Kivételesen ez esetben előbb láttam a filmet, mint ahogy tudomást szereztem a könyvről. Az 1986-ban készült 3 részes minisorozat azonnal belopta magát a szívembe, de azóta sem sikerült megszereznem. A könyvet is csak évekkel később, mostanában találtam meg.
Előrebocsátom, nem vagyok nagy krimiolvasó. Szégyen vagy sem Sidney Sheldon regényeit sem ismertem.
A „Ha eljő a holnap” mindezektől függetlenül lett az egyik kedvenc regényem. Bár a műfaja krimi, sokkal inkább kalandregény a cselekménye alapján. Egy belevaló középosztálybeli lányról szól, aki „gazdag pasi jövendőbeli felesége” szerepből avanzsál a világ legjobb ékszer tolvajává. Persze az első fejezettől mindvégig pontosan érezhető, hogy nincs valóságalapja, azért magával ragadó, pergő izgalmas történet, melynek központját egy okos, ragyogó nő adja.
Nyelvezete Stephen Kinghez hasonlóan egyszerű, mentes a cirkalmas leírásoktól, pont annyi, amennyi szükséges a meséhez, de nem tereli el az olvasó figyelmét.
Mindezen pozitívumok mellett a regénynek humora is. Ragyogó, vidám, könnyed történet, jó szívvel ajánlom mindenkinek.
Az egyetlen apró hibája, hogy az általam olvasott kiadás rettentő apró betűs. De megéri feltenni az olvasószemüveget.
Adatok:
Kiadó: I.P.C. Könyvek
Kiadás éve: 2007
Oldalszám: 352
Fordította: Csillag Zsuzsanna
Fülszöveg:
Tracy Whitney gyönyörű fiatal lány; gazdagság, szerelem, boldogság vár rá.Ha eljön a holnap. A holnapot azonban árulás, bűntény, emberi gonoszság napolja el. Tracy a maffiával kerül szembe, s szinte egyik napról a másikra börtönben találja magát, tizenöt évre ítélt bűnözőként. Csak a bosszúvágy tartja benne a lelket, s amikor néhány hónap múlva váratlanul kegyelmet kap, halálos eltökéltséggel, kész tervekkel száll harcba tönkretevői ellen. Rövid úton valamennyi rosszakaróján bosszút áll, sőt... A csinos és agyafúrt lányból hamarosan nemzetközi hírű szélhámosnő lesz. Szenvedélyévé válik a veszélyes élet, amelyben a holnap mindig bizonytalan.
Az íróról:
Sidney Sheldon 1917-ben született orosz zsidó származású szülők gyerekeként, Chicagóban, Sidney Schechtel néven. Anyja Natalie Leeb (1897–1983), apja Ascher „Otto” Schechtel ékszerboltot vezetett. Bár saját bevallása szerint családjában ő volt az egyetlen, aki középiskolát végzett és apja egyáltalán nem olvasott, Sidney figyelme már korán az irodalom felé fordult: gyerekkorában verseket írt és ezek egyikével tíz évesen már pénzt is keresett. Aztán a Northwestern University hallgatójaként rövid színdarabokat írt a drámacsoport részére. Elhatározván, hogy szövegkönyvíró lesz, tizenhét éves korában, Chicagót hátrahagyva Los Angelesbe ment. Első munkájaként forgatókönyvek szemlézett a Universal Studios-nál.A második világháború alatt az Amerikai Egyesült Államok légierejénél szolgált pilótaként. Leszerelése után New Yorkban élt, ahol musicaleket írt a Broadway számára, ezek egyikével, a Redhead cíművel 1959-ben elnyerte a Tony-díjat. Később visszatért Hollywoodba, ahol megírta a The Bachelor and the Bobby-Soxer (Az agglegény és a tinédzser) című film forgatókönyvét, amiért 1947-ben a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjat kapott. Több televíziós sorozat forgatókönyvét is évekig ő írta: I Dream of Jeannie, The Patty Duke Show, Hart to Hart és Nancy. Regényírásba ötven éves kora után kezdett, első műve, a The Naked Face (Álarc nélkül) 1969-ben jelent meg, és rögtön meg is kapta az Edgar Allan Poe-díjat a legjobb első regény kategóriában. Első feleségével, Jane Kaufman Hardinggel 1945-ben házasodtak össze és 1948-ban váltak el. Második feleségét, Jorja Curtrightot 1951-ben vette el, és 1985-ig, Jorja haláláig éltek házasságban; egy Mary nevű lányuk született. Alexandra Sheldon 1989-től 2007-ig, Sidney Sheldon haláláig volt a felesége. Évekig bipoláris zavarral küzdött, tizenhét éves korában öngyilkosságot kísérelt meg, amiről a The Other Side of Me (A másik énem) című önéletrajzi regényében vallott.2007. január 30-án, alig két héttel 90. születésnapja előtt, tüdőgyulladásból adódó szövődmények következtében hunyt el a kaliforniai Rancho Mirageben. (Forrás: wikipédia)