Szántó Dániel: A siófoki ragadozó

   Mostanra feketeöves Szántó Dániel olvasó lettem, ami nem jelenti azt, hogy fel tudom előre vázolni a cselekményt, vagy megfejtem a rejtélyeket. Pusztán azt tudom, hogy ebbe bizony bele fogok bonyolódni.

    Most, hogy már fantasyt is olvastam tőle, egyre inkább úgy érzem, hogy a krimi igazán az ő műfaja – legalábbis nekem sokkal nagyobbat szólnak a nyomozós történetei. Ráadásul mindegyik regénye más, így nem tűnik sablonosnak és ismerősnek egyik sem.

    A Siófoki ragadozó visszavisz az időben – szó szerint és képletesen is. A történet Sebők Szilveszter egyik fiatalkori esetét dolgozza fel, ráadásul két idősíkon fut. Az egyik a jelen, vagyis 2015, a másik pedig három évvel korábban játszódik. Az egyik szál a nyomozást, a másik magát a gyilkosság történetét követi. Érdekes volt ebben a formában, párhuzamosan olvasni az eseményeket.

    Mivel az előző köteteket ismerem, Szilveszter előéletéről már sokat tudtam, így az apróbb utalások nem leptek meg. A bedobott eredeti név viszont annál inkább, főleg azért, mert a Másolóban is felbukkant már, csak egészen más szerepben.

    Maga a történet valamivel egyszerűbb, mint amit a Szántó-krimiktől megszoktam. Ez is váltott narrációval meséli az eseményeket, ráadásul az idősíkok is folyamatosan váltakoznak, mégis csak egyetlen történetszálat követünk – ami a szerzőtől nem feltétlenül megszokott. Ennek ellenére egyáltalán nem találtam ki, ki a gyilkos, szóval Szántó ezúttal is jól megkeverte a lapokat.

    Tetszett a helyszín is, és érdekesnek találtam a kosaras háttér felépítését. A motivációval azonban egy kicsit megbotlottam. Számomra nem volt igazán előkészítve, kevés dolog utalt rá, ráadásul a történet végén sem éreztem igazán súlyát vagy utóéletét. Ettől függetlenül elfogadtam, csak valamivel erősebb motivációra számítottam.

    Összességében ez egy jó történet és egy jó magyar krimi, de ha a Szántó-féle történetek sorába helyezem, nálam nem kerül be az első háromba. Ettől még önállóan is működik, és akár ezzel a kötettel is el lehet kezdeni a sorozatot. Ugyanakkor szerintem sokkal többet ad, ha ismerjük Szilveszter előéletét, hiszen így az apró utalások és a karakter fejlődése is egészen más jelentést kap, főként úgy, hogy tudjuk hova tart az élete.

Adatok:
Kiadó: Alexandra
Megjelenés: 2024

Oldalszám: 376

Fülszöveg:

2012-ben egy nagy jövő előtt álló, tehetséges kosarasfiúnak nyoma vész. Szalay Dragan, a siófoki csapat sztárjátékosa a Dombóvár elleni mérkőzést követően ünnepelni indul a barátaival, ám végül nem érkezik meg az úti céljához.
2015-ben egy kutyasétáltató nő a töreki tanösvényen furcsa dologra lesz figyelmes: a vizslája egy emberi combcsonttal a szájában szaladgál. Az ORFK két fiatal nyomozója, Szilveszter és Viola a tetthelyre érkezés után újranyitja Dragan eltűnési ügyét, ezúttal már gyilkossági esetként. A nyomozás napfényre hozza a bűntény mögött rejlő sötét titkokat: családon belüli erőszak, féltékenység, megcsalás… Szalay Dragan viharos életet élt, a potenciális gyanúsítottak száma pedig egyre csak növekszik. Eközben a két nyomozó élete is veszélybe kerül: talán túl közel kerültek az elkövetőhöz?
Szántó Dániel új regénye a szerzőtől megszokott módon a bűnügyön túl fontos társadalmi kérdésekkel is foglalkozik: milyen kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak a fiataloknak, akik a hirtelen jött hírnév hatására egyre jobban elszigetelődnek családjuktól, barátaiktól, és a siker nyomása alatt magányosan kell élniük életüket. A siófoki ragadozó drámai fordulatokkal átszőtt krimi, és egyben megrázó lélektani történet.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Kate Forster: Szerelem ​a Sellőlakban

    Kívül-belül bájos ez a könyv. Egy igazi angol tengerparti falucska hangulatát hozza, kedves szereplőkkel, sok érzelemmel és az angol vidék utánozhatatlan, kissé ódon, mégis nagyon szerethető bájával.

    A történet a La Manche-csatorna angol oldalán játszódik, egy olyan különleges kis településen, ahol még a sellőknek és a rákoknak is szépségversenyt rendeznek, mindenki ismer mindenkit, és ahol egy idegen legfeljebb „gyüttment” lehet. Port Lowdry hangulata az egyik dolog, amit igazán szerettem a könyvben: az ott élők összetartása, a sajátos szokásaik és különleges mondásaik nagyon szerethetővé teszik a falucskát.

    A főszereplő Tressa, a helyi újság fotósa, aki emellett fest is, bár ezt igyekszik minél inkább titokban tartani. Amikor az újságot vezető házaspár egy váratlan betegség miatt néhány hónapra elhagyja a települést, a helyi lap minden gondja Tressa nyakába szakad. Szerencsére az általa feladott hirdetésre egy igazi „nagykutya” jelentkezik: Dan, a rutinos ír újságíró. „Írország legdühösebb embere” egy oknyomozó cikk következményei elől menekülve Port Lowdryban keres menedéket, így kapóra jön neki Tressa ajánlata.

    Dannel nagyjából egy időben érkezik a falucskába a francia Remi is, aki szintén menedéket keres a világ elől. Ahogy egyre jobban megismerjük a szereplőket, kiderül, hogy szinte mindenkinek vannak titkai, és ezek között akadnak egészen súlyosak is.

    A történet ráadásul jóval drámaibb, mint amire a bájos borító alapján számítottam. Sok mellékszál fut benne párhuzamosan, a cselekmény pedig időnként egészen éles kanyarokat vesz. Bár nagyjából sejthető, merre tart a történet, azért bőven akadnak meglepetések. A sok szál és mellékszereplő összességében pörgőssé teszi a cselekményt, bár nekem néha egy kicsit sok lett a drámából.

    Dan és Tressa párosa kívülről jól működik: mindketten érdekes, jó megjelenésű karakterek, akik között érezhető a vonzalom. Ennek ellenére a köztük lévő konfliktusok miatt nehezen tudtam elképzelni őket egy igazán kiegyensúlyozott kapcsolatban. Időnként úgy éreztem, mintha egyszerűen nem ugyanazt a nyelvet beszélnék, ami néhány, számomra kissé felesleges vitához vezetett.

    A mellékszereplők közül azonban akadt két nagy kedvencem is: Gyömbi Ubi, a cica – akinek azért sikerült elég idétlen nevet adni – és Richie, a kissé ügyefogyott golden retriever. Ők ketten sok szerethetőséget csempésznek a történetbe.

    A könyvben fájdalmas veszteség és néhány nehezebb téma is helyet kap, ezért a borító könnyedsége egy kicsit megtévesztő lehet. Ezt azonban nem feltétlenül rovom fel a könyvnek, inkább csak érdemes számítani rá, hogy a történet nem végig az a könnyed, idilli romantikus mese, amire első pillantásra gondolnánk.

    Összességében egy kedves, romantikus történetet kaptam, sok csavarral, érdekes mellékszállal és egy igazán szerethető helyszínnel. Port Lowdry hangulatát és lakóit nagyon megkedveltem, a történet viszont az én ízlésemhez képest egy picit több drámát tartogatott, mint amennyire vágytam. Ettől függetlenül a könyv bája végig megmaradt, és összességében kellemes olvasmányélményt adott.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:
Kiadó: Álomgyár
Kiadás éve: 2026.
Oldalszám: 350 oldal
Ford.: Márton Andrea

Fülszöveg:

A szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá…

Tressa Buckland élvezi csendes életét Port Lowdyban, ahol a színes sorházakból kilátás nyílik a tengerre. A helyi újságnál betöltött állása lehetőséget nyújt számára, hogy szabadidejében megvalósítsa kreatív ötleteit, valamint rengeteg időt tölthet cirmos cicájával. Amikor azonban a cég tulajdonosát egy családi vészhelyzet elszólítja a városból, hat hónapra Tressa feladata lesz a lap vezetése. Az első teendője: találnia kell egy részmunkaidős újságírót.

Dan Byrne Írország legdühösebb embere – legalábbis roppant sikeres rovata, a „Dan a világ ellen" olvasói bizonyára így gondolják. Azonban az egyik cikkében túl messzire megy, és ezért elveszíti dublini állását.

Új fejezetet kell nyitnia életében. Tehát amikor egy álláslehetőség az álmos Cornwallba hívja, Dan és golden retrieverje mindent maguk mögött hagyva nekivágnak az ismeretlennek.

Tressa számára a férfi érkeztével minden megváltozik. A nő igyekszik nem túlságosan mélyen megvizsgálni a saját életét, azonban Dan szinte minden emberben egy-egy történetet lát – még Tressában is.

Nem is különbözhetnének jobban egymástól… Mégis, ha sikerül valahogy összedolgozniuk, talán életet lehelhetnek és örömöt hozhatnak ebbe a tengerparti városkába.

ate Forster első magyarul megjelenő regénye a szeretet és a szerelem erejéről mesél. Mindezt egy elbűvölő kisvárosi környezetben.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Szántó Dániel Dorian: ​Tündekard (A kiválasztottak krónikája 1.)

 Nagyon vártam Szántó Dániel fantasyjét, hiszen a szerző krimijeit kifejezetten kedvelem. A feszes, pörgős történetvezetés, a több szálon futó nyomozások és a kifejezetten a szerzőre jellemző csavaros észjárás miatt mindig nehéz letenni a könyveit. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, mit tud kezdeni egy ennyire más műfajjal.

    A Doriánt viszonylag hamar el is olvastam, de azt azért nem mondanám, hogy ugyanúgy „csúszott”, mint a szerző eddigi regényei. Nyilván a műfajváltásnak is van ebben szerepe, hiszen egy fantasy egészen másfajta történetvezetést és világépítést igényel, mégis úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek a ritmusa jóval lassabb annál, mint amit megszoktam a szerzőtől. Többször leült a történet, és több figyelmet igényelt tőlem, mint a korábbi jóval bonyolultabb, több szálon futó nyomozós regények. Talán éppen ezért volt az az érzésem, hogy az író időnként egy kicsit túlmagyarázta azt a történetet, amely alapvetően egy jól követhető, nagyjából egy nyomvonalon haladó cselekményre épül.

    A másik dolog, ami végig foglalkoztatott olvasás közben, az a nagyon erős „The Lord of the Rings” -hatás. Szerintem a Dorián tulajdonképpen egy Gyűrűk ura-retelling, még akkor is, ha ez természetesen nincs kimondva. Rengeteg az áthallás, és bár a történetben vannak újszerű elemek, és nem minden mozzanat volt ismerős, a főbb vonalak számomra nagyon erősen Tolkien világát idézték.

    Dorián, a főszereplő egy anititünde, aki éppen a nemes faj legjobb tulajdonságaival nem rendelkezik, mégis kiválasztottá válik. Hogy ez mennyire szerencsés számára, az már más kérdés, hiszen a kiválasztottság legalább annyi problémát hoz az életébe, mint amennyi jót. Barátjával, Rowenával indul útnak, akit a szerző – a szokásához híven – a történet felére tulajdonképpen „táppénzre küld”, de végül azért fontos szerepet kap.

    Útközben újabb társak csatlakoznak hozzájuk, amivel a történet egy klasszikus társas küldetéssé alakul. A szereplőket alapvetően kedveltem. Mindannyian kissé ellentmondásos figurák, akik nem mindig határozottak sem az érzéseiket, sem a céljaikat illetően. De hát, ha belegondolunk, valahol mindannyian ilyenek vagyunk, úgyhogy ezt nem is feltétlenül róttam fel nekik.

    A cselekmény maga egyébként izgalmas, de nekem nagyon hiányzott belőle az a csavaros gondolkodás, amit Szántó Dániel krimijeiben annyira szeretek. Persze lehet, hogy ebben én is hibás vagyok, hiszen a szerző korábbi könyvei után egyszerűen mást vártam. Végig kerestem azt a nagy fordulatot, amire az eddigi regényei alapján számítottam, és amikor végül megérkezett, kisebbnek éreztem, mint amire addigra felkészültem.

    Talán ezért maradt bennem egy kis hiányérzet a könyv befejezése után. Ettől függetlenül érdekes kirándulás volt számomra Szántó Dániel fantasyvilágába, és kíváncsi vagyok, merre viszi tovább a történetet. A Dorián számomra nem hozta ugyanazt az élményt, mint a szerző krimijei, de egyértelműen érdekel, mit tartogat a folytatás.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 426

Fülszöveg:

Három évtized telt el a nagy háború óta, amelyben a tündék, törpök és emberek hadának sikerült legyűrnie az Árnyak seregét. A szörnyű áron kivívott győzelem óta béke honol, ám Esuasneket, a tündevilág szívét veszély fenyegeti – mégpedig olyan irányból, amire senki sem gondolna.
Dorian, a gyengesége miatt kiközösített ifjú tünde az Esuasnek közelében elterülő tiltott rengetegben tölti napjait, ahol egy nap különös pengedarabra lel. Meryl, az egész világot bejárt bölcs úgy véli, hogy Dorian az Árnyak kardjának egy részére bukkant, amelynek ereje semmihez sem fogható, és amelynek már hosszú ideje nyoma veszett. A kardnak kulcsszerepe volt az Árnyak feletti győzelemben, és most ismét létfontosságú lehet a gonosz gyülekező erői elleni harcban.
A pengedarab ugyanis önálló akarattal bír, és valamiért az eddig egész életében lekicsinyelt Doriant szemelte ki céljai elérésére. Ő a kiválasztott, akinek egyesíteni kell a széttört kard részeit, ám az ifjúban egyre több kérdés merül benne az isteni eredetű varázstárgy valódi szándékaival kapcsolatban. Eközben az Árnyak szolgái folyamatosan a nyomában járnak, és egy szörnyűséges fekete sárkány és lovasa vadászik rá.
Bízhat vajon a hosszú és veszélyekkel teli útja során mellé csapódó társaiban? És bízhat önmagában, miközben a hatalom kísértése állandóan a fülében duruzsol?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Laura Dickerman: Asztaltárs

  Az Asztaltárs nem egy hagyományos romantikus történet. Nehéz is lenne egyetlen műfaji címkével elintézni, mert van benne minden: egy kicsit családregény, egy kicsit irodalmi túra, sok-sok civakodás egy szerencsétlen kaktusz miatt, némi nyomozás és rengeteg idézet. És persze romantika is, bár szerintem korántsem ez a történet legfontosabb része.

    Már önmagában érdekes, ahogy a szerző felépíti a történetet. Például a két főszereplő teljes neve csak a regény közepén derül ki, miközben rengeteg más titok is lapul a sorok között.

    Ben és Rebecca szerkesztőként dolgoznak, ráadásul két különböző kiadónál. A munkahelyük egy közös asztal projektet indít, amelynek éppen az lenne a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz a két kiadó munkatársait. Ben és Rebecca esetében azonban ez inkább az ellenkező hatást éri el. Rebecca szétszórt, kissé rendetlen művészlélek, Ben pedig maga a megtestesült precizitás, így az általuk közösen használt asztal hamarosan valóságos hadszíntérré válik.

    Ráadásul mindketten ugyanazt a feladatot kapják, csak más-más oldalról közelítve: meg kell szerezniük EDA, vagyis Edward David Adams, „az Oroszlán” hagyatékát. Az elhunyt író felesége, Rose Rebeccát, a fia, Atticus pedig Bent keresi meg ezzel a feladattal. A kaktuszprojektből így hamarosan kéziratprojekt lesz, a két szerkesztő pedig egy olyan történet kellős közepén találja magát, amely sokkal messzebbre vezet, mint azt eleinte gondolnák.

    Hamarosan kiderül, hogy Rose nem véletlenül kereste fel Rebeccát. Rebecca édesanyja, Jane negyven évvel korábban jó barátnője volt, és mindketten rajongtak az Oroszlánért. Aztán történt valami, és a két nő soha többé nem találkozott. A most előkerült kézirat pedig lassan magyarázatot ad a múlt rejtélyeire. Csakhogy közben egyre személyesebbé válik, így a kiadása már korántsem egyszerű szakmai kérdés, hanem komoly felelősség is.

    A történet szerkezete sem hétköznapi. Időnként két idősíkon haladunk, máskor Ben és Rebecca szemszögéből látjuk az eseményeket, néha pedig Jane történetébe pillanthatunk bele E/3-as narrációban. Sok üzenet, SMS és idézet is helyet kapott a szövegben. Ezek kétségtelenül színesebbé és változatosabbá teszik a szöveget, ugyanakkor szerintem nem feltétlenül könnyítik meg az olvasást.

    Nekem összességében érdekes volt a történet. Részben azért, mert a kiadói világ mindig is közel áll hozzám, és jó volt egy kicsit betekinteni ebbe a közegbe, annak kevésbé csillogó oldalával együtt. Másrészt pedig azért, mert az Asztaltárs nem egy sablonos történet. Persze nagyjából sejteni lehet, merre tart és mi lesz a vége, de közben rengeteg mellékszál és kisebb történetrész akad benne, amelyek időről időre új lendületet adnak az alapvetően egy irányba haladó cselekménynek.

    Ben és Rebecca kapcsolatát viszont egy kicsit hirtelennek éreztem. Nem igazán éreztem, hogy fokozatosan épülne fel közöttük az, ami végül kialakul, ettől függetlenül mindkettőjüket kedveltem. Különösen bírtam a kiadói asszisztenst, Cupidót, aki szerintem kifejezetten színesítette a történetet.

    Rose és Jane kapcsolata is több kérdést hagyott bennem. Furcsa volt, hogy egy ilyen régi barátságban ennyi mindent nem beszéltek meg egymással. Szerintem egy valódi barátságnak ennél többet kellene elbírnia. Ráadásul az Oroszlán és a fia, Atticus is eléggé fekete ló. EDA lehet, hogy irodalmi zseni volt, de ha én lettem volna a két nő helyében, biztosan megmutattam volna a sötétebb oldalát is a rajongóinak. Éppen ezért nekem valamennyire hiányzott a történetből az igazságosság.

    Nem mondanám, hogy az Asztaltárs lett a kedvenc regényem, de szerettem olvasni. Kikapcsolt, elszórakoztatott, és érdekes volt.

Köszönöm a könyvet a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 448

Ford: Bosnyák Gabriella

Fülszöveg:

Egy város, amely sosem alszik.
Egy íróasztal, amelyért érdemes háborút indítani.
És egy legendás írói hagyaték, amely mindent megér.
Rebecca és Ben ugyanabban az irodában dolgoznak New Yorkban, a könyvkiadás fellegvárában, szerkesztőként versengenek egymással. Ha ez nem lenne elég, most már az íróasztalukat is kénytelenek megosztani a másikkal. Gonoszkodó üzenetek ide, csipkelődő megjegyzések oda, mégis egyre nehezebben tagadható, hogy kezd vonzalom kialakulni kettejük között.
Amikor a legendás írófejedelem, „az Oroszlán” meghal, és a hagyatéka szabad prédává válik, mindketten lázasan próbálják megragadni a karrierjük szempontjából mindent eldöntő lehetőséget. Miközben ugyanarra az elveszettnek hitt kéziratra vadásznak, megismerünk a múltból egy, az ügy szempontjából fontos másik szálat is: Jane és Rose jó barátok, és az 1980-as években szintén az irodalmi életben forogtak. Sőt: „az Oroszlánt” is jól ismerték. Egy sorsdöntő, tavaszi hóviharos nap azonban örökre megváltoztatta egyikük sorsát…
Vajon Rebecca vagy Ben jön rá hamarabb a múlt rejtélyes titkára, hogy előnyt szerezzen a kéziratért való versengésben?
Az Asztaltárs szellemes és éleslátó regény rivalizálásról, hatalomról és azokról, akik a könyvek mögött állnak – tökéletes olvasmány mindenkinek, aki kíváncsi a kiadói világ kulisszatitkaira, és szereti a lassan izzó érzelmi feszültséget.

A regény megvásárolható itt: Booklove

Jessica M. Felleman: A ​nyár utolsó csókja

    Valamiért halogattam ezt a könyvet. Cuki kis történetnek tűnt, igazi nyári kalandnak, ráadásul szép a borítója is, szóval fogalmam sincs, miért pakolgattam mindig arrébb. Mára azonban az is kiderült, hogy nincsenek véletlenek. Pedig csak tegnap álltam neki olvasni. Így, a nyár legvégén, amikor már beköszöntöttek az esti hidegek, azt gondoltam, szükségem lesz egy kis napsugárra.

    Ahha… Jól átvert a könyv. A napsütésből végül egy kiadós hajnali sírás lett.

A történet két fiatalról szól, akiknek az életét már egészen kisgyermekkorukban összekötötte egy különleges műtét. Sera még csecsemőként szívtranszplantáción esett át, Luke pedig, aki szintén beteg volt, egy későbbi műtét során megkapta Sera alig működő régi szívének még használható billentyűjét. Bevallom, egészen eddig nem is hallottam az úgynevezett domino műtétről, így már önmagában érdekes volt ez a szokatlan kapcsolódás.

    A különleges műtét összekötötte a családjaikat, és valahol Serát és Luke-ot is. Ahogy azonban felnőttek, a barátságuk Serában lassan valami mássá alakult, de ez az érzés nem tudott igazán kiteljesedni. Az évek, a félreértések és a kimondatlan dolgok végül elsodorták őket egymástól, és a barátságuk is megszakadt.

    Tizenkilenc évesen, a főiskolai évek előtt Sera családja ismét visszatér a lány gyerekkori nyarainak helyszínére. A régi emlékek és a barátság romjai közé, ahol Sera új esélyt kap arra, hogy rendbe hozza a Luke-kal való kapcsolatát.

    Eddig akár egy aranyos, nyári romantikus történetnek is tűnhetne, és valahol az is. Csakhogy aztán az élet közbeszól, és egészen mást hoz, mint amire az ember a borító és a történet eleje alapján számítana.

    Sera és Luke kapcsolata különleges, nemcsak a közös múltjuk és a műtét miatt. Mindketten rajonganak a sci-fiért és a Galaxis útikalauzért, ráadásul a művészetben is otthon vannak. Mindkettőjüknek nehéz élete van, csak más-más okból, és mindketten próbálnak a maguk módján helytállni. Szerethető, szimpatikus fiatalok, akikkel könnyű együtt érezni.

    Luke csajozós döntései nekem nem mindig tetszettek, bár bizonyos szempontból meg tudtam érteni őket. Persze itt is felbukkant a romantikus YA-k egyik jól ismert kelléke: a kommunikációs zavar, amely a problémák jelentős részét okozza. Ettől függetlenül nem éreztem különösebben zavarónak, hiszen ez nagyon is tipikus eleme ennek a műfajnak.

    Ami azonban igazán különlegessé tette számomra a történetet, az a tragédia állandó árnyéka. A betegség nem egyszerű háttérelem, hanem végig jelen van, és folyamatosan érezteti a hatását. Nem lehet előre megjósolni, hogyan alakulnak az események, és sokat ad a történethez az is, hogy végigkísérhetjük Sera egészségi állapotának változásait.

    Nagyon tetszett a környezetépítés is. Szerettem a kisvárosi közeget, amely nem valami túlzóan cuki, rózsaszín képeslapként jelenik meg, hanem inkább egy valódi tengerparti üdülőhely hangulatát idézi. A tengerpart, a művészeti tábor, az esti programok, a kávézók és a kisboltok mind nagyon jó nyári atmoszférát teremtenek a történet köré.

    A mellékszereplők is kedvesek, és sokat hozzátesznek Sera és Luke életéhez. Engem közülük leginkább Sera nővére, Abbi fogott meg, de a többieket is megkedveltem.

    A végkifejletre egyáltalán nem számítottam. Nem mondanám, hogy mindenben egyetértettem a megoldással, de kétségtelenül elgondolkodtató, megható és meglehetősen szomorkás lezárást kaptunk.

    Az biztos, hogy ez kifejezetten young adult történet. Minden szempontból hozza a kamaszlélek rezdüléseit, a bizonytalanságokat, az első szerelmet, a barátságokat, a félreértéseket és az érzelmi hullámvasutat. Éppen ezért szerintem érzelmileg is nagyon jól passzol ahhoz a korosztályhoz, amelynek elsősorban szól.

    Én pedig egy könnyed, nyári történetre számítottam, és kaptam helyette egy érzelmes, fájdalmas és elgondolkodtató regényt. Szóval összességében kiváló történet, de érdemes hozzá néhány papírzsebkendőt is bekészíteni.

Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 430

Ford.: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:

A Galaktikus Szövetség eljött a 626-os Kísérletért – vagyis Stitch-ért, ahogy a tizenkilenc éves Nani Pelekai és húga, Lilo hívják. Csakhogy hiába van Lilónál az örökbefogadási papír, amely bizonyítja, hogy két dollárt fizetett a szőrös lényért, megtartani őt korántsem ilyen egyszerű.
Stitchet ugyanis eredetileg pusztító fegyvernek tervezték. Ahhoz, hogy a Földön maradhasson, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.
Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. Ez önmagában is gond, hiszen kettejüknek nem épp felhőtlen a viszonya. És ha mindez nem lenne elég, Turóra érkezve úgy tűnik, az akadémia parancsnokának egyáltalán nem érdeke, hogy sikerrel járjanak. De vajon miért?
Képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és bebizonyítani, hogy a bolyhos kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Vagy az 'ohanájuk örökre darabokra hullik?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Szántó Dániel: A másoló

    Megkockáztatom, a Szántó-regényekben senki sem normális. De haladjunk az elejétől.

A történet megint úgy kezdődik, hogy mindenki nyugdíjba ment. Sebők Szilveszter nyilván túl fiatal hozzá, de egy időre ő is kiírta magát a rendőrség kötelékéből. Megint kapunk egy új, eddig ismeretlen nyomozásvezetőt, aztán egy váratlan fordulattal – vagy inkább több váratlan fordulattal – szépen lassan mindenki visszakerül a képbe. Ettől az újabb sorozatgyilkossági ügy egy kicsit talán túlzsúfolttá is válik.

    Ezúttal influenszereket öl valaki, ráadásul a Kaméleon ügyéhez hasonló módszerekkel. A téma megint érdekes: Szántó Dániel most a közösségi média és a celeblét kérdéseit járja körbe. Ezúttal azonban valamivel határozottabban éreztem az írói álláspontot is. Most inkább a „pro” oldal jelent meg, a „kontra” kevésbé. Engem ez annyira nem zavart, mert többnyire egyetértek azzal, amit a témáról gondol, de azért hiányzott egy kicsit az ördög ügyvédje. Jó lett volna látni a másik oldal érveit is.

    És akkor a három főnyomozó.

Most, hogy néhány oldalon keresztül együtt voltak a történetben, számomra teljesen egyértelmű lett, hogy még mindig Várnay Benett a kedvencem. Ráadásul továbbra is ő tűnik a legkompetensebbnek. Budai Viktor valamelyest összeszedte magát, de engem még mindig zavar az a fajta arcvesztés, amin keresztülment. Szilvesztert pedig… hát, én nagyjából a könyv elején elvesztettem. Innentől már leginkább csak az igazságtételt vártam vele kapcsolatban, és valahol meg is kaptam.

    Ez azért is volt fontos számomra, mert több korábbi történetben éreztem úgy, hogy a szerző igazságtalanul zár le bizonyos eseteket. Persze a dolgok megoldódnak, de nem feltétlenül bűnhődnek azok, akiknek kellene, vagy éppen az ártatlanok szenvednek. Ezúttal viszont nem ezt éreztem. A lezárásnak ez a része számomra mindenképpen pozitív volt, és jólesett, hogy bizonyos dolgok végre a helyükre kerültek.

    A fő nyomozószál eredménye ugyan meglepett, de most valahogy kevésbé éreztem jelentősnek, mint az előző részekben. Nekem hiányzott belőle az a személyes indíttatás is, ami korábban sokkal erősebbé tette ezeket a történeteket. Pedig a lehetőség megvolt hozzá. Az eszközök is adottak voltak, csak valahogy azt éreztem, hogy a szerző ezúttal nem használta ki teljesen ezt a lehetőséget.

    Mintha közben a háttérben zajló folyamatok egy kicsit elvitték volna a fókuszt.

Érdekes módon most sokkal erősebben érdekelt a szereplők kapcsolatrendszerének alakulása, mint maga a nyomozás. Ki hová kerül, ki hogyan viszonyul a másikhoz, ki tér vissza, ki tűnik el, és vajon kinek mi lesz a sorsa – ezek most jobban lekötöttek, mint maga a gyilkossági ügy.

    És ezzel tulajdonképpen el is jutottunk a történet egyik legfontosabb részéhez: a lezáráshoz.

Bizonyos értelemben ez a történet most tényleg véget ért. Az utószóban maga a szerző zárja le ezt az ötkönyves egységet, és mindenkit igyekszik a „helyére tenni”. Ami azért különösen érdekes, mert közben már tudjuk, hogy Szántó Dániel képes bárhonnan visszahozni a szereplőit. Én pedig kezdem kiismerni a kiismerhetetlenségét, úgyhogy hiába olvasom az utószót, valahol már most azt várom, hogy vajon ki és honnan fog még előbukkanni.

    A megoldásnak volt egy olyan része is, amelyben maga Szántó Dániel is bekerült a történetbe. Nekem ez furcsa volt. De hát láttunk már tőle szokatlan döntéseket, szóval ezen a ponton talán már semmin sem kellene meglepődnöm.

    Ha az eddig olvasott részekből kellene egy saját sorrendet felállítanom, ez a történet valószínűleg a lista végére kerülne. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem szerettem. Érdekes volt, izgalmas volt, és most is voltak benne olyan megoldások, amelyek megleptek.

    Egyszerűen most azt éreztem, hogy eltolódtak a hangsúlyok.

Kevesebb lett számomra az igazán ütős nyomozás, és több lett a szereplők, kapcsolatok és lezárások története. Ettől még kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik tovább a Szántó-univerzum, mert azt már biztosan megtanultam: amit egy Szántó-regény lezár, az vélhetően csak átmenetileg van lezárva.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 478

Fülszöveg:

Budai Viktor, Sebők Szilveszter és Várnay Benett utolsó találkozása
„Ez még csak a kezdet, a gyomirtás első, jelképes pillanata. Ti jöttök, ti semmirekellő, mihaszna idióták! Magamutogatók! Az élet többről szól, és ti bemocskoljátok ezt a csodát. Hát most én mocskollak be titeket…”
Egy leszerelt nyomozó, akinek csak a bosszú maradt. Egy fiatal sztárrendőr, aki szabadulni akar a titkától.
Egy brutálisan lemészárolt közösségimédia-sztár, majd nyugtalanítóan ismerős gyilkosságok sorozata.
Egy gyilkos, aki meg akarja szabadítani a világot a tehetségtelen, magamutogató influenszerektől – vagy mégsem?
Egy ügy, ahol egyre kevésbé világos az indíték, és egyre kevésbé tudni, hogy ki a valódi célpont, miközben a holttesteknél is gyorsabban szaporodnak a követők, és fogynak a percek…
Szántó Dániel új regénye mélyre visz minket a közösségi média mocskába, miközben mesterien és felkavaró módon zárja le a Revans, Az üldözött, az Egy pap vallomása és A hatszög történetét.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Szántó Dániel: A ​hatszög (Budai Viktor 2.)

  Az Egy pap vallomása után rögtön folytattam is a sorozatot a Hatszöggel. Kíváncsi voltam, mit tud még kihozni Szántó Dániel Budai Viktor figurájából, és ezen a téren bizony jól meglepődtem. Budai Viktor ugyanis megváltozik, és ami pozitív megítélésest összeszedett nálam, azt tulajdonképpen már a történet elején elveszíti. Egyszóval már az indítás sem könnyű.

    A történet megint érdekes. Ezúttal egy etnikai okokból ölő sorozatgyilkos köré szerveződik. Közben pedig ismét előkerül egy olyan társadalmi téma, amely önmagában is érdekes gondolatokat ébreszt. Egyre inkább az az érzésem, hogy a szerző minden regényben nemcsak egy újabb bűnügyet szeretne elmesélni, hanem valamilyen fontosabb kérdést is körbejár. Ami különösen érdekes, hogy közben nem érzem azt, hogy megpróbálná megmondani, mit kellene gondolnunk. Inkább különböző nézeteket mutat meg, és csak egy kicsit megszellőzteti őket. Most a faji kérdések, a kiközösítés, a szélsőséges elméletek és akár a nácizmus kerülnek előtérbe.

    A cselekmény természetesen most sem egyszerű. Több szálon fut, a szereplők kapcsolatai egyre bonyolultabbá válnak, és a háttérben is folyamatosan történik valami. A többszemszögű narráció továbbra is működik, bár néha azért rendesen oda kell figyelni, hogy éppen kinek a fejében járunk. A párhuzamos nyomozások pedig csak tovább szövik az amúgy is összetett történetet.

De számomra most mégsem ez volt a legérdekesebb, hanem a főszereplőváltás.

    Én még könyvben ilyen megoldással nem nagyon találkoztam. Sőt, a szerkesztőképzésen annak idején azt tanultam, hogy főszereplőt SOHA nem váltunk. Ehhez képest itt Budai Viktor karaktere az előző részhez képest sokat veszít a fényéből, majd egy ponton tulajdonképpen el is esik, és a helyére Sebők Szilveszter lép csapatvezetőként.

És ami még meglepőbb: működik.

    Szilveszter minden nyersességével együtt egy szimpatikus, kissé éretlen figura. Sokban emlékeztet Viktorra, mégis valahogy tisztább karakternek érződik. Érdekes volt figyelni, ahogy fokozatosan átveszi azt a szerepet, amelyet korábban Viktor töltött be, és kíváncsi lettem arra is, hogy a későbbiekben mit kezd vele a szerző.

    A Hatszög cselekményvezetése most is feszes, a történet pedig végig fenntartja a figyelmet. Nem feltétlenül könnyű olvasmány, hiszen néha tényleg nem egyszerű követni, hogy ki mit tud, melyik szál hol tart, és éppen kinek a nézőpontjából látjuk az eseményeket, de pont ettől lesz izgalmas.

    A regény vége most is meglepett. Bár őszintén szólva Szántó Dánielnél már lassan mindig azt várom, hogy a végén úgyis előáll valamivel, amire nem számítottam.

Ami pedig a legérdekesebb: az előző rész után azt hittem, már tudom, mire számítsak Budai Viktorral kapcsolatban. A Hatszög viszont megmutatta, hogy ebben a sorozatban éppen az a biztos, hogy semmi sem biztos.

És most már kifejezetten kíváncsi vagyok, mit hoz majd Sebők Szilveszter.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 478

Fülszöveg:

- Tőlem akarod hallani, hogy egy sorozatgyilkos fekete nőkre vadászik az országban? Ez baromság! Ha sorozatgyilkos lenne az elkövető, aki azt akarta volna, hogy megtaláljuk a holttestet, akkor hátrahagyott volna egy üzenetet vagy egy jelet az áldozatok körül, hogy kérkedjen vele. Érted? Kellene lennie valaminek, ami összeköti a helyszíneket. Valami konkrétnak. Itt viszont nincs semmi. Üres az egész.
– Ez nem az elbaszott Pszicho – rázta meg a fejét Hajnalka.”
Faji indíttatású sorozatgyilkosság Magyarországon.
Egy feltörekvő, fiatal, jóképű rendőr, akiért odavannak a nők.
Egy kiégett, lezüllött, iszákos nyomozó, aki odavan a nőkért, de már az utolsókat rúgja.
Középkorú, fekete női áldozatok, brutális kegyetlenséggel meggyilkolva.
Kétségbeesett hajsza az elkövető után, ami minden szereplő életét gyökeresen megváltoztatja.
Szántó Dániel új regénye pergő cselekményű, lélektani és társadalmi kérdéseket feszegető krimi a mai Magyarországon a Balaton-felvidéki Uzsától Budapesten át egészen Miskolcig.
Ez a történet senkit sem fog hidegen hagyni.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Szántó Dániel: Egy ​pap vallomása (Budai Viktor 1.)

   Valamiért azt hittem, engem már nem fog túlzottan meglepni egy Szántó Dániel-krimi. Az ember egy idő után azt gondolja, nagyjából tudja, mire számíthat: feszes történet, rengeteg szereplő, több nézőpont, nyomasztó ügyek, és persze az a bizonyos érzés, hogy jobb lenne nem túl sokat gondolkodni azon, amit éppen olvasunk. Nos, tévedtem. Eddig – és most gyorsan hozzá is teszem, hogy a jövőre nézve nem mondok semmit – ez volt számomra a legdurvább utazás, még úgy is, hogy ezúttal nem Várnay Benettel tettem meg.

    Várnay ugyanis valamiért teljesen bemászott a bőröm alá. Pedig nem is mondanám, hogy igazán kedvelem, mégis van benne valami, ami miatt nehéz közömbösnek maradni iránta. Éppen ezért Budai Viktort egy kicsit fanyalogva fogadtam. Jó-jó, új főszereplő, új történet, de azért… ugye. Aztán végül őt is megkedveltem, bár a macsóságából nekem néha azért egy kicsit sok volt.

    Maga a foglalkozása viszont kifejezetten érdekelt. A profilozás mindig izgalmas terület és a könyv ebből a szempontból sok érdekességet mutatott meg. Viktor munkája tulajdonképpen rengeteg lehetőséget rejtett magában, én azonban a történet elején úgy éreztem, hogy őt valamivel jobban foglalkoztatják a nőügyei, mint maga a munkája. Emiatt nehezen is barátkoztam meg vele. Később azért változott a helyzet, és mire a történet igazán beindult, már kevésbé zavart ez az oldala.

    Barbara már egészen más miatt lett számomra frusztráló karakter. Ő a törtető, de alapvetően nem túl okos nő tipikus esete – még akkor is, ha a történet elején talán nem feltétlenül ezt gondolnánk róla. Ahogy haladtunk előre, egyre kevésbé tudtam vele mit kezdeni, a végére pedig szerintem teljesen el is erőtlenedett a karaktere. Emiatt egy idő után már nehéz volt igazán komolyan venni.

    Kicsit csalódtam abban a képben is, amit a könyv a magyar rendőrségről festett. Persze én kívülálló vagyok, soha nem láttam bele igazán a testület működésébe, ezért nyilván nem tudom megítélni, mennyi ebből a fikció és mennyi lehet a valóság. Ha tényleg ilyen, akkor elfogadom, de olvasóként azért volt bennem némi hitetlenkedés.

    Maga a történet viszont nagyon működött. Nagyjából lehet sejteni, merre tartunk, de ettől még egyáltalán nem válik unalmassá. Sőt. Az igazán izgalmas rész számomra maga az út volt, ahogyan eljutunk a megoldásig.

    Már a kezdés meglehetősen erős. Mihály atya, a nyolcvanéves, ősz hajú papbácsi egyszer csak besétál a rendőrségre, és közli, hogy két embert bezárt egy koporsóba a föld alá. Majd ad hét napot arra, hogy megtalálják őket. Ha a hét nap letelik, a két eltűnt ember meghal.

    Hát… ez azért nem éppen a vasárnapi mise hangulata.

    A történet ezzel rögtön kap egy nagyon szűk időkeretet, ami természetesen folyamatosan fenntartja a feszültséget. De számomra nem is feltétlenül maga a bűneset volt a legérdekesebb ebben a felállásban, hanem az a nagyon erős sztereotípiadöntögetés, amit az író már az elején megcsinált.

    Mert valljuk be, egy papról azért mégiscsak hajlamosak vagyunk bizonyos dolgokat gondolni. A jóságot, a tisztességet, a megbocsátást, a hitet társítjuk hozzá – még akkor is, ha pontosan tudjuk, hogy az emberek természetesen a reverenda mögött sem lesznek automatikusan jók. De egy nyolcvanéves, ősz hajú bácsika, aki vasárnaponként misézik, mint főgonosz? Na, az azért erős kezdés.

    Az egyik legérdekesebb része számomra mégis az volt, ahogyan a hit bekerült a történetbe. Elsőre talán nem tűnik olyan témának, ami különösebben jól illene egy krimibe, itt azonban meglepően természetesen működött.

    A regény több ponton is foglalkozik a hittel és a kereszténység bizonyos kérdéseivel, ráadásul nem egyetlen oldalról közelítve. Nem az volt az érzésem, hogy az író meg akarja mondani, mit kell gondolnunk, inkább különböző nézőpontokat ütköztetett. Pro és kontra is bekerültek érvek, kérdések és kételyek.

    Persze végső válaszokat nem kapunk. Talán nem is ez volt a cél. Nekem mindenesetre érdekes volt látni, hogyan fér meg egymás mellett egy alapvetően sötét krimitörténet és a hit kérdéseinek boncolgatása.

    A történet tempójával ezúttal sem volt problémám. A már megszokott soknézőpontú narráció és az események gyors ritmusa miatt végig feszes maradt. Folyamatosan történt valami, mindig volt egy új információ, egy új nézőpont vagy egy újabb kérdés, ami továbbvitt.

    Talán túlságosan is.

    Nem igazán volt időm különösebben megijedni, pedig lett volna mitől. Egyszerűen annyira vitt magával a történet, hogy olvastam tovább, aztán még egy fejezetet, aztán még egyet… és közben valahogy nem volt időm megállni és igazán belegondolni abba, hogy mi is történik.

    Utólag visszagondolva pedig éppen emiatt érzem azt, hogy néhány részlet el is kerülte a figyelmemet. Annyira haladósan olvastam, hogy bizonyos dolgokat csak később raktam össze magamban.

    Egyetlen dolog azért maradt bennem hiányérzetként: néhány történetszál nem kapott igazán lezárást.

    A Novák-féle influenszer-vonal például meglehetősen szabadon maradt a levegőben, de a Zsóka kontra Botond történetszál, illetve Barbara története sem lett teljesen eltisztázva. Persze lehet, hogy ez egyáltalán nem véletlen.

    Szántó Dánieltől simán kinézem, hogy ezek a szereplők egyszer még visszatérnek egy következő regényben. De azt is ugyanilyen könnyen el tudom képzelni, hogy addigra mindannyian a Duna mélyén végzik.

    Meglátjuk…

    Mindenesetre ez a történet nálam megint bebizonyította, hogy Szántó Dániel krimijeit nem lehet teljes nyugalommal olvasni. Még akkor sem, ha az ember azt hiszi, hogy már tudja, mire számíthat. Mert valószínűleg pont akkor érkezik egy nyolcvanéves pap egy koporsóval, amikor a legkevésbé számítunk rá.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2020

Oldalszám: 528

Fülszöveg:

„- Honnan értesült az emberrablásokról? – kérdezte kásás hangon.
Mihály atya felnevetett:
– Onnan, hogy én tüntettem el őket.
– Maga? – Viktor nem bírta megállni, hogy ne mosolyodjon el.
– Én bizony. Elraboltam őket, koporsóba fektettem a testüket a föld alá valahol messze innen, és otthagytam őket. Van levegőjük, némi italuk és élelmük. Úgy számoltam, hogy nagyjából egy hétig húzzák. Persze csak ha elég kitartóak.”
Egy hitében megrendült katolikus pap.
Egy megszállott elme kísérlete, elevenen eltemetett kísérleti alanyokkal.
Egy őrült nyomozás, ahol nem az elkövetőt kell megtalálni, hanem az áldozatokat.
Egy kiégett nyomozó és egy törtető nyomozónő küzdelme, miközben az óra kérlelhetetlenül tovább ketyeg…

Szántó Dániel harmadik regénye egy elképesztően nyomasztó és izgalmas bűntény felderítésének magával ragadó története a koszos, maffiózók uralta, csodálatos Budapesten.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Emma Lira: Bújj a bőrömbe

    Zsákbamacska-meglepetésként érkezett hozzám Emma Lira Bújj a bőrömbe című regénye, így amikor kibontottam a csomagot, tulajdonképpen teljesen ismeretlen történettel találtam szemben magam.     Korábban sem a szerzőről, sem a könyvről nem hallottam, és azt sem tudtam, hogy a Szépség és a Szörnyeteg történetének vannak valós történelmi előzményei, illetve olyan személyek, akik ihletet adhattak a jól ismert meséhez. Az eredettörténetek azonban mindig felkeltik a figyelmemet, így már önmagában ez a felfedezés is kíváncsivá tett. Ráadásul a könyv borítója is nagyon tetszik: letisztult, elegáns, ugyanakkor van benne valami sötét és titokzatos, ami tökéletesen illik a történethez. Így meglehetősen komfortos utazásnak ígérkezett.

    Bizonyos szempontból nem is tévedtem, bár azt azért el kell mondanom, hogy nem haladtam vele különösebben gyorsan. A regény rengeteg történelmi tényt, eseményt és aprólékosan kidolgozott korrajzot tartalmaz, ami számomra egyszerre volt érdekes és időnként nehezen emészthető. Voltak részek, ahol úgy éreztem, hogy szívesen olvastam volna még részletesebben egy-egy eseményről vagy szereplőről, máskor viszont éppen az információk mennyisége miatt éreztem úgy, hogy kissé lelassul a történet. Valahogy a regény belső arányai időnként eltolódtak számomra. Ennek ellenére végig érdekes maradt, és mindig volt benne valami, ami miatt kíváncsi voltam a folytatásra.

    A történet a 15. században Tenerife szigetén indul, ahol megszületik egy különleges kisfiú. Guancancha (később: Don Petrus) külseje miatt az emberek hol iszonyattal, hol csodálattal fordulnak felé, de kétségtelen, hogy senkit sem hagy közömbösen. Ahogy azonban növekszik, egyre inkább kiderül, hogy nem csupán a külseje miatt különleges: intelligenciája, természete és képességei is kiemelik a környezetéből. Egy sor váratlan esemény következtében hamarosan a francia király fényűző udvarában találja magát, ahol barátokat és ellenségeket egyaránt szerez, miközben egészen közelről figyelheti meg a történelem alakulását.

    Don Petrus életútját I. Ferenc uralkodásától egészen Navarrai Henrik trónra lépéséig követhetjük, vagyis egy teljes emberöltőn keresztül kísérjük őt. Közben betekintést kapunk a francia királyi udvar mindennapjaiba, a hatalmi játszmákba, az uralkodók és az udvar szereplőinek kapcsolataiba. Megmutatja azt is, milyen komoly politikai jelentősége lehetett egy-egy házasságnak, hogyan alakíthatták a királynék és a királyi szeretők a bel- és külpolitikát, és milyen szerepet játszottak a dinasztikus kapcsolatok a béke fenntartásában.

    A vallási ellentétek legalább ilyen fontos szerepet kapnak. A katolikusok és a hugenották közötti konfliktusok egyre súlyosabbá válnak, és végül háborúkhoz, vérontáshoz és családi tragédiákhoz vezetnek. Mai szemmel szinte elképzelhetetlen az a szigor, amelyet a vallásosság és az egyházi szabályok megköveteltek, miközben az is különös ellentétet teremt, hogy az udvarban mennyire nyíltan és kreatívan találták meg az emberek a módját annak, hogyan kerülhetik meg ezeket a szabályokat.

    A regény természetesen elsősorban a szerelemről is szól, de nem egészen úgy, ahogyan azt a cím vagy a Szépség és a Szörnyeteg ismert története alapján várnánk. Ez nem egyszerűen annak a mesének a történelmi változata, amelyben a szépség beleszeret a szörnyetegbe. Sokkal inkább azt mutatja meg, milyen következményekkel járhatnak a szerelmek egy olyan korban, amikor az érzelmeket gyakran felülírta a politika, a társadalmi helyzet vagy éppen a családi érdek.

    Így kerülnek előtérbe a királyi fattyak, a nők közötti konfliktusok, a tiltott románcok, a lehetetlen kapcsolatok és a beteljesületlen szerelmek. Sok történet nem úgy végződik, ahogy egy romantikus regénytől talán várnánk. A boldogabb kimenetelű szerelmi történetekből akad néhány, de ezekből egyértelműen kevesebb van. Talán éppen ezért is érdekes a könyv: a szerelem itt nem mindig megnyugtató menedék, hanem sokszor újabb konfliktusok forrása.

    Számomra azonban a regényben a történelmi háttér volt a legérdekesebb. Bevallom, meglehetősen keveset tudtam eddig a 15–16. század Franciaországáról és a Valois-korszakról, így rengeteg olyan információval találkoztam, amely teljesen új volt számomra. A sok név és történelmi szereplő miatt néha ugyan nem volt egyszerű követni az eseményeket, de közben kifejezetten szerettem azt az érzést, hogy olvasás közben egy számomra kevésbé ismert korszak tárul fel.

    Különösen tetszett, amikor a történetben olyan valós történelmi személyiségek jelentek meg, akiknek a neve már ismerősen csengett. Nostradamus munkásságáról és személyéről például most olvastam először ilyen részletesebben, és a Mediciek családi életébe is valamivel közelebbről betekinthettem. Ezek a részek kifejezetten lekötöttek, és összességében is azt vettem észre, hogy a regényben a valós történelmi személyekhez és eseményekhez kapcsolódó részeket vártam a leginkább.

    Ami számomra időnként kicsit soknak bizonyult, az a vallási és hitbéli viták mennyisége volt. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy a korszakot ezek nélkül aligha lehetett volna hitelesen bemutatni. A vallás ugyanis nem valamiféle háttérelem volt ebben a világban, hanem a politika, a mindennapi élet és az emberi kapcsolatok szerves része. Így még ha olvasóként néha nehezebben is haladtam ezeken a részeken, utólag érthetőnek érzem, hogy ekkora hangsúlyt kaptak.

    Összességében a Bújj a bőrömbe számomra egy érdekes és különleges történelmi utazás lett. Nem egy könnyed, gyorsan olvasható romantikus regény, és aki a cím alapján egy klasszikus Szépség és a Szörnyeteg-féle szerelmi történetre számít, annak valószínűleg érdemes más elvárásokkal belevágnia. Sokkal inkább egy történelmi regényről van szó, amelyben a szerelem, a politika, a vallás és az udvari intrikák egymással szorosan összefonódnak.

    Én összességében szerettem olvasni, még akkor is, ha a lassabb haladás miatt néha meg kellett küzdenem vele. Különösen a történelmi háttér, a valós személyek és események, valamint Don Petrus életútja érdekelt. Aki szereti a történelmi regényeket, a részletes korrajzokat, a királyi udvarok világát, az intrikákat és azokat a történeteket, amelyekben a romantika mellett bőven akad politika és történelem is, annak bátran ajánlom. Köszönöm szépen a könyvet az Alexandra Könyvkiadónak és a moobius_hu-nak!

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2022

Oldalszám: 544

Fordította: Kiss Viktória

Fülszöveg:

1547-ben, az éj leple alatt a tenerifei barlangok egyikében egy fiatal nő ad életet gyermekének. Az őt segítő asszonyok iszonyodva kapják szájuk elé a kezüket: a kis újszülött testét tetőtől talpig szőr borítja. Ez lehet az istenek büntetése azért, mert apja szent nőre vetett szemet? Vagy talán az apja nem is ember, hanem valamiféle démon, a kutyaisten? A kisfiúnak születése pillanatától újra és újra bizonyítania kell, hogy az emberek világába tartozik. Sorsa gyermekként a francia királyi udvarba sodorja, ahol az uralkodó különleges lehetőséget kínál esélyét kínál neki: a királyi neveldébe küldi, ahol a nemesek gyerekeivel, hercegekkel és hercegnőkkel tanulhat együtt. Rövidesen utoléri a szerelem is, de vajon győzedelmeskedhet intelligenciája, kedvessége, erénye segítségével előnytelen külseje felett? És vajon érdekében áll-e bárkinek a királyi udvarban, hogy a vadember megtalálja a boldogságot?
A spanyol Emma Lira fordulatos regénye a szépség és a szörnyeteg igaz története – nem pont úgy, mint a tündérmesében.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Szántó Dániel: Az üldözött

   A szerző első regénye, a Várnay Bennett sorozat nyitókötete a "Revans" izgalmasan zárult, Várnay Benett pedig börtönbe került. Én pedig nagyjából úgy gondoltam, hogy akkor ennyi, innen pár évig – úgy tizenötig – nem nagyon van kiút. Aztán kiderült, hogy tévedtem.

    Szántó Dániel második regényében megint semmi nem kiszámítható vagy hagyományos. Eleve a helyszín jó része a magyar büntetés-végrehajtás egyik intézménye, amit sokan még kívülről sem láttunk, nemhogy belülről. Külföldi krimit olvastam már, ami a rácsok mögé vezetett, de magyar regénnyel eddig nem nagyon találkoztam. Ehhez jön a „zsaru a börtönben” szituációja, ami szintén meglehetősen rendhagyó. És ez még csak néhány alapozó körülmény – a cselekményről, a szereplőkről és a végső csavarról inkább nem is beszélek.

    Szántó Dániel regényeivel kapcsolatban két fontos dolgot állapítottam meg – számszerűen pont ennyi könyvét olvastam eddig. Az egyik, hogy a soknézőpontú, E/3-as narráció miatt rendkívül feszes és komoly figyelmet igényel a történetvezetés. A másik pedig, hogy brutálisan átgondolt a karakterépítése. A szereplők sokszorosan árnyalt, izgalmas figurák, tele defektusokkal és ellentmondásokkal. Semmi nem egyszerű, semmi nem közhelyes, és végképp nem lehet biztosra menni abban, hogy ki merre fog lépni.

    Persze engem is megvezetett valahol a szerző. Talán most még nyilvánvalóbbnak tűntek bizonyos irányok, és könnyű volt felülni a „tudom a megoldást” vonatra. Csakhogy nem tudtam. Meglepett a vége, és a csavar is.

    Furcsa módon az alapvetően egyszerűbb történet még összetettebbnek és bonyolultabbnak hatott, mint az előző rész. Pedig történet szintjén ez a második kötet szerintem jóval tisztább irányú, mégis legalább annyira szerteágazónak tűnt, mint a Revans. Ebben pedig nagy szerepe van a folyamatos perspektívaváltásnak.

    Éppen a történet furfangossága miatt én valahol vártam még egy nagy csavart a Sakál kilétével kapcsolatban. Sőt, a találgatásban már odáig jutottam, hogy még Várnay Benettet is meggyanúsítottam a maffiás fővezér szerepével. Ehhez képest valahogy meglepően egyszerű lett a megoldás.

    Hasonlóan éreztem néhány mellékszállal kapcsolatban is. A Baloghok léte valahogy nem ágyazódott be igazán nálam a történetbe. Sem Józsefé, aki kishalnak tűnt a feladatokhoz és az ellátmány mennyiségéhez képest, sem az iskolaigazgatóé, aki szerintem indokolatlanul vérzett el az igazság oltárán. Egyikük sem volt igazán jelentős tétel, mégis kicsit úgy éreztem, hogy lebegnek a szélben.

    Ami viszont számomra komoly veszteség volt, az Natasa. Ha volt ebben a történetben felesleges veszteség, akkor az mindenképpen ő. Kevés szereplőt sajnáltam igazán, de őt feltétlenül.

    Iszonyúan kíváncsi vagyok, merre tart tovább ez a történet, de most egy kicsit elküldöm Várnay Benettet szabadságra – vagy inkább hűvösre –, és megismerkedem Budai Viktorral is.

Adatok:

Kiadó: Alexandra

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 416

Fülszöveg:

Várnay Benett, az Országos Rendőr-főkapitányság egykori nyomozója tizenöt éves börtönbüntetését tölti Magyarország legszigorúbban őrzött fegyházában. Benett, a sorozatgyilkossági ügy végén elkövetett súlyos hibája után megbékélt a sorsával és elfogadta a következményeket, azonban minden megváltozik, amikor fél évvel a nyomozó bebörtönzését követően visszatér Budapestre az alvilág korábbi feltörekvő behajtója és magával hoz egy meghökkentő titkot: a sorozatgyilkos utolsó áldozataként számon tartott kislány talán életben van.
A kapitányságot irányító Wágner Krisztián nem hajlandó tudomást venni az új nyomokról, míg a hazai drogpiacot uraló Sakál mindent megtesz, hogy végleg elvarrja a múltba vezető szálakat. Így Várnay marad az egyetlen, aki fényt deríthet az igazságra. Az idő vészesen fogy, és a háttérben munkálkodó sötét erők mindent megtesznek, hogy megakadályozzák képtelen tervének végrehajtásában… a szökésben!
A fegyházat a legelvetemültebb emberi lények népesítik be, akiket szándékos emberölésért, terrorcselekményért, emberrablásért, nemi erőszakért vagy fegyveres rablásért száműztek a társadalomból. De vajon meg lehet-e szökni egy ilyen helyről? És van-e egyáltalán értelme az újabb őrült kockázatvállalásnak?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Misty Wilson: Ágról a levél

    A borító alapján egy könnyed, new adult romantikus komédiára számítottam, sok flörtöléssel, némi humorral és a megszokott romantikus klisékkel. Ehhez képest egy hamisítatlan young adult, gimnazistákról szóló románcot kaptam, ami meglepően jól esett. Sőt, azt hiszem, végül sokkal jobban is illett ehhez a történethez a fiatalabb szereplőgárda, mint egy idősebb.

    A regény legnagyobb erőssége számomra egyértelműen a hangulata volt. Breamble Falls tipikusan az a kis amerikai városka, ahová az ember legszívesebben beköltözne egy hosszú hétvégére. Minden a közelgő őszről, a tökfesztiválokról, a közösségi programokról és az otthonosságról szól. Szinte érezni lehet a fahéj illatát, a forró almabor gőzét és a lehulló levelek ropogását.

    Ellis és Cooper párosa már az első pillanattól szerethető volt. Mindketten esetlenek a maguk módján, sokat hibáznak, félreértenek helyzeteket, és néha teljesen feleslegesen bonyolítják egymás életét. Pont ettől érződnek hiteles kamaszoknak.

    Felnőtt fejjel persze néhány konfliktus számomra már kissé túldramatizáltnak tűnt, de egy pillanatra sem zavart igazán. Inkább arra emlékeztetett, hogy tizenhat-tizenhét évesen egy-egy félreértés vagy rosszul sikerült beszélgetés valóban a világ végének tűnhet. Valószínűleg tinédzserként még jobban együtt izgultam volna velük.

    A mellékszereplők is sokat hozzátesznek a történethez. Különösen a polgármester nagynéni lett a kedvencem, aki szinte minden jelenetében mosolyt csalt az arcomra. A város lakói összességében is szerethetőek: kicsit bogarasak, kicsit különcök, de éppen ettől válik Breamble Falls igazán élővé. Jó érzés volt olyan közösségben járni, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol a szezonális rendezvények valódi ünnepnek számítanak.

    Az Ágról a levél számomra igazi őszi komfortolvasmány lett. Kedves szereplők, bájos kisvárosi hangulat, rengeteg tök, fesztivál és egy aranyos kamaszrománc – pontosan azt adta, amire egy ilyen történettől vágytam.

    Már most kíváncsi vagyok, milyen kalandokat tartogatnak Breamble Falls következő kötetei, mert szívesen visszatérnék ebbe a szerethető kisvárosba.

Adatok:
Kiadó: Pioneer Books
Megjelenés: 2025
Oldalszám: 384
Ford.: Berényi Irén

Fülszöveg:

Két város. Két világ. Egy szív.
Amikor Ellis Mitchell élete egy pillanat alatt fenekestül felfordul, és a nagyvárosi nyüzsgésből egy csendes kisvárosba, Bramble Fallsba költözik, úgy érzi, minden álma szertefoszlott. A Columbia helyett egy vidéki gimnáziumba kerül. A divat és újságírás helyett almaültetvény és sütemények várják. És egy fiú, aki évekkel ezelőtt megcsókolta – és aki most úgy tesz, mintha nem is ismerné.
De Bramble Falls több mint aminek elsőre tűnik: fahéjillatú kávézók, mécsesfényes főtér, barátságok, amelyek nemcsak mindent kibírnak, de formálnak is. A Hulló Levelek Fesztivál forgatagában Ellis újra megtalálja önmagát – és végre elegendő erőt gyűjt ahhoz, hogy kövesse az álmait.

Az Ágról a levél meghitt, szívmelengető és őszinte történet az első szerelemről, a családi döntések következményeiről, és arról, hogyan tanuljuk meg saját kezünkbe venni a sorsunk irányítását.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://moobius.hu

Amy S. Kaufman A ​sherwoodi erdő árulója

Egy régi történet új köntösben.

    A sherwoodi erdő árulója már a gyönyörű megjelenésével és a részletgazdag élfestésével felhívja magára a figyelmet, de maga a téma legalább ennyire izgalmas. Ez a regény valami nagyon ismerős, és mégis nagyon más. Teljesen eltér attól, amire számítottam, különbözik a régi legendától és annak megszámlálhatatlan feldolgozásától. Egyszerre tűnik otthonosnak és különlegesnek. Aztán ahogy egyre jobban elmerülünk a történetben, rá kell jönnünk, hogy a mese itt sokkal inkább valóság. A romantikus múltidézés mélyén pedig vér, fájdalom és árulás tanyázik. Valószínűleg a most olvasott változat közelebb állhat ahhoz, ami valóban történhetett, de azért jó volt egy darabig hinni a mesében.

    Tehát: öveket becsatolni.

    Ez a történet a mindenki által ismert klasszikus Robin Hood-történet nagyon részletes újramesélése, ráadásul egy eddig kevéssé ismert szempontból. Az eredeti történetben szereplő ismeretlen lány ebben a regényben arcot és személyiséget kap. Jane különleges jellem, aki mesélteti az embereket, kapcsolatot teremt és bizalmat kelt. Egyszerű parasztlányként kerül szolgálólányként a királyi udvarba, ahol hamar rájön, hogy a konyhából nemcsak a hozzávalókra nyílik kilátás. Sok értékes információ is gazdát cserélhet, ha az ember eléggé szemfüles.

    Jane azonban nemcsak ebben kiváló. Okos, ismeri a gyógynövényeket, jól bánik az emberekkel, és idővel értékes barátokat is szerez. Miközben egyre jobban megismerjük őt, egy olyan világ tárul elénk, amely sokkal kevésbé romantikus, mint ahogyan a Robin Hood-legendák alapján elképzelnénk.

    A történet nagyon részletesen mutatja be a korabeli életet. Nemcsak a hősies tetteket és a nagy kalandokat látjuk, hanem a mindennapokat is: az egyszerű emberek életét, a gyógyítás és a főzés rutinját, a társadalmi különbségeket és azt, milyen lehetett egyáltalán ebben a korban élni. Ettől a rég letűnt világ sokkal kézzelfoghatóbbá válik.

    Közben a regény olyan szempontokat is behoz, amelyek a legendagyártásból kimaradtak. Elmeséli azt, amit a romantikus történetek hajlamosak elhallgatni, hogy bármennyire is tiszták a szándékok, a bűnözéshez és a harchoz sajnos vér tapad.

    A történetvezetés feszes és izgalmas, annak ellenére is, hogy közben meglehetősen részletes világépítést kapunk. Számomra végig homályban maradt, hogy pontosan kire is utal a cím, és csak a végén ért a meglepetés. Ráadásul nemcsak meglepetést, hanem egy jó adag szomorúságot is hozott magával.

    Mert ebben a regényben nagyon sok a veszteség. Vélhetően a valóságban is így működhetett ez, de ettől még nehéz volt megélni ebben a formában. Sok minden világos és érthető volt, mégis fájdalmas volt látni, hová vezethet az ennyire felfokozott létállapot..

    Jane különleges karakter lett számomra. Az esze és a tehetsége kiemeli a társadalmi helyzetéből, és bár a ranglétrán nem jut különösebben magasra, mégis fontos szerepeket tölt be. Nem kell királynőnek vagy nagy hatalmú nemesnek lennie ahhoz, hogy jelentős hatással legyen a környezetére. Az ő és Ibota barátsága pedig számomra messze erőteljesebb volt, mint bármelyik másik kapcsolat a történetben.

    A sherwoodi erdő árulója volt enynire izgalmas mert miközben egy jól ismert legendába kapaszkodik, folyamatosan le is bontja annak romantikus rétegeit. Megmutatja, hogy a hősök mögött hús-vér emberek állhattak, akiknek ugyanúgy volt félelmük, veszteségük, fájdalmuk és döntésük következménye. Ettől a történet egyszerre lett ismerős és meglepő.

    Fontos azonban hozzátenni, hogy ez a regény történelmi tényeken alapul, de nem azonos a történelemmel. Arról mesél, ami megtörténhetett, és nem minden szereplője valós történelmi személy. Éppen ezért én nem történelmi dokumentumként olvastam, hanem egy nagyon jól felépített történelmi fikcióként, amely eljátszik a gondolattal, hogy mi van akkor, ha a legenda mögött egészen más történet húzódik meg. Különleges olvasmányélmény volt.

Köszönöm a könyvet a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2026.
Oldalszám: 460

Ford: Gázsiti Mila

Fülszöveg:
    Jane Crowe egyszerű parasztlány, aki nem is álmodhatott arról, hogy egy nap kezébe veheti a saját sorsát. Miután a családja cserben hagyja, sürgősen munkára van szüksége, ezért a szegények védelmezőjéhez, Robin Hoodhoz fordul segítségért. A titokzatos férfi álláshoz juttatja egy nemesi házban, ám cserébe Jane-nek vállalnia kell, hogy munkaadói minden lépéséről beszámol neki.
    Az éles eszű lány kiváló kémnek bizonyul, aki a nemesek között észrevétlenül mozogva még a legapróbb titkokat is képes kifürkészni. Senki sem gyanakszik rá, még Nottingham rettegett bírója sem, akinek leghőbb vágya karóra tűzni Robin Hood fejét. Ahogy egyre kockázatosabb feladatokat kap, Jane kénytelen belátni, hogy bár vitathatatlanul vonzódik a karizmatikus, veszélyes Robinhoz, a férfi korántsem az a gáncs nélküli hős, akinek mutatja magát. Ellenkezőleg: bármire képes a céljai elérése érdekében.
    Amy S. Kaufman regénye egyszerre merész újragondolása a klasszikus Robin Hood-legendának, ugyanakkor egy izgalmas, érzékeny fiatal nő története is, akinek döntenie kell, eldobható báb vagy egyenrangú fél lesz-e a nemesek és tolvajok játszmájában.A regény megvásárolható itt: Booklove

Keala Kendall: Senkit nem hagyunk magára

   Nagyon szeretem a Sorsfordító történetek sorozatot, külsőre és tartalomra egyaránt. Majdnem minden része megvan már, így természetesen az új Stitches darab is kellett, még akkor is, ha a kis kék űrkutyával eddig nem igazán tudtam mit kezdeni. Korábban megnéztem a mesét is, de őszintén szólva engem Stitch rosszasága inkább idegesített, mint szórakoztatott, bár maga a történet és a grafika aranyos volt.

    A könyv egy kicsit más, és mégsem. Megvan benne a mese bája, ugyanakkor valahogy többet is mond, mint a rajzfilm. Lilo és Stitch helyett ezúttal Nani és Stitch kerülnek a történet középpontjába, és ettől az egész történet egy kicsit más hangsúlyt kap.

    A történet ott kezdődik, ahol a film majdnem véget ér. Míg ott Stitchet visszaengedik a Földre, itt még bizonyítania kell, hogy alkalmas földlakónak. Nani pedig azért, hogy egyben tartsa a családját, elkíséri őt a próbákra. Az idősebbik testvér, aki már az eredeti történetben sem rajongott különösebben a kis űrlényért, most egy titokzatos világba tart, hogy bebizonyítsa: képes megszelídíteni Stitchet – vagy legalábbis együttműködni vele.

    Miközben a Gordiusz Marshall által rájuk mért próbákkal küzdenek, Nani és Stitch egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Nani fokozatosan megkedveli Stitchet, aki természetesen továbbra sem viselkedik túl kiszámíthatóan. Illetve egy dolgot azért biztosan lehet róla tudni: amerre jár, ott káosz hátán zűr keletkezik.

    A teljes sorozatból szerintem ez az egyik legvidámabb rész. Nem hasfájósan nevetős, de mindvégig mosolygós, pörgős, könnyed történet, amibe teljesen bele lehet feledkezni. Az űr világa is érdekes, és bár nem tűnik túlságosan komplikáltnak, azért bőven akad benne felfedeznivaló. A fura űrlakókat is nagyon csíptem, főleg Placcsot, a csigát, aki elég egyedi színt vitt a történetbe.

    A pörgős ritmusa mellett a jellemfejlődést is szerettem, bár Stitchnél ez talán kevésbé volt látványos. Nani viszont sokat változik a történet végére. Kevésbé lesz felnőttes, és sokkal rugalmasabb, könnyedebb személyiséggé válik. Jó volt látni, ahogy lassan elengedi azt a folyamatos felelősséget, amit magára vett, és megtanul egy kicsit sodródni az árral, vagy ha már itt tartunk a szörfdeszkával.

    Összességében a „Senkit sem hagyunk hátra” egy kellemes meglepetés lett. Bár Stitch továbbra sem lett a kedvenc mesefigurám, ebben a történetben sokkal közelebb került hozzám, mint a filmben. Talán éppen azért, mert itt nem a kis kék űregér csínytevésein van a hangsúly, hanem azon, hogy hogyan tanul meg két nagyon különböző szereplő együtt működni. Könnyed, szerethető és kalandos olvasmány, ami szerintem tökéletesen illik a Sorsfordító történetek sorozat hangulatához.

    Köszönöm szépen az élményt a Manó Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 430

Ford.: Szatmári Szilárd

Fülszöveg:

A Galaktikus Szövetség eljött a 626-os Kísérletért – vagyis Stitch-ért, ahogy a tizenkilenc éves Nani Pelekai és húga, Lilo hívják. Csakhogy hiába van Lilónál az örökbefogadási papír, amely bizonyítja, hogy két dollárt fizetett a szőrös lényért, megtartani őt korántsem ilyen egyszerű.
Stitchet ugyanis eredetileg pusztító fegyvernek tervezték. Ahhoz, hogy a Földön maradhasson, a Pelekai család egyik tagjának be kell bizonyítania, hogy képes szót fogadni és engedelmeskedni. A bizonyítás helyszíne pedig a Galaktikus Szövetség Akadémiájának kiképzőközpontja, a Turo bolygón. A világűrben.
Mivel Lilo még csak hatéves, Naninak kell útra kelnie és kiképeznie Stitchet. Ez önmagában is gond, hiszen kettejüknek nem épp felhőtlen a viszonya. És ha mindez nem lenne elég, Turóra érkezve úgy tűnik, az akadémia parancsnokának egyáltalán nem érdeke, hogy sikerrel járjanak. De vajon miért?
Képes lesz Stitch és Nani félretenni a nézeteltéréseiket, és bebizonyítani, hogy a bolyhos kis űrlény tud fegyelmezett lenni? Vagy az 'ohanájuk örökre darabokra hullik?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu