Teljesen jellemző módon a 4. résznél csatlakoztam be dr. Szabó Ágota életébe. Nyilvánvalóan lemaradtam pár magánéleti részletről, de a könyv ettől még önállóan is megállja a helyét. Igazából csak az utóbbi időben kezdtem krimit olvasni, és főként a mai magyar krimivel ismerkedem. Vonzanak az ismerős vidékek rejtélyei, és kifejezetten kedvelem a női krimiírókat. Úgy látom kicsit más rugóra jár az agyuk, mint a férfiaknak, és ezzel valahogy könnyebben tudok azonosulni, jobban bevonódok a nyomozásba.
A „Hajónapló” megjelenésében is impozáns regény, ahogy néztem a sorozat legmarkánsabb darabja legalábbis külalakra. Tartalomra mindenképp az, elejétől a végéig tudatosan összerakott építmény. Ahogy Szlavicsek Judit mondaná: nem lehet belőle egy szálat sem kihúzni, anélkül, hogy összedőlne.
A cselekmény egy Hamburgból induló óceánjárón játszódik. Elsőre azt hittem, melegebb vizekre fognak hajózni, de a regény hangulatához teljesen jól illet a jeges- északi körtúra. Ráadásul nagyon sokat megtudtam a Németországtól Grönlandig tartó túra útvonaláról és magáról a hajózásról is. Olvasás közben elég sokat gugliztam, és nézegettem a tájképeket attól függően, hogy éppen holt jártak a szereplők. Ilyen értelemben a regény egy kulturális kirándulás is volt, ahol picit megismerkedtem egy számomra idegen vidék építészeti, gasztronómiai és földrajzi különlegességeivel.
Mindemellett – felszínesen persze, de - beleláthattam egy hatalmas óceánjáró olajozott működési rendjébe, és a belső személyzeti hierarchiába. Izgalmas volt látni, hogy állnak össze a technikai és humán részek, és hogyan épül fel egy belső mini bűnszövetkezet a színfalak mögött.
Szabó Ágota szarkazmusát az első pillanattól magaménak éreztem. Zsófit a barátnőjét viszont nem kedveltem meg különösebben, nem feltétlenül a döntései miatt, inkább a vekengése volt nekem sok. Ahhoz képest, hogy ötvenes doktornő elég vérszegény empátiával rendelkezett.
A háttér magánéleti szálak amúgy izgalmasak és elgondolkodtatóak voltak, Zsófié különösen, egyáltalán nem tudtam ítélkezni felette. Maga a bűntény nyilván érdekes volt, de annyira a múlthoz kötődött, hogy valahogy nem éreztem igazán megalapozottnak. Megértettem, hogy miért van így, de valahogy nekem életszerűbbnek tűnt volna, ha a főgonosz egyszerűen lelép, ahelyett, hogy hullát hullára halmoz. Nem vagyok egy bűnöző elme, úgyhogy nem vagyok biztos az igazamban, de én biztos nem vesződtem volna ennyit.
Tetszett a gondolat, hogy Mészöly Ágnes megemlíti a regényében a magyar krimi írónők főhőseit, részben azt mutatja, hogy a szerző ismeri a pályatársakat, részben pedig valamiképp ajánlja is az írásaikat ezzel a gesztussal. Jó látni, hogy van összetartás ezen a pályán is.
Összességében tetszett a regény, kifejezetten jó volt az atmoszférája, hétköznapiak és mégis érdekesek a szereplők és nagyon jó volt a felépítése, ezért biztosan el fogom olvasni az előzményeket.
A könyvet köszönöm szépen a GeneralPress Kiadónak!
Adatok:
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 326
Fülszöveg:
Szabó Ágota úgy érzi, a legutóbbi ügye után ráfér némi pihenés. Ám amikor a legjobb barátnője, Zsófi váratlanul meghívja egy északi hajóútra, egyáltalán nem biztos benne, el tud-e tölteni több mint két hetet semmittevéssel.
Mégis bevállalja az álomnyaralást, nem sokáig élvezheti azonban a lusta reggelek és a wellnessrészleg nyugalmát. Röviddel az indulás után ugyanis megmagyarázhatatlan körülmények között eltűnik az egyik magyar utas. Az eset kivizsgálásába Gotát is bevonják, aki a rá jellemző módon nagy lendülettel és elszántsággal veti bele magát az ügybe. Zsófival és a hajó biztonsági főnökével az oldalán próbálja kideríteni, mi történhetett, ám amikor előkerül egy holttest az egyik színházi öltözőből, a tét is megnő. Két kikötő között, a nyugtalan tengeren egy gyilkos les az áldozataira, és Gota semmiképp sem hagyhatja, hogy ő kerekedjen felül…
A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó
No comments:
Post a Comment