Barnás Ferenc: A ​kilencedik

    A regény fülszövegében Esterházy Péter két jelzővel illeti a könyvet: olvasható és mestermű. Elsőre egymástól távol álló fogalmak, de egymás mellé helyezve mégis egy harmadik jelentést kapnak: olvasható mestermű. Nekem azonban a legnagyobb minőségi garancia mégis az volt, hogy maga Esterházy ajánlja Barnás Ferenc művét. Meglepő és kissé nosztalgikus élmény volt találkozni ezzel az ajánlással, míg utána nem néztem, hogy a Kilencedik 2006-ban jelent meg először. Számomra teljesen ismeretlen volt, ugyanakkor több külföldi és haza kiadást is megért, az az - így utólag már mondhatom - letaglózó mű.

    A Kilencedik elbeszélője egy kilencéves kisfiú, a félig erdélyi, félig magyar család kilencedik szülöttje a tizenegy gyerek közül. A gyermeki perspektíva miatt a regény nehéz olvasmány. A mondatok szövete sűrű, csupasz és feszes ritmusú. Az elbeszélő csapong, de gondolatai szűk térben mozognak, egyszerű mondatokkal és vissza-visszatérő motívumokkal így, ha megtaláljuk a ritmusát, magával sodor. Onnéttól már könnyű lenne olvasni, ha nem vágna újra és újra földhöz a történetből áradó nyomorúság.

    A Kilencedik a nincstelenség könyve. A főszereplő gyerek és népes családja akkora szegénységben él, hogy még név sem jut a családtagoknak. Ez a szegénység nem csak fizikai, sem tüzelő, sem reggeli, sem szeretet nincs a Kisház falai közt, ahol sokszor négyen-öten alszanak fejtől-lábtól, ruhában, takaró nélkül. A kiszolgáltatottság mégsem a szegénységből fakad, hanem a szülők manipulatív játszmaiból, Ésanya és Ésapa ideáljaiból, és elvárásaiból, és a család köré épített élet hazugságaiból. Ott, ahol mindenki bigottan vallásos és istenfélő szeret már nem jut a gyerekeknek. Nekem ez fájóbb volt a történetben mint a kilátástalan szegénység.

    A történet 1956 után játszódik, de egyáltalán nem hősies. Nem idealizálja a szovjeturalommal szembenálló családfőt, nem teszi mártírrá a mélyen vallásos erdélyi édesanyát, és nem emeli piedesztálra a nagycsaládos eszményt sem. Csak tisztán megmutatja a totális nyomorúság képeit.

    A hatvanas évek és a kétezres évek mélyszegénysége között pedig alig van különbség. Több a tárgy, de az étel ugyanúgy kevés. A megalázottság, a segítségnyújtás felsőbbrendűsége és a szülői felelősségvállalás hiánya épp olyan, mint a kommunizmus éveiben. Ettől válik (sajnos) időtlenné     Barnás Ferenc regénye.

Ha létezik boldogtalan könyv akkor a Kilencedik biztosan ebbe a kategóriába tartozik, de ezzel együtt is fontos olvasmány. Eléri, hogy egy kicsit jobban megbecsüljük azt, amink van.

    Köszönöm szépen az élményt a Jelenkor Kiadónak.

Adatok:
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 220

Fülszöveg:
A nyomor szereplői általában nincsenek abban a helyzetben, hogy ők maguk beszélhessenek saját körülményeikről. Barnás Ferenc regénye az a kivételes pillanat, amikor egy szöveg folyamatosan erről az egzisztenciális kiszolgáltatottságról tudósít. Az elbeszélő egy kilenc éves kisfiú, aki családjának történetét meséli el. A szélsőségesen veszélyeztetett családban kilenc gyermek él huszonöt négyzetméteren. 1968-at írunk. A gyerekeknek nincs mit enniük, nincs saját ágyuk, de még takarójuk sem, nincs meleg ruhájuk, és nincs tüzelőanyag, amivel legalább fűteni lehetne a kis szobában. A kisfiú arról álmodozik, hogy milyen lesz, ha egyszer végre felépül a ház, ahol emberi módon lehet majd élni.
Egy tragikus vétség miatt azonban kétségessé válik, hogy átélheti-e ezt valaha. is.
Barnás Ferenc harmadik regénye nyomasztó látlelet egy illúziók nélküli világról.

A regény megvásárolható itt: Booklove