Tim Marshall: A földrajz jövője

Abszolút kezdő űrkutató vagyok: jártam már kétszer planetáriumba, és láttam egy filmet a Hubble űrteleszkópokról. Ennyi kórelőzménnyel bátor dolog belekezdeni egy szakkönyvbe, amely a csillagok közé visz, de szerencsére Tim Marshall munkásságát ismerem. Teljesen biztos voltam abban, hogy érteni fogom, a földrajz sorozatának legújabb tagját, ami a „Földrajz jövője" címmel jelent meg nemrég a Park Kiadó gondozásban.

Marshall könyveiben eddig is azt szerettem leginkább, hogy tágra nyitja a perspektívát.

A könyv első része az űrkutatás múltjával foglalkozik, főként a hidegháborúra koncentrálva. Nem véletlen, hiszen az orosz-amerikai párharc eredménye, hogy egyáltalán beszélhetünk a modern kori tudományágról. Tim Marshall az ismert főbb eseményeket veszi számba, mintegy versenyszámszerűen összehasonlítva az orosz és az amerikai lépéseket, azok következményeit és politikai tálalását. Bár nagyjából ismertem a történetet, sok apró érdekességet találtam ebben a fejezetben, amit ráadásul Tim Marshall elég szórakoztatóan írt meg.

A következő fejezet a jelennel, vagyis az asztropolitika korával foglalkozik. Nekem annyira új volt a fogalom, és a jelentése is, hogy először találkoztam vele. Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi tudással és ismerettel az emberiség már az űr kizsákmányolásán dolgozik. Holott még a Földdel sem végzett.

Sok érdekesség volt ebben a témakörben is. Az űrben keringő 8000 műhold gazdasági jelentősége, az atomórák pontossága, vagy a hélium-3 bányászat olvasása után azért elgondolkodtam azon, némi malíciával, hogy ugyanez a társaság nem képes gyógyítani a rákot. Persze tudom, hogy nem ugyanaz a tudományterület, de mégis az energiák felhasználása során érdemes lenne az egyensúlyra koncentrálni. Kevesebbet költeni a katonai űrparancsnokságra és többet a gyógyításra. Például.

A törvények odakint fejezet a jelenlegi űrpolitikai szabályozásokra koncentrál. Érdekes módon ezek inkább nincsenek, mint vannak. De furcsa is lehet eldönteni, hogy kinek mihez van joga a világűrben? Ki bányászhat a Holdon? Kié lesz a Mars? Melyik ország hány műholdat lőhet fel? Létrehozható-e mesterséges ember az űrben, ha a Földön tilos? Ami ennél is izgalmasabb az, hogy ezekben a kérdésekben, hogy fog megegyezni pl. Kína, Oroszország és az USA. Az, hogy a hozzánk hasonló kis államok kapnak-e egyáltalán szót elég valószínűtlennek tűnik. Pedig, ha belegondolok, én is szeretnék legalább egy hektárt a Holdon. Ja, nem.

Furcsának, távolinak és időszerűtlennek tűnnek ezek a kérdések, de Tim Marshall rámutat, hogy ezek a témák jelen vannak a nemzeti és nemzetközi politikai porondon. Amit én el sem hiszek, az a gyakorlatban működik. Tudósok és politikusok dolgoznak rajta.

A könyv törzsszövege a következő szakaszban a nagyhatalmak űrkutatási tevékenységét vizsgálja Kína a legkésőbb ébredő nagytigris, az USA, és a leszakadni látszó Oroszország árnyékában csak a futottak még kategória van. Részvevőként és együttműködőként igen, önállóan egyik ország sem képes jelenleg valódi lépéseket tenni. (De legalább űrkutatásért felelős miniszteri biztosunk van.) Valószínűleg itt is igaz, hogy aki lemarad az kimarad, de ki tudja, lehet, hogy nem is kell mindenben részt venni.

Az utolsó rész a lehetséges jövőt tárgyalja. Az űrháborúk modelljétől a Mars betelepítéséig egy elképzelhető, lehetségesnek tűnő, de még nem kőbe vésett jövőt mutat meg az író. A gyors fejlődés közeli lépéseket hozhat. Innét a fotelból csak reménykedni tudok, hogy helyeseket is, mert befolyásunk aligha van a nagyhatalmak játékaira.

A szerző egyszerű példákkal azt is megvilágította, hogy milyen mértékben függünk más most az űrben található eszközöktől (elsősorban a műholdaktól), amelyek például egy váratlan napkitörés következtében másodpercek alatt megsemmisülhetnek, leállítva mondjuk az internetszolgáltatást. Időnként úgy érzem hasznos, ha nem tudunk mindent. Ez a könyv egy kicsit megtanított félni. Vagy legalábbis rávilágított arra, milyen aprók vagyunk ezen a hatalmas játszótéren.

Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2024
Oldalszám: 320
Fordította: Both Előd

Fülszöveg:

„Új ​űrverseny kezdődött. A zsákmány a győzteseké. A kihívást az jelenti, hogy az egész emberiség legyen a győztes.”

A világűr: az új határvidék, vad és törvények nélküli hely. Már most is központi szerepet tölt be gazdaságunkban, kommunikációnkban, katonai stratégiánkban és földi nemzetközi kapcsolatainkban. Most ez az emberi felfedezések, a kizsákmányolás – és talán a hódítások – legújabb színtere. Felfelé és kifelé tartunk, és magunkkal visszük a hatalmi harcainkat. Kína, az Egyesült Államok és Oroszország jár az élen. A fizikai területektől és a műholdakhoz szükséges erőforrásoktól a fegyverekig és a stratégiai csomópontokig a geopolitika ugyanolyan fontos odafent az égbolton, mint idelent a Földön. Aki kíváncsi arra, hogyan jutottunk idáig és merre tartunk, hogy visszatérünk-e a Holdra vagy milyenek lesznek az űrháborúk, a választ ebben a könyvben megtalálja.

„Egy ideje gyűlnek az arra utaló jelek, hogy a 21. század meghatározó geopolitikai története a világűrben íródik. Az elmúlt években ritka fémeket és vizet találtak a Holdon; egyes magáncégek pedig, mint például Elon Musk SpaceX-e, jelentősen csökkentették a világűr elérésének költségét; miközben a nagyhatalmak rakétákat indítottak a Földről, hogy új fegyvereiket tesztelve megsemmisítsék saját műholdjaikat. Mindezek az események egy kibontakozó nagyobb történet részei.”

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://www.libri.hu/konyv/a-foldrajz-fogsagaban--1.html

Ludányi Bettina: Teremtett ​látszat

Nem vagyok krimirajongó. Ritkán olvasok bűnügyi történeteket, akkor is inkább a thriller felé hajlok. Ludányi Bettina regényét azonban kétszer is elolvastam. Először bétaként, kritikus szemmel, aprólékos figyelemmel, nem annyira a könyv egészére koncentrálva, míg másodszor csupán az öröm kedvéért. Bár tudtam a megoldást, mégis találtam benne másodszorra is új gondolatokat, izgalmas felütéseket, ami miatt simán megérte egy estére félretenni a más irányú elfoglaltságokat.

A történet egy internetes műsorhoz kapcsolódik. Egy női magazin háttérműsora a "Visszatérés Podcast" bántalmazott nőknek nyújt lehetőséget arra, hogy név nélkül, vagy akár névvel elmondhassák a történetüket, példaként szolgálva a hasonló helyzetben lévőknek. Olivia Ellis a főszereplő maga is érintett az ügyben, ráadásul pszichológusnak tanult, ami különösen alkalmassá teszi az interjúkészítésre. Egy nap azonban a tapasztalt műsorvezetőt támadás éri. A szálak körülötte kezdenek el bonyolódni, míg a történetben szinte párhuzamosan egy-egy műsor anyaga is helyet kap, így nemcsak a nyomozást követhetjük végig, hanem a bántalmazás különböző fajtáit is megismerhetjük, egy-egy rövid személyes történeten keresztül.

Olivia a sértett egy izgalmasan összetett karakter, egyértelműen nem nevezhető sem pozitív sem negatív szereplőnek. A vele folyamatosan kapcsolatban álló nyomozó egy sokkal egyértelműbb szereplő. Kettejük együttműködése aztán váratlan megoldásokat hoz. Annyira váratlanokat, hogy a sokat olvasott könyvtáros lelkem is megdöbbent a megoldáson.

A cselekmény az áldozat és a nyomozó E/1-es elbeszélése nyomán rajzolódik ki, majd a regény közepén egy harmadik nézőpontkarakter is felbukkan, az interjúalany. A teljes regényben azt éreztem, hogy a leginkább erőteljes szereplő, az áldozat a legzárkózottabb, és legtávolabbi talán a legsterilebb karakter, és a nyomozó volt az, aki közvetlenségével igazán közel került hozzám.

Ludányi Bettina otthon van a csavaros fordulatokban, valahogyan elaltatta a gyanakvásomat, és annyira elvitte a figyelmem a részletekről, hogy egyáltalán nem tudtam, hol kell keresni a bűnöst. Emiatt végig izgalmas volt a regény. A legnagyobb érdeme mégsem ez, hanem hogy megmutatja milyen sokféleképp lehet bántani a nálunk gyengébbeket. Bemutatta a verbális- a családon belüli-, a szexuális,- a közösségi médián keresztüli bántalmazást, a megalázást, elszigetelést, a személyiségrombolást. Sajnáltam kicsit, hogy bántalmazott férfiakat nem mutatott a podcast adások során (pedig sajnos vannak), de fontos, hogy megmutatta a jeleket, a tipikus viselkedésmintákat és azt, hogy van kiút. VAN KIÚT, ez a regény legfontosabb tanulsága. Meg az, hogy senkiben sem lehet maximálisan megbízni.

Sokféle krimikedvelő van, sokféle ízléssel. Van olyan, aki a politikai bonyodalmakat kedveli, más a női thrillereket, megint más az akciódús nyomozásokat. Biztosan lesz olyan is, akinek ez a könyv nem vág a zsánerébe, aki hiányol belőle karaktertípusokat, vagy épp kevesli a romantikus szálat. De fordítsuk meg a dolgot! Szerintem mindenki talál valami olyat ebben a könyvben, ami neki szól. Egy érzést, egy gondolatot, a cselekmény feszességét, egy nem várt csavart, vagy egyszerűen csak egy „aha” érzést. Nekem mindegyik megvolt.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 368 oldal

Fülszöveg:

„Tudom, ​hogy nem cselekedtünk helyesen. Egyikünk sem.”
Az Olivia Ellis által megálmodott Visszatérés Podcast lehetőséget ad a nőknek a traumafeldolgozásra és a lelki újjászületésre. Vannak, akik név nélkül, eltorzított hanggal vállalják történetüket és mondják ki végre hangosan, min mentek keresztül. De mi van akkor, ha valaki mégis ráismer az egyik történet mögött megbúvó nőre? Valaki, aki a traumát okozta…
Egy éjszaka Oliviát megtámadják. Az ügyet Nathaniel Holden kapja, aki hamar rájön: a nyomok egyáltalán nem olyan egyértelműek, mint amilyennek tűnnek. Vajon melyik podcastinterjú fog elvezetni a valódi tetteshez? Ki fog elmerülni a teremtett látszatban, és ki fogja elsőként leleplezni az illúziót: az olvasók vagy a nyomozó?
Ludányi Bettina ismét egy csavaros, lélektani elemekben gazdag történetet tár az olvasóközönség elé. A társadalmi kritikával megfűszerezett pszichológiai regény emberi sorsok és traumák mélységeibe vezet. A manipuláció hálójába keveredve rájöhetünk, hogy tulajdonképpen a való élet is álarcok és játszmák összessége.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Krystal Sutherland: Hollow lányok

Krystal Sutherland második regénye a Hollow lányok nagyon szép külsőt kapott a @Maxim kiadótól. A grafika talán kevésbé kifejező, mint az eredeti, de csodaszép. Nekem a borító volt az, ami megragadta a figyelmem, jóval a fülszöveg előtt, és valójában el sem tudom engedni, így az olvasás után sem.

Maga a történet is hasonló. Foglyul ejt, és nem ereszt. A szerző olyan atmoszférát teremt a regényben, amely magába szippantja az olvasót, és beburkolja valami gótikus kellemetlen és ragacsos hangulattal, mégis annyira élő, hogy eszem ágában sem volt távozni belőle. Az első oldaltól kicsit mitikus, kicsit borongós a hangulat, ezért a regényhelyszínek is jól illeszkednek a cselekményhez. A történet a folyton felhős London és a legendáktól terhes Edinburg hátsó udvaraiban és bérlakásaiban játszódik, ahol a levegő fojtogató, nehéz és penésszagú, ahol a csillogást inkább pára adja, mint napfény, és ahol a régi mesék még ott bujkálnak a sötét sarkokban.

A Hollow lányok három különleges fiatal nő történetét meséli el, a legkisebb még csak 17 éves, a nagyobbak a húszas éveik elején járnak. Mindhárman csodaszépek, egzotikusak, és némiképp borzalmasak, ki-ki a maga valóságában. Az eseményeket Iris, a legfiatalabb Hollow nővér meséli el. Az ő szemszögéből egészen közelről élhetjük meg a boszorkánysággal határos mágikus dolgokat, az apró csodákat, és a fenyegető veszélyeket. Végig nagyon izgalmas a cselekmény, gyorsan haladtam, de nem csak azért, mert gördülékeny, hanem mert nagyon izgalmas, le is rágtam a körmöm, mire a végére értem. Leginkább a rejtély vonzott, ami már az első oldalakon felbukkan, és szinte az utolsó lapig kitart. A felütéstől kezdve folyamatosan érződik egy titok, ami túlmutat az eltűnésen, az apróbb kis gonoszságokon, vagy a legidősebb nővért Greyt övező furcsaságokon. Valami nagy és sötét rejtély bujkál a színfalak mögött.

Meglehetősen sok az erőszak. A kezdetekben még nem annyira erős ez, de később egészen mélyre megy a történet, mondhatni vérfoltosak a lapok, ezért inkább idősebbeknek ajánlanám, mindenképpen 16 év felett, de a gótikus regényeket kedvelő felnőttek sem fognak csalódni a műben.

A fordító néhol érdekesen oldotta meg a feladatot, legalább öt olyan szón megakadtam, amik látszólag szlengnek tűnnek, valójában azonban nem, vagy alig ismertek magyarul (pl. vibe, kretek cigaretta, kodependens), ezeket jó lett volna átírni, vagy lábjegyezetelni, hogy olvasás közben ne kelljen googlet nyitni.

Összességében ez egy különleges regény. Nem klisés, nincsenek benne sémák. A cselekmény lineáris, de néha visszautal a múltba, szépen követhető, egyáltalán nem zavaros a történetvezetés, még úgy sem, hogy sok benne a misztikum. A karakterek élnek. Mindhárom lány egyedi jellem, mindegyiküknek saját hangja és jól kidolgozott szerepe van a történetben. A legkisebbet Isit, és Vivit kifejezetten kedveltem.

Maga a nyomozós szál is érdekes, de a rejtély az, ami igazán izgalmas benne. A zsánere fantasyba hajló, de annak csak épp a legszélén maradó paranormális történet egészen különös hangulattal. Elsősorban a rendhagyó olvasmányélményekre vágyóknak ajánlom.

Adatok:

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 336.

Fordította: Szaszkó Gabriella

Fülszöveg:

Iris ​Hollow és két idősebb testvére kétségtelenül furák. Gyerekként eltűntek egy skót utcáról, és csak egy hónap múlva tértek vissza emlékek nélkül, és azt sem tudták, hol jártak, vagy mi is történt velük. Ami még furcsább, az a külsejük megváltozása: kék szemük fekete lett, régebben fekete hajuk tejfehérré vált. Amikor folytatni próbálják életüket, furcsa és hátborzongató történések járnak a nyomukban. Az emberek gyönyörűnek, őrjítőnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul veszélyesnek is látják őket.
A tizenhét éves Iris mindent megtesz azért, hogy a normális emberek közé beilleszkedjen, és elvégezze a középiskolát, ami két híres, ragyogó és világjáró idősebb testvérének, Grey-nek és Vivinek nem sikerült. De Grey hirtelen eltűnik, bizarr nyomokat hagyva maga után, így húgai a keresésére indulnak. De ezzel nincsenek egyedül. Ahogy egyre több természetfeletti dologra bukkannak, Iris hamar ráébred, hogy a múltjukról szóló történetek nem valódiak, és a hely, ahonnan látszólag sértetlenül hazatértek tíz éve, most visszahívja őket.

A könyv megvásárolható itt: Maxim Kiadó

Soman Chainani: A ​kezdet végzete (Jók és Rosszak Iskolája 0,5.)

A Jók és Rosszak iskolája egy monumentális vállalkozás volt az amerikai-indiai szerzőtől, Soman Chainanitól. Egy ilyen hosszú és terjedelmes sorozatban nehéz fenntartani az olvasók érdeklődését, amit az író itt kiválóan megoldott.

Ugyanakkor a magyar kiadást felvállaló @MenőKönyvek-től is bátor döntés volt a teljes ciklus kiadása viszonylag rövid idő alatt. Bár a 3,5 milliós eladott példány, a megfilmesítés, és a különböző díjak azért előrevetítették a sikert, de a magyar közönség kitartása nem volt kőbe vésve. Főként azért, mert ez a regényfolyam némiképp eltér a klasszikus fantasy történetmeséléstől.

Az idősebbeknek szóló mesefolyam a hagyományos meseszereplők jellemét alaposan megcsavargatja, a szokásos meseelemeket átformálja, a cselekményt pedig egészen másként építi fel, mint azt az európai vagy a keleti meseirodalomban láthatjuk. Mesének, sok fantasynak kevés. Mégis rátalált az olvasóira, ami szerintem főként Chainani parádés dramaturgiai érzékének köszönhető.

A magyar sorozat megjelenése kifejezetten szép, nem tér el nagyon az amerikaitól, de nekem a miénk mégis jobban teszik. Elképesztően mutat együtt a polcon az összes kötet.

Szerencsém, hogy megvan itthon minden rész, mert lólépésben olvastam eddig. Elsőként a klasszikus nyitókötettel kezdtem, majd folytattam a másodikkal, végül némi kihagyás után a nulladik és a feledik kötet következett. Az hiszem, a harmadik rész előtt muszáj lesz átlapoznom majd újra Agatha és Sophie részeit, hogy vissza tudjak kanyarodni a Gavaldoni meseszálhoz.

A kezdet kötetek egészen mások, mint a fősorozat részei. A kevésbé terjedelmes történetek sokkal gördülékenyebbek és mozgalmasabbak, mint a későbbi epizódok. Valószínűleg azért, mert a regény alapjait-, és a háttérvilágot szépen bemutatta már a Jók és Rosszak Iskolájának első része. Az Iskolamesterek eredettörténetére már csak a cselekményt kellett alaposan összekavarni.

A Kezdet Végzete rész Rhian és Rafal történetét viszi végig, de az elbeszélés korántsem lineáris. A történetet újabb és újabb mellékszálak szövik be, amik a végén egy egységes képet adnak, de az elbeszélés folyamán sokszor éreztem úgy, hogy ugrál a cselekmény. A mesehősök jó részét már az előző kötetből megismertük, de azért itt is érkeztek még különleges lények és izgalmas karakterek. Aladdin, Kyma és Hephaistos hármasa többször szétesett, és kiegészült, Kampó Jakab Pán Péter, és a Kalóz Kapitány pedig sokkal hangsúlyosabbá vált. Ráadásul ebben a mesében minden karakter más, mint amit eddig hittünk róla. Nagyon szerettem ahogy a szereplők jelleme billeg a Jó és a Rossz határán. Egy kedves ismerősöm szokta mondani, hogy „az emberek nem jók és nem rosszak, hanem olyanok amilyenek." Itt ez a megállapítás igazi értelmet nyert. Ebben a regényben tökéletesen megmutatkozik hogy senki sem eredendően jó vagy rossz, semmi sem fekete vagy fehér, sőt.

A Kezdet végzete az előzőekhez képest kicsit erőszakos volt. Meglepően sok benne a gyilkos szándék, főként úgy, hogy eddig is, és most is az egyensúly megtalálása a történet legfőbb kérdése. Ráadásul azért mégiscsak gyerekek a főszereplők, szóval néhol túl morbid volt a mese.

A regény legnagyobb meglepetése nekem az Elveszett Fiúk háttértörténete. Fogalmam sincs, hogy az eredeti Pán Péter író J.M. Barrie találta ki, vagy Soman Chainani, de zseniális, az ideológia mögötte. Az eredeti Pán Péter történet nekem csak a Disney meséből ismerős, annyira nem is kedveltem. Ez a regényfolyam most sokat árnyalt a sohaországi mesén.

A teljes sorozatra igaz, de itt különösen jellemző volt a csavaros és furfangos történetszövés. Csak kapkodtam a fejem a váratlan fordulatokon, az újabb kihívásokon és a megoldáson, ami teljesen kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan volt, annak ellenére is, hogy a következő részek azért adnak támpontot az Iskolamester kilétére. A szerző nagyon izgalmasan bonyolította a cselekményt, ugyanakkor több ponton éreztem azt, hogy nem varrja el a szálakat igazán. A dramaturgia néhol a logika rovására ment, a szerző inkább az érdekes megoldásokra koncentrált, mint arra, hogy mindenki megkapja a lezárást.

Mindezekkel együtt is, ez egy hatalmas és csodás meseuniverzum, amiben jó elveszni. Sok olyan részlet maradt, amit az első olvasásnál nem is fedeztem fel igazán, ezért biztosan ráfordulok még az Iskolamesterek történetére, de csak azután, hogy Sophie és Agatha meséjét befejeztem.

Adatok:

Kiadó: Menő Kiadó

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 368

Fordította: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Ami elkezdődik, az egyszer véget ér.
Két fivér.
Az egyik Jó.
A másik Gonosz.
A halhatatlanságért és örök ifjúságért cserébe
együtt vigyázzák a Végtelen Erdő békéjét,
együtt igazgatják a Jók és Rosszak Iskoláját.
Ám minden Iskolamesternek próbát kell kiállnia.
Az ő próbatételük a hűség.

De mi történik, ha a hűség meginog? Ha a vérségi kötelék szálai meglazulnak? Ki marad életben? Mi lesz az Iskola és a tanítványok sorsa?

A világhírű író, Soman Chainani ebben a regényében a Jók és Rosszak Iskolájának előzménytörténetét fejezi be, amely A kezdet kezdetével indult.

A két fivér harca folytatódik, de vajon ki a Jó és ki a Gonosz? A küzdelem háborúba sodorja őket, ahol egy váratlan felismerés örökre megváltoztatja az Iskola történetét.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

A ​második világháború nagykönyve

Ritkán olvasok háborúkról, mert taszít azoknak minden fajtája. Természetszerűleg pacifista vagyok, egyszerűen nem találok józan magyarázatokat arra, hogy normálisan gondolkodó, tisztességes emberek miért engedik néhány megalománnak, hogy a területszerzés és vagyonnövelés okán életeket vegyenek el. Vagy más hasonló fajsúlyú cselekedet zászlóvivői legyenek. Dédapám a Don-kanyarban halt meg, a lányával, a nagyanyámmal az oroszok erőszakoskodtak. Amikor kérdeztem őt, hogy mi vitt rá egy értelmes parasztembert a hadba vonulásba, nagyanyám sztoikusan csak vállat vont, és azt mondta: „Mit lehetett tenni, háború volt.”. A baj, az, hogy azóta is ez az egyszerű emberek hozzáállása, mindenki elfogadja, hogy háború van Ukrajnában, Izraelben, bárhol. Hát mit lehet tenni, nemigaz? Épp csak popcorn nem ropogtatunk az agresszió szélesvásznú megtekintése közben. Emberek halnak meg, családok esnek szét, és unokák is fogják fizetni az árát a semminek. Globális világban élünk, bárki mehet bárhova, Ha itt nem tetszik, simán arrébb lehet költözni. Néhányan mégis úgy érzik joguk van feldúlni mások otthonát és életét. A világ pedig hallgat.

Minél aktuálisabbá válik a téma napjainkban, annál inkább van bennem egy sürgető érzés, hogy minden ellenérzésem ellenére megpróbáljam legalább átlátni a nagy világégést. Ezért egy átfogó olvasmányt kerestem, ami tényszerű, rövid és világos. A hvg_könyvek HVG Nagykönyvek sorozatának új része, a Minden amit a II. világháborúról tudni érdemes épp ilyen.

A könyv külalakra eléggé semleges, a belső képi világa is hasonló, telt színek és fekete-fehér képek jellemzik. A szöveget nyolc szerző alkotta, főként történészek, de van köztük hadszakértő, projektmenedzser, és szakíró is. A szöveg mégis meglehetősen egységes, egyáltalán nem érződik rajta, hogy többen vettek részt az írásában.

A tartalom egy idővonalra épül, kronológiai sorrendben dolgozza fel a II. világháború főbb eseményeit, különös hangsúlyt fektetve arra, hogy a legtöbb résztvevő országot bemutassa. Érdekes ez, mert láthatjuk 1-1 rövid fejezet erejéig Ausztrália, vagy épp India részvételét, sokat olvashatunk Kínáról és Japánról de pl. Magyarországról Ausztriáról, Norvégiáról vagy épp Romániáról alig esik szó. Nyilván egy átfogó mű más szempontok szerint épül fel, mint egy elemző, de jellemzően lokálisról globálisra nyit a fókusz, és a világi események hangsúlyosabbak, mint az európai gyökerek.

Az informatív kiadvány meglehetősen sok képpel és ábrával dolgozik, mégsem infografika, elég nagy a szöveges rész. A tartalom 5 nagy fejezetre bomlik, (meglepő módon a 4. fejezetnek más a címe a tartalomjegyzékben és a törzsanyagban) és minden fejezetet egy bevezetés foglal össze az elején. Ha csak ezeket a bevezetéseket olvassuk el, már kapunk egy teljes képet az eseményekről, de a törzsszöveg az, ami elmélyíti az ismereteket. A nagy egységek aztán kisebb gyakran 2 oldalas alfejezetekre bomlanak, amik 1-1 ország szempontjából vizsgálnak meg adott eseményeket. Ezeknek a különböző színnel jelölt részeknek az oldalsávban külön Kontextus szövegdoboza van, amely az adott témát egy idővonalon is bemutatja a történtek előtt, és után vizsgálva az ok-okozati összefüggéseket. Ezen felül több rövid életrajz is tördeli az alfejezeteket.

Bár a könyv nagyon töménynek tűnik, valójában az alfejezetek nincsenek túlírva, szerintem inkább a nézőpont sok, rengeteg szempontból vizsgálja a könyv a II. világháborút, de szinte egyiknek sem szentel két oldalnál többet, emiatt nagyon informatív és széles látókörű a kiadvány.

Nekem a diktatúráról írt gondolatok voltak különösen fájóak, főként mert rengeteg párhuzamot látok a haza aktuálpolitikával. Talán csak megfelelő gazdasági erőnk nincs a hülyeséghez.

Már a bevezetésben nagyon sok „mi lett volna ha” kérdés fogalmazódott meg bennem. „Mi lett volna, ha a szövetségesek időben lépek?” „Mi lett volna, ha nem csak védekeznek?” „Mi lett volna, ha Versaille-ban elismerik Kína érdekeit? Lehet, hogy ma nem lenne kommunizmus Kínában?” Nem tudom. Az biztos, hogy a háború nem lehet sem megoldás, sem válasz semmire.

Adatok:

Kiadó: HVG Könyvek

Megjelenés: 2023.

Oldalszám: 352.

Fülszöveg:

Melyik ​csata hozott meghatározó fordulatot a szövetségesek számára a II. világháború végső kimenetelét illetően?
Miért történhettek meg a holokauszt szörnyűségei?
Hogyan járult hozzá a II. világháború az európai nagyhatalmak meggyengüléséhez, és miképp teremtett lehetőségeket új erőközpontok kialakulásához?
A második világháború nagykönyve közérthető, olvasmányos stílusban ad szakszerű válaszokat sok egyéb kérdésre is, sokoldalúan rávilágítva az események politikai, stratégiai és technológiai hátterére. Számos képpel, grafikonnal és egyéb ábrával illusztrálva mutatja be a világtörténet eme fájdalmas, ugyanakkor heroikus időszakát, hogy átfogó képet kapjunk, hol, mikor, mi, miért és hogyan történt.

A vizuálisan is megragadó, lényegre törő kiadvány különösen hasznos azoknak a diákoknak is, akik a téma iránt jobban érdeklődnek. Mindemellett a könyv izgalmas részletekkel, újonnan feltárt összefüggésekkel szolgálhat a témában jártasabb olvasóknak, de még a korszakot mélyebben ismerő oktatóknak és kutatóknak is.

A könyv megvásárolható itt: HVG Könyvek

On Sai Titkok ​és intrikák (Vágymágusok 3,5.)

Bennem csalódást keltett a megjelenés híre, mert a negyedik részt vártam. Szeretem a novellákat, de inkább utólag, ha vissza akarok kicsit térni, nosztalgiázni egy kedvenc világba, így viszont csak megszakítja az olvasási élményt néhány betoldással.

Maga a kötet külalakra és formára persze tökéletesen illeszkedik a Vágymágusok univerzumába. Nekem a sorozat hoz egy speciálisan magyar ízt, de valójában inkább egy középkori fantáziavilág ez, ahol néha furcsán hat egy-egy olyan szó, mint a gyakran ismételt „tesó”.

A történetek egy láthatatlan idővonalra vannak felfűzve, szépen követik az előző részeket, sőt az utolsó novella egy kicsit előre is ugrik. Valójában ez a történet az, ami miatt a novellafüzért 3,5. résznek vehetjük, egyébként valóban csak egy kiegészítő rész, amely árnyalja-magyarázza a korábbi eseményeket.

Az első novella időben is messzire megy, az ikrek szüleinek történetét meséli el, egy kicsit a dicső múlt homályába veszve. Az érzelmi oldala nagyon látványos, és édes, de keveset tudunk meg a két családról, Alean gróf és Illara gyökereiről, és helyzetéről. Nekem nem is állt össze igazán, hogy Illara hogy került félig-meddig cselédsorba, hova lett a nemesi háza, bár nyilván a család szipolysága miatti kiközösítés még érthető, de az egész családja rokonságostól, mindenestől kiveszett? És ha igen, ő vajon miért nem?

A többi novella már az ismerős környezetben játszódik. Nekem sokat hozzátettek Roan és Rhianna kettőséhez ezek a történetek. A kevésbé kedvelt Roan némiképp előrébb lépett a reflektorfénybe, míg Rhianna sokat veszített a nimbuszából. Korábban nagyon kedveltem ezt a független, és szabad nőt, de most sokkal inkább egy forrófejű csitrinek látom, aki a testvére támogatása nélkül már rég halott lenne. Roan ez egészen más szerepkört kapott, ami sokkal izgalmasabb, mint az eredeti, bár azért elgondolkodtam azon, hogy ha ennyi mindent véghez visz, vajon mikor alszik? Mindenesetre az előzményekhez képest Roanról kiderült, hogy nem egy nyafka hősszerelmes, hanem egy kifejezetten intelligens mágus. Valószínűleg nem véletlenül ő kapta a legtöbb szerepet a történetekben. Ugyanígy lépett előre egyet Delon, a harctéri gyógyító, akinek a jellemét ugyan árnyalta a történetfüzér, de nekem nem lett szimpatikusabb. Most számomra sokkal inkább egy nyálkás angolnára hasonlít, mint korábban bármikor. Vitathatatlan, hogy vannak érdemei, de ettől még nem lett szimpatikus.

Lidérc kevés lehetőséget kapott a kötetben, alig-alig találkoztam vele, pedig nagyon jót tett a karakterének a kiegészítés. Sokkal közelebbre hozták a róla szóló novellák a karakterét, és alaposan lefaragták a korábbi nagyképűségét. Az ő „szemüvegén” keresztül nekem nagyon jól átjött a Rhianna és Roan közti különbség, bár egyre kevésbé értem, hogy hogy a bánatba lehet felcserélni egy kétpetéjű ikerpár férfi-nő tagjait, úgy, hogy egy egész társadalmat megtévesztenek, a családjuktól, a királyi udvaron át egy egész hadseregig. De végül is arra jutottam, hogy ez egy fantasy történet, nem kell mindenben az ésszerűséget keresnem.

Ami a számomra kifejezetten zavaró volt, az a billegő szexualitás volt. Általában heteroszexuális férfiak közt élek, és kb. pontosan tudom, hogy eszükbe sem jutna férfiakkal csókolózni. A nőkről persze ez a saját nemükkel kapcsolatban már nem kimondható ennyire tisztán, de az, hogy még a legszerelmesebb férfi és elcsábítható a másik nem irányába szerintem nem hiteles. Ebben a kötetben szinte senki nem volt egyértelműen hetero-, vagy homoszexuális, hanem majdnem mindenki a biszexualitás felé hajlott, ami teljesen elmosta a szereplők identitását. Még aki eddig jól beazonosítható szerepkörben volt, az is kiesett a maga skatulyájából. Ez még akkor is zavaró, ha alapvetően látom ebben az írói szándékot, mert a társadalom nem ilyen, a szürke zóna sokkal keskenyebb, és a szexualitás ennél sokkal egyértelműbb.

Összességében hullámzó volt nekem a „Titkok és intrikák”, volt ami tetszett, és akadt ami kevésbé. A teljes kötetre elmondható, hogy belesimul a történetfolyamba, de egyedül az utolsó novella miatt van helye ott, ahol most van. Én szívesebben olvastam volna, a teljes ciklus zárása után.  Köszönöm a könyvet a Könyvmolyképző Kiadónak!

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 360.

Fülszöveg:

Megfogadtam, ​hogy nem játszol többé a szívemmel.

Mit érzett Lidérc, amikor először találkozott Riannával? Miért áldozta fel hollószínű haját? Kicsoda is valójában Roan, és milyen titkos utakon járt a Néma várban? Hogyan csattant el az a három csók, amit kapott?

Izgalmas betekintés a Vágymágusok régmúltjába és a jelen titkos eseményeibe.

A kisregény bemutatja, milyen halálos versenyfutás zajlott a Folyóünnep alatt. Amíg gyönyörű ruhák villantak a bálteremben, és közrendűek ropták a táncot a téli fagyban az utcákon, addig Delon és Roan egy másfajta, sokkal veszélyesebb keringőt űzött. Végül azt is megtudjuk, hogy sikerült-e ellopni a királyné babáját.

A novellákból megismerjük Rianna anyukáját, a félénk szipolyt, aki nem volt hajlandó nevetésével elcsábítani Alean grófot. Láthatjuk a Gyilkos-völgy fenyegető arcát, a kis Roan rettegését a szélszörnytől és a tűzkígyó tombolását a kastély északi szárnyában.

Fény derül a háború korai időszakára, a Végvár mozgalmas életére és arra, mitől vált döbbenetes módon hófehérré Delon haja.

Az év legkülönlegesebb fantasyműve a természetről és vágyról.

A sorozat két kötete is Merítés-közönségdíjat nyert.

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

K. F. Breene: A rózsák királynője

A "Démonkirály Átka" sorozat meglehetősen erős világépítésű fantasy. Az első három részben egy fordulatos és izgalmas történet bontakozott ki az alakváltó sárkányokkal és farkasokkal, démonokkal és tündérekkel megspékelt környezetben. A cselekmény mindvégig meglepően feszes maradt, bár nekem kicsit néha sok volt az erotika, de folyamatosan tudott tartani egy jó ütemet.

Ráadásul a harmadik kötet nagyon erős függővéggel zárult. Az író otthagyta az olvasóit leesett állal egy kastély erkélyén, ahonnét könnyű lett volna felvenni a fonalat és tovább göngyölíteni ezt az amúgy lendületes, „Szépség és a szörnyeteg” retellinget.

Hát nem sikerült.

A negyedik rész egyáltalán nem volt kevesebb az eddigieknél, sőt termetre legalább kétszer akkora, mint az elődei. Meg is lepődtem mikor kihámoztam a csomagolásból, de az elején még simán elhittem, hogy ez a történet megkívánja a 858 oldalnyi elbeszélést. Tévedtem. Szerintem borzasztóan túlírt lett a befejező rész. Annyira, hogy a közepe már kifejezetten fárasztott annak ellenére is, hogy nagyon jól bonyolítja az író a szálakat. Mégis valahogy a sok beszédben elveszett a valódi történet. A katartikus feloldás például, csak egy egészen rövidke pároldalas csatajelenetet kapott, így igazán nem is tudott lezárulni teljesen az eredeti konfliktus. A regényben van egy sor meglepő esemény és érdekes lény, de valahogy semmi sem lett igazán elmesélve. De legalább szexjelenet és altesti humor volt bőven.

Nagyon-nagyon sok volt most az erotikus rész, és nem is volt igazán szépen felépítve. A szöveg és a cselekmény gyakran került önellentmondásba. Egy-egy izgatónak szánt ágyjelenetet gyakran Nyfain szövege tett teljesen tönkre, máskor egy érzelmes részt, az végtelenül sokféle mégis kevéssé fantáziadús szex ütött agyon. Tényleg mindenhogy csinálják, de valahogy a testnedvek közt elveszik a lényeg.

Ezt a regényfolyamot a cselekmény vitte a hátán, nem a szöveg. Gondolom az angol kiadás nyelvi szintje is alacsony, de a magyar sem tette magasra lécet. Sok volt az értelmetlen szókapcsolat, a furcsa jelző (pl. pikáns izgalom) vagy a sehova sem illő kifejezés (pl. bekakkintottam), ami folyamatosan kilökött a szövegből. Érdemes lett volna alaposabban átnézni megjelenés előtt a fordítást. (Nem kárhoztatom ezzel a fordítót, nem lehetett egyszerű dolga, elég csak a szexjelenetek leírását megnézni.)

A sokszorosan váltott szemszög továbbra is zavaró volt, részben mert időnként érdektelen karakterek narrálták a semmit, részben meg mert sok volt a hasonlóság. Nyfain és Finley közt a sok érzelgősség miatt nem is nagyon tudtam különbséget tenni. Főként mert mindkettőjükben meghatározó volt az alakváltó sárkányok mély érzelmi és testi kötődése, annyira, hogy máson nem is igazán gondolkodtak. Pedig kifejezetten élveztem Finley stratégia észjárását, amikor villantott belőle egy keveset.

Sok jó megoldás volt a regényben. Eleve izgalmas a sárkány-démon ellentét, az alakváltók társadalma, vagy épp a közrendű királyné problematikája. Több birodalomba is betekintést nyerhettünk, ráadásul új, különleges lények is felbukkantak. A szerző remek dramaturgiai érzékkel csavarta meg a történetszálakat, egyedivé tette a meséjét, mégis ez az utolsó rész kicsit agyonnyomta az amúgy nagyon klassz sorozatot.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 858 oldal

Fordította: Varga Csaba

Fülszöveg:

Vár ránk a szabadság?

Azt hittem, ha sikerül feloldani az átkot, már csak egyetlen ellenséggel kell megküzdenem.
De tévedtem.
A királynő még életben van. Addig rejtőzködött előlem és a királyság többi lakója elől, amíg meg nem tört az átok. Most, hogy visszatért, nem tiszták sem a szándékai, sem a motivációja. Talán magának akarja a trónt?
Megállíthatjuk – kivéve, ha neki is köze volt az átok létrejöttéhez… Ha ez igaz, akkor egyszerre kell harcolnunk ellene és a Démonkirály ellen, mielőtt végre békében élhetnénk.
Vagy a sok küzdelem mind csak a nagy semmiért zajlott? Akárhogy is, nagyon kevés időnk van, mielőtt a Démonkirály visszatér, hogy eltöröljön minket a föld színéről…

A USA Today, a Wall Street Journal és a Washington Post bestsellerszerzője, K. F. Breene regénysorozatának záró kötetében fény derül minden titokra, és választ kapunk eddigi összes kérdésünkre. Ebben a sötét és veszélyes világban mindenki sorsa Finlay kezében van. Vajon elbírja ezt a súlyt?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Tate James Hate ​– Gyűlölet (Madison Kate 1.)

Tate James egy Magyarországon kevéssé ismert új-zélandi szerző, bár a moly tanúsága szerint legalább 30 könyve és 8 sorozata van. Szerintem nem véletlenül van ez így, mert tabudöntögető dark romance sorozatokat ír, gyakorta együtt a Kaptár trilógiát jegyző Jaymin Eve-vel. A hazai olvasóközönség szerint még nem teljesen felkészült a műfajban, bár egyre több olyan regény jelenik meg, amely az erőszak, a trauma, és az erkölcs határán táncol. A legtöbb ilyen történetben a kiindulási alap a bosszú, és a vágy a kegyetlenséggel keveredve valami furcsa, sötét kombót alkot, amit ki-ki a saját szintjén tolerál, vagy éppen nem.

Tate James minden regényét ellátták (a molyon) a „fordított hárem” címkével, legyenek azok new adult, vagy fantasy történetek. Ebbe a címkecsoportba alig tartoznak magyar nyelven kiadott regények, talán csak Laurell K. Hamilton vagy Erin Watt sorozatait ismertem fel. Nekem maga a szókapcsolat is ismeretlen volt, át kellett gondolnom, hogy mitől lehet fordított egy hárem. A könyv némiképp felvilágosított ez ügyben.

A sorozatnyitó kötet, szerintem még csak karcolgatja a felszínt, de kifejezetten ígéretes. Nem bonyolódik nagyon mélyen bele ebben a fordított hárem dologba sem, de azért kijelöli az utat, amelyen a további, egyenlőre csak angolul létező kötet végigmegy. Sokkal zúzósabbnak tűnik a folytatás, pedig a nyitás is eléggé odapörköl.

Nekem a Hate amúgy egy „fogd meg a söröm” regénynek tűnik. James, elolvasott párat a fenti regények közül, aztán rábízta a sörét a barátnőjére, majd nekiült, és bebizonyította, hogy meg tudja csinálni. Jobban, mint a méltán ismert elődei.

A történet forró, elképesztően erős benne a szexuális izzás, és folyamatosan billeg egy erkölcsi határon, de inkább izgalmas, mint romlott. Abszolút fülledt a hangulata, de még éppen nem túl sok. Főként, mert az erotikus-romantikus vonal mellett van egy erős thrilleres szál. A főszereplő nem csak egy bandaháborúba keveredik bele, de szemtanúja egy gyilkosságnak, aztán elszenvedője egy zaklatásnak, így több rejtély is kibontakozik.

A Hate a címe alapján egy gyűlölet-szerelem toposzra épülő regényfolyam, amit a történet szépen ki is bont. Már a fülszövegből megtudhatjuk, hogy Madison Kate a gazdag örökösnő belekeveredik egy bandaháborúba, ahonnét nem távozik sérülés nélkül. A vesztét okozó három dögös rosszfiú ellen bosszút esküszik, nem is sejtve, hogy hamarosan sokkal közelebbi ismeretségbe kerül velük, mint azt szeretné. A lányt az apja Kambodzsába küldi a Zavargások Éjszakáját követően, azonban erről az izgalmasnak hangzó kitérőről a regényben alig esik szó. Szerintem a szerző itt kihagyott egy fontos ziccert, ami nemcsak a cselekmény szálat építhette volna, hanem egy érdekes új környezetrajzot is hozzátehetett volna a regényhez, amely amúgy egy kitalált talán amerikai vagy ausztrál városban Shadow Grove-ban játszódik. A helyszín nem egyértelmű (volt több utalás Amerikára, és Angliára), de jellegzetes bandaháborús viszonyok miatt én Amerikára tippelek.

Az erős felütést egy nem kevésbé erős cselekmény követi. A történetvezetés lineáris és (sajnos) a címszereplő E/1-es narrációjában viszi végig a szerző (pedig bőven kíváncsi lettem volna a főszereplő srácok gondolataira is.) A közeli narráció jól kidomborítja Madison Kate bonyolult, és meglehetősen erős karakterét. Vannak hibái, és gyengeségei a főszereplőnek, de pont ettől válik élővé. Néhol fogtam a fejem a dolgaitól, ugyanakkor nagyon jól szórakoztam az abszolút emberi döntésein. Szinte minden szereplőnek van saját humora, és egy abszolút jellegzetes karakterépítése, ami miatt már a hangnemük és a szóhasználatuk alapján is elkülönülnek egymástól. Mondjuk azt nem tudom, hogy mit gondolt a fordító, mikor a „Hellcat” szót Cicusra egyszerűsítette, de már mindegy is Tény, hogy férfi főszereplők mindegyikéhez jobban illik az eredeti kifejezés.

Ettől függetlenül jól szórakoztam. Az erotikus részek jól vannak felépítve, a humor ütős, a cselekmény feszes. Az egész regény haladós, jól olvasható, és abszolút függővéges, simán olvastam volna még tovább.

A Madison Kate sorozat egy izgalmas választásnak tűnik a Kossuth Kiadó első dark romance kiadásához. Kicsit talán merésznek is. Kíváncsi vagyok, vajon felfedezik-e maguknak a műfaj kedvelői.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2024

Oldalszám: 412

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

„Madison Kate Danverst meggyilkolták az éjjel.” – Ez a mondat megváltoztatta az életemet, de nem a jó értelemben véve.
Tévedtek persze, mert nem haltam meg. Ellenben rászedtek. Miután megvádoltak egy sor bűncselekménnyel (és a politikai érdekeit néző apám példát statuált belőlem), ismét visszatérhetek Shadow Grove-ba. Engem pedig csupán egyetlen dolog foglalkoztat: a gyűlölet.
Valaki megfizet majd a gondosan kitervelt jövőm tönkretételéért. Valaki szembe találja majd magát a gyűlöletem teljes erejével. Milyen kézenfekvő, hogy az a valaki épp most költözött be a szomszéd szobába!
Archer D’Ath és a haverjai nem a megfelelő lánnyal húztak ujjat, és hamarosan megtudják, mire képes Madison Kate haragja.
A HATE egy főiskolai/new adult romantikus, fordított hárem történet, melyben az ellenségekből lett szeretők, és a szeretlek-gyűlöllek tematika dominál.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Cora Reilly: Becsület

Nem nagyon szeretem a maffiatörténeteket, mert a legtöbb túl van romantizálva. Az alvilág egy sötét, hideg, és meglehetősen véres hely, nem pont az, ahol a szerelem virágzik. Nekem a legtöbb maffiarománc hiteltelen, mert a bűnök mindig háttérbe szorulnak, a rosszfiúkról kiderül, hogy valóban jók, és az ártatlan virágszálak megőrzik tisztaságukat. A pokolban pedig tulipán nő.

Valami mégis volt Cora Riley „Maffia végzete” sorozatában, ami behúzott. Először az új borítót láttam, ami kifejezetten szép, de végül nem azt a kiadást olvastam. Bár ez csak esztétika, a tartalom mindkét kötetben azonos.

Maga a regény egy modernkori dark romance, bár talán túlzás a romantikus voltát előtérbe helyezni. Aria és Luca regénye egy perzselően szexi történet, rengeteg tűzzel és érzelemmel, de ezek közül nem a szerelem az elsődleges. Kettejük kapcsolata egy elrendezett házasságon alapul, ami magában hordozza a gyűlölet a szabadságvágy, a megértés, és behódolás, talán a megbékélés lehetőségét is. A cselekmény lassú előrehaladtával kialakulnak a mélyebb érzelmek köztük, azonban mégsem mondhatjuk azt, hogy a történet különösebben romantikus lenne. Cora Riley ugyanis a maga reális valójában ragadta meg a zárt szicíliai világot. A maffia, amiről sokat hallunk és keveset tudunk, itt kap egy elég tiszta képet. A tradicionális olasz hálózat térhódítása ellenérdekelt az orosz Bratva terjeszkedésével, amely a regény alapkonfliktusát adja. Mégis ezt a meglehetősen erős felütést a szerző majdnem veszni hagyta. Annyira a két szereplőre koncentrált, hogy egy nagyon erős cselekményszál kissé elveszett a sorok közt.

Riley nem szépíti és nem idealizálja sem a társadalom sajátos rétegét, sem annak szereplőit. Emiatt Luca nem egy szomorú szemű, álmodozó hősszerelmes, hanem egy hideg, véres kezű bűnöző, nem is mutat mást magától. Aria (és az olvasó) dolga az, hogy elfogadja, vagy elítélje ezt a férfit, és azt a kapcsolatot, amit nyújtani tud. Számos erkölcsi kérdést tesz fel akaratlanul is a regény, de nem mondhatnám, hogy a jó és rossz közti határvonalat elmosná, vagy elkenné. Cora Riley érti, hogy mi az az etikai határ, amit nem illik átlépni, és nem is teszi meg. Nekem ettől működött a regény. Meg Aria személyiségétől. Szerettem volna tizenévesen a felnőttkor küszöbén ennyire karakán egyéniség lenni. Érthető persze, hogy születése okán egy egészen másmilyen szocializációja volt a szicíliai alvilágban, mint mondjuk egy átlag családban, de teljesen kiforrott az értékítélete egy mai fiatal nőhöz képest.

A regényben számos olyan mellékszereplő volt, akik figyelmet érdemeltek. Aria testvérei és Luca baráti köre különösen, bár egyenlőre Gianna és Matteo nem nyerte el a szimpátiámat, de azért kíváncsi leszek az ő történetükre is.

Sajnáltam, hogy meglehetősen vékonyka regény, szívesen olvastam volna még erről a durva és rejtélyes világról, amiben a szereplők élnek. Szerencsére az @Álomgyár kiadó kihozta már a folytatást is Valentina és Dante történetével.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 336 oldal

Fordította: Medgyesi Csilla

Fülszöveg:

Modern ​maffiarománc
Aria Scuderi, Chicago egyik legbefolyásosabb maffiacsaládjába született. Mindenki elbűvölő szépségéről ismeri a „maffiahercegnőt”. Elvitathatatlan bája azonban a végzetét jelenti…
Érdekházasságot kell kötnie Luca Vitiellóval, hogy békét teremtsen a két maffiadinasztia között. Luca a New York-i Famiglia leendő vezetője, aki a brutalitásáról ismert. Saját unkatestvérét is kivégezte – puszta kézzel megfojtotta.
Aria nem akar egy ilyen szörnyeteghez feleségül menni. Lehet, hogy ő az egyik legkeresettebb agglegény New Yorkban, hála jó megjelenésének, gazdagságának és ragadozószerű kisugárzásának. De a lány tudja, hogy a rosszfiús aurája nem csak látszat; a férfi lélegzetelállító szürke szeme és arrogáns mosolya mögött vér és halál rejtőzik. Az ő világában a jóképű külső gyakran egy fenevadot rejt, olyat, aki ugyanolyan könnyen képes ölni, mint csókolni.
A kötelesség elől azonban nem lehet elmenekülni, főleg nem egy olyan férfi elől, mint Luca. A férfi a világ végéig követné őt.
Egyetlen esélye van, hogy túlélje ezt a házasságot, ha elnyeri a szörny szeretetét, és befurakodja magát a szívébe – még akkor is, ha a pletykák szerint Lucának nincs is szíve.
Cora Reilly, a USA Today bestsellerszerző a bűn világába csábít minket, ahol a veszély és a szenvedély kéz a kézben jár. Vajon mit tartogat az olvasók számára ez a perzselő pillanatokkal és maffiózókkal teli könyvsorozat?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Emiko Jean: Tokiói ​tündérmese

A "Tokiói Tündérmese" egy húsvéti ajándék volt magamnak. Korábban megvolt már a könyv a polcon -a Maxim kiadó jóvoltából-, de ez a könnyed, tavaszi napsütéses idő csábított most, egy hasonló hangulatú olvasásra. A bájos borító és a fülszöveg közösen ígértek egy romantikus tiniregényt, aminek a könyv maximálisan meg is felelt. Egy picit talán túl is nyúlt a hagyományos YA kereteken.

A hercegnővé váló egyszerű lány történetét sokan, sokféleképpen elmesélték már. Kezdhetjük a „Neveletlen Hercegnő”-vel, vagy visszaemlékezhetünk a „Miről álmodik a lány” című Amanda Bynes - Collin Firth filmre, de elmehetünk akár a Hamupipőke című alapmeséig is. A végén ugyanaz a kérdés bukkan fel: tud-e egy történet más lenni? Mitől egyedi Emiko Jean regénye?

Újat tényleg nehéz már mondani a témában, de egy egyedi látásmód, egy izgalmas cselekményszál, vagy egy különleges szereplő azért alapjaiban megváltoztathatja a sémát. A Tokiói tündérmese nem rejteget különösebben nagy innovációt, de egészen különlegessé teszi a történet helyszíne Japán, és a főszereplő Izumi identitáskeresése.

A távoli szigetország egy annyira sajátos világ, amiről még azok az amerikaiak is keveset tudnak, akik évtizedek óta együtt élnek asszimilálódott japánokkal. Nekünk Kelet-európaiaknak pedig végképp ismeretlen, már-már meseszerű a Távolkelet. Valószínűleg a legtöbbünk különbséget sem tud tenni a különböző népek és kultúrák közt.

Ez a regény nyilván nem egy néprajzi olvasókönyv, de sok apró érdekességet megmutat egy ősi nép összetett, modernkori kultúrájáról. Felvillannak a japán szokások, egy tradicionális társadalom sokrétű hagyományai, ugyanakkor bepillantást nyerünk a gasztronómiai értékekbe, a modern fiatalok életébe, és a japán nyelv összetettségébe is.

Izumi hercegnő az Amerikában nevelkedett japán lány két világ közt keresi a saját identitását, amely már az első pillanattól remekül rímel a kamaszkori útkeresésre. Ez a regény nemcsak a romantikus szál miatt érdekes a YA korosztálynak. Jó volt látni, ahogy a Izzy kamaszok magabiztosságával, és tisztánlátásával a hátrányból előnyt kovácsol. A származása, ami miatt a korábbi életében kiközösítették, tulajdonképpen egy VIP jegy a társadalom politikai és gazdasági elitjébe. Mégis, hiába kiváló a pedigré, szegény lány sohasem tud elég jó lenni (legalábbis a sajtónak). Vagy túl sok, vagy túl kevés. Túl okos, túl buta, túl modern, vagy túl hagyományos. Ismerős ez nekünk, a közösségi média által maghatározott, mai lányoknak. (Spoiler: Bármit teszel, elég jó vagy úgy, ahogy vagy. Minden más csak irreális elvárás egy olyan közegtől, amely nem határozhat meg téged.) Az, ahogy ez a kamasz megbirkózik a kihívással, példamutató lehet a szorongó és bizonytalan tizenéves lányok számára.

Maga a regény némiképp fókuszálatlan, a szerző időnként csapong, a cselekmény pedig meglehetősen lassú. A hangvétele jellemzően kissé szemérmes, japán habitusú. Keveset látunk a szereplők érzelmi életéből, amit pedig mégis, attól időnként simán csak kukkolónak érezzük magunkat. Nem mondhatjuk azt, hogy Emiko Jean nyílt lapokkal játszik. Szerintem feldobta volna a történetet egy váltott szemszögű narráció, már csak azért is, mert kíváncsi lettem volna Aikó gondolataira.

Mindezekkel együtt is egy különleges utazás volt a regény, szívesen olvasnék még hasonló, japán ifjúsági történeteket.

Adatok:

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 352.

Fordította: Németh Anikó

Fülszöveg:

Izumi ​Tanaka tizenhét életéve eddig eseménytelenül zajlott le Kaliforniában, egy főleg fehérek által lakott kisvárosban. Bár pontosan tudta, miben különbözik osztálytársai többségétől a családja, amelynek három tagja van: ő, az édesanyja és imádnivalóan büdös
kutyájuk, Tamagocsi.
A könnyebbség kedvéért az „Izzy” becenevet használó tinilány barátnője egy olyan nyomra bukkan, amely elvezet eddig ismeretlen apjához, akiről kiderül, hogy nem más, mint Japán trónörököse. Amiből logikusan következik, hogy a szókimondó, polgárpukkasztó Izzy valójában egy hercegkisasszony.
Hamarosan már útra is kel a tengerentúlra, hogy találkozzon sohasem látott apjával, és megismerje az országot, amelyről mindig is álmodozott. Csakhogy hercegnőnek lenni nem csak a báli ruhák és tiarák viselését jelentő szerepkör. Ki kell jönnie valahogyan ármánykodó unokatestvéreivel meg a szenzációéhes sajtóval, sőt, egy barátságtalan, de észbontóan jóképű testőrrel is, miközben el kell sajátítania egy kultúrkör ezeréves hagyományait és szokásait.
Izzy hamarosan meghasonlik a két gyökeresen más világban: otthon sohasem volt eléggé „amerikai”, miközben a Távol-Keleten azt kell bebizonyítania, hogy eléggé „japán”. Összeomlik-e Izumi a korona súlya alatt, vagy boldogan élheti majd új, mesés életét, amíg csak él?

A könyv megvásárolható itt: Maxim Kiadó