Michael Walden: Százezer ​mérföld

Nagyon régen nem olvastam olyan regényt, amiben ennyire jól éreztem magam. Sok könyvet, és sok könyves világot szeretek, de ez kifejezetten komfortos volt számomra. Imádtam a végtelen vizeket, a különleges helyszíneket és a szereplőket is.

Szerettem korábban a „Végtelen város”-t is Michael Waldentől. Érdekes volt a sci-fi koncepciója, csavaros és furfangos, szóval jó volt olvasni. Ez a regény ebben a tekintetben nem annyira összetett. Voltak ismerős elemei: némi Nemo kapitány, egy kevés Ragadozó városok, és talán valami enyhe Water World utánérzés is. Mégis annyira behúzott engem az egyedi tengeri környezet, a karakterek, és az érzelmi ív, hogy pont nem érdekeltek a hasonlóságok.

A történet egy lánnyal kezdődik, egy ismeretlen bolygón, aki már ez első perctől több mint egy egyszerű kagylókaparó búvár egy gépesített vízi város belső hierarchiájának az alján. Astreia bár a városi kasztrendszer alján él, segítőkészsége, bajtársiassága, esze, és bátorsága kiemeli a városlakók tömegéből. Amikor megment egy idegent, a város ellene fordul, és a tengernek adja a lányt. Astra elszakad az ismerős várostól és a családjától, mégis kinyílik számára a világ.

A történet erről a pontról indul igazán, és tesz egy izgalmas és szépséges víz alatti utazást egy távoli bolygó Abysson vizében. A roppant tömegű és mélységű összefüggő óceánban csak apró szigetek és úszó városok törik meg a végtelen látóhatárt. A víz alatt pedig elképzelhetetlen lények úszkálnak. Az emberek összezárt élettereken különös társadalmi formákban élnek jobbára elszigetelten. Astreia számára az utazás nemcsak térbeli, hanem kulturális is, lépten nyomon rácsodálkozik- velem együtt- az írói fantázia termékeire.

A regény szereplői élnek. Teli vannak kétségekkel, fájdalommal, gyásszal és reménnyel. Mindannyiukat nagyon kedveltem, kivéve talán az elején Corellius főtengermérnőköt, de szerencsére belőle keveset kapunk. Nagyon erős az érzelmi töltet. Végig meghatározó a romantikus szál is, de annyi más is úszkál a felszínen, hogy könnyű érzelmileg bevonódni annak is, aki nem feltétlenül szereti a romantikát. Szerintem ez a regény a női és a férfi olvasókat egyaránt megtalálja.

A cselekmény mértanilag pontos, minden a helyén van, precízen tervezett. Nincsenek felesleges ütemek, gyors, és ritmusos, épp mint egy zongoradarab. A végén talán túl gyorsan elhalnak az utolsó ütemek de ez még megbocsátható. Az egyetlen hibája Waldennek, hogy nem túl bőbeszédű. Katonásan pörgeti a cselekményt, nem beszél mellé, de nem is mélyed el a leírásokban. Pedig szívesen kalandoztam volna még Abysson vízi világában.

Köszönöm szépen a Galaktikai Kiadónak, hogy ez a regény eljutott hozzám.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 280.

Fülszöveg:

Merlion titokzatos városa minden hajnal első fényénél alábukik a tengerbe, hogy megvédje lakosait a halálos napsugaraktól. Eredete rejtély, útja irányíthatatlan, szándékai kifürkészhetetlenek.

Astreia Kaeller búvár a városfal karbantartási munkálatai után egy sérült férfira bukkan a dokkokban, aki jóval többet tud a világról, mint bárki más a fedélzeten. Miután segíteni próbál az idegennek, akaratlanul is bajba keveredik.

Egy különleges utazás veszi kezdetét, melyben saját múltjának démonai, a mérnökök halálos hagyatéka és a vérbosszú vágya kelnek háborúra a szerelem erejével.

Michael Walden Galaktika-díjas író legújabb regénye Abyssos óceánjainak mélyére invitálja az olvasóit, egy varázslatos kalandra, ahol a tudás a legnagyobb hatalom, és a halálos mélység sötétjében senki sem bújhat el önmaga elől.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt