Michael Ende: Momo

Vajon hova lesz az idő, amit megspórolunk?

Michael Ende vitathatatlanul a világ nagy mesemondóinak egyike. Azok közül való, akik nem tudnak elavulni. A mondanivalója, a nyelvezete és a történetei örökérvényűek, nem véletlen, hogy minden generációban felbukkannak az újabb kiadások. Nekem anno még az ezüstszürke Végtelen történethez és a Sárga Momo-hoz volt szerencsém, úgyhogy most irigykedhetnék kicsit a mai gyerekekre a Móra kiadó szuperszép új kiadásaira, ha nem lennének már itt a könyvespolcomon. Továbbmegyek, a Momo 2024-ben nemcsak új külsőt kapott hanem új magyar szövegbe is bújtatta Győri László fordítása. A könyv külalakja letisztult, szövege talán jobban igazodik a mai olvasókhoz, a történet azonban mindenkihez szól, ahogy Michael Ende mindig.

Nekem ő a leginkább korosztályon kívüli író, hiszen mindenki számára egyaránt érthető, felnőttet és gyereket egyaránt szórakoztató, örök igazságokat hordozó művei sosem kizárnak, mindig inkább befogadnak új olvasókat.

Ende ragyogó abban, hogy semmiségekre is képes csodás világokat aggatni, egy végtelenül szomorú helyzetre pedig gyakran rendkívüli varázslatot fest.

Momo egy kislány aki a történelmi korok egy letűnt emlékhelyén, egy apró, elfeledett amfiteátrum nézőtere alatt lakik egyedül. Sem családja sem élelme, sem vagyona nincs, azt eszi, azzal fűt, és abba öltözik, amit a szegény falusiak összeadnak neki. Mégis nélkülözhetetlen tagja a helyi társadalomnak, hiszen úgy tud meghallgatni másokat, ahogy senki, és ha ott van a közelben, a gyermeki fantázia szárnyra kap, és a helyi kölykök csodás kalandokba keverednek. Momo senkié, és valahogy mindenkié.

Aztán egyik pillanatról a másikra az embereknek elfogy az ideje, nem marad már semmi gyönyörködtetőre, pihentetőre, de még egymásra sem. Momo, hogy segítsen a barátain a rejtélyes időtolvajok nyomába ered. Közben felfedezi a barátság erejét, az idő mibenlétét, és a világ legfontosabb dolgait. Egyszerű, tiszta és szemléletes történet, mély mondanivalóval.

A regény filozófiája elképesztően aktuális, emiatt simán kötelező olvasmánnyá tenném, nemcsak gimnáziumban, hanem a babavárás időszakában is.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 256
Fordította: Győri László

Fülszöveg:

Momo ​története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek.

Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. Tiltakozásukat azonban senki nem hallja meg. Amikor a szükség a legnagyobb, és úgy tűnik, a világ már végképp a szürke uraké. Hora mester, az Idő titokzatos ura közbelép, de szüksége van egy embergyerek segítségére. A világ megállt, és Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Csodálatos módon győznek ők hárman. Minden életidő visszatér tehát az emberekhez, akiktől azt csalással elorozták. A reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható. Mese? Így is lehet nevezni, ha ezt a fogalmat úgy értjük, mint a romantikusok. Hiszen mindennapiság és álom játszanak át költői módon egymásba.De egyúttal a mai és a jövőbeli valóságunk kérdései is, amelyek sokszínű figurákban és sorsokban tükröződnek. Tehát olyasmi, mint a regény? Mondjuk hát így: meseregény.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó