Lucy Score: Amit ​sosem fedünk fel (Knockemout 2.)

   Miután befejeztem az Amit sosem feledünk című könyvet, ami meglehetősen tetszett is nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi sül ki a folytatásból. Lucy Score visszarepített minket a az imádnivaló kisvárosba, Knockemoutba, ahol ezúttal a "jófiú", Nash Morgan és a rejtélyes Lina történetét ismerjük meg. A könyv tartalma és a külseje jól illeszkedik a sorozatba. Ez a rész is nagyon harmonikus külsejű (megjelent nagyon szép és egységes élfestéssel is), ráadásul szintén féltégla. (Lassan tüzépet nyithatok otthon).

    Az első rész Naomi és Knox párosával olyan magasra tette a lécet, amit Lina és Nash dinamikája szerintem nem tudott megugrani. Míg az első kötetben a feszültség természetesnek hatott, itt néha azt éreztem, hogy a karakterek küzdenek a saját árnyékukkal. Nash, a rendőrfőnök, aki az előző rész eseményei után a poszttraumás stresszel viaskodik, egy sebezhetőbb hős, Lina viszont egy igazi rejtély. Egyértelműen sántikál valamiben, titkokat őriz, mégis a jó oldalon áll. Az ő jelleme azonban azért érdekes, mert végig önazonos határozott, és nem tér le arról az útról (vagy csak nagyon nehezen) amit magának kijelölt.

    Ami számomra egy kicsit "véleményes" pont volt, az a szerelmi sokszög utóhatása. Lina korábban Knoxszal alkotta egy párt, és bár ez a múlté, mégis furcsa érzés volt látni, ahogy most a testvére barátjával, Nash-sel kerül közelebbi kapcsolatba. Nekem ez elég nagy red flag mg úgy is, hogy mindenki mindenkit elfogad és mindenki boldog.

    A történet felépítése hű maradt a Score-recepthez, erős romantika és egy sötétebb, krimis szál váltakozik. Azonban az egyensúly néha megbillent, voltak pontok, ahol a nyomozás elvitte a fókuszt, máskor pedig az erotikus jelenetek tűntek túlnyújtottnak, sőt, néha egyenesen erőltetettnek.

    Ennek könyvnek is nagy erőssége a közösség. Lina fantasztikusan simul bele a helyi "csajcsapatba", a barátságok alakulása pedig ugyanolyan szórakoztató, mint a románc maga. A kisvárosi feeling megint egyértelműen átjön, és nagyon szerethető a teljes közeg barátostól, bárostól és mindenestől.

    Összességében egy élvezetes, haladósan olvasható, érzelmes regény, de nálam Knoxék továbbra is tartják az első helyet.

Adatok:

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 640

Ford.: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:

A Morgan fivérek közül mindig is Nasht tartották a jó fiúnak: ő a megbízható rendőrfőnök, mindenkire kedvesen mosolyog, és ott segít, ahol tud. Azonban Nash épp egy lövöldözésben szerzett sérüléséből lábadozik, és az eset óta pánikrohamok és rémálmok kínozzák. Nem önmaga többé, de képtelen segítséget kérni a szeretteitől.
Kerüli az embereket, és ez épp kapóra jön új, dögös szomszédjának, Linának, aki szintén nem vágyik mély beszélgetésekre vagy tartós emberi kapcsolatokra, csupán feltűnés nélkül szeretné elvégezni a munkát, ami miatt a városba érkezett. Csakhogy találkozásuk első pillanatától kezdve mindketten tudják, hogy nagyon nehezen tudnak majd szimplán jó szomszédok maradni. Vajon Lina képes lesz ellenállni Knockemout bájának és Nash sármjának? És képesek lesznek megőrizni legféltettebb titkaikat egymás előtt – a titkokat, amelyek mindent tönkretehetnek?
Lucy Score második Knockemout-regénye legalább annyira humoros, izgalmas és szexi, mint az Amin sosem leszünk túl.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

T. J. Klune: Oly ​fényesen ragyogtunk

     Nagyon szeretem T. J. Klune regényeit, és gyűjtöm is őket. Nemcsak a történeteik különlegesek, hanem a magyar kiadások is rendkívül szépek. A borítók egységesen igényesek, és az Oly fényesen ragyogtunk esetében is remek munkát végzett Varga Balázs. Mégis, ez a kötet számomra kissé kilóg a sorból. A színvilága eltér a többi Klune-könyvétől, és valahogy maga az olvasási élmény is más volt.

    A legnagyobb csalódást talán az okozta, hogy a regény valójában inkább kisregény terjedelmű. Úgy éreztem, ez a történet bőven elbírt volna akár kétszer ennyi oldalt is. A benne rejlő érzelmi és erkölcsi kérdések, valamint a karakterek múltja és fejlődése megérdemeltek volna egy lassabb, részletesebb kibontást.

    Mindezek ellenére a könyv hamisítatlanul Klune-regény lett. Különleges történet, szokatlan alaphelyzet és emlékezetes szereplők jellemzik. A cselekmény szerint a világ végéig mindössze egy hónap van hátra. A pusztulás elkerülhetetlen, túlélők nem lesznek. Ebben a helyzetben Rodney és Don, az idős házaspár útnak indul, hogy teljesítsen egy számukra rendkívül fontos küldetést. A kérés eredetére azonban egészen a történet végéig nem kapunk választ, mert maga az utazás legalább olyan fontos, mint a cél.

    Az Amerikán átívelő utolsó kirándulás során a két férfi számtalan emberrel találkozik, és mindannyian másképpen viszonyulnak a közelgő véghez. Van, aki kétségbeesik, van, aki tagad, mások pedig minden erejükkel megpróbálják megélni az utolsó napokat. A regény egyik legerősebb üzenete éppen az, hogy élni kell, amíg lehet, és értékelni kell azokat az embereket és pillanatokat, amelyek valóban fontosak számunkra.

    Klune ezúttal sem kerüli el a súlyos társadalmi és erkölcsi kérdéseket. Többször szóba kerül a homoszexualitás elfogadása, az előítéletek hatása és az a küzdelem, amelyet sokan még ma is kénytelenek megvívni önmagukért és a szeretteikért. Ezek a részek természetesen simulnak bele a történetbe, és kifejezetten elgondolkodtatóak.

    A regény egy ponton váratlanul irányt vált, és végre feltárul az utazás valódi oka. Ekkor válik igazán fájdalmassá Rodney és Don története. Bár a titok egy része előre sejthető, a teljes igazsággal szembesülni mégis megrendítő élmény. Ugyanakkor éppen ezt a részt éreztem a leginkább elkapkodottnak. Itt különösen jól működött volna egy lassabb történetvezetés, több idővel és térrel a szereplők érzéseinek kibontására.

    Mindezek ellenére a könyv végére sikerült megsiratnom ezt a két szerethető férfit, a közös történetüket, sőt magát a világot is, amelytől búcsút kellett venniük. Számomra az Olyan fényesen ragyogtunk egyszerre T. J. Klune egyik legmélyebb és egyben legkapkodósabb regénye. Vannak hibái, és többet is ki lehetett volna hozni belőle, de ettől még szerethető, emlékezetes történet.

    A könyvet köszönöm a Galaktika Metropolis Media Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 208

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

A világ egy hónapon belül véget ér.
Egy fekete lyuk közeledik a Föld felé, és nincs menekvés.
Don és Rodney negyven éve élnek együtt. Egy életnyi szerelem, veszteség és közös emlék után most útra kelnek, hogy rendbe tegyék mindazt, ami félbemaradt.
Ahogy átszelik Amerikát, különös emberekkel találkoznak. Mindenki máshogy reagál a közelgő végnapokra. Ki tagadással, ki reménnyel, ki kétségbeeséssel – és vannak olyanok, akik az utolsó napokat is teljes szívvel élik meg.
Miközben az égbolt darabokra hullik felettük, Don és Rodney visszatekintenek közös életükre, és felteszik a kérdést:
Mit ér oly fényesen ragyogva elégni, ha semmi nem éled újra a hamvakból?

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Anya Omah: Dark ​Cinderella (Northern Royals 1.)

      A regény kezdete kifejezetten ígéretes. Az írónő érdekes világot teremtett, a felütés pedig elegendő feszültséget hordoz ahhoz, hogy kíváncsi legyek a folytatásra. Ennek ellenére a történetvezetés számomra meglehetősen lassúnak bizonyult. Többször is azt éreztem, mintha ködben úsznék. A cselekmény apró lépésekben haladt előre, miközben számos olyan helyzet adódott, amely lehetőséget kínált volna az események felgyorsítására. Különösen a nyitójelenet tűnt olyannak, amely drámaibb vagy határozottabb következményeket kívánt volna. Bár a történetben jelen van a feszültség és a konfliktus, ezek sokszor nem kapták meg azt a hangsúlyt, amely igazán emlékezetessé tette volna őket.

    Ezzel szemben az érzelmi szálak jól működnek. Sofia és a többi szereplő közötti kapcsolatok fokozatosan épülnek fel, és az érzelmi ív végig következetesen formálódik. A karakterek ugyan elsőre viszonylag egyszerűnek tűnnek, ám mindegyikük körül titkok és megválaszolatlan kérdések lebegnek. Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy Alva eltűnése csupán egy nagyobb rejtély része, azonban ebben a kötetben ezekre a kérdésekre még nem kapunk kielégítő válaszokat. A regény inkább csak résnyire nyitja az ajtókat a háttérben húzódó eseményekre, mintsem valóban betekintést engedne mögéjük.0

    A Dark Cinderella így elsősorban egy erős alapozó kötet benyomását kelti. Sok titkot felvezet, érdekes világot épít, és kellően felkelti az olvasó kíváncsiságát a folytatás iránt, ugyanakkor a lassú tempó miatt időnként nehéz fenntartani a kezdeti lelkesedést. A kötet azonban nagyon erősen függővéges, ami hatékonyan ösztönzi az olvasót arra, hogy kézbe vegye a sorozat következő részét. Bár az első rész számomra nem használta ki teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket, a folytatás iránt mindenképpen kíváncsivá tett, és remélhetőleg a következő kötetben a cselekmény is nagyobb lendületet kap majd.

    A modernkori kastélyos romantika kedvelőinek mindenképpen kellemes olvasmány.

Köszönöm a könyvet a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri 
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 428

Ford: Farkas Tünde

Fülszöveg:
Sofia
„Hirtelen megjelenése úgy ér, mintha jeges vízzel öntöttek volna le. Nem tehetek róla, de az arcom égni kezd, amikor találkozik a tekintetünk. Persze, ez szörnyen gyerekes reakció. Hiszen a herceg is csak hús-vér ember. Na jó, királyi vér. Gleccserkék szemét sötét pillák keretezik. A tekintete átható. Mintha egyenesen arra játszana, hogy ideges legyek, ami – akarva-akaratlanul – sikerül is neki."
Maximilian
„Ha nem engedte volna el a pillantásomat, valószínűleg még mindig bámulnám. A csinos arcát, a hatalmas szemét, amely mindig rabul ejt. Mint a mágnes. Minden túlságosan vonzó rajta. Persze, a külseje is. De nem csak az. Valami, amit nem tudok megnevezni, de amit valahogy olyan reménytelinek és szabadnak érzek. És ez még nehezebbé – sőt szinte lehetetlenné – teszi, hogy ellenálljak a vonzerejének."

A regény megvásárolható itt: Booklove

Michael McDowell: A ​gát (Blackwater-saga 2.)

  Michael McDowell Blackwater-sagájának második kötete, A gát, pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész letaglózó árvize után letettük. Perdido városa próbál magához térni a pusztításból, ám a fizikai újjáépítésnél sokkal izgalmasabb az a pszichológiai hadviselés, amely a Caskey család falai között zajlik. A regény legnagyobb erénye továbbra is az a kettősség, amellyel a szerző a békés, déli kisváros mindennapjait és a mélyben megbúvó eddig kiismerhetetlen horrort ötvözi.

    A történet motorja ebben a részben egyértelműen a matriarcha Mary-Love és a céltudatos Elinor hidegháborúja. McDowell mesterien ábrázolja, hogyan válik egy családi ebéd vagy egy ingatlanvásárlás stratégiai csatatérré. 

    Míg Mary-Love a hagyományos, manipulatív hatalomgyakorlás eszközeivel küzd, addig Elinor alakja körül továbbra is ott sűrűsödik az a megfoghatatlan, folyóvíz-szagú misztikum, ami már az első kötetben is titokzatos és némiképp erőszakosnak látszott.

    A címadó gát megépítése központi szimbólumként tornyosul a cselekmény fölé. Elinor ellenérzései már az első kötetben is átjöttek, de most azt is láthattuk, hogy a városlakók és a család szemében ez a biztonság és a haladás záloga, egy kísérlet a természet megzabolázására. Mégis végig azt érezzük, hogy a folyót nem lehet büntetlenül gátak közé szorítani.

    A regény tempója elég komótos, és a szerző hagy időt a karakterek fejlődésének, a feszültség egy pillanatra sem lankad. A horror nem annyira ijesztő most még (vagy még mindig) hanem egy lassan kúszó árnyék, amely néha váratlanul lecsap, emlékeztetve minket arra, hogy Elinor nem csupán egy különös idegen a városban.

    A kötet legnagyobb bravúrja, hogy képes fenntartani az érdeklődést egy olyan történet iránt, amelynek jelentős része látszólag hétköznapi eseményekről szó. McDowell stílusa olvastatja magát: a rövid fejezetek és a jellemábrázolások miatt nehéz letenni a könyvet. A gát nem csak egy átvezető rész, a következő fejezethez, hanem a konfliktusok elmélyítésének színtere, ahol a természetfeletti szál és a realista családregény végérvényesen összefonódik. Én biztosan folytatni fogom.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 336

Ford.: Wertheimer Gábor

Fülszöveg:

Bárcsak éhen halt volna abban a szállodai szobában! Az Alabama állambeli Perdido városka és a Caskey család matriarchája mindent kockára tenne azért, hogy uralma alá hajtsa menyét, a szépséges Elinort, aki elcsavarta a fia fejét, miután az kimentette az árvíz fogságából.
Azóta dúl a hatalmi harc a két nő között, és a titokzatos, a folyóhoz misztikus vonzalommal kötődő, démoni erejű ifjú hölgy áll nyerésre.
De mi történik, ha megépül a várost átszelő, kíméletlen sodrású folyó partjain a gát? Ki fizeti meg az árát, és miféle áldozatokat követelve? Mindig a legártatlanabbak vesznek oda?
Michael McDowell modern horrorklasszikusa, a Blackwater saga második kötetének város- és családtörténete szó szerint szívszaggató, és a hátborzongató déli gótika csáberejével ejti rabul az olvasói képzeletet.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen – Pokolba a szerelemmel!

   Bea Fitzgerald regénye, a Girl, Goddess, Queen első pillantásra egy hatalmas erős rózsaszín felhőnek tűnt számomra, amihez meglehetősen vegyes érzésekkel közelítettem. A borító és az élfestés nagyon egységes, látványos, mégis kicsit túl soknak éreztem ezt a magenta világot. Nem igazán az én ízlésem, ráadásul elsőre nem is éreztem különösebben kifejezőnek. Maga az alapkoncepció azonban kifejezetten érdekelt, az ókori görög mítoszok világa egyszerre tűnt trendkövető választásnak és izgalmas lehetőségnek. Szerencsére inkább az utóbbi lett belőle.

    Nem hiszem, hogy korábban olvastam volna Hádészról és Perszephonéról szóló történetet ennyire friss és karakterközpontú megközelítésben. A regény ugyan a klasszikus mítoszból indul ki, mégsem annak egyszerű újragondolása. Koré – a későbbi Perszephoné – egy elnyomó családi közegben nő fel. Anyja, Démétér a szeretet álcája mögé bújtatott elvárásokkal irányítja, apja, Zeusz pedig szinte teljesen tudomást sem vesz róla. Amikor egy előre elrendezett házasság réme fenyegeti, Koré megszökik az Alvilágba, ahol csellel ráveszi Hádészt, hogy segítsen neki eltűnni az Olümposz szeme elől. A történet innentől válik igazán érdekessé, Koré fokozatosan berendezkedik az Alvilágban, és közben lassan saját helyet is teremt magának a világban.

    Önmagában a cselekmény még nem lenne különösebben rendhagyó, bár kétségtelenül lendületes és szórakoztató. A regény igazi ereje sokkal inkább a karakterekben rejlik. Bea Fitzgerald merészen játszik a jól ismert szerepekkel és karaktertípusokkal: a kegyetlennek és hataloméhesnek ismert Hádész itt érzékeny, művészlélek férfiként jelenik meg, míg a hagyományosan ártatlan és törékeny Perszephoné egy kifejezetten erős, ambiciózus női főszereplővé válik. Ez a szerepcsere nemcsak izgalmassá teszi a történetet, hanem új értelmet is ad a mítosznak.

    A regény végig azt vizsgálja, mennyire vagyunk képesek kitörni az előre kijelölt szerepekből és sorsokból. Hádész és Perszephoné egyaránt megpróbál szembemenni azzal, amit a világ elvár tőlük, de ennek természetesen ára van.

    Közben maga a történet végig mozgalmas, színes és fordulatos marad. Különösen szerettem a humorát, valamint a két főszereplő kapcsolatának dinamikáját. Hádész afféle stabil pontként működik a regényben, míg Perszephoné szemmel láthatóan végigjár egy erőteljes fejlődési ívet: felnő, önállósodik és fokozatosan megtalálja önmagát. Ez a fejlődéstörténet nagyon markánsan végigkövethető.

    A mellékszereplők is emlékezetesek maradtak, még akkor is, ha nem mindegyikük vált szerethetővé. Démétér és Zeusz a bántalmazó, manipulatív szeretet szinte szoborszerű megtestesítőivé váltak, miközben például Sztüx kifejezetten közel került hozzám.

    A Girl, Goddess, Queen végül kellemes meglepetés lett. Nem csupán romantikus újragondolása egy ismert mítosznak, hanem egy identitáskereső történet is arról, hogyan lehet kilépni a mások által ránk erőltetett szerepekből. Könnyedebb hangvétele ellenére sokkal több rejlik benne, mint amit a rikító rózsaszín borító elsőre sugall.

    Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 480

Ford.: Frei.Kovács Judit

Fülszöveg:
    Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.
    Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.
    Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.
    Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.
    Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van…
    Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

    A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Laila Lalami: Álomhotel

   Ez a könyv tipikusan az, amit nem lehet a borítója alapján megítélni. Így utólag már azt mondom illik a történethez a megjelenése, de elsőre inkább egy nyaralós krimit hívott be a külalak. Ehhez képest nehéz megfogalmaznom mit is olvastam. A disztópia mint műfaj egyértelmű, bár talán annak inkább csak a felszínét érinti, hiszen a világépítése éppen egy picit ferdített a valóságon, sokat nem. Ráadásul nem a távoli jövőben játszódik, hanem a mostban. A moly ad hozzá egy sci-fi címkét is, ami igaz, de mégsem annyira markáns, talán amiatt, hogy mert a mű nem kifejezetten cselekményes. Emiatt számomra inkább kortárs szépirodalomként működött, amely sok ponton George Orwell 1984-ének modern újraértelmezését idézte. Én zsánerirodalmat nem keresnék benne, viszont ez egy rendkívül elgondolkodtató érdekes és összetett olvasmány a modern technika beépüléséről, az emberek digitális lábnyomáról, és az AI rejtett veszélyeiről. Meg úgy általában a társadalomról.

    Sara a regény főszereplője potenciális bűnelkövető. Nem tett semmi rosszat, de bizonyos múltbéli események, a kevésbé szabálykövető magatartása és az álmai arra engednek következtetni, hogy lehetséges veszélyforrást jelenthet a közösségére. Nagyon fontos a feltételes mód, mert a rendszer a megelőzésre és a szűrésre épül. Vagyis Sara alapvetően ártatlan. Az AI mégis kiszűri és egy börtönhöz hasonló intézménybe küldi visszatartásra 21 napra. Aztán a bent töltött idő egyre nyúlik, gyűlnek a negatív pontok, és úgy tűnik Sara a rendszer foglya marad.

    A történet fő dilemmája az, hogy milyen veszélyeket rejt az, ha egy rendszer minden titkunkat ismeri, és ellenőrzést gyakorol felettünk. Hol húzódik a határ a biztonság és az ellenőrzés között? Mennyire lehet igazságos egy olyan rendszer, amelyből hiányzik az emberi mérlegelés? De ennél sokkal többet is kérdez. Felveti, hogy a szabálykövetés, vagy a szabálymegtagadás visz-e előre. Hogy mi az, ami működteti a rendszereket, hol van benne a valódi biztonság kérdése, és hol az emberi gyarlóságé.

    Különösen izgalmas volt látni, hogy a mesterséges intelligencia milyen viselkedéseket érzékel veszélyesnek, és mit hagy figyelmen kívül. Sara „bűnei” valójában eltörpülnek maga a rendszer mellett, amely mégis zavartalanul működik tovább, mintha nem létezne fölötte valódi kontroll. A regény egyik legerősebb gondolata éppen az, hogy a technológia nem feltétlenül teszi igazságosabbá a világot. Az adat rengeteget megmutathat az emberekről, de soha nem lesz képes teljes képet adni róluk. Lalami azt is megmutatja, hogy a modern technika mögött ugyanazok az emberi gyarlóságok, hatalmi játszmák és félelmek húzódnak meg, mint korábban. A társadalom fejlődhet, a rendszerek modernizálódhatnak, de az emberi természet azonban alapvetően nem változik.

    A szereplőkhöz nem volt könnyű kapcsolódni. Sara és a mellékszereplők sem váltak igazán szimpatikussá számomra, ugyanakkor a regény végére szinte mindenki motivációját megértettem. A karakterek nem idealizált figurák, hanem hibázó, esendő emberek.

    Az Álomhotel nem kifejezetten akciódús regény, mégis rendkívül olvasmányos. Sokkal inkább a gondolatai és kérdései miatt válik nehezen letehetővé. Többször is megálltam olvasás közben, hogy átgondoljam az összefüggéseket és a könyv által felvetett problémákat. Emiatt nem volt gyors olvasás, de egyáltalán nem bántam. Ez szerintem abszolút az a regény, amelyre érdemes időt szánni.

Köszönöm az olvasmányt a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri 
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 420

Ford: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:

Egy nő küzdelme a szabadságért – egy közeljövőben játszódó rémálomban
Mi történik, ha már az álmainkat is megfigyelik?
És ebből egy algoritmus képes előre jelezni, milyen bűncselekményt követünk majd el a jövőben.
Amiért már most börtönbe zárnak…
Sara Husseint egy külföldi konferenciáról hazatérve a Los Angeles-i repülőtéren letartóztatják, mivel az álmaiból nyert adatok alapján közvetlen fenyegetést jelent arra, akit a világon a legjobban szeret: a férjére. Sara hirtelen egy börtönben találja magát, ahol minden mozdulatát és gondolatát megfigyelik, kiértékelik, és ezek alapján döntenek arról, mikor szabadulhat.
Már ha szabadulhat egyáltalán.
Ám egyszer csak olyasmi történik az intézményben, aminek a hatására Sara válaszút elé kerül: továbbra is tartsa be a szabályokat, vagy lázadjon fel a rendszer ellen, amely megfosztotta a szabadságától és az álmaitól.
Az Álomhotel egyszerre feszültséggel teli disztópia és mélyen emberi történet arról, kik vagyunk, és mit jelent valóban szabadnak lenni. Kísérteties vízió az emberi méltóságról egy olyan társadalomban, ahol a hatalom korlátozás nélkül használhatja fel a saját céljaira a technológiát. Margaret Atwood, George Orwell, Kazuo Ishiguro rajongóinak kötelező olvasmány.

A regény megvásárolható itt: Booklove

Amber Hamilton: Hét ​halálos tövis

   Amber Hamilton Hét halálos tövis című regénye már első pillantásra is különleges benyomást kelt. A sötét, kontrasztos fedlap tökéletesen illik a történet komor és baljós hangulatához, miközben az élénk, szinte vibráló élfestés elsőre meglepő ellentétet alkot vele. Mégis éppen ez a kettősség teszi igazán emlékezetessé a kötet megjelenését: egyszerre gyönyörű és nyugtalanító, akárcsak maga a történet. Ritkán találkozni olyan fantasyval, amely külsőre és belsőre is ennyire egységes atmoszférát teremt.

    A Hét halálos tövis alapvetően Hófehérke-retelling, ami önmagában is izgalmas választás, hiszen regényes feldolgozásban ritkán találkozni ezzel a mesével. Ugyanakkor Amber Hamilton nem áll meg egyetlen mese újramesélésénél. A történetben felsejlenek a Csipkerózsika és a Szépség és a Szörnyeteg motívumai is, miközben az akadémiai közeg és a karakterdinamika időnként egy modern fantasyvilágot idéz meg, amely enyhén Harry Potter-fanfiction hangulatot áraszt – a szó legjobb értelmében. Ez a nosztalgikus, mégis friss légkör sokat hozzátesz az olvasási élményhez, és kifejezetten szerethetővé teszi a regényt.

    A történet középpontjában Rose herceg és az árva Violet állnak. Aragoa királyságát egy rendkívül hatalmas királynő uralja, akinek Vadásza nem más, mint saját fia, a halálos szépségű és veszélyes Rose. A herceg egy nap azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Violetet, mielőtt a rózsájáról lehullanának a tövisek. A lány azonban titkokat rejteget, ráadásul maga is mágikus erővel rendelkezik, így a küldetés korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre látszik. A két főszereplő kapcsolata végig tele van feszültséggel, bizonytalansággal és érzelmi játszmákkal. Ez a folyamatos „húzd meg–ereszd meg” dinamika remekül működik, mert egyik karakter sem válik kiszámíthatóvá vagy teljesen egyértelművé.

    A regény egyik legerősebb eleme maga a világépítés. Amber Hamilton részletes és hangulatos hátteret alkotott a Vandenberghe Akadémia, valamint Aragoa és Castelle királyságai köré. Bár utóbbiakból szívesen olvastam volna még többet, így is sikerült egy hideg, szürke és mérgező világot teremtenie, amelyet láthatatlan mágia és egy nem evilági gonoszság hálóz be. Különösen tetszett, hogy a történet nem fekete-fehér erkölcsi rendszerben gondolkodik: sokszor éppen azokban a szereplőkben lapul a legtöbb remény, akiket elsőre a legveszélyesebbnek vagy leggonoszabbnak hinnénk.

    A cselekmény végig lendületes marad, ritkán ül le, és amikor mégis lassabbá válik, annak mindig szerepe van a karakterek vagy a világ mélyítésében. A fordulatok sokszor váratlanok, és több alkalommal tényleg lehetetlen volt megjósolni, milyen irányba halad tovább a történet. A karakterépítés különösen erős, a szereplők döntéseinek súlya van, a fejlődésük pedig valóban hatással van a történet alakulására.

    A regény egyik legnagyobb meglepetése számomra Szent Gofrit volt. Maga az ötlet, hogy egy vízköpő legyen afféle háziállat vagy társ, már önmagában zseniális, de a karakter személyisége végtelenül szeretnivaló. Egyszerre vicces, cuki, harcias és különleges figura, akit gondolkodás nélkül hazavinnék, ha létezne.

    Bár Rose és Violet neve számomra elsőre kissé furcsának hatott, és nem feltétlenül illett teljesen a karakterekhez, ez volt talán az egyetlen apróbb dolog, amit nehezebben szoktam meg. Minden más nagyon gyorsan beszippantott. Összességében a Hét halálos tövis egy különleges hangulatú, sötét és izgalmas fantasy, amely ügyesen ötvözi a klasszikus mesék elemeit a modernebb akadémiai fantasyk világával. Egyszerre gótikus, romantikus és baljós történet, tele titkokkal, mágiával és emlékezetes karakterekkel.

    Köszönöm szépen a könyvet a Cartaphilus Könyvkiadónak és a moobius_hu-nak.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 528

Ford.: Gruber Katalin

Fülszöveg:

Aragoa elátkozott királyságában a mágikus képességek büntetése halál.
Ez alól még az elit számára fenntartott Vandenberghe Akadémia tanulói sem kivételek. Amikor Viola Sinclair halálos árnymágiája lelepleződik, a királynő új küldetést ad orgyilkosának, és egy új elátkozott tetoválást: héttövisű rózsát, amelynek tövisei azt a hét napot jelölik, amely alatt végeznie kell Violával. Ha nem teszi, ő maga fog meghalni.
Az orgyilkos Roze Roquelart – királyi herceg, az akadémia beképzelt hallgatója, akit Viola mindenki másnál jobban utál. Roze-nak örvendeznie kellene, hogy végre végezhet a lánnyal, ám fontosabb neki Viola varázsereje, mint a halála. Ezért hajlandó megkímélni az életét, sőt úgy tenni, mintha eljegyezné.
Bár Viola elkerüli az azonnali halált, egyáltalán nem biztos, hogy túléli a Roze által ajánlott alkut. Együtt kell megküzdeniük az elpusztításukra törő erőkkel, feltárniuk a királyság sötét titkait, és számot vetni a köztük kialakuló, lehetetlen vonzalommal. Vajon engednek mélyről feltörő vágyaiknak, még ha ez Aragoa pusztulását és talán mindkettejük halálát is okozza?
Amber Hamilton modern, komor tündérmeséjét lehetetlen letenni.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban!

Brittney Arena: A Dance of Lies – Hazugságok tánca

   „A Dance of Lies – Hazugságok tánca” első pillantásra is különleges könyv. A borító és az élfestés együttese rendkívül hangulatos, még akkor is, ha kissé túldíszítettnek érződik. Ennek ellenére nem csupán a külseje miatt maradt emlékezetes számomra, mert a történet jóval többet nyújt egyszerű látványnál. Összességében tetszett a regény, bár vegyes érzésekkel zártam az olvasást, mert volt egy fontos rétege, ami számomra nem működött igazán.

    A történet világa különösen erős atmoszférával rendelkezik. A keleties hangulat, a paloták, az intrikák és a sejtelmes környezet sokszor az Ezeregyéjszaka meséit idézte fel bennem. Ez a fűszeres, titokzatos világ nagyon egyedivé teszi a regényt, és számomra egyértelműen ez volt az egyik legnagyobb erőssége. Emellett a tánc szerepe is kiemelkedő: ritkán olvasni olyan fantasyt, ahol a mozgás és a tánc ennyire központi jelentőségű lenne. Ez sokat adott a történet hangulatához és különlegességéhez.

    Mivel ez az írónő első könyve, érződik rajta némi túlírt jelleg. Nem unatkoztam olvasás közben, de főként az elején nehezen haladtam vele. A politikai viszályok és a lassabb, inkább elméleti építkezés viszont nem zavartak, sőt kifejezetten tetszett, hogy nem egy hagyományosan akcióközpontú fantasyval van dolgom.

    A főszereplő, Vasalie alapvetően izgalmas karakter. Tetszett benne, hogy tisztában van a saját hibáival, próbál szembeszállni a rá erőltetett parancsokkal, és elég intelligens ahhoz, hogy ellenálljon a manipulációnak. Ugyanakkor az őszinteséggel komoly problémái vannak, és valahogy mégsem állt össze teljesen a személyisége számomra. Hasonló érzésem volt Antonnal kapcsolatban is. Eleinte kifejezetten felszínesnek tűnt, később ugyan próbált mélyülni a karaktere, de ez számomra nem történt meg eléggé ahhoz, hogy igazán megszeressem vagy megértsem őt. Pedig nálam nagyon ritka, hogy egy fontos szereplőhöz ennyire ne tudjak kapcsolódni.

    Érdekes módon Illian sokkal árnyaltabb karakter lett, mint Anton, pedig ő gyakorlatilag a történet gonosza. Bár kegyetlen és manipulatív figura, mégsem tudtam gyűlölni. Inkább kíváncsian figyeltem az intelligenciáját, az előrelátását és a játszmáit. Emiatt kissé zavarba ejtő volt az olvasási élmény, hiszen a negatív karakter sokkal összetettebbnek érződött, mint a férfi főszereplő.

    Összességében a regény számomra egy erős hangulatú, különleges fantasy lett, amelynek világépítése jóval erősebb, mint a karakterábrázolása. Ezt sajnáltam a leginkább, mert a történet atmoszférája és alapötlete nagyon ígéretes. Minden hibája ellenére élveztem az olvasást, és kíváncsi vagyok arra, hogyan fejlődik tovább az írónő. Várom a folytatást.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 624 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

„Nem vagyok toronyba zárt hercegnő.
Árnyék vagyok.”
Vasalie Moran egykor Illian király udvarának táncosa volt – míg egy cellában nem találta magát, egy olyan bűnért, amelyet nem követett el. Miután túlélte a börtönben töltött éveket, hirtelen ismét a király elé rendelik. Illian alkut ajánl neki: ha kémként szolgálja őt a királyi találkozón, utána szabadon engedi.
Ahogy az uralkodó parancsai egyre véresebbé és kegyetlenebbé válnak – a lány pedig kénytelen elárulni és bántani a hozzá közel állókat – rájön, hogy a szörnyeteg, akit szolgál, talán csak alattvalója egy még nagyobb szörnyetegnek…
Miközben a világ, amelyet ismert, összeomlani készül, a volt táncos kénytelen szövetséget kötni Illian testvérével és legnagyobb ellenségével, Kelet hírhedt királyával.
Ahogy a két fivér közötti viszály elhatalmasodik, és ő két tűz közé kerül, múltjának rettenetes igazsága napvilágot lát. És ha túl akarja élni ezt a kalandot, el kell döntenie, kiben bízik, kiért harcol, és mennyit hajlandó feláldozni a lelkéből.
Brittney Arena első magyarul megjelenő regénye egy lenyűgöző romantikus fantasy a szívfájdalmat követő reményről, titkokról, árulásról és szabadságvágyról.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgy  ár webáruház

Lucy Score: Amin ​sosem leszünk túl (Knockemout 1.)

    Őszinte leszek: amikor először kezembe vettem Lucy Score Amin sosem leszünk túl című regényét, az jutott eszembe, hogy ez a kötet tökéletesen alkalmas lenne önvédelmi eszköznek vagy kézifegyvernek is. Valahogy elszoktam már a monumentális, 600 oldal feletti romantikus regényektől, úgyhogy forgattam egy darabig, mielőtt belekezdtem. Mondjuk a külleme annyira bájos és hívogató, hogy sokáig nem tudtam neki ellenállni.

    Végül aztán azon kaptam magam, hogy észrevétlenül elszaladt velem az a több mint 600 oldal. Meglepő módon Knockemout városa simán elbírta ezt a terjedelmet. Nekem a regény legfőbb értéke maga a kisváros volt.

    A történet a népszerű grumpy/sunshine dinamikára épít, a klasszikus „szökött menyasszony kontra morcos remete” felállásban. Ez az alaphelyzet akár elcsépelt is lehetne, de Lucy Score-nak sikerült megtöltenie élettel. Itt van Naomi, a főhősnőnk, aki a tipikus „jó kislány”: mindig mindenki másnak segít, akkor is, amikor a saját élete épp porig ég. Amikor a zűrös ikertestvére miatt egy idegen kisvárosban ragad pénz, autó és terv nélkül egy újdonsült unokahúggal, annyira szerencsétlen és kiszolgáltatott, hogy legszívesebben azonnal megölelnénk.

    Aztán ott van Knox. Ő az a tipikus Dulifuli törpe (na jó, inkább egy szakállas óriás), egy bártulajdonos borbély, aki elől minden jóérzésű nő menekülne, valahogy mégis hihetetlenül aranyos. Bevallom, néha fogalmam sem volt, mitől működik a karaktere, mert alapból borzasztóan bosszantott az állandó kifogáskeresése és az a megmagyarázhatatlan kockázatkerülése. Végül is egy ereje teljében lévő fiatal férfi, te jó ég!

    A kémia viszont közte és Naomi között vitathatatlan. A szócsatáik viccesek, élesek és annyira élvezetesek, hogy emiatt tényleg nehéz letenni a könyvet – egyszerűen olvastatja magát.

    Bár a cselekmény fordulatos, tele van krimibe illő jelenetekkel és családi drámával, nekem mégis az amerikai kisvárosi miliő vitte el a hátán a show-t. Imádom ezt a hangulatot az összes kotnyeles, pletykás lakójával, a barátságos helyszínekkel és az összetartó közösséggel. Ez az atmoszféra annyira beszippantott, hogy még Knox bunkóságai felett is szemet hunytam, mert láttam, hogyan reagál rá a környezete. Bár a végén a krimis szál egy kicsit elvitte a fókuszt a romantikáról, az utolsó oldalakon végül minden a helyére került.

    Külön kiemelném, hogy Knox barátai és a kutyája Waylon abszolút ellopták a szívemet. Olyannyira, hogy már most rettentően kíváncsi vagyok a többi fiú történetére is a sorozatban.

    Összességében ez a regény egy igazi napsugár a szívnek. Bár érint nehezebb témákat is ,mint a gyász, a testvéri szeretet bonyolultsága vagy az önfeláldozás, mégis egy könnyed, derűs olvasmány maradt. Tökéletes választás egy laza, nyári kikapcsolódáshoz.

Adatok:

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 656

Ford.: Bótyik Bettina Zora

Fülszöveg:

Knox örömmel játssza a rosszfiú szerepét, az életét pedig épp úgy szereti, mint a kávéját: magában. Egyedül basset houndját, Waylont tűri meg maga mellett. Knox ki nem állhatja a drámát, még akkor sem, ha az egy szökevény menyasszony formájában kopogtat az ajtaján.
Naomi persze nemcsak úgy elszökött az esküvőjéről, hanem mentőmisszióra indult, hogy kiszabadítsa rég látott ikertestvérét Knockmeutból, ebből a bárdolatlan városkából, ahol a vitákat hagyományos módon rendezik: némi ütlegeléssel és pár korsó sörrel. Többnyire ebben a sorrendben.
Azonban Naomi pechjére gonosz ikertestvére semmit sem változott az elmúlt években. Tina rövid úton meglovasítja testvére autóját és pénzét, cserébe viszont valami teljesen váratlan dolgot hagy rá: egy unokahúgot. Naomi így pénz, autó, lakás és munka nélkül ragad egy teljesen ismeretlen városban, ahol bónuszként egy vadóc 11 évesnek is a gondját kellene viselnie.
Knoxnak jó oka van rá, hogy ne bonyolódjon komplikált kapcsolatokba és ne kezdjen zűrös nőkkel. De miután Naomi élete épp lassított felvételben omlik össze előtte, legalább annyit megtesz, hogy kihúzza őt a csávából. Amint aztán Naomi összeszedi magát, visszatérhet nyugodt, magányos életéhez.
Legalábbis ez a terv – egészen addig, amíg valódi veszély nem üti fel a fejét.

Lucy Score lehengerlő romantikus komédiája az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Elena Fischer: Paradise ​Garden

Elena Fisher Paradise Garden című regénye látszólag egy gyorsan olvasható, gördülékeny, jól olvasható történet. Egy nagyon mai állapotkép egy csonka családról, és egy gyerekről, aki egy tragédia után elindul, hogy felkutassa az anyja múltját és megkeresse az apját. Az egész történetnek van egy semmihez sem hasonlítható, furcsán súlyos könnyedsége. Az elbeszélő Billie egy 14 éves kislány, aki saját kamaszhangján meséli el a történetét. Ez a hang néhol még gyermeki, máshol már egészen kiégett, korán öregedő, az élet viszontagságaira reagáló, koravén megszólalás, de mindenképpen sajátos.

Különös, kaleidoszkópszerű fénytörésben látja az édesanyját, és a mélyszegénység tüneteit mutató, számára mégis gazdag életüket. Ám a magyar nagymama beköltözésével ez az idill megfakul, és a betegség árnyékával a szigor, a belső családi konfliktus, az elhallgatás és a bigottság is bekúszik a küszöb alatt, ami végül tragédiához vezet. Ez azonban tulajdonképpen csak felvezetése egy szürreális utazásnak, amely során Billie nekivág, hogy felkutassa az apját. Mondanám, hogy szórakoztató a történet, de nekem inkább szorongást keltő volt. Mert minden bája ellenére ez egy rendkívül kemény könyv egy magára hagyott gyerekről.

Mentegethetjük a „szülőket” (tulajdonképpen csak egyiküket), de felesleges. Az volt a bajom ezzel, hogy egyébként ez egy teljesen általános jelenség ma Magyarországon (is). (Ha csak egy fikció, nem fáj annyira.) A terhekkel megküzdeni képtelen, mégis önmagát felelősnek gondoló szülő a szeretet nevében veszélyezteti a gyerekét anélkül, hogy ezt egyáltalán észrevenné. Lehet ezt jó szándékúnak látni, vagy szociális, illetve társadalmi problémaként értelmezni, és biztosan mind igaz is, de nekem mégis a felelőtlenség jut legelőször eszembe erről. Van egy elképesztő felelőtlenség az össztársadalomban a gyerekekkel szemben.

Persze senki sem úgy indul neki a szülőségnek, hogy majd nem teremti meg a biztonságos környezetet a gyerekének, mégis sokszor veszem azt észre, ahogy itt is, hogy a felnőttek előtérbe helyezik a saját boldogságukat, boldogulásukat a gyermekeikével szemben. Ez ebben a regényben a legvégén rajzolódik ki igazán, ahol az anya szabadságvágya fontosabbá válik, mint az, ami a gyereknek a legjobb. És ezt sem a képzelete, sem a szabadszellemű nevelés, sem Billie talpraesettsége nem tudta elfedni.

Nekem ez egy nagyon erős tükör volt a huszonegyedik századi szülőségről, női létről és szabadságról általában. A legnagyobb kérdés talán az volt benne, hogy ki fizeti meg a szabadság árát, és ki dönthet erről?

A történet nagyon mai, mégis Billie anyukája, Mariska és nagymamája miatt volt egy erős, kissé retro, hazai hangulata is. Elena Fisher nagyon jól ragadta meg a rendszerváltás után Németországba költöző, ott nehezen boldoguló, gyökértelen fiatal magyar anya helyzetét és lelkiállapotát. Nagyon érzékletesen ábrázolta a sehová sem tartozó, hazátlan és kapcsolatrendszer nélküli Billie magányát és identitásválságát, valamint a nagymama önfelmentését, a múlt hibái feletti felülemelkedését és a felelősségvállalás kerülését. Mindhárom nő egy nagyon speciális, mégis nagyon valós élethelyzetet jelenít meg, és azt is megmutatja, hogyan veszik el a különböző generációk között a megértés, a türelem és a szeretet.

Érzelmileg nehéz ez a történet, ugyanakkor fontos is. Megmutatja, hol ronthatjuk el, és hogyan találhatunk utakat ott, ahol nincsenek. Nem feltétlenül fog mindenkire rátalálni ez a történet, de akire igen, arra mély hatást gyakorolhat.

A könyvet köszönöm szépen a Helikon Könyvkiadónak.

Adatok:
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 324

Ford: Horváth Eve

Fülszöveg:
A tizennégy éves Billie ritkán hagyja el a külvárosi lakótelepet, ahol édesanyjával, Marikával él. Pénzük a hónap végére legfeljebb ketchupos tésztára elég, napjaik mégis tele vannak örömmel és varázslattal. Egy nap azonban váratlan vendég érkezik hozzájuk, Billie magyar nagymamája, és a lány hamarosan sokkal többet veszít, mint az anyjával töltött színes hétköznapokat.
Mivel több kérdést már nem tehet föl Marikának, Billie egyedül indul el öreg Nissanjukkal, hogy megkeresse az édesapját, és kiderítse, miért álmodik mindig a tengerről, ha még sosem járt ott.

A regény megvásárolható itt: Booklove

Dani Fromcsenko: A Láger bohóca

  Dani Fromcsenko: A Láger bohóca című regénye megrázó és különleges nézőpontból közelíti meg a holokauszt irodalmát. A történet középpontjában egy férfi áll, aki bohócként próbál túlélni egy koncentrációs tábor embertelen világában. A cím már önmagában is feszültséget hordoz, a nevetés és a halál közelsége olyan ellentétpár, amely végig meghatározza a regény hangulatát. Nehéz ügy volt számomra ez a könyv, mert van egy ösztönös ellenérzésem a bohócokkal szemben és a holocaust irodalmat is kerülök, de ez a regény valamiért nem hagyott békén. Egy idő után feladtam az elkerülést. A szöveg nagyon olvasmányos, és talán nem annyira megrázó első körben, mint amire számítottam ezért nem volt annyira kegyetlen olvasmány, de volt benne fájdalom bőven.

    A történet egy nagyobb időintervallumot ölel fel, de nem időrendi sorrendben. A szerző gyakran, szinte fejezetenként váltja az idősíkokat és sokszor a nézőpontkaraktereket is. Ez az ugrálás nem feltétlenül zavaró, sőt, sokszor feloldja egy-egy jelenet borzalmát az, hogy kicsit eltávolodunk tőle.

    Ugyanakkor van ez egész regényben egy nagyon szabálytalan ritmus, néhány fejezet rövid ciklusú, mások egész éveket ölelnek fel. Nekem ez időnként elsietettnek tűnt. Több esemény elharapott lett, főként az előtörténetben. Persze érthető ezekkel együtt is a cselekmény, de a történetmesélésbe belefért volna egy bővebb kibontás.

    A regény két fő szálon fut az egyik a háború utáni időre koncentrál, a másik a háború előtti és a haláltáborok világának időszakára. Meglepő módon azonban egyik sem könnyebb a másiknál. A háború utáni megkönnyebbülés nem jön el, a feloldás csak a végére történik, meg, de igazából nem oldódik fel semmi. Legalábbis a gombóc a torokban biztosan megmarad.

    A szerző érzékenyen és visszafogott eszközökkel ábrázolja a tábor mindennapjait, bár ezekből nem olyan túl sokat ad a regény (mondjuk én nem bántam, hogy a natúr borzalomból kimaradtam). Nem az aprólékos részletesség dominál, hanem az emberi lélek rezdülései: a félelem, a remény, az összetartozás és az önfeláldozás pillanatai. A bohóc figurája egyszerre jelképe a kiszolgáltatottságnak és az ellenállásnak. Aztán ez a figura megmarad és egészen más jelképpé válik. A tagadás, elfojtás, és maszkviselés szimbólumává válik.

    A regény külön erőssége a kontraszt: a cirkusz világa, amely a szabadságot, a játékot és a gyermeki ártatlanságot idézi, éles ellentétben áll a tábor, az emberi gonoszság, és maga az élet rideg valóságával. Ez az ellentét nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is erősen hat az olvasóra. A szerző nyelvezete gördülékeny, helyenként lírai, ami még inkább kiemeli a történet tragikumát.

    A Láger bohóca nem könnyű olvasmány, de fontos és mélyen elgondolkodtató mű. Olyan regény, amely nem engedi könnyen el az olvasót, és még sokáig velünk marad az utolsó oldal után is.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 320

Ford.:  Sándor Zoltán

Fülszöveg:

München, 1945. Max Fischer semmire sem emlékszik a koncentrációs tábor előtti életéből: sem a családjára, sem a foglalkozására, még a saját nevére sem. Csak az az elviselhetetlen, mániákus nevetés marad számára, amely mindig ott visszhangzik a fejében. Ez a nevetés Max egyedüli kapcsolata az elveszett múltjával.
Röviddel azután, hogy a szövetségesek felszabadítják a lágert, Max megismerkedik a gyönyörű és gazdag Alexandra Brecholdttal. Az egykori berlini színésznő befogadja Maxot, és gondoskodik róla, de van valami, amit fél elmondani neki: vagyona, túlélése – és a fia – titkát.
Ahogy Max emlékei lassan kezdenek visszaszivárogni, világossá válik, hogy a nevetés a kulcs régi önmagához. Max – most már a világ legviccesebb bohóca, Anonymus – fáradhatatlanul kutatja a nevetés eredetét, ezért a cirkusszal Dél-Amerikába utazik, hogy az ide menekült nácikkal barátkozva derítse fel szörnyű titkát.
Dani Fromcsenko különleges, cirkuszi tematikájú holokausztregénye egyszerre nyújt betekintést a történelem és az emberi lélek poklába.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Jenni Fletcher: Hogyan ​veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt

  Volt egy időszak az életemben amikor kifejezetten sok történelmi romantikus regényt olvastam, aztán egyszer csak ez abbamaradt, ma inkább a fantasyk felé húz a szívem. Ami nem azt jelenti, hogy időnként nem csábulok el, főként, ha a könyv fülszövege és megjelenése ilyen ígéretes. Nagyon tetszett nekem az egyedi élfestés (élszínezés) gondolata, mondjuk az enyémet nem készítettem el (még), de előbb- utóbb lesz kapacitásom egy kis kreatív alkotásra is. Mondhatni ez a könyv egy 2 in 1 megoldás, szórakoztató olvasmány és meditációs színező is egyben.

    Jenni Fletcher: Hogyan veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt regénye valószínűleg bonyolultabb című, mint amit a cselekmény maga megkíván. A regény a régenskori Angliába kalauzolja az olvasókat, egy elrendezett eljegyzés díszletei közé. Essie épp csak tizennyolc éves amikor megjelenik az életében a vőlegénye, akit szigorú és érzelemmentes apja jelölt ki számára. A lány korántsem érett még, ennek megfelelően vadóc néha kissé esztelen, de kifejezetten jószívű, kedves és igazságos szemléletű. Aidan, a gróf pedig hol ilyen, hol olyan, de neki sincs több kedve a házassághoz, mint a lánynak, azonban vannak kötelezettségei, amiknek meg kell felelnie. Kettejük eltérő érdekei hamar konfliktusokhoz vezetnek, amihez remek nyújtópontot ad Essie önfejűsége, a gróf intelligenciája, és Essie nagymamájának éleslátása. Szerettem nagyon a regény humorát. Főként a nagyit, de Aidan kissé kimért szarkazmusát is, amellyel például büdöskecsokrot küldött a menyasszonyának. De nagyon sok hasonló aranyos poén van a történetben.

    A cselekmény maga sodró lendületű, az egész regény párbeszédes, nem ül le maga a történet, de a szerző nem is szánt különösen sok időt például a környezetrajzokra. Nyilván aki ismeri a kort, vagy gyakorlottabb történelmi romantikus zsánerolvasó, az ismeri a környezetet, de azért jó lett volna egy kicsit szélesebb körű társadalomrajz, és a történelmi Anglia kicsit bővebb bemutatása. A Társaság szabályrendszeréből egész sokat kaptunk, nekem kimaradt pl a Vauxhall vagy egy bál, esetleg egy uradalom életének kicsit pontosabb leírása.

    A karakterábrázolás sokkal rétegzettebb, sőt szintem minden szereplő esetében tapasztalható valamiféle jellemfejlődés (kivéve talán Essie apját). Van néhány nagyon üdítő szereplő a regényben és izgalmas volt találkozni a Bridgerton széria egyik főszereplőjével a királynővel is.

    Összességében ez egy remek regény, haladós, olvasmányos és humoros, szerintem a történelmi romantikus regények rajongói nem fognak csalódni benne.

Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 336

Ford.: Balássy Fanni

Fülszöveg:
Miss Essie Cravent gyermekkorában eljegyzik egy fiúval, akivel csupán egyszer találkozott élete során, de akkor szörnyű benyomást tett rá. Időközben a gőgös, fekete hajú, kék szemű fiú vonzó fiatal férfivá cseperedik, és Denholm grófságának örököseként társaságszerte partiképes agglegénynek számít.
A két fiatal házasságkötésének napját már kitűzték, ám a temperamentumos Essie többről álmodik, mint hogy grófné legyen, és bármit képes elkövetni a vágyai beteljesítéséért. Egymás után szövi a terveket, ám a grófot keményebb fából faragták, mint először sejtette. És mialatt egyre csak telnek a hetek, maga is elbizonytalanodik: valójában miért is akarja elveszíteni a férfit?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Chloe C. Peñaranda: Perzselő sötétség

   Chloe C. Peñaranda Perzselő sötétség című regénye, a Nytefall-trilógia második része ismét bebizonyítja, hogy ez a sorozat nemcsak történetként monumentális, hanem fizikailag is. A Haldokló csillagok után azt hittem, már nem lehet tovább fokozni a méretet, de úgy tűnik, tévedtem. A könyv gyönyörű, elképesztően mutat a polcon, ráadásul szükség esetén kisebb súlyzóként is funkcionálhat.

    A viccet félretéve, most tényleg megküzdöttem az olvasással. Nem pusztán azért tartott sokáig, mert hatalmas terjedelmű kötetről van szó, hanem mert helyenként kifejezetten túlírt. Persze van az a pont, ami felett szinte minden fantasy elveszíti a feszességét, de itt sokszor maga a cselekmény sem indokolta ezt a méretet. Engem alapvetően nem szokott zavarni a lassú történetvezetés, sőt, szeretem, ha egy világ részletesen bontakozik ki, itt azonban időnként úgy éreztem, túlságosan is sokáig toporgunk ugyanazon érzelmi és narratív pontokon.

    Mindezek ellenére továbbra is nagyon szeretem Peñaranda világát. A vámpírokkal, tündékkel, isteni lényekkel és félistenekkel átszőtt univerzum még mindig az egyik legerősebb eleme a sorozatnak. A szerző kifejezetten kreatív világépítő, aki időről időre meglepő tulajdonságokkal ruházza fel a teremtményeit, miközben a romantikus szálakra is bőven fordít figyelmet.

    Ez a rész jóval lassabb és introspektívebb, mint az előző kötet. A történet többször visszatekint a múltba, elsősorban Nyte emlékein keresztül, ami sokkal közelebb hozza Éjhalált az olvasóhoz. Végre jobban érthetővé válnak a motivációi, a döntései és különösen a testvéréhez fűződő kapcsolata. A múlt darabkái lassan, szinte cserepenként építik fel Astraea és Nyte kapcsolatát, miközben Astraea is fokozatosan visszanyeri az emlékeit, és egyre tisztábban kirajzolódik a történet valódi képe. Az új szereplők, különösen az Égi Lények, tovább árnyalják ezt a világot, és egyre kevésbé egyértelmű, ki tekinthető valóban jónak vagy gonosznak.

    Számomra az egyik legérdekesebb aspektusa a sorozatnak pontosan ez a morális bizonytalanság. Bár Astraea elvileg a pozitívabb szereplő, mégis Nyte válik sokkal szerethetőbbé és emberibbé. Ez különösen érdekes koncepció egy olyan történetben, ahol a „főgonosz” valójában egy gyilkos szörnyetegként van definiálva, mégis kap egy vastag, érzelmileg működő réteget. Ezzel szemben a jónak látszó istenek, félistenek és égi lények sokszor egészen kegyetlennek és romlottnak tűnnek a csillogó felszín alatt.

    A cselekmény viszont időnként túl ködössé válik. Néha azt éreztem, hogy az érzelmi viharok teljesen háttérbe szorítják a konkrét konfliktusokat és csatajeleneteket, emiatt a történet elveszíti a fókuszát. Nyte és Astraea is rengeteget szenvednek, ami egy ponton már kissé megkérdőjelezte számomra az isteni hatalmukat és felsőbbrendűségüket. Ahhoz képest, milyen elképesztő erejű lényekként vannak bemutatva, meglepően gyakran kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe.

    Összességében még mindig nagyon szeretem ezt a trilógiát, és továbbra is kíváncsian várom a folytatást. Ugyanakkor ezt a részt már jóval kritikusabban olvastam, mint az első kötetet. Talán azért, mert az újdonság varázsa már elmúlt, és így sokkal jobban láthatóvá váltak a történet gyengébb pontjai is. Ettől függetlenül a Nytefall világának hangulata, karakterei és morálisan szürke szereplői még mindig bőven elég erősek ahhoz, hogy újra visszahúzzanak ebbe a sötét, romantikus fantasy univerzumba.

    Köszönöm szépen a könyvet a Cartaphilus Könyvkiadónak és a moobius_hu-nak.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 688

Ford.: Fehér Fatime

Fülszöveg:

Tündérként születtem, vámpírrá váltam, és egy számkivetett égi lény szárnyait viselem. Elátkozott szentháromság vagyok.”

Miközben Solanis világát egyre vészjóslóbb földrengések rázzák, és az egész birodalom minden eresztékében recseg-ropog, Astraea, a csillaghajadon továbbra is igyekszik visszanyerni elveszett múltjának emlékeit, hogy beteljesíthesse küldetését. Ezalatt Nyte, az Éjhalál a vámpírok fölötti irányítást próbálja megszerezni, ám ebben a vállalkozásban keresztezik egymást útjaik az öccsével, Drystannal.

Vajon létrejöhet-e a Fény és a Sötétség egyesülése, és meg tudja-e akadályozni, hogy Solanis vérbe és tűzbe boruljon? Megmentheti-e Astraea és Nyte szerelme a világot, és ha igen, vajon milyen árat kell fizetniük érte? Chloe P. Penaranda Nytefall-trilógiájának második kötete az eddigieknél is súlyosabb kérdések elé állítja hőseit, miközben a történet szálai egyszerre nyúlnak az ismeretlen jövőbe és az elfeledett múltba.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban!