Freya Sampson: Kíváncsi ​szomszédok

 Freya Sampson neve nekem nem teljesen ismeretlen, a könyvtárunkban megvannak a korábbi könyvei, de még egyiket sem olvastam. Valahogy nem volt sem túl harsány, sem túl hypolt, nem is tudom, mindenesetre eddig elkerült a szerző. Megmondom őszintén a „Kíváncsi szomszédok” borítója sem igazán hívta fel a figyelmemet a szerző munkásságára, de a fülszöveg nagyon érdekesnek tűnt. Aztán a szöveg maga eléggé behúzott, mert könnyen olvasható és a történet nagyon egyedi, cseppet sem sablonos.

    A cselekmény a fiktív Chalcot városában álló ódon Shelley-ház köré szerveződik. A leromlott állapotú társasházat a tulajdonosa kiürítené, hogy helyette modern lakóparkot húzzon fel, ám az ott lakó, egymással alig szóba álló szomszédok összefognak, hogy megmentsék közös otthonukat. A történet középpontjában a huszonöt éves Kat Bennett és a ház legrégebbi lakója, a hetvenhét éves Dorothy Darling áll, legalábbis ők mesélik el váltott szemszögből az eseményeket. Ugyanakkor a ház többi lakója is legalább annyira főszereplővé válik, hiszen mindenkinek megvan a maga külön bejáratú története.

    A regény műfaja leginkább a „cozy crime” és a fejlődéstörténet határmezsgyéjén mozog. Egy kényelmes, nyomozós történet ez, ahol a rejtélyek mellett minden szereplő tesz egy lépést a saját fejlődése érdekében: van, aki megtanul kommunikálni, más leteszi a régi sértettségét, vagy épp elkezdi értékelni azt, amije van. Összességében az elsőre kevésbé szimpatikusnak tűnő társaság a végére egy egészen kellemes, összetartó lakóközösséggé válik, amelyben mindenki megtalálja a maga helyét, és bebizonyosodik, hogy az otthon nem csupán egy épület, hanem egy hely, ahol szeretnek minket.

    A cselekményvezetés tartogat meglepetéseket: bár lineárisnak tűnik, a múltba tett kirándulások és a nem kifejezetten standard fordulatok gyakran felülírják a várakozásainkat. Amikor azt hinnénk, már tudjuk, mi következik, valami megváltozik, mert maguk a szereplők sem átlagos figurák. A végére sok apró és nagyobb titokból épül fel a történet, ami bár szépen összeáll, végül teljesen másképp fest, mint ahogy azt induláskor sejtettük.

    Különösen tetszett a regény humora, amely részben a karakterek furcsaságából, részben a szellemes megfogalmazásokból fakad. A történet gerincét egy egyedülálló, egyszemélyes SZEM mozgalmat működtető matróna adja, aki mindent feljegyez és semmit sem felejt. Mellette ott van Reggie, a kiskutya, aki szemmel láthatóan élvezi a „gazdatúltengést”, egy mogorva óriás, egy bomba (bamba)nő, valamint néhány ezeréves konfliktus és előítélet. Ezek az elemek csodásan illeszkednek egymáshoz: az összkép némiképp tarkabarka, de mindenképpen harmonikus. Bár nincsenek benne eget rengető drámák, a felszín alatt sok sötét titok lapul, amik nehéz témákat feszegetnek. A szerző nem megy bele ezekbe túl mélyen, de hagy időt az olvasónak az átgondolásra. Bár a befejezés kissé kettősre sikerült, összességében nagyon aranyos lett. Ez a könyv szórakoztató kikapcsolódás, amely eltávolít a szürke hétköznapoktól, de azért ad némi gondolkodnivalót is.

    A könyvet köszönöm szépen a General Press Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 336

Ford: Ács Eleonóra

Fülszöveg:

    A huszonöt éves Kat Bennett sohasem érezte igazán otthon magát sehol – legkevésbé az új albérlete, a roskadozó Shelley-ház falai között. A szomszédai szerint barátságtalan és megközelíthetetlen, ám a kemény külső mögött egy törékeny lány rejtőzik, aki bármit megtenne, hogy ne nyomassza a bűntudat.

    A hetvenhét éves Dorothy Darling a Shelley-ház legrégebbi lakója, és ha hinni lehet a többi bérlőnek, ő a legmogorvább és legrosszindulatúbb nő a világon. Ám komoly oka van annak, hogy a napjait a szomszédai megfigyelésével tölti: egy gondosan őrzött titok, amely miatt alig hagyja el szeretett otthonát.

    Amikor az épületet lebontás fenyegeti, az esküdt ellenségek, Kat és Dorothy kénytelenek egymással szövetségre lépni, hogy megmentsék történelmi otthonukat. Ám amikor valaki tisztességtelen eszközökhöz nyúl, és orvul megtámadja az egyik lakót, a házért folytatott küzdelem veszélyes irányt vesz. Miután a rendőrség lezárja az ügyet, a különös párosra hárul a feladat, hogy igazságot szolgáltasson.

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Deborah Harkness: Az ​éjszaka árnyai (Mindenszentek 2.)

Nagyon tetszett nekem a Mindenszentek trilógia első része, a Boszorkányok elveszett könyve, így nem is volt kérdés, hogy folytatni fogom Diana és Matthew történetét. Őszintén szólva már első ránézésre is öröm volt találkozni az Az éjszaka árnyaival, mert pontosan azt a gyönyörű, elegáns vonalat viszi tovább, amit az első rész is képviselt. Jó érzés, amikor egy sorozat nemcsak tartalmában, hanem megjelenésében is ennyire egységes és igényes. Az élfestés és a borító motívumai, színvilága mind egy csodás összképet adnak ki, jó kézbe fogni ezt a sorozatot.

    A Mindenszentek trilógia második része azonban nemcsak külsőre szép, de tartalmában is teljesen elvarázsolt, lehet, még jobban is, mint az első kötet. Ennek egyik fő oka a lenyűgöző történelmi háttér volt. A hitelességről a történész egyetemi tanár szerző gondoskodott a legapróbb részletig. Egyszerűen csodálatos élmény volt látni, ahogy a 16. századi Anglia életre kel a lapokon. A korszak hangulata, a részletgazdag leírások és a valós történelmi alakok jelenléte olyan erős atmoszférát teremtett, hogy olvasás közben szinte én is ott éreztem magam a történelmi helyszíneken.

    A történet egyik legizgalmasabb eleme az időutazás, amely ebben a kötetben válik igazán hangsúlyossá. Deborah Harkness rendkívül ügyesen egyensúlyoz a valóság és a misztikum határán: a boszorkányok, vámpírok és démonok világa egy pillanatra sem hat idegennek vagy erőltetettnek. Éppen ellenkezőleg, meglepően természetesen simulnak bele a történelmi közegbe. Külön pluszt adott az élményhez, hogy a szerző olyan elemekkel erősítette meg ezt a világot, mint a boszorkányperek, az alkímia vagy az egyháztörténeti utalások, amelyek még hitelesebbé és gazdagabbá tették a regényt.

    Diana továbbra is a történet egyik legnagyobb erőssége maradt. Nagyon jó volt látni a fejlődését: egyre tudatosabbá és magabiztosabbá válik, miközben megőrzi azt a szerethető, kíváncsi személyiségét, ami miatt már az első részben is könnyű volt megszeretni.

    A karakterek közül Matthew most kevésbé került közel hozzám. Ebben a részben kissé karótnyeltnek, merevnek éreztem, talán még inkább, mint korábban. Ugyanakkor ez teljesen érthető: visszakerül a saját korába, ahol a múltja, a társadalmi szerepe és a belső démonjai sokkal erősebben befolyásolják a viselkedését.

    A mellékszereplők külön említést érdemelnek, mert ebben a kötetben kifejezetten sok emlékezetes karakterrel találkozhatunk. Philip egyértelműen az egyik kedvencem lett, de Gallowglass is nagyon szerethető és izgalmas figura. Külön élmény volt „testközelből” látni olyan történelmi alakokat, mint I. Erzsébet királynő, William Shakespeare vagy Christopher Marlowe, illetve bepillantást nyerni az udvari életbe. Diana és az édesapja találkozása pedig számomra kifejezetten megható volt – egy igazán érzelmes jelenet, ami még inkább elmélyítette a történetet.

    A cselekmény tempója talán lassabb, mint amit sokan várnának, és helyenként kifejezetten sűrű is, de én ezt egyáltalán nem éltem meg negatívumként. Sőt, kifejezetten élveztem, hogy volt idő elmerülni a részletekben. Minden apró elem a helyén volt, a történelmi díszletek szinte lélegeztek, a szereplők pedig hús-vér emberekként viselkedtek: hibáztak, néha ellenszenvesek voltak, mégis végig hitelesek maradtak.

    Összességében számomra ez a kötet egy rendkívül gazdag, hangulatos és alaposan kidolgozott folytatás volt, ahol a történelem, a misztikum és a romantika tökéletes egyensúlyban van jelen. Egy kicsit sajnáltam is, amikor el kellett búcsúznom a 16. századi Angliától, mert igazán különleges élmény volt ebben a világban időzni – de éppen ezért még kíváncsibban várom, merre visz tovább a történet.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 672

Ford.: U. Rónay Anna, Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

    A boszorkányok elveszett könyvéből megismert Diana Bishop és Matthew Clairmont szerelme továbbra is izzik, kalandos történetük egyre újabb fordulatokat vesz térben és időben. Diana ugyanis nemcsak történész, hanem boszorkány is, a vonzó Matthew pedig vámpír. Mivel az oxfordi könyvtárban őrzött rejtélyes kézirat eltűnése nem hagyja őket nyugodni, a nyomába erednek, de nincsenek egyedül: démonok, vámpírok, boszorkányok akadályozzák őket. Elhatározzák hát, hogy visszautaznak az időben a kézirat keletkezésének korába, így próbálják megszerezni. Diana korábban tudomást sem akart venni őseitől örökölt képességeiről, most viszont sürgető vágyat érez, hogy elsajátítsa a boszorkánymesterséget. Amikor ott találják magukat az 1590-es évben, Londonban, körülöttük nyüzsögnek a költők, színműírók, udvaroncok – és persze a természetfeletti lények. Ők megérzik, hogy Diana közülük való, ő pedig lassan tudatára ébred a hatalmának. Amire nagy szüksége is lesz, mivel hanyatlóban a vámpírok népe, és az okok kiderítése rájuk vár. Nemsokára már a prágai császári udvarban fürkészik a kézirat titkát…
    Az éjszaka árnyai nem pusztán borzongatóan szenvedélyes szerelmi történet és kalandos időutazás, hanem egyszersmind a játékos kedvű író megelevenedő fantáziája az Erzsébet-korról: találkozunk a szerzőtársától ötleteket kunyeráló Will Shakespeare-rel, nagy hatalmú államférfiakkal – és persze magával a szűz királynővel is. A szerző valósággal lubickol a korabeli környezetben, s így az olvasó is nagy örömét leli abban, hogy az elbűvölő hősnőt elkísérheti a múltba. Varázslatos íráskészségével Deborah Harkness ismét lenyűgözi rajongóit: ahogy a mágia és az intrika szövevényéből letehetetlen történetet kerekít, az csakugyan boszorkányos.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Adrienne Young: June ​Farrow két élete

    Ez a könyv külsőre és belsőre is ennyire harmonizál, és ez már önmagában is egy élmény. Csodásan mutat a regény, gyönyörű az élfestése, nagyon tetszik a színvilága és szépek a grafikák is. A külső nagyon egyben van azzal a különleges, melankolikus és finoman misztikus atmoszférával, amely az első oldalaktól kezdve körüllengi a történetet.

    A June Farrow két élete egy nehezen beskatulyázható, izgalmas műfajkeverék. Egyszerre családregény, időutazással átszőtt rejtély és egy mélyen érzelmes szerelmi történet. A cselekmény két idősík között bontakozik ki: a jelenben, 2023-ban, illetve az 1950-es évek elején. Bár az időutazás mechanizmusa nem mindig volt kristálytiszta a számomra, ez egyáltalán nem von le az olvasás élményéből. Nagyon sokszor gondolkodtatott el, illetve ez a bizonytalanság erősítette a történet álomszerű, kissé lebegő hangulatát.

    A szerző különösen erős az atmoszférateremtésben és a környezetépítésben. A kisvárosi közeg, a generációkon átívelő titkok súlya és a múlt árnyai mind-mind egészen kézzelfoghatóak. Szinte érezni a levegőben a feszültséget, a múlt jelenlétét, amely folyamatosan beszivárog a jelenbe. A két korszak közötti különbségek hitelesen jelennek meg, és az aprólékosan kidolgozott részletek segítenek abban, hogy könnyedén belemerüljünk mindkét időben.

    A történet szerkezete összetett, és egyértelműen figyelmet igényel. Nem egy „könnyed délutáni olvasmány”: az olvasónak követnie kell a családi kapcsolatokat, a generációk közötti összefonódásokat és az események közötti ok-okozati viszonyokat. Előfordult, hogy időnként meg kellett állnom visszalapozni, ás átgondolni a részleteket. A Farrow család nőtagjait sújtó különös „átok”, valamint a múltban történt gyilkosság rejtélye olyan feszültséget teremt, amely végig fenntartotta az érdeklődést, és folyamatosan hajtotta előre az olvasást.

    A regény legerősebb része kétségtelenül az érzelmi vonal. June karaktere egyszerre törékeny és kitartó, és az ő belső útja legalább olyan hangsúlyos, mint a külső események. Az Eamonhoz fűződő kapcsolata finoman építkezik, egyszerre szép és szomorú, drámai, de mégis az apró gesztusok teszik igazán emlékezetessé. Ugyanakkor talán még ennél is erősebb a Farrow nők közötti kötelék ábrázolása. Öt generáció története fonódik össze, és az összetartozás, az örökség, valamint a múlt terheinek közös viselése adja a regény valódi szívét.

    Caleb és Nathaniel kapcsolatáról szívesen olvastam volna egy kicsit többet azért, hogy Calebet jobban megértsem, de összességében ez nem vett el a történetből. A regény végére a kirakós darabkái szépen a helyükre kerülnek, és egy kerek, érzelmileg is kielégítő lezárást kapunk.

    Adrienne Young írásmódja lírai és érzékeny, mégis kellően feszes ahhoz, hogy a bonyolult cselekményt is egyben tartsa. Ez volt az első találkozásom az írónővel, de egészen biztosan nem az utolsó. A June Farrow két élete egy különleges hangulatú, elgondolkodtató és érzelmileg is mély regény.

Köszönöm szépen a könyvet a Cartaphilus Könyvkiadónak és a moobius_hu-nak.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 432

Ford.: Gruber Katalin

Fülszöveg:

June Farrow készen áll sorsa beteljesülésére.
Családjának női ágát szörnyű átok sújtja: előbb vagy utóbb mindegyikük eszét veszti. June azonban eltökéli, hogy megtöri az ördögi kört, és tudatosan kerüli a férfiakat, nehogy bárkivel túl szoros kapcsolatot építsen ki. Az egész város ismeri anyja történetét, akinek nyoma veszett, amikor June-t a szíve alatt hordta, majd kislányát egy kosárban eljuttatta a nagymamához, hogy nevelje fel.
A nagymama halála után June különös nyomokra bukkan, amelyek követésével talán anyja rejtélyes eltűnésére is magyarázatot kaphat. Ehhez viszont kénytelen a józan ész határait meghaladó dolgokban hinni. Talán már nála is bekopogtatott az őrület? Vagy igaza volt a nagymamájának, aki azt állította, ő nem beteg, csupán egyszerre van két helyen?
Adrienne Young első, felnőtteknek szóló regénye felejthetetlen romantikus történet egy csipetnyi misztikummal és egy leheletnyi mágiával fűszerezve.

   A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Amanda Weaver: Fast & Reckless – Padlógázzal a szívembe

    Amanda Weaver regénye, a Fast & Reckless – Padlógázzal a szívembe egy olyan romantikus történet, ami a sebesség, az elfojtott érzelmek és a szakmai elhivatottság izgalmas elegye. A könyv a Menőkönyvek gondozásában jelent meg, egy egyszerű, elegáns fekete-fehér-arany borítóval. A megjelenése nem hivalkodó, de energikus, ahogy maga a történet is. A cselekmény klasszikus alapokra épít, de a díszlet a modern sportvilág egyik legizgalmasabbja a Forma–1-es paddock kulisszái közé vezeti az olvasót, ahol a tizedmásodpercek mellett a szív ritmusa is gyakran felgyorsul.

    A történet középpontjában Mira áll, aki hét év távollét után tér vissza a száguldó cirkusz vérkeringésébe. Visszatérése nem véletlen és nem is zökkenőmentes, csapatfőnök apja beosztottjaként kell helytállnia, miközben szembe kell néznie a múltjával is. A bonyodalmakat fokozza Will, a tehetséges, de kezdetben meglehetősen arrogánsnak tűnő pilóta érkezése, aki szintén egyfajta bizonyítási vágytól fűtve próbálja újra felépíteni karrierjét. Bár Will karaktere az első fejezetekben ellenszenvesnek hat a túlzott magabiztossága miatt, az írónő remek érzékkel bontja le a férfi köré épített falakat. Ahogy haladtunk előre a szezonban, fokozatosan megkedveltem, látva a felszín alatt rejlő valódi elszántságát.

    A regény egyik legérdekesebb stilisztikai megoldása a narráció módja. A szerző távolságtartó, mégis váltott nézőpontú elbeszéléstechnikát alkalmaz, ami különleges kettősséget kölcsönöz a szövegnek. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy egyszerre lássunk bele mindkét főhős gondolataiba és vágyaiba, miközben fenntart egyfajta külső szemlélői pozíciót. Ez a technika különösen jól működik a munkahelyi dinamika ábrázolásakor, ahol a professzionalizmus és a személyes vonzalom folyamatosan ütközik egymással.

    A könyv nyelvezete kifejezetten friss és mai, amiért külön elismerés illeti a fordítót. A párbeszédek pörgősek, a szöveg ritmusa pedig követi a versenyek feszültségét. Bár néhol a káromkodások talán túl természetesnek vagy gyakorinak tűnhetnek, ezek valójában tökéletesen belesimulnak a regény miliőjébe. Egy ilyen magas hőfokon égő, stresszes környezetben, mint a boxutca és az istállók világa, ez a fajta nyersesség inkább a hitelességet növeli, semmint rontaná az olvasási élményt. A technikai háttér kidolgozottsága egyébként is a könyv egyik legnagyobb erőssége. Weaver láthatóan alapos kutatómunkát végezhetett bár nincsenek pontos ismereteim a témát illetően. Mindenesetre aa szakkifejezések használata, a futamsorrend követése és a csapattagok közötti feszültség ábrázolása még egy olyan olvasó számára is meggyőzővé teszi a környezetet, aki egyébként nem jártas a technikai sportokban.

    A mellékszereplők közül Violet alakja emelkedik ki, aki vibráló személyiségével és támogató jelenlétével az egyik legszimpatikusabb karaktere a műnek. Az ő jelenléte már előrevetíti a sorozat folytatását, amelyben ő kerül a középpontba, és remélhetőleg a magyar kiadó hamarosan elhozza az ő történetét is a hazai olvasóknak. Összességében a Fast & Reckless egy vidám, lendületes és érzelmekkel teli regény, amely bebizonyítja, hogy a szerelem néha a leglehetetlenebb helyzeteken és a legszigorúbb szabályokon is képes áttörni. Amanda Weaver könyve kiváló választás mindazoknak, akik egy könnyed, de mégis tartalmas kalandra vágynak a Formai 1-es világ kulisszái között. Nekem nagyon tetszett.

    Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 320

Ford.: Neset Adrienn

Fülszöveg:
Száguldj hőseinkkel ebben a romantikus, a Forma-1 kíméletlen tempót diktáló világában játszódó regényben! Két barát padlógázzal halad egy olyan irányba, ami mindkettőjük számára végzetes lehet.
Mira Wentworth pontosan tudja, hogy Will Hawley bajt jelent. Az apja csapatának új, elképesztően jóképű pilótája hiába túráztatja magát, a lány elszántan ellenáll a csábításnak. Már akkor eldöntötte, hogy a pályán nem keres szerelmet, amikor kamasz korában elkövetett hibája miatt mindent elveszített. Most végre esélyt kapott, hogy az apja csapatának asszisztenseként visszakerüljön a Forma-1-be, és nem fogja hagyni, hogy egy szemtelen jóképű rosszfiú az útjába álljon.
Will viszont kizárólag egyetlen nőt akar megszerezni…
Miután partiarcként majdnem hagyta elfüstölni Forma-1-es karrierjét, Will Hawley végre ismét versenyezhet, és elszánta magát, hogy a dobogóra is felkerül. Szeret úgy gondolni magára, hogy rosszfiús énje már a múlté, de elég egyetlen pillantás a főnök lányára, és kész kockára tenni mindent.
Ahogy sisteregni kezd a levegő Mira és Will között, már nem tudják kapcsolatukat a barátság keretei között tartani. A múlt is felüti ocsmány fejét, így a sok szempontból törékeny szerelemre új megpróbáltatások várnak. Vajon sikerül együtt áthaladniuk a célvonalon?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Olivia Wildenstein: House ​of Beating Wings – Verdeső szárnyak

   Még alig indult el 2026, de már megvannak szerintem az év kedvenc regényei. Olivia Wildenstein: House of Beating Wings – Verdeső szárnyak előkelő helyen szerepel ezen a listán. Nem tudok elmenni amellett, hogy a külalakját dicsérjem. Az Álomgyár amúgy is ráfeküdt az utóbbi időben a külső megjelenésre, de ez a regény szerintem még az ő kiadványaik közül is kiemelkedik. Fantasztikusan szép az élfestése, egységes a borítóval, teljesen kellemes a szedése, a fejezetcímek megjelenése és összességében is nagyon egyben van. Nem a kiadó dolga ugyan, de egy térképet hiányoltam amúgy jó lett volna vizuálisan is követni a szereplők útját. Remélem a következő részben lesz majd.

    A regény maga lassan építkezik. Azt hittem unalmas lesz a cselekmény lassú kibontakozása, de annyira szerettem a világépítést, hogy tulajdonképpen észre sem vettem mennyire nem mozgalmas a regény. Elképesztően összetett ez a világ, sok érdekes és újszerű momentummal. Vannak persze hasonlóságok is már regényekhez, de az összkép kifejezetten egyedi lett. A varjak ötlete nagyon tetszett nekem, sokféle alakváltóról olvastam már, de nekem abszolút kiemelkedett ezek közül madáremberek koncepciója. Azért írom így, mert tetszett ahogy összeállnak, ahogy a királyságot felépíti a szerző, és a történetük is.

    Fallon a főhős egy félvér, aki bár híres tündék rokona mégis számkivetettként él a tündekirályságban, miközben a tündeherceg szerelméről ábrándozik. Az ő karaktere időnként bosszantóan naiv és ostoba, ugyanakkor van benne egy meghatározhatatlan erő, és egészen jól látható önfejűség ami miatt én kedveltem. Mondjuk a Dantéért való rajongása miatt időnként meg tudtam volna csapkodni egy lapáttal, de huszonévesen még joga van idiótának lenni.

    Az, hogy a szerző se.gfejet csinált a tündékből üdítő változatosság a fantasyregények hosszú sorához képest. A képességeikhez és megjelenésükhöz szerintem is jobban illik a rossz természet. Persze lehet, hogy ez csak nettó emberi irigység, de mégis, ne legyenek már annyira tökéletesek.

    Lore viszont nekem nagyon bejött. Persze az ő személyisége abszolút a tipikus epikus hősé, mégis a madárkülsővel, madárértékeléssel, és az összetett gondolkodásával megvett kilóra mielőtt a külsejét egyáltalán el tudtam volna képzelni.

    Luce királysága, illetve a teljes birodalom felépítése is nagyon átgondolt. Persze voltak helyek, amikről még nagyon keveset tudunk pl Shabbe, de az eddig ismert birodalomba való utazás nagyon érdekes volt. A tájak, az ott lakók a történelmi tények és hazugságok mind sokat árnyalták az alapból is izgalmas világképet.

    Maga a cselekmény nem volt különösebben szerteágazó. Lineárisan halad előre, van egy két csavar, de összességében nem tartogat nagy meglepetéseket a gyakorlott fantasyolvasóknak. A vége persze függővéges, de szerintem ezt már kb el is várjuk a hasonló típusú sorozat részektől.

    Nekem nagyon tetszett ez a felütés. Főként persze a világépítésért rajongok, és borzasztóan sajnálom, hogy nem tudom folytatni, de majdnem biztos vagyok abba, hogy a következő rész előtt ezt újra el fogom olvasni. Nálam nagyon betalált.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 656 oldal

Fordította: Simonyi Ágnes

Fülszöveg:

Szabadítsd fel a varjakat, Fallon, és királynővé tesznek!
Mielőtt egy titokzatos látnok megjósolta uralkodói jövőmet, soha nem gondoltam volna, hogy több lehetek, mint aki most vagyok: egy varázslat nélküli félvér, akit bár a vadállatok szeretnek, minden tisztavérű tünde gyűlöl a királyságban. Nos…, kivéve egyet.
Dante Regio, Luce hercege birtokolja szívemet, mióta neki adtam az első csókomat. Ha a vasereklyék összegyűjtése segíthet megdönteni a jelenlegi király hatalmát, és trónra juttatni a testvérét, hogy aztán együtt uralkodjunk, akkor kincsvadászatra indulok.
Bárcsak a jós figyelmeztetett volna, hogy egy szárnyas démont szabadítok a világra!
És arra, hogy én leszek a rögeszméje.
Olivia Wildenstein első magyarul megjelenő könyvét imádni fogják a Sarah J. Maas- és a Mary E. Pearson-rajongók. Ez a cselszövésekkel, varázslatos lényekkel, árulással és megtévesztő szerelemmel teli nagyszabású fantasy teljesen magával ragadja az olvasót.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Philip Reeve: Ragadozó városok

    Nem volt szokványos élmény elolvasni Philip Reeve Ragadozó városok című regényét, mert kivételesen a filmet előbb láttam. (Kétszer is.) A történet főbb fordulatai ezért nem értek váratlanul, mégis meglepően friss és izgalmas olvasmányélményt nyújtott a könyv. Sőt, bizonyos szempontból még jobban is működött, mint a film, valahogy jobban ráéreztem a részletekre.

    A világépítés szerintem kivételesen jóra sikerült. Nagyon tetszett nekem az egész steampunk disztópia. A „mozgó városok” koncepciója elsőre elég abszurdnak hangzott, de Reeve olyan természetességgel és logikával mutatja be ezt a rendszert, hogy tulajdonképpen működőképessé válik. Ami valahol persze eléggé sajnos a társadalom kilátásainak szempontjából. A ragadozó városok működése, egymás „elfogyasztása”, a túlélésért folytatott harc mind-mind egy olyan posztapokaliptikus világot rajzolnak ki, amely egyszerre kegyetlen és lenyűgöző. Külön tetszett, hogy nem csak egy ötletes alapötletről van szó, hanem egy alaposan kidolgozott univerzumról, saját történelemmel, társadalmi struktúrával és technológiai maradványokkal.

    A világ múltja, különösen a titokzatos 60 perces háború, végig ott van a háttérben, de igazából nem lett kibontva. Erről azért még szívesen olvastam volna többet, de talán valamelyik folytatásban majd bővebben is előkerül.

    A karakterek közül számomra Tom fejlődése volt a legemlékezetesebb. Az elején egy kicsit elveszett, naiv fiúnak tűnik, akiről nehéz elképzelni, hogy valódi hőssé válik. Éppen ezért volt különösen jó látni, ahogy a történet során fokozatosan változik, erősödik, és egyre inkább képes felelősséget vállalni a döntéseiért. Nem egyik pillanatról a másikra válik bátorrá, hanem lépésről lépésre..

    Hester az elejétől egy nagyon különleges szereplő. Igazi kemény csaj, de ahogy előkerül a múltja abszolút érthető és kedvelhet. Tomés Hester kapcsolata is szépen, fokozatosan alakul, ami szintén sokat hozzátesz a történet érzelmi rétegéhez.

    A cselekmény végig lendületes, tele van akcióval, meneküléssel, fordulatokkal, de közben nem veszti el a mélységét sem. A humor finoman, de jól működik, a sötétebb, komorabb hangulat pedig tökéletesen illik ehhez a világhoz. Reeve stílusa gördülékeny, könnyen olvasható, ami különösen jól áll ennek a kalandos történetnek.

    Összességében a Ragadozó városok egy rendkívül szórakoztató, mégis elgondolkodtató regény, amely nemcsak az izgalmas alapötlet miatt emlékezetes, hanem a jól kidolgozott világ és karakterek miatt is. Az pedig külön öröm, hogy ez még csak a történet kezdete – én biztosan folytatom a sorozatot, mert kíváncsi vagyok, merre viszi tovább ezt az egyedi és izgalmas világot.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 322

Ford.: Acsai Roland

Fülszöveg:

London újra mozgásba lendül. Otthagyja hatalmas talpnyomát a vadászmezőn, ahol a nagyobb városok kisebbeket hajszolnak, hogy aztán eltüntessék őket feneketlen gyomrukban. Ám London városa most nagyobb falatra vágyik, minden energiájával egy távoli cél elérésére törekszik, miközben egyre több szóbeszéd járja a MEDUZÁRÓL. Ide akar visszajutni Tom és Hester. Előbbi, hogy újra otthon legyen, utóbbi azért, hogy bosszút álljon. Mégis együtt kell működniük, együtt kell átvészelniük életveszélyes helyzeteket, miközben sejtelmük sincs, hogy milyen küldetéssel kerülnek újra a ragadozó nagyváros fedélzetére.

A könyv megvásárolható a moobius.hu-n.

 

Murata Szajaka: Keiko ​vegyesboltja

   Murata Szajaka regénye nem egy klasszikus fejlődéstörténet, sokkal inkább egy klinikai pontosságú látlelet a modern társadalom kirekesztő mechanizmusairól. Érdekes regény. Egyszerre könnyed, nagybetűs, gyorsan olvasható, mégis nehézkes. Főként amiatt mert Keiko szabályosan szabálytalan gondolatmeneteibe nehéz belehelyezkedni. Az E/1-es narráció egészen közelről mutatja meg a címszereplő gondolatvilágát, ami cseppet sem komfortos az olvasónak.

   A főszereplő, a 36 éves Keiko tizennyolc éve dolgozik ugyanabban a vegyesboltban részmunkaidőben. A környezetében már mindenki felnőtt életet él, főállásban dolgozik és családot alapít, míg Keiko tudatosan megragad egy a számára biztonságos közegben. Neki a bolt nemcsak munkahely, hanem az egyetlen hely, ahol a szigorú szabályok mentén értelmet nyer a létezése. Keiko karaktere rendkívül komplex, bár az autisztikus spektrum jeleit mutatja, néha ijesztően érzelemmentes módon figyeli és utánozza az embereket, hogy beilleszkedjen. A problémamegoldásai pedig kifejezetten pszico- és szociopata jegyeket mutatnak. Azt hiszem az autizmussal könnyen elboldogultam volna, de az agresszivitás miatt nehezen kedveltem meg Keikot. Meglepő módon regény célja egyáltalán nem az volt, hogy elfogadtassa a főszereplő személyiségét. Sokkal inkább egy érdekes társadalmi problémára hívta fel a figyelmet.

    Keiko élete meglehetősen monoton. A bolt a központi eleme a létének, mégis megpróbál a bolton kívül is kapcsolatokat teremteni. Miután az egész személyisége alkalmatlan erre, utánzással és másolással lopja be magát a társadalomba. Minden kép, amit önmagáról mutat hamis, de megérti, hogy csak így elfogadható a többség számára.

    Van ebben valami igazságtalanság amúgy, mert Keiko megfelel az elvárásoknak. Dolgozik, eltartja önmagát, megfelel az alapszabályoknak (öltözködik tisztálkodik, rendet tart maga körül, pontos, tisztelettudó), mégsem tudja kivívni az ismerősei és a családja rokonszenvét. Amellett, hogy a környezet aggódik érte, le is nézik, és magasabb elvárásokat támasztanak vele szemben, mint amit ő képes lenne átugrani.

    A történet dinamikája akkor változik meg, amikor belép a képbe Siraha a 35 éves egyedülálló férfi. Ő Keiko tökéletes ellentéte és egyben torz tükörképe is. Míg Keiko küzd a megfelelésért, Siraha csak élősködni akar a rendszeren, miközben folyamatosan kritizálja azt. Kettejük furcsa alkut köt, ami rávilágít a regény központi kérdésére. Meddig mehet el az ember azért, hogy beilleszkedhessen a társadalomba? Vajon szerencsés-e, ha mindenáron a szürke masszához akarunk tartozni?

    Keiko végül megadja a maga válaszait a kérdésre, de valahogy mégsem kerül közel az olvasóhoz, bár az igazságérzetünk nagyából helyre kerül.

  A könyv stílusa távolságtartó, mégis beszippant. Nem egy kényelmes olvasmány, de garantáltan napokig a hatása alatt tart, és elgondolkodtat arról, mit is jelent valójában „normálisnak” lenni.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 316

Ford.: Dési András György

Fülszöveg:

    A harminchat éves Keiko eladónőként dolgozik egy tokiói élelmiszerboltban. Mindig furcsa lány volt, egészen kis korától kezdve különös dolgokat gondolt, mondott és tett, egészen addig, amíg tizennyolc éves korában rá nem talált a boltjára, ahol – az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben – tökéletesen átlátja a szabályokat, és mindent meg is tesz azért, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a többiek.
    Neki ez a világa, ő így boldog, és bár a környezete, a családja folyamatosan igyekszik rávenni arra, hogy menjen végre férjhez, hogy szüljön, vagy legalább találjon magának valami rendes munkát, neki esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató világot.
Egy nap azután a folyamatos létszámhiánnyal küzdő boltba új munkatárs érkezik… Siraha harmincöt éves, szintén egyedülálló. A két magányos ember rövid időn belül „egymásra talál”, és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozni vágyó szülők, barátok, kollégák kéretlen és tapintatlan tanácsaitól. Ideig-óráig…
    Keiko különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.
Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban

Tracy Wolff: Sóvárgás (Sóvárgás 1.)

 Tracy Wolff Sóvárgás című regénye egy monumentális darab, szó szerint is. A keménytáblás, vaskos kötet egyértelműen kézifegyvernek minősül, és az ember önkéntelenül is azt várja, hogy a 600+ oldal mögött egy rendkívül összetett, sűrű cselekmény rejlik. A valóság azonban az, hogy a történet leginkább a kétezres évek elejének paranormális romantikáját támasztja fel, minden bájával és bosszantó kliséjével együtt.

    A helyszínválasztás egészen fantasztikus: egy alaszkai, az emberek elől gondosan elrejtett bentlakásos iskola, ahol a világ legbefolyásosabb vámpír-, sárkány- és boszorkánycsaládjainak sarjai tanulnak. Ide érkezik meg Grace, az árva lány, akinek fogalma sincs róla, milyen természetfeletti darázsfészekbe nyúlt. Grace karaktere sajnos a regény egyik leggyengébb pontja. Bár a történetet az ő szemszögéből olvashatjuk, néha kifejezetten nehéz volt azonosulni vele. A naivitása már-már bántó; következetesen szembemegy minden jó tanáccsal és életösztönnel. Mintha saját maga alatt vágná a fát: pont abban nem bízik, akiben kellene, és ott keresi a veszélyt, ahol óvják tőle.

    A regény meglehetősen túl van írva. A cselekmény váza nem feltétlenül indokolná ezt a hatalmas terjedelmet, de a szerző láthatóan élvezte a hosszas belső monológokat és a romantikus feszültség elnyújtását. A történet tele van YA-klisékkel: a titokzatos, elérhetetlen, de túl tökéletes fiú, a drámai egymásra nézések és a végzetes szerelem ígérete mind-mind ismerősek lehetnek. Jaxon Vega karaktere olyannyira hozza az "Edward Cullen-feelinget", hogy az egész regénynek van egyfajta nosztalgikus Alkonyat szájíze.

    Minden hibája és kiszámíthatósága ellenére a Sóvárgás egy kényelmes olvasmány. Az ismerős környezetben könnyű elhelyezkedni, és a paranormális akadémia feelingje beszippantja az embert. Aki szereti a drámával átitatott, érzelmes és misztikus Young Adult történeteket, és nem zavarja egy kis túlírt naivitás, annak remek kikapcsolódás lesz ez a havas, alaszkai kaland.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 656

Ford.: Lukács Andrea

Fülszöveg:

    A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.
    Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
A Sóvárgás és folytatásai az elmúlt évek legzajosabb könyvsikereinek bizonyultak; a letehetetlen vámpírtörténetből a Universal készít filmadaptációt.

   A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

  Őszinte vallomással kell kezdenem: nem kifejezetten szeretem a levélregényeket. Legutoljára a kétezres évek elején estem szerelembe eggyel, Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című művével, de az is egy nehezen kezdődő, bonyolult szerelem volt. Azóta, ha tehettem, tudatosan kikerültem ezt a műfajt. Azonban a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság-ot annyian méltatták az utóbbi időben, hogy végül a kíváncsiságom győzedelmeskedett az előítéleteim felett. És milyen jól tettem, hogy esélyt adtam neki! Bár az elején a levélregények sajátos „ki kivel van” kérdéskörébe természetesen belezavarodtam kicsit, hamar túljutottam a formai kihívásokon, és a szereplők meglepően gyorsan a helyükre kerültek a fejemben.

    A történet középpontjában Juliet Ashton, a második világháború utáni Londonban élő sikeres írónő áll, aki éppen alkotói válsággal és a háború utáni szürkeséggel küzd. Egy különös véletlen folytán kerül levelezésbe a Csatorna-szigeteken, pontosabban Guernsey-n élő Dawsey Adams-szel, majd rajta keresztül a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság bájos, néhol kicsit bumfordi tagjaival. Ez a véletlen levélváltás nyit kaput egy olyan világra, amelyről a külvilág a megszállás alatt szinte semmit sem tudott.

    A levelek hangvétele végtelenül kedves, néhol irodalmi mélységű, máskor hétköznapi és tagadhatatlanul humoros. Mégis, ezen a könnyedségen minduntalan átszűrődik a német megszállás sötét borzalma. Az írópáros nagyon pontosan, mégis finoman ábrázolja az egymástól elszakított családok tragédiáját, a kínzó éhezést, a vagyonelkobzásokat és a folyamatos fenyegetettség miatti bezárkózást. A sorok között azonban felsejlik valami sokkal erősebb: a kultúrában és a közösségben megtalált vigasz. Megható látni, ahogy a nélkülözés közepette egy-egy véletlenül talált könyv vagy egy titokban megtartott irodalmi est jelenti az egyetlen hidat a józan ész és a túlélés felé.

    Különösen értékesnek találtam a regényben azt az ábrázolásmódot, ahogy a háború utáni időszakot kezeli. Bár a fegyverek elhallgatnak, a szabadsággal együtt nem köszönt be azonnal a jólét. A jegyrendszer, a romos utcák és a lelki sebek világában az emberi kapcsolatok még inkább felértékelődnek. A regény ezt a kettősséget, a borzalmat és a reményt valami egészen légies, már-már varázslatos stílusban tálalja, mégis fajsúlyosan.

    A karakterek egytől egyig remekművek. Nagyon jókat nevetettem a Társaság tagjainak naiv, mégis végtelenül őszinte műelemzésein, ahogy például Seneca vagy Marcus Aurelius sorait a saját, rögös életükre vetítik le. Ugyanakkor néhol sírni tudtam volna a veszteségeik hallatán, és azon kaptam magam, hogy minden szereplőért külön-külön, személyes ismerősként izgulok. Különösen Elizabeth karaktere maradt velem sokáig, aki a regény fizikai valójában ugyan nincs jelen, mégis az ő bátorsága és szellemisége tartja össze ezt a különös közösséget.

    Összességében a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy olyan ritka kincs, amely egyszerre képes szórakoztatni és elgondolkodtatni. Borzalmas a történelmi háttere miatt, szép az emberi gesztusai miatt, és könnyed a humora miatt. Ahogy a kolléganőm fogalmazott a könyv elolvasása után: „Olvastam volna még”. Én is pontosan így éreztem az utolsó levél után. Ez a könyv bizonyság arra, hogy az irodalom nem csupán úri passzió, hanem mentőöv, amibe a legsötétebb időkben is bele lehet kapaszkodni.

    Köszönöm szépen a könyvet a Park Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 372

Ford.: Szántó Judit

Fülszöveg:

    1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
    „A szerzőpáros magával ragadó, ugyanakkor szívbe markoló könyvet írt – Jane Austen-i hangulatú, történelmi tanmesét. A leveleket nem az olvasónak címezték, mégis neki szólnak.”
Sarah Addison Allen
    „Soha nem akartam annyira egy könyvklubhoz tartozni, mint a Krumplihéjpite olvasása közben. A regény minden lapjáról sugárzik a szeretet.”
The Christian Science Monitor
    „Hihetetlen szerelmi történet, mely egyben a túlélésről és a hősiességről is szól, emléket állítva egy kis közösségnek, melyet a könyvek szeretete kovácsolt eggyé.”
The Charlotte Observer

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Vi Keeland: A ​legnagyobb kísértés

   Ha egy könnyed modern romantikus könyvet szeretnék, bátran nyúlok a Vi Keeland könyvek után, hiszen biztos vagyok abban, hogy egyenletesen hozza a tőle megszokott színvonalat. Legújabb, magyarul megjelent regénye, „A legnagyobb kísértés” is iskolapéldája Keeland stílusának. Egy adag pezsgő kémia, elkeverve némi drámával és kész is a koktél: egy gyorsan pergő, olvasmányos történet. Jó volt belehelyezkedni a történetben, komfortos volt olvasni, de azért maradt bennem némi hiányérzet utána.

    A történet alapfelállása klasszikus főnök-beosztott receptre épül, és mégsem. Adott két ambiciózus, rendkívül tehetséges ügyvéd, Naomi és Dawson, akik bár alá-felé rendelt helyzetben vannak valójában egyenrangúak. Egy félresikerült dupla házfoglalás következtében találkoznak, de ahogy mondani szokták: “Akit a sors neked szán, azt az ördög is utánad tolja talicskán." Így a véletlenből hamar munkatársi kapcsolat lesz. A jogi irodai környezettel a történetbe bejött egy olyan szál, ami nekem nagyon érdekes volt. Bár mélységében egyiket nem tárgyalja a könyv, mégis izgalmas jogi eseteket, büntetőpereket villant fel. Keeland egyik legnagyobb erőssége ebben a könyvben a szakmai háttér megfestése volt. Sajnáltam, hogy mélyebben egyik ügybe se ment bele a történet.

    Azonban itt el is érkeztünk a regény egyik ellentmondásához. Míg a tárgyalóteremben két éles eszű felnőttet látunk, addig a kettesben zajló, flörtölős kommunikációjuk sokszor meglepően gyermetegre sikerült. Bár a köztük lévő szikra vitathatatlan, a szócsatáik néha súrolták a tinédzserkori civakodás szintjét. Külön meg kell említenem Dawson kókuszimádatát is, ami a szerző szándéka szerint valószínűleg egy kedves egyéni jellemvonás lett volna, de a gyakorlatban inkább hatott egy kissé erőltetett és „béna” hóbortnak, mintsem sármos különcködésnek.

    Ami igazán kiemeli a regényt a tucat-romantikák közül, az a háttérben meghúzódó fájdalmas titok és a komolyabb mellékszálak. Naomi nővérének rákkal való küzdelme a könyv legmeghatóbb és legőszintébb pillanatait szolgáltatja. Ezek a fejezetek adnak valódi mélységet Naomi karakterének, és itt mutatkozik meg Keeland érzelmesebb oldala. Ugyanez igaz volt Dawson fiatalkori traumájára is. Emellett Naomi unokaöccse zseniálisan vicces, Sheldon pedig kifejezetten cuki. A csivava nem nőtt igazán a szívemhez, de talán nem is ez volt a célja.

    A regény hibája talán éppen az, amiben a legerősebb is akart lenni. Több fontos és nehéz témát érint – a gyásztól kezdve a titkokon át a betegségig –, de úgy éreztem, egyiket sem bontja ki igazán, az azonban kétségtelen tény, hogy a feloldása mindegyiknek megtörténik. A titok, ami meghatározza a végkifejletet, ütős ugyan, de a hozzá vezető út és a feloldás is valahogy túl gyorsan, túl könnyen történik meg. Valahogy megmaradt felszínesnek mindennel együtt és ugyan a romantikus oldalt erősítette, de az érzelmi rész nem épült fel igazán. Dawson előélete lassan építkezik, aztán hirtelen lecsapódik, és nincs igazán időnk feldolgozni.

    A legnagyobb kísértés egy tipikus Vi Keeland-regény: olvastatja magát, szexi, szórakoztató, és megvannak a maga érzelmi csúcspontjai. Tökéletes kikapcsolódás egy fárasztó nap után. Kikapcsol, de azért meg is érinti a szívedet.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 368 oldal

Fordította: Márton Andrea

Fülszöveg:

„Egyformán elvarázsolja a szenvedélyes és a romantikus történetek kedvelőit is.” – Professor Romance
Csábító idegen
Amikor megismerkedtem Dawson Reeddel, rögtön egy ágyban kötöttünk ki. A gond az volt, egyikünk sem tudta, hogy a másik is az ágyban van.
Mikor az éjszaka közepén felébredtem, és egy vadidegen feküdt mellettem, az ösztöneimre hallgatva rátámadtam a betolakodóra. Azonban hamar kiderült, hogy ő is kibérelte a kunyhót. Egy rendszerhiba miatt dupla foglalás történt. És természetesen a függetlenség napi ünnep miatt sehol nem lehet szobát kapni.
Hamarosan azt is megtudtuk, ugyanarra az esküvőre vagyunk hivatalosak, és Dawson az a tanú, akivel kapcsolatban figyelmeztettek, hogy legyek óvatos. Magas volt, sötét hajú és elképesztően jóképű, pont olyan, amilyennek a legjobb barátnőm leírta. Bár abban is igaza volt, hogy utálni fogjuk egymást.
Azt hiszem, a helyzet lehetne rosszabb is, mint hogy egy kunyhón kell osztoznom egy jóképű férfival, akit megvetek.
Például, kiderül, hogy ő az új főnököm…
Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző történetében a vágy felperzseli a határokat, és csak az érzelmek maradnak. De vajon érdemes rájuk hallgatni?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Anita Sarna- Karolina Krupecka : A ​hivatalos Vaják szakácskönyv

   Fogalmam sem volt arról, hogy erre a könyvre szükségem van, egészen addig, amíg meg nem találtam az Alexandra zsákbamacska csomagom alján. Azóta viszont biztos vagyok benne: ez egy igazi kincs minden Vaják-rajongó számára, és még azoknak is tartogat meglepetéseket, akik egyszerűen csak szeretik a különleges hangulatú szakácskönyveket.

    A The Witcher hivatalos szakácskönyv nem csupán egy receptgyűjtemény, hanem egy igazi kulináris utazás is a kontinensen, amelyet Geralt of Rivia bejárt. A kötet régióról régióra vezet végig bennünket: a zord Skellige szigeteitől kezdve a nyüzsgő városokon át egészen a vidéki fogadók világáig. Minden helyszín saját ízeket, alapanyagokat és hangulatot kap, ami különösen izgalmassá teszi a könyv felépítését.

    A receptek változatossága kifejezetten erőssége a kötetnek. Találunk benne egyszerűbb, hétköznapi fogásokat, amelyeket akár egy rohanós hétköznapon is elkészíthetünk, de akadnak benne ünnepibb, látványosabb ételek is, amelyekkel egy-egy különleges alkalmat dobhatunk fel. A levesek, húsételek, köretek mellett desszertek és italok is helyet kaptak, így valóban egy teljes menüsort is összeállíthatunk a Vaják világából.

    Ami külön pozitívum, hogy a receptek többsége nem igényel beszerezhetetlen hozzávalókat vagy bonyolult konyhatechnikai tudást. Ezáltal a könyv nemcsak inspirációként szolgál, hanem ténylegesen használható a mindennapokban is. Jó érzés úgy főzni belőle, hogy közben egy kicsit belehelyezkedünk ebbe a sötétebb, mégis magával ragadó fantasy világba.

    A könyv megjelenése is figyelemre méltó. A keménytáblás, igényes kivitel és a részletgazdag illusztrációk tökéletesen hozzák a Vaják-univerzum hangulatát. Lapozgatás közben szinte érezzük a tábortüzek füstjét, a fogadók zsivaját és a frissen készült ételek illatát – ez pedig sokat hozzátesz az élményhez.

    Összességében a The Witcher hivatalos szakácskönyv nemcsak a rajongóknak ajánlott. Ideális választás mindazoknak, akik szeretik az egyedi tematikájú szakácskönyveket, és szívesen próbálnának ki valami újat a konyhában. Egy kis kreativitással könnyedén varázsolhatunk a saját asztalunkra is egy darabot abból a világból, amelyben Riviai Geralt nap mint nap kalandozik.

    Ha pedig már a polcon van, könnyen lehet, hogy nemcsak nézegetni fogjuk, hanem újra és újra elővesszük, amikor egy kis inspirációra vágyunk.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 256

Ford.:  Jakab Fruzsina, Stemler Miklós

Fülszöveg:

A Vaják világában nem csak halálos bestiákkal, szörnyű átkokkal sújtott hercegnőkkel és hataloméhes varázslókkal találkozhatnak az utazók, hanem ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételekkel is. A Kontinens minden tájának megvannak a jellegzetes ízei, legyen szó a vadregényes északi királyságokról, a szélfútta Skellige-szigetekről, Toussaint tündérmese hercegségéről, avagy a vajákok ősi erődítményéről, Kaer Morhenről.
A hétpróbás rajongók által írt A hivatalos Vaják szakácskönyv 78 izgalmas receptet tartalmaz, amelyek híven tükrözik a Vaják világának sokszínűségét, miközben a hozzávalók túlnyomó többsége egyszerűen beszerezhető a boltokban és a piacokon. Csillapítsuk éhségünket egyszerű, de annál ízletesebb helyi fogásokkal, miután végre menedékre leltünk Velen mocsarakkal és szörnyekkel teli földjén; kóstoljunk meg messzi vidékekről érkezett egzotikus finomságokat Novigrad kikötővárosában; lakmározzunk friss halakból Skellige viharos szigetein; ízleljük meg Toussaint napsütötte földjének javait, és merészkedjünk el Kaer Morhen komor erődítményébe, hogy megtudjuk, mit esznek a híres-hírhedt vajákok, amikor épp nem szörnyekre vadásznak.
Akár a regények rajongói, akár a játékok veteránjai, akár a tévésorozat szerelmesei vagyunk, A hivatalos Vaják szakácskönyv nélkülözhetetlen kiegészítője konyhánknak.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Lucy Score- Claire Kingsley: Whiskey ​kísérővel (Bootleg Springs 1.)

   Tavaly sokszor találkoztam a „Whiskey kísérővel” című regénnyel a közösségi oldalakon, és már akkor is megfogott a nyári naplementés borító hangulata. Valahogy mégis mindig háttérbe szorult a sok olvasnivaló között. Most azonban a tavasz közeledte és a húsvéti pihenés végül meghozta a kedvem, hogy kézbe vegyem.

Nem mondhatom, hogy teljesen ismeretlen lett volna számomra az írónőpáros munkássága. Lucy Score-tól már több könyvet is olvastam, és kifejezetten kedveltem a stílusát, Claire Kingsley viszont eddig inkább csalódást okozott számomra. Emiatt némi fenntartással kezdtem bele a történetbe, de szerencsére kellemes meglepetés ért.

    A regény Bootleg Springsben játszódik, egy whiskeyfőzéséről híres amerikai kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, és persze mindent tud is a másikról. Ebbe a közegbe csöppen bele a jólnevelt, kissé kimért politikus, Devlin, aki hamar összetalálkozik Scarlett Bodinnel. A kicsit sem hagyományos ezermesternek: Scarlettnek szókimondó és határozott természete és a és a három (négy) fiútestvére van. Kettejük kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, de az ellentétek ellenére vagy épp azok miatt gyorsan kialakul közöttük valamiféle különös összhang.

    Scarlett és családja hangulatában némileg emlékeztetett a „Hazárd megye lordjai” világára. Bár a testvérek nem klasszikus bajkeverők, mégis az egész történetet áthatja egyfajta harsány, lendületes, időnként kissé őrült energia. A regény tempója kifejezetten gyors, amit az elején nehéz volt felvennem, de ahogy haladtam előre, egyre inkább magával ragadott.

    A karakterek közül Scarlett vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Vagánysága néha kifejezetten szórakoztató volt, máskor viszont túl soknak éreztem. Bár gyakran úgy tűnt, ő viszi a hátán a történetet, a kulcspillanatokban mégis bizonytalanná vált. Devlin ezzel szemben inkább visszafogott, sőt, talán nem is a klasszikus értelemben vett romantikus hős. Valószínűleg épp ezért kedveltem meg olyan gyorsan.

    A Bodin testvérek szintén érdekes színt vittek a történetbe. Bár nem hibátlan figurák, és időnként nehezen tolerálható döntéseket hoznak, mégis szerethetőek. Különösen Jonah türelme és kedvessége emelkedett ki számomra.

    A romantikus szál mellett a történetben egy erősebb háttérszál is kibontakozik, amely várhatóan az egész sorozatra hatással lesz. Emellett a testvérek szerelmi életére tett apró utalások is felkeltették az érdeklődésemet, így a folytatás kifejezetten ígéretesnek tűnik. Bár Scarlett és Devlin története lezárult, nem szívesen búcsúztam el tőlük.

    Összességében a „Whiskey kísérővel” egy könnyed, szórakoztató, igazi nyári hangulatú olvasmány, amely még a tavaszi hűvösebb napokon is képes volt felmelegíteni.

Adatok:

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 384

Ford.: Berényi Irén

Fülszöveg:

A három basáskodó bátyja mellett felnőtt Scarlett Bodine igazi vadóc, aki forgószélként forgatja fel lakhelye, Bootleg Springs életét. Kedvenc hobbija a férfiak asztal alá ivása, ám fikarcnyit sem érdekli a szerelem. Ahogy a szomszédai sem – leszámítva a nemrég a szomszédjába költöző szexi pasit…
Devlin McCallister nem is lehetne mélyebb gödörben. Minden sínen volt eddig az életében: házasság, magasra ívelő politikai karrier, élet Washington D. C.-ben. Elég volt azonban egyetlen jól elhelyezett ütés, és egy nyugat-virginiai városkába száműzik, ami összesen két dologról nevezetes: a pancsolt – bár ízletes – szeszről és egy tinédzser lány tizenkét évvel ezelőtti eltűnéséről.
Devlin sebei nyalogatásával van elfoglalva, Scarlett azonban más szerepet szánna a férfi nyelvének – ám arra is rádöbben, hogy kettejük története messze nem csak egyetlen alkoholgőzös éjszakáról szól. Miközben vonzalmuk egyre erősebbé válik, a tizenkét évvel korábbi rejtélyes eltűnés ügye újra a felszínre tör, és ha nem vigyáznak, a készülődő botrány Scarlettet is magával ragadhatja…
Lucy Score és Claire Kingsley óriási sikerű regénysorozata tökéletes kombinációja a kisvárosi romantikának és rejtélyeknek, csipetnyi erotikával és töménnyel fűszerezve.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

 A boszorkányok elveszett könyve Deborah Harkness nagyszabású fantasy regénye egyszerre romantikus történet, történelmi kaland és misztikus krimi. A tudomány és a mágia határán egyensúlyozva épít fel egy részletgazdag misztikus univerzumot, amelyben boszorkányok, vámpírok és démonok élnek titokban az emberek között. Szerintem ez az urban fantasyk egyik alapműve is, de nem vagyok avatott szakértője a zsánernek.

   A történet főhőse Diana Bishop, a fiatal történész, aki maga is boszorkány , ám tudatosan hátat fordított örökségének múltbéli negatív tapasztalatai miatt. Az oxfordi Bodley Könyvtárban azonban kezébe kerül egy rég elveszett, varázslattal teli kézirat, amely felbolygatja a természetfeletti világ egyensúlyát. A titokzatos kézirat nemcsak múltbéli rejtélyeket hordoz, hanem a fajok közötti konfliktusokat is felszínre hozza.

    Diana élete gyökeresen megváltozik, amikor megismeri Matthew Clairmont vámpírt, aki egyszerre tudós és ragadozó, a hűvös racionalitás és szenvedélyes érzelem különös elegye. Ráadásul egy francia sármőr.

    A regény egyik legnagyobb erőssége a világépítés. Harkness – aki maga is történész – hiteles tudományos és történelmi részletekkel szövi át a mágikus szálat. Az alkímia, a genetika, az ősi kéziratok és a természetfeletti létezők mitológiája elképesztő természetességgel kapcsolódik össze. A szerző szépen komótosan építi fel a cselekményt, és bontja ki a karaktereket Emiatt néha be is lassul a történet, de annyira szép, hogy igazából nem zavart.

    A romantikus szál hangsúlyos, és kidolgozott. Diana és Matthew kapcsolata az egymásra találás mellett a bizalom, az önelfogadás és a határok átlépésének kérdéseit is boncolgatja. A köztük lévő dinamika egyszerre szenvedélyes és intellektuális, ami különleges atmoszférát teremt.

    A regény tempója helyenként lassabb, különösen az elején, ahol a részletes háttérrajz dominál. A hangulat elegáns, enyhén melankolikus, és végig áthatja a titokzatosság érzése. Minden rezdülését imádtam, alig várom a Mindenszentek trilógia következő részét!

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 704

Ford.: Baló András Márton

Fülszöveg:

Diana Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.
Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.
A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu