On Sai: A ​háború titka (Vágymágusok 4.)

Egyértelműen az év leginkább várt könyve volt. Tulajdonképpen a tavalyi évé is. (A 3,5. rész sorrendje még mindig nem a bocsánatos bűnök közé tartozik). Villámgyorsan el is olvastam, és igazán több szempontból is az egyik kedvenc sorozatommá emelte ez a rész a Vágymágusokat. Korábban is sok volt benne a potenciál, de a zárókötet szinte minden szempontból kiteljesedett. A sorozat külalakját László Maya egyedi, matyó hangulatú, de keleties motívumrendszerű borítója teszi különlegessé. Izgalmas de bizonyára nem véletlen, hogy a matyó színvilágban a fekete a föld, a piros az öröm színe. Továbbra is azt gondolom, hogy picit kilóg a sorozat külső megjelenésében is a vörös pöttyösök közül, de ez határozottan nem baj.

Ugyanez igaz a világépítésre is. Kellő távolságból a regényfolyam egy klasszikus, középkori díszletek közé szorult fantasynak látszik. Tudja a nagyívű háborús-politikai cselekményű, váras, kiasszonyos ismerős mégis idegen világképet. Ugyanakkor, ha közelebbről nézzük, simán észrevehetők a Vörös Pöttyösök zömére jellemző, erős női hőssel operáló, pátoszos nagyságra magasról ejtő, aktuális társadalmi problémákat boncolgató young- és new adult határán egyensúlyozó regényismérvek. Nagyítóval nézve pedig van egy egészen egyedi hangvétele, pimaszul játékos, mindent megkérdőjelező, okosan felépített, nagyon modern gondolkodású regény elrejtve a régies korokat idéző díszletek mögé.

Tulajdonképpen egy iskolapélda ez a könyv, a szerző szépen bemutatja azt, hogy hogyan kell megírni egy regényt. Minden technika a helyén van, minden pontosan rendezett, tudatosan növelt hatásfokú, tankönyvi precízséggel hozza a függővégeket, testérzeteket, romantikus pillanatokat, szemérmes szexjeleneteket. De annyira könnyed, hogy simán el tudtam feledkezni a profi háttérépítményről, és abszolút tudott szórakoztatni.

A szereplők rengeteget változtak, még a „Titkok és intrikák” kötethez képest is, vagy éppen ahhoz viszonyítva látványos a fejlődésük. Rianna és Lidérc karakteréről szépen lekopott a manír. Lidérc elfelejtette a nagyképűségét, Rianna elhagyta az eszetlenséget, de közben meg mégis fiatalosan lendületesek maradtak. Roan jelleme pedig annyit alakult, hogy szinte csak a 3,5 kötet ismeretében értelmezhető. Delon nekem továbbra is egy sötét folt, de ez már szerintem így marad, bár őszintén kíváncsi lettem így a végére az ő történetére is.

A záró rész valahogy keretbe foglalt mindent. Helyére kattantak a dolgok, és szépen el is simultak azok a hullámok, amiket a történet vetett. Voltak benne monumentális pillanatok, de olyanok is, amik csak egyszerűen csak a szórakoztatást szolgálták. Nekem nagyon kerek lett ezzel a résszel a sorozat. Abban azonban már most biztos vagyok, hogy újra fogom olvasni, mert az időbeni kihagyás megkoptatta bennem a részleteket, illetve sok apró, lényegtelennek tűnő információ felett siklottam el, amik közben azért értelmet nyernek. Most még egy kicsit pihen bennem, de aztán újra előszedem.

A kötetet köszönöm a @Könyvmolyképző Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 440.

Fülszöveg:

Szeretni ​mindhalálig…

Lidérc miatt napvilágra került a sereg legfontosabb titka, és ez olyan eseményláncot indít el, amire nincs felkészülve sem ő, sem Rianna. Az ellenség ezt kihasználva csaknem áttör a falon. Rianna nem nyugszik, amíg ki nem deríti, mi a háború igazi oka, mi keseríti el Delont, és miről hallgat olyan mélyen a király.

Vajon elég az igazságos világba vetett hit, ha a helyzet reménytelen? Igaz-e a jóért jót várj ősi elve? Közben a hercegnek meg kell birkóznia azzal, hogy kedvenc gyógyítója
nem éppen az, akinek gondolta, és eddig az orránál fogva vezette őt. Kettejük hol lágy, hol szenvedélyes kapcsolata újabb fordulatot vesz. Ám most már mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Nemesi udvarlások, emlékezetes bálok és egy hímzésminta, aminek titka a győzelem kulcsa lehet. Szerelem és az igazság szenvedélyes keresése On Sai várva várt
sorozatzáró kötetében.
„Éjszakánként vele álmodtam, nappal őt éreztem mindenhol.
Ő volt a tea lágy illatában, a levendulás szappan érintésében, a puha dunyha melegében. Utáltam magam, hogy nem utálom őt.”

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Kiyash Monsef: Egyszer ​volt

A különleges griffszárnyas borító és a cím alapján inkább egy meseregény képe jelent meg bennem erről a regényről, de szerencsére egy igazi mitikus alapokra épülő fantasyt kaptam. A jobbik fajtából. Régóta vártam már arra történetre, ami igazán a 14-16 éveseknek szól, nem megy a korhatár fölé, mégis izgalmas, és tudja az életkori sajátosságnak megfelelő zsánerkövetelményeket. Kérdéseket tesz fel, de válaszokat is ad olyan témákban, ami az adott korcsoportot foglalkoztatja. Egy olyan történetet, ami nem vár el különösebben összetett gondolkodást, nincs benne nagyívű világépítés, bonyolult történetvezetés, hanem egyszerűen használja a megszokott, ismerős elemeket. Van benne dráma, barátság, szerelem és egy sor más érzelem, mégsem szélsőséget. Ez a regény tudta mindezt. Egyszerre volt otthonos, és különleges.

Marjam, a tizenhat éves kamaszlány az édesapja halála után egy állatklinikát örököl. Ez már önmagában is egy különösen hangzó történet kezdete, de ami utána jön, az egészen a keleti mesevilágig röpíti az olvasót. A perzsa mítoszokig nyúló varázslatos történetben a gimnazista lány hirtelen boszorkányokkal, sárkányokkal és dzsinnekkel teli világban találja magát, és egyedül kell dönteni jó és rossz, erkölcs és anyagi javak, valamint a teljes világ sorsa felett. Miközben igyekszik megfelelni az új hivatásában, a hétköznapi életében, és az iskolában is, önmagát is egyre inkább megismeri. Barátokat és ellenségeket szerez, helytáll egy felnőttek által uralt világban, és felfedezi a családja gyökereit. Megtanulja, hogy a bennünket körülvevő világ jóval több lehet, mint aminek látszik, és az amberek sem jók vagy rosszak, hanem olyanok amilyenek.

Szerettem Marjamot. A lány egy igazi bonyolult személyiség, időnként nyers, nem mindig bánik szépen a barátaival, de képes meglátni a saját hibáit, és javítani rajtuk. De a többi szereplő is érdekes és összetett karakter volt, sokféle motivációval. (Nekem leginkább Sebastian és Malloryn emelkedett ki, de az iráni születésű, Amerikába emigrált apa alakja is egészen izgalmas.)

Örültem, hogy a Móra kiadó bevállalta ezt a könyvet. Bártan nyúlt egy különös történethez, és talán ezzel tovább erősíti a hazai young adult könyvpiacon elfoglalt helyét. Hiszem, hogy a Mórának jelentős, és a mostaninál meghatározóbb szerepe van az ifjúsági irodalomban. Még sok hasonló regényt kívánok nekik a jövőben!

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 400
Fordította: Lázár Júlia

Fülszöveg:

Egyszer ​volt, hol nem volt. Marjan édesapja mindig ezzel kezdte a meséket, például a lányról, aki egy unikornist szabadított ki a vadász csapdájából, vagy a pásztorfiúról, aki megmentett egy griffmadár fiókát. Marjant lenyűgözték és kíváncsivá tették a csodálatos állatok.

A kislányból aztán nagylány lett. Apja váratlan halála után igyekezett kézben tartani mindent: tanulást, barátságokat és apja kevés pénzt hozó állatorvosi praxisát. Aztán egy napon látogatója érkezett, aki megdöbbentő dolgot árult el neki: az édesapja nem közönséges állatorvos volt. Az állatok, akikről mesélt, valóságosak, és apja beutazta a világot, hogy gyógyíthassa őket. A munkája mostantól Marjanra vár.

Marjan egy titkos világba lép be, ahol varázslatos lényeket adnak és vesznek, őriznek kincsként vagy ejtenek csapdába. Új, különös barátokra lel: egy griffmadár mellett felnövekvő angol fiúra, és egy boszorkánynak készülő lányra, aki megszökött otthonról, hogy hozzá hasonlókra találjon. Közben régi barátai és osztálytársai előtt Marjan minden erejével igyekszik titokban tartani kettős életét.

Minél inkább belebonyolódik a csodálatos állatok életébe, annál közelebb kerül ahhoz, hogy megtudja, ki gyilkolta meg az édesapját, de nyomára bukkan egy embert és állatot egyaránt veszélyeztető, döbbenetes igazságnak is, ami újra feléleszti benne a fogékonyságot a csodákra.

Kiyash Monsef Párizsban született, és Észak-Kaliforniában nőtt fel. Emmy-díjra jelölték, mint rendező-producert, de ír elbeszélést és képregényt, készít videókat és videójátékokat is. Rövid írásai megjelentek a Byliner, New Millenium Writings és a Penumbra's New Fiction című kiadványokban. Egyszer volt című könyve a mítoszok, legendák és a folklór iránti szenvedélyes szeretetéből született, és a vágyból, hogy felfedezze és megőrizze iráni örökségét (hiszen Marjanhoz hasonlóan félig iráni származású). Fontos az állatok iránti szeretete és a benne élő kitartó hit, hogy a szörnyek jóval érdekesebbek, mint a hősök. Kiyash a családjával együtt Észak-Kaliforniában él.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó