Nehezen szántam rá magam a „Méz
és Jég” trilógia befejező kötetének elolvasására. Ha megszeretek egy sorozatot
mindig nehéz az elengedés. Kallik és Faolan története pedig igazán közel került
a szívemhez.
A borító sokkal szebb, mint az
eredeti. Tudom, hogy ezt az előző részeknél is megjegyeztem, de tényleg, így
kell egy fantasy borítót elkészíteni. Kifejező és szép a színvilága, ráadásul
ad egy egyedi desing-t a teljes
sorozatnak.
Rengeteget olvasok, ezért sok különleges
fantasy világban jártam már. Tudom, hogy léteznek ennél jobban felépített,
árnyaltabb kerettörténetek is, de a szereplők egymás iránti elkötelezettsége
miatt (meg másért is) nekem ez messze kiemelkedett a tündérvilágok közül.
Nemcsak a főszereplők romantikus kapcsolata volt erős, hanem a mellékszereplők
közti barátságok, szerelmek, sőt a masszív gyűlölet is jól működött. Alli és Lan egy olyan kapcsolatot épített
fel, a természetes vonzódás talajára, ami jóval túlmutatott rajtuk, az időn és
a téren, a jón és rosszon egyaránt.
A cselekmény ott folytatódott,
ahol az előző kötet lezárult. Meglehetősen bonyolult volt, és nem minden
történés logikus számomra. Néhol kifejezetten azt éreztem, hogy az írópáros
szükségtelenül rángatja át a világokon a szereplőit. Kettővel kevesebb
csavarral, és ide-oda utazással is simán működött volna a dramaturgia. Lehet,
hogy csak elsiklottam néhány fontos részlet felett, de sehogy sem állt össze,
hogy mi miért történik. Alapvetően ez a fő sodrást nem befolyásolta, a
cselekmény érthető, de itt-ott túlmozgásosnak bizonyult.
A háttérvilág jól felépült,
részletgazdag. Élveztem, hogy olyan titokzatos lények is felbukkannak, mint a
kelpie, az óriás és a sárkány. Szerettem azt is, ahogy a tündérek és emberek
világa összeért. Mintha lenne alapja a mesének. Persze nincs, de azért a bennem
élő gyerek még mindig keresi a sárkányokat.
Ami a leginkább tetszett (és
mégsem), az a regényt átszövő szomorúság volt. Bár teljesen boldogító a
történet, mégis ott rezeg benne a mindent átható elmúlás. Ennek nem elsősorban
a trilógia befejezéséhez van köze, sokkal inkább egy elköszönés az ismert
világtól. Több helyen felbukkannak a regényben rejtve a társadalmi problémák,
úgy mint a környezetszennyezés, háború, szegénység, és a társadalmi egyenlőtlenségek. A könyv reagál a jelenlegi problémákra, a
változásokra, és úgy érződik, mintha kicsit le is mondana az emberi világról.
Lássuk be jogosan.
Nagyon érdekes volt azzal a szemmel
olvasni, hogy mit mond még a regény a nyilvánvalón
túl. Hogy a szerzők hogy építik be a világlátásukat a mesébe, és hogy mit
közölnek a tündérvilág lakói velünk, olvasó emberekkel. Emiatt a rejtett
tartalom és a fent említett erős kapcsolatok miatt lép ki nekem ez a trilógia
az ismert (és szeretett) fantasyk közül, még akkor is, ha a történet nem bravúrosan
felépített. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elhozta Magyarországra Shannon
Mayer – Kelly St. Clare regényeit. Azt hiszem ezek után belevágok St Clare
vámpíros sorozatába is.
Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 394 oldal
Fordította: Szilágyi Zsófia
Fülszöveg:
A sorsom elválaszt attól, akit szeretek…
Irtózattal tölt el a felismerés, hogy az én vállamat nyomja két világ sorsa anyám végső áldozata után. A tündérudvarok királynője lettem. Reménytelen küzdelmet kell vívnom.
Rubezahl sokkal hamarabb visszatért, mint én azt lehetségesnek gondoltam. Nem állok még készen. Nem győzhetek. Ráadásul elvett valamit, ami nélkül nem élhetek.
Eldőlt, hol lesz a végső csata, ahol a két sereg összecsap egymással. A régi mágia is felemelkedik, és megköveteli magának mindazt, ami jár neki.
Nincs más választásom, mint rohanvást összerakni a mozaikdarabkákat, hogy megmentsem a férfit, akit szeretek, és a tündér és ember barátaimat, akik még az életemnél is fontosabbak.
Két világ. Egy kiválasztott. Vajon mi lesz a végkimenetel?
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer trilógiájának befejező kötete az eddigieknél is több izgalmat és vágyódást ígér. „Szerelemben és háborúban mindent szabad.”