Michael Walden: Százezer ​mérföld

Nagyon régen nem olvastam olyan regényt, amiben ennyire jól éreztem magam. Sok könyvet, és sok könyves világot szeretek, de ez kifejezetten komfortos volt számomra. Imádtam a végtelen vizeket, a különleges helyszíneket és a szereplőket is.

Szerettem korábban a „Végtelen város”-t is Michael Waldentől. Érdekes volt a sci-fi koncepciója, csavaros és furfangos, szóval jó volt olvasni. Ez a regény ebben a tekintetben nem annyira összetett. Voltak ismerős elemei: némi Nemo kapitány, egy kevés Ragadozó városok, és talán valami enyhe Water World utánérzés is. Mégis annyira behúzott engem az egyedi tengeri környezet, a karakterek, és az érzelmi ív, hogy pont nem érdekeltek a hasonlóságok.

A történet egy lánnyal kezdődik, egy ismeretlen bolygón, aki már ez első perctől több mint egy egyszerű kagylókaparó búvár egy gépesített vízi város belső hierarchiájának az alján. Astreia bár a városi kasztrendszer alján él, segítőkészsége, bajtársiassága, esze, és bátorsága kiemeli a városlakók tömegéből. Amikor megment egy idegent, a város ellene fordul, és a tengernek adja a lányt. Astra elszakad az ismerős várostól és a családjától, mégis kinyílik számára a világ.

A történet erről a pontról indul igazán, és tesz egy izgalmas és szépséges víz alatti utazást egy távoli bolygó Abysson vizében. A roppant tömegű és mélységű összefüggő óceánban csak apró szigetek és úszó városok törik meg a végtelen látóhatárt. A víz alatt pedig elképzelhetetlen lények úszkálnak. Az emberek összezárt élettereken különös társadalmi formákban élnek jobbára elszigetelten. Astreia számára az utazás nemcsak térbeli, hanem kulturális is, lépten nyomon rácsodálkozik- velem együtt- az írói fantázia termékeire.

A regény szereplői élnek. Teli vannak kétségekkel, fájdalommal, gyásszal és reménnyel. Mindannyiukat nagyon kedveltem, kivéve talán az elején Corellius főtengermérnőköt, de szerencsére belőle keveset kapunk. Nagyon erős az érzelmi töltet. Végig meghatározó a romantikus szál is, de annyi más is úszkál a felszínen, hogy könnyű érzelmileg bevonódni annak is, aki nem feltétlenül szereti a romantikát. Szerintem ez a regény a női és a férfi olvasókat egyaránt megtalálja.

A cselekmény mértanilag pontos, minden a helyén van, precízen tervezett. Nincsenek felesleges ütemek, gyors, és ritmusos, épp mint egy zongoradarab. A végén talán túl gyorsan elhalnak az utolsó ütemek de ez még megbocsátható. Az egyetlen hibája Waldennek, hogy nem túl bőbeszédű. Katonásan pörgeti a cselekményt, nem beszél mellé, de nem is mélyed el a leírásokban. Pedig szívesen kalandoztam volna még Abysson vízi világában.

Köszönöm szépen a Galaktikai Kiadónak, hogy ez a regény eljutott hozzám.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 280.

Fülszöveg:

Merlion titokzatos városa minden hajnal első fényénél alábukik a tengerbe, hogy megvédje lakosait a halálos napsugaraktól. Eredete rejtély, útja irányíthatatlan, szándékai kifürkészhetetlenek.

Astreia Kaeller búvár a városfal karbantartási munkálatai után egy sérült férfira bukkan a dokkokban, aki jóval többet tud a világról, mint bárki más a fedélzeten. Miután segíteni próbál az idegennek, akaratlanul is bajba keveredik.

Egy különleges utazás veszi kezdetét, melyben saját múltjának démonai, a mérnökök halálos hagyatéka és a vérbosszú vágya kelnek háborúra a szerelem erejével.

Michael Walden Galaktika-díjas író legújabb regénye Abyssos óceánjainak mélyére invitálja az olvasóit, egy varázslatos kalandra, ahol a tudás a legnagyobb hatalom, és a halálos mélység sötétjében senki sem bújhat el önmaga elől.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Raquel Vasquez Gilliland A ​növénybűvölő (A növénybűvölő 1.)

Az Anassa Könyvek egyik új, szeptemberi megjelenése külalakra egy picit elüt az idén megjelent többi könyvüktől, sokkal lágyabb, világosabb és talán romantikusabb is a borítója. Nekem elsőre szerelem lett, különösen a finom indás, gombás-virágos élfestés, ami inkább kiegészíti a fedlapot, mint agyonnyomja, ahogy az élfestések nagy része.

A regény is egy kicsit más. Nem fantasy, bár közel van hozzá. Stílusát tekintve misztikus-romantikus, de nekem egy karibi életérzés-regény, és egy családregény keveréke, átszőve némi boszorkánysággal, és egy second chance szerelmi szállal. Bár fontos volt benne a szerelem, annyi más érzés is kavargott, hogy egyáltalán nem volt édeskés.

Ahogy a külalakja, úgy a tartalma is egy finom, légiesen könnyed történet, ami a mélyben nagyon sok fájdalmat rejt. Azonban a pozitív életérzés, a testvéri szeretet és a szerelem kivirágzik a szövevényes, kusza múltbéli indák felett. Ráadásul mindent körbefon a mágia épp, mint a gombafonalak a földben. Összekötik a múltat, a jövőt, és a karaktereket egyaránt.

A főszereplő Sage Forest egy többgenerációs boszorkánycsalád legidősebb lánya. A munkája egy rosszul végződött kapcsolat után megszűnik, ezért arra kényszerül, hogy hazamenjen a családjához, ami nem látja szívesen. Sage kishúga Sky balesete után az amúgy is megtépázott rokoni kapcsolataik teljesen szétesnek, a gyász mindent ellep, és a családtagok nem igazán találnak vissza egymáshoz. Ráadásul Sage egy gimnáziumi csalódás emlékét is őrizgeti, ami nem teszi könnyebbé az újrakezdést. Szerencsére legalább a város tárt karokkal fogadja és azonnal talál is ez különleges munkát egy növénykertészetben, sajnos épp a gimnáziumi csalódás oldalán.

Miközben Sage igyekszik helyt állni, rá kell jönnie, hogy a környezetében élők is sok lelki terhet hordoznak, és a feloldozás korán sem annyira bonyolult, mint az korábban hitte.

Meglepő volt, ahogy Sage fel tudta emelni magához az embereket, ahelyett, hogy azok lehúznák. Fantasztikus lelki ereje volt, és tanulságos volt látni ahogy hibázott, beismerte, és fejlődött.

Nagyon jó hangulatú a regény, teljesen átjön benne a latin-amerikai hangulat, de van egy buja, behálózós indás-párás érzés is, ráadásul a szereplők tökéletesen hozzák, a huszon-harmincévesek életérzéseit. Az atmoszférateremtés annyira működött, hogy teljesen el tudtam képzelni a környezetet.

Szerettem ezt a könyvet. Sokat adott, sokat is vett el érzelmileg, de annyira bájosan tette, hogy ez nem tűnt tehernek. Még sokáig gondolkodtam olvasás után is a szereplőkön, a sorsokon, és a mágián.

Adatok:

Kiadó: Anassa Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 336 old
Fordította: Bosnyák Edit

Fülszöveg:

A ​legenda szerint a Flores család megsértette a régi isteneket, ezért megátkozták őket, és azóta a család nőtagjai egy csipetnyi varázserővel rendelkeznek.

Sage Flores attól a pillanattól fogva menekül a családja és az „adottsága” elől, hogy a kisebbik húga, Sky meghalt. Ám nyolc évvel később kénytelen visszatérni a szülővárosába. Úgy megy vissza dolgozni a korábbi munkahelyére, mintha belebújna egy régi, kényelmes pulóverbe, és arra használja a képességét a Cranberryi Rózsa Vállalatnál, hogy beszélgessen a növényekkel, és felfedezze a környéken élő különleges példányokat.

A növényvadászat meglehetősen egyszerű munka, de Sage kap egy társat Tennessee Reyes személyében, ami meglehetősen bonyolulttá teszi a helyzetet: ugyanis gimnazista korukban a férfi összetörte Sage szívét, aki a mai napig nem heverte ki a csalódást. A közös munka a felszínre hozza a különleges és kellemes emlékeket, és Sage fokozatosan újra beleszeret az érett és vonzó férfiba.

Sage-nek nincs ideje a romantikára, mert ritka növényeket kell felkutatnia, a halott húga kísértete állandóan meglepi egy bögre kávéval, az idősebbik húga pedig villámokat varázsol az égboltra, amikor dühös. De amikor együtt van Tenn-nel, olyan érzés fogja el, mintha egy réten állna egy nyári zivatar előtt: állandóan szikrázik körülöttük a levegő, így aztán elkerülhetetlen a végkifejlet.

A kötet megvásárolható itt: Anassa Könyvek

Matthieu Choquet: Ideafix és a rebellisek 5. – Ideafix és a Druida

A párizsi éjszakák szörnyen veszélyesek ebnek és varázslónak egyaránt, hogy a különleges hangú nőket már ne is említsem.

A római fennhatóságú éjszaka leple alatt sötét dolgok történnek az ókori macskaköves utcákon. Szerencsére mi olvasók biztonságos távolságból figyelhetjük, ahogy kutyákat rabolnak a gall házi kedvencek által lázadásban tartott Lutétiában. (Melynek helyén ma Párizs áll.) Ezzel párhuzamosan a római provincia erdős külterületén kedvenc varázslónk Panoramix druidaszütyőjének is lába kel, de itt pontosan tudjuk, hogy egy bajkeverő áll a bűntett mögött.

Az oknyomozó házi kedvencek, Ideafix és a Rebellis banda egy félig farkas, félig emberi lény nyomába erednek, míg a druidák a zsákot üldözik, a rómaiak pedig mindenkit bekasztliznak. Az érzelmek itt-ott túláradnak, van aki szerelmes lesz, mások csak dalra fakadnak. És „friss mézes sündisznónyelv is kapható!”

Az első kötetekkel ellentétben ez a rész egy történetet tartalmaz, de az bőven kitesz kettőt is. Fordulatokban gazdag, izgalmas kaland elevenedik meg a megszokott grafikus formában, teli az Asterix-világból ismerős humorral. A szerzők ragaszkodnak a Goscinny és Underzo által megalkotott univerzumhoz, attól semmilyen formában nem térnek el.

A nevek újfent zseniálisak: Amnezix a durida, Térdzoknix a galamb, Isaplavina Dundibalerina gazdája és így tovább. A nyelvi humor itt is annyira ütős, hogy tulajdonképpen önmagában is működik, de bőven van más humorforrás is a könyvben. Az almával répával borsóval és sajttal készülő gall salátán fel is röhögtem, de jó sok hasonló fricska van az utókor számára.

A karakterek továbbra is zseniálisak bár most főként Ideafix segítőkészsége és gyors megoldóképessége domborodott ki, a többiek egy kicsit háttérbe szorultak. Kivéve persze Turbinát aki teljes mellszéleséggel hódított.

Nekem egy kicsit furcsa volt látni, hogy Ideafix és Panoramix nem ismerik egymást, azt hiszem rosszul helyeztem el magamban a történetsort. Vélhetően az Ideafix történetek az Asterix széria előzményei, és nem folytatások. Ha nem így van az sem baj, mert az összefonódás nyilvánvaló. Több szereplő is fel-felbukkan a fősorozatból, említésszinten megjelent Obelix, de Sunyix alakja is visszatérő figura.

Ahogy haladunk előre a sorozatban egyre inkább megkedvelem az ebeket, macskákat és galambokat. Még úgy is, hogy csak most vált nyilvánvalóvá számomra, hogy két kötetet ki is hagytam a sorból, ezeket még pótolnom kell. Addig is: sündisznónyelvet vegyenek!

Ideafix kalandjait köszönöm szépen a Móra kiadónak!

 Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 72
Fordította: Bayer Antal

Fülszöveg:

Lutetia utcáin minden éjjel eltűnik néhány kutya. Ideafix és barátai nyomozni indulnak, és összefutnak Panoramix druidával, aki inkognitóban érkezett aranysarlót vásárolni, ám ellopták a varázszsákját. Hőseink bátorsága és ravaszsága vajon elegendő lesz a város fölött lebegő rejtély megoldására?

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó