Nagyon-nagyon vártam a Verdeső szárnyak folytatását, és szerencsére a kiadótól egészen hamar meg is érkezett hozzám a második kötet. Aztán persze az élet közbeszólt, és a rengeteg egyéb elfoglaltság miatt csak jóval később jutottam el az olvasásig. Viszont amikor végre kézbe vettem, egy levegővel le is toltam mind a 608 oldalt, és azt kell mondjam, kevés volt. Nagyon kevés! Ritkán érzem egy ekkora könyv végén, hogy még legalább ugyanennyit szívesen olvastam volna, de most pontosan ez történt. A könyv maga pont ugyanolyan gyönyörűséges, mint az előző rész. Ezúttal a kékes árnyalatok uralják a borítót, az élfestés pedig talán még kifejezőbb és látványosabb lett. A két kötet pompásan illik egymáshoz, és együtt kifejezetten mutatósak a könyvespolcon.
Szerintem ez a rész is olyan erős mint, amlyen a nyitókötet volt. Fallon és Lorcan története ott veszi fel a fonalat, ahol az előző rész abbamaradt, és a romantika és mágia összefonódása is pont olyan erős mint az eddigiekben.
Fallon Dante iránti rajongása hála istennek még az előző kötetben vízbe fulladt, és bár ez számomra egyáltalán nem jelentett nagy veszteséget, a lánynak azért bőven maradt oka a csalódottságra. Lorcanban sem bízik, ráadásul a Varjak Királyságában ragadt, ahol sokkal inkább érzi magát fogolynak, mint vendégnek. A második kötet tehát egy kellemetlen kényszerhelyzettel indul, amelyben Fallon nemcsak a szabadságát félti, hanem a saját érzéseivel is kénytelen szembenézni.
Emiatt a történet eleje számomra egy kicsit nehézkesebben indult. Fallon makacssága és Lorcan domináns természete nem éppen a békés együttélés záloga, és eleinte úgy tűnik, mintha folyton ugyanazokat a köröket futnák. Szerencsére azonban a cselekmény hamar összeszedi magát, a szereplők közötti feszültség pedig egyre izgalmasabbá válik.
Fallon szerintem hatalmasat fejlődött az első részhez képest. A nyitókötetben nem éreztem különösebben erős karakternek, sokszor inkább sodródott az eseményekkel. Most viszont egészen más oldalát mutatja meg. Jót tett neki, hogy egy kicsit kinyílt a csipája. Határozottabb, bátrabb, sokkal tudatosabban képviseli a saját érdekeit, és szemrebbenés nélkül szembeszáll az őt folyton leuralni próbáló Varjúkirállyal.
A világépítésről pedig tényleg csak pozitívan tudok nyilatkozni. Az alakváltó varjak királysága annyira jól felépített, hogy egy idő után minden nehézség nélkül el tudtam képzelni a madáremberek mindennapjait. Ehhez társul még a tündék és az emberek világának keveredése, valamint az egyre hangsúlyosabbá váló tengeri kígyós vonal, és máris egy rendkívül sajátos ízvilágot kapunk.
A varjúnyelv használata különösen tetszett. Az idegen szavak természetesen illeszkednek a párbeszédekbe, és olyan következetesen jelennek meg, hogy egy idő után már szótár nélkül is mondtam magamban a jelentésüket.
A szereplők pedig végérvényesen a kedvenceimmé váltak. Persze leginkább Lore-t bírom, még akkor is, ha ebben a részben egy hangyányit túltolja a tesztoszteront. A Varjúkirály elképesztően domináns, birtokló és időnként kifejezetten elviselhetetlen figura, de valahogy mégis működik a karaktere.
Az pedig, ahogyan fokozatosan befűzi a lányt, ahogyan megpróbálja meglágyítani a makacsságát, egyszerűen zseniális. A hatalmi játszmáik, a folyamatos adok-kapok és a csipkelődő párbeszédek az egész regény egyik legerősebb részét jelentették. Egyszerre szórakoztatóak és feszültséggel teliek, ráadásul olyan sajátos humort adnak a történetnek, amely remekül ellensúlyozza a komorabb eseményeket. Különösen tetszett, hogy mindez nem megy a komolyabb konfliktusok rovására.
A mellékszereplők nagy részét is nagyon megszerettem. Dantét mondjuk továbbra sem, de őt már az első részben sem kedveltem különösebben. Phoebus viszont egyszerűen zseniális figura! Nagyon szerettem a jeleneteit, és azt a sajátos színt, amelyet a történethez ad. Fallon édesapját is sokkal jobban megkedveltem ebben a kötetben.
Szerettem azt is, hogy a romantika mellett a történet fantasyvonala sem szorul háttérbe. A mágikus világ egyre összetettebbé válik, újabb titkok kerülnek felszínre, és a szereplőknek olyan konfliktusokkal kell szembenézniük, amelyek messze túlmutatnak a személyes kapcsolataikon. A szerző ügyesen egyensúlyoz a szerelmi történet és a nagyobb léptékű események között, így egyik sem nyomja el a másikat.
Szóval most egy kicsit magányosnak érzem magam, hogy befejeztem a második részt is, és nagyon várom a folytatást.
A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!
Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2026.
Oldalszám: 608 oldal
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2026.
Oldalszám: 608 oldal
Ford.: Simonyi Ágnes
Fülszöveg:
„Sarah J. Maas és Jennifer L. Armentrout rajongói számára kötelező olvasmány!” – D. K. DeRosa, író
Egy herceg szívét akartam meghódítani… de végül egy királyét ejtettem rabul.
A vágyam, hogy a lucén trónra ülhessek, oda vezetett, hogy felélesztettem egy ősi, szárnyas uralkodót – akit a barátomnak tekintettem mindaddig, amíg aztán ez a barát rá nem szedett és börtönbe nem zárt.
Lorcan azt mondja, a saját biztonságom érdekében tart fogva, de ő azt is állítja, hogy hozzá tartozom. Nyilvánvaló, az öt évszázadon át tartó szendergés súlyos tévképzeteket okozott a Varjúkirálynál.
Igaz, sajnálatos módon van köztünk egy gondolati kötelék, viszont attól még a saját sorsunk urai vagyunk, és én az enyémet el kívánom kormányozni az Égi Királyságtól és annak jóslataitól. Vagyis tőle.
Azonban ettől a kisajátító férfitól nem lehet elmenekülni. Mindazonáltal, ha a szívemre teszem a kezem, nem is biztos, hogy olyan csábító a szabadság, mint ahogy eddig gondoltam…
„Sarah J. Maas és Jennifer L. Armentrout rajongói számára kötelező olvasmány!” – D. K. DeRosa, író
Egy herceg szívét akartam meghódítani… de végül egy királyét ejtettem rabul.
A vágyam, hogy a lucén trónra ülhessek, oda vezetett, hogy felélesztettem egy ősi, szárnyas uralkodót – akit a barátomnak tekintettem mindaddig, amíg aztán ez a barát rá nem szedett és börtönbe nem zárt.
Lorcan azt mondja, a saját biztonságom érdekében tart fogva, de ő azt is állítja, hogy hozzá tartozom. Nyilvánvaló, az öt évszázadon át tartó szendergés súlyos tévképzeteket okozott a Varjúkirálynál.
Igaz, sajnálatos módon van köztünk egy gondolati kötelék, viszont attól még a saját sorsunk urai vagyunk, és én az enyémet el kívánom kormányozni az Égi Királyságtól és annak jóslataitól. Vagyis tőle.
Azonban ettől a kisajátító férfitól nem lehet elmenekülni. Mindazonáltal, ha a szívemre teszem a kezem, nem is biztos, hogy olyan csábító a szabadság, mint ahogy eddig gondoltam…
A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház











