Palotás Petra: New ​York Café Budapest

    Lassan hagyománnyá válik nálunk, hogy a borús, hideg karácsony utáni estéken bekuckózunk otthon az írónő új könyvével – szigorúan előbb a párom, aztán én –, és hagyjuk, hogy a történetekből áradó nosztalgikus fény átmelegítse a lelkünket. A New York Café tökéletesen illeszkedik ebbe a sorba.

    Ez a regény valójában egy szerelmeslevél Budapesthez, és különösen annak egyik ikonikus épületéhez, a világ legszebb kávézójaként emlegetett New Yorkhoz. Palotás Petra nem csupán egy helyszínt választ, hanem egy korszakot is életre kelt, a két világháború közötti fővárosi polgárság világát, annak reményeivel, veszteségeivel és mindennapi küzdelmeivel együtt. A kávéház falai között egymás mellé kerülnek különböző társadalmi rétegek és sorsok: az írói álmokat dédelgető Miklós, a színésznő Cili, a vénlány Margit, a vidéki földesúr Alfréd vagy a kalandvágyó gróf Bonifác. És ott van a személyzet is, akik nélkül a kávéház nem lenne teljes: a mindig gáláns Gyula úr, a néma kézilány Teri, vagy a szeles, félárva kiskölyök, Mátyás.

    Szándékosan nem békeidőket írtam, hiszen az I. világháború már elhozta veszteségeit, a második pedig készülődik. A színfalak mögött érződik a feszültség, többször szóba kerül a beszélgetésekbe Trianon, a pengő bevezetése vagy épp az egyre nehezedő gazdasági helyzet. Palotás Petra finoman szövi bele a mesébe a valóság nyomasztó szálait. Tudjuk, érezzük, milyen korban járunk, mégis megmarad a regény derűs, meleg hangulata, mintha a kávéház falai között egy kicsit megállna az idő.

    A regény alakjai hétköznapi figurák és mégis valahogy különlegesek. Palotás Petra ritkán teremt unszimpatikus karaktereket, de arra azért vigyáz, hogy senki se legyen hiba nélküli. Azonban a szereplői többnyire kivétel nélkül kedvelhetőek. A szívtipró Miklós, aki álmokat kerget, és időnként felelőtlennek tűnik, Margit, aki mindig keményen kimondja a véleményét, vagy a nagy hangú Alfréd aki rajong az ételekért a feleségért mind-mind érdekes színfoltjai a Kávéház közönségének.

    A kávéház mindannyiuk életét körbefonja, nemcsak helyet biztosít a különböző karaktereknek, hanem egy olyan atmoszférát is, amelyben a vendégek és a személyzet megnyílik, és támogató közösséggé válik. Talán maguk sem tudják pontosan, hogy kerül egy asztalhoz a színésznő és a vénlány, mégis jól megférnek egymás mellett.

    A regény a szereplők élettörténetének egy szakaszát mutatja be, de visszanyúlik a múltba, hogy értsük az okokat, és az epilógus egy kicsit előlegez a jövőből is, ezért hiába csak egy rövid, karácsony előtti ciklust látunk. Ez a szerkezet lehetővé teszi, hogy valódi mélységükben ismerjük meg a karaktereket, anélkül, hogy túlterheltté válna a történet.

    Különösen szerettem a regény atmoszféráját és azt a gondosságot, ahogyan Palotás Petra a kor apró részleteit megidézi. A korabeli sajtóra és hiteles információkra támaszkodva építi fel világát, így bár a szereplők fiktívek, könnyedén elhisszük, hogy valóban léteztek, és egykor ott üldögéltek a New York neobarokk freskói alatt.

    Nálunk évente tervbe van véve egy kávé a New York Caféban, és ez a regény csak megerősítette ezt a vágyat. Addig marad az álmodozás, és az a jóleső érzés, hogy ehhez a világhoz bármikor visszatérhetünk egy újraolvasás keretében.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

Pezsgő forgatag

1926 – Budapest

Miklós, a bohém ifjú írópalánta minden vágya, hogy végre az ő műveit is megismerje a nagyközönség. 1926 telén napjainak jelentős részét a lassan újra virágzásnak induló New York Kávéházban tölti. Reméli, hogy a jázmintól illatozó primadonnák, a befutott tollforgatók, a dohányfüstben úszó irodalmárok és az éles nyelvű kritikusok közelében őt is homlokon csókolja majd a múzsa, és talán fontos kapcsolatokra is szert tehet.

Itt ismerkedik meg a szépséges és kacér szubrettel, Cilivel, aki azonban ügyet sem vet rá. Nem úgy, mint a főúr, Gyula, aki teljes figyelmét az asztaloknál ülőknek szenteli. A hivatását valódi szenvedéllyel gyakorló pincér igyekszik valamennyi óhajnak eleget tenni, miközben diszkréten őrzi az impozáns épület mennyezete alatt fülébe jutott titkokat: a vénlány Margitét, a vidékről Pestre költözött jómódú gazdáét, Alfrédét vagy éppen az arra tévedt diákokét.

Hogyan fonódik össze a legkülönfélébb vendégek sorsa a „Newyork"-ban? Felül tud kerekedni a remény és a megbocsátás a múltból hozott sérelmeken, a hiúságon és a csalfa álmokon?

Az Év Könyve díjas írónő, Palotás Petra érzelemdús regénye ezúttal a világ legszebb kávéházába invitálja az olvasót, a történeten keresztül megidézve az akkori, hóba burkolt főváros páratlan hangulatát.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Cserháti Éva: A ​múlt lankái

  Cserháti Éva neve számomra sokáig nem íróként, hanem a veszprémi Magyar Krimifesztivál egyik szervezőjeként volt ismerős. Könyvtárosként mindig figyelemmel kísérem a könyvszakmai eseményeket, de krimit viszonylag keveset olvasok, a hazai bűnügyi irodalommal is csak az elmúlt évben kezdtem el megismerkedni. Emiatt is tervben volt, hogy olvasok a szerzőtől, ám nem feltétlenül ezzel a tőle szokatlan zsánerű kötettel szerettem volna kezdeni. A megjelenést követően azonban egyre gyakrabban találkoztam A múlt lankái című regénnyel a General Press kiadó felületein és bookstagram-ajánlókban, így végül a kíváncsiság győzött. Ráadásul annyira kellemes a könyv megjelenése, hogy öröm kézbe fogni.

    A regény nemcsak a szerző eddigi munkásságához képest rendhagyó, hanem önmagában is különleges vállalkozás. Szokatlan a szerkezete, és legalább ennyire meglepő a témaválasztása is. A történelmi regények gyakran élnek a váltakozó idősíkok adta lehetőségekkel, ám ilyen mozaikszerűen felépített szöveggel rég találkoztam. Olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző tükördarabokat próbálna egymáshoz illeszteni: némelyik hiányos, mások repedtek, és bár a végére kirajzolódik egy egységes kép, az soha nem válik teljesen hibátlanná. Ez a töredezettség azonban nem gyengeség, sokkal inkább tudatos írói eszköz. A történet három szálon fut, több évtizedet ölel fel, s számos életutat fon össze, miközben megmaradnak a hiányok, az elhallgatások, az idő által elmosott vagy megszépített emlékek.

    A regény témaválasztása számomra különösen izgalmas volt. Korábban soha nem olvastam olyan szépirodalmi művet, amely a spanyol polgárháborúval, a második világháborúban részt vevő kommunista nőkkel, vagy akár csak említés szintjén a Rajk-perrel foglalkozott volna. Az ötvenes évek kemény sztálinista diktatúrája történelmi kontextusként ugyan nem ismeretlen, de kommunista aktivista női szemszögből eddig még nem találkoztam vele. Ez a nézőpont különösen erőssé teszi a regényt, hiszen olyan történelmi látószöget használ, amit számomra eddig ismeretlen volt.

    Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik a szórakozás mellett a tanulásra is lehetőséget adnak. Nem száraz oktatási módszerekkel, hanem érdekes tényekkel, izgalmas cselekménnyel. Cserháti Éva regénye épp ilyen. A történelem egy elhallgatott fejeztére vet fényt nagyszerű erős és karakteres nők életén keresztül. Ezek a nők nem szeplőtlenek, nem hibátlanok, de jellempróbáló időkben is helyt állnak, és sohasem felejtik el a szeretet erejét.

    Hiteles, mégis regényes. Cserháti Éva láthatóan alapos történelmi kutatómunkára épít, ugyanakkor mindezt olvasmányos, befogadható formában adja át. A történelmi közelség miatt számos ismerős név, helyszín és esemény bukkan fel, ám ezek új, mélyebb megvilágításba kerülnek. Különösen tetszett, ahogyan a szerző egybefogja a szálakat. A regény a regényben konstrukció kifejezetten meglepett, de működött.

    Ami kevésbé bizonyult erősnek számomra, az az érzelmi ív bizonyos részei voltak. A női léthez, anyasághoz, barátsághoz kapcsolódó érzelmek szépen és árnyaltan bontakoznak ki, ugyanakkor a nő–férfi kapcsolatok több esetben elmosódnak. Sem a múltban, sem a jelenben megjelenő szerelmi szálak nem kapnak igazán kimondott feloldást. Emese történetében ez különösen hiányérzetet hagyott bennem, sejtjük, hogy megérkezik számára a megnyugvás, de nem tudjuk pontosan hogyan és kitől. Hasonló érzésem volt Anne Marie és Dr. Jolly kapcsolatát illetően is. Emellett időnként soknak éreztem a funkció nélküli mellékszereplőket. Érthető, miért vannak jelen, számomra inkább lábjegyzetként működtek, mint valódi karakterekként.

    Ezek a kérdések azonban inkább az olvasás utáni gondolkodás során merültek fel bennem. Az olvasás élményét alapvetően a regény erős történelmi vonatkozásai és a középpontba állított női sorsok határozták meg. A múlt lankái nem könnyű olvasmány, de fontos, gondolatébresztő és emlékezetes regény, amely méltó módon ad hangot elhallgatott történeteknek és elfeledett női életeknek.

    A könyvet köszönöm szépen a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 264

Fülszöveg:

Három nő, három sors. Egy hallgatásokból, veszteségekből és kimondatlan szeretetből épült örökség.
Emese, a húszas évei végén járó tanárnő élete mélypontjára kerül. Egy testi és lelki összeomlás után úgy dönt, Angliába utazik, hogy eleget tegyen nagyanyja, Olga utolsó kívánságának. Egy távoli kisvárosban, egy ismeretlen nő vendégszobájában próbálja meg újrarendezni az életét, vagy legalább lezárni mindazt, amit már nem bír tovább cipelni.
De a csend, az eső, az idegen ház konyhája és a Long Mynd szemközti dombjai mögül lassan új hangok szűrődnek be. Emese teste és lelke elkezd emlékezni, mozdulni, érzékelni. Egy váratlan vihar, egy forró tea, egy reggel, amikor már nem olyan nehéz felkelni. És valami, ami még nem a megoldás, de már nem is a vég.
Cserháti Éva regényében három nő sorsa fonódik össze egy finoman rétegzett történetben. A múlt lankái a női örökség súlyáról és erejéről mesél, arról, amit kimondtak, és arról is, amit elhallgattak. Mit kezdünk a családi múlt hibáival, eszméivel, hallgatásaival? Hogyan tud egy nő saját utat találni, ha a nagymamája a forradalmat, az anyja a túlélést választotta – és ő egyikben sem hisz?
„A belső csendből, melyhez csak hozzátett a fülembe fütyülő, kapucnimat cibáló szél, egyetlen érzés fakadt: egy percre teljesnek éreztem magam… Nem gyászoltam a múlt veszteségeit, és nem szorongattak a jövő lehetséges fájdalmai. Teljességérzetem testetlen volt, de figyelmem egyetlen képre összpontosult: Sarah apró háza, mint örök ígéret húzódott meg a dombok ölelésében”

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Szabó Krisztina: A ​törhetetlen átok (A törhetetlen átok 1.)

 Szabó Krisztina regényei számomra egyértelműen a komfortolvasmányok közé tartoznak. Gördülékeny a stílusa, szerethetőek a karakterei, fordulatos a cselekmény és valami bűbájos hangulat jellemzi őket. Amúgy is közel állnak hozzám a retellingek, így nem volt kérdés, hogy a "Törhetetlen átok" is felkerül az olvasmánylistámra, főleg, hogy az "Ezüsterdő" a tavalyi évem egyik nagy kedvence volt. Az "Ellopott kívánság" is tetszett, bár az nem hagyott bennem olyan mély nyomot, mint ez a regény.

    A Törhetetlen átok borítója szép, a színvilága kifejezetten hangulatos, bár számomra kevésbé volt beszédes, mint a szerző korábbi könyveinek megjelenése. Mondjuk ez nem befolyásolta az olvasási élményt.

    A regény egyértelműen a Szépség és a Szörnyeteg alapjaira épít, az eredeti mese elemei jól felismerhetőek, mégis sikerül önálló, új történetté formálni őket. A hangulat és a cselekmény is eltér a klasszikus változattól, miközben varázslatból egy pillanatra sincs hiány.

    A főhős, Mabelle Florentin, egy elszegényedett polgárcsalád tagjaként próbál helytállni egy nehéz világban. Édesapjával és testvéreivel együtt küzd a mindennapokért és a felhalmozott adósságok terhével. Amikor a nagyképű, ám jóképű Le Gume márki feleségül kéri, majd visszautasítás után bosszúból börtönbe juttatja a Lutetiában tiltott mágiahasználat miatt, Belle sorsa egy csapásra megváltozik. Egy átokkal sújtott hercegi kastélyban találja magát, ahol alku fejében vállalja az átok megtörését.

    A cselekmény szépen, fokozatosan építkezik, titkokkal és apró felfedezésekkel tartja fenn az érdeklődést. Bár az átok eredettörténete számomra kissé kusza volt, ez nem rontotta le az olvasás élményét. A szereplők különösen erősek: Belle hűsége és kitartása inspiráló, Rowna kedvessége, Lucien testvéri szeretete pedig igazán szívmelengető.

    Nagyon szerettem a szereplőket. Belle hűsége és kitartása egészen példaértékű ahogy Rowan kedvessége vagy Lucien testvéri szeretete is egyedülálló.

    A regény játszik egy kicsit az időutazással, és ez meglepő módon inkább erősíti a történet korhűséget és a varázslatosságát. Összességében egy nagyon tudatos cselekmény és környezetépítésnek lehetünk tanúi. Annyira, hogy nekem csak a végére derült ki, hogy első részről van szó (rajt a fedlapon is, hello!), és most nem s tudom hogyan viszonyuljak ehhez. Nem szeretem a sorozatokat, de felcsigázott a folytatás lehetősége, mert annyira szerettem a lutetiai világot és a szereplőket.

    Ami számomra a legnagyobb erősség, az a regény hangulata. Középkorias, mégsem komor; inkább derűvel, varázslattal és reménnyel átszőtt rege, amely jólesően emlékeztet arra, hogy a legsötétebb időkben is kisüt a nap.

    A könyvet köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak!

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 456.

Fülszöveg:

Ez a kastély lesz a végzete…
Mabelle Florentin titokban bájitalokkal és elvarázsolt holmikkal kereskedik, hogy segítse egykor dúsgazdag, mára azonban adósságokban fuldokló családja megélhetését. Csakhogy a Beleviai Nagyhercegségben óriási kockázatot vállal az, aki mágiahasználatra adja a fejét: ha lebukik, elhurcolják, és soha többé nem kerül elő.
Amikor a család egyik legnagyobb hitelezője, egy jóképű, de annál aljasabb márki házassági ajánlatot tesz a különlegesen szép Mabelle-nek, a lány még nem tudja, miféle bajba keveredik azzal, hogy kikosarazza a férfit.
Hamarosan a kastélyban találja magát, ahol kénytelen alkut kötni a vonzó, ám hűvös Rowan nagyherceggel. Ha sikerül megtörnie az átkot, ami a herceget és annak otthonát sújtja, kiszabadul, és a családja anyagi gondjai is egy csapásra megoldódnak. Ha kudarcot vall, mindent elveszít.
Azt azonban nem is sejti, hogy a legerősebb varázslat, amivel a kastélyban találkozik, nem az átok lesz… hanem a szerelem.
Hagyd, hogy magával sodorjon ez a lenyűgöző történet!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

L. J. Shen: Igazán ​őrülten szeretlek (Tiltott szerelem 1.)

   L. J. Shen visszatért. Legalábbis számomra biztosan. Újra elővette az a sajátos, időnként nyers, szenvedélyes, mégis érzelmileg mély történetmesélést, ami miatt annak idején beleszerettem a könyveibe. Nem mondom, az utóbbi regényeit is kedveltem, de egyik sem közelítette meg igazán a Boston Belles, az All Saints High vagy a Sinners of Saint sorozat intenzitását. Az Igazán őrülten szeretlek viszont nekem most hozta a korábbi érzelmi hullámvasutat.

    Ez a regény a legőrültebb rózsaszín, amit valaha láttam, pedig jó sok könyvet forgatok a kezeim között. Ráadásul ez talán Shen eddigi legvastagabb regénye, amit csak a Mennyei kísértés közelít meg terjedelemben. Bevallom, voltak fenntartásaim. Shen nem az a szerző, aki szeret elidőzni vagy bő lére ereszteni a történeteit, és attól is tartottam, hogy a gasztronómiai szál – különösen egy Michelin-csillagos étterem világa – nem feltétlenül az ő terepe. De nem, egy cseppet sem volt hosszabb ez a regény a kelleténél. Már az első oldal beszippantott, és vitt magával. Annyira szerettem volna, hogy sokáig tartson, de pechemre egy éjszaka (egy igazán hosszú és alvás nélküli éjszaka) alatt végeztem vele.

    Row lett az új könyves álompasim. Ami különösen érdekes, mert alapvetően nem az esetem. Nagy, morgós, és zseniális. Megvan benne minden, amit L. J. Shen férfihőseiben szeretek, csak kifinomultabb, érettebb formában. Nem a harsány dominanciája miatt lett számomra emlékezetes, hanem az őszintesége és az elkötelezettsége miatt. Mert miközben magabiztos és sikeres, végig ott van benne a bizonytalanság, a félelem az elvesztéstől, és az a nagyon emberi vágy, hogy jól csinálja. Hogy mindent megtegyen azért, akit szeret még akkor is, ha ez időnként fájdalmas volt számára.

    Calla ehhez képest sokkal hétköznapibb karakter. Édes, vicces, kissé hóbortos, de kevésbé markáns, mint Row. Ő inkább közülünk való. Tele önbizalomhiánnyal, kételyekkel és előítéletekkel, amiket nem mindig tud vagy mer kimondani. Talán ezért is működik olyan jól mellette: Row benne nemcsak a szerelmet látja, hanem azt az embert is, akit védeni, támogatni és felemelni akar. Calla számomra kicsit Emiliára emlékeztet a Vicious-ból, csak még esendőbb változatban. Valószínűleg pont azért szerethető mert olyan mint mi. És a csoda az a történetben hogy Row pedig a mindannyiunknak megjáró herceg, még ha nem is annyira herceges.

    A mellékszereplők közül Dylan, Row húga eleinte kifejezetten idegesített. Önzőnek, korlátoltnak és irritálónak tűnt, és nem értettem, Calla miért akar görcsösen megfelelni neki. Később persze árnyaltabbá válik a karaktere, és bár a végére valamelyest megkedveltem, számomra ő maradt az „idegesítő barátnő” mintapéldánya. Ezzel szemben a két anyuka karaktere meglepően sok színt és melegséget vitt a történetbe, őket kifejezetten szerettem.

    A cselekmény lendületes, de nem feszesen hajtott. Van benne tér az elkalandozásra, a karakterek belső vívódásaira, a kapcsolatok lassú épülésére. Egyetlen hiányérzetem talán az volt, hogy szívesen olvastam volna többet egy Michelin-csillagos étterem mindennapjairól és egy sztárséf valódi szakmai kihívásairól. De végül is mindent nem kaphatunk meg, és amit kaptunk, az így is bőven elég volt.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2026.

Oldalszám: 640 oldal

Fordította: Szoboszlay Anna

Fülszöveg:

Újra fellobban a régi láng.

A beképzelt, elérhetetlen, jóképű és kétségkívül zseniális Michelin-csillagos séf, Ambrose Casablancas életét egyetlen szenvedély tölti ki – a főzés. Hiszen a nők csak eltérítenék a céljától. Így inkább nem bonyolódik komoly kapcsolatba.

Majd váratlanul felbukkan a bájosan különc Cal Litvin, húga rég nem látott barátnője, aki munkát keres. Mivel régről ismerik egymást, ad neki egy esélyt. Azokra az érzésekre viszont nincs felkészülve, amelyeket a lány kelt benne. Hiszen Ambrose legnagyobb bosszúságára Cal éppoly tüzes, mint a konyhája.

Cal már nem az az őzikeszemű kislány, aki egykor volt. Immár egy nő, akit mindenáron meg akar hódítani.

Az Amazon, USA Today és Washington Post bestsellerszerző L. J. Shen regénye megannyi édes és pikáns pillanatot ígér. Te is átadod magad az érzéki ízek csábításának?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Serena Valentino Vesszen ​a szörny! (Gonosztevők 11.)

  Természetesen imádom a Disney-féle Szépség és a Szörnyeteg című rajzfilmet, bár a főgonosz szerepe számomra eddig sem volt egyértelműen fekete-fehér. Talán kissé önelégült, hiú és önző, de mégis nagyon emberi figura, aki inkább bosszantó, mint igazán félelmetes. Éppen ezért izgalmas lehetőség, hogy Serena Valentino Gonosztevők sorozatát éppen vele, Gastonnal nyitottam meg, még ha ez a kötet már a sorozat 11. része is. Szokás szerint fáziskésésben vagyok, de ez a történet így is képes volt beszippantani.

    A sorozat vizuális megjelenése egységes: fekete borító, félprofilos portré, letisztult, mégis karakteres dizájn. Ez a kötet sem kivétel, és bár kifejezetten tetszik ez az esztétika, a könyv mérete sehogy sem akar passzolni a könyvespolcomhoz. Úgy tűnik, kénytelen leszek beszerezni a többi részt is, hogy legalább egymás mellett mutassanak jól 😊

    A könyv nagybetűs szedése meglepően kellemes élmény volt: idén először el is rakhattam az olvasószemüvegem. Ez nemcsak számomra könnyebbség, hanem az olvasásban még bizonytalanabb kiskamaszok számára is komoly kapaszkodót jelenthet. A szöveg gördülékeny, könnyen befogadható, az időnkénti idősíkváltások pedig mindig magyarázatot kapnak a narrációban, így nem törik meg az olvasás lendületét. Ugyanakkor érezhető, hogy a kötet szorosan kapcsolódik egy nagyobb kerettörténethez, ezért az előzmények ismerete nélkül néhány mozaikdarab hiányos maradhat. A sorozatot érdemesebb sorrendben olvasni.

    A regény egy meglepő felütéssel indít. Gaston és a Herceg gyerekkorukban barátok voltak. Ez az egyetlen ötlet teljesen új fényt vetít az eredeti mesére, és Gaston későbbi tettei egészen más hangsúlyt kapnak annak tudatában, hogy számára a Szörnyeteg nem idegen. Különösen érdekes, hogy barátságuk alapja az olvasás volt, ami közelebb hozza őket Belle alakjához is. Valentino ügyesen egyensúlyoz: megidézi a rajzfilmből ismert Gastont, miközben árnyalja és motivációkkal látja el a viselkedését. A történet így egyszerre működik újraértelmezésként és kiegészítésként, sőt, részben párhuzamosan újrajátssza a klasszikus mesét is.

    Öröm volt újra bebarangolni a kastélyt, találkozni régi ismerősökkel, és megismerni új szereplőket is. Különösen érdekesek voltak a kastély lakóinak Gastonhoz fűződő viszonya, valamint a szülei története, amely újabb réteget adott a karakterhez. Könyvtárosként természetesen nem mehetek el szó nélkül Monsieur Biblio neve és alakja mellett – még ha szegény ember elképesztően nagy kocka is volt.

    Ez a történet jóval csavarosabb annál, mint amit a klasszikus mese alapján várnánk. Bár a végén visszaköszön az eredeti történet, sokkal nagyobb hangsúly kerül az azt megelőző időszakra. Belle ebben a kötetben inkább mellékszereplő, a fókusz egyértelműen Gaston belső útján van. A „gonosz” fogalma árnyaltabbá válik, és ennek fényében a „boldogan éltek” is meglehetősen kétségessé válik.

    Sajnáltam, hogy nem a sorozat elején kezdtem, mert érzem, hogy a kerettörténet ismerete nélkül nem állt össze minden részlet. Ettől függetlenül a Vesszen a szörny! izgalmas, elgondolkodtató és kifejezetten élvezetes olvasmány, amely bebizonyítja: a mesék gonoszai is megérdemlik, hogy meghallgassuk a saját történetüket.

    A könyvet köszönöm szépen a Manókönyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 352

Ford.: Hermann Alexandra

Fülszöveg:

Lehet, hogy azt hiszed, már ismered ezt a történetet, amely régi, akár az idő. Talán ismered a Szépséget és a Szörnyeteget, és az átkot, amit együtt törtek meg. De léteznek olyan mesék, amelyeknek nem csupán egy befejezése van. Amelyekben egynél több gonosztevő is szerepel. Gaston története is ilyen. Gaston és a Herceg, bár nem voltak vérszerinti rokonok, testvérekként nőttek fel. Gyerekkori kalandjaik során bejárták a kastély megannyi termét, sőt, még a sűrű erdőbe is elmerészkedtek. Az erdőbe, amely otthont adott a legendás gévaudani fenevadnak, a félelmetes lénynek, amelynek jelenléte folyton ott derengett a képzeletükben. Azután, egy végzetes éjszakán, egy borzalmas tragédia örökre megváltoztatta az életüket és a barátságukat, és egészen különböző utakra terelte őket: az egyikük elindult az önzés és a kiváltságok útján, a másik pedig elhatározta, hogy helyrehozza a múlt hibáit. Amint azt tudjuk, a Herceg nagy árat fizetett a gonoszságáért. Gaston pedig három, minden lében kanál boszorkány varázslatától hajtva, szépen, lassan egyetlen vágy rabszolgájává vált: hogy mindenáron vesszen a szörny!

A könyv megvásárolható ezen a linken: ManóKönyvek

Cora Reilly: Árulás (A maffia végzete 7.)

 Sajnos a végéhez értem a Maffia végezete sorozatnak Komolyan hiányozni fognak az olasz-amerikai rosszfiúk pedig alapvetően nem tartozom a maffiás romantikus regények legnagyobb rajongói közé. Pont ezért volt meglepő számomra, hogy Cora Reilly világa mennyire beszippantott. A sorozat egyik legnagyobb erőssége számomra az volt, hogy nem próbálta teljesen elkenni vagy megszépíteni az alvilági családok működését. Az Outfit, a Famiglia és a Camorra világa kegyetlen, hierarchikus és erkölcsileg erősen kérdéses, és bár a főszereplők természetesen kapnak egy adag romantikus felhangot, a bűnök súlya végig érezhető marad.

    A sorozatzáró Árulás című kötetben visszatér a második részben megismert Dante és Valentina. Bár az ő kapcsolatuk kezdetét ismerjük, mégis sok újdonságot mondott ez a rész, és össze is foglalta egy kicsit a teljes sorozatot.

    A regény nagy időintervallumot ölel fel, miközben időről időre visszalép a kezdetekhez, ráadásul mindezt Dante szemszögéből. Számomra ő volt az egyik legérdekesebb narrátor az egész sorozatban. Hideg logikája, kiszámítottsága és a belső bizonytalanságai különösen izgalmas elegyet alkotnak. Dante egyáltalán nem klasszikus álompasi sőt időnként kifejezetten taszító döntéseket hoz, mégis talán ő a legcivilizáltabb a capók között. Ettől azonban nem válik felmenthetővé. Rengeteg rossz döntés és kegyetlenség terheli a múltját, és különösen érdekes volt látni, ahogyan Valentina mindezt tudomásul veszi, sőt, és egy-egy dologban aktívan segít is neki. Ez a hozzáállás sokkal árnyaltabbá teszi Val karakterét is, még akkor is, ha ő egyértelműen a pozitív pólus ebben a történetben.

    Kettejük dinamikája még így, ennyi év távlatában is működik, sőt Dante módszerei és világlátása érezhetően sokat finomodik Valentina hatására még úgy is, hogy mindvégig határozottan rosszfiú szerepben van, nem puhul el. Az írónő nagyon jól megoldotta azt, hogy Dante végig Dante marad. Maffiafőnök, stratégiailag gondolkodó, morálisan erősen kérdéses figura. Ez a következetesség számomra kifejezetten hitelessé tette a karakterét.

    A cselekmény időben bakugrásokkal halad, mégis végig jól követhető marad. Bár Dante és Valentina kapcsolata áll a középpontban, a regényben számos mellékszál és mellékszereplő kap teret. Olyan karakterek történetébe is betekintést nyerünk, akikről eddig csak érintőlegesen hallottunk. Ráadásul szerepet kapnak a gyerekek is, ami kifejezetten jó. Nagyon érdekes arról olvasni, hogy hogyan egyezteti össze Dante a maffiafőnöki szerepkörét az apasággal.

    Nagyon sajnáltam, hogy Remo és Serafina csupán egy rövid epizód erejéig jelenik meg, pedig érezhetően rengeteg potenciál van benne. Szerencsére úgy tűnik, a Camorra Krónikák sorozatban nagyobb hangsúlyt kapnak, így nagyon remélem, hogy azt is kézbe vehetjük majd magyarul az Álomgyár kiadásában.

    Az Árulás méltó lezárása a sorozatnak: érzelmes, sötét, komplex és következetes. Nem idealizálja a világot, mégis képes elérni, hogy kötődjünk a szereplőkhöz.

    A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 416 oldal

Fordította: Nagy Marietta

Fülszöveg:

Dante
Sokakat öltem meg, mert elárulták, ami mindennél fontosabb. Az Outfitet.
Én ötször árultam el… Pedig a véremmel tettem fogadalmat az ügyünkre, felesküdtem rá az életemmel, ígéretet tettem, hogy az Outfit lesz az első az életemben. Azonban ötször helyeztem egy nőt az Outfit érdekei elé.
Egy képmutató. Egy hazug. Egy gyilkos. Ez vagyok én.
Elárultam az apámat. Az eskümet. Az embereimet. Vajon el tudná pusztítani az árulásom mindazt, aminek a védelmére felesküdtem?

Valentina
Az esküvőnk napján megfogadtam, hogy Dante mellett fogok állni. Jó és rossz időkben egyaránt. Hogy szeretni fogom őt, bármi is történjék.
Mivel a maffiában nőttem fel, tudtam, számos kihívással fogunk szembenézni a közös életünkben. Arra azonban soha nem számítottam, hogy a családunkat, az életünk alappilléreit fogják romba dönteni.
Cora Reilly USA Today bestsellerszerző regénye tökéletesen festi le, hogy milyen az, ha valaki igaz társra, szeretőre és legjobb barátra talál a házastársában. Mert a sötétségből is könnyebb kitalálni, ha ott van melletted az, akiben mindennél jobban megbízol.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Catharina Maura: Az ​átmeneti feleség (Windsor testvérek 2.)

    A „Rossz feleség” egy erős belépő volt, nemcsak tartalmában, hanem külalakjában is magasra tette a lécet. Egy könnyed, kifejezetten spicy romance regényt kaptunk, amely azonban messze nem állt meg a felszínes szórakoztatásnál. A szenvedélyes romantikus szál mögött komoly családi dinamika, érzelmi konfliktusok teszik igazán érdekessé a történetet. Nagyon örültem annak, hogy a Windsor család második része ugyanolyan csoda élfestéssel és borítóval jelent meg, mint az eleje.

    A második rész középpontjában Luca Windsor és Valentina állnak, akik már az első kötetben is felbukkantak, igaz, akkor még inkább mellékszereplőként. A Rossz feleség bizonyos pontokon előrevetítette az ő történetüket, de szerencsére nem annyira részletesen, hogy ez rontotta volna az olvasás élményét. Inkább afféle ízelítőt kaptunk belőlük: éppen eleget ahhoz, hogy ne legyenek teljesen ismeretlenek, mégis maradjon bennük felfedeznivaló.

    Luca Windsor a családi vállalkozás pénzügyi részlegének megkerülhetetlen alakja: precíz, fegyelmezett és érzelmileg erősen kontrollált férfi. Tökéletes ellenpontja – vagy éppen kiegészítője – Valentina, a hűvös profizmussal dolgozó asszisztense, aki mexikói gyökerekkel rendelkezik, és minden erejével azon van, hogy a munkájában kifogástalan maradjon. Kapcsolatuk sokáig szigorúan szakmai keretek között mozog, ám a felszín alatt már ekkor is ott izzik a feszültség. Amikor azonban Luca hivatalos menyasszonya képbe kerül, világossá válik, hogy ez a „csak munka” helyzet sokkal bonyolultabb, mint amilyennek látszik

    A két szereplő között kézzelfogható a vonzalom, de kapcsolatukat számos akadály nehezíti. A munkahelyi hierarchia, a társadalmi különbségek, valamint a Windsor család befolyása mind-mind gátat szabnak az érzelmek szabad kibontakozásának. Valentina múltja sem mentes a terhektől, hiszen szülei döntései és anyja elvárásai mély nyomot hagytak benne.

    A kiinduló helyzet tehát adott, szabotálni kell az elrendezett házasságot egy másik érdekházassággal. Jogosan merül fel a kérdés, mennyire jó ötlet egy kényszerű megállapodást egy másikra cserélni, de az biztos, hogy ez a döntés rendkívül feszes és érzelmileg terhelt helyzetbe sodorja a szereplőket. Kifejezetten élvezetes végigkövetni, ahogyan Luca és Valentina megpróbálnak lavírozni a saját maguk által teremtett csapdákban.

    Valentina karaktere számomra különösen szerethető volt. Nem egy idealizált, rózsaszín hősnőt kapunk, hanem egy határozott, önálló nőt, akinek megvannak a maga sebei és belső gátjai. Ezek a lelki defektek nem gyengítik, inkább emberivé teszik őt, és hitelesen mutatják meg, milyen nehéz valóban kiteljesedni, ha a múlt folyamatosan visszahúz. Luca ezzel szemben inkább a klasszikus, jól működő romantikus férfialakot képviseli: kedvelhető, megbízható, de számomra kevésbé volt markáns, mint Valentina, de ez egyáltalán nem rontott a kettőjük közti dinamikán.

    Természetesen ebben a kötetben sem maradunk Windsor családi jelenetek nélkül. Jóleső ismerősként térnek vissza a korábbi szereplők, és külön öröm volt számomra, hogy a történet egy ideig párhuzamosan haladt Raven és Ares múltjával. Ez a megoldás kellemes nosztalgiát keltett, miközben tovább építette a családi univerzumot A nagyit és a mesterkedéseit pedig még mindig szerettem. Az már az előző részben is kiderült, hogy nagy spíler az öregasszony, de szerencsére azért a szereplőknek is van saját akaratuk.

    Nagyon otthonos ez a sorozat, jólesik elmerülni benne egy pohár forró kakaóval, beburkolózva egy meleg plédbe, és csak hagyni, hogy elsodorjon a gazdagok és híresek élete. Nem fogja megváltani a világot, de szuper kikapcsolódása fáradt napok végére. Köszönöm szépen a könyvet Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 416
Fordította: Megyeri Léna

Fülszöveg:

A Windsor klán körül újabb dráma van kibontakozóban. A család feje, a rettegett Anne nagyi kijelenti, hogy Lucán a sor, hogy megnősüljön, és ő már ki is nézte számára a megfelelő jövendőbelit. Luca azonban nem véletlenül vezeti a család vállalkozását: rájön, hogy úgy veheti elejét legegyszerűbben a frigynek, ha gyorsan megnősül…

Szövetségese pedig ki más lehetne ebben, mint a titkárnője, az évek óta mellette dolgozó, okos és talpraesett Valentina. Az persze kérdés, hogy Valentina mit gondol minderről, és mi történik, ha kitudódik mindez a munkahelyen. Persze hiába minden terv és elhatározás, kölcsönösen előnyös megállapodás, ha közbeszólnak az érzelmek…

A regény megvásárolható itt: Booklove

Emily Grace Raven: A ​hatalom kristálya (A Valmaryn Rend lovagjai 1.)

    Emily Grace Raven bemutatkozó regénye a Hatalom kristálya egy klasszikus értelemben vett, nagyívű epic fantasy, amihez hasonlót be kell vallanom már régen olvastam. A romantasyk és cozy fantasyk térnyerésével mintha háttérbe szorultak volna azok a történetek, amelyek nem elsősorban az egyéni érzelmi utakat vagy kisebb léptékű konfliktusokat helyezik a középpontba, hanem egy teljes világ sorsát, annak működését és nagy történelmi ívét. Ez a regény tudatosan ehhez az „old school” fantasy hagyományhoz nyúl vissza.

    A történet alapját a jó és a rossz klasszikus szembenállása adja, a cselekmény tétje pedig nem kevesebb, mint az egész világ jövője. Nem egyetlen kiválasztott hős személyes útját követjük, hanem egy összetett konfliktust, amely Valmaryn és az Arlaan Rendet egyaránt érinti. A hangsúly a világ egészén van, a rendszer működésén, a hatalmi viszonyokon, a mágia természetén és azon, hogy mindez miként sodródik elkerülhetetlenül egy nagyobb összecsapás felé. Ráadásul a háttérben érzékelhetően ott lapul egy titok amely minden megváltoztat.

    A világépítés részletes és alapos, érezhetően sok munka áll mögötte. Raven nem fél új lényeket, saját szabályrendszert és mágiával átszőtt társadalmi struktúrákat bevezetni, miközben rengeteg apró részlettel gazdagítja a hátteret. A regény terjedelme és tempója lehetővé teszi, hogy az olvasó valóban elmerüljön ebben a világban, és ne csak vendégként járja be, hanem megértse annak működését és belső logikáját.

    A kötet megjelenése kifejezetten igényes. A borító jól illeszkedik a történet hangulatához, a tördelés és a betűméret pedig kifejezetten olvasóbarát. A szöveg nyelvezete gördülékeny, könnyen befogadható, ugyanakkor időnként régies vagy idegen kifejezésekkel dolgozik, amelyeket a szerző lábjegyzetekkel segít értelmezni. Számomra helyenként kissé túlírt volt a szöveg, de ez inkább személyes olvasói preferencia: én a feszesebb, cselekményközpontúbb narrációt kedvelem.

    A cselekmény alapvetően lineárisan halad, nagyobb idősíkbeli vagy szerkezeti ugrások nélkül. Több, egymáshoz közel álló E/3-as nézőpontból követhetjük az eseményeket, ami segít árnyalni a konfliktust, miközben nem töri meg a történet ívét. Az izgalmat a fő konfliktus mellé épített kisebb kalandok, csaták és személyesebb események adják. Ezek némelyike váratlanul bukkan fel, máskor gondosan előkészített módon épül be a történetbe, ami egyfajta kiszámíthatatlanságot kölcsönöz a regénynek.

    A „Hatalom kristályát” bevallottan a „Gyűrűk Ura” és a „Star Wars” világ inspirálta, és ennek a jeleit meg is találtam, de nem volt igazán áthallásos a történet, inkább csak felismertem, egy-egy motívumot.

    A világ hangulata érdekes kettősséget mutat. Alapvetően középkorias atmoszférát idéz meg várakkal, fogadókkal, lovagokkal és kardokkal, ugyanakkor megjelennek benne modern technológiai elemek is, mint a légisiklók, helikopterek vagy robbanószerkezetek. Ez a kettősség azt az érzetet kelti, mintha a világ egy része megrekedt volna a múltban, míg egy másik már a fejlődés útjára lépett. Bár ez a koncepció bennem számos kérdést vetett fel, összességében működőképesnek éreztem, és különleges ízt adott a regény világának.

    A Hatalom kristálya elsősorban azoknak szól, akik hiányolják a klasszikus, nagy léptékű fantasyket, a részletes világépítést és az epikus tétet.

    Köszönöm szépen a könyvet!

Adatok:

Kiadó: Gyémántfelhő Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 496

Fülszöveg:

    Az öntörvényű, de annál tehetségesebb ifjú harcos lovaggá avatásakor csupán egyvalamit kíván: bölcsen, másokat szolgálva szeretné kamatoztatni a képességeit. Aryan Blackwell persze ennél azért többre vágyik: szerelemre és családra, amely korábban tiltott volt és most sem tanácsos a Valmaryn Rend lovagjainak. Nem mintha számára az ilyesmi bármit is jelentene, főleg, miután megismerkedik az elbűvölő Alysse-szel, a király új tanácsosának lányával.
    A Rend ősi ellenségei, az Arlaan Rend sötét és hataloméhes lovagjai ez idő alatt a világ rabigába döntésére törekednek. Mindehhez pedig nem kell mást tenniük, mint megkeresni a rég elveszett Hatalom Kristályát. Megkezdődik hát a versenyfutás e nagy hatalmú ereklyéért, csakhogy az gonosz hatalommal bír, és igyekszik mindenkit megkísérteni…
    Vajon Aryan időben rálel a Kőre? És ami ennél is fontosabb: képes lesz elpusztítani, mielőtt az a hatalmába kerítené? Képes lesz azzá a Valmaryn lovaggá válni, akivé mindig is akart, vagy a szerelem és a benne rejlő forrófejűség letéríti az útjáról?
    A sorsa ködbe burkolózik, ahogy a két rend közötti játszma főszereplője lesz. Az árva fiú múltja ugyanis olyan titkot rejt magában, amely, ha kiderül, nemcsak őt pusztíthatja el, de a világot is sötétségbe zárja…

A könyv megvásárolható ezen a linken: Gyémántfelhő Kiadó

Holly Smale: Cassandra ​ezer színe

    Bevallom őszintén, hogy Holly Smale Geek Girl sorozatát nem olvastam, hanem a Netflixen néztem végig (mea culpa). Emiatt talán kevésbé magabiztosan kezdtem bele a Cassandra ezer színe című regénybe, bár a borító és a fülszöveg elég hamar meghozta a kedvem az olvasáshoz. A megjelenés könnyed, színes világa egy laza, humoros olvasmány ígéretét hordozza, és bizonyos szempontból valóban ezt is kapjuk, csakhogy a felszín alatt egy kifejezetten súlyos, összetett és gondolatébresztő történet bontakozik ki.

    A regény középpontjában a neurodivergens gondolkodású fiatal nő Cassandra áll. A fent említett fogalom számomra kezdetben idegen volt. Amikor az autizmus szó előkerült, valamivel tisztább lett a kép, de be kell vallanom, előzetesen én sem tudtam sokkal többet a témáról, mint egy átlagos olvasó. A történet előrehaladtával egyre inkább úgy éreztem, hogy az „autista” megnevezés szűk és leegyszerűsítő, most így az olvasás után pedig már teljesen mást jelent a ”betegség” mint korábban.

    Semmi igazán hagyományos nincs ebben a történetben. Bár romantikus regényként indul, a megszokott sémák hamar szétesnek. A nyitány egy szerelem elvesztésére épül, és ezzel a fájdalommal könnyű azonosulni. Cassandra elveszíti a munkáját, és elveszíti azt a férfit is, akiről sokáig azt hitte, ő az igazi. Aztán jön a csavar, Cassandra képes visszalépni az időben, és megváltoztatni bizonyos eseményeket. A lehetőség adott, a megoldás mégsem egyszerű. Főként azért, mert az akadályok nagy része nem kívülről jön, hanem magából Cassandrából fakad és abból, ahogy ő értelmezi a világot.

    Cassandra idegesítően mániákus. Idegesítően következetes. Idegesítően másmilyen. És én minden apró nünükéjét imádtam. Nem a precíz rendszereit, nem a görög mitológiával való kapcsolatát, a zajszűrős fülhallgatóit, és az igazságosságát és még csak nem is az életszerűtlen problémáit. Azt szerettem benne ahogy túllép önmaga korlátjain. Ahogy újra és újra nekifut, elemez, változtat és halad előre a maga ütemében. Bár ennyire állhatatos lennék a mindennapi dolgaimban.

    Izgalmas kihívás Cassandra atipikus gondolatvilágának aprólékos nyomon követése. Figyelmet igényel, de nem lehetetlen. Elsőre nehezen érthető és bosszantó, ugyanakkor a könyv szépen bemutatja a neurodivergens gondolkodásmód másságát. Könnyű elfogadni ha látjuk és megértjük hogy működik.

    Nagyon tetszett ahogy az újrakezdéssel játszik a könyv. Sokszor úgy tűnik, hogy elég lenne egy mozzanatot megváltoztatni a múltba ahhoz, hogy az életünk rendben legyen. Nekem is sokszor eszembe jut, hogy bárcsak ez vagy az másként történt volna. A Cassandra ezer színe azonban megmutatja, hogy a változtatás nem feltétlenül jelent javulást. Egy apró módosítás újabb problémákat szül, nem várt következményekkel jár, és a „jobb” verzió sokszor csak másféle nehézségekkel jár. Cassandra újra és újra alakítja a múltat, miközben a jövő folyton kicsúszik a kezei közül , és közben észrevétlenül ő maga is változik.

    A regény végül felteszi az egyik legfontosabb kérdést: mennyire komfortos valójában a komfortzóna? Ha minden kiszámítható és biztonságos, az valóban boldogságot jelent? Vagy épp a bizonytalanság, a kockázat és az önmagunkkal való szembenézés az, ami előrevisz?

    A Cassandra ezer színe egy érzékeny, okos, egyszerre mély és könnyed történet az elfogadásról, az önazonosságról és arról, hogy a „másság” nem hiba, hanem egy másfajta rend. Ráadásul teli van szeretettel, csak nem a hagyományos módokon.

    A könyvet köszönöm szépen a General Press Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 400

Ford.: Melegh Erika

Fülszöveg:

Cassie mindig is kicsit különcnek számított. Mindenre emlékszik, de semmit sem ért, a szokások rabja, a változástól pedig egyenesen a hideg rázza. Imád múzeumba járni, és imádja a barátját, Willt, de utálja, hogy a főnöke az ő bögréjéből iszik. És mindig, de tényleg mindig a lehető legrosszabb dolog csúszik ki a száján. Az élete számára kellemes, kiszámítható rendben zajlik. Egészen mostanáig.
Amikor a pasija dobja, az állásából kirúgják és a helyi kávézóban elfogy a banános muffin – mindez ugyanazon a rémes napon –, Cassie úgy érzi, itt a világvége. Csakhogy rájön, valami furcsa okból kifolyólag vissza tud menni az időben, és megváltoztathatja a dolgok alakulását. És mivel kismilliószor újra próbálkozhat, vajon elkerülheti, hogy minden összeomoljon körülötte?
A világsikerű Geek Girl-sorozat szerzőjének régóta várt, első, felnőtteknek szóló könyve.

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Lucy Strange: Az Alka-sziget rejtélye

    Ha Lucy Strange neve szóba kerül, nekem elsőre mindig a gyönyörű borítók jutnak eszembe. Az Alka-sziget rejtélye a második könyvem volt a méltán népszerű brit szerzőtől, de biztosan nem az utolsó. Nem kizárólag a külcsín miatt, bár tagadhatatlan, hogy a vizuális világ is fontos szerepet játszik a választásban.

    Az Alka-sziget rejtélye ifjúsági gótikus krimi és múlt század eleji angol young adult családregény különleges ötvözete. Egyszerre idézi meg Agatha Christie és Lucy Maud Montgomery világát, a stíluskeveredésből pedig egy igazán hangulatos, ízig-vérig angol kamaszregény születik. A történetben hangsúlyos szerepet kap a barátság, az igazságkeresés és a kaland. Vérbeli, kíváncsi tizenéveseknek való olvasmány.

    A képzeletbeli Alka-sziget a világtól elzárt, baljós hely Észak-Skóciában. Már a neve is nyomasztó: a rég kihalt óriás alkáról kapta, amelynek egykori élőhelye ebben a térségben volt. A sziget maga is elhagyatott: kivágott fák, elnéptelenedett falu, néhány juh és egy komor, középkorias apátsági épület. Kevesen tudják azonban, hogy a kastélyszerű falak között egy új nevelőintézet működik ami félelmetesebb, mint maga a sziget.

    Faye eleven, álmodozó kislány, aki látszólag teljesen idegen ebben a sötét világban. Mégis ide száműzi a családja egy múltbéli, rejtélyes esemény miatt, sok más „problémás” gyerekkel együtt. Itt él Boudica, a nagyszájú amerikai lány; Filiberto herceg, egy európai minikirályság örököse; a hideg lord Gordon; az álmatag Evie; a néma Liz; valamint a két rosszcsont Archie és Emir. A gyerekeket Dr. Lighter, az intézmény pszichológus-igazgatója és felesége, a katonás Violet nővér felügyeli a szellemjárta falak között.

    Lucy Strange a borongós atmoszférateremtés nagymestere. Reccsenő padlók, titokzatosan nyíló ajtók, huzatos rejtekjáratok és láthatatlan macskabagoly-huhogások festenek már-már horrorba hajló hátteret. Már a hangulatból is sejthető, hogy a felszín alatt valami igazán sötét titok lapul. Szerencsére az olvasó a szereplőkkel együtt nyomozhat, hogy kiderítse, mi történik az intézményben és miért kerültek ide ezek a gyerekek.

    A szerző csodálatosan mutatja be az északi Skót szigetek ködös párás hangulatát, remekül illeszkedik a történet a környezetbe. Természetesen maga a regény csak a gyerekek szintjén ijesztő, amit a befejezés szépen fel is old.

    Lucy Strange gyönyörűen ragadja meg az észak-skót szigetek ködös, párás világát. A regény csak a gyerekek szintjén ijesztő, a befejezés pedig szépen oldja a feszültséget. Különösen szerettem Lucy Strange elkötelezett természetimádatát: a történet finoman idézi meg A fák titkos életét, mesél a természeti kapcsolódásokról, az egykori és jelenlegi élővilágról. Faye különleges kapcsolata a tájjal és az élőlényekkel gyermeki nézőponton keresztül mutatja meg a természet szépségét és gyógyító erejét.

    A cselekmény elég mozgalmas nagyon erős hangsúlyt kap a nyomozás, feszes és nem engedi, hogy lankadjon a figyelem. A szöveg maga elég nagybetűs és a szedés sem túl sűrű, de azért a magabiztos kamasz olvasóknak ajánlanám elsőre.

    A könyvet köszönöm szépen a Manó Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 344

Ford.: Cséplő Noémi

Fülszöveg:

Egy távoli, elhagyatott szigeten, egy bentlakásos iskola rideg falai között Faye Fitzgerald hirtelen rádöbben, hogy társaival együtt azért került oda, mert valami gonoszságot követett el. De hiába próbálja felidézni a viharos éjszakát, amikor elment otthonról, nem emlékszik rá, hogy pontosan mi történt. Elhatározza, hogy felderíti a sziget baljós rejtélyeit, de vajon ahhoz is lesz bátorsága, hogy szembenézzen a saját lelkében lakozó titkokkal?

A könyv megvásárolható ezen a linken: ManóKönyvek

Vojtěch Matocha: Aranyzug

 Az Aranyzug egy különleges hely Prága szívében. Sötét, árnyas kerület, ahol megállt a fejlődés: nincs elektromosság, nem jár a tömegközlekedés, hiányoznak az utcai lámpák, nem működik a mobiltelefon és az internet sem. Valaha a haladás és a jólét szimbóluma volt, neves feltalálók éltek itt, mára azonban már csak árnyéka egykori önmagának. Mégis lakják emberek: egy zárt, önmagába forduló közösség, ahová a modern Prága lakói már alig teszik be a lábukat.

    Jirka sem önszántából érkezik ide: nagyapját kell meglátogatnia. Csakhogy Aranyzug nem marad meg egzotikus, kissé baljós háttérnek. Egy rejtélyes idegen meghal, egy csomag eltűnik, és ezzel együtt Aranyzug határai is kitágulnak. A városrész élni kezd, lassan elnyeli Prágát, megszünteti a modern kor vívmányait. Leáll a közlekedés, eltűnik a televízió és az internet, a sötétség pedig egyre nagyobb teret nyer. Jirka és barátai, En és Tonda hamar ráébrednek, hogy csak ők tudhatják, miként lehet megállítani Aranyzug terjeszkedését. Elindulnak hát a titokzatos negyed szívébe, Jirka nagyapjához, miközben a nyomukban elszánt, erőszakos felnőttek járnak, akiknek saját céljaik vannak Aranyzuggal és nem riadnak vissza semmitől.

    A három barát útja sokszor vérfagyasztó izgalmakat tartogat. Torokszorító, sötét kalandokba keverednek, miközben idegeneknek próbálnak segíteni, és újra meg újra bajba sodródnak. A Prágán átvezető út nemcsak izgalmas menekülés és küzdelem, hanem egyfajta időutazás is: megidézi a hajdanvolt várost, miközben mesél barátságról, leleményességről, együttműködésről, kitartásról, árulásról, és az első szerelemről is.

    Nekem nagyon tetszett, hogy a megoldások ritkán működnek elsőre. Ahogy az életben úgy a regényben is sokszor fut mellékvágányra egy-egy ötlet, sokszor hoznak rossz döntést a szereplők, és gyakran csak az akarat vagy a lendület viszi előre a cselekményt, nem a tudás vagy a meggyőződés. A srácok néha elfáradnak, időnként úgy érzik feladják, elkeserednek és visszafordulnak, de valahogy mégis megtalálják az utat előre, gyakran egymást támogatva, bíztatva. Nem feltétlenül értenek egyet, nem mindenben támogatják egymást, de megtanulnak együttműködni és megbocsájtani is.

    A szerző elsőkönyves író, aki matematikusnak készült, és mobilalkalmazás-fejlesztőként dolgozik. A logikus gondolkodás és a rejtélyek iránti érzéke erősen érződik a történeten. Nem véletlen, hogy az Aranyzug már első megjelenésekor számos díjat nyert, és Csehország egyik legnépszerűbb ifjúsági regényévé vált, azóta pedig trilógiává bővült. Külön öröm, hogy a könyvben több kétoldalas illusztráció is helyet kapott Karel Osoha munkáiból, amelyek tovább erősítik a sötét, misztikus hangulatot.

    Az Aranyzug gyors, feszes és izgalmas olvasmány, elsősorban kamaszfiúknak – ami önmagában is ritkaság, hiszen kevés igazán „fiús” ifjúsági regény születik. Ugyanakkor En karaktere miatt a lányok is könnyen kapcsolódhatnak a történethez. A könyv legnagyobb erőssége a titokzatosság és a folyamatos mozgásban tartott cselekmény. Minden nyitott, kíváncsi kamasz számára remek választás lehet.

    A könyvet köszönöm szépen a Galaktika Metropolis Média Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 276

Fordította: Hanzelik Gábor

Fülszöveg:

Prága szívében van egy negyed, amelyet senki sem ért igazán.
Aranyzug – egy hely, ahol megszűnik az elektromosság, ahol a modern világ szabályai nem érvényesek, nem működik a telefon és nincs internet, ahol sötét titkok élnek tovább a múltból.
Két tizenéves, Jirka és En véletlenül sodródnak bele a városrész rejtélyeibe. Amit eleinte kalandnak hisznek, az hamarosan veszélyes hajszává válik: elszánt és félelmetes üldözők, régi térképek, titkos találmányok és egy elfeledett tudós öröksége vezetnek egyre beljebb Aranyzug árnyai közé. De vajon sikerül időben kideríteniük, mi rejlik a városrész mélyén – mielőtt túl késő lenne?
Ahogy a határ elmosódik valóság és legenda között, a gyerekeknek rá kell jönniük, hogy Aranyzug nemcsak egy hely, hanem egy titok, amely az egész város jövőjét meghatározhatja.
Misztikus, izgalmas és szívszorító kaland — az Aranyzug a barátságról, a bátorságról és arról szól, mit jelent megőrizni az emberi kíváncsiság fényét egy elsötétülő világban.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Delia Owens: Ahol ​a folyami rákok énekelnek

    Kivártam ezzel a könyvvel, mert túl nagy volt körülötte a felhajtás. Az ilyen regények gyakran kapnak nálam egy „kötelező olvasmány” jelleget, ami már általános iskolában sem működött. A holttér azonban itt is csak ideig-óráig tartott: a könyv gyönyörű megjelenése és a rengeteg pozitív visszajelzés végül meggyőzött.

    Mindig nehéz olyan regénybe kezdeni, amelyről ennyit hall az ember. Szinte lehetetlen spoilermentesen beszélni róla, így a cselekmény nagy vonalai számomra is előre ismertek voltak. Ennek ellenére maradtak benne meglepő fordulatok, és szerencsére nem érződött teljesen kiszámíthatónak.

    Ami nekem a leginkább működött ebben a regényben az az atmoszférateremtés volt. Delia Owena szenzációsan ragadja meg az amerikai lápvilág szívét, és tárja elénk azt úgy ahogy azt én még sohasem láttam. Homályos, baljós és ködös igen, megmutatja Amerika alulnézetét, ez is igaz, de mégis valahol mégis reményteljes. A legrosszabb időkben is ott vannak a szentjánosbogárszerű fények, az ott élők egymás iránti figyelme, törődése, a magány ami lehetőséget ad az önfelfedezésre, és egy búvóhely a világ problémái elől. A láp sokféle lehet, és ebben a regényben sokféle is.

    A történet érdekes, a két idősík miatt helyenként feszült is. Olyan érzésem volt, mintha az 1969-es szál hajtaná előre a múlt eseményeit is, mintha minden, ami történt, a jelenhez kapcsolódna, nem pedig fordítva. A cselekmény gyorsan beszippantott, még akkor is, ha a feszessége mellett néha vontatottnak hatott. Bár az idősíkok váltakozása izgalmas, maga a történet viszonylag egyszerű, és sokszor erősen támaszkodik sztereotípiákra. A szereplők többségének viselkedése előre látható, a jó és a rossz élesen elkülönül, az ok-okozati viszonyok ritkán árnyaltak. Mindezek ellenére a befejezés mégis tudott meglepetést okozni..

    Kya egy igazi atipikus főhős, bár megvan benne minden, ami egy erős női karakterhez kell annyira zárkózott, és távoli, hogy nehéz vele azonosulni. A körülményei és a küzdelme miatt pedig nagyon nehéz nem kedvelni, vagy legalábbis együtt érezni vele. Tate sokkal könnyebben megközelíthető figura, még akkor is, ha a döntéseit nem mindig egyszerű elfogadni. Chase pedig önmagában egy közhely, a tipikus amerikai álom, vagy annak egy torz tükre.

    A regény két idősíkon halad. Az 1952-ben induló történetszál viszonylag egyenes vonalon követhető, míg az 1969–70-es évek eseményeiből csupán rövid felvillanásokat kapunk, apró információmorzsákat, amelyek csak a végére állnak össze teljes egésszé. Számomra egyértelműen Kya életregénye volt az igazán izgalmas, a krimis vonal sokkal kevésbé. A Lápi lány magányossága, az önfenntartásért folytatott küzdelem és a fejlődéstörténete jóval erősebb és emlékezetesebb, mint maga a bűntény, amiben és a hangulat mint maga a megfejtés.

    Köszönöm szépen a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 464

Fordító: Csonka Ágnes

Fülszöveg:
    Delia Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.
    Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
    Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi Lányra” terelődik.
    Az Ahol a folyami rákok énekelnek egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza.

A regény megvásárolható itt: Booklove

    

Alessandro Baricco: Abel

   Túlzás lenne azt mondani, hogy maradéktalanul értem Alessandro Baricco műveit, nem is mindegyik áll közel hozzám. A Selyem kifejezetten nem a zsánerem, a Vértelenül viszont a személyes kedvencem az életműből, és bár az Abel hangulatában időnként emlékeztet rá, mégis egészen más irányba indul el.

    A 2025-ben hosszú hallgatás után megjelent új Baricco (kis)regény mindenben más egy kicsit, mint a korábbiak, mégis tagadhatatlanul Baricco mű. Már az alcím sem szokványos, vajon mit jelent a metafizikai western? Elsőre talán azt mondanám, hogy nincs ilyen műfaj. Azán azt, hogy ez a történet inkább metafizikai, mint western. Leginkább egyik sem, és igazából mindkettő lehet, de így szókapcsolatban mindenképpen rendhagyó. Lövések, poros utak, magányos figurák megjelennek, de hiányzik belőle a western hősiessége, erkölcsi rendje és romantikája. Nincs igazságtevés, nincs világos jó és rossz csak sodródás van, emlékek, döntések és azok következményei. Metafizikai ha elég távolról nézzük, tényleg elmélkedik a lét mibenlétéről, azonban az alapossága és a ténymegállapítások tekintetében már inkább csak pedzegeti az alcímet. Valószínűleg azonban felesleges boncolgatni ezt, ha Baricco így látja, nekem igazából jó.

    A történet maga valódi Vadnyugaton játszódik, északról indul és dél felé fejeződik be. Bár a területi adottságok adnak egyfajta linearitást a történetnek, összességében inkább mozaikszerűen áll össze a cselekmény. Nekem leginkább egy törött tükörhöz hasonlít. A kis cserepekben jól láthatóak a részek, de ha az egészet nézzük némiképp szabdalt, és semmiképpen sem teljes.

    Az Abel a címszereplő Abel Crow történetét meséli el, a pisztolyhős seriffét, aki fiatal kora ellenére már egy élő legenda. Abel regénye az emlékeinek darabjaiból áll össze, de ezek a darabok koránt sem teljesek. Néhol álomszerűen elmosódottak, máskor egészen pontosak, de szinte sohasem befejezettek. Emiatt nagyon sok kérdés maradt bennem a történettel kapcsolatban. Nem kifejezetten a végkifejlettel, mert az elég egyértelmű, de az apa története, vagy az anyja motivációi vagy Hallelujah részvétele Abel életében semmiképp sem teljes. És éppen ez az, ami Baricco egyik stílusjegye. szereti kiharapni a történeteiből az információk egy részét, aztán oldjuk meg. Nem kihagyni, az túl egyszerű lenne, inkább kivágni, úgy mintha elmesélné aztán utólag radírozná oda az üres foltot. Nekem ez küzdést jelent többnyire.

    A történetmesélés módja helyenként Cormac McCarthy világát idézte fel bennem, nemcsak a hangulat, hanem a szabálytalan központozás és a száraz, lecsupaszított mondatok miatt is. Az Abelt olvasni olyan, mint figyelni egy ördögszekeret, ahogy végiggurul a poros úton, könnyűnek tűnik, szinte súlytalan, mégis tele van jelentéssel. Ránézésre nem erőteljes, ugyanakkor bennem motoszkál évekig a miért és hogyan.

    Ami számomra túlterhelte a szöveget, az a lét és nemlét, rend és rendetlenség, ok és okozat kérdéseinek állandó boncolgatása volt. Bár ezek a témák szervesen illeszkednek a regényhez, időnként úgy éreztem, ráülnek a történetre, és elnyomják azt. A filozófiai utalások, idézetek gyakran inkább díszítőelemként hatottak, mint valódi gondolati kapaszkodóként. Ebben az értelemben a metafizika néha valóban „agyoncsapja” a westernt.

    Ezzel együtt is az Abel hamisítatlanul Baricco regény. Gyors, furcsa és megmarad az olvasó gondolataiban úgy, ahogy azok a történetek szoktak, amelyekkel nem tudunk maradéktalanul elszámolni.

    A könyvet köszönöm szépen a Helikon Könyvkiadónak.

Adatok:
Kiadó: Halikon Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 210

Fordító: Wiesenmayer Teodóra

Fülszöveg:

Abel Crow seriff még csak huszonhét éves, de már legenda. Biztos kézzel és villámgyorsan lő egyszerre két pisztollyal két különböző célpontra, miközben indián javasasszonyok ősi bölcsességein és az ok-okozati összefüggés filozófiai problémáján mereng. Egy napon aztán négy testvérével együtt elindul Yubába, hogy megmentsék régen látott édesanyjukat az akasztófától. Vajon mi várja őt az út végén? A vég, vagy valaminek a kezdete?
Alessandro Baricco kilenc év után jelentkezik új regénnyel. „Metafizikus westernje” kaleidoszkópszerűen kibontakozó történet, amelyben az olasz író sajátos, csak rá jellemző módon értelmezi újra a műfaj hagyományait.
„A helyzet az, hogy én egész életemben lőttem. Aki céloz, azt hiszi, hogy a világot egyenes vonalak keresztezik. Egy azelőtt és egy azután. Egy itt és egy ott. Nem csupán hiszi, hanem tudja. Azon vonalak mentén öl, azoknak a vonalaknak a végén hal meg.”

A regény megvásárolható itt: Booklove