Paula Lafferty: Guinevere – Az egykori és eljövendő királyné

    A borító alapján választottam ez a könyvet most, mert nagyon tetszett a grafikája, de nem számítottam arra, hogy egy ennyire vaskos kötetet kapok. Kihívás volt kézben tartani.

    A történet maga szintén nem vonzott elsőre, mert az Arthur mondakört annyira nem ismerem, és nem is áll hozzám közel. A fülszövegben azonban meglebegtetett időutazás felkeltette a figyelmemet, és végül ez bizonyult annak a pontnak, amely miatt kíváncsi lettem a történetre.

    A történet a jelenben kezdődik. Vera a nevelőszülei fogadójában dolgozik, miközben próbálja feldolgozni szerelme elvesztését. A gyász mellett édesapja betegsége is komoly terhet ró rá, így meglehetősen nehéz élethelyzetben találjuk a főszereplőt. Aztán egy nap különös vendég érkezik a fogadóba. Nem is akárhonnan: egyenesen a 7. századi Angliából.

    Ő Merlin, a híres varázsló, aki azért érkezett, hogy hazavigye Verát – pontosabban Guineverét. A lányt ugyanis egy halálos támadás után a jövőbe küldték, hogy megőrizze az emlékeit. Merlin most vissza akarja vinni őt a saját korába.

    Első hallásra meglehetősen képtelenül hangzik az egész, mégis meglepően jól működik. Van benne valamiféle belső logika, és mire Vera valóban visszakerül a múltba, én már teljesen elfogadtam a történet alapját. Innentől pedig egyre jobban magával sodort a regény.

    Talán az tetszett a legjobban, ahogyan a szerző a 7. századi Angliát megalkotta. Egyáltalán nem azt a komor, szürke középkori világot kaptam, amire előzetesen számítottam. A regény világa sokkal színesebb, vidámabb és misztikusabb, miközben mégis megmarad benne a korszak sajátos hangulata.

    Az Arthur-mondakör ismert szereplői is felbukkannak, de egészen más arcukat mutatják. Ismerősek, mégis újak. Arthur talán az egyetlen, aki valamennyire megőrizte azt a karizmatikus személyiséget, amelyet az eredeti legendákból hozzá társítok. A többiek azonban sokkal inkább a szerző saját elképzelése szerint formálódtak. Egy idő után pedig egyszerűen elengedtem mindazt, amit korábban tudtam vagy gondoltam az Arthur-mondakörről. Nem próbáltam összehasonlítani a regényt az eredeti legendákkal, hanem hagytam, hogy a mese magával vigyen. Azt hiszem, így sokkal jobban jártam.

    A cselekmény ugyan nem kifejezetten lendületes, mégsem volt unalmas, mert a világépítés nagyon izgalmassá tette. A szerző egy összetett, jól felépített mágiarendszert alkotott, és érdekes volt látni, hogyan illeszkedik egymáshoz a hétköznapi középkori élet és a mágia. A nyelvhasználat maga időnként túl rugalmasnak tűnt, és nem annyira illett a korhoz, de ezen átlendültem.

    A szereplők szintén sokoldalúak és szerethetőek, még akkor is, ha nem mindegyikük volt szimpatikus minden pillanatban.

    Vera kifejezetten erős főszereplő. Sokszor tűnt bizonytalannak, de amikor valóban fontos döntést kellett hoznia, kiáll azokért, akiket szeret, és képes volt helytállni a nehéz helyzetekben.

    Arthur időnként kifejezetten bosszantott. Ahogy azonban egyre többet tudtam meg a döntései hátteréről, egyre inkább megértettem, miért cselekszik úgy, ahogy. Merlin szerintem egyértelműen morálisan szürke karakter lett. Nem lehetett jónak vagy rossznak nevezni, és kifejezetten kedvelhető sem volt. Lancelot majdnem megszerezte nálam az abszolút kedvenc karakter címet, de végül Gawain vitte el a koronát. Ő lett az a szereplő, akit a legjobban szerettem.

    A történet főgonoszairól egyébként viszonylag keveset tudtam meg, de ez most nem feltétlenül zavart. 

    Ahogy közeledtem az utolsó oldalakhoz, egyre erősebb lett bennem az érzés, hogy nem zárulnak le szálak, és nem lesznek megoldva a problémák. Ezen dühöngtem is kicsit amíg rá nem jöttem arra, hogy tulajdonképpen egy trilógia első kötetét tartottam a kezemben. Hát… így már azért érthetőbb lett.

    Önálló kötetként is működik a történet, de természetesen rengeteg kérdés marad nyitva, és több szál is folytatásért kiált. Utólag már egyáltalán nem érzem problémának, hogy nem kaptam mindenre választ – inkább kíváncsivá tett.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 600

Ford.: Gruber Katalin

Fülszöveg:

A 22 éves Verának fogalma sincs róla, hogy mihez kezdjen az életével. Pincérnőként dolgozik, reggeleit pedig céltalan kocogással tölti, mintha egy bizonytalan jövő felé futna. Azt azonban álmában sem gondolná, hogy ez a jövő a régmúltban rejlik.
Az egyik nap furcsa figura tűnik fel a munkahelyén, azt állítva magáról, hogy ő Merlin, Vera pedig nem más, mint Arthur király hitvese, Guinevere királyné, akinek elfeledett emlékei mind a múltat, mind a jövőt megváltoztathatják. A lány hamarosan az elátkozott Camelotban találja magát, ahol számot kell vetnie szerepével: a legendák hűtlen királynéjaként a királyság elpusztítója lesz, vagy épp ellenkezőleg, annak megmentője?
Ahogy egy másik élet emlékei lassan mocorogni kezdenek benne, Vera az árulás, a hatalom és az összetört szívek hálójába gabalyodik. Arthur király – az idegen, akit most már a „férjének” nevez – hideg, fenyegető, Lancelot, állítólagos szeretője pedig gyengéd és barátságos. Ebben a legendákra és hazugságokra épült világban Verának választania kell aközött, aki volt és akivé lett, mielőtt a történelem megismételné önmagát.
A Guinevere – Az egykori és eljövendő királyné invenciózus módon meséli újra az Arthur-mondakört, és kelti életre a legenda egyik legizgalmasabb és leginkább félreértett karakterét.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban!

Tara Menon: Víz ​alatt

     Tara Menon bemutatkozó regénye egy viszonylag kicsi és vékony kötet, amely több súlyos témát is felölel. A megjelenése valahogy robusztusabbnak hatott a képeken, ezért engem megtévesztett: nagyobb könyvre számítottam. Bár nyilván nem a méret számít, mégis meglepett, amikor kézbe vettem.

    A történet főszereplője Marissa, egy cunami túlélője, aki mégsem él igazán. New yorki magányában, egy felszínes munkát végezve, családjától és barátaitól távol, kívülállóként tengeti a napjait, miközben várja a hamarosan lecsapó Sandy hurrikánt.

    A cselekmény két idősíkon fut. Az első 2004. december 24–26. között, a thaiföldi cunami idején játszódik, a második pedig 2012 októberében, közvetlenül a hurrikánt megelőző napokat dolgozza fel. A két idősík látszólag elválik egymástól, de a jelenben játszódó rész (vagyis a közelebbi múlt idősíkja) gyakran visszalép egy-egy bekezdés erejéig a távolabbi múltba. Emiatt a történetvezetés sem egyenes vonalú, a gyakori váltakozás pedig időnként megtöri az olvasás ritmusát. Ez persze lehet tudatos írói eszköz is, de mivel az atmoszférateremtés alapvetően a feszültségre épít, szerintem itt nem működik igazán jól.

    A hangulatteremtés amúgy zseniális. Fokozatosan áll meg a világ mindkét vihar előtt. Érezni lehet, ahogy elhalkul, lecsendesedik, és halálossá válik közvetlenül lecsapás előtt. Torokszorítóan fojtogató. Én még soha nem olvastam regényt a cunamiról, így különösen megrázó volt a közvetlenül előtte és az utána következő események nyers leírása. Tara Menon nem kozmetikázta a veszteségeket.

    A viharok és természeti katasztrófák mellett a gyászfeldolgozás problémája is fontos szerepet kap. Marissa a legjobb barátnőjét Arielle-t vesztette el. Látszólag Sandy érkezése tépi fel újra a sebeket, valójában azonban a veszteség folyamatosan jelen van. A gyász itt egy megkerülhetetlen kőtömb, amelyet a főszereplő sem elgörgetni, sem megkerülni nem tud. A nyolc éve hurcolt fájdalom egyre nagyobb teherré válik, és a mindennapjaira is erősen rányomja a bélyegét. Ráadásul a gyászhoz egy nagy adag bűntudat is társul.

    Nekem ez a téma mélyre hatolt, és azt kell mondanom, a szerző nagyon erősen ábrázolja az érzelmi oldalt, ráadásul a feloldásig – vagy legalábbis egy részleges feloldásig – is eljut. Sokat gondolkodtam közben a saját gyászfeldolgozásom útján is. Az természetesen teljesen más volt, mégis találtam benne hasonlóságokat. Talán ebben is jó ez a történet, segít kicsit strukturálni a gondolatainkat a saját veszteségeinkkel kapcsolatba.

    A két fővonal mellett megjelenik egy fontos harmadik is: a természetvédelem, amely nagyon jól lett felépítve. A főszereplő magabiztosan kommunikál az élő környezetről, rengeteg információt közöl, és nagyon jól hívja fel a figyelmet számos aktuális kérdésre. Nekem elképesztő volt az a mennyiségű, kissé random tudás, ami befért ebbe a vékony könyvecskébe a rájákról, papagájokról, korallzátonyokról, kihalt állatokról és még számos más természeti jelenségről.

    Egy kicsit Attenborough-san kezelte ezeket az információkat a szerző, és válogatás nélkül dobálta be őket a monológokba. Néha ez kifejezetten érdekes volt, máskor viszont túlzsúfoltnak éreztem.

    A szöveg egyébként főként monológ: Marissa E/1-es narrációban közvetíti a saját életét és érzéseit, viszonylag kevés párbeszéddel. Ettől még a regény haladós, jól olvasható, és sok benne az érdekes részlet.

    Ami nagyon tetszett a regényben, az egyben a hátránya is. Három erős témát dolgoz fel, és mindhárom önmagában is komoly figyelmet igényel. Ehhez képest szerintem ez egy kissé elsietett írás. Sok lehetőség lett volna még benne, ha a szerző egy kicsit lassabban és alaposabban építi fel a történetet és a szereplőket.

    Ezzel együtt is egy nagyon érdekes és elgondolkodtató regény volt, és biztos vagyok benne, hogy hallunk még a szerzőről.

    A könyvet köszönöm szépen a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:
Kiadó: Jelenkor
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 244
Ford: Farkas Krisztina

Fülszöveg:

2012-t írunk, New Yorkban mindenki a fenyegető Sandy hurrikánról beszél. Miközben az újságíró Marissa mindennapi köreit rója a Central Parkban és a manhattani utcákon, a közelgő katasztrófa előszele visszarepíti a gyermekkorába. Miután hatévesen elvesztette édesanyját, tengerbiológus apjával Thaiföldre költöztek, ahol megannyi új tapasztalatra és egy különleges barátnőre tett szert. Arielle-lel egész napokat töltött a homokos parton fekve, a korallzátonyoknál búvárkodva, vagy épp a fenséges rájákat lesve. Egy nap azonban a kincsekkel teli óceán pusztító haragra gerjedt – Arielle a 2004-es cunami áldozata lett. Főhősünkben csak a hurrikán nyomasztó hírére tudatosul, hogy máig nem dolgozta fel barátnője halálát.
Tara Menon különös hangulatú regénye olyan, akár a tenger: varázslatos elmerülni benne, ugyanakkor veszélyes mélységeket rejteget. A Víz alatt megindító történet gyászról, barátságról, lelki gyógyulásról, valamint arról, hogy a természet hatalmasabb az embernél.
„A gyász titok. A gyásznak súlya
van. A gyász láthatatlan, de mindenhol
ott van. A gyász kiszorítja
belőled a levegőt."
TARA MENON egyetemi adjunktus a Harvard Angol Tanszékén. Írásai jelentek meg többek között a New York Times Book Review és a Paris Review hasábjain. A Public Books szépirodalmi rovatának társszerkesztője. Indiában született, Szingapúrban nőtt fel, majd tíz évet töltött New Yorkban. Jelenleg Cambridge-ben (Massachusetts) él.
A Víz alatt az első regénye, mely idén tavasszal látott napvilágot, s a magyar kiadással egyidejűleg több mint húsz országban jelenik meg.A regény megvásárolható itt: Booklove

Marlen Haushofer: A fal

    Nem mondanám, hogy rossz olvasmány volt, sőt, az alapötlete és az a világ, amelyet Marlen Haushofer felépít köré, kifejezetten tetszett, mégsem tudtam igazán megszeretni. Furcsa leszek, mert ennek ellenére midnkét kiadott verzióban elolvastam. A korábbit két éve, de most hogy felfedeztem a kapszulakönyvtárat nekiálltam újra, hátha mást vagy többet ad, de még így sem nyert meg magának. 

A történet szinte teljes egészében egy monológ: a főszereplő naplószerűen meséli el az eseményeket, teljes magányban, miközben megpróbálja fenntartani a mindennapi életet egy zárt világban. Emiatt a szövegnek van egy monoton, lassan hömpölygő ritmusa. Értem, hogy ez tudatos eszköz: az olvasó is ugyanabba az egyhangúságba és bezártságba kerül, amelyben a főszereplő él. Csakhogy ez inkább távolságot teremtett, mintsem közelebb hozta volna a történetet.

    Nehezen kapcsolódtam a főszereplőhöz, főleg azért, mert a személyisége időnként kifejezetten taszító volt számomra. Ahogy a rokonairól beszél, ahogy szinte senkiről nem tud igazán jót mondani, és ahogy a múltbeli kapcsolatait értékeli, végig egyfajta keserűség és rosszindulat érződött benne. Nekem túl negatív személyiség, egy kicsit energiavámpír is. Persze a teljes elszigeteltség és a túlélés kényszere nyilvánvalóan megváltoztatja az embert, és talán éppen ez is a karakter egyik fontos része, de ettől még nem lett könnyebb megkedvelnem.

    A regény ráadásul kifejezetten kevés cselekménnyel dolgozik, ezért sokszor túl lassúnak éreztem. A hétköznapi tevékenységek, az állatok ellátása, a munka, az idő múlása kerülnek előtérbe, és ezekből áll össze a túlélés monoton rutinja. Van ebben valami nagyon nyomasztó, ugyanakkor időnként azt éreztem, hogy egyszerűen nem történik annyi, ami fenntartaná a figyelmemet.

    Ami viszont igazán meglepett, hogy a regény eredetileg 1963-ban jelent meg. Egészen más fénytörésbe kerül így a női főszereplő alakja és az egész történet hangulata. Egy olyan korszakban született, amikor a női szerepekről, a házimunkáról, a gondoskodásról és a társadalomban betöltött helyről egészen másképpen gondolkodtak. Éppen ezért érdekes volt figyelni, hogyan válik a teljesen hétköznapi, korábban talán természetesnek tekintett női tevékenység a túlélés egyik legfontosabb eszközévé. A főszereplő ugyanakkor ettől még végig különös, nehezen szerethető figura maradt számomra.

    Az állatokhoz való viszonya talán az egyik legérdekesebb része a regénynek. Miközben az emberekkel kapcsolatban meglehetősen keserű és távolságtartó, az állatairól gondoskodik, kötődik hozzájuk, és az ő életükért is felelősséget vállal. Mintha az emberi társadalomból való teljes kiszakadás után egy egészen másfajta kapcsolat válna fontossá: nem beszélgetésre, megértésre vagy társadalmi szerepekre van szükség, hanem egyszerűen arra, hogy gondoskodjunk egymásról.

    Engem leginkább mégis az zavart, hogy rengeteg kérdés maradt megválaszolatlanul. Mi ez a fal? Meddig tart? Mi történt a világgal? Kik maradtak életben, és miért? Miért éppen ő maradt meg? Tudom, hogy valószínűleg nem ezeken volt a hangsúly, és a fal akár sokkal inkább szimbolikus jelentést is hordozhat, mintsem egy klasszikus sci-fi rejtély része lenne. Mégis hiányérzetem maradt. Én szerettem volna valamiféle magyarázatot kapni, miközben a regény szándékosan nem adja meg ezeket a válaszokat.

    Talán éppen ez benne az érdekes: nem azt akarja elmesélni, mi történt a világgal, hanem azt, hogy mi történik az emberrel, amikor egyik pillanatról a másikra megszűnik körülötte minden, amit addig természetesnek vett. A társadalom, a kapcsolatok, a megszokott életforma és végül maga az emberi közösség is eltűnik, és marad a természet, a munka, a magány és a túlélés.

    Én azonban ettől még nem tudtam igazán közel kerülni hozzá. Érdekes volt,  néha kifejezetten elgondolkodtatónak, de érzelmileg távol maradt tőlem. Összességében inkább különös és gondolatébresztő olvasmányélmény volt számomra, mintsem olyan könyv, amit igazán szerettem.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 278

Ford.: Nemeskörty Harriet

Fülszöveg:

Egy harmincas éveiben járó nő az Alpokban arra ébred, hogy láthatatlan fal szigeteli el a külvilágtól. A területről nincs kiút, és kintről sem keresi senki, mivel odaát minden kővé vált. Ezentúl egy kutya, egy tehén és egy macska társaságában kell szembenéznie az újfajta élet kihívásaival.

„Azt a nőt, aki egykor voltam, még mielőtt a fal beépült az életembe, már nem ismerném föl. De az a nő is idegen, aki május tizedikén a naptárba följegyezte, hogy aznap leltár. Jól tette, hogy jegyzeteket készített, hogy az emlékezetemben újra életre tudjam őt kelteni. Jut eszembe, a nevemet se írtam még le. Már majdnem elfelejtettem, de jobb is így. Nincs senki, aki a nevemen szólítana, akkor meg minek?”

Marlen Haushofer osztrák írónő (1920-1970). Már harmincéves korában elnyerte az egyik legnagyobb irodalmi díjat, majd az Osztrák Állami Nagydíjat is. Írói stílusa és látásmódja nagy hatással volt a huszadik századi irodalomra. A fal alapján néhány éve a természet erejét és a belső magányt döbbenetes erővel ábrázoló – Magyarországon is vetített – film készült. A Nobel-díjas Elfriede Jelinek Haushofernek ajánlotta egyik művét. A szintén Nobel-díjas Doris Lessing szerint kevés lebilincselő regényről állítható ennyire biztosan, hogy kizárólag nő tollából származhat: „A fal a Robinson Crusoe női változata. Arról a heroikus szeretetről szól, amivel a mindennapok csekélységei felé fordulunk, amikor minden megsemmisülni készül körülöttünk.”

Haushofer sikerkönyvét méltatói a civilizáció kritikájaként, a mágikus realizmus és a belső fogság ábrázolásának egyik csúcsteljesítményeként emlegetik. Disztópikus regénye nem a szabadulás kereséséről, hanem a túlélés lehetőségeiről szól. Arról, hogy mennyi mindent képes szeretni az ember, ha már semmije, még neve sem maradt.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Liana Cincotti: Picking ​Daisies on Sundays – Százszorszépek

  Szupercuki, rózsaszín kis könyv, kicsit talán élénkebb és szebb is, mint az eredeti, angol nyelvű kiadás. Maga a történet is ilyen: szupercuki, könnyed kis valami.

Alapvetően egy nyári romantikus regény, különösebben nagy mondanivaló nélkül. Persze van egy mélyebb rétege, valamivel komolyabb mondanivalóval, de nem feltétlenül akar ebben elmerülni.

A történet a mai New Yorkban játszódik, és fel is veszi annak ritmusát. Mozgalmas és könnyed, mint egy klassz, fiataloknak szóló nyári olvasmány – de ez egyben a hibája is. Illetve nem is feltétlenül hibája, egyszerűen csak nem több ennél.

A főszereplők, Levi és Dani, mindketten egyetemisták a húszas éveik elején. Gyermekkori barátok, akik egy gimnáziumba jártak, de Dani valamikor tizenhat éves kora körül elkezdett többet érezni a fiú iránt. Amikor a szalagavatón bevallotta az érzéseit, az nem összehozta, hanem négy évre elválasztotta őket. A hosszú hallgatás után egy véletlen hozza össze őket újra. Innentől indul a történet, és száguldva tovarobog egy álkapcsolat hátán a naplementébe.

Aranyos, az kétségtelen. Egy könnyed nyári románc két szimpatikus főszereplővel. Mindenki szép és tud öltözködni. Daninak van egy rakás önértékelési problémája és egy sor aranyos barátja, Levinek pedig egy édes családja – és ő egyszerűen tökéletes.

Emiatt nekem eléggé klisés volt. (Na jó, nem csak emiatt.) A szereplők nem voltak igazán jól rétegzettek. Levi végtelenül cuki, de valahogy mindenben olyan túl jó, túl szexi, túl helyes, túl sok. Emellett persze végtelenül szerény, ugyanakkor nagyon menő csajozógép is. Valahogy nem állt össze nekem a srác, és kicsit úgy éreztem, hogy a szerző többet szeretett volna markolni vele, mint amennyit végül sikerült.

A regény elég lendületes, bár nincs fullra telítve cselekménnyel. Az érzések, a szereplők és a párbeszédek egyszerűen tovább lendítik a történetet. Ízlésemhez képest kicsit sok volt a noname mellékszereplő, de egy idő után már nem számoltam őket, hanem egyszerűen átléptem a Martykon és Verákon. Nélkülük is teljesen érthető volt a történet.

Maga a szerző is fiatal és lendületes. Talán ez volt az oka annak is, hogy nem igazán oldotta meg a felmerülő problémákat, inkább csak átlapozta őket. Sem Sarah és Jeff története nem került igazán a helyére, sem a Dani és Levi közötti konfliktus nem lett rendesen kibeszélve. A kettejük közötti vonzalom pedig nem igazán lépett szintet, pedig egyikük sem volt már gimis.

A történet eredetileg magánkiadásban jelent meg, és szerintem ez látszik is rajta. Hiányzott belőle az alapos szerkesztés. Időnként a szerző kicsit túlgondolta az öltözködést, de összességében ez nekem még belefért a fiatalok gondolkodásmódjába, bár én valószínűleg máshová helyeztem volna a hangsúlyokat.

Alapvetően kedves és szórakoztató mű, szívesen olvasok még a szerzőtől, de számomra nem annyira maradandó ez atörténet.

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2026.
Oldalszám: 368 oldal

Fülszöveg:

Egy csokorba szedve
Daniella Daisy Maria mindig is szerelemre vágyott. Erre gondolt péntek esténként, amikor sorra nézte a romantikus filmeket, és arról ábrándozott, egyszer rá is rátalál a nagy ő. Arra viszont nem számított, hogy gyerekkori legjobb barátjába, Leviba szeret bele. Remegett a keze és hevesen vert a szíve, amikor együtt voltak. Azonban Levi nem viszonozta az érzéseit, ezért Daisy úgy döntött, örökre kitörli őt az életéből.
Négy évvel később, egy zsúfolt West Village-i bárban azonban újra ott áll előtte a fiú. Ugyanolyan tökéletesen, mint egykor. Talán a fények teszik, talán az, ahogy a haja lazán a homlokába hull, de a lány képtelen nemet mondani, amikor Levi arra kéri, játssza el a barátnőjét húga esküvőjén. Egy új esély a barátságukra és arra, hogy helyrehozza egy régi, elhamarkodott döntését? Hogyan is mondhatna nemet?!
A megrendezett romantikus pillanatok és a lopott pillantások közben felszínre törő, régi érzelmek viharában Daisy egyre inkább elbizonytalanodik. Akárhogy is próbálja, nem tud szabadulni a gondolattól: talán nemet kellett volna mondania…, hogy másodszor is megóvja a szívét.
Liana Cincotti első magyarul megjelenő, könnyed hangvételű regénye egy reménytelen romantikusról szól, aki bízik benne, hogy az igaz szerelem egyszer rá is rátalál.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Elizabeth Lim: Hamisított ​Sors

    Elizabeth Lim nekem tavalyi felfedezés, kicsit később ébredtem rá, mennyire szeretem a regényeit, de azóta annál éberebben keresem az új írásait. Egyszerűen imádom azt a finom, keleties meseszövést és atmoszférát, ami a fantasyregényeit jellemzi. Ráadásul a Menő Könyvek is megadja a módját: Lim regényeit valami meseszép kiadásban hozza.

    A „Hamisított Sors” is gyönyörű. Nagyon kompakt a megjelenése, az élfestés csodásan kiegészíti a fedlapot, és tökéletesen passzol a történethez. A hátsó borító sincs teletömve információkkal, szóval már külsőre is azonnal megfogott. Az pedig külön felüdülés volt számomra, hogy ez a történet egyrészes, nincs se előtte, se utána folytatása – legalábbis egyelőre –, így bátran olvasható önmagában. Szeretem a sorozatokat, de utálok várakozni, úgyhogy hurrá, most nem kell!

    A történet újra A'landiba, egy elképzelt, de hamisítatlan keleti mitológiára épülő világba visz, ahol a kissé középkorias ázsiai birodalom mellett létezik egy víz alatti királyság is, sellőkkel, sárkányokkal, kastélyokkal és szörnyekkel.

    Truyan egy szegény család legidősebb lánya, ezért apja eltűnése után a nyakába szakad két húga és a szerencsejátékfüggő édesanyja eltartásának gondja is. Látó, aki a tehetségét eltékozolva képeket hamisít, hogy a szűkös mindennapokban életben tarthassa a családját. Azonban a törvény határán egy idő után még a legügyesebb szélhámos is csapdába eshet. Truyan a törvény és az alvilág elől menekülve egy sárkányúr csapdájába esik, és hogy önmagát és a szeretteit megmentse, súlyos alkut köt. A tét nem kisebb, mint a sárkánykirály megbuktatása, amihez nemcsak látszatházasságot kell kötnie, hanem minden képességét ki kell aknáznia.

    Lim meseszövése olyan, mint egy keleti szőnyeg: színes, tele van érdekes motívumokkal és olyan apró részletekkel, amelyek fokozatosan bontakoznak ki, hogy végül élettelivé és lüktetővé varázsolják az összképet. Emiatt számomra minden Lim-regény egy fantasztikus utazás.

    A szereplők abszolút kedvelhetőek. Truyant Saigast komoly veszteségek érték. Szeretett édesapja eltűnt a tengeren, a családi házuk áldozatul esett az anyja függőségének, és neki már korán meg kellett tanulnia, hogy az élet nem fekete-fehér, a bűn útja pedig görbe, de jól fizet.

    Elang herceg egy látszólag sokkal kivételezettebb helyzetben lévő, gazdag sárkánynagyúr, de az ő élete is tele van veszteséggel és árulással. Mindketten éles, szúrós tüskékkel védik önmagukat, ami nemcsak sok feszültséget okoz, hanem rengeteg szarkasztikus párbeszédet is eredményez. Kettejük dinamikája már az első perctől ígéretes, a románcuk mégis lassan épül fel, és egyáltalán nem nyomja el a kalandot.

    A mellékszereplőket szintén nagyon bírtam, főként a vízidémont és a teknősöket. Magamtól sosem építettem volna rájuk semmilyen uradalmat, de nagyon jól működtek a regényben a teknős szolgálók és katonák. De tényleg!

    Összességében én csak jókat tudok elmondani erről a Lim-regényről is, és szívből ajánlom minden fantasyrajongónak.

    Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 92

Ford.: Hermann Alexandra

Fülszöveg:
Truyan Saigas nem szélhámosnak készült, de miután az apja eltűnt a tengeren, neki kell eltartania édesanyját és két húgát. Tehetséges képhamisítóként, Truyan képes megfesteni a jövőt, de még a varázsereje sem elég ahhoz, hogy újra egyesíteni tudja a családját, vagy hogy távol tartsa magától a gengsztereket, akik vérdíjat követelnek az anyja szerencsejátékban felhalmozott tartozásai miatt.
Mivel nem igazán van más választása, Tru házassági szerződést köt egy titokzatos sárkánynagyúrral, aki új kezdetet ajánl ahúgainak és az édesanyjának, az apja eltűnésével kapcsolatban pedig nehezen megfogható válaszokat kínál, ha hajlandó elkísérni őt elhagyatott tengeralatti palotájába. De ez még nem elég: csatlakoznia kell a rejtelmes nagyúr küldetéséhez, hogy beszivároghasson a zsarnoki sárkánykirály belső köreibe, és megfesse a jövőt, amivel olyan hatalmas felségsértést követ el, amely felforgatja mind a halandók, mind a halhatatlanok birodalmát.

Egy romantikus fantasy regény, amit A szépség és a szörnyeteg ihletett.

    A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Palotás Petra: Dacszövetség ​5. (Hamburgi regények 5.)

 Amikor hírét vettük, hogy készül az ötödik rész – ami azért nem volt éppen nagy titok, hiszen a negyedik kötet végén maga az írónő is említette –, bevallom, nem voltam teljesen meggyőzve. Az első négy rész számomra kerek egészet alkotott. A lányok történetei révbe értek, a titkok nagy része napvilágra került, a kapcsolatok rendeződtek. Hova lehet ezt még tovább folytatni?

    A párom, aki nálam sokkal elkötelezettebb rajongója a sorozatnak, természetesen gyártott néhány elméletet arról, hogy mi minden merre futhat még ki. Ő bizakodó volt, én inkább fanyalogtam. És végül egyikünknek sem lett igaza. Palotás Petra ugyanis pontosan tudja, mit csinál.

    A lányok – Katica, Frida, Sophie és Najuma – élete a negyedik rész végére nagyjából révbe ér. Kiderülnek a titkok, elrendeződnek a kapcsolatok, és ki így, ki úgy, de megbékél azzal, amit az élettől kapott. A történelem azonban nem áll meg csak azért, mert a szereplőink élete egy fontos fejezethez érkezett. Az első világháború pedig Hamburgot és az ott élők mindennapjait is alaposan felforgatja.

    Bár a hölgyek természetesen nem vesznek részt közvetlenül a harctéri eseményekben, a hátország nehézségei mindegyikük életére hatással vannak. Éhezés, bizonytalanság, veszteségek és félelem kerülnek a korábban megszokott békebeli mindennapok helyére.

    Nekem elsőre kifejezetten furcsa volt, hogy Palotás Petra a háborús időszakhoz nyúlt. Annyira békebeliek a történetei, hogy valahogy nem illett össze a fejemben ez a háttér azzal a világgal, amit az előző részekben megszerettem. Persze ez nem azt jelenti, hogy a regényei mindig napsütésesek, de valahogy eddig mindig éppen a háború előtt vagy után jártunk, soha nem igazán a kellős közepén.

    Féltem is egy kicsit attól, milyen lesz így a történet, hiszen ezekben a regényekben a keret legalább annyira fontos, mint maga a cselekmény. Aztán ahogy haladtam előre, a két világ szépen lassan összesimult. Bár néhol megrázó volt a háborúról olvasni, a történet mégsem veszítette el azt a pozitív, reményteli hangulatát, ami miatt annyira szeretem ezt a sorozatot.

    A cselekmény ráadásul akkor sem tud igazán leülni, amikor azt gondolnánk, hogy ennyi előzmény után már nem sok minden történhet. Szinte minden oldalon érkezik egy váratlan fordulat, egy fájdalmas veszteség vagy egy elhallgatott titok, ami újra és újra tovább lendíti a szereplők amúgy is eseménydús életét. Emiatt végig feszült figyelemmel drukkoltam a lányoknak: mikor miért és mikor kiért.

    Ha meg kellene neveznem azt a szereplőt, aki talán a legközelebb került hozzám, valószínűleg Fridát választanám. Ettől függetlenül mind a négy lányt nagyon megszerettem. Talán éppen az a legjobb bennük, hogy ennyire különbözőek. Más a személyiségük, más élethelyzetből érkeznek, másképp reagálnak a történésekre, mégis valahogy összeköti őket az a különleges kapocs, ami miatt együtt működnek igazán jól.

    A történet most is tele volt apró érdekességekkel és korabeli valós eseményekkel. Ezek nemcsak hitelesebbé tették a regény világát, hanem szépen ki is színezték a hátteret. Nagyon szeretem azt, ahogyan Palotás Petra megteremti a regényei hangulatát: ahogy élővé teszi a helyszíneket, és nemcsak megmutatja őket, hanem mesél is róluk.

    Az pedig végig érezhető, hogy Hamburg különösen fontos helyet foglal el az írónő szívében. Rengeteg szeretettel mesél erről a csodás kikötővárosról, és az embernek olvasás közben kedve támadna egyszer személyesen is végigjárni azokat az utcákat, tereket és helyeket, amelyeket a szereplők is bejárnak.

    A végén aztán egy apró csavarral Budapest is felvillan, és egy másik kedves helyszín is bekapcsolódik a történetbe. Kicsit összekapaszkodnak a történetek, és ez nagyon szép keretet ad Palotás Petra írásainak.

    Persze ettől egyáltalán nem lett könnyebb elengedni a Dacszövetséget és a négy lányt. Egy ilyen hosszú utazás után az ember már szinte ismerősként tekint a szereplőkre, és nehéz elköszönni tőlük. Mégis megnyugtató a tudat, hogy a szerző színes világában várnak még más történetek, más városok, más sorsok és újabb kalandok.

    És azt hiszem, az ötödik rész végére már én is belátom: jó, hogy nem nekem kellett kitalálnom, hogyan lehet folytatni. Én ugyanis biztosan nem találtam volna ki ezt. Palotás Petra viszont megtette.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2026.
Oldalszám: 384 oldal

Fülszöveg:

„Egy ízig-vérig csodálatos történetről beszélünk.” – Klodette világa

A sötét ég alatt

1914 júliusának utolsó napjaiban Hamburgon is végigsöpör a hír: kitört a háború. A kezdeti naiv eufóriát azonban hamar felváltják a zord, küzdelmes hétköznapok.

Az angol blokád miatt leáll a nemzetközi hajóforgalom, ezzel szinte halálra ítélve a Speicherstadtot. Sokan csődbe mennek, de Sophie, aki időközben a cégvezetés aktív tagja lett, nem hajlandó megfutamodni. Csakúgy, mint a Gasthof Paprikát üzemeltető Katica, azonnal reagál a gazdasági változásokra. Frida az orvosi diploma megszerzését követően rendelőt nyit a Gängeviertelben, ahol a terveikkel ellentétben a férje frontra küldése után egyedül kell helytállnia. Najuma eddigi fényes sikerét is beárnyékolja a háborús helyzet. Az ünnepelt sztár egyre ritkábban állhat színpadra az erősödő rasszizmus miatt, s ez a Christophfal való kapcsolatát is próbára teszi.

Hogyan vészeli át a négy barátnő a történelem egyik legsötétebb korszakát? Miként segítik egymást az éhínségben, a veszteségek feldolgozásában és az újrakezdésben? És milyen titkok kerülnek napvilágra?

Palotás Petra Az Év Könyve díjas írónő regényfolyamának ötödik, befejező része figyelemre méltó pontossággal tárja elénk a korabeli Hamburgot, és megosztja velünk a négy különleges fiatalasszony magával ragadó történetét.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Julie Johnson:The ​Wind Weaver – A szélfonó (A szélfonó 1.)

  Csinos darab – ez jutott először eszembe, amikor kézbe vettem a Szélfonót. És ez nemcsak a borítóra és az élfestésre vonatkozik, hanem úgy általában a könyv méretére és súlyára is. Az élfestése különösen tetszik, de maga a borító is szép és kifejező. A kötet hatalmas, és ez valahol jól is illik ahhoz a részletességhez, amivel a szerző felépítette a világát.

    A történet egy izgalmas helyzetből indul. Rhya, a féltünde, egy mágiagyűlölő birodalomban a katonák fogságában várja a halálát, amikor a főparancsnok váratlanul a védelmére kel. A sötét aurájú és hírű Sarló megszökteti a lányt, majd északnak indul vele, ismeretlen tájakon keresztül.

    A Szélfonó egyik legerősebb része egyértelműen a világépítés. A mágikus világot rengeteg érdekes lény lakja: óriási barlangi férgek, jégóriások és ki tudja, még milyen szörnyek leselkednek az emberekre és tündékre. Közben a mágiahasználók és az emberek között is véres háborúk dúlnak, birodalmak születnek és buknak el, a földet pedig egy titokzatos métely fertőzi.

    A mágiarendszer különösen érdekes volt. Engem valamennyire az Avatárra emlékeztetett, bár természetesen nem ugyanarról van szó. A négy elem örököseinek szerepe ráadásul már most sok lehetőséget rejt magában. A történet jelenlegi állása szerint közülük ketten csak kényszerből működnek együtt, a legfrissebben felfedezett örökös még használni sem tudja a képességeit, a negyedik pedig egyelőre fel sem bukkant. A világ tele van titkokkal, elhallgatásokkal és olyan dolgokkal, amelyekről még nem tudjuk pontosan, hogyan fognak összeállni. Talán éppen ezért sokkal jobban érdekelt a világ és annak működése, mint maga a cselekmény.

    A részletes világépítés ugyanakkor valamennyire a történet ritmusára is rányomta a bélyegét. A cselekmény alapvetően egyenes vonalú volt, nem igazán találkoztam benne nagyobb csavarokkal, és időnként emiatt kicsit lassabbnak éreztem. Ugyanakkor nem zavart különösebben, mert felvezető kötetként szerintem jól működött. Ráadásul már most látszik, hogy a folytatásban jóval összetettebbé válhat a történet, így kíváncsi vagyok, merre viszi tovább a szerző az egészet.

    A karakterek közül Rhya volt a kedvencem. Erős női főszereplő, nagyon bírtam a határozottságát és a tettrekészségét. Annak ellenére, hogy kivételezett helyzetben volt, nem viselkedett úgy, mint aki erre különösebben igényt tartana. Pennel viszont már jóval nehezebben barátkoztam meg: az idegesítően túlvédő és parancsolgató viselkedése miatt Rhya helyében én valószínűleg többször is hagytam volna a fenébe. Soren ezzel szemben végig érdekesebbnek tűnt számomra, mint Penn, bár kétségtelen, hogy ő az abszolút romantikus főhős-alapanyag.

    Összességében nekem tetszett a Szélfonó első része. Nem ez volt a legerősebb fantasy, amit olvastam, és a cselekmény néha lehetett volna lendületesebb, de a világépítés és a mágiarendszer bőven felkeltette az érdeklődésemet. Van benne potenciál, és egyértelműen kíváncsi vagyok arra, hogy a folytatás mit kezd majd az első részben felépített világgal és a sok elhintett titokkal.

    Köszönöm szépen a könyvet az PioneerBooksnak és a moobius.hu-nak.

Adatok:

Kiadó: PioneerBooks

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 592

Ford.: Fehér Fatime

Fülszöveg:

Anwyvn háború sújtotta földjén a Gyomlálás óta üldözik a mágiahasználókat. A félvéreket, mint Rhya Fleetwood, kérdés nélkül láncra verik és kivégzik, azonban a halála előtti utolsó pillanatban egy váratlan, titokzatos és foglyul ejtőinél is rémisztőbb megmentő jelenik meg. Új ellensége fogságában minél távolabb kerül otthonától, annál inkább rádöbben: valójában semmi sem az, aminek látszik – sem félelmetes fogvatartója, sem a birodalmat pusztító métely, sőt, ő maga sem.
Rhya ugyanis nem egy átlagos félvér. A mellkasán lévő Szigillum, és a szél, amelyet ösztönösen képes megidézni, azt jelentik, ő az Anwyvn-szerte szétszóródott négy lélek egyike, kiknek az a végzetük, hogy helyreállítsák a mágia egyensúlyát… vagy belehaljanak, miközben megkísérlik.
A benne rejlő erő uralása azonban csak a kezdet. Elrablója iránt táplált vágya éppolyan hevesen lángol, mint a mellkasában szorongó, kitörni kész vihar. Rhya választásra kényszerül: elfojtja a lángokat, vagy hagyja, hogy teljesen felemésszék őt.
Julie Johnson romantasyregénye kaland és mágia magával söprő örvénye.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Rebecca Yarros: Perzselő ​láng (Legacy 1.)

  A történet előzményét, a Legacy 0,5-öt korábban már olvastam, így kíváncsian vártam, hogyan folytatódik a Hotshot csapat története. Ez egyébként csak a második Rebecca Yarros-regényem, de a Legacy világa már az előző történetben felkeltette az érdeklődésemet.

    Ezúttal Harper és Knox történetét ismerjük meg. A két fiatal gyerekkoruk óta vonzódik egymáshoz, de kapcsolatukat Harper testvére, Knox legjobb barátja, Ryker hosszú időre tiltólistára tette. A sok évnyi elfojtás pedig nyilvánvalóan nem tett jót a helyzetnek – inkább egy szépen felépített érzelmi robbanószerkezetté változtatta.

    Yarros azonban nem elégedett meg ennyivel. Az érzelmi feszültséghez hozzátett két árva kisfiút, egy nevelőszülői kapcsolatot, néhány veszélyes tűzoltást, és közben a Legacy előtörténetébe is jobban betekintést enged. Elég sok dráma van tehát ebben a történetben, mégis valahogy sikerült úgy összedolgozni ezeket a szálakat, hogy a végeredmény számomra inkább kellemes és szórakoztató lett, mint igazán feszült.

    A szereplőket szerettem, még akkor is, ha néha úgy éreztem, hogy mindenki egy kicsit túlságosan tökéletes. Szép, jóképű, szexi, okos, izmos, ügyes… gyakorlatilag minden adott ahhoz, hogy tökéletes romantikus álompasik és álomnők legyenek. Néha viszont szívesen olvasnék már egy görbe lábú tűzoltóról, egy munkanélküli főhősről vagy egy kissé túlsúlyos pincérnőről is, pusztán azért, mert ők talán valamivel valóságosabbnak hatnának. Tudom, nem én fogom megváltoztatni a romantikus irodalmat, de időnként már nekem is sok ez a tökéletesség.

    Ettől függetlenül szerettem a történetet. A két kisfiú, Liam és James kifejezetten cuki volt, és a teljes Hotshot csapatot is könnyű volt megkedvelni. Még Nolan bizonytalanságát is érdekesnek találtam, különösen azt, ahogy a szülői szereppel próbált megbirkózni.

    A tűzoltós részek természetesen megadták a történetnek a szükséges izgalmat, de számomra ez elsősorban egy romantikus, családi és érzelmes történet maradt. Nem akart többnek látszani annál, ami, és talán éppen ezért működött olyan jól.

    Összességében a Perzselő láng számomra egy remek nyári olvasmány lett: könnyen olvasható, romantikus, érzelmes, egy kis veszélyes tűzoltással és természetesen rengeteg jóképű szereplővel.

    A Legacy világában szerintem még bőven van lehetőség, úgyhogy kíváncsi vagyok, merre viszi tovább Yarros a történetet. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozhatunk a Hotshot csapattal.

 Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 432

Ford.: Babits Péter

Fülszöveg:

Nem számít, hogy gyerekkorunk óta titokban szerelmes vagyok belé.Nem számít, hogy úgy teszünk, mintha az a bizonyos csók meg sem történt volna.
Nem számít, hogy az érzéseim mindent tönkretehetnek: barátságunkat, élete nagy álmát.
Mert még azelőtt lelépek, hogy ő megérkezne.
Ezek a gondolatok kavarognak Harper fejében, amikor úgy dönt, ideiglenesen beköltözik bátyja legjobb barátjának üresen álló a lakásába. Magához kell vennie két kisfiút, akiket a gyámügy máskülönben elválasztana egymástól, ám mivel a saját lakását épp elárasztotta a víz, azonnali vészforgatókönyvre van szükség. Knox Daniels háza megfelelő menedéknek tűnik, elvégre Knox még jó egy hónapig nem tér vissza, hogy újraalakítsa szüleik tűzvész által elpusztított tűzoltócsapatát. Minden tökéletesen alakul.
Egészen addig, míg a lakás tulajdonosa váratlanul be nem toppan, és a Harper és Knox között felcsapó lángok mindent pusztulással fenyegetnek.
Rebecca Yarros Legacy-sorozatának következő része egyszerre szívmelengető családi történet és tűzforró románc.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

       

L. J. Shen: Legvadabb álmaim szeretlek

 Az egyik legfurább című L. J. Shen-könyv volt, amit valaha olvastam. Kívülről is különleges, de alapvetően megy az Igazán őrülten szeretlekhez, úgyhogy az annyira nem volt meglepetés. Ennek a könyvnek talán kevésbé feltűnő a színe, de ugyanannyira izgalmas az élfestése és a borítója, mint a trilógia nyitókötetéé.

    A tartalma is meglepetés volt. Az előző rész kb. azt spoilerezte elő, hogy ez Dylan és Kieran története lesz, erre láss csodát, Rhyland Coltridge lett a főszereplő, a hím… khm… szóval a férfi escort. Első osztályú, nem szimpatikus kamugép. Hát, megmondom őszintén, húztam a szám.

    Dylan eléggé cuki, sőt, Gravityvel megerősítve abszolút álomfőszereplő. Erős női főhős, akinek mégis szüksége van némi oltalomra. Pimasz, önálló, határozott, de el tud törni. Gravity pedig egy cukornyuszi. Nagyon szerettem a nyitott kis személyiségét. Fogalmam sem volt, hogy hol lesz a helye ebben Rhylandnak, de a pasi felépítette önmagát. Ő most nekem kicsit mindegyik korábbi Shen-szereplő volt egyben (na jó, talán a Vágyak iskolája szereplőiből kevesebb volt benne), de elképesztően sok karakter jobb és rosszabb tulajdonságát hordozta, és mégis sikerült egyedi maradnia.

    Iszonyú jó a kettejük dinamikája a kiindulóponttól kezdve, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Az elején látszólag egyiküknek sincs semmije, és mégis. Dylannek van egy kislánya, aki felülírta az álmait, és jószerivel az egész életét is, így a világa egyetlen pontra szűkült. Rhyland hasonlóan járt, bár az ő világának epicentruma a pénz és a befektetőkre váró startupja. És mindketten elmennek a végsőkig, hogy biztonságban tudják a saját világukat. Képesek összefogni a nagyobb jó érdekében, még úgy is, hogy nem kedvelik egymást.

    Az enemies to lovers toposz mellett megjelenik a kamukapcsolat is, és én mindkettőt szeretem, mert mindkettő másként szabja meg az irányvonalakat, de a végük azért általában elég jól látszik. Ez a regény azonban némiképp eltért ettől, de Shen amúgy is ritkán marad a kijelölt úton. Nem akarom elspoilerezni a végét, majd megértitek, ha elolvassátok.

    Érdekes volt, ahogy a regény feltárta a családi titkokat, és a bántalmazás különböző formái közé tulajdonképpen egyenlőségjelet tett, hiszen egyik sem volt jobb vagy kevésbé megterhelő az elszenvedők számára. A könyv nagyon nyíltan beszélt az érzelmi következményekről és a kapcsolati devianciákról, amelyek a bántalmazás következtében alakulnak ki. De a romantikán (és a meglepően nyers erotikus részeken) túl is sok érdekes aspektusa volt a történetnek. Szerettem, ahogy bemutatta az egyedülálló anyák nehéz helyzetét, a New York-i szegényebb és gazdagabb társadalmi rétegek közötti különbségeket, illetve az elszegényedés fokozatait.

    Rhyland jól illeszkedett a közegébe. Nekem időnként nem is volt feltétlenül eléggé férfias, mégis a végére belenőtt a nadrágjába, főként Gravityvel szemben.

    A mellékszereplők közül örültem Row és Calla folyamatos jelenlétének, bár őket is egy kicsit más szűrőn keresztül mutatta most a történet. Bruce motivációját nem mindig értettem, Tucker borzalmas volt, Kieran pedig most is, mint mindig, az egyik kedvencem.

    A következő rész irányvonalai szépen megmutatkoznak, bár azt még nem tudom, hogyan fogom Tate-et elviselni az előzmények után.

    Alig várom, mert Shen mindig tud valami újat mutatni.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 544 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Mindentől meg fogja óvni a legjobb barátja kishúgát… önmagán kívül.
Rhyland Coltridge vagyok, egy igazi nőcsábász. És nem szégyellem. Dylan Casablancas pedig a tiltott gyümölcs, amely kétségkívül ínycsiklandó, ám akár csak egyetlen harapás halálos lehet.
Dylan egy egyedülálló anya, aki beköltözik az alsó szintre, hogy a bátyja manhattani lakására felügyeljen. Valamiért az egyik potenciális ügyfelem tévesen egy párnak hisz minket. A férfi családcentrikus üzlettársat szeretne, én a milliárdjait. Dylannek pedig egy nagydarab fickó kell, aki elijeszti a lúzer exét.
A kamujegyesség a tűzrőlpattant szomszéd lánnyal akkor változik igazán komplikálttá, amikor megízlelem azt a tiltott gyümölcsöt. Mit is mondhatnék? Az azonnali beteljesülés híve vagyok.
Megegyezünk, hogy elválnak útjaink, amint véglegessé válik a szerződésem. Mi az egyetlen gond ezzel? Az, hogy a lány talán magával viszi a szívemet is, amikor lelép.
L. J. Shen #1 Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző regénye egy szenvedélyes kaland, amelyből te se maradhatsz ki.A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Jenni Fletcher: A herceg nem jár egyedül

    Jenni Fletchert csak az idei évben fedeztem fel magamnak, de nagyon gyorsan előkelő helyet vívott ki a kedvenc szerzőim között. Ez különösen érdekes, mert az utóbbi években egyre ritkábban nyúlok történelmi romantikus regényekhez. Korábban ugyan az egyik kedvenc zsánerem volt, mára azonban jóval kritikusabb szemmel olvasom ezeket a történeteket. Fletcher könnyed humora, remek karakterei és természetes stílusa azonban pillanatok alatt megnyert magának.

    Bár „A herceg nem jár egyedül” önállóan is tökéletesen olvasható, lazán kapcsolódik a szerző korábban magyarul megjelent regényéhez. A két női főszereplő, Essie és Caro unokatestvérek, így mindketten felbukkannak mindkét történetben, ahogy a nagymama is. Emiatt a két kötet inkább egy közös világ részeként működik, és őszintén remélem, hogy Fletcher még nem búcsúzott el ettől a társaságtól. A mellékszereplők közül többen is megérdemelnének egy saját történetet.    

    A szerző egyik legnagyobb erőssége számomra továbbra is a hangulat megteremtése. A bálok, a szalonok világa, a végtelen hintóutak és a vidéki birtokok nyugodt légköre nagyon szépen idézik meg a 19. századi Angliát. Bár a történelmi háttér nem aprólékosan kidolgozott, mégis hiteles keretet ad a cselekménynek. Időnként ugyan felbukkan egy-egy modernebb szófordulat vagy szemlélet, ami kissé megtöri az illúziót, de ez szerencsére ritkán zökkent ki az olvasásból. A korabeli érdekességek természetesen simulnak bele a történetbe, így sosem érződik didaktikusnak.

    A párbeszédek ismét kiválóak. Az adok-kapok szóváltások szellemesek, élők és gyakran humorosak, a gördülékeny nyelvezet pedig kifejezetten lendületessé teszi a regényt. Fletcher jól érzi a fejezetek ritmusát is: szinte mindegyik végére jut egy apró fordulat vagy érzelmi momentum, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson.

    Caro kellemes meglepetést okozott. Kezdetben szinte minden tekintetben megfelel a klasszikus elsőbálozó hősnő sablonjának: illemtudó, visszafogott, és elsősorban a társasági elvárásoknak próbál megfelelni. Ahogy azonban halad előre a történet, fokozatosan kilép ebből a szerepből, és egy önálló gondolkodású, saját útját kereső fiatal nővé válik. Élvezetes végigkövetni ezt a fejlődést, különösen úgy, hogy Marmaduke és a nagymama időnként finoman, hol humorral, hol bölcsességgel terelgetik.

    A férfi főszereplő szintén üdítő jelenség. Első pillantásra könnyelműnek és örökké tréfálkozónak tűnik, mégis végig érezhető benne a felelősségtudat és a belső tartás. Caróval alkotott párosuk az ellentéteik és fokozatos összecsiszolódásuk miatt működik igazán jól.

    A cselekmény végig mozgalmas, a történet folyamatosan halad előre, és minden szál szépen összeér. Ugyanakkor akadtak olyan részek, amelyeket szívesen láttam volna részletesebben kibontva. Számomra leginkább Caro és a herceg kapcsolatának alakulása hagyott némi hiányérzetet: bizonyos érzelmi fordulatok kissé gyorsnak vagy kevésbé kidolgozottnak tűntek, ezért ezen a téren még elbírt volna néhány plusz jelenetet a regény.

    A kötet megjelenése is nagyon igényes, szépen illik a korábbi rész mellé a polcon. Ugyanakkor bevallom, egy kicsit hiányoltam az első kötet ötletes élfestését, amely különlegesebbé tette a kiadást. Ez természetesen semmit sem von le a történet értékéből, csupán apró személyes hiányérzet maradt bennem.

Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 336

Ford.: Balássy Fanni

Fülszöveg:
Caro Foyle-nak elege van a szezonból. Megpróbál talpra állni a szökéses botránya után, és egyetlen porcikája sem kíván a bálterembe lépni. Mielőbb haza akar jutni, hogy távol a társaság éles szemétől és élénk fantáziájától kitalálja, mit kezdjen az életével. Azonban nagymamája tanácsára úgy dönt, mégis kivár, mert London elhagyásával csak még több figyelmet vonna magára.
Amikor a szomszéd házba beköltözik egy jóképű herceg és annak megnyerő féltestvére, Caro minden korábbi terve fenekestül felfordul.
Egy újabb elsőbálozós romantikus regény a Hogyan veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című kötet szerzőjétől.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Palotás Petra: Dacszövetség ​2. (Hamburgi regények 2.)

  Szerencsémre szinte azonnal folytathattam a Dacszövetség sorozatot, ami igazán kényelmes helyzet volt. Nekem nem kellett hosszú hónapokat várnom a folytatásra – egyszerűen csak leemeltem a második kötetet a polcról, és már merülhettem is vissza Hamburg századfordulós világába.

    Már első pillantásra öröm kézbe venni ezt a könyvet. A második rész ugyanolyan gyönyörű, mint az első, a két borító csupán apró részletekben tér el egymástól. Együtt tökéletes egységet alkotnak, és remélem, hogy a sorozat végére is megmarad ez az igényes, harmonikus megjelenés.

    A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Palotás Petra ügyesen veszi fel az elejtett szálakat, és szinte azonnal visszaránt az események sodrásába. Ami elsőre könnyednek tűnik, arról hamar kiderül, hogy valójában rendkívül sűrű szövésű történet. Van benne valami különös tömörség, egyfajta súly, ami miatt minden jelenetnek jelentősége van.

    A négy lány története tovább mélyül, és bár Najuma még mindig kissé háttérbe szorul, a többiek sorsa annál részletesebben bontakozik ki. Különösen Sophie fejlődése látványos. Az első részben még könnyebb volt megítélni a döntéseit, itt azonban egyre árnyaltabbá válik a személyisége. Már nem lehet egyszerűen jó vagy rossz szereplőként tekinteni rá, és éppen ettől válik igazán érdekessé. Fridával való kapcsolata is sokkal összetettebb lesz: tele feszültséggel, félreértésekkel, ugyanakkor meglepően érzékeny pillanatokkal is.

    A cselekmény ezúttal is rendkívül lendületes, talán néhol még túlságosan is. Előfordult, hogy egy-egy fontos jelenetnél szívesen időztem volna még néhány oldalt. Jó lett volna mélyebben elmerülni bizonyos érzelmi helyzetekben, vagy egyszerűen hagyni, hogy egy-egy esemény nagyobb súlyt kapjon. Ugyanezt éreztem Hamburg ábrázolásánál is. Bár a város hangulata most is nagyon erősen jelen van, néhány helyszínt szívesen láttam volna részletesebben kidolgozva.

    Viszont továbbra is imádom a fejezetek között megbújó "kis színeseket". Ezek a történelmi érdekességek rengeteget hozzáadnak az olvasás élményéhez. Látszik, hogy Palotás Petra hatalmas kutatómunkát végzett, és számomra éppen ez az egyik legnagyobb erőssége. Nem egyszerűen bemutatja a korszakot, hanem szinte észrevétlenül beleszövi a cselekménybe annak minden apró érdekességét. Az olvasó úgy tanul történelmet, hogy közben egy pillanatra sem válik didaktikussá a regény.

    Külön kiemelném Hamburg ábrázolását. A századforduló pezsgő városa szinte életre kel a lapokon. Az első mozi, az első amerikai bár, az első rács nélküli állatkert vagy éppen a modern áruházak megjelenése mind olyan apró, de izgalmas részletek, amelyek színesre festik képet. Ezek azok a történelmi mozaikok, amelyek számomra igazán különlegessé teszik ezt a sorozatot.

    A mellékszereplők ezúttal is remekül sikerültek. Akad köztük olyan, akitől továbbra is kiráz a hideg, mások pedig egészen új oldalukat mutatják meg. Nagyon szeretem, hogy Palotás Petra nem dolgozik egysíkú karakterekkel. Szinte mindenki hordoz magában valamilyen meglepetést, ettől pedig a történet sokkal hitelesebbnek és emberibbnek hat.

    És aztán jön az utolsó néhány oldal… Amikor már azt hinné az ember, hogy egy kicsit megnyugodhat, a szerző ismét odatesz egy egészen brutális függővéget. Pont olyat, ami után az ember azonnal a következő kötetért nyúlna. Sajnos nekem most egy kicsit várnom kell, mert a folytatás még beszerzés alatt áll, de azt hiszem, ez lesz az a könyv, amit amint megérkezik, azonnal olvasni kezdek.

    A Dacszövetség második része méltó folytatása az első kötetnek. Izgalmas, érzelmes, történelmileg hiteles, és ismét bebizonyítja, hogy Palotás Petra nemcsak remek történetmesélő, hanem olyan szerző is, aki elképesztő alapossággal és szeretettel építi fel regényeinek világát. Ha a folytatás is ilyen erős lesz, könnyen lehet, hogy ez a sorozat az egyik kedvenc történelmi regényfolyamommá válik.

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 318 oldal

Fülszöveg:

Hamburg, 1903
Egy kora nyári délelőttön Frida éveken át dédelgetett álma egyetlen pillanat alatt köddé válik, csakúgy, mint Katica tiszavirág-életű kapcsolata. A két fiatal egymásba kapaszkodva próbál kilábalni a kilátástalan helyzetből, egyre közelebb engedve magukhoz Sophie-t, akinek feltett szándéka, hogy segít a megtépázott sorsú kisasszonyokon. Ám hamarosan az ő boldogsága is veszélybe kerül, a tény pedig, hogy az apja felfogadja cselédlánynak a kameruni Najumát, csak ront az amúgy is mostoha helyzeten.
Hans Zimmermann azonban továbbra is őrangyalként terelgeti a pártfogoltjait, az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Fridáék munkát kapnak a hamburgi BallinStadtban, a kikötőhöz közel felépített városkában, ahol kivándorlók ezrei várnak arra, hogy hajóra szállhassanak. Különböző kultúrák, vallások és társadalmi rétegek olvasztótégelye ez a negyed, ahol új kihívásokkal kell a sorstársaknak megküzdeniük.
A négy ifjú hölgy útja immáron nap mint nap keresztezi egymást, akarva-akaratlanul hol mentőövet dobva, hol pedig köveket görgetve egymás elé.
Vajon van esélye Frida és Florian szerelmének? Jól döntött-e Najuma, hogy nem utazott vissza Kamerunba? Képes-e Katica elfogadni a Hanza-város szigorú szabályait? Sophie jövője hogyan alakul?
A Dacszövetség második része tovább kalauzol bennünket a hamburgiak jellegzetes világába, megjelenítve a múlt század első éveinek különleges hangulatát. Az Év könyve díjas írónő, Palotás Petra ezúttal is úgy szövi a szálakat, hogy valós eseményekbe ágyazza azokat, ezáltal még izgalmasabbá téve a négy lány történetét.A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Bruna De Luca: Lívia ​Rómában

 Valamiért nagyon szeretem a young adult románcokat. Talán mert a legtöbbjük kedves, erotikamentes, és könnyed. A "Lívia Rómában" egy új megjelenés, és mind a borítója, mint a fülszövege alapján jól illett az általam a kedvelt kategóriába.

    A könyv külsőre is nagyon szimpatikus. Kisméretű kötet, amelynek terjedelme sem túl nagy, de ez egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Éppen ellenkezőleg: nincs benne felesleges túlmagyarázás vagy üresjárat. A cselekmény lendületesen halad előre, a fejezetek gyorsan peregnek, mégis jut idő arra, hogy megismerjük a szereplőket és az érzéseiket.

    A történet főszereplője, Lívia egy Skóciában élő másodgenerációs olasz lány, aki két kultúra között próbálja megtalálni önmagát. Skótnak nem elég skót, olasznak pedig nem elég olasz. Ez az identitásválság már önmagában is érdekes alaphelyzet, amely sokkal több olvasónak lehet ismerős, mint elsőre gondolnánk.

    A nyári szünetet édesanyjával Rómában, a nagymamájánál tölti, ahol azt reméli, közelebb kerülhet olasz gyökereihez. Ehelyett azonban azt tapasztalja, hogy ott is kívülállóként tekintenek rá. Mintha sehol sem lenne teljesen otthon. A helyzetet tovább bonyolítja Giulio, a szomszéd fiú, aki Lívia távollétében a nagymama legfőbb segítőjévé és szinte pótunokájává vált. Első találkozásuk nem éppen zökkenőmentes, de hamar kiderül, hogy mindketten többet rejtenek annál, mint amit mutatnak. Nagyon szerettem, hogy Lívia nem hagyja magát, hanem dolgozik azért, hogy bebizonyítsa: megállja a helyét a családi kávézó nyüzsgő mindennapjaiban, és méltó tagja a családnak. Kitartása, humora és talpraesettsége igazán szerethető főszereplővé teszik.

    A szerző jól ismeri a kettős identitás és a sehova sem tartozás érzését, hiszen ő maga is skót-olasz fúziós családban élt. A regény azonban nem kizárólag a kivándorló családok gyermekeiről szól. Sokkal inkább arról az egyetemes érzésről, amikor az ember keresi a helyét a világban, szeretné tudni, hová tartozik, és elfogadásra vágyik. Ez a téma minden életkorban és élethelyzetben ismerős lehet.

    Giulio és Livia párosa nagyon cuki volt, a romantika abszolút slow burn fokon égett, de egyáltalán nem volt baj a lassúság, mert annyi mindent mondott a regény. Szerettem kettejük dinamikáját, és a humor folyamatos jelenlété a kapcsolatukban

    De szerettem Lívia környezetét is, az újonnan szerzett barátait és Isla-t a folyton jelenlévő álandó barátnőt. A családja pedig pont úgy működött, mint bármely másik család, teli kommunikációs problémákkal, titkokkal és szeretette.

    Külön öröm volt a római helyszín. A szerző remek hangulatot teremt, szinte érezni lehet a nyári forróságot, hallani a kávézó zsivaját, és kedvet kap az ember egy olasz espresso vagy egy gombóc fagylalt mellé bejárni a várost. A helyszín nem csupán díszlet, hanem a történet szerves része.

    A Lívia Rómában egy igazi nyári tinirománc, épp ahogy a borítója is sugallja. Nyárias, kedves, és romantikus. Mégis annyival több annál. Mesél az identitás kérdéséről, a felelősségvállasról, a családi titkokról miközben végig könnyed marad.

    Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 288

Ford.: Morcsányi Júlia

Fülszöveg:
A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.

    A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Palotás Petra: Dacszövetség

    Palotás Petrától én először a Kékestető című regényt olvastam, amely annyira megtetszett, hogy rögtön rábeszéltem a páromat is az olvasásra. Ő pedig akkora rajongója lett az írónőnek, hogy rövid idő alatt minden elérhető könyvét elolvasta, és már ő ajánlotta nekem a Dacszövetséget. Kapóra jött, hogy az 5. kötet megjelenésekor az Álomgyár Kiadó elküldte nekem az első és a második részt is recenziós példányként.

    A Dacszövetség első kötete első ránézésre történelmi romantikus regénynek tűnhet, de olvasás közben hamar világossá válik, hogy a hangsúly sokkal inkább a történelmen van. A romantikus szálak ugyan jelen vannak, ám inkább csak finoman szövik át a történetet, miközben a valódi főszerepet a századforduló Hamburgja és a négy fiatal nő életének alakulása kapja.

    A történet középpontjában négy egészen különböző világból érkező lány áll. Az első kötet elsősorban Fridára, a hamburgi szegénynegyedben felnövő fiatal lányra és az Egerből érkező Katicára koncentrál, de már megismerhetjük Sophie-t, a jómódú orvoscsalád egyetlen gyermekét, valamint Najumát is, aki Kamerunból érkezik Hamburgba. Bár még nem mindegyikük kap ugyanakkora hangsúlyt, már most érezhető, hogy hosszú és összetett történet vár rájuk, amelyben életük újra és újra keresztezi majd egymást.

    A regény legnagyobb erőssége számomra egyértelműen Hamburg volt. Palotás Petra elképesztő érzékkel ragadja meg a város hangulatát, és nem csupán egy történelmi díszletet épít fel, hanem valódi életet lehel a századforduló utcáiba. Különösen tetszett, hogy nem a történelemkönyvek nagy eseményeire helyezi a hangsúlyt, hanem azokra az apró érdekességekre, különlegességekre és mindennapi változásokra, amelyek ettől az időszaktól igazán egyedivé vált Hamburg. Ezek a részletek természetesen simulnak bele a történetbe, és szinte észrevétlenül tanítanak, miközben végig fenntartják az olvasó érdeklődését.

    A cselekmény rendkívül lendületes. Az események szinte megállás nélkül követik egymást, mindig történik valami, ami miatt nehéz letenni a könyvet. Ugyanakkor ez a gyors tempó számomra néha kétélű fegyvernek bizonyult. Többször is azt éreztem, hogy egy-egy különösen fontos vagy megrázó esemény után jó lett volna egy kicsit megállni, hagyni időt a szereplőknek és az olvasónak is feldolgozni a történteket. Mire igazán átéreztem volna egy-egy fordulat súlyát, a regény már tovább is lépett a következő eseményre. Emiatt maradt bennem egy apró hiányérzet.

    A szereplők azonban már az első kötetben is érdekesek és szerethetők. Különösen tetszett, hogy egyikük sem tökéletes, mindannyian küzdenek a saját múltjukkal, álmaikkal és koruk társadalmi elvárásaival. Ez teszi őket igazán emberivé, és emiatt könnyű drukkolni nekik, még akkor is, amikor nem mindig hozzák meg a legjobb döntéseket.

    A regény vége pedig pontosan olyan, amilyennek egy jó sorozatindító befejezést elképzelek. Számos kérdés nyitva marad, több történetszál éppen csak elkezd kibontakozni, és az ember úgy csukja be a könyvet, hogy azonnal tudni szeretné, hogyan folytatódik a négy lány története.

    A Dacszövetség számomra elsősorban nem romantikus regény volt, hanem egy izgalmas történelmi utazás egy különleges korszakba és egy rohamosan fejlődő városba. Palotás Petra hiteles történelmi háttere, élő városábrázolása és sodró történetvezetése könnyen magával ragadott. Bár néhol szívesen időztem volna tovább egy-egy fontos pillanatnál, összességében egy nagyon erős sorozatnyitót kaptam, amely után alig várom a folytatást.

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

    A nagyvilág kapujaként emlegetett kikötővároson 1892 nyarán végigsöpör a kolera. A nyomornegyedeket különösen könyörtelenül sújtja a járvány, amely a kis Frida családját sem kíméli. A kislány életébe mentőövként érkezik egy jónevű, hamburgi orvos família sarja, Sophie, akivel barátságot kötve olykor lehetősége nyílik kiszabadulni a nehéz hétköznapokból. A gyermeki féltékenység és a szerencsétlen félreértések hatására azonban hamarosan felbomlik a kötelék.

    Néhány év elteltével Frida varrónőként dolgozó anyja látása annyira megromlik, hogy a lánynak kell a szeretteiről gondoskodnia. A csöndes, visszahúzódó teremtés, akit már fiatal kora ellenére megtépázott az élet, váratlanul kecsegtető ajánlatot kap a nagyvárosi miliő titokzatos asszonyától, Odett-től, ám ő minden porcikájában idegenkedik a kétes együttműködéstől.

    Ekkortájt ismerkedik meg az Egerben született, vadóc Katicával és a Kamerunból érkező Najumával, majd egy véletlennek köszönhetően Sophie-val is újra kereszteződnek az útjaik.

    Négy fiatal nő sorsa kezd összefonódni az Elba partján, akiket rossz döntések, hamis ígéretek és megtévesztő fogadalmak örvénye ránt magával.

    Mekkora esélyük van a kikötő lányainak a boldogságra? Mennyi áldozatot kell ahhoz hozniuk, hogy új mederbe terelhessék az életüket?

    Palotás Petra legújabb trilógiája a Hanza-város egyik legérdekesebb korszakát tárja elénk. A Hamburgban élő, Év könyve díjas írónő ezúttal is remekel a hangulatteremtésben, a korhű történet igazi csemegeként szolgál a történelmi-romantikus regények kedvelői számára.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház