Estelle Maskame: Kai ​sötét oldala

Korábban olvastam Estelle Maskame DMILY regényciklusát, és nekem az kifejezetten bugyutának tűnt, ezért őszintén szólva nem voltam meggyőzve arról, hogy ezt a regényt szeretni fogom. De aztán akadt egy laza estém, úgyhogy arra gondoltam pont egy kamasz-szerelemre elég ez az idő, így nekifogtam.

Szerencsémre még a hangulata is más, mint az említett sorozatnak. Nem feltétlenül szeretnék hasonlítani, de inkább LOL-sorozatba illő kedves ifjúsági romantikus regény. Nem azt mondom, hogy klissémentes, de nem is panelekből építkező történet, jól eltalált történetvezetéssel. 

Nagyon gyorsan haladtam vele, olvastatja magát a regény. Könnyű nyelvezetű, gördülékeny, a cselekménye folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Több ez, mint egyszerű kamasz-szerelem, jól ragadja meg a közösségi média általi bántalmazást, az adok-kapok bosszúhadjáratok végtelenségét, és a gyászfeldolgozás nehézségét. Ami nem tetszett, de ez nem a regény, hanem a társadalom problémája, az az, hogy a tizenévesek szexuális életéből eltűnt az ártatlanság (itt nem a szűziességre gondolok), és valahogy elmosódott a határ ezen a téren a felnőttek és a kamaszok közt (gyakorlatilag ugyanazokat a praktikákat alkalmazzák a lányok, mint a felnőtt nők, ugyanolyan nyíltan beszélnek a szexualitásról, és ráadásul kb. ugyanolyan gyakran csinálják is, bár a könyvben ez nincs ennyire részletezve). Persze értem, hogy általánosságban ez a helyzet, a regény csupán leírja ezt, mégis zavaró a számomra. Jó volt viszont az, hogy a két főszereplő az előbb említett ártatlanságot azért visszacsempészi a történetbe. Vanessa és Kai nem feltétlenül a legszimpatikusabb gimisek az elején, de a regény folyamán szépen felépül a történetük, jellemük, és szerethetőek lesznek a végére, éppúgy mint a többiek (talán néhány apró kivétellel). Jó kis olvasmány ez, kamaszoknak mindenképp, de felnőtteknek is szívesen ajánlom.

Adatok:

Kiadó: Gabó

Megjelenés éve: 2020

Oldalszám:304

Fordította: Szabó Luca

Fülszöveg

A ​tizenhét éves Vanessa nem hisz a kapcsolatokban – nem akarja összetört szívvel végezni, mint az apja. Így hát, amikor legutóbbi nem-pasija, Harrison Boyd elhívja egy hétvégére a haverjaival és az ő barátnőikkel, világos számára, hogy itt a kaland vége. Másnap kikerül a netre egy videó, amelyen Vanessa hiányos öltözékben Harrisonnal szórakozik, és a lány életén úrrá lesz a káosz.

A barátokból hirtelen ellenségek lesznek, mindenki elítéli Vanessát, ő pedig ki akarja egyenlíteni a számlát. Kai Washington, a rivális iskola focicsapatának tagja, aki most jött át Vanessa iskolájába, szintén bosszút esküdött Harrison ellen. Ők ketten szuper csapatot alkotnak. A bűntársak kiszúrják Harrison kocsiján a kerekeket, feltörik a mobilját, és belopóznak a szülei házának pincéjébe is. De amikor Vanessa Harrison módszerével vág vissza a fiúnak, meglepetés éri: nem tölti el az az elégedettség, amelyre számított.

Vanessa Kaiben társára akadt. Egyre több időt töltenek együtt, újabb és újabb terveket eszelnek ki Harrison tönkretételére, és Vanessa azon kapja magát, hogy nem vigyáz eléggé az érzéseire.

NÉGY ÉV… HAT KÖNYV… 1,25 MILLIÓ ELADOTT PÉLDÁNY… ÉS MÉG CSAK HUSZONKÉT ÉVES!

Estelle Maskame tizenöt évesen tört be a könyvpiacra tizenhárom éves korában elkezdett könyvével. Bestsellerlistás DIMILY-trilógiája után most a Kai sötét oldala című regényével jelentkezik, amely bizonyítja, hogy felnőtté érett.

A szerző:

Észak-Skóciában él a családjával és  a kutyájával. 17 évesen adták ki az első könyvét.
Honlapja: http://www.estellemaskame.com/

Alessandro Baricco: Selyem

Nehezen emésztem most, annak ellenére, hogy gyorsan elolvastam. Többen írják az értékelésekben, hogy selyem finomságúnak, érzékenynek érzik a történetmesélést. Nekem pedig épp egy ropogós ütemes írás volt, mint egy dal, visszatérő refrénekkel. Egy nem annyira jó dal. Törött mondatok, pattogós írás, azonos (kevés eltéréssel megírt) blokkok, szükségtelen mondatok, és kifejtés nélkül álló gondolatok. Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem tetszett, de inkább érdekes volt, mint jó.A mű akár egy fantasztikus utazás is lehetett volna a japán kultúra mélyére, de csak a kegyetlenséget engedte láttatni.

Talán könnyebb lett volna, ha a főszereplővel közösséget érzek, viszont ez az ember nekem olyan volt mint egy papírlap. Könnyű, semmitmondó, bármivé és semmivé formálható. A regény maga sem a szerelemről szólt számomra (szerintem egyedül a feleség esetében beszélhetünk szerelemről), hanem inkább a vágyról. Arról a vágyról amit mindenki és bárki beteljesíthet.

Talán sablonosabb lett volna, ha bővebben ír, így viszont csak hiányérzetem maradt. Az olvasás elején még érdekelt a film, de már nem, elengedem ezt a történetet. Sajnálom, és tényleg, volt ami tetszett, de végül mégsem tudom szeretni.

Adatok:
Kiadó: Helikon
Kiadás éve:2019
Oldlaszám: 132
Fordító SZékely Éva

Fülszöveg:

A ​hazájában már elismert írónak számító Baricco számára ez az 1996-ban megjelent könyv hozta el a nagy áttörést, a nemzetközi sikert. A XIX. század második felében játszódó regény főhőse a katonai karrier helyett a kereskedelmi utazó kalandos életét választó Hervé Joncour, akinek eleinte Észak-Afrikába, később pedig Japánba kell utaznia a selyemgyártásra szakosodott városkája megélhetését biztosító selyemhernyópetékért. S hogy miért vállalkozik egy boldog házasságban élő fiatalember ilyen fáradságos és veszélyes útra még azután is, hogy Japán a polgárháború zűrzavarába süllyed? Hervé Joncour kielégíthetetlen vágyától hajtva kel ismét útra, mert egyetlen pillantásával megigézte őt annak a japán nagyúrnak a kedvese, akivel üzletelni szokott. „Mondhatnánk, hogy szerelmi történet. De ha csupán az volna, nem érné meg elmondani” – írta Baricco a Selyemről –, és valóban: ez a finom erotikával átszőtt rövid regény az emberi lét alapkérdéseivel szembesíti az olvasót.

A könyv alapján készült filmet 2007-ben mutatták be (rendező: François Girard).

A szerző:

Alessandro Baricco (Torino, 1958. január 25. –) olasz író, rendező és előadóművész. Regényeit a világ számos nyelvére lefordították. Rómában él feleségével és fiával. (Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alessandro_Baricco)

A Selyem címú regényből 2007-ben jókészült film, ahol Hélène Joncour-t Keira Knightley játszotta.



Kép forrása: https://alchetron.com/Silk-(2007-film)

Brigid Kemmerer: A ​Curse So Dark and Lonely – Sötét, magányos átok (Az Átoktörő 1.)

Őszintén szólva vagy egy hétig pakolgattam az asztalon, mire rászántam magam. A könyv egy újramesélt „Szépség és a Szörnyeteg” story, és mostanában egy kicsit elegem volt ebből a történetből, és az Emma Watson-féle film sem tetszett. De olyan jókat írtatok a könyvről, hogy végül mégis nekifogtam.Előljáróban elmondanám, hogy a közelmúltban nagyon sok csodás fantasyt olvastam, (Pl az Üvegtrón sorozatot, vagy a Levegő Népe sorozatot) ennél jobbakat is, de tulajdonképpen az első fejezettől magával ragadott a történet. A Brigid Kemmerer féle világ olyannyira beszippantott, hogy két napra teljesértékű Emberfall-i polgárrá váltam, így mindenképpen jár a maximális pontszám.

A regény háttere teljesen felépített, a környezet, az ország történelme, a királyság, és a királyi család múltja mind részeletesen kidolgozott keretet ad a történetnek, a mese hihető, a cselekmény teljesen megáll a lábán. Nagyon szerettem, hogy nem túlbonyolított, hogy nincsenek szükségtelen drámák, hogy a történetmesélés egyszerű mederben halad, lassan, és teljesen tisztán bomlik ki.

A szereplők jók is rosszak is. Harper és Grey a kezdetektől szimpatikus, Rhen talán nem. Vele kapcsolatban egy kicsit zavaró, hogy alig akad rossz tulajdonsága. De mások, többen is kedvelhetőek, és valódiak. (PL. Jake és Noah).

Jó hogy bár van függővége, a történet önmagában is kerek egész, nem kell lerágnom a körmömet a folytatásért, amit azért mindenképpen szeretnék.

Forrás

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés éve: 2021.
Oldalszám: 528.
Fordító: Molnár Edit
Fülszöveg:
Egy ​elátkozott birodalomban…
a szerelem a legsötétebb zugokba kényszerül.
Légy szerelmes, törd meg az átkot!
Rhen herceg, Emberfall trónörököse azt hitte, minden rendben lesz. Bár egy nagy hatalmú varázslónő megátkozta, és arra ítélte, hogy folyamatosan újraélje a tizennyolcadik évének őszét, ő biztosra vette, hogy ha egy lány beleszeret, azonnal megmenekül. Azonban minden ősz végén gonosz, kíméletlen bestiává változik.
És elérkezett az utolsó ősz…
Harperhez sosem volt kegyes a sors. A családja romokban, a bátyja pedig, aki képtelen összetartani a családot, folyamatosan alábecsüli őt. Harper már korán megtanulta, hogy csak kemény küzdelmek árán boldogulhat. De amikor egy embertársa megmentésére siet, hirtelen Rhen elátkozott világában találja magát.
Törd meg az átkot, mentsd meg a birodalmat!
Herceg? Szörny? Átok? Harper azt sem tudja, hol van és mit higgyen. De ahogy egyre több időt tölt el Rhennel a mágikus birodalomban, lassan megérti, mi minden forog kockán. És amikor Rhen rájön, hogy Harper nem csak egy újabb meghódítandó nőnemű, ismét feltámad benne a remény. De hatalmas erők állnak szemben Emberfall-lal… Vajon ha megtörik az átok, az elég ahhoz, hogy megmentse őket és a birodalom népét a teljes pusztulástól?

Szerző:
Brigid Kemmerer a New York Times legnépszerűbb szerzője olyanYA regényeket ír, mint a "Sötét magányos átok" vagy az Elementálok sorozat. Főállású író, a férjével, fiaival, kutyájával és macskájával Baltimoreban él.

Honlapja: https://brigidkemmerer.com/

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Van egy idős hölgy ismerősöm, aki már akkor tanárnő volt, amikor anyukám még csak kisiskolás. Ő nagyon sok magyar írót olvas, de Grecsót különösen. Az „én Grecsóm” szokta kérdezni, nem írt valami újat? És ha nem, akkor gyakran visz tőle valami régit újra. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy elolvasok egy Grecsót, ha ennyire lehet szeretni.Már kétszer hazahoztam egy-egy könyvtári példányt, először a Verát, aztán a Mellettem elférsz címűt, mert olyan jókat olvastam róluk, de aztán mégsem nyúltam hozzájuk. Pedig szépek is, rövidek is, de valahogy mégsem volt ihletem.

Más, húsvét előtt és közben nagyböjtöt tart, és bűnbocsánatot gyakorol, én meg úgy tűnik pótolom a lemaradásokat, szóval Grecsót olvasok. Persze nem in medias res, csak a széléről, novellákkal kezdve, a „Harminc év napsütés”-sel, mert erről is annyi jót hallottam.

Hát akkor milyen volt nekem Grecsó?

VICCES: néhol hangosan nevettem, egy egy történet, mintha velem is megesett volna, és ha nem is, ismerős volt a rockzenkar, a falusi bál, a szóhasználat, az angol gyerek a pálinkával. Jó volt ennyi év távlatából újra derülni rajt.

NOSZTALGIKUS: sokszor, sokat visszatért falura, és az elején gyakran eszembe jutott, hogy nem is ilyen. Mintha egy generációval korábbi térben lettünk volna, aztán rájöttem, hogy de mégis ilyen. A dunántúli és az alföldi falvak közt van valami különbség, és bár én az előbbin élek, ismerős nekem Grecsó szegvári világa, én tizenévekkel ezelőtt sokat jártam arra a barátnőm nagymamájánál, és munkából adódóan is, és tényleg ilyen volt az alföldi falu. Ilyen álmos, ragadós, lassú, és ismerős. Hogy még mindíg ilyen-e azt nem tudom.

ISMERŐS: Mi majdnem egykorúak vagyunk, három év van köztünk. Nekem ismerős a gimnazista, az egyetemista, ismerős a szocüdülő, az alumínium fagyistégely, ismerős elhagyni hűtlenül a helyeket, és ismerős az a szorongató érzés, hogy még csak most voltam lendületes és fiatal, most meg itt állok, és nézem, hogy hova tűnt a lendület meg a fiatalság, miközben még előttem az élet, csak mintha már nem tartana sehova.

MAI: A novellákban tér és idő szerepe végig nagyon fontos, főként mert csak ezeken keresztül értelmezhetőek a kapcsolatok. Nekem végig az járt az eszemben, hogy mi az íróval egy ilyen „időbe akadt nemzedék” részei vagyunk, egyik lábunk még a szocreálban, a másik meg már az okosvárosokban. Értjük még a stelázslit, meg a disznóölést, de tudjuk azt is mi a drón meg az xbox. Kevés generációnak (vagy egynek sem) kellett ekkora váltást megélnie.

SZOMORÚ: Végigkíséri az elmúlás. Az elején rá sem jöttem, az első pár vidám novellában, de aztán megértettem, nem csak a család, a szerettei elmúlása, de az ifjúságé, a szerelmeké, a régi kedves helyeké is. A legvidámabb történetben is ott bujkál a szomorúság.

FESZES: Kicsit haragszom is rá. Egy-egy történet jó ha 1,5-2 oldalnyi. Miért kellett így elkapkodni? Lehetett volna ezt még írni, és olvastam is volna még.

A könyv közepéig kényelmesen befészkeltem magam Grecsó életébe, levontam a párhuzamokat, felismertem a helyeket és életérzéseket, elterpeszkedtem abban, hogy lám az ő élete is csak olyan, mint az enyém és még oly sokunké. Aztán a közepén jött egy nézőpontváltás, és elbizonytalanodtam. Mi van ha mind csak fikció, nem is önéletírás? Ez zavart is vagy 3 novellán keresztül, de végül is, nincs is jelentősége. A kedvencem épp ilyen külső szemszögből írodott novella lett: az „Aki mást szólít apának” Akkor is, ha az érzés nem volt komfortos. Ahogy az sem, hogy két pillekönnyű családi mese közt ott vannak a házi rabszolgaság, a megőrülés, a megcsalás történetei. Amikor elringat akkor nagyon kell vigyázni mert rögtön fel is kavarja a gyomrot.

Vannak döbbenetesen erős mondatai, olyanok, amiket kétszer is elolvastam, hogy pontosan átéljem, de általában könnyen, gördülékenyen olvasható, és szeretem, ahogy a versek át – átszövik az írást.

Nem maximumpontos. Mondjuk 100-ból 92 vagy 50-ből 48, de 5-ből nem tudok annyit lefelé kerekíteni, hogy csak 4,5 legyen. Még nem az „én Grecsóm”, lehet hogy soha nem is lesz, de azért a Verának még nekiállok.

Adatok:

Kiadó: Magvető

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 234. oldal

Fülszöveg:

Vajon a család jelentheti-e nekünk az otthont az időben, vagy minden alkalommal újra meg kell küzdenünk ezért az otthonosságért? Grecsó Krisztián történetei legszemélyesebb emlékeinket idézhetik fel: a nagymamákkal töltött nyarakat, a szabálytalan karácsonyestéket, az önálló élet első bizonytalan lépéseit, a hosszú vágyakozásokat és a rövid találkozásokat.

A szerzővel ismerős terepen barangolhatunk, mégis minden más. A falu és város közötti kulturális váltások megélése, a helyekhez és helyzetekhez való visszatérés ambivalenciája most is ott van az írásokban, de mindent közelről látunk, így a történetek egyszerre komikusak és drámaiak.

A Harminc év napsütés – az író első tárcanovella-gyűjteménye – olyan, mint egy varázslatos kalendárium, benne a generációk közötti kommunikáció lehetőségei és lehetetlenségei, a velünk élő múlt kiismerhetetlen történetei.

A szerzőről:

Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron, paraszti családban. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban érettségizett. Békéscsabán, a Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán tanítói képesített szerzett. Ezután a József Attila Tudományegyetem magyar szakán tanult, tanulmányait 2001-ben fejezte be.

Újságírói tevékenységét a Békés Megyei Napnál kezdte, majd rövid ideig tárcista volt a Délmagyarországnál. 1997-től volt a Bárka folyóirat külső munkatársa, majd 2001-től 2006-ig szerkesztője. Két évig a Nők Lapja vezetőszerkesztőjeként dolgozott és egy cikluson át a Szépírók Társaságának alelnökeként tevékenykedett. Az Élet és Irodalom prózarovatát 2009-től vezeti.

Regényei megjelentek arabul, csehül, németül, horvátul, lengyelül, szlovénul, törökül és oroszul. Írt forgatókönyveket és több színdarabot, szövegkönyvet is jegyez (Katona József Színház, Vígszínház). A Rájátszás énekelt-vers alkotóműhely tagja, ismert zenekaroknak és énekeseknek írt dalszövegeket, a Grecsó-Hrutka Tandem első lemezén énekes, dalszerzőként is bemutatkozott. (Forrás: Wikipédia, kép forrása: wmn.hu

Sarah J. Maas: Föld és vér háza

Ez egy súlyos könyv. Szó szerint 77,5 dkg és 908 oldal (köszönetnyílvánítás nélkül). Idővel Sarah J. Mass regényei egyre bővebbek lesznek, és mivel ez egy sorozat első része, talán jobb, ha nem is gondolok bele a folytatásokba. 

5 nap alatt fejeztem be, ami mégsem a terjedelmének, sokkal inkább annak köszönhető, hogy az eleje számomra nagyon lassan indult. Ezzel együtt a történet üteme sem egyenletes, néhol feleslegesen elnyúlik, máskor egészen sűrűnek tűnik.

Sarah J. Maas könyveihez hasonlóan ez is nagyon szépen megírt könyv. Minden mondata a helyén van, nincs benne felesleges káromkodás, vicces, gördülökény, épp megfelelő a párbeszédek és leírások aránya. A felépített világkép nagyon komplex, kifejezetten érdekes, ahogy egy egész bolygót, sőt universumot felépített, a számunkra máshonnét már ismerős lényekkel, de néhány magyarázatot még elbírt volna (például az Asterekre vonatkozóan). (Nekem hiányzott egy teljes térkép is).

A szereplők jól kidolgozott karakterek. Volt némi párhuzam a korábbi történetek szereplőivel a jellemek tekintetében, de mivel teljesen más a történet könnyen félre lehetett ezt tenni. Bryce és Ruhn abszolut illenek egymáshoz, nekem itt most kifejezetten tetszett, hogy nem jelent meg az eleve elrendelés (pár, társ, stb…) és az is, hogy a kapcsolatuk nem kiegyensúlyozott. A főszereplők hosszú távon szimpatikusak, szerencsére bírnak néhány emberi hibával, ugyanakkor a motivációjuk kifejezetten túl volt írva, érdekes módon az írónő ebben a regényben jóval többet lelkizett, mint egyébként szokott. Talán ennek köszönhető, hogy a regény első 700 oldala elég vontatott lett. Nem mondom, hogy értelmetlen, azt sem hogy felesleges, de a valódi történet tulajdonképp az utolsó kétszáz oldalon van, az is szippantott be. Bár az írónő munkáit ismerve ennek a hosszú első résznek a későbbiekben lesz még jelentősége. Várom ugyan a folytatást, de még nem gyűrt maga alá Crescent City.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

KIadás éve: 2020

Oldalszám: 912. oldal

Fordítás: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A #1 New York Times bestsellerszerző Sarah J. Maas a Föld és vér házával indítja útnak legújabb sikersorozatát, a Crescent Cityt: a félig tündér, félig ember Bryce Quinlan történetével, aki bosszút esküszik egy mágiával, veszéllyel és perzselő szenvedéllyel teli modern fantasyvilágban.

A félig tündér, félig ember Bryce Quinlan imádja az életét. Minden estét bulizással tölt, és eltökélte, hogy kiélvezi mindazt, amit Lunathion – azaz Crescent City – nyújthat. Csakhogy egy kegyetlen gyilkosság alapjaiban rendíti meg a várost, és Bryce világa darabokra hullik.

Két évvel később Bryce még mindig a város legismertebb szórakozóhelyeit járja, immár a feledés reményében, ám hirtelen folytatódnak a gyilkosságok. A hírhedt bukott angyalt, Hunt Athalart megbízzák, hogy figyelje minden lépését, és Bryce rájön, többé nem menekülhet a feledésbe.

Bryce és Hunt igyekszik kideríteni az igazságot – és feldolgozni saját múltjuk szörnyűségeit. A megbolygatott szálak a város legsötétebb részein és a háborúban álló kontinenseken keresztül egyenesen a pokol bugyraiba vezetnek, ahol az évezredek óta szunnyadó erők most ébredezni kezdenek…

A szerző:

Sarah J. Maas: 

amerikai fantasy regényíró, aki leginkább a 2012-ben debütáló Üvegtrón, és a 2015-ben megjelent Tüskék és rózsák udvara műveiről ismert.Sarah J. Maas 1986. március 5-én született New Yorkban.[3][4] 2008-ban Maas magna cum laude diplomát szerzett a New York-i Oneida megyei Clintonban, a Hamilton Főiskolán. Vallástudomány szakon végzett és kreatív írást is tanult. (Forrás: Wikipédia)

Vic James Tarnished ​City – Sötét város (Sötét képességek 2.)

Nagyon lassan haladtam az olvasással. Többször le kellett tennem, mert bármilyen érdekes is volt a történet, idő kellett a feldolgozásra. Több dolog miatt is kifejezetten érdekes a könyv.1. Valamiféle real-fantasy, nem rugaszkodik el túlságosan a mai viszonyoktól, csak megmutatja mi lenne ha… Valós helyszínek, valós történelmi alapok (pl. Napóleoni háborúk), de eltérő történelmi evolúció, ami miatt hátborzongatóan valóssá válik a cselekmény. Elvonatkoztatva a mágiától, ha az emberi különbözőségek kiélesednek könnyen olyanná válhat a világ mint ebben a regényben, és ez borzasztó.

2. A regény cselekménye nem volt kiugró, jellemző rá a második kötetek ellaposodása, de maga a történet, a szereplők jellemábrázolása időnként levitt az emberi aljasság legmélyére.

3. Kifejezetten antiromantikus a könyv. Aki megszokta a Vörös Pöttyösök romantikáját, és ebben is azt keresi csalódni fog.

Ezek ellenére is azt kell mondjam, az egyik legjobb fantasy amit olvastam. Vic James alaposan megtéveszti az olvasóit, a szereplők megítélése szinte folyamatosan változik, rengeteg titok lapul a történetben, képtelenség kiszámítani mi lesz a vége. Nagyon várom a harmadik részt.

Adatok:
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2020.
Oldalszám: 408.
Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:
Egy korrupt város.
Tele sötét hatalomvággyal.
Luke fogságba került, elítélték egy gyilkosságért, amit nem ő követett el. Abi szökevénnyé vált, kétségbeesetten próbálja kiszabadítani az öccsét, mielőtt a mágia megtöri. Azonban ahogy a Jardine család egyre szorosabban fogja a forrongó Nagy-Britanniát, a testvérpár olyasmivel kénytelen szembenézni, ami túlmutat a személyes küzdelmükön.

Új szövetségek és régi viszályok formálják újjá a nemzetet, aminek következtében Abi és Luke mindent – és mindenkit – megkérdőjelez, amit eddig biztosnak hitt. Silyen Jardine mindeközben egy régi kor elfeledett Tehetségére áhítozik, és közeleg az ország legsötétebb időszaka. A szabadságnak és a tudásnak súlyos ára van. A kérdés csak az, ki fizeti majd meg.
Kit választasz, ha mindenkit nem menthetsz meg?

Szerző:

Vic a londoni Notting Hill-ben él, de élete inkább akció-kaland, mintsem rom-com.
Történelmet és angolt tanult az oxfordi Merton Főiskolán, ahol Tolkien egykor professzor volt. Rómába doktorált a Vatikáni Titkos Levéltárban (ezek nem hasonlítanak a Da Vinci-kódhoz), majd öt évet töltött Tokióban, ahol japánul tanult és újságíróként dolgozott. Most teljes munkaidőben ír.
Vic búvárkodott a Húsvét-szigeten, az Everest Base Camp-ben táborozott, az egyik utolsó postai hajóval St Helena felé utazott, Rio de Janeirón átsiklott-csúszott, és Európából Ázsiába átúszta a Hellespontot. De amit a legjobban szeret: délig ágyban feküdni egy jó könyvvel és a kedvenc kekszével.
(Forrás: https://www.amazon.com/Vic-James/e/B01ECZEG6W/ref=dp_byline_cont_pop_ebooks_1)

Melinda Taub: Still Star-Crossed – Veronai szerelmesek

Ez egy nagyon jó kis történet. Igazi tűz mellé bekuckózós, téli estére való. Történelmi romantikus regény, de teljesen eltér a megszokottól. Egészen más az üteme, néha már-már lapos, máskor meg pörgős, kalandregény-szerű. Kifejezetten tetszett a nyelvezete. Shakespeare-i. Nem vagyok „Rómeó és Júlia” rajongó, mégis élvezhető, hogy hangulatában, történetében teljesen illeszkedik, de szövegezése – nyílván stílusából adódóan – sokkal gördülékenyebb, olvasmányosabb. Érdekes, hogy Shakespeare egyéb színműveivel is megteremti a kapcsolatot az író. A regény hangulata miatt, olvasás közben szinte végig láttam magam előtt az Emma Thompson féle „Vízkereszt vagy amit akartok” filmfeldolgozás díszleteit, hangulatképeit.Bár vannak komoly és komor részei, mégis végig humoros és kedves tud maradni. Kifejezetten tetszett az is, hogy szemérmes regény, kimaradnak a szexjelenetek, utalások, mégis elég erős a romantikus vonal. Shakespeare-i abban a tekintetben is, hogy a történetben a kiinduló konfliktus tovább bonyolódik, érdekes, új szálat kap. Amiért a fél pontot levonom, azt alapból Shakespeare-től is levonnám: a szereplők korukhoz képest koraérettek (Júlia 14 éves, Rosalind talán 18, Lívia is 16 körül van) és a társadalmi viszonyok is oldottabbak a korra jellemzőtől, ami kicsit csorbít a hitelességén. Ezzel együtt is remek olvasmány.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 390. oldal.

Forditó: Mergl-Kovács Bernadett

Fülszöveg:

Bár ​Rómeó és Júlia halálával „borús béke” köszönt Veronára, a Montague-k és Capuletek közötti ősi viszály ismét kiújul – alig telik el két hét, és a két ház tagjai ismét a nyílt utcán csapnak össze.

Escalus herceg az újabb „patvarkodó viszály” láttán úgy dönt, hogy a két tehetős család kibékítése csakis egy Capulet és egy Montague házassága révén lehetséges. A Montague-házból az elhunyt barátját gyászoló agglegényre, Benvolióra esik a választása, a kiszemelt ara pedig a Capulet-ház Rozalinja, Rómeó egykori szerelme. A fiatalok megboldogult unokatestvéreikkel ellentétben nem táplálnak gyengéd érzelmeket egymás iránt, ám a közös cél – hogy oltár elé járulás nélkül véget vessenek a városban dúló viszálynak – egyesíti őket. Csakhogy Rómeóhoz és Júliához hasonlóan Rozalin, Benvolio és a herceg számára is hamar világossá válik, hogy a békéhez vezető út nehézségekkel van kikövezve, és hogy Veronában a legváratlanabb helyeken sarjadhat szerelem.

Titkos találkák, romantika, a család becsületéért vívott párbajok – e sodró lendületű történet méltó tisztelgés Shakespeare előtt.

Szerző:

Melinda Taub, Televíziós forgatókönyvíró

Molyos értékelésem

Vic James Gilded ​Cage – Aranykalitka (Sötét képességek 1.)

Hát ez durva volt.

A borítója kifejezetten semleges. A Vörös Pöttyösökkel amúgy is úgy vagyok, hogy a borító alatt lehet bármi. Laza romantikus kamaszszerelem, vagy akár egy rázós disztópia is, mint jelen esetben. A borító és a sorozat miatt viszonylagos elvárások nélkül léptem a történetbe. Nehezebben olvastam, mint egy átlagos fantasyt. Lassú volt, mert nagyon komor, kevés benne az öröm, a romantika, és elég sok a politikai és társadalmi kérdés. Nagyon érdekes volt számomra, hogy több szereplő szemszögéből olvashattam a történetet, még a kifejezetten negatív szereplőnek tűnő Gavar és Bouda szemszöge is izgalmas volt, ugyanakkor érdekes volt az is, hogy kiét nem olvashattam (Pl. Jenner vagy Silyen), és vajon miért?

Abi karaketere, mint főhősé eléggé átlagos első olvasatra, kérdés is számomra, hogy vajon főhős marad-e. Luke érthetőbb főszereplő, nagyon emberi vonásokkal, és nagyon vegyes jellemrajzzal. Számomra Gavar egy rejtély, a tettei, a lánya, az apja, és a menyasszonya iránti érzelmei eléggé ellentétesek.

Ami miatt borzasztó volt a történet az nem az „arisztokrácia” kegyetlensége volt, hanem az, hogy egy totális diktatúra belső felépítését, valamint a benne élők társadalmi viszonyait elég pontosan festi meg az író, és legyünk őszinték ebben a korban is bármikor közelivé válhat számunra is ez az élmény. (Megjegyzem: nem politizálok, csupán arra utalok, hogy a diktatúrák gyakorlailag bárhol létrejöhetnek). Érdekes az is, hogy az író pont Angliát sújtja diktatúrával, miközben Franciaország felszabadítja önmagát, Amerika pedig boldog szabad ország. Az is érdekes, hogy Kínát sem kifejezetten diktatúraként említi. Mennyi más koncepció ez, mint amit napjainkban gondolunk.

Nos ha valaki könnyed, kamaszos romantikára vágyik, akkor ez nem az ő regénye lesz, de ha gondolkodni, borzongani, és elmerülni vágyik feltétlenül olvassa el. Semmi sem az aminek látszik.

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2018.

Oldalszám: 352

Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A ​világunk az Egyenlőké, a mágikus képességekkel megáldott arisztokráciáé, és mindenkinek tíz évig szolgálnia kell őket.

Csakhogy Anglia egyik legpompásabb birtokának kapuja mögött olyan erő rejlik, ami az egész világot felforgathatja.

Egy szeretetre és tudásra éhező lány.

Abi Anglia legbefolyásosabb családját szolgálja, ám a lelke szabad. Így hát amikor beleszeret a család egyik nemes ifjába, borzalmas döntés elé kerül. A család titkainak feltárása a szabadságát jelentheti, de vajon az árat a szíve fizeti meg?

Egy lázadásról álmodó fiú.

Abi testvére, Luke egy kegyetlen gyárban tölti rabszolgaéveit. Messze a családjától, borzalmas elnyomásban barátokra lel, csakhogy a barátok elképzelései nyomán mindenét elveszítheti. Luke rádöbben, hogy van valami, ami még a mágiánál is hatalmasabb: a forradalom ereje.

Mindeközben egy arisztokrata sötét képességeivel újraformálhatja a világot.

Csupán egy árnyék az Egyenlők csillogó világában, ám rejtélyes képességeit senki sem érti. A kérdés csak az, felszabadítani vagy pusztítani fog.

Szerző:

Vic a londoni Notting Hill-ben él, de élete inkább akció-kaland, mintsem rom-com.

Történelmet és angolt tanult az oxfordi Merton Főiskolán, ahol Tolkien egykor professzor volt. Rómába doktorált a Vatikáni Titkos Levéltárban (ezek nem hasonlítanak a Da Vinci-kódhoz), majd öt évet töltött Tokióban, ahol japánul tanult és újságíróként dolgozott. Most teljes munkaidőben ír.

Vic búvárkodott a Húsvét-szigeten, az Everest Base Camp-ben táborozott, az egyik utolsó postai hajóval St Helena felé utazott, Rio de Janeirón átsiklott-csúszott, és Európából Ázsiába átúszta a Hellespontot. De amit a legjobban szeret: délig ágyban feküdni egy jó könyvvel és a kedvenc kekszével.

(Forrás: https://www.amazon.com/Vic-James/e/B01ECZEG6W/ref=dp_byline_cont_pop_ebooks_1)

Weboldala:http://www.vicjames.co.uk/

Závada Pál: Jadviga párnája

A „Jadviga” 10 éve nagy divat volt. Akkor olvastam, és kirázott tőle a hideg. Most valamiért újra előszedtem, és megállapítottam, hogy vannak könyvek amikhez fel kell nőnöm.

A könyv maga egy napló. Szerkezete először zavaró, teli van olyan lábjegyzetekkel amik folyamatosan összezavarják az olvasót, amíg ki nem derül, hogy ki a lábjegyzetek szerzője. Onnéttól már ez is a helyén van.

A regény teli van negatív szereplőkkel. Jadviga kifejezetten antipatikus, a férje meg egy lúzer. Évekkel ezelőtt, valószínűleg a természetes igazságérzetem miatt szenvedtem vele. Mára azonban rájöttem, hogy van ilyen, és sokkal türelmesebben, elemzőbb szemmel olvastam újra. Rá kellett jönnöm, hogy az író jól árnyalta a jellemeket, és velük együtt alapos társadalomrajzot is készített. Ez a könyv nem két ember szerencsétlen kapcsolatának széthullásáról szól csupán, hanem egy nemzet széthullásáról is. A történelmi és társadalmi környezet jól kidolgozott, viszont a szereplők mellőzik a nagy lázadásokat, csupán elszenvedői a korszak átvonuló viharfelhőinek.

A regény nyelvezete nehéz. Ugyanakkor magyar, és mint ilyen csodaszép. Legalábbis egy része. A lábjegyzetek tükrözik a könyv végére szinte kézzel foghatóvá váló kiüresedést, keserűséget, karcos, nyers szöveg.

A „Jadviga párnája” nem jó olvasmány romantikusoknak és lánglelkű fiataloknak, azonban ajánlom minden magyar irodalmat szerető, türelmes olvasónak.

Adatok:

Kiadó: Magvető Könyvkiadó

Oldalak száma: 444

Kiadás éve: 2008

Fülszöveg:

A naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenítésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A Jadviga párnája jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eszményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.

Az íróról:

Závada Pál Tóttkomlóson született 1954. december 14-én. József Attila- díjas (1998) és Kossuth-díjas (2005) magyar író, szerkesztő, szociológus. Középiskolai tanulmányait a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban végezte 1969-1973 között. A Pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát 1978-ban. Ezután elvégezte még az Eötvös Lóránd Tudományegyetem szociológia szakát 1982-ben.A Pécsi Tudományegyetem gyakornoka, majd tanársegéde volt 1978-1982 között. 1982-1993 között a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének szociológusa volt. 1990-1994 között a Hiány szerkesztője volt. A HOLMI című folyóirat szerkesztője 1990 óta. 2009-től a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. (Wikipédia)

Molyos értékelésem

Tricia Levenseller: Daughter ​of the Pirate King – A kalózkirály lánya

Nagyon vártam ennek a regénynek a megjelenését, főként azért mert más. Szerencsésnek is érzem magam, mert nem csalódtam.Már a borítója is tetszik, bár nem egy szokványosan szép borító.

Nagyon szeretem a kalóztörténeteket (abszolút Jack Sparrow rajongó vagyok),de ez több volt annál. Főként azért, mert a hősnő kilépett a bajba jutott hölgy kategóriából, és bármennyire is nehezek voltak a körülményei végig ő irányított. Alosa kifejezetten értelmes, talpraesett és határozott főszereplőek bizonyult, de a kalóztársai is állták a sarat. Rider nekem picit háttérbe szorult, de ő is nagyon szimpatikus szereplő lett.

A történet mozgalmas, kalandos, szépen felépülő, egy percig sem unatkoztam. Tetszett az is, hogy éppen csak egy picit misztikus, de nem viszi túlzásba. Persze idealizálja a kalózvilágot, és magát a tengeri életet is, de őszintén szólva ez engem egy percig sem zavart. Alig várom a folytatását!

Adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2018.

Oldalszám: 284.

Fordító: Szabó Krisztina

Forrás:https://www.goodreads.com/book/show/33643994-daughter-of-the-pirate-king

Fülszöveg:

Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

A szerző:

Egy oregoni kisvárosból származik, Tricia ma a Sziklás-hegység mellett él, kutyájával, Rosy-val. Angol nyelvből szerzett diplomát, és nagyon örül, hogy soha többé nem kell tankönyvet olvasnia. Amikor nem ír vagy olvas, Tricia nagyon szereti kirakós játékokkal játszani,, röplabdázni, és tv-zni miközben extra vajas pattogatott kukoricát eszik. (Forrás: 

https://www.goodreads.com/author/show/14358948.Tricia_Levenseller)

Honlapja: https://tricialevenseller.com/

Forrás: https://hu.pinterest.com/pin/184155072248869377/

Az eredeti képet tartalmazó blog már nincs meg

Sally Thorne: Gyűlölök és szeretek

Nem tetszik a borítója. Nagyon nem. Ez a babakék és babrózsaszín osztott képes megoldás annyira nem jött be, hogy először haza sem hoztam. Sokáig üldögélt szegény egyedül a könyvtárpolcon, aztán mégis elhoztam, hogy tudjak róla véleményt mondani, ha valaki mégis elvinné.

Aztán a szívembe lopta magát, de ez továbbra sem a külcsín érdeme. Izazán nehéz megfogalmaznom, hogy mit szeretek benne, mert a tartalma sem olyan nyilvánvalóan kiemelkedő. Inkább átlagos a történet, mégis valahogyan jó húrokat penget. A szereplők nem sablonosak. Lucy izgága kis munkamán, egyedül a nagyvárosban, vidékies értékrenddel, Joshua meg egy városi nagymenő, érzékeny lélekkel. Jó hogy árnyaltak a karakterek, és hogy a köztük lévő ellentétekből szépen építkezik a történet. Nincsenek nagy drámák, de szlépen megvan a cselekmény íve, jó a humora a regénynek, laza vicces. Könnyed kis esti romantika.

Fülszöveg:

Nemezis (fn)

a) Ellenfél, rivális, akit képtelenség legyőzni

b) Valakinek a veszte

c) Joshua Templeman

Lucy Hutton és Joshua Templeman ki nem állhatják egymást. Nem csupán ellenszenvesek egymásnak. Nem épp hogy csak megtűrik egymást. Hanem gyűlölik a másikat. Az sem okoz nekik problémát, hogy ki is mutassák az érzéseiket egy sor rituális, passzív-agresszív játékon keresztül az irodában, ahol egy kiadó társigazgatóinak asszisztenseiként egymással szemben ülve dolgoznak. Lucy nem érti Joshua karót nyelt, ideges, aggályoskodó hozzáállását a munkához. Joshua pedig egyértelműen nem tudja hova tenni Lucy hóbortos ruháit, különcségét és túlzott derűlátását.

Most ugyanazért az előléptetésért versenyeznek, és elszánt küzdelmüket immár semmi sem fékezheti meg. Lucy nem hajlandó meghátrálni, annak ellenére sem, hogy legújabb játékuknak álmai munkája lehet az ára…

Ám pont amikor a köztük lévő feszültség a tetőpontjához közeledik, Lucy rájön, hogy talán nem is utálja a férfit. És talán a férfi sem utálja őt.

Vagy lehet, hogy ez is csak egy újabb játék?

„Tiszta szívből ajánlom.” – Susan Elizabeth Phillips, New York Times bestseller szerző

Megjelenési adatok:

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó,

Oldalak száma: 440

Kiadás éve: 2018

Fordította: Benedek Dorottya

Szerző:

Sally Thorne ausztrál írónő 1981-ben született.

Sally Thorne az USA Today bestseller szerzője, a Gyűlölök és szeretek (The Hating Game) (2016) irodai rom-com. regénye több mint huszonöt országban kelt el, és egy nagy mozifilm készül belőle, Peter Hutchings rendezésében, Lucy Hale és Austin Stowell főszereplésével. A forgatás 2020 decemberében zárult.

Forrás: https://www.goodreads.com/author/show/18002228.Sally_Thorne

Molyos értékelésem

Kelly Oram: Cinder ​és Ella

Nagyon szeretem a LOL sorozatot, de  ezt a kötet sokáig kerülgettem. Megmondom őszintén a címe tartott vissza. A Hamupipőkét már annyian forgatták ki, hogy nem volt kedvem egy újabb átdolgozáshoz. És bár valóban van némi áthallás, azért a történet maga, mégsem teljesen a mese.

Pozitívan csalódtam. 

Persze habos-babos valószínűtlen cukorhab a történet ahol egy híres filszínész beleszeret a nép egyszerű leányába, de azért van mondanivalója. 

Ella egy pozitív karakter, de van hibája, nem csak tulajdonságbeli, hanem testi is, Cinder kissé tökéletesebb, amolyan minden lány álma hős lovag, viszont a történetük nem mindennapi és nem is pont rózsaszín. Megvívják a maguk harcait, vannak konfliktusaik, támogatóik, és ellenlábasaik, épp ezért maga a történet is élő. 

Főként az önértékelési problémákkal küzdőknek érdemes olvasni, meg persze azoknak akik szeretik a románcokat.

Fülszöveg:

Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…

Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?

Megjelenési adatok:

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó

Oldalak száma: 400

Kiadás éve: 2017

Fordító: Vándor Judit

Sorozat: LOL; folytatása: Örökkön- örökké

Szerző:

Kelly Oram Arizonában, Phoenix környékén él férjével és négy gyermekükkel.
Tizenöt évesen fejezte be első könyvét, egy rajongói regényt kedvenc együtteséről, a Backstreet Boysról (ami miatt a családja a mai napig halálra cikizi). Imád olvasni, sokat beszélni, és kanálszámra habzsolni a cukormázat...

Forrás:https://mora.hu/alkoto/oram-kelly

honlap: https://kellyoram.com/

Molyos értékelésem

Sidney Sheldon: Ha eljön a holnap

Kivételesen ez esetben előbb láttam a filmet, mint ahogy tudomást szereztem a könyvről. Az 1986-ban készült 3 részes minisorozat azonnal belopta magát a szívembe, de azóta sem sikerült megszereznem. A könyvet is csak évekkel később, mostanában találtam meg.

Előrebocsátom, nem vagyok nagy krimiolvasó. Szégyen vagy sem Sidney Sheldon regényeit sem ismertem.

A „Ha eljő a holnap” mindezektől függetlenül lett az egyik kedvenc regényem. Bár a műfaja krimi, sokkal inkább kalandregény a cselekménye alapján. Egy belevaló középosztálybeli lányról szól, aki „gazdag pasi jövendőbeli felesége” szerepből avanzsál a világ legjobb ékszer tolvajává. Persze az első fejezettől mindvégig pontosan érezhető, hogy nincs valóságalapja, azért magával ragadó, pergő izgalmas történet, melynek központját egy okos, ragyogó nő adja.

Nyelvezete Stephen Kinghez hasonlóan egyszerű, mentes a cirkalmas leírásoktól, pont annyi, amennyi szükséges a meséhez, de nem tereli el az olvasó figyelmét.

Mindezen pozitívumok mellett a regénynek humora is. Ragyogó, vidám, könnyed történet, jó szívvel ajánlom mindenkinek.

Az egyetlen apró hibája, hogy az általam olvasott kiadás rettentő apró betűs. De megéri feltenni az olvasószemüveget.

Adatok:

Kiadó: I.P.C. Könyvek

Kiadás éve: 2007

Oldalszám: 352

Fordította: Csillag Zsuzsanna

Fülszöveg:

Tracy Whitney gyönyörű fiatal lány; gazdagság, szerelem, boldogság vár rá.Ha eljön a holnap. A holnapot azonban árulás, bűntény, emberi gonoszság napolja el. Tracy a maffiával kerül szembe, s szinte egyik napról a másikra börtönben találja magát, tizenöt évre ítélt bűnözőként. Csak a bosszúvágy tartja benne a lelket, s amikor néhány hónap múlva váratlanul kegyelmet kap, halálos eltökéltséggel, kész tervekkel száll harcba tönkretevői ellen. Rövid úton valamennyi rosszakaróján bosszút áll, sőt... A csinos és agyafúrt lányból hamarosan nemzetközi hírű szélhámosnő lesz. Szenvedélyévé válik a veszélyes élet, amelyben a holnap mindig bizonytalan.

Az íróról:

Sidney Sheldon 1917-ben született orosz zsidó származású szülők gyerekeként, Chicagóban, Sidney Schechtel néven. Anyja Natalie Leeb (1897–1983), apja Ascher „Otto” Schechtel ékszerboltot vezetett. Bár saját bevallása szerint családjában ő volt az egyetlen, aki középiskolát végzett és apja egyáltalán nem olvasott, Sidney figyelme már korán az irodalom felé fordult: gyerekkorában verseket írt és ezek egyikével tíz évesen már pénzt is keresett. Aztán a Northwestern University hallgatójaként rövid színdarabokat írt a drámacsoport részére. Elhatározván, hogy szövegkönyvíró lesz, tizenhét éves korában, Chicagót hátrahagyva Los Angelesbe ment. Első munkájaként forgatókönyvek szemlézett a Universal Studios-nál.A második világháború alatt az Amerikai Egyesült Államok légierejénél szolgált pilótaként. Leszerelése után New Yorkban élt, ahol musicaleket írt a Broadway számára, ezek egyikével, a Redhead cíművel 1959-ben elnyerte a Tony-díjat. Később visszatért Hollywoodba, ahol megírta a The Bachelor and the Bobby-Soxer (Az agglegény és a tinédzser) című film forgatókönyvét, amiért 1947-ben a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjat kapott. Több televíziós sorozat forgatókönyvét is évekig ő írta: I Dream of Jeannie, The Patty Duke Show, Hart to Hart és Nancy. Regényírásba ötven éves kora után kezdett, első műve, a The Naked Face (Álarc nélkül) 1969-ben jelent meg, és rögtön meg is kapta az Edgar Allan Poe-díjat a legjobb első regény kategóriában. Első feleségével, Jane Kaufman Hardinggel 1945-ben házasodtak össze és 1948-ban váltak el. Második feleségét, Jorja Curtrightot 1951-ben vette el, és 1985-ig, Jorja haláláig éltek házasságban; egy Mary nevű lányuk született. Alexandra Sheldon 1989-től 2007-ig, Sidney Sheldon haláláig volt a felesége. Évekig bipoláris zavarral küzdött, tizenhét éves korában öngyilkosságot kísérelt meg, amiről a The Other Side of Me (A másik énem) című önéletrajzi regényében vallott.2007. január 30-án, alig két héttel 90. születésnapja előtt, tüdőgyulladásból adódó szövődmények következtében hunyt el a kaliforniai Rancho Mirageben. (Forrás: wikipédia)