Más, húsvét előtt és közben nagyböjtöt tart, és bűnbocsánatot gyakorol, én meg úgy tűnik pótolom a lemaradásokat, szóval Grecsót olvasok. Persze nem in medias res, csak a széléről, novellákkal kezdve, a „Harminc év napsütés”-sel, mert erről is annyi jót hallottam.
Hát akkor milyen volt nekem Grecsó?
VICCES: néhol hangosan nevettem, egy egy történet, mintha velem is megesett volna, és ha nem is, ismerős volt a rockzenkar, a falusi bál, a szóhasználat, az angol gyerek a pálinkával. Jó volt ennyi év távlatából újra derülni rajt.
NOSZTALGIKUS: sokszor, sokat visszatért falura, és az elején gyakran eszembe jutott, hogy nem is ilyen. Mintha egy generációval korábbi térben lettünk volna, aztán rájöttem, hogy de mégis ilyen. A dunántúli és az alföldi falvak közt van valami különbség, és bár én az előbbin élek, ismerős nekem Grecsó szegvári világa, én tizenévekkel ezelőtt sokat jártam arra a barátnőm nagymamájánál, és munkából adódóan is, és tényleg ilyen volt az alföldi falu. Ilyen álmos, ragadós, lassú, és ismerős. Hogy még mindíg ilyen-e azt nem tudom.
ISMERŐS: Mi majdnem egykorúak vagyunk, három év van köztünk. Nekem ismerős a gimnazista, az egyetemista, ismerős a szocüdülő, az alumínium fagyistégely, ismerős elhagyni hűtlenül a helyeket, és ismerős az a szorongató érzés, hogy még csak most voltam lendületes és fiatal, most meg itt állok, és nézem, hogy hova tűnt a lendület meg a fiatalság, miközben még előttem az élet, csak mintha már nem tartana sehova.
MAI: A novellákban tér és idő szerepe végig nagyon fontos, főként mert csak ezeken keresztül értelmezhetőek a kapcsolatok. Nekem végig az járt az eszemben, hogy mi az íróval egy ilyen „időbe akadt nemzedék” részei vagyunk, egyik lábunk még a szocreálban, a másik meg már az okosvárosokban. Értjük még a stelázslit, meg a disznóölést, de tudjuk azt is mi a drón meg az xbox. Kevés generációnak (vagy egynek sem) kellett ekkora váltást megélnie.
SZOMORÚ: Végigkíséri az elmúlás. Az elején rá sem jöttem, az első pár vidám novellában, de aztán megértettem, nem csak a család, a szerettei elmúlása, de az ifjúságé, a szerelmeké, a régi kedves helyeké is. A legvidámabb történetben is ott bujkál a szomorúság.
FESZES: Kicsit haragszom is rá. Egy-egy történet jó ha 1,5-2 oldalnyi. Miért kellett így elkapkodni? Lehetett volna ezt még írni, és olvastam is volna még.
A könyv közepéig kényelmesen befészkeltem magam Grecsó életébe, levontam a párhuzamokat, felismertem a helyeket és életérzéseket, elterpeszkedtem abban, hogy lám az ő élete is csak olyan, mint az enyém és még oly sokunké. Aztán a közepén jött egy nézőpontváltás, és elbizonytalanodtam. Mi van ha mind csak fikció, nem is önéletírás? Ez zavart is vagy 3 novellán keresztül, de végül is, nincs is jelentősége. A kedvencem épp ilyen külső szemszögből írodott novella lett: az „Aki mást szólít apának” Akkor is, ha az érzés nem volt komfortos. Ahogy az sem, hogy két pillekönnyű családi mese közt ott vannak a házi rabszolgaság, a megőrülés, a megcsalás történetei. Amikor elringat akkor nagyon kell vigyázni mert rögtön fel is kavarja a gyomrot.
Vannak döbbenetesen erős mondatai, olyanok, amiket kétszer is elolvastam, hogy pontosan átéljem, de általában könnyen, gördülékenyen olvasható, és szeretem, ahogy a versek át – átszövik az írást.
Nem maximumpontos. Mondjuk 100-ból 92 vagy 50-ből 48, de 5-ből nem tudok annyit lefelé kerekíteni, hogy csak 4,5 legyen. Még nem az „én Grecsóm”, lehet hogy soha nem is lesz, de azért a Verának még nekiállok.
Adatok:
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 234. oldal
Fülszöveg:
Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat.
A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak.
A Harminc év napsütés – az író első tárcanovella-gyűjteménye – olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.
A szerzőről:
Újságírói tevékenységét a Békés Megyei Napnál kezdte, majd rövid ideig tárcista volt a Délmagyarországnál. 1997-től volt a Bárka folyóirat külső munkatársa, majd 2001-től 2006-ig szerkesztője. Két évig a Nők Lapja vezetőszerkesztőjeként dolgozott és egy cikluson át a Szépírók Társaságának alelnökeként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom prózarovatát 2009-től vezeti.
Regényei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez (Katona József Színház, Vígszínház). A Rájátszás énekelt-vers alkotóműhely tagja, ismert zenekaroknak és énekeseknek írt dalszövegeket, a Grecsó-Hrutka Tandem első lemezén énekes, dalszerzőként is bemutatkozott. (Forrás: Wikipédia, kép forrása: wmn.hu