Julie Johnson:The ​Wind Weaver – A szélfonó (A szélfonó 1.)

  Csinos darab – ez jutott először eszembe, amikor kézbe vettem a Szélfonót. És ez nemcsak a borítóra és az élfestésre vonatkozik, hanem úgy általában a könyv méretére és súlyára is. Az élfestése különösen tetszik, de maga a borító is szép és kifejező. A kötet hatalmas, és ez valahol jól is illik ahhoz a részletességhez, amivel a szerző felépítette a világát.

    A történet egy izgalmas helyzetből indul. Rhya, a féltünde, egy mágiagyűlölő birodalomban a katonák fogságában várja a halálát, amikor a főparancsnok váratlanul a védelmére kel. A sötét aurájú és hírű Sarló megszökteti a lányt, majd északnak indul vele, ismeretlen tájakon keresztül.

    A Szélfonó egyik legerősebb része egyértelműen a világépítés. A mágikus világot rengeteg érdekes lény lakja: óriási barlangi férgek, jégóriások és ki tudja, még milyen szörnyek leselkednek az emberekre és tündékre. Közben a mágiahasználók és az emberek között is véres háborúk dúlnak, birodalmak születnek és buknak el, a földet pedig egy titokzatos métely fertőzi.

    A mágiarendszer különösen érdekes volt. Engem valamennyire az Avatárra emlékeztetett, bár természetesen nem ugyanarról van szó. A négy elem örököseinek szerepe ráadásul már most sok lehetőséget rejt magában. A történet jelenlegi állása szerint közülük ketten csak kényszerből működnek együtt, a legfrissebben felfedezett örökös még használni sem tudja a képességeit, a negyedik pedig egyelőre fel sem bukkant. A világ tele van titkokkal, elhallgatásokkal és olyan dolgokkal, amelyekről még nem tudjuk pontosan, hogyan fognak összeállni. Talán éppen ezért sokkal jobban érdekelt a világ és annak működése, mint maga a cselekmény.

    A részletes világépítés ugyanakkor valamennyire a történet ritmusára is rányomta a bélyegét. A cselekmény alapvetően egyenes vonalú volt, nem igazán találkoztam benne nagyobb csavarokkal, és időnként emiatt kicsit lassabbnak éreztem. Ugyanakkor nem zavart különösebben, mert felvezető kötetként szerintem jól működött. Ráadásul már most látszik, hogy a folytatásban jóval összetettebbé válhat a történet, így kíváncsi vagyok, merre viszi tovább a szerző az egészet.

    A karakterek közül Rhya volt a kedvencem. Erős női főszereplő, nagyon bírtam a határozottságát és a tettrekészségét. Annak ellenére, hogy kivételezett helyzetben volt, nem viselkedett úgy, mint aki erre különösebben igényt tartana. Pennel viszont már jóval nehezebben barátkoztam meg: az idegesítően túlvédő és parancsolgató viselkedése miatt Rhya helyében én valószínűleg többször is hagytam volna a fenébe. Soren ezzel szemben végig érdekesebbnek tűnt számomra, mint Penn, bár kétségtelen, hogy ő az abszolút romantikus főhős-alapanyag.

    Összességében nekem tetszett a Szélfonó első része. Nem ez volt a legerősebb fantasy, amit olvastam, és a cselekmény néha lehetett volna lendületesebb, de a világépítés és a mágiarendszer bőven felkeltette az érdeklődésemet. Van benne potenciál, és egyértelműen kíváncsi vagyok arra, hogy a folytatás mit kezd majd az első részben felépített világgal és a sok elhintett titokkal.

    Köszönöm szépen a könyvet az PioneerBooksnak és a moobius.hu-nak.

Adatok:

Kiadó: PioneerBooks

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 592

Ford.: Fehér Fatime

Fülszöveg:

Anwyvn háború sújtotta földjén a Gyomlálás óta üldözik a mágiahasználókat. A félvéreket, mint Rhya Fleetwood, kérdés nélkül láncra verik és kivégzik, azonban a halála előtti utolsó pillanatban egy váratlan, titokzatos és foglyul ejtőinél is rémisztőbb megmentő jelenik meg. Új ellensége fogságában minél távolabb kerül otthonától, annál inkább rádöbben: valójában semmi sem az, aminek látszik – sem félelmetes fogvatartója, sem a birodalmat pusztító métely, sőt, ő maga sem.
Rhya ugyanis nem egy átlagos félvér. A mellkasán lévő Szigillum, és a szél, amelyet ösztönösen képes megidézni, azt jelentik, ő az Anwyvn-szerte szétszóródott négy lélek egyike, kiknek az a végzetük, hogy helyreállítsák a mágia egyensúlyát… vagy belehaljanak, miközben megkísérlik.
A benne rejlő erő uralása azonban csak a kezdet. Elrablója iránt táplált vágya éppolyan hevesen lángol, mint a mellkasában szorongó, kitörni kész vihar. Rhya választásra kényszerül: elfojtja a lángokat, vagy hagyja, hogy teljesen felemésszék őt.
Julie Johnson romantasyregénye kaland és mágia magával söprő örvénye.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Rebecca Yarros: Perzselő ​láng (Legacy 1.)

  A történet előzményét, a Legacy 0,5-öt korábban már olvastam, így kíváncsian vártam, hogyan folytatódik a Hotshot csapat története. Ez egyébként csak a második Rebecca Yarros-regényem, de a Legacy világa már az előző történetben felkeltette az érdeklődésemet.

    Ezúttal Harper és Knox történetét ismerjük meg. A két fiatal gyerekkoruk óta vonzódik egymáshoz, de kapcsolatukat Harper testvére, Knox legjobb barátja, Ryker hosszú időre tiltólistára tette. A sok évnyi elfojtás pedig nyilvánvalóan nem tett jót a helyzetnek – inkább egy szépen felépített érzelmi robbanószerkezetté változtatta.

    Yarros azonban nem elégedett meg ennyivel. Az érzelmi feszültséghez hozzátett két árva kisfiút, egy nevelőszülői kapcsolatot, néhány veszélyes tűzoltást, és közben a Legacy előtörténetébe is jobban betekintést enged. Elég sok dráma van tehát ebben a történetben, mégis valahogy sikerült úgy összedolgozni ezeket a szálakat, hogy a végeredmény számomra inkább kellemes és szórakoztató lett, mint igazán feszült.

    A szereplőket szerettem, még akkor is, ha néha úgy éreztem, hogy mindenki egy kicsit túlságosan tökéletes. Szép, jóképű, szexi, okos, izmos, ügyes… gyakorlatilag minden adott ahhoz, hogy tökéletes romantikus álompasik és álomnők legyenek. Néha viszont szívesen olvasnék már egy görbe lábú tűzoltóról, egy munkanélküli főhősről vagy egy kissé túlsúlyos pincérnőről is, pusztán azért, mert ők talán valamivel valóságosabbnak hatnának. Tudom, nem én fogom megváltoztatni a romantikus irodalmat, de időnként már nekem is sok ez a tökéletesség.

    Ettől függetlenül szerettem a történetet. A két kisfiú, Liam és James kifejezetten cuki volt, és a teljes Hotshot csapatot is könnyű volt megkedvelni. Még Nolan bizonytalanságát is érdekesnek találtam, különösen azt, ahogy a szülői szereppel próbált megbirkózni.

    A tűzoltós részek természetesen megadták a történetnek a szükséges izgalmat, de számomra ez elsősorban egy romantikus, családi és érzelmes történet maradt. Nem akart többnek látszani annál, ami, és talán éppen ezért működött olyan jól.

    Összességében a Perzselő láng számomra egy remek nyári olvasmány lett: könnyen olvasható, romantikus, érzelmes, egy kis veszélyes tűzoltással és természetesen rengeteg jóképű szereplővel.

    A Legacy világában szerintem még bőven van lehetőség, úgyhogy kíváncsi vagyok, merre viszi tovább Yarros a történetet. Remélem, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozhatunk a Hotshot csapattal.

 Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 432

Ford.: Babits Péter

Fülszöveg:

Nem számít, hogy gyerekkorunk óta titokban szerelmes vagyok belé.Nem számít, hogy úgy teszünk, mintha az a bizonyos csók meg sem történt volna.
Nem számít, hogy az érzéseim mindent tönkretehetnek: barátságunkat, élete nagy álmát.
Mert még azelőtt lelépek, hogy ő megérkezne.
Ezek a gondolatok kavarognak Harper fejében, amikor úgy dönt, ideiglenesen beköltözik bátyja legjobb barátjának üresen álló a lakásába. Magához kell vennie két kisfiút, akiket a gyámügy máskülönben elválasztana egymástól, ám mivel a saját lakását épp elárasztotta a víz, azonnali vészforgatókönyvre van szükség. Knox Daniels háza megfelelő menedéknek tűnik, elvégre Knox még jó egy hónapig nem tér vissza, hogy újraalakítsa szüleik tűzvész által elpusztított tűzoltócsapatát. Minden tökéletesen alakul.
Egészen addig, míg a lakás tulajdonosa váratlanul be nem toppan, és a Harper és Knox között felcsapó lángok mindent pusztulással fenyegetnek.
Rebecca Yarros Legacy-sorozatának következő része egyszerre szívmelengető családi történet és tűzforró románc.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

       

L. J. Shen: Legvadabb álmaim szeretlek

 Az egyik legfurább című L. J. Shen-könyv volt, amit valaha olvastam. Kívülről is különleges, de alapvetően megy az Igazán őrülten szeretlekhez, úgyhogy az annyira nem volt meglepetés. Ennek a könyvnek talán kevésbé feltűnő a színe, de ugyanannyira izgalmas az élfestése és a borítója, mint a trilógia nyitókötetéé.

    A tartalma is meglepetés volt. Az előző rész kb. azt spoilerezte elő, hogy ez Dylan és Kieran története lesz, erre láss csodát, Rhyland Coltridge lett a főszereplő, a hím… khm… szóval a férfi escort. Első osztályú, nem szimpatikus kamugép. Hát, megmondom őszintén, húztam a szám.

    Dylan eléggé cuki, sőt, Gravityvel megerősítve abszolút álomfőszereplő. Erős női főhős, akinek mégis szüksége van némi oltalomra. Pimasz, önálló, határozott, de el tud törni. Gravity pedig egy cukornyuszi. Nagyon szerettem a nyitott kis személyiségét. Fogalmam sem volt, hogy hol lesz a helye ebben Rhylandnak, de a pasi felépítette önmagát. Ő most nekem kicsit mindegyik korábbi Shen-szereplő volt egyben (na jó, talán a Vágyak iskolája szereplőiből kevesebb volt benne), de elképesztően sok karakter jobb és rosszabb tulajdonságát hordozta, és mégis sikerült egyedi maradnia.

    Iszonyú jó a kettejük dinamikája a kiindulóponttól kezdve, nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is. Az elején látszólag egyiküknek sincs semmije, és mégis. Dylannek van egy kislánya, aki felülírta az álmait, és jószerivel az egész életét is, így a világa egyetlen pontra szűkült. Rhyland hasonlóan járt, bár az ő világának epicentruma a pénz és a befektetőkre váró startupja. És mindketten elmennek a végsőkig, hogy biztonságban tudják a saját világukat. Képesek összefogni a nagyobb jó érdekében, még úgy is, hogy nem kedvelik egymást.

    Az enemies to lovers toposz mellett megjelenik a kamukapcsolat is, és én mindkettőt szeretem, mert mindkettő másként szabja meg az irányvonalakat, de a végük azért általában elég jól látszik. Ez a regény azonban némiképp eltért ettől, de Shen amúgy is ritkán marad a kijelölt úton. Nem akarom elspoilerezni a végét, majd megértitek, ha elolvassátok.

    Érdekes volt, ahogy a regény feltárta a családi titkokat, és a bántalmazás különböző formái közé tulajdonképpen egyenlőségjelet tett, hiszen egyik sem volt jobb vagy kevésbé megterhelő az elszenvedők számára. A könyv nagyon nyíltan beszélt az érzelmi következményekről és a kapcsolati devianciákról, amelyek a bántalmazás következtében alakulnak ki. De a romantikán (és a meglepően nyers erotikus részeken) túl is sok érdekes aspektusa volt a történetnek. Szerettem, ahogy bemutatta az egyedülálló anyák nehéz helyzetét, a New York-i szegényebb és gazdagabb társadalmi rétegek közötti különbségeket, illetve az elszegényedés fokozatait.

    Rhyland jól illeszkedett a közegébe. Nekem időnként nem is volt feltétlenül eléggé férfias, mégis a végére belenőtt a nadrágjába, főként Gravityvel szemben.

    A mellékszereplők közül örültem Row és Calla folyamatos jelenlétének, bár őket is egy kicsit más szűrőn keresztül mutatta most a történet. Bruce motivációját nem mindig értettem, Tucker borzalmas volt, Kieran pedig most is, mint mindig, az egyik kedvencem.

    A következő rész irányvonalai szépen megmutatkoznak, bár azt még nem tudom, hogyan fogom Tate-et elviselni az előzmények után.

    Alig várom, mert Shen mindig tud valami újat mutatni.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 544 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Mindentől meg fogja óvni a legjobb barátja kishúgát… önmagán kívül.
Rhyland Coltridge vagyok, egy igazi nőcsábász. És nem szégyellem. Dylan Casablancas pedig a tiltott gyümölcs, amely kétségkívül ínycsiklandó, ám akár csak egyetlen harapás halálos lehet.
Dylan egy egyedülálló anya, aki beköltözik az alsó szintre, hogy a bátyja manhattani lakására felügyeljen. Valamiért az egyik potenciális ügyfelem tévesen egy párnak hisz minket. A férfi családcentrikus üzlettársat szeretne, én a milliárdjait. Dylannek pedig egy nagydarab fickó kell, aki elijeszti a lúzer exét.
A kamujegyesség a tűzrőlpattant szomszéd lánnyal akkor változik igazán komplikálttá, amikor megízlelem azt a tiltott gyümölcsöt. Mit is mondhatnék? Az azonnali beteljesülés híve vagyok.
Megegyezünk, hogy elválnak útjaink, amint véglegessé válik a szerződésem. Mi az egyetlen gond ezzel? Az, hogy a lány talán magával viszi a szívemet is, amikor lelép.
L. J. Shen #1 Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző regénye egy szenvedélyes kaland, amelyből te se maradhatsz ki.A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Jenni Fletcher: A herceg nem jár egyedül

    Jenni Fletchert csak az idei évben fedeztem fel magamnak, de nagyon gyorsan előkelő helyet vívott ki a kedvenc szerzőim között. Ez különösen érdekes, mert az utóbbi években egyre ritkábban nyúlok történelmi romantikus regényekhez. Korábban ugyan az egyik kedvenc zsánerem volt, mára azonban jóval kritikusabb szemmel olvasom ezeket a történeteket. Fletcher könnyed humora, remek karakterei és természetes stílusa azonban pillanatok alatt megnyert magának.

    Bár „A herceg nem jár egyedül” önállóan is tökéletesen olvasható, lazán kapcsolódik a szerző korábban magyarul megjelent regényéhez. A két női főszereplő, Essie és Caro unokatestvérek, így mindketten felbukkannak mindkét történetben, ahogy a nagymama is. Emiatt a két kötet inkább egy közös világ részeként működik, és őszintén remélem, hogy Fletcher még nem búcsúzott el ettől a társaságtól. A mellékszereplők közül többen is megérdemelnének egy saját történetet.    

    A szerző egyik legnagyobb erőssége számomra továbbra is a hangulat megteremtése. A bálok, a szalonok világa, a végtelen hintóutak és a vidéki birtokok nyugodt légköre nagyon szépen idézik meg a 19. századi Angliát. Bár a történelmi háttér nem aprólékosan kidolgozott, mégis hiteles keretet ad a cselekménynek. Időnként ugyan felbukkan egy-egy modernebb szófordulat vagy szemlélet, ami kissé megtöri az illúziót, de ez szerencsére ritkán zökkent ki az olvasásból. A korabeli érdekességek természetesen simulnak bele a történetbe, így sosem érződik didaktikusnak.

    A párbeszédek ismét kiválóak. Az adok-kapok szóváltások szellemesek, élők és gyakran humorosak, a gördülékeny nyelvezet pedig kifejezetten lendületessé teszi a regényt. Fletcher jól érzi a fejezetek ritmusát is: szinte mindegyik végére jut egy apró fordulat vagy érzelmi momentum, ami arra ösztönzi az olvasót, hogy még egy fejezetet elolvasson.

    Caro kellemes meglepetést okozott. Kezdetben szinte minden tekintetben megfelel a klasszikus elsőbálozó hősnő sablonjának: illemtudó, visszafogott, és elsősorban a társasági elvárásoknak próbál megfelelni. Ahogy azonban halad előre a történet, fokozatosan kilép ebből a szerepből, és egy önálló gondolkodású, saját útját kereső fiatal nővé válik. Élvezetes végigkövetni ezt a fejlődést, különösen úgy, hogy Marmaduke és a nagymama időnként finoman, hol humorral, hol bölcsességgel terelgetik.

    A férfi főszereplő szintén üdítő jelenség. Első pillantásra könnyelműnek és örökké tréfálkozónak tűnik, mégis végig érezhető benne a felelősségtudat és a belső tartás. Caróval alkotott párosuk az ellentéteik és fokozatos összecsiszolódásuk miatt működik igazán jól.

    A cselekmény végig mozgalmas, a történet folyamatosan halad előre, és minden szál szépen összeér. Ugyanakkor akadtak olyan részek, amelyeket szívesen láttam volna részletesebben kibontva. Számomra leginkább Caro és a herceg kapcsolatának alakulása hagyott némi hiányérzetet: bizonyos érzelmi fordulatok kissé gyorsnak vagy kevésbé kidolgozottnak tűntek, ezért ezen a téren még elbírt volna néhány plusz jelenetet a regény.

    A kötet megjelenése is nagyon igényes, szépen illik a korábbi rész mellé a polcon. Ugyanakkor bevallom, egy kicsit hiányoltam az első kötet ötletes élfestését, amely különlegesebbé tette a kiadást. Ez természetesen semmit sem von le a történet értékéből, csupán apró személyes hiányérzet maradt bennem.

Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 336

Ford.: Balássy Fanni

Fülszöveg:
Caro Foyle-nak elege van a szezonból. Megpróbál talpra állni a szökéses botránya után, és egyetlen porcikája sem kíván a bálterembe lépni. Mielőbb haza akar jutni, hogy távol a társaság éles szemétől és élénk fantáziájától kitalálja, mit kezdjen az életével. Azonban nagymamája tanácsára úgy dönt, mégis kivár, mert London elhagyásával csak még több figyelmet vonna magára.
Amikor a szomszéd házba beköltözik egy jóképű herceg és annak megnyerő féltestvére, Caro minden korábbi terve fenekestül felfordul.
Egy újabb elsőbálozós romantikus regény a Hogyan veszítsünk el egy grófot tíz hét alatt című kötet szerzőjétől.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Palotás Petra: Dacszövetség ​2. (Hamburgi regények 2.)

  Szerencsémre szinte azonnal folytathattam a Dacszövetség sorozatot, ami igazán kényelmes helyzet volt. Nekem nem kellett hosszú hónapokat várnom a folytatásra – egyszerűen csak leemeltem a második kötetet a polcról, és már merülhettem is vissza Hamburg századfordulós világába.

    Már első pillantásra öröm kézbe venni ezt a könyvet. A második rész ugyanolyan gyönyörű, mint az első, a két borító csupán apró részletekben tér el egymástól. Együtt tökéletes egységet alkotnak, és remélem, hogy a sorozat végére is megmarad ez az igényes, harmonikus megjelenés.

    A történet pontosan ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Palotás Petra ügyesen veszi fel az elejtett szálakat, és szinte azonnal visszaránt az események sodrásába. Ami elsőre könnyednek tűnik, arról hamar kiderül, hogy valójában rendkívül sűrű szövésű történet. Van benne valami különös tömörség, egyfajta súly, ami miatt minden jelenetnek jelentősége van.

    A négy lány története tovább mélyül, és bár Najuma még mindig kissé háttérbe szorul, a többiek sorsa annál részletesebben bontakozik ki. Különösen Sophie fejlődése látványos. Az első részben még könnyebb volt megítélni a döntéseit, itt azonban egyre árnyaltabbá válik a személyisége. Már nem lehet egyszerűen jó vagy rossz szereplőként tekinteni rá, és éppen ettől válik igazán érdekessé. Fridával való kapcsolata is sokkal összetettebb lesz: tele feszültséggel, félreértésekkel, ugyanakkor meglepően érzékeny pillanatokkal is.

    A cselekmény ezúttal is rendkívül lendületes, talán néhol még túlságosan is. Előfordult, hogy egy-egy fontos jelenetnél szívesen időztem volna még néhány oldalt. Jó lett volna mélyebben elmerülni bizonyos érzelmi helyzetekben, vagy egyszerűen hagyni, hogy egy-egy esemény nagyobb súlyt kapjon. Ugyanezt éreztem Hamburg ábrázolásánál is. Bár a város hangulata most is nagyon erősen jelen van, néhány helyszínt szívesen láttam volna részletesebben kidolgozva.

    Viszont továbbra is imádom a fejezetek között megbújó "kis színeseket". Ezek a történelmi érdekességek rengeteget hozzáadnak az olvasás élményéhez. Látszik, hogy Palotás Petra hatalmas kutatómunkát végzett, és számomra éppen ez az egyik legnagyobb erőssége. Nem egyszerűen bemutatja a korszakot, hanem szinte észrevétlenül beleszövi a cselekménybe annak minden apró érdekességét. Az olvasó úgy tanul történelmet, hogy közben egy pillanatra sem válik didaktikussá a regény.

    Külön kiemelném Hamburg ábrázolását. A századforduló pezsgő városa szinte életre kel a lapokon. Az első mozi, az első amerikai bár, az első rács nélküli állatkert vagy éppen a modern áruházak megjelenése mind olyan apró, de izgalmas részletek, amelyek színesre festik képet. Ezek azok a történelmi mozaikok, amelyek számomra igazán különlegessé teszik ezt a sorozatot.

    A mellékszereplők ezúttal is remekül sikerültek. Akad köztük olyan, akitől továbbra is kiráz a hideg, mások pedig egészen új oldalukat mutatják meg. Nagyon szeretem, hogy Palotás Petra nem dolgozik egysíkú karakterekkel. Szinte mindenki hordoz magában valamilyen meglepetést, ettől pedig a történet sokkal hitelesebbnek és emberibbnek hat.

    És aztán jön az utolsó néhány oldal… Amikor már azt hinné az ember, hogy egy kicsit megnyugodhat, a szerző ismét odatesz egy egészen brutális függővéget. Pont olyat, ami után az ember azonnal a következő kötetért nyúlna. Sajnos nekem most egy kicsit várnom kell, mert a folytatás még beszerzés alatt áll, de azt hiszem, ez lesz az a könyv, amit amint megérkezik, azonnal olvasni kezdek.

    A Dacszövetség második része méltó folytatása az első kötetnek. Izgalmas, érzelmes, történelmileg hiteles, és ismét bebizonyítja, hogy Palotás Petra nemcsak remek történetmesélő, hanem olyan szerző is, aki elképesztő alapossággal és szeretettel építi fel regényeinek világát. Ha a folytatás is ilyen erős lesz, könnyen lehet, hogy ez a sorozat az egyik kedvenc történelmi regényfolyamommá válik.

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 318 oldal

Fülszöveg:

Hamburg, 1903
Egy kora nyári délelőttön Frida éveken át dédelgetett álma egyetlen pillanat alatt köddé válik, csakúgy, mint Katica tiszavirág-életű kapcsolata. A két fiatal egymásba kapaszkodva próbál kilábalni a kilátástalan helyzetből, egyre közelebb engedve magukhoz Sophie-t, akinek feltett szándéka, hogy segít a megtépázott sorsú kisasszonyokon. Ám hamarosan az ő boldogsága is veszélybe kerül, a tény pedig, hogy az apja felfogadja cselédlánynak a kameruni Najumát, csak ront az amúgy is mostoha helyzeten.
Hans Zimmermann azonban továbbra is őrangyalként terelgeti a pártfogoltjait, az ő közbenjárásának köszönhető, hogy Fridáék munkát kapnak a hamburgi BallinStadtban, a kikötőhöz közel felépített városkában, ahol kivándorlók ezrei várnak arra, hogy hajóra szállhassanak. Különböző kultúrák, vallások és társadalmi rétegek olvasztótégelye ez a negyed, ahol új kihívásokkal kell a sorstársaknak megküzdeniük.
A négy ifjú hölgy útja immáron nap mint nap keresztezi egymást, akarva-akaratlanul hol mentőövet dobva, hol pedig köveket görgetve egymás elé.
Vajon van esélye Frida és Florian szerelmének? Jól döntött-e Najuma, hogy nem utazott vissza Kamerunba? Képes-e Katica elfogadni a Hanza-város szigorú szabályait? Sophie jövője hogyan alakul?
A Dacszövetség második része tovább kalauzol bennünket a hamburgiak jellegzetes világába, megjelenítve a múlt század első éveinek különleges hangulatát. Az Év könyve díjas írónő, Palotás Petra ezúttal is úgy szövi a szálakat, hogy valós eseményekbe ágyazza azokat, ezáltal még izgalmasabbá téve a négy lány történetét.A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Bruna De Luca: Lívia ​Rómában

 Valamiért nagyon szeretem a young adult románcokat. Talán mert a legtöbbjük kedves, erotikamentes, és könnyed. A "Lívia Rómában" egy új megjelenés, és mind a borítója, mint a fülszövege alapján jól illett az általam a kedvelt kategóriába.

    A könyv külsőre is nagyon szimpatikus. Kisméretű kötet, amelynek terjedelme sem túl nagy, de ez egyáltalán nem válik a történet hátrányára. Éppen ellenkezőleg: nincs benne felesleges túlmagyarázás vagy üresjárat. A cselekmény lendületesen halad előre, a fejezetek gyorsan peregnek, mégis jut idő arra, hogy megismerjük a szereplőket és az érzéseiket.

    A történet főszereplője, Lívia egy Skóciában élő másodgenerációs olasz lány, aki két kultúra között próbálja megtalálni önmagát. Skótnak nem elég skót, olasznak pedig nem elég olasz. Ez az identitásválság már önmagában is érdekes alaphelyzet, amely sokkal több olvasónak lehet ismerős, mint elsőre gondolnánk.

    A nyári szünetet édesanyjával Rómában, a nagymamájánál tölti, ahol azt reméli, közelebb kerülhet olasz gyökereihez. Ehelyett azonban azt tapasztalja, hogy ott is kívülállóként tekintenek rá. Mintha sehol sem lenne teljesen otthon. A helyzetet tovább bonyolítja Giulio, a szomszéd fiú, aki Lívia távollétében a nagymama legfőbb segítőjévé és szinte pótunokájává vált. Első találkozásuk nem éppen zökkenőmentes, de hamar kiderül, hogy mindketten többet rejtenek annál, mint amit mutatnak. Nagyon szerettem, hogy Lívia nem hagyja magát, hanem dolgozik azért, hogy bebizonyítsa: megállja a helyét a családi kávézó nyüzsgő mindennapjaiban, és méltó tagja a családnak. Kitartása, humora és talpraesettsége igazán szerethető főszereplővé teszik.

    A szerző jól ismeri a kettős identitás és a sehova sem tartozás érzését, hiszen ő maga is skót-olasz fúziós családban élt. A regény azonban nem kizárólag a kivándorló családok gyermekeiről szól. Sokkal inkább arról az egyetemes érzésről, amikor az ember keresi a helyét a világban, szeretné tudni, hová tartozik, és elfogadásra vágyik. Ez a téma minden életkorban és élethelyzetben ismerős lehet.

    Giulio és Livia párosa nagyon cuki volt, a romantika abszolút slow burn fokon égett, de egyáltalán nem volt baj a lassúság, mert annyi mindent mondott a regény. Szerettem kettejük dinamikáját, és a humor folyamatos jelenlété a kapcsolatukban

    De szerettem Lívia környezetét is, az újonnan szerzett barátait és Isla-t a folyton jelenlévő álandó barátnőt. A családja pedig pont úgy működött, mint bármely másik család, teli kommunikációs problémákkal, titkokkal és szeretette.

    Külön öröm volt a római helyszín. A szerző remek hangulatot teremt, szinte érezni lehet a nyári forróságot, hallani a kávézó zsivaját, és kedvet kap az ember egy olasz espresso vagy egy gombóc fagylalt mellé bejárni a várost. A helyszín nem csupán díszlet, hanem a történet szerves része.

    A Lívia Rómában egy igazi nyári tinirománc, épp ahogy a borítója is sugallja. Nyárias, kedves, és romantikus. Mégis annyival több annál. Mesél az identitás kérdéséről, a felelősségvállasról, a családi titkokról miközben végig könnyed marad.

    Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 288

Ford.: Morcsányi Júlia

Fülszöveg:
A 16 éves Livia nem találja a helyét. Skóciában született, olasz családban. Hosszú idő után a nyarat Rómában tölti, hogy segítsen a nagymamája bárjában. Itt dolgozik a hűvös Giulio is, aki ezer szállal kötődik Livia rokonságához, ám ösztönösen idegenkednek egymástól. Mégis össze kell fogniuk, hogy a számukra legfontosabbak megmeneküljenek az összeomlástól. Liviát a rómaiak turistaként, a családja gyerekként kezeli. A nehézségek azonban bebizonyítják, hogy éppolyan olasz és karakán, mint nőrokonai. És hogy mindenki számára akad egy hely nemcsak a bárban, hanem Livia szívében is. Róma, nyár, Vespa és szerelem.

    A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Palotás Petra: Dacszövetség

    Palotás Petrától én először a Kékestető című regényt olvastam, amely annyira megtetszett, hogy rögtön rábeszéltem a páromat is az olvasásra. Ő pedig akkora rajongója lett az írónőnek, hogy rövid idő alatt minden elérhető könyvét elolvasta, és már ő ajánlotta nekem a Dacszövetséget. Kapóra jött, hogy az 5. kötet megjelenésekor az Álomgyár Kiadó elküldte nekem az első és a második részt is recenziós példányként.

    A Dacszövetség első kötete első ránézésre történelmi romantikus regénynek tűnhet, de olvasás közben hamar világossá válik, hogy a hangsúly sokkal inkább a történelmen van. A romantikus szálak ugyan jelen vannak, ám inkább csak finoman szövik át a történetet, miközben a valódi főszerepet a századforduló Hamburgja és a négy fiatal nő életének alakulása kapja.

    A történet középpontjában négy egészen különböző világból érkező lány áll. Az első kötet elsősorban Fridára, a hamburgi szegénynegyedben felnövő fiatal lányra és az Egerből érkező Katicára koncentrál, de már megismerhetjük Sophie-t, a jómódú orvoscsalád egyetlen gyermekét, valamint Najumát is, aki Kamerunból érkezik Hamburgba. Bár még nem mindegyikük kap ugyanakkora hangsúlyt, már most érezhető, hogy hosszú és összetett történet vár rájuk, amelyben életük újra és újra keresztezi majd egymást.

    A regény legnagyobb erőssége számomra egyértelműen Hamburg volt. Palotás Petra elképesztő érzékkel ragadja meg a város hangulatát, és nem csupán egy történelmi díszletet épít fel, hanem valódi életet lehel a századforduló utcáiba. Különösen tetszett, hogy nem a történelemkönyvek nagy eseményeire helyezi a hangsúlyt, hanem azokra az apró érdekességekre, különlegességekre és mindennapi változásokra, amelyek ettől az időszaktól igazán egyedivé vált Hamburg. Ezek a részletek természetesen simulnak bele a történetbe, és szinte észrevétlenül tanítanak, miközben végig fenntartják az olvasó érdeklődését.

    A cselekmény rendkívül lendületes. Az események szinte megállás nélkül követik egymást, mindig történik valami, ami miatt nehéz letenni a könyvet. Ugyanakkor ez a gyors tempó számomra néha kétélű fegyvernek bizonyult. Többször is azt éreztem, hogy egy-egy különösen fontos vagy megrázó esemény után jó lett volna egy kicsit megállni, hagyni időt a szereplőknek és az olvasónak is feldolgozni a történteket. Mire igazán átéreztem volna egy-egy fordulat súlyát, a regény már tovább is lépett a következő eseményre. Emiatt maradt bennem egy apró hiányérzet.

    A szereplők azonban már az első kötetben is érdekesek és szerethetők. Különösen tetszett, hogy egyikük sem tökéletes, mindannyian küzdenek a saját múltjukkal, álmaikkal és koruk társadalmi elvárásaival. Ez teszi őket igazán emberivé, és emiatt könnyű drukkolni nekik, még akkor is, amikor nem mindig hozzák meg a legjobb döntéseket.

    A regény vége pedig pontosan olyan, amilyennek egy jó sorozatindító befejezést elképzelek. Számos kérdés nyitva marad, több történetszál éppen csak elkezd kibontakozni, és az ember úgy csukja be a könyvet, hogy azonnal tudni szeretné, hogyan folytatódik a négy lány története.

    A Dacszövetség számomra elsősorban nem romantikus regény volt, hanem egy izgalmas történelmi utazás egy különleges korszakba és egy rohamosan fejlődő városba. Palotás Petra hiteles történelmi háttere, élő városábrázolása és sodró történetvezetése könnyen magával ragadott. Bár néhol szívesen időztem volna tovább egy-egy fontos pillanatnál, összességében egy nagyon erős sorozatnyitót kaptam, amely után alig várom a folytatást.

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2023.
Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

    A nagyvilág kapujaként emlegetett kikötővároson 1892 nyarán végigsöpör a kolera. A nyomornegyedeket különösen könyörtelenül sújtja a járvány, amely a kis Frida családját sem kíméli. A kislány életébe mentőövként érkezik egy jónevű, hamburgi orvos família sarja, Sophie, akivel barátságot kötve olykor lehetősége nyílik kiszabadulni a nehéz hétköznapokból. A gyermeki féltékenység és a szerencsétlen félreértések hatására azonban hamarosan felbomlik a kötelék.

    Néhány év elteltével Frida varrónőként dolgozó anyja látása annyira megromlik, hogy a lánynak kell a szeretteiről gondoskodnia. A csöndes, visszahúzódó teremtés, akit már fiatal kora ellenére megtépázott az élet, váratlanul kecsegtető ajánlatot kap a nagyvárosi miliő titokzatos asszonyától, Odett-től, ám ő minden porcikájában idegenkedik a kétes együttműködéstől.

    Ekkortájt ismerkedik meg az Egerben született, vadóc Katicával és a Kamerunból érkező Najumával, majd egy véletlennek köszönhetően Sophie-val is újra kereszteződnek az útjaik.

    Négy fiatal nő sorsa kezd összefonódni az Elba partján, akiket rossz döntések, hamis ígéretek és megtévesztő fogadalmak örvénye ránt magával.

    Mekkora esélyük van a kikötő lányainak a boldogságra? Mennyi áldozatot kell ahhoz hozniuk, hogy új mederbe terelhessék az életüket?

    Palotás Petra legújabb trilógiája a Hanza-város egyik legérdekesebb korszakát tárja elénk. A Hamburgban élő, Év könyve díjas írónő ezúttal is remekel a hangulatteremtésben, a korhű történet igazi csemegeként szolgál a történelmi-romantikus regények kedvelői számára.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Taiki Raito Pym: Cundoku

    Ha létezik könyv ami rólam szól, akkor a Cundoku biztosan az. Már a borítója is vidám, színes és hívogató, a címe pedig azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A japán eredetű cundoku kifejezés azt a jelenséget írja le, amikor valaki újabb és újabb könyveket vásárol, amelyek aztán elolvasatlanul tornyosulnak otthon.

    A történet főszereplője, Izumi egészenközel került hozzám. Olyannyira, hogy olvasás közben többször is azon kaptam magam, mintha a saját gondolataimat olvasnám vissza. Ismerem azt az érzést, amikor meglátok egy könyvet, és egyszerűen tudom, hogy nekem kell. Ismerem a billegő könyvkupacok otthonos látványát, a "majd egyszer elolvasom" bizonytalanságát, és azt a furcsa, mégis megnyugtató elégedettséget, amit egy új kötet megszerzése jelent. Talán kívülről ez egy kicsit mániákusnak tűnhet, de aki szenvedélyesen szereti a könyveket, pontosan tudja, miről beszélek.

    Könyvtárosként különösen sokszor kapom meg ugyanazt a kérdést: "Miért veszel könyveket, amikor a könyvtárban úgyis mindenhez hozzáférsz?" Vagy a másik klasszikust: "Ha már elolvastad, minek megtartani?" Ezekre a kérdésekre valójában nincs egyszerű válasz. A könyvek számomra nem pusztán információhordozók vagy egyszer elolvasandó történetek. Tárgyak, emlékek, hangulatok, egy-egy élethelyzet lenyomatai. Van, amelyiket újra előveszem, van, amelyik csak ott áll a polcon, mégis örömet okoz, hogy ott van. A Cundoku pontosan ezt az érzést próbálja megfogalmazni, és szerintem nagyon jól sikerül neki.

    Érdekes módon a könyv egyszerre ázsiai és mégsem az. A japán kultúrából származó fogalom köré épül, de a szerzőnév mögött valójában négy olasz alkotó áll, akik megpróbálják átadni ennek a különleges szemléletnek a lényegét. Elsőre talán meglepő ez a kettősség, de olvasás közben egyáltalán nem zavaró. Inkább azt mutatja meg, hogy a könyvek iránti rajongás teljesen egyetemes érzés, függetlenül attól, hogy a világ melyik pontján élünk.

    Izumi életén keresztül rengeteg érdekes információt kapunk a könyvek világáról, a könyvgyűjtés pszichológiájáról, a könyvesboltok különleges hangulatáról és arról, hogyan alakul ki az a sajátos kapcsolat, amelyet egy olvasó a könyveivel ápol. A kötet tele van apró érdekességekkel, magyarázatokkal és olyan gondolatokkal, amelyek olvasás közben újra és újra megállásra késztetnek.

    Különösen tetszett, hogy a könyv egyáltalán nem ítélkezik. Nem próbálja "kigyógyítani" azokat, akik túl sok könyvet vásárolnak, és nem állítja, hogy ez feltétlenül rossz szokás lenne. Inkább megpróbálja megérteni ezt a szenvedélyt, és megmutatja, hogy a könyvvásárlás sokszor nem a birtoklásról, hanem a lehetőségekről, az álmokról és a kíváncsiságról szól. Minden elolvasatlan könyv egy új kaland ígéretét hordozza magában.

    A kiadvány megjelenése is remekül illik ehhez a könnyed, szerethető hangulathoz. Színes, igényes és barátságos, öröm kézbe venni. Már önmagában is olyan könyv, amelyet szívesen tesz ki az ember a polcára – ami egy cundokus olvasónál talán különösen fontos szempont.

    A Cundoku számomra egyfajta önismereti utazás is volt. Jó érzés volt olyan könyvet olvasni, amely nemcsak megérti, hanem ünnepli is a könyvek iránti rajongást. 

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 224.

Ford: Barna MArgit

Fülszöveg:

Mindenki ismer olyan irodalomkedvelőt, akinek olvasatlan könyvek is vannak a polcán. Elítélendő a könyvhalmozás? Ugyan, dehogy! Hiszen az a könyv is hozzátesz a műveltségünkhöz, érzékenységünkhöz és stílusunkhoz, amelyiket már elolvastuk, és az is, amelyiket még csak tervezzük elolvasni, de már ott van karnyújtásnyira tőlünk.
„Végül is a könyvgyűjtés olyan, mintha azt mondanánk, hogy nem tudjuk nem szeretni azt, amit még nem ismerünk. Mi a baj ezzel?” Semmi, mondják a japánok, akiknek külön szavuk is van a könyvgyűjtésre: cundoku. Négy olasz könyvimádó egy közösen választott japán álnéven (Taiki Raito Pym) ugyan szociológiai és pszichológiai szempontok alapján elemzi, hogy min alapszik a gyűjtési vágy, de azt ők is tudják, hogy könyvet gyűjteni maga a gyönyörűség. Ne érezzen emiatt senki lelkiismeret-furdalást. Te sem, kedves olvasónk!
A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban.

Christina Kynigos:Egészséges air fryer lakomák

   Már az első receptnél felkaptam a fejem. Granola? Air fryerben? Aztán csak lapoztam tovább, és egyre több olyan receptbe botlottam, amire nem is gondoltam volna, hogy ebben a kis gépben elkészíthető.

    Ebben a nyári melegben őszintén szólva a sütés az utolsó dolog, amire vágyom. Sőt, a főzés sem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Mégis főzünk. Kétnaponta legalább, negyven fokban is, mert valahogy úgy nőttem fel, hogy a mindennapi főtt étel kötelező. (Az örökölt sorsokról majd egyszer máskor...)

    Ennek jegyében tavaly beszereztünk egy air fryert is. Gyönyörűen elfoglalja a helyét a szódagép és a tálas mixer között, időnként pedig mindhármat lelkiismeretesen letörölgetem. Az elmúlt egy évben, ha tízszer bekapcsoltuk, már sokat mondok. Többnyire hasábburgonya készült benne, a kezdeti receptkísérletezések pedig két félignyers, gumis hús után gyorsan véget is értek.

    Aztán a Moobius Márkanagykövet Programnak köszönhetően hozzám került az Air Fryer lakomák, és újra kedvem támadt kísérletezni.

    A könyv nagyon logikusan épül fel. Külön fejezetet kapnak a reggelik, ebédek, vacsorák és desszertek, de találunk benne gyors recepteket, előre elkészíthető fogásokat és a legnépszerűbb ételeket is. Könnyű benne eligazodni, és pillanatok alatt lehet inspirációt találni.

    A fotók kellemes, kissé retró hangulatot árasztanak, ugyanakkor étvágygerjesztőek is. Nálam a palacsintatál és a rigatoni volt az a két recept, amelynél azonnal viszketni kezdett a tenyerem, hogy ezt bizony ki kell próbálni. Persze bőven akadt még olyan étel, amely felkerült a képzeletbeli listámra.

    A receptek alapanyagai viszont egyáltalán nem retrók. Modern, változatos fogásokat találunk, sok egészségtudatos és diétás recepttel, vegetáriánus ételekkel, de ugyanúgy helyet kapnak pizzák, halételek, tofu, thai, görög vagy indiai fogások, sült húsok, köretek és saláták is. Olyan gyűjtemény lett, amelyben szinte mindenki találhat kedvére valót.

    Ami különösen tetszett, hogy a könyv nem akar minden recepthez regényt írni. Nincsenek hosszú történetek, önfényező bevezetők vagy felesleges körmondatok. A receptek tömörek, érthetőek, a képek pedig önmagukért beszélnek. Ráadásul minden receptnél szerepel a kalóriatartalom, a makrotápanyagok, valamint a pontos sütési idő és hőmérséklet. Ezt a fajta precizitást kifejezetten szeretem.

    Az Air Fryer lakomák nem fogja helyetted megtanulni a főzést, de nagyon jó kiindulópont ahhoz, hogy végre ne csak hasábburgonya készüljön az air fryerben. Nálam legalábbis sikerült levennie a port a gépről, és ez már önmagában is nagy eredmény. Ha pedig néhány recept olyan jól sikerül, mint amilyennek kinéz, akkor könnyen lehet, hogy ez lesz a nyár leghasznosabb szakácskönyve a konyhámban.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 192.

Fülszöveg:
Az egészséges étkezés nem jár lemondással, csak egy jó szakácskönyv kell hozzá.
Elég volt a megszokott receptekből? Ideje váltani! Ez a könyv 80-nál is több ínycsiklandó fogást kínál, de nem csak az ízük csábító: egyik sem több 600 kalóriánál, és maximum fél óra alatt el is készül mind. Gyorsabban, mint ahogy a futár kihozza a rendelésünket…
Szinte hihetetlen, milyen csodák születhetnek az air fryerben. Akár saját magunknak készítünk kis adagokat, akár vendégséget rendezünk, vagy éppen okos tervezéssel előre főzünk nagyobb mennyiséget a hétre, itt mindenhez találunk receptet. Ezek a gyorsan elkészíthető, egyszerű alapanyagokból álló, egészséges ételek biztosan feldobják a hétköznapjainkat és az ünnepeket is, és mivel gyorsan elkészülnek, bőven marad időnk bármi másra is.
A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban.

Alix E. Harrow: Az örökkévaló

    Nekem „Az Örökkévaló” volt az első találkozásom Alix E. Harrowwal, ezért mindenféle elvárás nélkül vágtam bele a regénybe. Hallottam már a szerzőről, számtalan ajánlással és lelkes olvasói véleménnyel találkoztam, de sosem olvastam tőle semmit.

    A könyv megjelenése lenyűgöző. A borító gyönyörű, de kissé komor, az élfestés pedig nem csak díszítés, hanem szervesen kapcsolódik a történethez. Minden apró grafikai elem a helyén van, nagyon egységes, kifejező és esztétikus.

    A történet kezdetben nem adja könnyen magát. Az első fejezetek alatt sokszor nem éreztem azt, hogy merre tartunk. A regény inkább tűnt egy feldolgozásnak, mint tényleges regénynek, és a narrációja sem volt szokásos. Mégsem zavart ez egyetlen pillanatra sem, mert Harrow nyelvezete egyszerűen magával ragadó. Olyan szépen, olyan természetesen mesél, hogy elvitt magával a szöveg. Az elején inkább egy régi legenda vagy népmese hangulatát idézte, ami aztán lassan, szinte észrevétlenül nőtte ki magát valódi fantasyvá. Oldalról oldalra maga a történet is felnőtt, fokozatosan vált egyre rétegzettebbé, összetettebbé és mélyebbé, míg végül egy érett, elgondolkodtató regény született belőle.

    Érdekes élmény volt a ritmusa is. Az első száz oldal környékén még le-letettem a könyvet, nem feltétlenül akartam egy levegővel elolvasni. Aztán valami megváltozott. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy hajnalodik, én pedig még mindig a Domínium Birodalmában járok. Mire becsuktam a könyvet, csak ültem csendben, és hosszú percekig próbáltam megfejteni, mit is érzek valójában. Másnap már tisztább fejjel újra végig gondoltam a történetet, de még akkor is úgy éreztem, hogy egy-egy mondata, gondolata nem enged el. Nem olyan regény, amelyet az utolsó oldal után félre lehet tenni. Hosszú ideig dolgozik még és újabb és újabb rétegeit tárja fel.

    Számomra a legerősebb érzés, amely végig kísérte az olvasást, a fájdalom volt. Persze jelen van a remény, a szeretet, a szerelem és az összetartozás is, mégis a veszteség, a lemondás és az elmúlás motívuma hatotta át leginkább a történetet. Mindez azonban nem teszi nyomasztóvá a regényt. Éppen ellenkezőleg: a végkicsengése meglepően reményteli.

    Harrow rengeteg kérdést vet fel. Mesél a hatalom természetéről, az élet értelméről, az emlékezésről, a szeretet erejéről, de közben egészen hétköznapi dolgokon is elgondolkodtat. Mit jelent a változás? Mire képes a kitartás? Hogyan formál bennünket a megszokás, a rutin vagy éppen az idő múlása? Kevés fantasy képes ennyi filozófiai gondolatot ilyen természetesen beépíteni a történetébe.

    Külön kiemelném a regény szimbolikáját. Bár végig egy kitalált világban, a Domínium Birodalmában járunk, szinte lehetetlen nem felismerni a történelmi párhuzamokat. Országok felemelkedése és bukása, háborúk, hatalmi játszmák, elnyomás és ellenállás elevenedik meg a lapokon. Nekem valószínűleg ezért volt annyira erős és időtlen a történet, mert miközben egy fantasyt olvasunk, nagyon is ismerős emberi és társadalmi kérdésekkel találkozunk. (Ebből a szempontból kicsit hasonlít a Gyűrűk Urára, aminek szerintem szintén az áthallása miatt van nagyon erős üzenete.)

    Nagyon szerettem Unát, az erős, határozott és rendkívül összetett hőst. Mégis Owen állt közelebb a szívemhez, mert sokkal esendőbb volt, könnyebb volt hozzá kapcsolódni. Valójában szinte minden szereplő motivációját meg tudtam érteni, még akkor is, ha nem mindig értettem egyet a döntéseikkel. Egyedül a főgonosz maradt számomra kívül ezen a körön, ugyanakkor az ő karaktere is rendkívül érdekes volt, különösen azért, mert egy erős női antagonistát ritkán látni ennyire összetett szerepben.

    Az Örökkévaló egy nagyon erős olvasmány nem feltétlenül nyári napokra való, de mindenkor újra fellapozható, mert sokadszora is lesz mondanivalója.

    Köszönöm szépen az élményt az Agave Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 416.

Ford.: Ballai Mária

Fülszöveg:

Egy legenda. Egy hazugság. Egy felejthetetlen szerelem.
Ez a történet ott kezdődik, ahol majd véget is ér: a tiszafa alatt. Ez az ősi fa oly hatalmasra nőtt, hogy egy külön világot alkot; azt beszélik, a lombja alatt másképp telik az idő. Miután egy árva lány kihúz egy kardot a kérgéből, sir Örökkévaló Una néven lovaggá és nemzete legnagyobb hősévé válik.
Évszázadokkal később Owen Mallory, a bukott katona és nehézségekkel küszködő tudós beleszeret Una legendájába. A nő története háborúba, poros levéltárak mélyére, végül pedig egyenesen a múltba vezeti. Owen azért utazik vissza az időben, hogy Una biztosan beteljesítse a sorsát… még ha ez minden alkalommal össze is töri a férfi szívét.
Kettejük élete különös módon kapcsolódik össze: arra ítéltettek, hogy újra és újra eljátsszák ugyanazt a hősies tragédiát, hogy a legenda ezer év múltán is fennmaradjon.
Az egyik találkozásuk során azonban valami megváltozik, és ez hatással lehet a végzetükre is. Mindketten rájönnek arra, hogy egy új befejezés írásához nemcsak magát a történelmet kell megváltoztatniuk, hanem azt is, amit eddig magukról hittek. És ehhez életük legnehezebb küzdelmét kell megvívniuk.
Alix E. Harrow, a Tízezer ajtó és A Starling-ház sikerszerzője eddigi legambiciózusabb műve igazi csúcspont az életművében, letehetetlen könyv a legendákról, szerelemről és árulásról – arról, amiért fantasyt olvasunk.

A regény megvásárolható itt: Agave

Elif Shafak: 10 ​perc 38 másodperc

    Az első Shafak-regényem egészen megdöbbentő felütéssel indul. Egy nő a nemlét peremén egyensúlyoz, miközben tudata lassan elhagyja a világot. Az utolsó percek emlékképei révén fokozatosan kirajzolódik előttünk Törökország egy olyan arca, amelyet turistaként vagy kívülállóként aligha ismerhetünk meg.

    A regényből egy olyan társadalom bontakozik ki, ahol a nők mozgásterét hagyományok, babonák és vallási előírások szövik át. Nem is feltétlenül maga a vallás válik nyomasztóvá, hanem az, ahogyan egyes szereplők saját érdekeik szerint értelmezik annak szabályait, és ezzel igazolják a nők alárendeltségét. A könyv egyik legerősebb rétege éppen az, hogy megmutatja: a társadalmi elnyomás sokszor nem egyetlen forrásból ered, hanem hagyomány, politika és vallás összefonódásából.

    A történetben folyamatosan egymás mellett létezik múlt és jelen, fejlődés és évszázados beidegződés. Egy modern állam képe sejlik fel, amelynek mélyén még mindig ősi társadalmi minták működnek. Az ország lakói különböző ideológiák fogságában élnek: a fiatal értelmiségiek, a vallási fanatikusok és a kiszolgáltatott asszonyok egyaránt saját démonaikkal küzdenek. Ebben a regényben Isztambul nem pusztán helyszín, hanem szinte önálló szereplő – vagy inkább antihős –, amely egyszerre gyönyörű és kegyetlen.

    Shafak rendkívüli érzékkel idézi meg a város atmoszféráját. Az ízek, illatok és hangok úgy keverednek a lapokon, mint egy nyüzsgő török bazárban, és a regény hangulata sokszor erősebben hat, mint maga a cselekmény. Bár a történet végig jól követhető, mégis kissé parttalannak éreztem. Az írónő számos emlékezetes élethelyzetet és sorsot tár elénk, ám a fő cselekményszál lezárása számomra hiányérzetet hagyott.

    Nagyon érdekes volt bepillantani Törökország kevésbé ismert, árnyékos oldalába. Miközben olvastam, többször eszembe jutott, hogy a világ számos más pontján is hasonló mechanizmusok működhetnek, legfeljebb más hagyományok vagy ideológiák mögé rejtve.

    Ugyanakkor ritkán éreztem magam ennyire kényelmetlenül egy regény olvasása közben. A történet végig egy haldokló nő tudatában tart, végignézeti vele – és velünk – az életének legfontosabb pillanatait. Volt ebben valami zavarba ejtően intim, mintha olyan emlékekhez kaptam volna hozzáférést, amelyekhez semmi közöm. Egyszerre lenyűgöző és fojtogató élmény volt. Talán ez a regény legnagyobb ereje: képes rávenni az olvasót, hogy tanúja legyen valaminek, amitől legszívesebben elfordítaná a tekintetét.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 412

Ford.: Nagy Marietta, Csáki-Sipos Kata

Fülszöveg:

Egy perccel a halála után Tequila Leila tudata elkezdett zsibbadni, olyan lassan és fokozatosan, ahogyan a visszahúzódó dagály hullámai csillapodnak. Mivel az agysejtjei nem jutottak vérhez, ekkorra már teljes oxigénhiányos állapot lépett fel. Az agyműködése mégsem állt le teljesen. Legalábbis nem azonnal.

Mert a halál utáni percekben, miközben teste egy szemeteskonténerben hever, Leila elméje sorra előhívja az emlékeket: a fűszeres kecskepörkölt ízét, amivel kisöccse rég várt születését ünnepelték; a fortyogó citromos cukorgyanta látványát, amivel a nők szőrtelenítették a lábukat, míg a férfiak a mecsetbe mentek; a kardamomos kávé illatát, amit egy jóképű egyetemistával osztott meg a bordélyházban, ahol dolgozott. És minden emlék felidézi a barátokat, akikkel élete legfontosabb pillanatait megosztotta – a barátokat, akik most kétségbeesetten próbálják megtalálni őt…
Elif Shafak legújabb regénye a modern Isztambul számkivetettjeit: prostituáltakat, transzvesztitákat, menekülteket, a családon belüli erőszak elől megszökő, napjaikat a becsületgyilkosságtól rettegve élő nőket mutatja be. Ám ebben a sötét, kegyetlen világban, melyben sem együttérzés, sem segítség nem adatik azoknak, akik nem törődnek bele isten, a sors vagy a hatalommal bíró férfiak rendelésébe, mégis van valami remény. A barátság és a szerelem, ha meg nem is váltja a szenvedésekből, de megajándékozza őket azzal a méltósággal és örömmel, ami az életet élhetővé, az embert emberré teszi.
A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban.

Caroline Peckham – Susanne Valenti: Meseszép rémálom

  A Caroline Peckham–Susanne Valenti szerzőpárossal a Zodiákus Akadémia sorozatnak köszönhetően ismerkedtem meg, ami nagyon hamar a kedvenceim közé került. Éppen ezért kíváncsian vártam, hogy vajon mit tudnak alkotni egy teljesen más műfajban. A Meseszép rémálom már nem fantasy, hanem egy vérbeli dark romance, amely a modern maffiavilágba kalauzolja az olvasót. Bár összességében nem nyűgözött le annyira, mint a Zodiákus Akadémia első kötete, így is egy szórakoztató és ígéretes sorozatnyitónak tartom.

    Mielőtt azonban magáról a történetről beszélnék, muszáj megemlítenem a könyv megjelenését. Az utóbbi időben egyre több gyönyörű kiadás jelenik meg, de a Meseszép rémálom még ezek között is kiemelkedik. A színvilága egyszerre elegáns és figyelemfelkeltő, az élfestés fantasztikusan sikerült, a belső illusztrációk pedig elképesztően részletgazdagok. Ritkán érzem azt, hogy egy könyv külseje ennyire tökéletesen támogatja a történet hangulatát, itt viszont valóban minden apró részlet a helyén van.

    A regény alapötlete ugyanakkor egyáltalán nem ismeretlen. A szerzőpáros egy klasszikus Shakespeare-történetet ültet át a modern maffiacsaládok világába. Sloan és Rocco tulajdonképpen napjaink Rómeója és Júliája: két ellenséges család gyermekei, akiknek már pusztán a találkozása is veszélyeket hordoz magában. Ez az alapfelállás ugyan sokszor feldolgozott, de még mindig működik, ha megfelelő karakterekkel és kellően feszült légkörrel párosul.

    A történet első fele meglehetősen lassú tempóban halad. A szerzők sok időt fordítanak arra, hogy felépítsék a szereplőket, bemutassák a családok közötti viszonyokat és fokozatosan kibontakoztassák Sloan és Rocco kapcsolatát. Ez önmagában nem zavart, sőt, szeretem, amikor egy románc nem kapkodja el a fontos pillanatokat. Éppen ezért lepett meg, hogy a regény utolsó része szinte teljesen más ritmusra vált. Nagy időugrások követik egymást, a cselekmény felgyorsul, és mire igazán belelendülnénk a történet legizgalmasabb részébe, már el is érkezik a befejezés. Nekem ez egy kicsit aránytalannak érződött, mert ami addig lassan építkezett, az a végén hirtelen szinte átrohant a fontos eseményeken.

    A karakterek közül egyértelműen Sloan volt a kedvencem. Erős, ugyanakkor esendő főszereplő, akinek szépen végigkövethető a fejlődése. Nem tökéletes, hibázik, tanul és változik, ettől pedig nagyon könnyű vele együtt érezni. Roccóval már nem voltam ennyire elégedett. Bár a kettőjük közötti vonzalom és kémia végig hitelesen működött, Rocco személyisége néha túlságosan gyerekesnek hatott számomra. Többször is azt éreztem, hogy egy kis plusz érettség vagy mélyebb karakterépítés még sokat javított volna rajta.

    A humorral kapcsolatban is vegyes érzéseim maradtak. A szerzők láthatóan igyekeztek oldani a sötétebb hangulatot könnyedebb jelenetekkel, de ezek nem mindig működtek. Több helyzetkomikum erőltetettnek érződött, mintha mindenáron meg akarták volna nevettetni az olvasót. Ezzel szemben a karakterek természetes szóváltásai sokkal jobban sikerültek. Frankie és Enzo például többször is mosolyt csaltak az arcomra, és számomra sokkal emlékezetesebb humorforrásnak bizonyultak, mint a direkt viccesnek szánt jelenetek.

    Ami viszont egy kicsit hiányérzetet hagyott bennem, az maga a maffiavilág volt. Bár a két család rivalizálása végig meghatározza a történetet, magáról a szervezett bűnözés működéséről viszonylag keveset tudunk meg. Bízom benne, hogy ez tudatos döntés volt, és a folytatásokban jóval mélyebben is beleláthatunk majd ebbe a világba.

    A regény végén azonban érkezik egy olyan fordulat, amely teljesen váratlanul ért. Nem igazán lehetett előre kiszámítani, és pontosan ez az a csavar, ami miatt azonnal kíváncsi lettem a következő kötetre. Úgy érzem, a történet igazi nagy konfliktusa valójában csak most kezd kibontakozni, ezért nagyon remélem, hogy a folytatás erre a szálra épít majd.

    Összességében a Meseszép rémálom számomra egy jól sikerült, bár nem hibátlan sorozatindító volt. A romantikus szál remekül működött, Sloan karakterét nagyon megszerettem, a könyv pedig kívül-belül gyönyörű. Bár a tempó néhol egyenetlen, Rocco karaktere pedig még csiszolásra szorulna, a történet végi fordulat és a főszereplők közötti kémia bőven elég volt ahhoz, hogy kíváncsian várjam a következő részt. Ha a folytatás mélyebben belemerül a maffiavilág működésébe, és megtartja ezt a feszültséget, könnyen lehet, hogy még a mostaninál is jobban fogom szeretni ezt a sorozatot.

    Köszönöm szépen a könyvet az Alexandra Könyvkiadónak és a moobius_hu-nak.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 512

Ford.: Fehér Fatime

Fülszöveg:

A családja megölte a bátyámat, ezért én elloptam a menyasszonyát…
Azért jöttem, hogy végezzek a Calabresi család fejével. De aztán megláttam őt, amint az oltárhoz vezetik.
Túl régóta vagyok megszállottan oda érte. A bűnösen gyönyörű Calabresi hercegnőért.
Sloan tökéletes fizetség volt a bűneikért.
Most már az enyém.
A tulajdonom.
A játékszerem.
És akkor töröm össze, amikor kedvem tartja.
A vőlegénye még mindig vadászik ránk, de mire megleli, a menyasszonya talán már korántsem lesz olyan ártatlan, mint ahogy azt gondolná.
Egyenként teszem tönkre őket.
És ő lesz az első, aki elbukik.
Hacsak nem esem kísértésbe… és döntök úgy, hogy megtartom magamnak.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban.

Kate Morton: Az elfeledett kert

Az Elfeledett kert volt az első regényem Kate Mortontól, és már most biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó. Régóta szemeztem a szerző könyveivel, hiszen sokan dicsérik a hangulatteremtő képességét és a különleges családtörténeteit, most végre levettem a polcról az elsőt.

    Már a könyv megjelenése is lenyűgöző. A Cartaphilus Kiadó gyönyörű, elegáns borítóval jelentette meg, amely tökéletesen illeszkedik Kate Morton többi magyarul megjelent kötetéhez. Számomra mindig öröm, amikor egy könyv nemcsak tartalmában, hanem külalakjában is igényes, de ebben az esetben a történet még a borítónál is nagyobb hatással volt rám.

    Kate Morton írásmódja rendkívül kifinomult és magával ragadó. Olyan természetességgel vezeti az olvasót a múlt és a jelen között, hogy szinte észrevétlenül merülünk el a történetben. Mondatai finoman hömpölyögnek, miközben egy különleges, kissé melankolikus, titkokkal átszőtt atmoszférát teremtenek. Ez a hangulat végig elkísérte az olvasásomat, és gyakran azon kaptam magam, hogy még egy fejezetet szeretnék elolvasni, mielőtt leteszem a könyvet.

    A regény több idősíkon játszódik, középpontjában pedig egy évtizedeken át őrzött családi titok áll. Egy elhagyott kislány története, egy rejtélyes örökség és egy elfeledett kert múltja lassan bontakozik ki előttünk. Kate Morton nem sieti el a történetmesélést: apró részletekből építi fel a teljes képet, így az olvasó valóban úgy érzi, mintha maga is nyomozna a szereplőkkel együtt. Éppen ez a fokozatos építkezés adja a regény egyik legnagyobb erejét.

    Különösen tetszett, ahogyan a szerző a családtörténetet, a történelmi hátteret és a személyes sorsokat egyetlen összefüggő, érzelmekkel teli történetté szőtte össze. Bár a cselekmény nem a gyors fordulatokra épít, egy pillanatra sem vált unalmassá. Inkább egy lassan kibomló kirakósra emlékeztetett, amelynek minden új darabja közelebb vitt a végső igazsághoz.

    Az Elfeledett kert egyszerre családregény, történelmi fikció és finoman adagolt rejtély, amelyet a gyönyörű leírások és az érzelmes karakterek tesznek igazán emlékezetessé. Azoknak ajánlom, akik szeretik a több generáción átívelő történeteket, a titkokat, a múlt feltárását és az olyan regényeket, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem hosszú időre velünk maradnak.

    Számomra ez egy igazán különleges olvasmány volt, és biztos vagyok benne, hogy hamarosan kézbe veszem Kate Morton többi regényét is.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 528

Ford.: Haris Ildikó

Fülszöveg:

„Ha egy lány arra vár, hogy megszabadítsák, sohasem fogja megmenteni magát.”
Az első világháború előestéjén egy elhagyatott kislányt találnak az Angliából Ausztráliába érkező hajón. Nincsenek rokonai, sem iratai vagy használható emlékei, csupán egy mesekönyv a bőröndjében. A kislányt a kikötőmester és felesége fogadja be, és új hazájában új életet kezdhet.
A lányból felnőve szülő, majd nagyszülő válik, s halálakor unokája váratlan és rejtélyes örökséghez jut: az angliai Cornwallban lévő Blackhurst udvarház és egy sötét hangulatú tündérmeséket tartalmazó könyv tulajdonosa lesz. A fiatal lányra vár a feladat, hogy kibogozza nagyanyja származásának csaknem százéves rejtélyét, és felfedje a múlt ködbe vesző emlékeit.
Kate Morton lehengerlően szép, tökéletesen felépített családregénye az írónőtől megszokott könnyed stílussal és remekbe szabott történetmeséléssel kényezteti olvasóját.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban!