort fogok keríteni a „Hollók” többi részére is.

Adatok:

Kiadó: Fumax

Megjelenés: 2021

Oldalszám: 464

Fordította: Matolcsy Kálmán

Fülszöveg:

Vaelin Al Sorna élő legenda. Seregei élén birodalmakat taposott a porba, és komoly áldozatot hozott azért, hogy megmentse az Egységes Királyságot a biztos pusztulástól. Mostanra már visszavonult, csendes életet él, a háború borzalmait maga mögött hagyta örökre.

Azonban a suttogva terjesztett pletyka, mely szerint egy Acélhordának nevezett hadsereg készülődik a tengerentúlon egy magát istennek tartó ember vezetésével, így is eljut hozzá. Amikor Vaelin megtudja azt is, hogy rég elveszettnek hitt szerelmét, Sherint a kereskedőkirályok birodalmában látták, ahol bármikor a Horda markába kerülhet, elhatározza, hogy szembeszáll ezzel a felfoghatatlan erejű fenyegetéssel.

Hogy Sherint megmenthesse, kis csapatával titokban ebbe a becsület és intrika uralta különös világba utazik. Azonban egyáltalán nem azt találja ezen a messzi vidéken, amire számít, és két tűz közé kerülve rá kell ébrednie, hogy vannak olyan csaták, amelyeket talán még ő sem nyerhet meg.