Jodi McAlister: Szerelem ​felsőfokon

   Teljesen szerettem ezt a könyvet. Első pillantásra a borító nem ígért sokat, kellemes, de nem különösebben figyelemfelkeltő , a fülszöveg viszont azonnal megragadott. Az egyetemi közeg önmagában is izgalmas terep, a kényszerházasság toposza pedig eleve a gyengéim közé tartozik. A történet ráadásul bőségesen kínált feszültséget is. Bár a vitákból talán valamivel kevesebbet kaptam, mint amennyire számítottam, összességében ez a könyv egy kifejezetten jól felépített slow burn regény.

    Sadie és Jonah története jóval a regény cselekménye előtt kezdődik. Mire a nyitóképhez érünk, már egy kölcsönösen megalapozott, 15 éve működő ellenszenvvel találkozunk. Ez az ellenszenv azonban nem pusztán konfliktusforrás, hanem teremtő erő is: hajtóanyag, amely mindkettőjüket arra ösztönzi, hogy az egyetemi tanulmányaikban, majd később tanári pályafutásuk során is egyre magasabb szintre jussanak. Egymás riválisai, inspirálói és katalizátorai.

    A regény egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy az írónő saját tanári tapasztalatait is beépítette a történetbe. Ez hitelessé teszi az ausztrál felsőoktatási közeget, ugyanakkor sok ponton univerzális élményt nyújt. Gyanítom, a világ bármely pontján ismerős lehet ez a rendszer. Érdekes volt szembesülni azzal, mennyire másképp látjuk mi, „egyszerű” diákok (vagy volt diákok) az egyetemi világot. Kívülről sokszor felsőbbrendű, stabil, már-már érinthetetlen közegnek tűnik, miközben a háttérben kíméletlen harc folyik akár egy-egy óraadói pozícióért is. A regény ezt a bizonytalanságot és versengést érzékenyen, mégis szórakoztatóan mutatja be.

    Sadie és Jonah épp ennek az egyetemi helyekért való harcnak esik áldozatul. Ahhoz, hogy megszerezzék a vágyott állandó tanári pozíciót, kénytelenek összefogni, sőt, összeházasodni. Két ősellenség egy fedél alatt: ez már önmagában is robbanásveszélyes alaphelyzet. A kényszerházasság itt nemcsak a munka megszerzésének eszköze, hanem egy sokkal bonyolultabb családi probléma megoldása is, így a konfliktus is mélyebb annál mintsem egzisztenciális válságnak lehessen nevezni. A közös munka és az együttélés aztán ahogy az lenni szokott, lassan lebontja az évek alatt felépített falakat, és a rivalizálásból fokozatosan valami sokkal intimebb, mélyebb kapcsolat bontakozik ki.

    Nagyon szerettem a szereplőket a maguk furcsaságaival és hibáival együtt. Jonah talán még egy fokkal közelebb került hozzám – pedig nem tipikus macsó hős, inkább egy okos, kissé hipszter, intellektuális figura. Épp ez a különcség teszi szerethetővé. Sadie talpraesett, céltudatos, ambiciózus nő, ugyanakkor időnként szögletes és nehezen enged közel magához másokat. A kettőjük közötti dinamika végig izgalmas marad, még akkor is, ha a konfliktusok nem mindig csapnak át drámai mélységekbe.

    A mellékszereplők szintén érdekesek, bár inkább csak felületesen ismerjük meg őket. Ugyanakkor rengeteg lehetőséget hordoznak magukban: könnyedén el tudnék képzelni egy-egy külön regényt róluk. Engem leginkább Elias karaktere foglalkoztatott, de Fiona története is bőven tartogathat meglepetéseket. Őszintén remélem, hogy az írónő a jövőben visszatér még a hőseihez.

    A cselekmény tempója lassú, ami a slow burn romantikához tökéletesen illeszkedik. Az idő múlását néha „bakugrások” érzékeltetik, így a történet nem válik vontatottá, még ha nincsenek is benne nagy, sokkoló csavarok. Ugyanakkor két valódi csúcspont is van, amelyek mind érzelmileg, mind dramaturgiailag kielégítő módon oldódnak fel.

    Nekem ez a regény abszolút komfortolvasás volt. Bájos, okos, helyenként elgondolkodtató. Egy intelligensen megírt, lassan kibontakozó szerelmi történet egy izgalmas, ritkán feldolgozott közegben.

    A könyvet köszönöm szépen a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 376.

Ford: Felszeghy Ildikó

Fülszöveg:

    Sadie Shaw és Jonah Fisher tizenhárom éve, az egyetemen találkozott először, és azóta is nagy riválisok. Most, hogy egy hőn áhított tanári hely megüresedik, a versengésük szintet lép. Jonah-nak szüksége van az állásra, hogy közelebb költözhessen a nemrég elvált nővéréhez és annak gyermekeihez, míg Sadie-t az oktatói pálya anyagi biztonsága és szabadsága vonzza.
    Amikor Sadie felfedezi, hogy az ajánlat a munkavállaló házastársa számára is szól, remek tervet eszel ki, hogy mindketten megkapják az állást. Ehhez mindössze annyit kell tenniük, hogy törvényesen összekötik az életüket. Látszólag mindenki jól jár, de amikor a szakmai vitákon kívül más miatt is izzani kezd közöttük a levegő, rájönnek, talán mégsem gondolták át eléggé a dolgot…

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Kőhalmi Zoltán: Vegán ​disznótor

   Elsőre furcsa ez a könyv. Sokat mondó a borító és mégsem tetszik. Figyelemfelhívó de nem szép. Kifejező de cseppet sem komfortos, inkább nyugtalanító, kontrasztos, és némiképp feszengő is. Ha disznótor rajongó lennék, talán még is szégyenérzetem is lenne szegény malacfejtől. Így csak nem kívántam meg, sem zöldségeket, sem a disznóhúst. Persze ha leszámítjuk a finnyás fanyalgást kifejező a kép, de nekem valahogy Kőhalmi visszafogott némiképp pasztelesebb egyéniségéhez annyira nem illeszkedik. Mondjuk ettől még érdekeltek az írások. Főként, hogy a kötet szerkesztője Cserna-Szabó András volt, és kevés nálunk összeillőbb író-szerkesztő párost találnék elsőre a hazai könyvpiacon. Nahát!

    Nem vagyok stand up rajongó, itthon inkább a párom nézte a tévében a Dumaszínházas előadásokat. Egyetlen előadót követtem néha, Kőhalmi Zoltánt, akinek szerettem az okos pedagógushumorát. Aztán a tévénézés kikopott az életemből, vele együtt Kőhalmi is. A könyveivel ugyan találkoztam a könyvtárban, de valahogy más műfajnak tűntek, mint amit tőle megszoktam, ezért az ismerkedést még a próbálkozás előtt feladtam.

    A Vegán disznótor viszont meggyőzött. Előhozta bennem azt a régről ismert Kőhalmit, még úgy is, ha ebben a kötetben nem feltétlenül a klasszikus, poénra kifuttatott viccesség dominál, hanem sokkal inkább az intellektuális játékosság. Ez egy vékonyka kötet, rövid írások gyűjteménye: novellák, paródiák, groteszk mesék és stílusgyakorlatok váltják egymást. Mégis meglepően egységes az összhatás.

    Az írásokban számtalan ismerős helyzet, film, történelmi esemény vagy irodalmi mű bukkan fel – csakhogy Kőhalmi egy másik szemüvegen keresztül nézi őket. Ugyanazt a világot látja, amit mi, de kissé elfordítja, megcsavarja, oldalról világítja meg.

    Inkább mosolygós, mint vicces írások kerültek bele ebbe a könyvbe. Az egész írás egyfajta Kőhalmi játék. Egy sajátos nézőpont, és onnét ahonnét az író látja a dolgokat semmi nem szokványos vagy egyértelmű, még a jól ismert történetek is kapnak egy új mellékzöngést. Kikerülhetetlen, hogy a nagy elődök műveinek stílusjátékán túl megjelenjenek aktuális politikai és közélet fricskák társadalmi kiszólások, meg maga az élet úgy általában a fanyarabb végéről (pl. „Ifjúsági Cselekményfelügyelet Könyvfóliázási Alosztály” )

    Van itt minden: Gyűrűk Ura Paródia, Agatha Christie átírat, alternatív történelmi novella és ételrecept is. A legtöbb tetszett, néhány kevésbé. Legtávolabb tőlem a Félig Jóllakottak Viadala állt (de mondjuk az eredeti regényt/filmet sem kedvelem). Kifejezetten szerettem Kazinczy Ferenc elveszett levelezését és a nyelvújítói felháborodást. Izgalmas volt az Így szerettek ők, ahol híres tudósok legendáit olvashatjuk meg egészen más szemszögből. Szerettem az „Ebkamerával megfigyelt terület”-ben özv. Hartman Imréné Margóczky Laura ebpotyadék ellenes felhívásainak irodalmi kritikáját és érdekesek voltak Percule Hoirot esetei is, különösen a Vadnyugati kaland.

    Nálam működött a humorfaktor is, de tény, hogy nem nevettem könnyesre magam, inkább csak fel-felkunkorodott a szám sarka, és örömmel nyugtáztam, hogy olykor mennyire hasonlóan látjuk a világot. Azt hiszem ez a Kőhalmi humor, meg úgy általában a stand up humor titka. Hogy megtaláljuk bennük a saját véleményünket, cizellált változatban. Érdekesebben, mint ahogy azt mi el tudjuk mondani.

    A Vegán disznótor nem az a könyv, amit egy lendülettel darál le az ember, inkább olyasmi, amit időnként elővesz, elolvas egy-két szöveget, majd hagyja ülepedni.

    És bár a borítóval továbbra sem barátkoztam meg teljesen, a belső tartalom végül meggyőzött: Kőhalmi Zoltán prózában is működik, csak itt nem a poén szól nagyot, hanem a sajátos nézőpont.

    A könyvet köszönöm szépen a Helikon Könyvkiadónak.

Adatok:
Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 248

Fülszöveg:

    Szertelen novellák, bizarr paródiák, meghökkentő mesék – a hazai stand-up egyik legeredetibb alkotója és a magyar abszurd próza egyik legkiválóbb művelője várva várt újabb könyvében úgy ír, mintha a közönség előtt állna: élő, szellemes és kiszámíthatatlan.
A norvég bűnregények görbe tükre (A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit, avagy 101 hulla Dramfjordban) és a sci-fi-műfaj paródiája (Az utolsó 450 év) után Kőhalmi Zoltán harmadik könyve furfangos rövidprózákat tartalmaz. Az irány most is ugyanaz, mint eddig: a szerző tovább halad az Örkény és Karinthy által kijelölt úton. A hellén helyszínelők Aiszkhülosz halálának okát kutatják, Percule Hoirot háromszor is nyomozni indul, Kazinczy levelezését olvasva bepillantást nyerhetünk a nyelvújítás boszorkánykonyhájába, a szerző megfejti nekünk a Vitruvius-kódot, megtudhatjuk, hogyan szerettek a fizikusok, vagy éppen egy hátborzongató kalandjáték keretében elveszhetünk az állami egészségügy labirintusában.
    „A kiadó – mintha csak hallotta volna az író gondolatait – a mentőorvoshoz fordult, tíz darab ezerrealos bankjegyet nyomott a kezébe, és szinte fenyegető hangnemben, valamint tökéletes portugál akcentussal azt mondta: – Nem halhat meg, doktor úr. Még sehogy se áll az új regényével!"
    Vannak ebben a könyvben receptek, kritikák, közlemények, tesztek… – talán könnyebb lenne azt felsorolni, mi nincs benne. Unalmas, szellemtelen, sótlan írások, na ilyenek nem szerepelnek e kötetben. Aki ilyen kisprózákra vágyik, kérem, semmiképpen se vásárolja meg ezt a könyvet!

A regény megvásárolható itt: Booklove

Melanie Harlow: Száguldó szerelem

  Tipikus amerikai kisvárosi idillbe ágyazott romantikus történet, amelyben minden megvan, ami a az életképhez hozzátartozik: kotnyeles rokonok, kíváncsi szomszédok, egymás életébe bele-belefolyó város lakók, és természetesen némi fájdalmas titok is a háttérben. A közeg kifejezetten szórakoztató, hangulatos, sőt, tulajdonképpen ez viszi a hátán a kevéssé fordulatos cselekményt.

    Blair figurája a menekülő exmilliomos csemete szerepét tölti be, és erősen idézi a klasszikus, Marilyn Monroe-féle szőke, dúskeblű, kevésbé okos, ám annál háziasabb szexbomba archetípusát. Időről időre behódol a körülményeknek, komoly döntési helyzetek elé ritkán kerül, viszont pillanatok alatt otthonossá varázsol egy szerelőműhelyt is, ami kedves, de nem feltétlenül árnyalja mélyebben a karakterét.

    Griffin ezzel szemben kissé jellegtelen marad: izmos, fizikailag vonzó, a megfelelő helyeken kellően kidolgozott, és természetesen hordoz magában egy tompán sajgó romantikus múltat. Egyszerű kisvárosi munkás, akit pénzügyi és érzelmi problémák egyaránt terhelnek, de ezek inkább háttérelemként szolgálnak, mint valódi karakterépítő erőként.

    A két főszereplő jellegéből adódóan alapvetően inkompatibilisnek tűnik. A köztük fel-felvillanó szikra, illetve az intim jelenetek sem tudják igazán megalapozni a kapcsolat hitelességét. Attól, hogy időnként ágynak esnek, még nem válik működőképessé a történetük.

    Összességében a körítés, a hangulat és a kisvárosi közeg kifejezetten tetszett – a lényeg, a központi szerelmi szál azonban számomra kevésbé bizonyult meggyőzőnek.

Adatok:

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 368

Ford.: Berényi Irén

Fülszöveg:

Blair Beaufort nem is nagyon lehetne rosszabb passzban, amikor elsőbálozó ruhájában és tiarájában tönkrevágja autóját a Bellamy Creek nevű városkában. A lány földönfutóvá vált, miután apja néhány kreatív könyvelői húzásnak köszönhetően elbukta a családi vagyont, az anyja pedig faképnél hagyta őket. Szerencséjére katasztrofális megérkezésének tanúja Griffin Dempsey is, aki azon kívül, hogy autószerelő, James Dean-hasonmásnak is elmenne. Griffinnek bőven akadna jobb dolga, mint egy összezavarodott Disney-hercegnő istápolása. Apjától megörökölt autószerelő műhelye stabilan a csőd szélén billeg, az anyja nem hagy neki nyugtot, ráadásul korábbi kapcsolata totálkárral végződött. Griffinnek nagy gyengéje azonban védelmező természete… és ez a lány kétségkívül védelemre szorul. Nem beszélve arról, hogy szép, vicces és kedves.
Blair ugyan ön- és közveszélyes a volán mögött, és semmit sem tud a világról, de ez egyre kevésbé érdekli Griffint. Lehet, hogy totálkárosra törik egymás életét, de az odavezető utazás igen élvezetes lesz.
Melanie Harlow féktelenül száguldó kisvárosi románca ideális olvasmány Lucy Score és a vicces, forró történetek rajongói számára.

     A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Julia Hausburg: Sötét ​titkok (Dark Elite 1.)

    Julia Hausburg bemutatkozó regénysorozata, a Dark Elite egy impozáns megjelenésű, sötét tónusú, elit diákszövetség köré épülő történetfolyam. Az első rész, a Sötét titkok kifejezetten erős sorozatindító kötet, sejtelmes, érzelmileg telített és könnyen olvastatja magát, miközben már az elején felvázolja azokat a konfliktusokat és kérdéseket, amelyek a folytatásban tovább mélyülhetnek.

    A borító első pillantásra talán nem árul el sokat a történetről, mégis kifejezetten esztétikus, különösen a narancsszínű, kovácsoltvas motívumos élfestéssel együtt. Terjedelmét tekintve közepes hosszúságú regényről van szó, a szöveg gördülékeny, jól strukturált, így gyorsan és könnyedén halad vele az olvasó. A fejezetek ritmusa és a váltakozó nézőpontok hozzájárulnak ahhoz, hogy végig fenntartsa az érdeklődést.

    A cselekmény középpontjában két fiatal egyetemista áll, akik ugyanabba az elit közegbe kerülnek, mégis egészen eltérő társadalmi és gazdasági háttérrel érkeznek. Gabriel és Leora egyaránt komoly veszteségeket hordoznak magukban, és mindketten részt vesznek a titokzatos Fortuna Szövetség tagfelvételi versenyében, ahol a személyes céljaik miatt csak a győzelem számít, és a tét óriási.

    Gabriel egy korábbi kiválasztási folyamat során elveszítette ikertestvérét, ezért számára a Szövetséghez való csatlakozás elsősorban a válaszokat jelentheti és feloldozást. Leora ezzel szemben a függetlenedés lehetőségét látja a versenyben. Függetlenedni szeretne gazdag mostohaapjától és az általa biztosított fojtogató életből.

    A Fortuna Szövetség pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy próbára tegye a jelentkezők elszántságát és motivációját. A kihívások nem feltétlenül brutálisak, sokkal inkább pszichológiai jellegűek, manipulatívak és számítóak, és folyamatos nyomás alatt tartják a szereplőket. Miközben a verseny egyre intenzívebbé válik, Gabriel és Leora egyre nehezebben tudják elfojtani a köztük kialakuló érzelmeket, amelyek tovább bonyolítják az amúgy is feszült helyzetet.

    A regény hangulata végig titokzatos és kissé komor, ugyanakkor nélkülözi a valóban sokkoló, kegyetlen fordulatokat. Bár a Szövetség sötét, erkölcsileg erősen megkérdőjelezhető szereplőként jelenik meg, a történet mégsem válik krimivé vagy thriller jellegűvé. A hangsúly sokkal inkább a romantikus szálon, valamint a gyász és a veszteség érzelmi feldolgozásán van, amely mentén a cselekmény szép ívben bontakozik ki.

    A romantikus kapcsolat az „enemy to lovers” toposzra épül: a két főszereplő ellenfelek egy olyan versenyben, amelynek kimenetele az egész jövőjüket meghatározhatja. Ez a dinamika végig izgalmas marad, a szerző ügyesen fenntartja a feszültséget, még ha a feloldás az én ízlésem szerint kissé elkapkodottra is sikerült. Ennek ellenére a kapcsolat fejlődése hiteles, érzelmileg működőképes marad.

    A karakterek érzékenyek és összetettek, hibáznak, fejlődnek, és a döntéseiknek következményei vannak. Bár nem minden választásukkal tudtam azonosulni, összességében kedvelhető, emberi szereplők, akik könnyen empátiát váltanak ki az olvasóból. A történet romantikus fókusza miatt a regényt inkább a new adult kategóriába sorolnám. A világépítés és a háttértörténet kissé elnagyolt marad, különösen az iskola és a Fortuna Szövetség múltjáról olvastam volna többet. Lucia karaktere is inkább csak felvillan, így remélhető, hogy a következő részben nagyobb szerepet kap majd.

    Számomra a regény egyik legnagyobb erőssége a környezetleírás volt. A svájci Alpok közelsége, a hegyek, a tiszta vizű tavak és a világtól elzárt iskola sajátos hangulata mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy különleges kép táruljon fel az olvasó előtt. Julia Hausburg olyan környezetet teremtett, amelybe könnyű belehelyezkedni, ez pedig erős alapot ad a sorozat további részeihez.

    Köszönöm szépen a könyvet a Cartaphilus Könyvkiadónak és a moobius.hunak.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 416

Ford.: Péntek Eszter

Fülszöveg:

    Egy különleges egyetem, egy titokzatos diákszövetség, és egy verseny, amit mindenki meg akar nyerni – bármi áron.

    Elora rövid időn belül elveszít mindent, ami fontos volt számára: imádott édesapját, szeretett otthonát és legjobb barátait. A vidéki lány rosszindulatú sznobok között találja magát, miután anyja hozzámegy egy dúsgazdag svájci üzletemberhez. Elora mielőbb szeretne elmenekülni ebből az árulással és hazugságokkal teli világból, mostohaapja azonban sarokba szorítja, és a Corvina Kastélyba küldi tanulni.

    Gabriel élete látszólag tökéletes. Gazdag és befolyásos család sarja, aki Svájc patinás elit egyetemén, a Corvina Kastélyban tanulhat, ami csupán kevesek kiváltsága. Élhetné az aranyifjak gondtalan életét, ám ikertestvére tragikus halála összetöri a szívét, és Annabelle-lel együtt benne is meghal valami.

    Amikor az egyetem diákszövetsége, a Fortuna tagfelvételt hirdet, mindketten jelentkeznek. Elora azért, hogy megszabaduljon mostohaapja irányításától, Gabriel azért, hogy megtalálja testvére gyilkosát. Ádáz küzdelem veszi kezdetét az egyetlen szabad helyért, hiszen a győztes mindent visz: ösztöndíj, karrier, megvalósult álmok.

    Vajon meddig hajlandóak elmenni azért, hogy a Dark Elite a soraikba fogadja őket?

    A Sötét titkok rejtélyekkel teli, lebilincselő nyitánya a Dark Elite-sorozatnak.

     A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Michelle Jabès Corpora: His ​Face is the Sun – Khetara trónja (Khetara trónja 1.)

  Michelle Jabès Corpora regénye egyik legizgalmasabb történet volt, amit mostanában olvastam. A Khetara trónja nehezen sorolható be egyetlen zsánerbe, bár elsőre fantasynak tűnik, mégis inkább egy történelmi kalandregény, amely egy nagyon is létező világ alapjaira építkezik, miközben kitalált díszletek és saját hitrendszer bontakozik ki. Ez a kettősség végig meghatározza az olvasás élményét, és egyben a regény egyik legnagyobb erőssége is.

    Nem igazán tudtam mire számítsak, a borító és az élfestés szép, de keveset mond el a történetről. Inkább vizuális élmény, mint sokatmondó grafika. Sejteti a könyv világának monumentalitását és titokzatosságát, anélkül hogy elvenné a felfedezés örömét.

    A háttérben egyértelműen Egyiptom rajzolódik ki, mégis Khetara királyságában járunk, Amenmosze fáraó uralkodása idején. Ősi istenek, fáraók, jóslatok és rítusok földjén lépkedünk, ahol az idő mintha megállt volna a homokdűnék között. Bár a birodalom fiktív, mégis élő és lüktető helyszínként működik, hiszen mindannyian tanultunk, olvastunk már erről a világról. A vallási szokások, a társadalmi hierarchia és a mindennapi élet részletei mind az ókori Egyiptomot idézik, mégis érezhetően más, van benne egy sajátos íz, ami egyértelművé teszi, ez nem történelemkönyvekből ismert világ.

    A regény egy olyan korszakba vezet, amikor Khetara alsó és felső királysága ugyan egy véres háború után egyesült, ám a társadalom még messze nem alkalmazkodott az új rendhez. Amenmosze fáraó gyenge és gondatlan uralkodó, aki nem képes kézben tartani a birodalmat. Amikor egy rejtélyes betegség lassan felemészti, egy új világ emelkedik fel a fia, Meriamon vezetésével de ez a változás korántsem békés.

    Ebben a bizonytalan, feszültséggel teli időszakban bukkan fel egy jóslat, amely négy, egymástól teljesen különböző sorsot köt össze. Szitamont, a fáraó lányát; Nefermaatot, a fiatal papnövendéket; Raettauit, az alsó-khetarai földműveslányt; és Karimot, a vörösföldi sírrablót. Ők nem ismerik egymást, történeteik sokáig párhuzamosan futnak, mégis mind a négy szál önmagában is izgalmas. Ezeken keresztül kapunk teljes képet Khetara társadalmáról, az uralkodói palotától a templomokon át egészen a legalsóbb rétegekig.

    A többnézőpontos elbeszélés ellenére a regény meglepően jól olvasható. Ez nagyrészt a gondosan felépített karaktereknek köszönhető. Teljesen mindegy, hogy Karim, Nefermaat vagy Szitamont szemszögéből követjük az eseményeket, mindannyian hozzáadnak valami fontosat a történethez. Nem feltétlenül válnak azonnal szimpatikussá, de éppen ez teszi őket hitelessé, esendők, és gyakran saját érdekeik, félelmeik vezérlik őket. Idővel azonban megkedvelhetővé válnak, és valódi tétje lesz annak, mi történik velük.

    A cselekmény végig feszes és lendületes. Különösen izgalmas, ahogyan a különálló történetszálak lassan egymásba fonódnak, és ahogyan a mítosz és a valóság, az isteni akarat és az emberi döntések folyamatosan ütköznek. A regény egyik mozgatórugója maga a sors, ezért a történet kifejezetten kiszámíthatatlan: nehéz előre megjósolni, ki merre halad, és milyen árat kell fizetnie a döntéseiért. A befejezés pedig olyan erős függővéget hagy maga után, hogy az ember alig várja a folytatást.

    Engem teljesen elnyelt Khetara világa. A színek, az illatok, a szertartások és a mindennapok apró részletei életre keltik az iskolában tanult ókori egyiptomi világot. A regény egyszerre hozza közel a letűnt civilizáció emlékeit, miközben egy nagyon is élő, sodró történetet mesél el.

    A Khetara trónja nem klasszikus young adult regény. Sokkal inkább egy összetett, gondosan felépített high fantasy, amely felnőttek számára éppolyan izgalmas, mint érett gondolkodású fiatal olvasóknak.

    Köszönöm szépen a könyvet a @MenőKönyvek -nek!

Adatok:

Kiadó: MenőKönyvek

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 480

Ford.: Balássy Fanni

Fülszöveg:

    Khetara királysága megrendül a rejtélyes betegségben szenvedő fáraó uralma alatt, és a kórságról szóló szóbeszéd mellett lázadás is készülődik. Eközben az elhagyatott sivatagban egy rég elfeledett, balsejtelmű jóslat éled fel, ami miatt négy idegen életútja is keresztezi egymást.
    Egy királyi pompában és gazdagságban dúskáló hercegnőé, aki súlyos titok birtokába jut, amely nemcsak az ő, de az egész udvar életét veszéllyel fenyegeti.
    Egy ifjú papnőé, aki minden erejével azon van, hogy megfejtse balsejtelmű látomásait, amelyeket az istenek szabadítanak rá.
    Egy lázadóé, aki belefárad a fáraó embereinek sanyargatásaiba, és kész felszabadítani a népét a fojtogató önkényuralom alól.
    Egy sírrablóé, aki a néptelen sivatagot járva, halottak kincseit elorozva él túl, amíg óvatlanul fel nem ébreszti az ősi gonoszt…
    Vérszag terjeng a levegőben, a királyságra éjsötét árny vetül. Vajon sikerül időben összefogni a négy fiatalnak, hogy megmentsék Khetarát a pusztulástól?
     A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Palotás Petra: New ​York Café Budapest

    Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy a borús, hideg karácsony utáni estéken bekuckózunk otthon az írónő új könyvével – szigorúan előbb a párom, aztán én –, és hagyjuk, hogy a történetekből áradó nosztalgikus fény átmelegítse a lelkünket. A New York Café tökéletesen illeszkedik ebbe a sorba.

    Ez a regény valójában egy szerelmeslevél Budapesthez, és különösen annak egyik ikonikus épületéhez, a világ legszebb kávézójaként emlegetett New Yorkhoz. Palotás Petra nem csupán egy helyszínt választ, hanem egy korszakot is életre kelt, a két világháború közötti fővárosi polgárság világát, annak reményeivel, veszteségeivel és mindennapi küzdelmeivel együtt. A kávéház falai között egymás mellé kerülnek különböző társadalmi rétegek és sorsok: az írói álmokat dédelgető Miklós, a színésznő Cili, a vénlány Margit, a vidéki földesúr Alfréd vagy a kalandvágyó gróf Bonifác. És ott van a személyzet is, akik nélkül a kávéház nem lenne teljes: a mindig gáláns Gyula úr, a néma kézilány Teri, vagy a szeles, félárva kiskölyök, Mátyás.

    Szándékosan nem békeidőket írtam, hiszen az I. világháború már elhozta veszteségeit, a második pedig készülődik. A színfalak mögött érződik a feszültség, többször szóba kerül a beszélgetésekbe Trianon, a pengő bevezetése vagy épp az egyre nehezedő gazdasági helyzet. Palotás Petra finoman szövi bele a mesébe a valóság nyomasztó szálait. Tudjuk, érezzük, milyen korban járunk, mégis megmarad a regény derűs, meleg hangulata, mintha a kávéház falai között egy kicsit megállna az idő.

    A regény alakjai hétköznapi figurák és mégis valahogy különlegesek. Palotás Petra ritkán teremt unszimpatikus karaktereket, de arra azért vigyáz, hogy senki se legyen hiba nélküli. Azonban a szereplői többnyire kivétel nélkül kedvelhetőek. A szívtipró Miklós, aki álmokat kerget, és időnként felelőtlennek tűnik, Margit, aki mindig keményen kimondja a véleményét, vagy a nagy hangú Alfréd aki rajong az ételekért a feleségért mind-mind érdekes színfoltjai a Kávéház közönségének.

    A kávéház mindannyiuk életét körbefonja, nemcsak helyet biztosít a különböző karaktereknek, hanem egy olyan atmoszférát is, amelyben a vendégek és a személyzet megnyílik, és támogató közösséggé válik. Talán maguk sem tudják pontosan, hogy kerül egy asztalhoz a színésznő és a vénlány, mégis jól megférnek egymás mellett.

    A regény a szereplők élettörténetének egy szakaszát mutatja be, de visszanyúlik a múltba, hogy értsük az okokat, és az epilógus egy kicsit előlegez a jövőből is, ezért hiába csak egy rövid, karácsony előtti ciklust látunk. Ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy valódi mélységükben ismerjük meg a karaktereket, anélkül, hogy túlterheltté válna a történet.

    Különösen szerettem a regény atmoszféráját és azt a gondosságot, ahogyan Palotás Petra a kor apró részleteit megidézi. A korabeli sajtóra és hiteles információkra támaszkodva építi fel világát, így bár a szereplők fiktívek, könnyedén elhisszük, hogy valóban léteztek, és egykor ott üldögéltek a New York neobarokk freskói alatt.

    Nálunk évente tervbe van véve egy kávé a New York Caféban, és ez a regény csak megerősítette ezt a vágyat. Addig marad az álmodozás, és az a jóleső érzés, hogy ehhez a világhoz bármikor visszatérhetünk egy újraolvasás keretében.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

Pezsgő forgatag

1926 – Budapest

Miklós, a bohém ifjú írópalánta minden vágya, hogy végre az ő műveit is megismerje a nagyközönség. 1926 telén napjainak jelentős részét a lassan újra virágzásnak induló New York Kávéházban tölti. Reméli, hogy a jázmintól illatozó primadonnák, a befutott tollforgatók, a dohányfüstben úszó irodalmárok és az éles nyelvű kritikusok közelében őt is homlokon csókolja majd a múzsa, és talán fontos kapcsolatokra is szert tehet.

Itt ismerkedik meg a szépséges és kacér szubrettel, Cilivel, aki azonban ügyet sem vet rá. Nem úgy, mint a főúr, Gyula, aki teljes figyelmét az asztaloknál ülőknek szenteli. A hivatását valódi szenvedéllyel gyakorló pincér igyekszik valamennyi óhajnak eleget tenni, miközben diszkréten őrzi az impozáns épület mennyezete alatt fülébe jutott titkokat: a vénlány Margitét, a vidékről Pestre költözött jómódú gazdáét, Alfrédét vagy éppen az arra tévedt diákokét.

Hogyan fonódik össze a legkülönfélébb vendégek sorsa a „Newyork"-ban? Felül tud kerekedni a remény és a megbocsátás a múltból hozott sérelmeken, a hiúságon és a csalfa álmokon?

Az Év Könyve díjas írónő, Palotás Petra érzelemdús regénye ezúttal a világ legszebb kávéházába invitálja az olvasót, a történeten keresztül megidézve az akkori, hóba burkolt főváros páratlan hangulatát.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Cserháti Éva: A ​múlt lankái

  Cserháti Éva neve számomra sokáig nem íróként, hanem a veszprémi Magyar Krimifesztivál egyik szervezőjeként volt ismerős. Könyvtárosként mindig figyelemmel kísérem a könyvszakmai eseményeket, de krimit viszonylag keveset olvasok, a hazai bűnügyi irodalommal is csak az elmúlt évben kezdtem el megismerkedni. Emiatt is tervben volt, hogy olvasok a szerzőtől, ám nem feltétlenül ezzel a tőle szokatlan zsánerű kötettel szerettem volna kezdeni. A megjelenést követően azonban egyre gyakrabban találkoztam A múlt lankái című regénnyel a General Press kiadó felületein és bookstagram-ajánlókban, így végül a kíváncsiság győzött. Ráadásul annyira kellemes a könyv megjelenése, hogy öröm kézbe fogni.

    A regény nemcsak a szerző eddigi munkásságához képest rendhagyó, hanem önmagában is különleges vállalkozás. Szokatlan a szerkezete, és legalább ennyire meglepő a témaválasztása is. A történelmi regények gyakran élnek a váltakozó idősíkok adta lehetőségekkel, ám ilyen mozaikszerűen felépített szöveggel rég találkoztam. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző tükördarabokat próbálna egymáshoz illeszteni: némelyik hiányos, mások repedtek, és bár a végére kirajzolódik egy egységes kép, az soha nem válik teljesen hibátlanná. Ez a töredezettség azonban nem gyengeség, sokkal inkább tudatos írói eszköz. A történet három szálon fut, több évtizedet ölel fel, s számos életutat fon össze, miközben megmaradnak a hiányok, az elhallgatások, az idő által elmosott vagy megszépített emlékek.

    A regény témaválasztása számomra különösen izgalmas volt. Korábban soha nem olvastam olyan szépirodalmi művet, amely a spanyol polgárháborúval, a második világháborúban részt vevő kommunista nőkkel, vagy akár csak említés szintjén a Rajk-perrel foglalkozott volna. Az ötvenes évek kemény sztálinista diktatúrája történelmi kontextusként ugyan nem ismeretlen, de kommunista aktivista női szemszögből eddig még nem találkoztam vele. Ez a nézőpont különösen erőssé teszi a regényt, hiszen olyan történelmi látószöget használ, amit számomra eddig ismeretlen volt.

    Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik a szórakozás mellett a tanulásra is lehetőséget adnak. Nem száraz oktatási módszerekkel, hanem érdekes tényekkel, izgalmas cselekménnyel. Cserháti Éva regénye épp ilyen. A történelem egy elhallgatott fejeztére vet fényt nagyszerű erős és karakteres nők életén keresztül. Ezek a nők nem szeplőtlenek, nem hibátlanok, de jellempróbáló időkben is helyt állnak, és sohasem felejtik el a szeretet erejét.

    Hiteles, mégis regényes. Cserháti Éva láthatóan alapos történelmi kutatómunkára épít, ugyanakkor mindezt olvasmányos, befogadható formában adja át. A történelmi közelség miatt számos ismerős név, helyszín és esemény bukkan fel, ám ezek új, mélyebb megvilágításba kerülnek. Különösen tetszett, ahogyan a szerző egybefogja a szálakat. A regény a regényben konstrukció kifejezetten meglepett, de működött.

    Ami kevésbé bizonyult erősnek számomra, az az érzelmi ív bizonyos részei voltak. A női léthez, anyasághoz, barátsághoz kapcsolódó érzelmek szépen és árnyaltan bontakoznak ki, ugyanakkor a nő–férfi kapcsolatok több esetben elmosódnak. Sem a múltban, sem a jelenben megjelenő szerelmi szálak nem kapnak igazán kimondott feloldást. Emese történetében ez különösen hiányérzetet hagyott bennem, sejtjük, hogy megérkezik számára a megnyugvás, de nem tudjuk pontosan hogyan és kitől. Hasonló érzésem volt Anne Marie és Dr. Jolly kapcsolatát illetően is. Emellett időnként soknak éreztem a funkció nélküli mellékszereplőket. Érthető, miért vannak jelen, számomra inkább lábjegyzetként működtek, mint valódi karakterekként.

    Ezek a kérdések azonban inkább az olvasás utáni gondolkodás során merültek fel bennem. Az olvasás élményét alapvetően a regény erős történelmi vonatkozásai és a középpontba állított női sorsok határozták meg. A múlt lankái nem könnyű olvasmány, de fontos, gondolatébresztő és emlékezetes regény, amely méltó módon ad hangot elhallgatott történeteknek és elfeledett női életeknek.

    A könyvet köszönöm szépen a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 264

Fülszöveg:

Három nő, három sors. Egy hallgatásokból, veszteségekből és kimondatlan szeretetből épült örökség.
Emese, a húszas évei végén járó tanárnő élete mélypontjára kerül. Egy testi és lelki összeomlás után úgy dönt, Angliába utazik, hogy eleget tegyen nagyanyja, Olga utolsó kívánságának. Egy távoli kisvárosban, egy ismeretlen nő vendégszobájában próbálja meg újrarendezni az életét, vagy legalább lezárni mindazt, amit már nem bír tovább cipelni.
De a csend, az eső, az idegen ház konyhája és a Long Mynd szemközti dombjai mögül lassan új hangok szűrődnek be. Emese teste és lelke elkezd emlékezni, mozdulni, érzékelni. Egy váratlan vihar, egy forró tea, egy reggel, amikor már nem olyan nehéz felkelni. És valami, ami még nem a megoldás, de már nem is a vég.
Cserháti Éva regényében három nő sorsa fonódik össze egy finoman rétegzett történetben. A múlt lankái a női örökség súlyáról és erejéről mesél, arról, amit kimondtak, és arról is, amit elhallgattak. Mit kezdünk a családi múlt hibáival, eszméivel, hallgatásaival? Hogyan tud egy nő saját utat találni, ha a nagymamája a forradalmat, az anyja a túlélést választotta – és ő egyikben sem hisz?
„A belső csendből, melyhez csak hozzátett a fülembe fütyülő, kapucnimat cibáló szél, egyetlen érzés fakadt: egy percre teljesnek éreztem magam… Nem gyászoltam a múlt veszteségeit, és nem szorongattak a jövő lehetséges fájdalmai. Teljességérzetem testetlen volt, de figyelmem egyetlen képre összpontosult: Sarah apró háza, mint örök ígéret húzódott meg a dombok ölelésében”

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Szabó Krisztina: A ​törhetetlen átok (A törhetetlen átok 1.)

 Szabó Krisztina regényei számomra egyértelműen a komfortolvasmányok közé tartoznak. Gördülékeny a stílusa, szerethetőek a karakterei, fordulatos a cselekmény és valami bűbájos hangulat jellemzi őket. Amúgy is közel állnak hozzám a retellingek, így nem volt kérdés, hogy a "Törhetetlen átok" is felkerül az olvasmánylistámra, főleg, hogy az "Ezüsterdő" a tavalyi évem egyik nagy kedvence volt. Az "Ellopott kívánság" is tetszett, bár az nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint ez a regény.

    A Törhetetlen átok borítója szép, a színvilága kifejezetten hangulatos, bár számomra kevésbé volt beszédes, mint a szerző korábbi könyveinek megjelenése. Mondjuk ez nem befolyásolta az olvasási élményt.

    A regény egyértelműen a Szépség és a Szörnyeteg alapjaira épít, az eredeti mese elemei jól felismerhetőek, mégis sikerül önálló, új történetté formálni őket. A hangulat és a cselekmény is eltér a klasszikus változattól, miközben varázslatból egy pillanatra sincs hiány.

    A főhős, Mabelle Florentin, egy elszegényedett polgárcsalád tagjaként próbál helytállni egy nehéz világban. Édesapjával és testvéreivel együtt küzd a mindennapokért és a felhalmozott adósságok terhével. Amikor a nagyképű, ám jóképű Le Gume márki feleségül kéri, majd visszautasítás után bosszúból börtönbe juttatja a Lutetiában tiltott mágiahasználat miatt, Belle sorsa egy csapásra megváltozik. Egy átokkal sújtott hercegi kastélyban találja magát, ahol alku fejében vállalja az átok megtörését.

    A cselekmény szépen, fokozatosan építkezik, titkokkal és apró felfedezésekkel tartja fenn az érdeklődést. Bár az átok eredettörténete számomra kissé kusza volt, ez nem rontotta le az olvasás élményét. A szereplők különösen erősek: Belle hűsége és kitartása inspiráló, Rowna kedvessége, Lucien testvéri szeretete pedig igazán szívmelengető.

    Nagyon szerettem a szereplőket. Belle hűsége és kitartása egészen példaértékű ahogy Rowan kedvessége vagy Lucien testvéri szeretete is egyedülálló.

    A regény játszik egy kicsit az időutazással, és ez meglepő módon inkább erősíti a történet korhűséget és a varázslatosságát. Összességében egy nagyon tudatos cselekmény és környezetépítésnek lehetünk tanúi. Annyira, hogy nekem csak a végére derült ki, hogy első részről van szó (rajt a fedlapon is, hello!), és most nem s tudom hogyan viszonyuljak ehhez. Nem szeretem a sorozatokat, de felcsigázott a folytatás lehetősége, mert annyira szerettem a lutetiai világot és a szereplőket.

    Ami számomra a legnagyobb erősség, az a regény hangulata. Középkorias, mégsem komor; inkább derűvel, varázslattal és reménnyel átszőtt rege, amely jólesően emlékeztet arra, hogy a legsötétebb időkben is kisüt a nap.

    A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak!

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 456.

Fülszöveg:

Ez a kastély lesz a végzete…
Mabelle Florentin titokban bájitalokkal és elvarázsolt holmikkal kereskedik, hogy segítse egykor dúsgazdag, mára azonban adósságokban fuldokló családja megélhetését. Csakhogy a Beleviai Nagyhercegségben óriási kockázatot vállal az, aki mágiahasználatra adja a fejét: ha lebukik, elhurcolják, és soha többé nem kerül elő.
Amikor a család egyik legnagyobb hitelezője, egy jóképű, de annál aljasabb márki házassági ajánlatot tesz a különlegesen szép Mabelle-nek, a lány még nem tudja, miféle bajba keveredik azzal, hogy kikosarazza a férfit.
Hamarosan a kastélyban találja magát, ahol kénytelen alkut kötni a vonzó, ám hűvös Rowan nagyherceggel. Ha sikerül megtörnie az átkot, ami a herceget és annak otthonát sújtja, kiszabadul, és a családja anyagi gondjai is egy csapásra megoldódnak. Ha kudarcot vall, mindent elveszít.
Azt azonban nem is sejti, hogy a legerősebb varázslat, amivel a kastélyban találkozik, nem az átok lesz… hanem a szerelem.
Hagyd, hogy magával sodorjon ez a lenyűgöző történet!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

L. J. Shen: Igazán ​őrülten szeretlek (Tiltott szerelem 1.)

   L. J. Shen visszatért. Legalábbis számomra biztosan. Újra elővette az a sajátos, időnként nyers, szenvedélyes, mégis érzelmileg mély történetmesélést, ami miatt annak idején beleszerettem a könyveibe. Nem mondom, az utóbbi regényeit is kedveltem, de egyik sem közelítette meg igazán a Boston Belles, az All Saints High vagy a Sinners of Saint sorozat intenzitását. Az Igazán őrülten szeretlek viszont nekem most hozta a korábbi érzelmi hullámvasutat.

    Ez a regény a legőrültebb rózsaszín, amit valaha láttam, pedig jó sok könyvet forgatok a kezeim között. Ráadásul ez talán Shen eddigi legvastagabb regénye, amit csak a Mennyei kísértés közelít meg terjedelemben. Bevallom, voltak fenntartásaim. Shen nem az a szerző, aki szeret elidőzni vagy bő lére ereszteni a történeteit, és attól is tartottam, hogy a gasztronómiai szál – különösen egy Michelin-csillagos étterem világa – nem feltétlenül az ő terepe. De nem, egy cseppet sem volt hosszabb ez a regény a kelleténél. Már az első oldal beszippantott, és vitt magával. Annyira szerettem volna, hogy sokáig tartson, de pechemre egy éjszaka (egy igazán hosszú és alvás nélküli éjszaka) alatt végeztem vele.

    Row lett az új könyves álompasim. Ami különösen érdekes, mert alapvetően nem az esetem. Nagy, morgós, és zseniális. Megvan benne minden, amit L. J. Shen férfihőseiben szeretek, csak kifinomultabb, érettebb formában. Nem a harsány dominanciája miatt lett számomra emlékezetes, hanem az őszintesége és az elkötelezettsége miatt. Mert miközben magabiztos és sikeres, végig ott van benne a bizonytalanság, a félelem az elvesztéstől, és az a nagyon emberi vágy, hogy jól csinálja. Hogy mindent megtegyen azért, akit szeret még akkor is, ha ez időnként fájdalmas volt számára.

    Calla ehhez képest sokkal hétköznapibb karakter. Édes, vicces, kissé hóbortos, de kevésbé markáns, mint Row. Ő inkább közülünk való. Tele önbizalomhiánnyal, kételyekkel és előítéletekkel, amiket nem mindig tud vagy mer kimondani. Talán ezért is működik olyan jól mellette: Row benne nemcsak a szerelmet látja, hanem azt az embert is, akit védeni, támogatni és felemelni akar. Calla számomra kicsit Emiliára emlékeztet a Vicious-ból, csak még esendőbb változatban. Valószínűleg pont azért szerethető mert olyan mint mi. És a csoda az a történetben hogy Row pedig a mindannyiunknak megjáró herceg, még ha nem is annyira herceges.

    A mellékszereplők közül Dylan, Row húga eleinte kifejezetten idegesített. Önzőnek, korlátoltnak és irritálónak tűnt, és nem értettem, Calla miért akar görcsösen megfelelni neki. Később persze árnyaltabbá válik a karaktere, és bár a végére valamelyest megkedveltem, számomra ő maradt az „idegesítő barátnő” mintapéldánya. Ezzel szemben a két anyuka karaktere meglepően sok színt és melegséget vitt a történetbe, őket kifejezetten szerettem.

    A cselekmény lendületes, de nem feszesen hajtott. Van benne tér az elkalandozásra, a karakterek belső vívódásaira, a kapcsolatok lassú épülésére. Egyetlen hiányérzetem talán az volt, hogy szívesen olvastam volna többet egy Michelin-csillagos étterem mindennapjairól és egy sztárséf valódi szakmai kihívásairól. De végül is mindent nem kaphatunk meg, és amit kaptunk, az így is bőven elég volt.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 640 oldal

Fordította: Szoboszlay Anna

Fülszöveg:

Újra fellobban a régi láng.

A beképzelt, elérhetetlen, jóképű és kétségkívül zseniális Michelin-csillagos séf, Ambrose Casablancas életét egyetlen szenvedély tölti ki – a főzés. Hiszen a nők csak eltérítenék a céljától. Így inkább nem bonyolódik komoly kapcsolatba.

Majd váratlanul felbukkan a bájosan különc Cal Litvin, húga rég nem látott barátnője, aki munkát keres. Mivel régről ismerik egymást, ad neki egy esélyt. Azokra az érzésekre viszont nincs felkészülve, amelyeket a lány kelt benne. Hiszen Ambrose legnagyobb bosszúságára Cal éppoly tüzes, mint a konyhája.

Cal már nem az az őzikeszemű kislány, aki egykor volt. Immár egy nő, akit mindenáron meg akar hódítani.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shen regénye megannyi édes és pikáns pillanatot ígér. Te is átadod magad az érzéki ízek csábításának?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Serena Valentino Vesszen ​a szörny! (Gonosztevők 11.)

  Természetesen imádom a Disney-féle Szépség és a Szörnyeteg című rajzfilmet, bár a főgonosz szerepe számomra eddig sem volt egyértelműen fekete-fehér. Talán kissé önelégült, hiú és önző, de mégis nagyon emberi figura, aki inkább bosszantó, mint igazán félelmetes. Éppen ezért izgalmas lehetőség, hogy Serena Valentino Gonosztevők sorozatát éppen vele, Gastonnal nyitottam meg, még ha ez a kötet már a sorozat 11. része is. Szokás szerint fáziskésésben vagyok, de ez a történet így is képes volt beszippantani.

    A sorozat vizuális megjelenése egységes: fekete borító, félprofilos portré, letisztult, mégis karakteres dizájn. Ez a kötet sem kivétel, és bár kifejezetten tetszik ez az esztétika, a könyv mérete sehogy sem akar passzolni a könyvespolcomhoz. Úgy tűnik, kénytelen leszek beszerezni a többi részt is, hogy legalább egymás mellett mutassanak jól 😊

    A könyv nagybetűs szedése meglepően kellemes élmény volt: idén először el is rakhattam az olvasószemüvegem. Ez nemcsak számomra könnyebbség, hanem az olvasásban még bizonytalanabb kiskamaszok számára is komoly kapaszkodót jelenthet. A szöveg gördülékeny, könnyen befogadható, az időnkénti idősíkváltások pedig mindig magyarázatot kapnak a narrációban, így nem törik meg az olvasás lendületét. Ugyanakkor érezhető, hogy a kötet szorosan kapcsolódik egy nagyobb kerettörténethez, ezért az előzmények ismerete nélkül néhány mozaikdarab hiányos maradhat. A sorozatot érdemesebb sorrendben olvasni.

    A regény egy meglepő felütéssel indít. Gaston és a Herceg gyerekkorukban barátok voltak. Ez az egyetlen ötlet teljesen új fényt vetít az eredeti mesére, és Gaston későbbi tettei egészen más hangsúlyt kapnak annak tudatában, hogy számára a Szörnyeteg nem idegen. Különösen érdekes, hogy barátságuk alapja az olvasás volt, ami közelebb hozza őket Belle alakjához is. Valentino ügyesen egyensúlyoz: megidézi a rajzfilmből ismert Gastont, miközben árnyalja és motivációkkal látja el a viselkedését. A történet így egyszerre működik újraértelmezésként és kiegészítésként, sőt, részben párhuzamosan újrajátssza a klasszikus mesét is.

    Öröm volt újra bebarangolni a kastélyt, találkozni régi ismerősökkel, és megismerni új szereplőket is. Különösen érdekesek voltak a kastély lakóinak Gastonhoz fűződő viszonya, valamint a szülei története, amely újabb réteget adott a karakterhez. Könyvtárosként természetesen nem mehetek el szó nélkül Monsieur Biblio neve és alakja mellett – még ha szegény ember elképesztően nagy kocka is volt.

    Ez a történet jóval csavarosabb annál, mint amit a klasszikus mese alapján várnánk. Bár a végén visszaköszön az eredeti történet, sokkal nagyobb hangsúly kerül az azt megelőző időszakra. Belle ebben a kötetben inkább mellékszereplő, a fókusz egyértelműen Gaston belső útján van. A „gonosz” fogalma árnyaltabbá válik, és ennek fényében a „boldogan éltek” is meglehetősen kétségessé válik.

    Sajnáltam, hogy nem a sorozat elején kezdtem, mert érzem, hogy a kerettörténet ismerete nélkül nem állt össze minden részlet. Ettől függetlenül a Vesszen a szörny! izgalmas, elgondolkodtató és kifejezetten élvezetes olvasmány, amely bebizonyítja: a mesék gonoszai is megérdemlik, hogy meghallgassuk a saját történetüket.

    A könyvet köszönöm szépen a Manókönyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 352

Ford.: Hermann Alexandra

Fülszöveg:

Lehet, hogy azt hiszed, már ismered ezt a történetet, amely régi, akár az idő. Talán ismered a Szépséget és a Szörnyeteget, és az átkot, amit együtt törtek meg. De léteznek olyan mesék, amelyeknek nem csupán egy befejezése van. Amelyekben egynél több gonosztevő is szerepel. Gaston története is ilyen. Gaston és a Herceg, bár nem voltak vérszerinti rokonok, testvérekként nőttek fel. Gyerekkori kalandjaik során bejárták a kastély megannyi termét, sőt, még a sűrű erdőbe is elmerészkedtek. Az erdőbe, amely otthont adott a legendás gévaudani fenevadnak, a félelmetes lénynek, amelynek jelenléte folyton ott derengett a képzeletükben. Azután, egy végzetes éjszakán, egy borzalmas tragédia örökre megváltoztatta az életüket és a barátságukat, és egészen különböző utakra terelte őket: az egyikük elindult az önzés és a kiváltságok útján, a másik pedig elhatározta, hogy helyrehozza a múlt hibáit. Amint azt tudjuk, a Herceg nagy árat fizetett a gonoszságáért. Gaston pedig három, minden lében kanál boszorkány varázslatától hajtva, szépen, lassan egyetlen vágy rabszolgájává vált: hogy mindenáron vesszen a szörny!

A könyv megvásárolható ezen a linken: ManóKönyvek

Cora Reilly: Árulás (A maffia végzete 7.)

 Sajnos a végéhez értem a Maffia végezete sorozatnak Komolyan hiányozni fognak az olasz-amerikai rosszfiúk pedig alapvetően nem tartozom a maffiás romantikus regények legnagyobb rajongói közé. Pont ezért volt meglepő számomra, hogy Cora Reilly világa mennyire beszippantott. A sorozat egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy nem próbálta teljesen elkenni vagy megszépíteni az alvilági családok működését. Az Outfit, a Famiglia és a Camorra világa kegyetlen, hierarchikus és erkölcsileg erősen kérdéses, és bár a főszereplők természetesen kapnak egy adag romantikus felhangot, a bűnök súlya végig érezhető marad.

    A sorozatzáró Árulás című kötetben visszatér a második részben megismert Dante és Valentina. Bár az ő kapcsolatuk kezdetét ismerjük, mégis sok újdonságot mondott ez a rész, és össze is foglalta egy kicsit a teljes sorozatot.

    A regény nagy időintervallumot ölel fel, miközben időről időre visszalép a kezdetekhez, ráadásul mindezt Dante szemszögéből. Számomra ő volt az egyik legérdekesebb narrátor az egész sorozatban. Hideg logikája, kiszámítottsága és a belső bizonytalanságai különösen izgalmas elegyet alkotnak. Dante egyáltalán nem klasszikus álompasi sőt időnként kifejezetten taszító döntéseket hoz, mégis talán ő a legcivilizáltabb a capók között. Ettől azonban nem válik felmenthetővé. Rengeteg rossz döntés és kegyetlenség terheli a múltját, és különösen érdekes volt látni, ahogyan Valentina mindezt tudomásul veszi, sőt, és egy-egy dologban aktívan segít is neki. Ez a hozzáállás sokkal árnyaltabbá teszi Val karakterét is, még akkor is, ha ő egyértelműen a pozitív pólus ebben a történetben.

    Kettejük dinamikája még így, ennyi év távlatában is működik, sőt Dante módszerei és világlátása érezhetően sokat finomodik Valentina hatására még úgy is, hogy mindvégig határozottan rosszfiú szerepben van, nem puhul el. Az írónő nagyon jól megoldotta azt, hogy Dante végig Dante marad. Maffiafőnök, stratégiailag gondolkodó, morálisan erősen kérdéses figura. Ez a következetesség számomra kifejezetten hitelessé tette a karakterét.

    A cselekmény időben bakugrásokkal halad, mégis végig jól követhető marad. Bár Dante és Valentina kapcsolata áll a középpontban, a regényben számos mellékszál és mellékszereplő kap teret. Olyan karakterek történetébe is betekintést nyerünk, akikről eddig csak érintőlegesen hallottunk. Ráadásul szerepet kapnak a gyerekek is, ami kifejezetten jó. Nagyon érdekes arról olvasni, hogy hogyan egyezteti össze Dante a maffiafőnöki szerepkörét az apasággal.

    Nagyon sajnáltam, hogy Remo és Serafina csupán egy rövid epizód erejéig jelenik meg, pedig érezhetően rengeteg potenciál van benne. Szerencsére úgy tűnik, a Camorra Krónikák sorozatban nagyobb hangsúlyt kapnak, így nagyon remélem, hogy azt is kézbe vehetjük majd magyarul az Álomgyár kiadásában.

    Az Árulás méltó lezárása a sorozatnak: érzelmes, sötét, komplex és következetes. Nem idealizálja a világot, mégis képes elérni, hogy kötődjünk a szereplőkhöz.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 416 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Fülszöveg:

Dante
Sokakat öltem meg, mert elárulták, ami mindennél fontosabb. Az Outfitet.
Én ötször árultam el… Pedig a véremmel tettem fogadalmat az ügyünkre, felesküdtem rá az életemmel, ígéretet tettem, hogy az Outfit lesz az első az életemben. Azonban ötször helyeztem egy nőt az Outfit érdekei elé.
Egy képmutató. Egy hazug. Egy gyilkos. Ez vagyok én.
Elárultam az apámat. Az eskümet. Az embereimet. Vajon el tudná pusztítani az árulásom mindazt, aminek a védelmére felesküdtem?

Valentina
Az esküvőnk napján megfogadtam, hogy Dante mellett fogok állni. Jó és rossz időkben egyaránt. Hogy szeretni fogom őt, bármi is történjék.
Mivel a maffiában nőttem fel, tudtam, számos kihívással fogunk szembenézni a közös életünkben. Arra azonban soha nem számítottam, hogy a családunkat, az életünk alappilléreit fogják romba dönteni.
Cora Reilly USA Today bestsellerszerző regénye tökéletesen festi le, hogy milyen az, ha valaki igaz társra, szeretőre és legjobb barátra talál a házastársában. Mert a sötétségből is könnyebb kitalálni, ha ott van melletted az, akiben mindennél jobban megbízol.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Catharina Maura: Az ​átmeneti feleség (Windsor testvérek 2.)

    A „Rossz feleség” egy erős belépő volt, nemcsak tartalmában, hanem külalakjában is magasra tette a lécet. Egy könnyed, kifejezetten spicy romance regényt kaptunk, amely azonban messze nem állt meg a felszínes szórakoztatásnál. A szenvedélyes romantikus szál mögött komoly családi dinamika, érzelmi konfliktusok teszik igazán érdekessé a történetet. Nagyon örültem annak, hogy a Windsor család második része ugyanolyan csoda élfestéssel és borítóval jelent meg, mint az eleje.

    A második rész középpontjában Luca Windsor és Valentina állnak, akik már az első kötetben is felbukkantak, igaz, akkor még inkább mellékszereplőként. A Rossz feleség bizonyos pontokon előrevetítette az ő történetüket, de szerencsére nem annyira részletesen, hogy ez rontotta volna az olvasás élményét. Inkább afféle ízelítőt kaptunk belőlük: éppen eleget ahhoz, hogy ne legyenek teljesen ismeretlenek, mégis maradjon bennük felfedeznivaló.

    Luca Windsor a családi vállalkozás pénzügyi részlegének megkerülhetetlen alakja: precíz, fegyelmezett és érzelmileg erősen kontrollált férfi. Tökéletes ellenpontja – vagy éppen kiegészítője – Valentina, a hűvös profizmussal dolgozó asszisztense, aki mexikói gyökerekkel rendelkezik, és minden erejével azon van, hogy a munkájában kifogástalan maradjon. Kapcsolatuk sokáig szigorúan szakmai keretek között mozog, ám a felszín alatt már ekkor is ott izzik a feszültség. Amikor azonban Luca hivatalos menyasszonya képbe kerül, világossá válik, hogy ez a „csak munka” helyzet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik

    A két szereplő között kézzelfogható a vonzalom, de kapcsolatukat számos akadály nehezíti. A munkahelyi hierarchia, a társadalmi különbségek, valamint a Windsor család befolyása mind-mind gátat szabnak az érzelmek szabad kibontakozásának. Valentina múltja sem mentes a terhektől, hiszen szülei döntései és anyja elvárásai mély nyomot hagytak benne.

    A kiinduló helyzet tehát adott, szabotálni kell az elrendezett házasságot egy másik érdekházassággal. Jogosan merül fel a kérdés, mennyire jó ötlet egy kényszerű megállapodást egy másikra cserélni, de az biztos, hogy ez a döntés rendkívül feszes és érzelmileg terhelt helyzetbe sodorja a szereplőket. Kifejezetten élvezetes végigkövetni, ahogyan Luca és Valentina megpróbálnak lavírozni a saját maguk által teremtett csapdákban.

    Valentina karaktere számomra különösen szerethető volt. Nem egy idealizált, rózsaszín hősnőt kapunk, hanem egy határozott, önálló nőt, akinek megvannak a maga sebei és belső gátjai. Ezek a lelki defektek nem gyengítik, inkább emberivé teszik őt, és hitelesen mutatják meg, milyen nehéz valóban kiteljesedni, ha a múlt folyamatosan visszahúz. Luca ezzel szemben inkább a klasszikus, jól működő romantikus férfialakot képviseli: kedvelhető, megbízható, de számomra kevésbé volt markáns, mint Valentina, de ez egyáltalán nem rontott a kettőjük közti dinamikán.

    Természetesen ebben a kötetben sem maradunk Windsor családi jelenetek nélkül. Jóleső ismerősként térnek vissza a korábbi szereplők, és külön öröm volt számomra, hogy a történet egy ideig párhuzamosan haladt Raven és Ares múltjával. Ez a megoldás kellemes nosztalgiát keltett, miközben tovább építette a családi univerzumot A nagyit és a mesterkedéseit pedig még mindig szerettem. Az már az előző részben is kiderült, hogy nagy spíler az öregasszony, de szerencsére azért a szereplőknek is van saját akaratuk.

    Nagyon otthonos ez a sorozat, jólesik elmerülni benne egy pohár forró kakaóval, beburkolózva egy meleg plédbe, és csak hagyni, hogy elsodorjon a gazdagok és híresek élete. Nem fogja megváltani a világot, de szuper kikapcsolódása fáradt napok végére. Köszönöm szépen a könyvet Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 416
Fordította: Megyeri Léna

Fülszöveg:

A Windsor klán körül újabb dráma van kibontakozóban. A család feje, a rettegett Anne nagyi kijelenti, hogy Lucán a sor, hogy megnősüljön, és ő már ki is nézte számára a megfelelő jövendőbelit. Luca azonban nem véletlenül vezeti a család vállalkozását: rájön, hogy úgy veheti elejét legegyszerűbben a frigynek, ha gyorsan megnősül…

Szövetségese pedig ki más lehetne ebben, mint a titkárnője, az évek óta mellette dolgozó, okos és talpraesett Valentina. Az persze kérdés, hogy Valentina mit gondol minderről, és mi történik, ha kitudódik mindez a munkahelyen. Persze hiába minden terv és elhatározás, kölcsönösen előnyös megállapodás, ha közbeszólnak az érzelmek…

A regény megvásárolható itt: Booklove

Emily Grace Raven: A ​hatalom kristálya (A Valmaryn Rend lovagjai 1.)

    Emily Grace Raven bemutatkozó regénye a Hatalom kristálya egy klasszikus értelemben vett, nagyívű epic fantasy, amihez hasonlót be kell vallanom már régen olvastam. A romantasyk és cozy fantasyk térnyerésével mintha háttérbe szorultak volna azok a történetek, amelyek nem elsősorban az egyéni érzelmi utakat vagy kisebb léptékű konfliktusokat helyezik a középpontba, hanem egy teljes világ sorsát, annak működését és nagy történelmi ívét. Ez a regény tudatosan ehhez az „old school” fantasy hagyományhoz nyúl vissza.

    A történet alapját a jó és a rossz klasszikus szembenállása adja, a cselekmény tétje pedig nem kevesebb, mint az egész világ jövője. Nem egyetlen kiválasztott hős személyes útját követjük, hanem egy összetett konfliktust, amely Valmaryn és az Arlaan Rendet egyaránt érinti. A hangsúly a világ egészén van, a rendszer működésén, a hatalmi viszonyokon, a mágia természetén és azon, hogy mindez miként sodródik elkerülhetetlenül egy nagyobb összecsapás felé. Ráadásul a háttérben érzékelhetően ott lapul egy titok amely minden megváltoztat.

    A világépítés részletes és alapos, érezhetően sok munka áll mögötte. Raven nem fél új lényeket, saját szabályrendszert és mágiával átszőtt társadalmi struktúrákat bevezetni, miközben rengeteg apró részlettel gazdagítja a hátteret. A regény terjedelme és tempója lehetővé teszi, hogy az olvasó valóban elmerüljön ebben a világban, és ne csak vendégként járja be, hanem megértse annak működését és belső logikáját.

    A kötet megjelenése kifejezetten igényes. A borító jól illeszkedik a történet hangulatához, a tördelés és a betűméret pedig kifejezetten olvasóbarát. A szöveg nyelvezete gördülékeny, könnyen befogadható, ugyanakkor időnként régies vagy idegen kifejezésekkel dolgozik, amelyeket a szerző lábjegyzetekkel segít értelmezni. Számomra helyenként kissé túlírt volt a szöveg, de ez inkább személyes olvasói preferencia: én a feszesebb, cselekményközpontúbb narrációt kedvelem.

    A cselekmény alapvetően lineárisan halad, nagyobb idősíkbeli vagy szerkezeti ugrások nélkül. Több, egymáshoz közel álló E/3-as nézőpontból követhetjük az eseményeket, ami segít árnyalni a konfliktust, miközben nem töri meg a történet ívét. Az izgalmat a fő konfliktus mellé épített kisebb kalandok, csaták és személyesebb események adják. Ezek némelyike váratlanul bukkan fel, máskor gondosan előkészített módon épül be a történetbe, ami egyfajta kiszámíthatatlanságot kölcsönöz a regénynek.

    A „Hatalom kristályát” bevallottan a „Gyűrűk Ura” és a „Star Wars” világ inspirálta, és ennek a jeleit meg is találtam, de nem volt igazán áthallásos a történet, inkább csak felismertem, egy-egy motívumot.

    A világ hangulata érdekes kettősséget mutat. Alapvetően középkorias atmoszférát idéz meg várakkal, fogadókkal, lovagokkal és kardokkal, ugyanakkor megjelennek benne modern technológiai elemek is, mint a légisiklók, helikopterek vagy robbanószerkezetek. Ez a kettősség azt az érzetet kelti, mintha a világ egy része megrekedt volna a múltban, míg egy másik már a fejlődés útjára lépett. Bár ez a koncepció bennem számos kérdést vetett fel, összességében működőképesnek éreztem, és különleges ízt adott a regény világának.

    A Hatalom kristálya elsősorban azoknak szól, akik hiányolják a klasszikus, nagy léptékű fantasyket, a részletes világépítést és az epikus tétet.

    Köszönöm szépen a könyvet!

Adatok:

Kiadó: Gyémántfelhő Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 496

Fülszöveg:

    Az öntörvényű, de annál tehetségesebb ifjú harcos lovaggá avatásakor csupán egyvalamit kíván: bölcsen, másokat szolgálva szeretné kamatoztatni a képességeit. Aryan Blackwell persze ennél azért többre vágyik: szerelemre és családra, amely korábban tiltott volt és most sem tanácsos a Valmaryn Rend lovagjainak. Nem mintha számára az ilyesmi bármit is jelentene, főleg, miután megismerkedik az elbűvölő Alysse-szel, a király új tanácsosának lányával.
    A Rend ősi ellenségei, az Arlaan Rend sötét és hataloméhes lovagjai ez idő alatt a világ rabigába döntésére törekednek. Mindehhez pedig nem kell mást tenniük, mint megkeresni a rég elveszett Hatalom Kristályát. Megkezdődik hát a versenyfutás e nagy hatalmú ereklyéért, csakhogy az gonosz hatalommal bír, és igyekszik mindenkit megkísérteni…
    Vajon Aryan időben rálel a Kőre? És ami ennél is fontosabb: képes lesz elpusztítani, mielőtt az a hatalmába kerítené? Képes lesz azzá a Valmaryn lovaggá válni, akivé mindig is akart, vagy a szerelem és a benne rejlő forrófejűség letéríti az útjáról?
    A sorsa ködbe burkolózik, ahogy a két rend közötti játszma főszereplője lesz. Az árva fiú múltja ugyanis olyan titkot rejt magában, amely, ha kiderül, nemcsak őt pusztíthatja el, de a világot is sötétségbe zárja…

A könyv megvásárolható ezen a linken: Gyémántfelhő Kiadó