Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, ​a sztár

Petőfi nekem egyértelműen egy rocksztár. Gyerekkoromtól fogva nagyon szeretem a verseit, olvastam a prózáit, érdeklődve követem a Petőfi-sztorikat. Elképesztő, hogy ma is milyen aktív szereplője a mindennapoknak, hogy rövid élete mekkora hatást gyakorolt a társadalomra. Lehet szeretni, és nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni lehetetlen. Idén a születésének 200. évfordulóján különösen megnövekedett a Petőfiről megjelenő könyvek száma, úgyhogy örömmel dagonyázok a különböző kiadványok sokszínű világában. Külön izgalmas, hogy az újonnan megjelenő könyvek jó része a fiatalabb generációra koncentrál. Petőivel elsősorban most a kiskamaszokat igyekeznek megszólítani az írók. Lapozgattam már az idén kezdő olvasóknak szóló könyvet a költőről, kalandregényt, fikciót, és szabadulószobás könyvet is. A lehetőségek tárháza végtelen, ahogy ezt a most olvasott infografikus kiadvány is bizonyítja.

Petőfi Sándor különös figura volt, de lássuk be, az átlagos emberekből ritkán lesznek sztárok. Olyanok meg végképp nem, akiknek a mítosza majd 200 év után is töretlenül fennmaradt. Miklya Luzsányi Mónika a Móra Kiadó által megjelentetett Rajongói Kézikönyvben Petőfi személyét igyekszik közel hozni a fiatalokhoz. Az infografikus kiadványban a mai tizenévesekhez közel álló stílusban a költő személyiségmorzsáiból igyekszik képet alkotni. Nem könnyű feladat, hiszen Petőfiről egyenesen Petőfitől tudunk meg a legtöbbet, és ő hajlamos volt a túlzásokra minden tekintetben. Ez a lánglelkű forradalmárokra jellemző nagyvonalú információkezelés és a kortársak hozzáadott tudása is sokféle szűrőn ment keresztül, hiszen a költővel nehéz volt jóban lenni. Csak az igazán kitartóak és türelmesek maradtak meg őszinte hívének, mint pl. Arany János. Így utókornak csak egy feltételezésekkel, túlzásokkal, és ferdítésekkel telitűzdelt kép jutott. Az viszont legendává lett. Ebből a könyvből sokféle apró dolgot megtudhatunk a szabadságharc első tollnokáról. Jót és kevésbé jót egyaránt.

A különböző információcsoportokat külön rendezte a szerző, minden terület 2-2- oldalt kapott. Ezek a blokkok eltérő stílusúak, jól elkülönülnek. Van, amelyik Petőfi gyerekkoráról szól, van amelyik a katonaéveiről, de olyan is, amelyik Szendrey Júliáról. Az átadott információk érdekes tényeket és feltételezéseket ragadnak ki a költő életéből és korából. Megtudhatjuk milyen lehetett a Pilvax kávéház és hogy nézett ki az Attila, olvashatunk a Petőfi márkanévről, és tölthetünk ki személyiség-tesztet is. A könyv tényleg egy rajongói kézikönyv (engem leginkább az Ifjúsági Magazinok hajdanvolt világára emlékeztet, hiányoltam is az olvasói leveleket), de semmiképpen sem életrajz. Nekem nagyon tetszett, ahogy a versekre utalt a szerző, kaptam is az alkalmon és néhány rég olvasott verset újra felidéztem.

Érdekes, néhol vicces és figyelemfelkeltő a kötet, de semmiképpen sem fest teljes képet.

Vélhetően nem is lehet, és nem is biztos, hogy szükséges. Petőfi a költészetében él, minden más csak reklámfogás. Azt azonban biztosra veszem, hogy értékelné a rajongást.

Adatok:
Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 80.
llusztrálta: Oravecz Gergely

Fülszöveg:

A gazdagon illusztrált könyv célja, hogy a kétszáz éve született költőt új megvilágításba helyezze. Miklya Mónika pedagógus alapos kutatómunkája után oly' módon rendszerezte a szakirodalmat, hogy az 9 éves kortól egészen a 99-ig mindenki számára izgalmas olvasmány legyen. A kézikönyvből megismerhetjük Petőfi Sándor kalandos életútját és azt az izgalmas korszakot, amelyben élt, különös tekintettel az 1848-49-es szabadságharcra, de a kor nőalakjai is fontos szerepet kapnak. A könyv ideális lehet az iskolai tananyagot kiegészítő olvasmánynak is.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Mia Sosa A ​legrosszabb esküvői tanú

Végre itt a nyár, és vele ezernyi érzés, és hangulat. Ilyenkor ízek költöznek a nyelvemre, szinte hallom a görög tavernákból kiáramló zenét, érzem az olasz teraszokon áramló oregano és bazsalikom illatot, és orromban van a tenger sós illata. Helyek ahol már jártam, és helyek ahol sohasem, de mégis a könyvek megidézik nekem. Különleges olvasmányok, amiket igazán csak a kánikulában jó olvasni, amik a maguk egyszerűségében sokkal többek annál amik. Rövid, könnyed nyári történetek egy ismertelen világ ígéretével.

Mia Sosa egy igazi spanyol hangulatú romantikus regénnyel jelent meg idén a hazai könyvpiacon. A borító nagy kékségét ugyan nem értem, a grafika viszont tökéletesen illeszkedik a sztorihoz. Szeretem a Kossuth kiadó újszerű törekvését arra, hogy a haza pályán eddig ismeretlen, friss hangú könnyed romantikus történeteket jelentet meg. Érdemes lenne ehhez egy sorozati arculatot is rendelniük.

A regény egy vagány, temperamentumos brazil amiga-ról szól, aki egyedül, önerőből építi fel az esküvőszervező vállalkozását, miközben őt a vőlegénye az oltár előtt hagyta magára. Ebben a helyzetben nehéz önazonosságot találnia, hiszen ami vele történt az rácáfol arra amit képvisel. Azaz a „Boldogan éltek amíg…” befejezés kútba esése nem éppen jó cégér egy esküvőszervezőnek. Ezért amikor egy nagy, anyagi és szakmai megbecsüléssel járó projekt új kihívásokkal állítja szembe, és a volt vőlegényének az öccsével kell együtt dolgoznia, váratlan és bonyolult helyzetekbe sodorja önmagát. Max a volt esküvői tanú, pedig erőn felett kompenzálja hajdani bűneit, miközben egyre mélyebbre merül a népes brazil család keltette örvényekbe.

Az egész szituáció vicces, és fordulatokkal teli. A két főszereplő látszólag teljesen különböző személyiség, más a hátterük, anyagi helyzetük, baráti körük, mégis szinte az első perctől működik köztük a kémia. Ezzel együtt is küzdeniük kell a boldogságért, sőt nehezítő körülményként ott a testvér aki valaha vőlegény volt. Ez nemcsak egy múltbéli konfliktus, hanem egy erkölcsi probléma is, ami egészen közel hozza „A felebarátod feleségét ne kívánd” Krisztusi parancsolatot.

Lina barátai és családja külön figyelmet érdemelnek. Egy matriarchális rendszerben működnek, ahol az anya és nagynénik működtetik tulajdonképpen a vállalkozást, és a családot is, a női szerepek egészen mások, mint az európai kultúrában. Egészen sokat lehet tőlük tanulni elfogadásról, befogadásról, rendszerszemléletről, és megbocsátásról is. Emellett pedig ott van még Lina baráti köre ami hát… szegény Max, és szegény férfiak akiket az útjukba sodor a szél. A három temperamentumos menyecskével szemben azért fel kell vennie a kesztyűt a pasiknak. Max időnként tesze-toszának tűnik, de az, hogy kívülállóként a brazil pereputtyban megpróbálja megtalálni a helyét már önmagában is komoly feladat.

Az írónő remekül teremti meg a brazil-amerikai atmoszférát. A bemutatkozásban olvasható is, hogy személyes élményekből merít, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy komplett csomagban kapjuk a másodgenerációs bevándorló család mindennapjainak pontos bemutatását. Környezettől a családi kapcsolatokon át a spanyolos temperamentumig. Még a karneváli hangulat is visszaköszönt nyomokban, emiatt egy igazán vidám, nyári olvasmány kerekedett a történetből.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 384

Fordította: Medgyesy-Töreky Flóra

Fülszöveg:

OLTÁRI ​SZÍVEK
Egy oltár előtt elhagyott esküvőszervező? Ja, persze, az iróniát Carolina Santos is érzékeli. De múltjának e kellemetlen mozzanata ellenére Lina olyan lehetőséget kap, amely megváltoztathatja az életét. Csak egyetlen bökkenő van: együtt kell működnie a világ legrosszabb esküvői tanújával a saját kudarcba fulladt menyegzőjéről.
Max Hartley marketingszakértő eltökélt szándéka, hogy letegye a névjegyét egy áhított szállodai ügyfélnél, aki az arculata kiterjesztését tervezi. Aztán megtudja, hogy a bátyja eszes, lenyűgöző és abszolút tabu exmenyasszonyával kell dolgoznia, aki ráadásul ki nem állhatja őt…
Ha sikerül egymás kinyírása nélkül összehozniuk a prezentációjukat, mindketten jól járnak. Csakhogy Max az első számú közellenség, mióta arra biztatta a bátyját, hogy hagyja faképnél a menyasszonyt, és Lina a maga részéről kész megfizetni érte.
Lina és Max hamar felfedezik, hogy nem az ellenszenv az egyetlen érzelem, amitől szikrázik közöttük a levegő. Ám ez a rossz csillagzat alatt született páros mégsem lehet több ideiglenes játszópajtásnál, mert Lina nem vágyik szerelemre, Max pedig soha többé nem hajlandó a bátyja mellett másodhegedűst alakítani…

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum

 Nagyon nehéz nekem ezt a regényt nem nekrológként olvasni, és tisztán csak a tartalmát értékelni. Böszörményi Gyula írásait régről kedveltem. A „Gergő” sorozatot először körülbelül 15 éve olvastam, és onnéttól gyűjtögetem, őrizgetem a műveit. Egy szerencsés baráti kapcsolatnak köszönhetően pont a Gergő sorozatom legtöbb példánya dedikált, személyes üzenetekkel ellátott. Sok baráti anekdota, kihagyott találkozási lehetőség és elolvasott regény van mögöttünk.Az Ambrózy-sorozat utolsó részét nagyon sokára kezdtem el. Pakolgattam, mert az elején sok lemaradásom volt, aztán meg azért meg Böszörményi Gyula elment, és nem tudtam nekifogni. Mostanra szedtem össze magam, de még így is csak botladoztam a sorok között.

Az Ambrózy-báró sorozat nekem nem volt egyenletesen érdekes. Az első három kötet abszolút felívelő pályán volt, ez a történet, a fordulatait tekintve inkább lejtmenet, de csak önmagához képest. Ha a könyvpiacon megjelent egyéb könyvekhez hasonlítom, még így is a felső polcon van a helye. A szöveg elképesztően igényes. Használja a korabeli szófordulatokat (és magyarázza is a legtöbbet), gördülékeny, jó a ritmusa. A történetmesélés E/1-es, és van ugyan egy-két nézőpont kilépés, de még ez sem volt igazán zavaró.

A szereplők kifejezetten kedvesek a szívemnek, nem is tudom eldönteni, hogy Richárdot bírom jobban, vagy Márikát. Mili mint narrátor nekem most picit háttérbe szorult (lehet, hogy éppen azért, mert ő a narrátor.) Tudom, hogy ez nem egy történelmi romantikus sorozat, de azért egy kicsit több házastársi érzelem azért elfért volna. Gyakran éreztem úgy, hogy Mili inkább egy a cselédségből, mintsem a báró megbecsült házastársa. Richárd jelleme nyilván olyan, amilyen, de ezzel együtt is mutathatott volna több érzelmet.

Maga a bűncselekmény érdekes volt, de nem igazán izgalmas. Vagy legalábbis nem tudtam bevonódni. Ugyan az elejétől lehetett tudni ki az elkövető (vagy legalábbis azt, hogy hol kell keresni), az indítékok nem voltak igazán tiszták. Mondjuk a végére sem lettek azok, de teljesen más okból.

Szerettem ezt a részt is, mert elválaszthatatlan a Böszörményi életműtől, de nem szerettem annyira, mint más írását. Jó lett volna abban maradnunk, hogy lesz ennél jobb is, de végül ez nem sikerült.

Kedves Gyula, köszönöm, hogy annyi élményt adtál! Remélem, a történeteid sok generációt elkísérnek. Sokkal többet élsz általuk, mint amennyi a valóságban megadatott.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 270.

Fülszöveg:

Az ​utolsó Ambrózyd

A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.

Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.

Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel!
Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Peter Wohlleben: Ha ​a fák lélegzethez jutnának

Peter Wohllebenről nagyon sok jót hallottam már. A könyvtárban folyamatosan keresik a könyveit, de én még nem olvastam tőle. Valószínűleg nem is ezzel kellett volna kezdenem, de ez most így sikerült. Mindenesetre a „Fák titkos életét” is beszereztem szerencsére, így fel tudok némiképp zárkózni.

Mert mindenképpen fel fogok.

Sohasem hittem, hogy ennyi mindent tanulhatok még és, hogy ennyire „jó fejek” a fák. Régóta rajongója vagyok az erdőknek. Szeretem a hűvös neszezésüket, a fák közötti levegő csendjét, az itt-ott felbukkanó csodákat. Tudok a mikro életközösségekről, a gomba lelőhelyekről, a lombkorona szintekről. Csodálom a fák végtelen nyugalmát és türelmét. Mégsem gondoltam soha arra, hogy ennél is több lehet. Hiszen már így is elképesztő, amit a fák tesznek a világért. Az hogy képesek „gondolkodni”, tanulni és kommunikálni egy olyan perspektíva, amit sohasem vettem számításba.

Wohlleben fantasztikusan mesél erről a sokat látott, mégis kevéssé ismert világról. Hihetetlen tudással és szeretettel mutatja be a Németországi, az Eifel-hegységben élő fákat. Gesztenyétől a bükkig, egy tölgytől az erdőgazdálkodásig sok nézőpontból futtatja le a növényvilág óriásainak csodáját. Elképesztő ahogy a klímaváltozással felveszik a harcot, és az is, ahogy, - tulajdonképpen sokszor nem is szándékosan - keresztbe teszünk nekik. Rendkívül érdekes volt egy szakértő szemüvegén keresztül újra átgondolni azt, amit a környezetvédelem oldaláról szinte naponta hallunk. Azt, amiben hiszünk, és azt amit tanítanak nekünk. hogy a gazdálkodás és védelem hatékonysága valóban eléri el a kívánt hatást, és vajon inkább ártunk-e mint segítünk?

A könyv hármas tagolású. Az első részben a fák alkalmazkodóképességéről és a fejlett hálózataikról esik szó, illetve tulajdonképen arról, hogy hogyan kezelik a növények a változásokat. Alaposan, példáról példára veszi végig a német erdész a megfigyeléseket, a saját észrevételei mellett kutatásokat is hoz, egészen pontos képet rajzolva arról, hogyan próbálnak a fák a lehető legteljesebb életet élni a körülményeik ellenére is, közösségben összedolgozva. A második rész az ember okozta károkról és a beavatkozás módjainak negatív hatásairól szól. Számba veszi az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás hibáit, a zöld kampányok lényegét, és a mindenből is hasznot húzó emberi tevékenység károkozását. Szókimondó és elgondolkodtató.

Az utolsó fejezet inkább a jövőről szól. Wolhlleben alapvetően sokkal optimistább mint én. Reméljük neki lesz igaza. Ez előtt a könyv előtt az mondtam volna, hogy ültetni, ültetni, ültetni, most inkább azt mondom: békén hagyni! A fák majd megoldják azt amit mi elszúrtunk, ha hagyjuk nekik.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 288.

Fülszöveg:

„Ha ​hagyjuk, az erdő mindenhol gyorsan visszatér, és megerősödik. Csupán fel kellene ismernünk, hogy mi, emberek nem tudunk erdőt csinálni, legfeljebb ültetvényeket.”

A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén „nevelni” is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.

Bámulatos alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal.

A könyv megváráolható itt: Libri