Philip Reeve: Ragadozó városok

    Nem volt szokványos élmény elolvasni Philip Reeve Ragadozó városok című regényét, mert kivételesen a filmet előbb láttam. (Kétszer is.) A történet főbb fordulatai ezért nem értek váratlanul, mégis meglepően friss és izgalmas olvasmányélményt nyújtott a könyv. Sőt, bizonyos szempontból még jobban is működött, mint a film, valahogy jobban ráéreztem a részletekre.

    A világépítés szerintem kivételesen jóra sikerült. Nagyon tetszett nekem az egész steampunk disztópia. A „mozgó városok” koncepciója elsőre elég abszurdnak hangzott, de Reeve olyan természetességgel és logikával mutatja be ezt a rendszert, hogy tulajdonképpen működőképessé válik. Ami valahol persze eléggé sajnos a társadalom kilátásainak szempontjából. A ragadozó városok működése, egymás „elfogyasztása”, a túlélésért folytatott harc mind-mind egy olyan posztapokaliptikus világot rajzolnak ki, amely egyszerre kegyetlen és lenyűgöző. Külön tetszett, hogy nem csak egy ötletes alapötletről van szó, hanem egy alaposan kidolgozott univerzumról, saját történelemmel, társadalmi struktúrával és technológiai maradványokkal.

    A világ múltja, különösen a titokzatos 60 perces háború, végig ott van a háttérben, de igazából nem lett kibontva. Erről azért még szívesen olvastam volna többet, de talán valamelyik folytatásban majd bővebben is előkerül.

    A karakterek közül számomra Tom fejlődése volt a legemlékezetesebb. Az elején egy kicsit elveszett, naiv fiúnak tűnik, akiről nehéz elképzelni, hogy valódi hőssé válik. Éppen ezért volt különösen jó látni, ahogy a történet során fokozatosan változik, erősödik, és egyre inkább képes felelősséget vállalni a döntéseiért. Nem egyik pillanatról a másikra válik bátorrá, hanem lépésről lépésre..

    Hester az elejétől egy nagyon különleges szereplő. Igazi kemény csaj, de ahogy előkerül a múltja abszolút érthető és kedvelhet. Tomés Hester kapcsolata is szépen, fokozatosan alakul, ami szintén sokat hozzátesz a történet érzelmi rétegéhez.

    A cselekmény végig lendületes, tele van akcióval, meneküléssel, fordulatokkal, de közben nem veszti el a mélységét sem. A humor finoman, de jól működik, a sötétebb, komorabb hangulat pedig tökéletesen illik ehhez a világhoz. Reeve stílusa gördülékeny, könnyen olvasható, ami különösen jól áll ennek a kalandos történetnek.

    Összességében a Ragadozó városok egy rendkívül szórakoztató, mégis elgondolkodtató regény, amely nemcsak az izgalmas alapötlet miatt emlékezetes, hanem a jól kidolgozott világ és karakterek miatt is. Az pedig külön öröm, hogy ez még csak a történet kezdete – én biztosan folytatom a sorozatot, mert kíváncsi vagyok, merre viszi tovább ezt az egyedi és izgalmas világot.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 322

Ford.: Acsai Roland

Fülszöveg:

London újra mozgásba lendül. Otthagyja hatalmas talpnyomát a vadászmezőn, ahol a nagyobb városok kisebbeket hajszolnak, hogy aztán eltüntessék őket feneketlen gyomrukban. Ám London városa most nagyobb falatra vágyik, minden energiájával egy távoli cél elérésére törekszik, miközben egyre több szóbeszéd járja a MEDUZÁRÓL. Ide akar visszajutni Tom és Hester. Előbbi, hogy újra otthon legyen, utóbbi azért, hogy bosszút álljon. Mégis együtt kell működniük, együtt kell átvészelniük életveszélyes helyzeteket, miközben sejtelmük sincs, hogy milyen küldetéssel kerülnek újra a ragadozó nagyváros fedélzetére.

A könyv megvásárolható a moobius.hu-n.

 

Murata Szajaka: Keiko ​vegyesboltja

   Murata Szajaka regénye nem egy klasszikus fejlődéstörténet, sokkal inkább egy klinikai pontosságú látlelet a modern társadalom kirekesztő mechanizmusairól. Érdekes regény. Egyszerre könnyed, nagybetűs, gyorsan olvasható, mégis nehézkes. Főként amiatt mert Keiko szabályosan szabálytalan gondolatmeneteibe nehéz belehelyezkedni. Az E/1-es narráció egészen közelről mutatja meg a címszereplő gondolatvilágát, ami cseppet sem komfortos az olvasónak.

   A főszereplő, a 36 éves Keiko tizennyolc éve dolgozik ugyanabban a vegyesboltban részmunkaidőben. A környezetében már mindenki felnőtt életet él, főállásban dolgozik és családot alapít, míg Keiko tudatosan megragad egy a számára biztonságos közegben. Neki a bolt nemcsak munkahely, hanem az egyetlen hely, ahol a szigorú szabályok mentén értelmet nyer a létezése. Keiko karaktere rendkívül komplex, bár az autisztikus spektrum jeleit mutatja, néha ijesztően érzelemmentes módon figyeli és utánozza az embereket, hogy beilleszkedjen. A problémamegoldásai pedig kifejezetten pszico- és szociopata jegyeket mutatnak. Azt hiszem az autizmussal könnyen elboldogultam volna, de az agresszivitás miatt nehezen kedveltem meg Keikot. Meglepő módon regény célja egyáltalán nem az volt, hogy elfogadtassa a főszereplő személyiségét. Sokkal inkább egy érdekes társadalmi problémára hívta fel a figyelmet.

    Keiko élete meglehetősen monoton. A bolt a központi eleme a létének, mégis megpróbál a bolton kívül is kapcsolatokat teremteni. Miután az egész személyisége alkalmatlan erre, utánzással és másolással lopja be magát a társadalomba. Minden kép, amit önmagáról mutat hamis, de megérti, hogy csak így elfogadható a többség számára.

    Van ebben valami igazságtalanság amúgy, mert Keiko megfelel az elvárásoknak. Dolgozik, eltartja önmagát, megfelel az alapszabályoknak (öltözködik tisztálkodik, rendet tart maga körül, pontos, tisztelettudó), mégsem tudja kivívni az ismerősei és a családja rokonszenvét. Amellett, hogy a környezet aggódik érte, le is nézik, és magasabb elvárásokat támasztanak vele szemben, mint amit ő képes lenne átugrani.

    A történet dinamikája akkor változik meg, amikor belép a képbe Siraha a 35 éves egyedülálló férfi. Ő Keiko tökéletes ellentéte és egyben torz tükörképe is. Míg Keiko küzd a megfelelésért, Siraha csak élősködni akar a rendszeren, miközben folyamatosan kritizálja azt. Kettejük furcsa alkut köt, ami rávilágít a regény központi kérdésére. Meddig mehet el az ember azért, hogy beilleszkedhessen a társadalomba? Vajon szerencsés-e, ha mindenáron a szürke masszához akarunk tartozni?

    Keiko végül megadja a maga válaszait a kérdésre, de valahogy mégsem kerül közel az olvasóhoz, bár az igazságérzetünk nagyából helyre kerül.

  A könyv stílusa távolságtartó, mégis beszippant. Nem egy kényelmes olvasmány, de garantáltan napokig a hatása alatt tart, és elgondolkodtat arról, mit is jelent valójában „normálisnak” lenni.

Adatok:

Kiadó: Európa

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 316

Ford.: Dési András György

Fülszöveg:

    A harminchat éves Keiko eladónőként dolgozik egy tokiói élelmiszerboltban. Mindig furcsa lány volt, egészen kis korától kezdve különös dolgokat gondolt, mondott és tett, egészen addig, amíg tizennyolc éves korában rá nem talált a boltjára, ahol – az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben – tökéletesen átlátja a szabályokat, és mindent meg is tesz azért, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a többiek.
    Neki ez a világa, ő így boldog, és bár a környezete, a családja folyamatosan igyekszik rávenni arra, hogy menjen végre férjhez, hogy szüljön, vagy legalább találjon magának valami rendes munkát, neki esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató világot.
Egy nap azután a folyamatos létszámhiánnyal küzdő boltba új munkatárs érkezik… Siraha harmincöt éves, szintén egyedülálló. A két magányos ember rövid időn belül „egymásra talál”, és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozni vágyó szülők, barátok, kollégák kéretlen és tapintatlan tanácsaitól. Ideig-óráig…
    Keiko különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.
Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.

A könyv megvásárolható a Moobius webáruházban

Tracy Wolff: Sóvárgás (Sóvárgás 1.)

 Tracy Wolff Sóvárgás című regénye egy monumentális darab, szó szerint is. A keménytáblás, vaskos kötet egyértelműen kézifegyvernek minősül, és az ember önkéntelenül is azt várja, hogy a 600+ oldal mögött egy rendkívül összetett, sűrű cselekmény rejlik. A valóság azonban az, hogy a történet leginkább a kétezres évek elejének paranormális romantikáját támasztja fel, minden bájával és bosszantó kliséjével együtt.

    A helyszínválasztás egészen fantasztikus: egy alaszkai, az emberek elől gondosan elrejtett bentlakásos iskola, ahol a világ legbefolyásosabb vámpír-, sárkány- és boszorkánycsaládjainak sarjai tanulnak. Ide érkezik meg Grace, az árva lány, akinek fogalma sincs róla, milyen természetfeletti darázsfészekbe nyúlt. Grace karaktere sajnos a regény egyik leggyengébb pontja. Bár a történetet az ő szemszögéből olvashatjuk, néha kifejezetten nehéz volt azonosulni vele. A naivitása már-már bántó; következetesen szembemegy minden jó tanáccsal és életösztönnel. Mintha saját maga alatt vágná a fát: pont abban nem bízik, akiben kellene, és ott keresi a veszélyt, ahol óvják tőle.

    A regény meglehetősen túl van írva. A cselekmény váza nem feltétlenül indokolná ezt a hatalmas terjedelmet, de a szerző láthatóan élvezte a hosszas belső monológokat és a romantikus feszültség elnyújtását. A történet tele van YA-klisékkel: a titokzatos, elérhetetlen, de túl tökéletes fiú, a drámai egymásra nézések és a végzetes szerelem ígérete mind-mind ismerősek lehetnek. Jaxon Vega karaktere olyannyira hozza az "Edward Cullen-feelinget", hogy az egész regénynek van egyfajta nosztalgikus Alkonyat szájíze.

    Minden hibája és kiszámíthatósága ellenére a Sóvárgás egy kényelmes olvasmány. Az ismerős környezetben könnyű elhelyezkedni, és a paranormális akadémia feelingje beszippantja az embert. Aki szereti a drámával átitatott, érzelmes és misztikus Young Adult történeteket, és nem zavarja egy kis túlírt naivitás, annak remek kikapcsolódás lesz ez a havas, alaszkai kaland.

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 656

Ford.: Lukács Andrea

Fülszöveg:

    A világtól elzárt Katmere Akadémia nem mondható átlagos középiskolának. Az exkluzív bentlakásos iskola folyosóit alakváltók, boszorkányok és vámpírok járják, a szülei tragikus halála után idekerülő Grace pedig egyetlen dolgot tud biztosan: egyedüli halandóként egyáltalán nem tartozik ide. Az iskola színfalai mögött kíméletlen küzdelem dúl, és Grace egyenesen a viszályok közepébe keveredik, amikor találkozik a Katmere egyik legveszélyesebb lakójával, Jaxon Vegával. A vámpír emberöltők óta senkit sem engedett közel magához, ám most valami ellenállhatatlan erő vonzza őt és a lányt egymáshoz – valami, ami mindkettőjük végzetét jelentheti.
    Jaxon magánya mögött ugyanis életveszélyes titkok rejlenek, Grace pedig egyre inkább biztos abban, hogy nem véletlenül került a Katmere Akadémiára… hanem csalinak egy halálos játszmában.
A Sóvárgás és folytatásai az elmúlt évek legzajosabb könyvsikereinek bizonyultak; a letehetetlen vámpírtörténetből a Universal készít filmadaptációt.

   A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Mary Ann Shaffer - Annie Barrows: Krumplihéjpite ​Irodalmi Társaság

  Őszinte vallomással kell kezdenem: nem kifejezetten szeretem a levélregényeket. Legutoljára a kétezres évek elején estem szerelembe eggyel, Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című művével, de az is egy nehezen kezdődő, bonyolult szerelem volt. Azóta, ha tehettem, tudatosan kikerültem ezt a műfajt. Azonban a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság-ot annyian méltatták az utóbbi időben, hogy végül a kíváncsiságom győzedelmeskedett az előítéleteim felett. És milyen jól tettem, hogy esélyt adtam neki! Bár az elején a levélregények sajátos „ki kivel van” kérdéskörébe természetesen belezavarodtam kicsit, hamar túljutottam a formai kihívásokon, és a szereplők meglepően gyorsan a helyükre kerültek a fejemben.

    A történet középpontjában Juliet Ashton, a második világháború utáni Londonban élő sikeres írónő áll, aki éppen alkotói válsággal és a háború utáni szürkeséggel küzd. Egy különös véletlen folytán kerül levelezésbe a Csatorna-szigeteken, pontosabban Guernsey-n élő Dawsey Adams-szel, majd rajta keresztül a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság bájos, néhol kicsit bumfordi tagjaival. Ez a véletlen levélváltás nyit kaput egy olyan világra, amelyről a külvilág a megszállás alatt szinte semmit sem tudott.

    A levelek hangvétele végtelenül kedves, néhol irodalmi mélységű, máskor hétköznapi és tagadhatatlanul humoros. Mégis, ezen a könnyedségen minduntalan átszűrődik a német megszállás sötét borzalma. Az írópáros nagyon pontosan, mégis finoman ábrázolja az egymástól elszakított családok tragédiáját, a kínzó éhezést, a vagyonelkobzásokat és a folyamatos fenyegetettség miatti bezárkózást. A sorok között azonban felsejlik valami sokkal erősebb: a kultúrában és a közösségben megtalált vigasz. Megható látni, ahogy a nélkülözés közepette egy-egy véletlenül talált könyv vagy egy titokban megtartott irodalmi est jelenti az egyetlen hidat a józan ész és a túlélés felé.

    Különösen értékesnek találtam a regényben azt az ábrázolásmódot, ahogy a háború utáni időszakot kezeli. Bár a fegyverek elhallgatnak, a szabadsággal együtt nem köszönt be azonnal a jólét. A jegyrendszer, a romos utcák és a lelki sebek világában az emberi kapcsolatok még inkább felértékelődnek. A regény ezt a kettősséget, a borzalmat és a reményt valami egészen légies, már-már varázslatos stílusban tálalja, mégis fajsúlyosan.

    A karakterek egytől egyig remekművek. Nagyon jókat nevetettem a Társaság tagjainak naiv, mégis végtelenül őszinte műelemzésein, ahogy például Seneca vagy Marcus Aurelius sorait a saját, rögös életükre vetítik le. Ugyanakkor néhol sírni tudtam volna a veszteségeik hallatán, és azon kaptam magam, hogy minden szereplőért külön-külön, személyes ismerősként izgulok. Különösen Elizabeth karaktere maradt velem sokáig, aki a regény fizikai valójában ugyan nincs jelen, mégis az ő bátorsága és szellemisége tartja össze ezt a különös közösséget.

    Összességében a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság egy olyan ritka kincs, amely egyszerre képes szórakoztatni és elgondolkodtatni. Borzalmas a történelmi háttere miatt, szép az emberi gesztusai miatt, és könnyed a humora miatt. Ahogy a kolléganőm fogalmazott a könyv elolvasása után: „Olvastam volna még”. Én is pontosan így éreztem az utolsó levél után. Ez a könyv bizonyság arra, hogy az irodalom nem csupán úri passzió, hanem mentőöv, amibe a legsötétebb időkben is bele lehet kapaszkodni.

    Köszönöm szépen a könyvet a Park Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 372

Ford.: Szántó Judit

Fülszöveg:

    1946 januárjában a Londonban élő Juliet Ashton levelet kap egy ismeretlen férfitól a Csatorna-szigeteki Guernsey-ről. A levél írója elmeséli, miért alakították meg a második világháború alatt, a német megszállás idején a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot, és hogyan segítette a sziget lakóit abban, hogy átvészeljék a háborút. Így kezdődik a szívet melengető, varázslatos kisregény, melyben levélváltásokból, apránként rajzolódik ki előttünk a festői Guernsey-n élők humorral átszőtt, embert próbáló története.
    „A szerzőpáros magával ragadó, ugyanakkor szívbe markoló könyvet írt – Jane Austen-i hangulatú, történelmi tanmesét. A leveleket nem az olvasónak címezték, mégis neki szólnak.”
Sarah Addison Allen
    „Soha nem akartam annyira egy könyvklubhoz tartozni, mint a Krumplihéjpite olvasása közben. A regény minden lapjáról sugárzik a szeretet.”
The Christian Science Monitor
    „Hihetetlen szerelmi történet, mely egyben a túlélésről és a hősiességről is szól, emléket állítva egy kis közösségnek, melyet a könyvek szeretete kovácsolt eggyé.”
The Charlotte Observer

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Vi Keeland: A ​legnagyobb kísértés

   Ha egy könnyed modern romantikus könyvet szeretnék, bátran nyúlok a Vi Keeland könyvek után, hiszen biztos vagyok abban, hogy egyenletesen hozza a tőle megszokott színvonalat. Legújabb, magyarul megjelent regénye, „A legnagyobb kísértés” is iskolapéldája Keeland stílusának. Egy adag pezsgő kémia, elkeverve némi drámával és kész is a koktél: egy gyorsan pergő, olvasmányos történet. Jó volt belehelyezkedni a történetben, komfortos volt olvasni, de azért maradt bennem némi hiányérzet utána.

    A történet alapfelállása klasszikus főnök-beosztott receptre épül, és mégsem. Adott két ambiciózus, rendkívül tehetséges ügyvéd, Naomi és Dawson, akik bár alá-felé rendelt helyzetben vannak valójában egyenrangúak. Egy félresikerült dupla házfoglalás következtében találkoznak, de ahogy mondani szokták: “Akit a sors neked szán, azt az ördög is utánad tolja talicskán." Így a véletlenből hamar munkatársi kapcsolat lesz. A jogi irodai környezettel a történetbe bejött egy olyan szál, ami nekem nagyon érdekes volt. Bár mélységében egyiket nem tárgyalja a könyv, mégis izgalmas jogi eseteket, büntetőpereket villant fel. Keeland egyik legnagyobb erőssége ebben a könyvben a szakmai háttér megfestése volt. Sajnáltam, hogy mélyebben egyik ügybe se ment bele a történet.

    Azonban itt el is érkeztünk a regény egyik ellentmondásához. Míg a tárgyalóteremben két éles eszű felnőttet látunk, addig a kettesben zajló, flörtölős kommunikációjuk sokszor meglepően gyermetegre sikerült. Bár a köztük lévő szikra vitathatatlan, a szócsatáik néha súrolták a tinédzserkori civakodás szintjét. Külön meg kell említenem Dawson kókuszimádatát is, ami a szerző szándéka szerint valószínűleg egy kedves egyéni jellemvonás lett volna, de a gyakorlatban inkább hatott egy kissé erőltetett és „béna” hóbortnak, mintsem sármos különcködésnek.

    Ami igazán kiemeli a regényt a tucat-romantikák közül, az a háttérben meghúzódó fájdalmas titok és a komolyabb mellékszálak. Naomi nővérének rákkal való küzdelme a könyv legmeghatóbb és legőszintébb pillanatait szolgáltatja. Ezek a fejezetek adnak valódi mélységet Naomi karakterének, és itt mutatkozik meg Keeland érzelmesebb oldala. Ugyanez igaz volt Dawson fiatalkori traumájára is. Emellett Naomi unokaöccse zseniálisan vicces, Sheldon pedig kifejezetten cuki. A csivava nem nőtt igazán a szívemhez, de talán nem is ez volt a célja.

    A regény hibája talán éppen az, amiben a legerősebb is akart lenni. Több fontos és nehéz témát érint – a gyásztól kezdve a titkokon át a betegségig –, de úgy éreztem, egyiket sem bontja ki igazán, az azonban kétségtelen tény, hogy a feloldása mindegyiknek megtörténik. A titok, ami meghatározza a végkifejletet, ütős ugyan, de a hozzá vezető út és a feloldás is valahogy túl gyorsan, túl könnyen történik meg. Valahogy megmaradt felszínesnek mindennel együtt és ugyan a romantikus oldalt erősítette, de az érzelmi rész nem épült fel igazán. Dawson előélete lassan építkezik, aztán hirtelen lecsapódik, és nincs igazán időnk feldolgozni.

    A legnagyobb kísértés egy tipikus Vi Keeland-regény: olvastatja magát, szexi, szórakoztató, és megvannak a maga érzelmi csúcspontjai. Tökéletes kikapcsolódás egy fárasztó nap után. Kikapcsol, de azért meg is érinti a szívedet.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 368 oldal

Fordította: Márton Andrea

Fülszöveg:

„Egyformán elvarázsolja a szenvedélyes és a romantikus történetek kedvelőit is.” – Professor Romance
Csábító idegen
Amikor megismerkedtem Dawson Reeddel, rögtön egy ágyban kötöttünk ki. A gond az volt, egyikünk sem tudta, hogy a másik is az ágyban van.
Mikor az éjszaka közepén felébredtem, és egy vadidegen feküdt mellettem, az ösztöneimre hallgatva rátámadtam a betolakodóra. Azonban hamar kiderült, hogy ő is kibérelte a kunyhót. Egy rendszerhiba miatt dupla foglalás történt. És természetesen a függetlenség napi ünnep miatt sehol nem lehet szobát kapni.
Hamarosan azt is megtudtuk, ugyanarra az esküvőre vagyunk hivatalosak, és Dawson az a tanú, akivel kapcsolatban figyelmeztettek, hogy legyek óvatos. Magas volt, sötét hajú és elképesztően jóképű, pont olyan, amilyennek a legjobb barátnőm leírta. Bár abban is igaza volt, hogy utálni fogjuk egymást.
Azt hiszem, a helyzet lehetne rosszabb is, mint hogy egy kunyhón kell osztoznom egy jóképű férfival, akit megvetek.
Például, kiderül, hogy ő az új főnököm…
Vi Keeland New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző történetében a vágy felperzseli a határokat, és csak az érzelmek maradnak. De vajon érdemes rájuk hallgatni?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Anita Sarna- Karolina Krupecka : A ​hivatalos Vaják szakácskönyv

   Fogalmam sem volt arról, hogy erre a könyvre szükségem van, egészen addig, amíg meg nem találtam az Alexandra zsákbamacska csomagom alján. Azóta viszont biztos vagyok benne: ez egy igazi kincs minden Vaják-rajongó számára, és még azoknak is tartogat meglepetéseket, akik egyszerűen csak szeretik a különleges hangulatú szakácskönyveket.

    A The Witcher hivatalos szakácskönyv nem csupán egy receptgyűjtemény, hanem egy igazi kulináris utazás is a kontinensen, amelyet Geralt of Rivia bejárt. A kötet régióról régióra vezet végig bennünket: a zord Skellige szigeteitől kezdve a nyüzsgő városokon át egészen a vidéki fogadók világáig. Minden helyszín saját ízeket, alapanyagokat és hangulatot kap, ami különösen izgalmassá teszi a könyv felépítését.

    A receptek változatossága kifejezetten erőssége a kötetnek. Találunk benne egyszerűbb, hétköznapi fogásokat, amelyeket akár egy rohanós hétköznapon is elkészíthetünk, de akadnak benne ünnepibb, látványosabb ételek is, amelyekkel egy-egy különleges alkalmat dobhatunk fel. A levesek, húsételek, köretek mellett desszertek és italok is helyet kaptak, így valóban egy teljes menüsort is összeállíthatunk a Vaják világából.

    Ami külön pozitívum, hogy a receptek többsége nem igényel beszerezhetetlen hozzávalókat vagy bonyolult konyhatechnikai tudást. Ezáltal a könyv nemcsak inspirációként szolgál, hanem ténylegesen használható a mindennapokban is. Jó érzés úgy főzni belőle, hogy közben egy kicsit belehelyezkedünk ebbe a sötétebb, mégis magával ragadó fantasy világba.

    A könyv megjelenése is figyelemre méltó. A keménytáblás, igényes kivitel és a részletgazdag illusztrációk tökéletesen hozzák a Vaják-univerzum hangulatát. Lapozgatás közben szinte érezzük a tábortüzek füstjét, a fogadók zsivaját és a frissen készült ételek illatát – ez pedig sokat hozzátesz az élményhez.

    Összességében a The Witcher hivatalos szakácskönyv nemcsak a rajongóknak ajánlott. Ideális választás mindazoknak, akik szeretik az egyedi tematikájú szakácskönyveket, és szívesen próbálnának ki valami újat a konyhában. Egy kis kreativitással könnyedén varázsolhatunk a saját asztalunkra is egy darabot abból a világból, amelyben Riviai Geralt nap mint nap kalandozik.

    Ha pedig már a polcon van, könnyen lehet, hogy nemcsak nézegetni fogjuk, hanem újra és újra elővesszük, amikor egy kis inspirációra vágyunk.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 256

Ford.:  Jakab Fruzsina, Stemler Miklós

Fülszöveg:

A Vaják világában nem csak halálos bestiákkal, szörnyű átkokkal sújtott hercegnőkkel és hataloméhes varázslókkal találkozhatnak az utazók, hanem ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételekkel is. A Kontinens minden tájának megvannak a jellegzetes ízei, legyen szó a vadregényes északi királyságokról, a szélfútta Skellige-szigetekről, Toussaint tündérmese hercegségéről, avagy a vajákok ősi erődítményéről, Kaer Morhenről.
A hétpróbás rajongók által írt A hivatalos Vaják szakácskönyv 78 izgalmas receptet tartalmaz, amelyek híven tükrözik a Vaják világának sokszínűségét, miközben a hozzávalók túlnyomó többsége egyszerűen beszerezhető a boltokban és a piacokon. Csillapítsuk éhségünket egyszerű, de annál ízletesebb helyi fogásokkal, miután végre menedékre leltünk Velen mocsarakkal és szörnyekkel teli földjén; kóstoljunk meg messzi vidékekről érkezett egzotikus finomságokat Novigrad kikötővárosában; lakmározzunk friss halakból Skellige viharos szigetein; ízleljük meg Toussaint napsütötte földjének javait, és merészkedjünk el Kaer Morhen komor erődítményébe, hogy megtudjuk, mit esznek a híres-hírhedt vajákok, amikor épp nem szörnyekre vadásznak.
Akár a regények rajongói, akár a játékok veteránjai, akár a tévésorozat szerelmesei vagyunk, A hivatalos Vaják szakácskönyv nélkülözhetetlen kiegészítője konyhánknak.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Lucy Score- Claire Kingsley: Whiskey ​kísérővel (Bootleg Springs 1.)

   Tavaly sokszor találkoztam a „Whiskey kísérővel” című regénnyel a közösségi oldalakon, és már akkor is megfogott a nyári naplementés borító hangulata. Valahogy mégis mindig háttérbe szorult a sok olvasnivaló között. Most azonban a tavasz közeledte és a húsvéti pihenés végül meghozta a kedvem, hogy kézbe vegyem.

Nem mondhatom, hogy teljesen ismeretlen lett volna számomra az írónőpáros munkássága. Lucy Score-tól már több könyvet is olvastam, és kifejezetten kedveltem a stílusát, Claire Kingsley viszont eddig inkább csalódást okozott számomra. Emiatt némi fenntartással kezdtem bele a történetbe, de szerencsére kellemes meglepetés ért.

    A regény Bootleg Springsben játszódik, egy whiskeyfőzéséről híres amerikai kisvárosban, ahol mindenki ismer mindenkit, és persze mindent tud is a másikról. Ebbe a közegbe csöppen bele a jólnevelt, kissé kimért politikus, Devlin, aki hamar összetalálkozik Scarlett Bodinnel. A kicsit sem hagyományos ezermesternek: Scarlettnek szókimondó és határozott természete és a és a három (négy) fiútestvére van. Kettejük kapcsolata nem indul zökkenőmentesen, de az ellentétek ellenére vagy épp azok miatt gyorsan kialakul közöttük valamiféle különös összhang.

    Scarlett és családja hangulatában némileg emlékeztetett a „Hazárd megye lordjai” világára. Bár a testvérek nem klasszikus bajkeverők, mégis az egész történetet áthatja egyfajta harsány, lendületes, időnként kissé őrült energia. A regény tempója kifejezetten gyors, amit az elején nehéz volt felvennem, de ahogy haladtam előre, egyre inkább magával ragadott.

    A karakterek közül Scarlett vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Vagánysága néha kifejezetten szórakoztató volt, máskor viszont túl soknak éreztem. Bár gyakran úgy tűnt, ő viszi a hátán a történetet, a kulcspillanatokban mégis bizonytalanná vált. Devlin ezzel szemben inkább visszafogott, sőt, talán nem is a klasszikus értelemben vett romantikus hős. Valószínűleg épp ezért kedveltem meg olyan gyorsan.

    A Bodin testvérek szintén érdekes színt vittek a történetbe. Bár nem hibátlan figurák, és időnként nehezen tolerálható döntéseket hoznak, mégis szerethetőek. Különösen Jonah türelme és kedvessége emelkedett ki számomra.

    A romantikus szál mellett a történetben egy erősebb háttérszál is kibontakozik, amely várhatóan az egész sorozatra hatással lesz. Emellett a testvérek szerelmi életére tett apró utalások is felkeltették az érdeklődésemet, így a folytatás kifejezetten ígéretesnek tűnik. Bár Scarlett és Devlin története lezárult, nem szívesen búcsúztam el tőlük.

    Összességében a „Whiskey kísérővel” egy könnyed, szórakoztató, igazi nyári hangulatú olvasmány, amely még a tavaszi hűvösebb napokon is képes volt felmelegíteni.

Adatok:

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 384

Ford.: Berényi Irén

Fülszöveg:

A három basáskodó bátyja mellett felnőtt Scarlett Bodine igazi vadóc, aki forgószélként forgatja fel lakhelye, Bootleg Springs életét. Kedvenc hobbija a férfiak asztal alá ivása, ám fikarcnyit sem érdekli a szerelem. Ahogy a szomszédai sem – leszámítva a nemrég a szomszédjába költöző szexi pasit…
Devlin McCallister nem is lehetne mélyebb gödörben. Minden sínen volt eddig az életében: házasság, magasra ívelő politikai karrier, élet Washington D. C.-ben. Elég volt azonban egyetlen jól elhelyezett ütés, és egy nyugat-virginiai városkába száműzik, ami összesen két dologról nevezetes: a pancsolt – bár ízletes – szeszről és egy tinédzser lány tizenkét évvel ezelőtti eltűnéséről.
Devlin sebei nyalogatásával van elfoglalva, Scarlett azonban más szerepet szánna a férfi nyelvének – ám arra is rádöbben, hogy kettejük története messze nem csak egyetlen alkoholgőzös éjszakáról szól. Miközben vonzalmuk egyre erősebbé válik, a tizenkét évvel korábbi rejtélyes eltűnés ügye újra a felszínre tör, és ha nem vigyáznak, a készülődő botrány Scarlettet is magával ragadhatja…
Lucy Score és Claire Kingsley óriási sikerű regénysorozata tökéletes kombinációja a kisvárosi romantikának és rejtélyeknek, csipetnyi erotikával és töménnyel fűszerezve.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

 A boszorkányok elveszett könyve Deborah Harkness nagyszabású fantasy regénye egyszerre romantikus történet, történelmi kaland és misztikus krimi. A tudomány és a mágia határán egyensúlyozva épít fel egy részletgazdag misztikus univerzumot, amelyben boszorkányok, vámpírok és démonok élnek titokban az emberek között. Szerintem ez az urban fantasyk egyik alapműve is, de nem vagyok avatott szakértője a zsánernek.

   A történet főhőse Diana Bishop, a fiatal történész, aki maga is boszorkány , ám tudatosan hátat fordított örökségének múltbéli negatív tapasztalatai miatt. Az oxfordi Bodley Könyvtárban azonban kezébe kerül egy rég elveszett, varázslattal teli kézirat, amely felbolygatja a természetfeletti világ egyensúlyát. A titokzatos kézirat nemcsak múltbéli rejtélyeket hordoz, hanem a fajok közötti konfliktusokat is felszínre hozza.

    Diana élete gyökeresen megváltozik, amikor megismeri Matthew Clairmont vámpírt, aki egyszerre tudós és ragadozó, a hűvös racionalitás és szenvedélyes érzelem különös elegye. Ráadásul egy francia sármőr.

    A regény egyik legnagyobb erőssége a világépítés. Harkness – aki maga is történész – hiteles tudományos és történelmi részletekkel szövi át a mágikus szálat. Az alkímia, a genetika, az ősi kéziratok és a természetfeletti létezők mitológiája elképesztő természetességgel kapcsolódik össze. A szerző szépen komótosan építi fel a cselekményt, és bontja ki a karaktereket Emiatt néha be is lassul a történet, de annyira szép, hogy igazából nem zavart.

    A romantikus szál hangsúlyos, és kidolgozott. Diana és Matthew kapcsolata az egymásra találás mellett a bizalom, az önelfogadás és a határok átlépésének kérdéseit is boncolgatja. A köztük lévő dinamika egyszerre szenvedélyes és intellektuális, ami különleges atmoszférát teremt.

    A regény tempója helyenként lassabb, különösen az elején, ahol a részletes háttérrajz dominál. A hangulat elegáns, enyhén melankolikus, és végig áthatja a titokzatosság érzése. Minden rezdülését imádtam, alig várom a Mindenszentek trilógia következő részét!

Adatok:

Kiadó: Cartaphilus

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 704

Ford.: Baló András Márton

Fülszöveg:

Diana Bishop, az alkímia történetével foglalkozó fiatal történész – aki akarata ellenére lett boszorkány, és azért választotta a tudományos pályát, mert így kíván megszabadulni e terhes örökségtől – az oxfordi Bodley könyvtárban ráakad egy titokzatos, elveszettnek vélt könyvre, az Ashmole 782 névre hallgató kéziratra.
Rajta kívül azonban más túlvilági lények, démonok és vámpírok is ott nyüzsögnek a könyvtárban, és az ő érdeklődésüket is felkelti az eltűnt kötet, mert olyan titkokat sejtenek benne, amelyek meghatározóak lehetnek a teremtmények – azaz a nem-emberek – sorsára nézve. Azt is meg szeretnék tudni továbbá, hogy a boszorkány-történésznő miként bukkanhatott rá erre a kivételes ritkaságra.
A Diana körül gyülekező túlvilági teremtmények központi figurája egy ezerötszáz éves vámpír, Matthew Clairmont, aki mellesleg az oxfordi egyetem professzora és az Angol Tudományos Akadémia tagja. Ők ketten elhatározzák, hogy megfejtik az eltűnt kézirat titkát. Deborah Harkness regénye ennek az izgalmas vállalkozásnak és kettőjük kapcsolatának története.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Keala Kendall: Ahogy ​csillan a távoli fény

  Viszonylag friss felfedezésem a Sorsfordító történetek sorozat. Tavaly találtam rá, és szinte azonnal be is szereztem a kötetek nagy részét. Volt, amit recenziós példányként kaptam a Manó Könyvek Kiadótól, és akadt olyan is, amit a páromtól kaptam ajándékba különböző alkalmakra. Még van néhány hiányzó darab, de szerencsére már nem sok.

    Teljesen természetes volt, hogy Vaiana történetét is szeretném elolvasni, már csak azért is, mert kifejezetten kedvelem az eredeti Disney-mesé(ke)t is (bár igazából melyiket nem?).

    A borító és az élfestés szépen illeszkedik a sorozat egységes megjelenéséhez: nem különösebben egyedi, mégis esztétikus, és azonnal felismerhető rajta az aktuális Disney-hercegnő.

    A történet azonban jóval kevésbé „hercegnős”, mint várnánk, ugyanakkor remekül kapcsolódik az eredeti meséhez. Tulajdonképpen a jól ismert történet egy alternatív pontján veszi fel a fonalat: a happy end előtt. Ebben a változatban Vaiana és Maui nem győzik le Te Kát, Maui kővé válik, Te Ká pusztítása elszabadul, és Te Fiti sem gyógyul meg. Ez az alaphelyzet végig meghatározza a regény hangulatát.

    Bár a cselekmény sodró lendületű, és tele van izgalmas fordulatokkal, mégis valahogy bánatos utóízű. Van egy megfoghatatlan szomorúság a történetben, ami különleges, kevésbé meseszerű atmoszférát teremt.

    A történet ismerősen idegen világokba vezet: egy hamuvá vált szigetre, majd az óceán alatti túlvilágba, Lalotaiba, ahol már Maui oldalán is járhattunk a rajzfilmben. Itt azonban semmi sem a megszokott. Sötét barlangokon, lebegő sziklákon és szörnyek lakta vidékeken keresztül halad Vaiana és újdonsült társa, az álomlátó Noelani. Útjuk során különös lényekkel, óriásokkal, holdfénytündérekkel, szellemekkel és ősi istenségekkel találkoznak – akik hol segítik, hol akadályozzák küldetésüket: Te Fiti könnycseppjeinek visszaszerzését, amik várhatóan meggyógyítják majd az istennő szívét. Vaianának azonban nemcsak a külvilág veszélyeivel kell megküzdenie. Te Ká sorscsapása egyre inkább felemészti, miközben saját bűntudatával is harcol, és még a környezetében sem bízhat meg teljesen.

    A regény számos izgalmas kérdést vet fel. Többször előkerül a megbocsátás témája: vajon könnyebb másoknak megbocsátani, mint önmagunknak? Hol húzódnak a hit határai? Miben hiszünk? Az istenekben, a világ rendjében vagy az emberi természetben? És vajon az igazságnak melyik oldala az igazi? A történet szépen, fokozatosan bontja ki ezeket a kérdéseket, és válaszokat is kínál rájuk, így egyfajta tanító meseként is működik, miközben végig izgalmas és szórakoztató marad.

    Nekem valahogy az eredeti történet kevésbé kötődött Hawaiihoz, itt sokkal egyértelműbben átjön az, hogy a polinéz szigeteinek hitvilága adja a cselekmény alapját. Ebben benne van egyébként a hawaii nép békés, elfogadó és természetközeli életszemlélete is, ami kifejezetten egyedivé teszi a történetet. Meghatározó gondolatkör az élet körforgása, és a különböző nézőpontok igazsága.

    A történet nekem sokkal félelmetesebbnek tűnik, mint a rajzfilm, és komolyabb is. Hiányoznak belőle Vaiana eredeti útitársai (a csirke a malac és Maui a félisten), akik egy sajátos humorfaktort adtak a történethez.

    Összességében nagyon más ez a regény, mint az eredetije, de a szerző megoldotta, hogy törés nélkül folytatódjon a klasszikus mese. A főszereplő személyisége sem változott, de a körülmények igen. A mese nem szakad el a Disney-világtól, hanem egy különleges sötét sarkot teremt abban. Nagyon egyedi a történet, de megmarad a bája.

    Köszönöm szépen az élményt a Manó Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 448

Ford.: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:

A Te Ka-val folytatott végzetes harc után, Vaiana legborzalmasabb félelmei válnak valóra: Te Fiti szíve darabokban hever, Maui vulkanikus kővé dermedt, a sötétség pedig azzal fenyegeti, hogy bekebelezi szeretett otthonát. Azonban, ami még ennél is rosszabb, hogy Vaiana se úszta meg sértetlenül a harcot. A karjától induló átok ugyanis lassan felemészti őt. Miközben kétségbeesetten próbál megoldást találni, Vaiana egy szigetre bukkan, ahol csupán egyetlen túlélő maradt: egy fiatal lány, Noe.
Vaiana megkönnyebbül, hogy sorstársra talált, még ha kissé ijesztő is. A jó hír, hogy Noe tudja, hogyan lehet összeforrasztani a szívet: Te Fiti könnyeivel, azaz az istennő erejével átitatott drágakövekkel. Csakhogy a legenda szerint a könnyek szétszóródtak a szörnyek birodalmában.
Vaiana és Noe elindulnak, hogy felkutassák az elveszett, hatalmas erejű könnyeket. Vajon képes lesz Vaiana helyreállítani a szívet a titkok és szörnyek sűrűjében? Vagy a pusztulás mindent elnyel, ami Vaianának igazán fontos?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Jane Austen: Értelem ​és érzelem

    Jane Austen újra és újra visszatér az életembe. Van olyan regénye még, amit sohasem olvastam, de a legtöbbet többször is. Mondjuk az örök kedvenc a Büszkeség és Balítélet, de az Értelem és Érzelem is közel áll hozzám. Amikor az Alexandra Klasszikusok sorozatban megjelent az új kemény táblás kiadás, muszáj volt újra elolvasnom. Minden olvasásnál mást és mást ad, de azért az örök kedvencet sohasem tudja túlszárnyalni. William Darcy vonzereje überelhetetlen.

    A Dashwood lányok története persze nem véletlenül klasszikus. A történet belső arányai egyensúlyban vannak, a szöveg jól olvasható és tökéletesen illeszkedik Austen romantikus mégis realista világába.

    A legnagyobb kihívást számomra Marianne és Willoughby karaktere jelenti. A fiatalabb Dashwood lány személyisége szinte minden olyan tulajdonságot magában hordoz, amit a Bennet-lányok esetében is nehezen viselek, csak nála valahogy intenzívebb az élmény, talán mert egymaga hordozza az összes butaságot, naivitást, idealizmust önfejűséget. Szélsőséges, impulzív és öntörvényű, ami miatt nehéz igazán közel kerülni hozzá. Ráadásul ő elvileg a „pozitív” szereplők közé tartozik, ami még inkább ambivalenssé teszi az összképet. Willoughby ehhez képest csak egy önző gyenge férfi, nincs benne semmi rendkívüli, lehet lapozni. Fogalmam sincs mit lehetett benne szeretni.

    Ezzel szemben Brandon ezredes alakja számomra az egyik legrokonszenvesebb Austen-hős. Visszafogottsága, kitartása és csendes állhatatossága olyan értékeket képviselnek, amelyek időtállóak és mélyen szerethetőek. Bevallom, a róla alkotott képemet nagyban befolyásolta a Hugh Grant féle filmadaptáció is, Alan Rickman alakítása nekem örökre összekapcsolódik az ezredes képével. Őt már elképzelni sem tudom másként.

    Elinor és Edward is kedves szereplők bár főszereplő létükre sokkal jellegtelenebbek mint a mellékszereplők. Kapcsolatuk finomabb, visszafogottabb, és talán életszerűbb is, még ha nem is mentes a frusztráló félreértésektől. Sőt, kifejezetten sokszor éreztem azt, hogy egy-egy őszinte beszélgetés rengeteg bonyodalmat megelőzhetett volna. Ugyanakkor ez a kommunikációs nehézség szinte védjegye Austen történeteinek: félreértések, elhallgatott érzelmek és rosszul értelmezett gesztusok sora mozgatja a cselekményt. Néha már-már a véletlennek köszönhető, hogy a szálak végül rendeződnek.

    A regény tempója sem mondható kimondottan pörgősnek. Időnként kissé elnyújtottnak, sőt, vontatottnak hat, és előfordul, hogy a szereplők viselkedése próbára teszi az olvasó türelmét. Mégis van benne valami különleges báj és elegancia, ami miatt nem lehet egyszerűen félretenni. Austen finom érzékenységgel mutatja be az értelem és az érzelem közötti egyensúly keresését, és azt, hogy a valódi boldogsághoz mindkettőre szükség van.

    Összességében az Értelem és érzelem számomra továbbra sem a legerősebb Austen-regény, mégis minden újraolvasáskor ad valami pluszt.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2025

Oldalszám:  528

Ford.: Borbás Mária

Fülszöveg:

A romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?

Elinor választottja Edward Ferrars, akit azonban ígérete máshoz köt, Marianne szívéért pedig két férfi is verseng: Mr. Willoughby és Brandon ezredes. Mellettük számos tipikus austeni karakterrel ismerkedhetünk meg, ilyen például Mrs. Jennings személye, akinek „nem volt több gyermeke két leányán kívül, kiket kitűnően adott férjhez, így hát más dolga nem lévén, most már az emberiség fennmaradó részét akarta megházasítani.”

Jane Austen hősnőinek története szerelemről, csalódásról, becsületről, álnokságról, és természetesen reményről és boldogságról mesél, miközben lenyűgöző és gyakran kaján képet fest az akkori világról, amelyben a hölgyek legfőbb foglalatossága a férjvadászat. Az írónő jellegzetes, finom iróniával fűszerezett stílusa, kiválóan kidolgozott karakterei, a fordulatokban gazdag események és a sziporkázó párbeszédek garantáltan kellemes kikapcsolódást ígérnek az Olvasónak.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Susannah Nix: A flörtölés képlete

   Ez a könyv egy kis tavaszi zsongás, éppen olyan friss és könnyed mind a borítója. Nekem az első regényem volt a Kémialeckék sorozatból, de valójában ez a harmadik rész. Többedszer bizonyosodik be számomra is, hogy nem nagyon vagyok jó a szabálykövetésben, gyakran kezdem a közepén vagy a végén a sorozatokat, de szerencsére ez itt nem igazán számított. A történet így, „fordított” olvasásban is teljesen élvezhető volt, nem éreztem hiányt, legfeljebb csak finom utalások szintjén érzékeltem az előzményeket. Sőt, inkább kedvet kaptam ahhoz, hogy a korábbi köteteket is kézbe vegyem.

   Susannah Nix alapvetően jól ír, a regény kifejezetten hangulatos volt, klassz az atmoszférateremtése, szépen felépül a cselekmény, van benne egy kis szívfájdalom, némi gondolkodnivaló és helyesek a szereplők is. A kritikus énem persze talált néhány dolgot ami nem feltétlenül tetszett (valószínűleg pályát tévesztett meos vagyok), de alapvetően egy kedves, könnyed olvasmány volt.

    A történet két különös, mondhatni atipikus főszereplő találkozásáról szól. Penny egy született napsugár, gondoskodó kedves és vidám, de az önbecsülése mégis alacsony, pusztán azért, mert az alkata nem mondható hagyományosnak. Minden igyekezete ellenére néhány számmal nagyobb a társadalmilag elfogadottnál (bár szerintem a klasszikus kövérségtől azért messze van), és ez egy sor lelki problémát okoz. Ilyen szempontból is jó volt a regény, hiszen rávilágított arra, hogy a testi adottságaink befolyásolhatóak ugyan, de nehezen változtathatóak meg teljesen. Illetve arra, is, hogy a külső alapján történő megítélés mennyire hibás lehet.

    Caleb a másik véglet. Az ő testi adottságai messze túlszárnyalják az átlagost, egyéb okok miatt visszahúzódó és önbizalomhiányos. Tulajdonképpen bár lehetetlennek tűnik, ez a két ember mégis valahogy vonzalmat érez egymás iránt. Ahogy mondani szokták ellentétek vonzzák egymást. Az azonban, hogy ez elég egy kapcsolathoz koránt sem biztos. Nekem egy kicsit itt meg is botlott a sztori, mert elsősorban külsőségekre koncentrál, a belső értékek nem igazán játszanak. Nyilván egy kapcsolat kialakulásában erős szerepet játszik a vágy és a testiség mégis valahogy Penny nem igazán fedezi fel Caleb belső értékeit.

    A szereplők életkora és viselkedése között érdekes feszültség figyelhető meg. Penny huszonöt évesen meglepően kiterjedt és stabil szociális hálóval rendelkezik, ami inkább egy érettebb karakterre lenne jellemző, miközben kommunikációja és párkapcsolati próbálkozásai kifejezetten a korosztályához illeszkednek. Caleb ezzel szemben sokkal megfontoltabb, már-már túl érett módon közelít a flörtöléshez, ugyanakkor a kommunikációs nehézségei nagyon is fiatalosak. Bár ezek hátterét a regény részben megmagyarázza, mégis felveti a kérdést: vajon mennyire egyéni jelenségről, és mennyire egy szélesebb társadalmi mintáról van szó?

    A regény környezetét nagyon szerettem. Mindkét főszereplő munkája érdekes, bár különböző módokon, de jó volt belelátni egy szabadalmi hivatali dolgozó és egy barista napi tevékenységébe is. A kávézó törzsközönsége és Penny baráti köre kifejezetten aranyos, támogató közeg volt, mindenkit megkedveltem. Caleb környezetéről nagyon keveset tudtunk meg, és amit igen azt is csak közvetetten, sem a családjával sem az őt körülvevő ismerősökkel nem találkoztunk. A könyv belső teljes mérlege elborul egy kicsit Penny felé, pedig Caleb legalább annyi figyelmet érdemelt volna.

    Mindezekkel együtt is tetszett a regény. Könnyen olvasható, lendületes és nagyon fiatalos. Igazi könnyed tavaszköszöntő romantikus olvasmány.

    A könyvet köszönöm szépen a General Press Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2026.

Oldalszám: 312

Ford: Gábor Emma

Fülszöveg:

    Legdrágább Nyájas Olvasó! Kalandozzunk ezúttal a borús Anglia helyett korunk napsütötte Los Angelesébe!

    Miután jó pár kapcsolata befellegzik, Penny Popplestone vegyészmérnök megesküszik, hogy nem foglalkozik többé a férfiakkal, amíg ki nem deríti, miért csalják meg folyton. Ám az elhatározása meginog, amikor a kedvenc kávézójában a titokzatos és ellenállhatatlan vonzerővel rendelkező barista hirtelen barátkozni kezd vele.
Penny igyekszik plátói szinten tartani a kapcsolatot, ám amikor Caleb megcsókolja, rájön, hogy vegyész létére ilyen elemi kémiával mindeddig nem találkozott. Belefáradva a „jó kislány" szerepbe, Penny félreteszi az óvatosságát, és kötöttségek nélküli kalandba kezd Szexi Baristával. Egyébként sincs más közös bennük, csak a forró fizikai vonzalom, úgyhogy mit veszíthet? Talán csak a szívét…
Nix tempója tökéletes, a karakterei pedig szeretetre méltók, akik a szórakoztatás mellett mélységet adnak a történetnek. A főszereplő Penny inspiráló és üdítő jelenség. – Publishers Weekly

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Katherine Center: Tényleg ​több mint testőr

   Nem voltak különösebben nagy elvárásaim ezzel a könyvvel kapcsolatban csak szerettem volna egy kicsit kikapcsolódni, kiszakadni a hétköznapokból. Ez a történet pont jó volt erre, egy könnyed, laza olvasmányt vártam, és azt is kaptam.

    Az alaphelyzet kifejezetten szórakoztató, egy vagány testőrnő és egy nagyon megasztár színész kapcsolatára épül, ami önmagában még nem lenne újdonság, de a karakterek miatt mégis kap egy kis frissességet. A testőrnő ugyanis egyáltalán nem a megszokott, „tank alkatú” figura, hanem alacsony, vékony, vagány és meglehetősen szókimondó. A színész pedig bár hatalmas sztár mégis inkább egy visszahúzódó hétköznapi, időnként kissé egyszerű figura. Ez a dinamika már önmagában ad egy kellemes játékosságot a történetnek.

    A cselekmény és a párbeszédek ugyan nem mindig a legerősebbek sőt, helyenként kissé felületesek, néha kicsit kuszának is hat az egész, de a szereplők szerethetősége sok mindent ellensúlyoz. Különösen James és a családja volt az, akik igazán megfogtak. Van bennük egy csomó kedvesség és közvetlenség, ami miatt jó volt „köztük lenni” olvasás közben.

    Hannah karaktere talán még ennél is közelebb hozható az olvasóhoz. Tele van bizonytalansággal, önértékelési problémákkal, folyamatos belső vívódással, ezért nagyon is emberi. Könnyű vele azonosulni, mert a hibái és a kétségei ismerősek. A fejlődése a történet során jól követhető, és bár nem lesz ettől mélylélektani regény, mégis ad egy plusz réteget az egésznek.

    Ami viszont egy kicsit kizökkentett, az a fordítás néhány megoldása volt. A „Kutyaház” elnevezés például számomra teljesen érthetetlen maradt, valószínűleg eredetiben kevésbé hat furcsán, vagy egy rövid magyarázat sokat segített volna. Ugyanígy a két amerikai főszereplő magázódása is idegennek érződött. Érthető a szándék mögötte, hiszen a távolságtartást hivatott jelezni, de fiatal, közel azonos korú karakterek esetében ez egyszerűen nem tűnt életszerűnek.

    A könyv egyik érdekesebb vonulata a gyászfeldolgozás témája, ami meglepően hangsúlyos szerepet kap. Szerencsére a történet könnyedsége és humora sokat old ezen a súlyosabb alaphangon, így az összhatás nem válik nyomasztóvá. Inkább egy finoman jelen lévő érzelmi háttérként működik, ami mélységet ad a sztorinak, anélkül, hogy elnehezítené.

    A romantikus szál is jól működik, Hannah és James között érezhető a kémia, és külön pozitívum, hogy a történet nem akarja ezt túltolni. Az erotika visszafogott, mégis végig érezhető a vonzalom és a feszültség közöttük, ami szerintem sokkal hatásosabb így.

    Összességében ez a könyv nem fog világot váltani, de nem is ez a célja. Egy kedves, szórakoztató, néhol kicsit egyenetlen, de alapvetően szerethető történet, ami tökéletes választás lehet, ha az ember valami könnyed, mégis érzelmekkel átszőtt olvasmányra vágyik.

    Pont olyan, amire néha mindannyiunknak szüksége van.

Adatok:

Kiadó: Pioneer Books

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 400

Ford.: Dobos Lídia

Fülszöveg:

„Én vagyok a világon a legártatlanabb külsejű valaki. Óvónőnek néznél, és nem is gyanítanád, hogy egy dugóhúzóval képes lennék ölni.
Pedig képes lennék.”
Hannah Brooks törékeny külsejű fiatal nő, aki éppen elveszítette az édesanyját, és akivel a temetés másnapján szakított a fiúja. Lába alól kicsúszott a talaj, és egyetlen gyógyírt ismer a lelki bántalmakra: beleveti magát a munkába. Hannah ugyanis egy elit személyvédő alakulat legmenőbb testőre, cégvezetők, olajmágnások és hírességek biztonságáért felel, a mostani ügyfele azonban túltesz minden korábbi megbízóján.
Jack Stapleton színész egymás után kétszer nyerte el Az Év Legszexibb Férfija címet, és bár néhány éve visszavonultan él, az őt övező rajongás nem enyhül, sőt, egy ötvenéves corgitenyésztő hölgy személyében zaklatója is akad. Szüksége van a magánvédelemre, amikor huzamosabb időre hazaköltözik a szüleihez, hogy rákbeteg anyját ápolja, akit semmiképp nem terhelne azzal az információval, hogy bármilyen veszély fenyegeti. Ezért hát teljesen kézenfekvő, hogy vadonatúj testőrét a barátnőjeként mutassa be.
Ugyan mi baj lehetne?
Kínos félreértések, nagy összecsapások és rengeteg nevetés vár az olvasóra Katherine Center szívmelengetően szórakoztató, nagy sikerű regényében.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Natori Szavako: A ​Pénteki Pavilon könyvesbolt

  A Libri 2026-os új megjelenése egy modern, mégis időtlennek tűnő japán történet. A kemény táblás pasztelles színvilágú, kellemes borító egy hasonlóan harmonikus regényt rejt. Ez egy távol-kelti hangulatú, elidőző, nem túl jelentőségteljes, de mindenképpen érdekes könyv. Nem kifejezetten szeretek hasonlítgatni, mégis nekem a regényszerkezet, az atmoszféra Isida Só: Macskát receptre című könyvét idézi meg.

    A Pénteki Pavilon egy különleges, komplex kis szolgáltatóhely Tokiótól távol. Büfé és könyvesbolt egyszerre, ahol egy hatalmas raktár garantálja, hogy az olvasni vágyók a régi és az új kiadványokat egyformán megtalálják A bolt személyzete is különös, három össze nem illő ember, akik együtt mégis valahogy kiegyensúlyozott szolgáltatást biztosítanak, leszámítva egy-egy mellényúlást.

    A történet középpontjában egy fiatal egyetemista áll, aki egy régebbi kiadású könyvet keresve jut el a Pénteki Pavilon Könyvesboltba, aztán valahogy ott ragad. Ráadásul olvasni kezd, és az általa olvasott történetek fejezetről fejezetre épülnek be a saját és más mellékszereplők gondolkodásmódjába. Minden fejezetben más-más probléma kerül elő, és mindegyik kap egy odaillő olvasnivalót is. Számomra emiatt volt igazán érdekes a regény. Könyvtárosként hiszek a történetek gyógyító erejében, és abban, hogy mindenki szeret olvasni, legfeljebb még nem találta meg a neki legjobban megfelelő könyvet.

    A regény cselekménye egy íven épül fel, de sok-sok kis mellékhajtása van. Könnyen olvasható, de nem túl gyors, részben mert elmélkedő, részben mert sok az idegen szerző, ismeretlen nű, ezért pl. én sokat kutakodtam olvasás közben. Alapvetően éppen emiatt nem egy izgalmas olvasmány, inkább bekuckózós, elgondolkodós.

    Kifejezetten tetszettek a novellaszerű, majdnem önálló fejezetek, ugyanakkor zavart, hogy a fő történetszálban több kérdés nyitva maradt. Néhány fontos információ nem derült ki, és a cselekmény sem zárult le igazán. Elképzelhető, hogy ez a folytatás lehetőségét vetíti előre (az alcím is utal egy évszakos sorozatra), de ez nem válik egyértelművé.

    A Pénteki Pavilon Könyvesbolt nagyon japán könyv. Ez nemcsak a történetvezetésben és a szereplők viselkedésében jelenik meg, hanem az egész regényt átható atmoszférában is. Az ételek, italok, illatok, az épületek használata, a gondolkodásmód, valamint a könyvek megőrzése és rendszerezése mind sajátosan japán vonásokat tükröznek.

    A regény nemcsak egy könnyen olvasható történet, hanem egyfajta kulturális tükör is: betekintést ad a japán irodalom világába, a külföldi művek beépülésébe, és tágabb értelemben a japán társadalmi kultúrába is. Ez megjelenik a szereplők viselkedésében, értékrendjében, öltözködésében és gondolkodásmódjában. Bár ez a világ távol áll a hagyományos európai szemlélettől, éppen ezért izgalmas.

    Összességében tetszett a könyv. Nem vált életem meghatározó olvasmányává, de sokat adott és sokat tanultam belőle.

    Köszönöm szépen a könyvet Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 256
Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Fülszöveg:
    Terjed egy szóbeszéd az interneten, miszerint Nohara városka vasútállomása különös kincset rejt: egy könyvesboltot, ahol mindenki megtalálhatja azt a könyvet, amire épp a legnagyobb szüksége van. Amikor a gátlásos fiatalember, Kurai Fumija értesül erről, azonnal vonatra száll, hiszen ő maga is égen-földön keresi azt a regényt, amivel súlyosan beteg édesapját felvidíthatná. Az aprócska üzlet küszöbét átlépve titokzatos, abszurd világba csöppen, ahol az elbűvölő üzletvezető, Makino és kollégái nap mint nap azon fáradoznak, hogy könyveikkel és a bolt presszójában felszolgált finomságaikkal jobbá tegyék a vásárlók életét.
Natori Szavako bájos regénye hamisítatlan kikapcsolódás mindazoknak, akik egy kis varázslatra, nevetésre és meghittségre vágynak a hétköznapok szürkeségében.

A regény megvásárolható itt: Booklove