Varró Dániel: Akinek a jele gomba

Varró Dani nekem elsősorban és leginkább Szösz Néne megalkotója. Amikor a világ borús lesz mifelénk, elindítom a videócsatornán lévő tv felvételt, amelyikben Zsurzs Kati mosolyog kosz anyóként, és a végén már együtt szavaljuk nevetve a párommal, hogy „portalanítás, föltakarítás? Kösz még ne!" Zseniális, ahogy egyszerre teszi cinkossá a gyerekeket és a felnőtteket.

Egyszer Varró Danit hallgattam élőben is, és ugyanazt éreztem. Van benne valami összekacsintás az olvasóval, egy huncut nevetés a sorok közt. Mást mond gyereknek és felnőttnek, de ugyanúgy vidámítja mindkettőt. Varró Dani nagyon érti az aprónép és a szüleik nyelvét is. Nem véletlenül, hiszen három fiú édesapja, bár az „Akinek a jele gomba” kötetben még csak a nagyobbak „szerepelnek”.

Az „Akinek a jele gomba” az „Akinek a …” ciklushoz kapcsolódik, bár a mérete és külalakja (a kiadója is) eltér a sorozatindító kötetektől.

Igaz, ez nem igaz. Hiszen ebben a kötetben benne van az „Akinek a kedve dacos” könyv is, így tulajdonképpen ez egy 2 in 1 mondókáskönyv. Nekem, aki nem olvastam az előzőt (tulajdonképpen a 3.-at a sorozatban) kellemes meglepetés volt, de a módszeres gyűjtőknek csalódás lesz az ismétlés.

Az illusztrátor Maros Krisztina végig viszi a teljes sorozatot, és milyen jól teszi! Bohókás, vidám, kicsit bumfordi hősei szeretnivalóak, a színvilág pedig pompázatos.

Nagyon imádom a borítón a kis hetyke legényt. Az ember pont így képzel el egy „már nagy vagyok óvodás” -t, bár a könyv célcsoportjába a kisebbek is beletartoznak. Vegyes a kötet abból a szempontból, hogy az ölbeli mondókák és a nagyobbaknak szóló versek is megférnek egymás mellett. Néhány poéma poénját pedig szerintem a felnőttek értik igazán, de annyira ritmikusak, hogy csodálatosan szavalhatók. A „lovagos limerikek”-en például jókat rötyögtem, és rögtön eszembe jutott, hogy ezt hallottam anno a szerzőtől, és bele is ragadt a fülembe.

De van még a könyvben számtalan vicces, mókázó költemény. A „Csendespihenőzgető” teljesen kedvencem lett, szinte látom magam előtt a borzasztó óvodai kötelességre, a délutáni alvásra ítélt rabot, akinek szakálla nő az unalmas és rettenetes várakozásban.

Sokféle ez a kötet, sok témát érint. Vannak benne állatos versek, ringatók, duzzogók, anyukás, apukás versek, ünnepsorolók, és óvodás versek. Lehet szavalni ünnepeken, hétköznapokon és csak úgy is, különösen, ha kistestvére is van a célszemélynek. A nyelvezete változatos, a szókincse bámulatos, a ritmus és a rímelés egy-két helyen megbotlik, de ennyit bizonyosan elnézünk Varró Daninak. Ha én egy lázadó minimanó lennék, biztosan azt követelném: Varró Danit minden kézbe, derüljön a világ tőle! (Na jó, ez vicc volt.)

A kötetet köszönöm szépen a Jelenkor kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Jelenkor Kiadó

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 76 oldal

Illusztrálta: Maros Krisztina

Fülszöveg:

A dackorszak alatt a szülők és gyerekek akarata mintha mindig épp ellentétes volna: hogy merészel anyu kimenni a konyhába, ha én itt vagyok? Még hogy apu vegyen ölbe! Apa, mégis te gyere! Minek adnátok rám cipőt? És hol késik már a kakaóm?Aztán a család életében új időszámítás kezdődik, új problémákkal: mi lesz a jelem az oviban? Milyen lesz az ebéd? Pfuj, brokkoli? Még, repetát! És fogat sem mosok, most a húsvéti nyuszit várom! Most a Mikulást! Jaj, délutáni alvás? Nem is vagyok álm… Nahát, már ballagok is?

Varró Dániel új, óvodásoknak szóló versciklussal bővítette az Akinek a kedve dacos című könyvét: hat éven aluliak számára szigorúan ajánlott!

Leigáztak sajna minket

nyakig gombolt, zsarnok ingek,

gaz, cipzáros kardigánok –

nem vagyunk már partizánok

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház

Cora Reilly Bosszú: (A maffia végzete 5.)

Egy igazi „Szépség és a szörnyeteg”  dark romance.

A „Maffia végzete” ciklus volt az idei év sorozata nálam. A leghosszabb, és az egyik legkedvesebb a 2024-es olvasások közül. Cora Reilly nagyon érti ezt a műfajt, és nagyon eltalálta, azt, hogy a különböző maffiaklánokat egy égisz alá hozta. Így amellett, hogy romantikus és érzéki van egy érdekes, kevéssé ismert világképe is, amit örömmel fedeztem fel.

Ebben a részben a Famiglia és az Outfit harcától egy picit távolabb a las-vegasi Camorra mocsarában merültünk el. Ez a harmadik olasz-amerikai maffiaszervezet, és még jelen van az orosz bratva is. Ha Reilly így folytatja lassan felégeti Észak-Amerikát.

A „Bosszú” egy sötét és veszélyes utazás volt, de most úgy érzem, az eddigi legjobb rész volt. Cara és Growl még Aria és Luca párosát is letaszította a trónról. Őszintén szólva nem is bántam, hogy eltávolodtunk kicsit a Scuderi családtól. Nekem üdítő volt casinováros  árnyékos oldala, bár a valódi bűnszövetkezet működéséről keveset tudtam meg.

Ez a történet jóval nyersebb, mint az eddigiek. Megrázóbb, szókimondóbb, de érzelmesebb is. Sokkal jobban megmutatja a maffia valóságát, kevesebb benne az illúzió, mégis romantikus.

Cara egy ártatlan 19 éves hercegnő, a camorra egyik magas rangú tagjának a lánya, akit a széltől is óvnak, luxusban él, előkelő nevelést kapott, és egész életében egy jó házasságra készült. Akit aztán odadobnak valakinek, aki sohasem élt a fényben.

Growl már gyerekként is söpredéknek számított. Nem az a sorsa, hogy luxusban éljen és szép dolgai legyenek. Amikor egy törékeny előkelő lányt kap ajándékba, az az élete legértékesebb „tárgya” lesz. Egy kincs, amit a maga módján óv és védelmez, de csak egy csillogó holmi, amit csak egy dologra lehet használni. Growl maga a Szörnyeteg, és nem azért mert sebhelyes és tetovált, hanem mert benne aztán semmilyen érzelem nem munkálkodik. Ebből a mélységből jön fel a történet érzelmi íve, és emiatt izgalmas igazán.

Volt némi hiányérzetem is. A cselekményív meglehetősen hullámzó, néhol túl gyors, máshol leül kicsit. Emiatt a két szereplő kapcsolata sem áll stabil alapokon, hiszen vagy semmi sem történik velük, vagy minden egyszerre. Nem tud igazán kiépülni a kettejük közös élete. Ezt a részt sajnáltam, de a

vad oldal, a maffia és az emberi lét mélye teljesen kárpótolt.

Köszönöm szépen a kötetet az Álomgyár Kiadónak. Szerintem a magyar borító sokkal kifejezőbb, én így szeretem egyben a sorozatot.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 304 oldal

Fordította: Medgyesi Csilla

Fülszöveg:

Szörnyeteg ​vagy hős?
Ryan „Growl” Trevis-nek soha nem volt még semmije, amit sajátjának hívhatott volna. Ő a nem kívánt fattyú, akinek be kell érnie mások maradékával.

Most viszont olyasmit adnak neki, amely néhány hete elérhetetlen volt számára, olyasvalakit, akit még távolról sem volt szabad megcsodálnia. Az egyik legdrágább tulajdonukat, Cara Barese-t. A lábai elé dobják, mert biztosak benne, hogy megtöri a lányt. Growl egy büntetés, amely a halálnál is rosszabb sorsot ígér.

Cara Barese mindig is jó kislány volt. Viszont ez sem védi meg.

Nem tudja a férfi igazi nevét, de mások csak Growlnak szólítják. A háta mögött azonban Fattyúnak. Egyik név sem úgy hangzik, mint amit ő választott volna magának. A szeme üres, akár egy tükör, amely visszaveri Carára a saját félelmét. A Las Vegas-i Camorra ádáz tagja. De vajon megkegyelmez a lánynak?

Cora Reilly, a USA Today bestsellerszerző vérpezsdítő regénye megannyi lélegzetelállító momentumot tartogat az olvasók számára.

„Csak akkor hagytam abba, amikor már összefolytak a betűk a szemem előtt.” – The Literary Rebel.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Mary Westmacott: Az ​óriás kenyere

Az idei év egyik meglepetése nekem Agatha Christie volt. Furcsa, hogy ennyi idő után még mindig meg tud lepni, bár bevallom becsülettel kevés Agatha Christie könyvet olvastam életem folyamán. Főiskolán kötelező volt a „Gyilkosság az Orient Expressen”, és mint a kötelező olvasmányok általában ez is elrettentésül szolgált. Később még nekiveselkedtem egy-két kriminek, de nem annyira az én műfajom, úgyhogy mindig érzetem egy hiányt az általános műveltségemben, de sohasem vonzott annyira, hogy be is töltsem. Ez most némiképp változott, hála a Helikon Kiadó 2024-es új kiadásának.

Tudtam, hogy Mary Westmacott a krimikirálynő írói álneve, mégis szinte vakon nyúltam rá a kötetre, ami sokkal vaskosabb, mint a Christie-krimik, a borító sem utal semmire, de a színvilága olyan különös, hogy simán magához húzott. Tudtam, hogy Christie nem csak krimiket írt, de mégsem számítottam valahogy erre a történetre.

Agatha Christie nekem, cselekményközpontú történet védjegye. Nagyon angol, tehát visszafogott, mégsem lehet leíró szerzőnek nevezni. A környezetrajzok és karakterépítések mindig alulmaradnak a regényeiben a történetvezetéssel szemben. Nála abszolút a cselekményre vetül a fókusz. Ebben a történetben mintha kicsit kifordulna Christie írói stílusa. Lassabb, ráérősebb a történetmesélés, és sokkal több időt ad a jellemek kibontására. A környezetrajzot itt sem viszi túlzásba, de teljesen hozza az I, világháború előtti, közbeni Anglia hangulatát.

Fogtam magam és kényelmesen elhelyezkedtem a történetben. Lassan, mondhatni a kályhától indult el a cselekmény. Szinte a bölcsőtől kíséri a főszereplők útját, amit először nem is értettem. Aztán a közepe felé elkezdett összeállni a koncepció, és egyszerre rázóssá is vált a történet, és előbújt a Christie féle csavaros és furmányos cselekményépítés. A végét, már pislogás nélkül olvastam, nehogy lemaradjak valami izgalmas mozzanatról.

Tartalmas utazás volt. Teli volt ellentmondással a regény. Visszafogott és némiképp távolságtartó az E/3-as történetmesélés, és van benne valami furcsa pátosz, amitől időnként fellengzősnek is tűnik a narráció. A szöveg mégis egyszerű, gyorsan olvasható. Ugyanakkor sok izgalmas filozófiai kérdés bújuk meg a sorok közt, mégis egy fő tételre épít, amit már a bevezetésben lefektet. Ahhoz, hogy megértsem a koncepciót, a regény végén újra kellett olvasnom a prológust. Lehet romantikusnak nevezni a történetet, de sokkal inkább lélektani regény. Rengeteg olyan gondolatot hozott felszínre az olvasás, amik hosszasan velem maradnak.

Agatha Christie zsenialitásához hozzátartozik, hogy meglepő módon nem volt klisé a történetben. Fogalmam sem volt, hogy merre tart, és még, amire lehetett számítani az sem pont úgy történt, ahogy azt feltételeztem. Sokszor éreztem lehetetlennek egy-egy csavart, de kétségkívül hozzátartozott a történetépítéshez és a regény varázsához is az, ahogy a lehetetlennel játszott az írónő.

A jellemrajzok csodásan felépültek. Veron, Sebastian és Joe némiképp tipikus figurák, mégis mindegyikükben valami teljesen egyedi és sajátos vonás. Részleteikben válnak igazán egyedivé és érdekessé. Azt nem mondom, hogy mindegyiküket kedveltem, de érteni értettem őket.

A történet a művészetről és a szerelemről szól. Arról, hogy ez a kettő építi vagy kizárja egymást. A szerző tudása elképesztő. Egy idegennek tűnő műfajt, a zenét, azon belül is az operát választotta ahhoz, hogy a filozófiai tételét bemutassa, és izgalmas volt így is, hogy igazából hozzászólni sem tudok a témához. Ehhez még hozzáadódott néhány erős irodalmi utalás is, úgyhogy sokat tanultam a regényből a műértelmezésről, és általában a művészetekről. Biztos vagyok benne, hogy olvasok még Mary Westmacott regényt.

Köszönöm szépen a Helikon Kiadónak a remek olvasmányt!

Adatok:

Kiadó: Helikon Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 512

Fordította: Vallasek Márta

Fülszöveg:

Agatha ​Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit.

Az új operaház megnyitója fontos társadalmi esemény volt Londonban, amelyen megjelenik a királyi pár is. A nyitódarab azonban megosztja a páholyok népét – azt suttogják, az álnév mögé bújó zeneszerző orosz származású, majd meg azt, hogy zsidó származású orosz. A szakma a jövő zenéjének tartja a zseniális művet, a szerző személyét illető igazságot azonban csak az operaház igazgatója tudja, aki kisfiú kora óta ismeri Vernont, a komponistát. Az ősi angol család utolsó sarjával életében a zene olyan erős hatalomnak bizonyult, amely tragikus választásra kényszerítette őt, de csak így lett képes arra, hogy megalkossa ezt a kristálytiszta remekművet. Vajon megéri az alkotó áldozata? Megéri a remekmű az emberi szenvedést?

A regény megvásárolható itt: Libri

T. J. Klune: Túl ​az égszínkék tengeren (Ház az égszínkék tengernél 2.)

Amíg egy molyos Galaktika újdonságok beharangozóban nem találkoztam ezzel a könyvvel, fogalmam sem volt, hogy lesz folytatása a „Ház az Égszínkék tengernél” -nek. Bele sem nagyon gondoltam, hogy mit lehet folytatni egy lezárt történeten, de hagytam magam, mert nálam Klune neve már egy minőségi garancia. A Kluneverzum egyetlen darabja sem okozott még csalódást.

Az új regény külalakja pompásan illeszkedik a sorozatba, kifejező és gyönyörű. A magyar Klune borítók mindegyike egy csoda, de az Égszínkékesek különösen nagy kedvenceim.

A történet maga tulajdonképen a főnix ami feltámad hamvaiból, hogy nagyobb, fényesebb és ragyogóbb legyen. Hasonlít az elsőhöz mégis sokkal több annál.

Nekem ketté is vált. Volt egy cuki mégis nagyon komoly cselekmény, a maga bohókás sokszínű környezet- és jellemrajzával, és mögötte ott volt egy kiáltvány is. Egy hosszú, sokmondatos, érzelmes mégis nagyon pontos és átgondolt válasz egy ismert személy kirekesztő kijelentéseire. Nem kell a sorok közt olvasni, hogy értsük, sőt Klune a köszönetnyilvánításokban egész konkrétan ki is fejti a gondolatatit. A magam részéről én mélyen egyetértek vele.

Mindig nehéz megértenem, hogy a világ miért nem jó színesben, hogy a másság és különcség miért zavar bárkit is, és hogy akit zavar, az miért nem törődik a saját dolgával? Szerintem mindenkinek megkérdőjelezhetetlen és elemi joga van ahhoz, hogy olyan legyen amilyen akar, és amilyen tud.

Voltak a történetnek komolyan megterhelő részei. A politika a mindennapokban is sok, itt pedig rettenetesen tömény és pusztító, ahogy kontrasztot alkotott a gyerekek édes és egyszerű világlátásával. Gyűlöltem minden percét a hivatali eljárásnak, a felügyelő létének, stílusának és módszereinek. Szerencsére a kölykök ellensúlyozták a viselkedését, sőt. Lucyt és Davidet versenyben imádtam a szörnyetegségéért. David egy vidám, új színfolt a Marsyas szigetek egén. Egy hatalmas és borzalmas jetikölyök, ölelnivaló hófehér bundában, jégpotyogtatásra alkalmas könnycsatornákkal. De a korábbról már ismerős kölykök is világbajnokok kedvességben, empátiában és csintalanságban.

Az első rész nekem könnyedebb, üdítőbb olvasmány volt, ez fájdalmasabb és tartalmasabb, de ugyanolyan jó. Rávilágított a társadalom hibáira, a politika ocsmányságára. Megmutatta, hogy mennyit jelent a mondanivaló tálalása.

Ez egy felforgató könyv, a szó legjobb értelmében. Kiáll a szabadság egyenjogúság és testvériség mellett, úgy ahogy kevesen teszik, és ahogy mindenkinek kellene.

Az elképzelt világ társadalmi és politikai berendezkedése nagyon pontosan tükrözi a valós világét. Ráadásul nekem borzalmasan ismerős. A karhatalom megmondja mit olvashatsz, hogy gondolkozhatsz és hogy legyél besúgó. Az egyszerű állampolgár pedig tűri, pedig nem űzi el, hagyja, hogy rátelepedjen és nyomassza. Mindig egy József Attila sort juttatt eszembe: „Fortélyos félelme igazgat.” Pedig nagyon fontos, hogy a 21. században már ne kelljen félnie senkinek amiatt, hogy nem olyan, mint mindenki más

Én a magam részéről szeretek szabadon lélegezni. Egyszer majd fogom a családom és a Marsyas szigetekre költözöm, Azt hiszem heteroként mi leszünk ott a legfurcsábbak, de sebaj, mert jól bírják a különcöket. Calliope utálni fogja a macskáimat, de a társaság majd mindenért kárpótol.

Köszönöm szépen a Galaktikai Könyvek kiadójának a Metropolis Médiának, hogy ez a regény eljutott hozzám.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 480.

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

Arthur ​Parnassusnak jó élete van, amit egy rossz hamvaiból épített fel. Egy távoli, különös szigeten működő, furcsa árvaház nevelője, és reméli, hogy hamarosan örökbe fogadhatja a házban élő hat veszedelmes, mágikus gyermeket. Keményen dolgozik, és teljes szívéből szereti a csöppségeket, hogy egyikük se kelljen megismernie soha azt a magányt és kínt, amit ő tapasztalt meg, amikor réges-régen, árvaként élt ugyanezen a szigeten.

Nincs egyedül: vele tart élete szerelme, Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium volt gyermekjóléti ellenőre. És támogatja Zoe Chapelwhite, a szigettündér, valamint annak barátnője, Helen Webb polgármester. Ők négyen mindenre készek, hogy megvédjék az árvaház lakóit.

Ám egy napon Arthurt vizsgálóbizottság elé idézik, hogy tanúvallomás keretében meséljen sötét múltjáról, és azon kapja magát, hogy ő vezeti a harcot egy olyan jövőért, ami a családját és az összes mágikus lényt megilleti.

Ezzel egy időben új, mágikus gyermek szeretne csatlakozni a szigeten lévő otthon lakóihoz – egy gyermek, aki abból merít erőt, hogy szörnyetegnek mondja magát, míg Arthur mind ez idáig mindent megtett, annak érdekében, hogy ettől a megbélyegzéstől megóvja a kicsiket.

Ám Arthur vallomása nyomán a minisztérium ismét ellenőrt küld a szigetre, hogy minden korábbinál szigorúbb vizsgálat alá vesse az árvaházat…

Üdv újra a Marsyas-szigeten! Ez a könyv Arthur története.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt

Shannon Mayer: Taken ​by Fate – Elragadva (Alfa 1.)

Korábban olvastam Shannon Mayer és Kelly St. Clare „Méz és Jég” trilógiáját, aztán Kelly St Clare-től a „Vérkötelék” sorozatot. Volt is egy olyan érzésem, hogy a két írónő fogadást kötött, hogy melyikük ír jobb vámpíros storyt. Persze, ez csak feltételezés és a két történet nyomokban sem hasonlít. Azonban az Alfa sorozat nekem nagyon hozta a Méz és Jég sorozat hangulatát és stílusát.

Muszáj megemlítenem, hogy nagyon szerettem a vörös-fekete minimál grafikájú borítót, a darkos élfestést, és az egyedi, kereskedelmi forgalomban nem kapható vasalt könyvsarkokat. Igazi ínyencfalat könyv, csodásan mutat a polcon.

A regényalapja az „Alkonyat” egyik legfontosabb tézisére épül. Edwardot idézve: „A ragadozó beleszeret a prédába”.

A történet az általunk ismert világ után játszódik. Akkor, amikor lehull a fátyol, és kiderül, hogy a természetfeletti lények mindig is léteztek. (Ugye, hogy nem véletlenül hiszek töretlenül a vámpírok létezésében!)

Egy kevert világban, ahol a különböző fajok együttélésre kényszerülnek, az ember jelentős hátrányba kerül a varázslényekkel szemben. Tulajdonképpen élelemforrásnak, szexuális tárgynak és csalinak jó csak az erősebb, gyorsabb és mágikusabb fajok táplálkozási láncában. Szerintem leginkább a csali rész volt kitalálva, hogy kár kevés szó esett róla.

A főszereplőnk Sienna fogságba kerül, és árverésre bocsátják a mágikus lények piacán. Sorsa egészen elrendeltnek tűnik, amíg egy vámpírtábornok észre nem veszi, és be nem emeli egy „Nagy Ő”-höz hasonló romantikus vérvetélkedőbe.

Míg a vámpírok Sienna kezéért küzdenek, ő az életéért harcol.

A regény világépítése nagyon izgalmas. Használja az ismert világot, a meglévő „tudásunkat” a vámpírokról, vérfarkasokról és tündérekről, de teremt is új lényeket és új ismereteket. Felépíti a természetfeletti lények társadalmát, szokásait, és speciális faji jellegzeteségét. Sokrétű lesz a világa, ugyanakkor egy picit távoli is marad. Sok esteben a szerző elsiklik a részletek felett, nem magyarázza eléggé a motivációkat, ami miatt nekem egy kicsit felületes maradt a regény.

A karakterek kifejezetten érdekesek, főként mert mindkét főszereplő domináns. Sienna és Dominic közt az első pillanattól izzik a levegő, és vágy mellett a kapcsolatukban vegyül valami misztikus elrendeltetés, ami még elemibbé teszi a köztük lángoló tüzet.

Szerettem nagyon, ahogy Dominik a vámpírtábornok elénk tárta az érzéseit hála a kettős narrációnak. Ő egy prémium kategóriás könyves álompasi, teljesen bele lehet szeretni.

A történetben egy enyhe darkos vonal keveredik egy erős spicy felütéssel, amitől sötét és szexi lesz, de bőven belül marad az egészséges határon.

Sorozatkezdésnek mindenképpen jó volt, de egy kicsit vérszegénynek érzetem… csak viccelek! Vér volt benne bőven.

Köszönöm szépen a recenziós példányt az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 336 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Lehull ​a Fátyol
Kiszakítottak a gyűjtők karámaiból, eladtak a vámpíroknak, majd az óceánon át az Alfa Birodalomba küldtek – nos, nem épp így terveztem eltölteni a hetemet.
Na jó, igazság szerint az első felét beterveztem. De arra számítottam, hogy a vérfarkasoknak adnak el, hogy meg tudjam menteni a barátomat, Jordant a halálnál is rosszabb sorstól. Ehelyett a vérszívóknál kötöttem ki. És hogy milyen itt? Eddig nem túl fényes. Fűzőbe tuszkoltak, és úgy átalakítottak, mintha a Bridgerton egyik szereplője lennék, mindezt azért, hogy részt vegyek a szüreti játékon. Kicsit olyan, mint A nagy Ő, csak a 19. században játszódik, ahol a férfiak mind vámpírok – megbololndítva egy kis Nyerd meg az életed hangulattal.
A célom – amellett, hogy a testemben lévő lyukak számát a jelenlegi normán belül tartom – több, mint a túlélés. El akarok menekülni erről a lehetetlen helyről, hogy megtaláljam a vérfarkasok területére vezető utat és hazavigyem Jordant.
Ehhez nem árt képben lenni a politikai intrikákkal.
Sok fegyverem nincs egy szuperéles hajtű, a megkérdőjelezhető bájom és az irracionális mennyiségű optimizmusom mellett, de teljes gőzzel készülnek a tervek, hogy kijutassam innen magamat és a barátomat.
Jobban mondva ez így volt egészen addig, míg a vámpírhadsereg tábornoka és gyönyörű szeme lángra nem lobbantott, mert azóta azon gondolkodom, hogy talán mégsem akarok én annyira elszökni.
Talán nem is lenne olyan rossz, ha szereznék pár pluszlyukat…
„Shannon Mayer New York Times bestsellerszerző Alfa-sorozatának első kötete csodálatos élfestett kiadással felejthetetlen kalandokat és őrjítően perzselő pillanatokat ígér.”
„Csordultig van akcióval, intrikával és természetfeletti rosszfiúkkal. Alig várom, a folytatást!” – Christine Gael, USA Today bestsellerszerző

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Kim Thúy: ru

Sohasem gondoltam arra, hogy milyen sokféle félelem létezhet mindaddig, amíg a „ru” című regény a kezembe nem került.

A vietnámi születésű kanadai írónő Kim Thúy visszaemlékezései tükörcserepekként töredeznek szét, és állnak össze ebben a meglehetősen kis termetű, de annál súlyosabb regényben.

A menekülés útja nem diadalmenet. A gazdag, társadalmi elithez tartozó vietnami család szökése a kommunista rezsim elől különösen nem az. Főként, hogy nem jöhet mindenki, és hogy a hátrahagyottak bűnhődni fognak a szököttek bűneiért. A menekülők hajókon és csónakokban töltött útját pedig nem csak kalózok kísérik figyelemmel, hanem a hullámokba zárt halál is.

A menekülés útja bátorságról mesél.

Amikor migránst kiálltunk vajon eszünkbe jut-e bármikor, a hozzánk érkező emberek bánattal, lemondással és fájdalommal kísért útja? Eszünkbe jut-e, hogy milyen érzés hátra hagyni, és milyen rettegni? Ha együttérzést kell tanulnunk, biztosan ez a megfelelő tankönyv hozzá.

A regényt rövid, másfél oldalas kis fejezetek alkotják, melyek, mint a gyöngyök, egy hosszú sorban gördülnek egymásra, egymás után. Bár látszólag nem alkotnak időrendi sorrendet, minden fejezetben van egy hívó gondolat, ami tovább gördíti az elbeszélés folyamát, és amitől végül az egész összeáll egy rendkívül csinos, néhol mégis fojtogató gyöngysorrá.

A gazdag gyermekkor, a menekültlét, az autista gyermek, az apró dolgokban megtalált boldogság, mind egy élet mozaikcserepei. Egy gazdag, mégis sallangmentes életé, amelyben a tárgyak keveset, az emberek sokat számítanak. Hősök, példaképek, katonák és családtagok.

Bár a ru alapvetően önéletírás, az írásmód miatt szerintem inkább a szépirodalomba hajlik. A mondanivaló néhol szépen csomagolt, máshol egészen pőre. Fájdalmas, ugyanakkor megmosolyogtató és egészen biztosan elgondolkodtató.

Nekem főleg a családról mesélt. A vietnámi életről, a menekülésről, a hazatalálásról, a felnőtté válásról és mindebben a család megingathatatlan sziklaszirtjéről. Nagyszülőkről, nagybácsikról, nagynénikről, unokatestvérekről. Apákról és fiúkról, de főleg az anyákról.

A mindent átszövő kusza szeretet-kapcsokról, és végül magáról az életről, és annak gyöngysorként kapcsolódó epizódjairól.

A könyvet köszönöm szépen a Park Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2024.

Oldalszám: 216.

Ford.: Ádám Péter

Fülszöveg:

A ​ru egy vietnámi menekült visszaemlékezéseinek laza asszociációs lánca. Szekvenciái hol patakként csobognak, hol könnyel, vérrel áradnak. A történetmondás nem lineárisan halad, hanem látszólag önkényesen ugrál ide-oda az időben, hogy az olvasó óvatosan, olykor humorban feloldva kaphassa a nem mindig könnyen feldolgozható élményeket. Az emléktöredékek, a humoros vagy bizarr anekdoták, a filozófiai és pszichológiai gondolatfutamok, a balladaian homályos és áttetszően világos költői szövegek körkörösen csatlakoznak egymáshoz, a szerző életeseményei között az első és utolsó mondatok igyekeznek hidat építeni.

A mozaikokból apránként megismerjük egy gazdag és tekintélyes család előtörténetét, a szerző saigoni gyerekkorát, személyiségfejlődését, rokonságát, a veszélyes idők hétköznapjait, a „forradalmárokkal” való társbérletet, a malajziai menekülttábor poklát, a kanadai befogadtatás kulturális sokkját, az elbeszélő személyes történetét, szerelmi életét, egyik fiának autizmusát.

Kim Thúy hol könnyeden, hol komolyan úgy mutatja be az életét benépesítő különös, szokatlan embereket és a legabszurdabb kihívást jelentő helyzeteket, hogy közben szinte észrevétlenül, bámulatosan hangolja át olvasói érzéseit.

„A paradicsom másik életnek, másik jövőnek, az újrakezdésnek volt az ígérete. A pokol viszont a félelmeinkből rajzolódott ki: féltünk a kalózoktól, az éhhaláltól, a gépolajjal átitatott, mérgező kétszersülttől, a vízhiánytól, féltünk, hogy nem fogunk tudni talpra állni, hogy a kézről kézre járó piros edénybe kell pisilni, hogy mi lesz, ha minket is megfertőz a csecsemő ótvaros kis feje, és féltünk attól is, hogy sohase jutunk ki a szárazföldre, és soha többé nem látjuk a rokonok arcát, pedig ott ültek ők is valahol a kétszáz ember közt a hajófenék sötétjében.”

Kim Thúy Saigonban született 1968-ban. Családjával tízéves korában menekültek el a kommunista uralom elől. Egy malajziai táborban megszenvedett több hónapos várakozás után francia Kanadában találtak otthonra. Fordító- és tolmácsdiplomát szerzett, majd jogot végzett; a 90-es évek második felében ügyvédként dolgozott, három évig Saigonban. 2002-től 2007-ig saját vendéglőjét üzemeltette Montrealban. Negyvenéves volt, amikor a férjétől egy hónap szabadságot kapott ajándékba. Ekkor kezdte el írni az élettörténetét, amelyet több mint 30 nyelvre lefordítottak és tucatnyi díjat kapott. Azóta több sikeres műve jelent meg, köztük társszerzőként egy könyv az autizmusról.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház

Michael Buckley: A ​mesedetektívek (Grimm nővérek 1.)

Meserajongóként mindig örül a szívem, ha felbukkan a hazai könyvpiacon olyan történet, amely a mesékre épít, de a mai gyerekekhez szól. Szeretem, hogy a Móra Kiadó amellett, hogy ragaszkodik a hagyományaihoz, bátran nyúl érdekes témákhoz, új történetekhez is.

A Mesedetektívek kamaszregény épp ilyen. Egy friss, mozgalmas, mai történet, mélyen húzódó mesegyökerekre építve.

Képzeljük el, hogy van egy különös hely Amerikában, New York Államban a Hudson folyó kanyarulatában. New Overlands városkája- ha létezne -szántóföldek és farmok közt egy sűrű erdő szélében állna. Ott, ahol a varázslat természetes, a mesehősök mind egy helyen élnek, és a „holnemvoltok”- azaz a meselények- városban maradásáért a Grimm család felelős.

A 12 éves Sabrina és a 7 éves húga Daphne Grimm egy árvaházból érkezik New Overlands városba, ahol a sohasem látott nagymamájuk várja őket. És vele együtt számtalan furcsaság.

Rejtélyes kulcscsomók, apró lények, és hatalmas lábnyomok, királyfinak tűnő polgármesterek, és sárban dagonyázó rendőrök, hogy néhányat említsek.

Sabrina, olyan szkeptikusan viszonyul a sosem látott rokonhoz, a furcsa helyhez, és egyáltalán az egész világhoz, ahogy csak egy kiskamasz tud, míg Daphne, annak ellenére, hogy a szüleik eltűntek, egy igazi bizakodó kedves gyerek marad. Kettejük véd- és dacszövetsége pedig olyan erős, amilyen csak két testvéré lehet.

Miközben a kislányok próbálják megszokni a gömbölyded nagymamát, és a hórihorgas házi mindenesét, a városban egy furcsa bűnügy történik, és minden a feje tetejére áll.

Michael Buckley ismert nép- és műmeséket gyúrt össze a „Grimm Nővérek” sorozat első részében. New Overlands egy olyan különös szeglete a világnak, ahol Dorothy, a Bádogember, Hófehérke, és a Szívkirálynő is megférnek egymás mellett, és ahol kiskamaszok bátran kalandozhatnak az ismert és mégis vadonatúj mágikus világban, akár felnőtt segítsége nélkül is.

A történetben előfordulnak olyan gyerekek, akik csodálatos mesehősökké válnak, és kiderül a mesehősökről, hogy nem mindegyikük csodálatos. Az is, hogy minden lehetséges, és hogy nem minden az, aminek elsőre látszik.

Ez a könyv önmaga is egy tökéletes Grimm mese, vannak benne jók és gonoszok, megoldandó problémák, és persze minden jó, ha a vége jó. Vagy mégsem? Ha nem hiszed, járj utána.

Köszönöm szépen a Móra kiadónak az izgalmas kalandot.

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 274
Fordította: Varró Zsuzsa

Fülszöveg:

A két elárvult kislány, Sabrina és Daphne több nevelőszülőnél is megfordult már, végül New Overlands különös városkájában köt ki, mikor váratlanul jelentkezik értük a halottnak hitt nagymamájuk, Relda Grimm. A lányokra további meglepetések is várnak: megtudják, hogy ők a híres Grimm testvérek leszármazottai, akiknek a meséi valójában megtörtént eseményekről szólnak.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Rezeda Réka: Bábmester (Tüske és gyopár 1.)

Gonosz egy könyv ez. Észre sem veszed, és a bőröd alá mászott.

Rezeda Réka egy új üstökös a hazai fantasyirodalom egén. És amilyen új, olyan ragyogó. Szépen ír. Csodás képekkel festi meg Arzália napkirályának intrikáktól terhes udvarát. Ahol a mágia finoman sző át mindent, és ahol csupán az ember erőszakos, a varázslat nem.

A borító nekem nagyon tetszik, jól illik a tartalomhoz, bár a gyopár kevéssé gyopáros, viszont ez a törékeny, izgalmas növény jelentős szerepet kap a regényben, egy egész tartományt szimbolizál. Éppen olyan különleges választás, mint amilyen eszközöket a szerző egyébként is használ a világépítésben és a cselekményszövésben.

A Bábmester egy kifejezetten mozgalmas írás, sokszor, sokféleképpen csavarodik a történet, egy percet sem unatkoztam olvasás közben. Előfordult néha, hogy azt hittem tudom merre tartunk, de mindig kiderült, hogy tévedek. Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak kiszámítható lépések, hanem azt, hogy mindig akadt valami plusz, valami váratlan kiegészítő szál, amitől életre kelt a történet, és amitől teljesen más lett szokásos lineáris cselekményű fantasytörténetek. Mondhatjuk persze, hogy könnyű egy ismeretlen világban érdekes kalandot alkotni, hiszen nem kell megfelelni a hagyományosan ismert kereteknek. Ugyanakkor épp ez benne a nehézség is, hiszen pontról pontra logikus és hihető történetet kell alkotni úgy, hogy közben ne dögöljön meg a cselekmény sem. Rezeda Rékának ez bravúrosan sikerült.

A regénybeli világ összetett, színes, sok érdekes mintázattal. Szerettem a társadalmi rétegződést, a különböző karakterek beépülését a teljes világképbe, és azt, ahogy a politika, a gazdaság és a mágia összefonódik, de nem válik erőszakossá, nem ül rá a történetre, de alaposan árnyalja azt.

Mindkét főszereplő sokszorosan összetett személyiség. Bastien megjárta a teljes érzelmi "létrámat". Időnként szívesen vetettem volna a Pokol tüzére, de a végére megkedveltem, bár azért nem biztos, hogy rábíznám az országom vezetését. Vagy de.

Összességében nagyon megkedveltem a szerzőt és ezt a csodás történetet is.

Mondjuk a regénybeli konyháktól biztosan távol maradok ebben az életemben. A vargányagombás mókuslevestől konkrétan a víz levert.

A folytatást és a tejszínhabos dögkeselyűt biztosan megvárom.

A kötetet köszönöm a @Könyvmolyképző Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 376.

Fülszöveg:

Érdemes feláldozni a boldogságodat a bosszú oltárán?

Sivriel Thornrage nem emlékszik a szülei arcára. Gyilkosuk, Merzen vonásai viszont a mai napig kísértik. Sivriel számára holttá dermedt az idő, és csak akkor lelhet újra magára, ha végez Merzen herceggel. Tíz éven át dédelgette magában a gyűlöletet, és most a napkirály halála végre alkalmat teremt, hogy az udvarba utazzon, és bosszút álljon.

Csakhogy a királyi palotában Sivriel halálos cselszövések hálójába gabalyodik. Ha el akarja pusztítani Merzent, kénytelen szövetségre lépni Bastiennel, a vonzó, de arrogáns herceggel. Bastien azonban titkon a maga hálóját szövi…

Ki a valódi ellenség? Mi az, amiért érdemes harcolni?
Vajon örökre a gyűlölet marad a lány egyetlen igaz szerelme?

Sivriel útját ármány és árulás kíséri. Ha nem vigyáz, mindent elveszít, amiért küzdött…

Rezeda Réka lebilincselő fantasytörténete a X. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Engedd, hogy behálózzon!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Cora Reilly: Kísértés (A maffia végzete 4.)

Egy csábítóan bűnös titok

Liliana Scuderi az utolsó Scuderi lány, aki a chicagói maffia, az Outfit egyik vezéralakjának fennhatósága alatt, aranybörtönben tölti a mindennapjait. Anyja halála után, a rácsok még halálosabb szorítással záródnak köré. Liliana kötelességtudó, csendes lány, távol áll tőle Aria határozottsága vagy Gianna olaszos temperamentuma, mégis kénytelen lesz a sarkára állni, ha ki akar szabadulni az apja által felügyelt életből.

Romero egy katona a new yorki Famiglia bűnszerveztében. Múltja sötét árnyékokkal teli, jövője rövid. Liliana egy olyan lány számára, akivel jelene sem lehet, nemhogy tervei. Kettejük útja azonban túl sokszor találkozik ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja a vágyait és Liliana vonzódását.

Lili a regény elején egy kislány, álmodozó édes gyerek, aki mintha nem is egy maffiacsaládban élne. A Scuderi lányok közül ő a legkevésbé talpraesett, de fiatalsága okán is éretlen, naiv kölyök. Részben emiatt kedveltem, de ezért is volt sok időnként. Romero már az előző részekben is kedvencé vált, az ő nimbusza töretlen maradt, bár néha elcsodálkoztam azon, hogy miért pont Lilianába szeretett bele. Valahogy nem passzoltak igazán, mégis működtek.

Ebben a részben nem annyira erős a maffiás vonal. Persze jelen van, de sokat nem tudunk meg a különböző családokról, illetve a területi érdekekről, ahogy a korábbi részekben. Ez a történet sokkal inkább a Scuderi-klánra koncentrál. Lili apja eddig sem volt igazán szimpatikus, itt azonban megismerjük a valódi személyiségét. Luca és Dante is sokszor kerül a célkeresztbe, de sokkal inkább távolodtak tőlem most, mint közeledtek, pedig mindketten kedvencek voltak eddig.

A két főszereplő annyira egyértelműen haladt a cél felé, hogy tartottam attól, hogy unalmas és kiszámítható lesz a történet, de akadt benne egy-két meglepő fordulat, sőt. Nekem ez volt a legfeszesebb cselekményű rész a sorozatból, pedig Gianna és Matteo kalandja is meglehetősen fordulatos.

Összességében szerettem nagyon a „Kísértést”, bár azt hiszem még mindig Aria és Luca a kedvenc párosom. Várom nagyon az újabb kalandjaikat.

Köszönöm szépen a könyvet az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 304 oldal

Fordította: Medgyesi Csilla

Fülszöveg:

Mindent elsöprő szenvedély
Liliana Scuderi, Lily az első pillanattól kezdve szerelmes Romero Cancióba. Miután a nővéreit kényszerházasságra ítélték, reméli, vele másként lesz, és saját maga választhat párt. Amikor az apja egy nála több mint kétszer idősebb férfinak ígéri, ez a remény szertefoszlik. Semmivel sem tudja rávenni, hogy meggondolja magát.
Romero mindig is figyelmen kívül hagyta Lily flörtölését. Kora és a státusza is tiltotta ezt számára, de még egy olyan kötelességtudó ember sem tud örökké ellenállni, mint ő.
Amennyiben Romero igazán magának akarja a lányt – miközben Lily egy másik férfihoz megy feleségül – az háborút jelenthet… Pedig Romero mindig is a Famigliát tartotta a legfontosabbnak az életében.
A lány testvérei és szerelme mindent kockára tennének. De ér ennyit Lily boldogsága? És a beteljesült szerelem elég jutalom?

A USA Today bestsellerszerző Cora Reilly regényében a kötelesség harcol a szívvel. Vajon melyik oldal nyer? Esetleg békére lel a két ellenfél?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

L. J. Shen · Parker S. Huntington Éjsötét ​Romeo (Éjsötét 1.)

Egy bűnös kísértés.

L. J. Shen számomra maga a dark romance. Vannak persze más kedvelt darkos íróim is, de Shen valahogy mindig betalál. Ő maga garancia a könyvélményre, ezért nem volt akkora baj, hogy a társszerző, Parker S. Huntington neve nem csengett ismerősen.

A cselekmény és a szereplők hozták is a Shen-élményt. Van a szerzőnek egy olyan sajátos eszenciája, ami minden írásán átüt, mindegy, hogy egyedül, vagy társsal követi azt el. Ami talán egyedi, vagy kicsit más ebben a regényben, az a humor. Valószínűleg, ha többet olvasnék Huntington regényeket, ott is találnék valami speciálisan az írónőre jellemzőt, de ennek hiányában csak a Shen-vonásokat tudtam azonosítani.

A könyv külsőre is illeszkedik az Álomgyár Kiadó L. J. Shen sorozatába. Talán leginkább a „Mennyei kísértés”-hez hasonlít, de a témája teljesen más. A rosszfiú és a jókislány persze itt is adott, de sokkal másabb a háttérvilága. Itt a „Bostoni Bikák” sorozathoz hasonlóan egy picit sötétebb vizekre evezünk, éppen csak érintjük az Alvilág szélét, de még a törvényes oldalunk maradunk.

Romeo a főszereplő sem maga az ördög, de annak egy közeli unokatestvére. Finoman szólva is távol áll a skakespeare-i névrokona fiatalos ártatlanságtól. Egy piszkosul gazdag fegyverkereskedő család trónörököse, mindent megkap, amit megkíván. Néha azt is, amit nem. Dallast, a déli szépséget azért akarja, mert benne látja a bosszú eszközét. És tesz róla, hogy az övé legyen, akkor is, ha nem igazán tud mit kezdeni vele. Nekem egy kicsit gyengének tűnik ez az ok a házassághoz, de legyen.

Dallas egy déli gazdag lány, felszínes, üres, és szép. Persze több van benne, mint a látszat, de nem lesz belőle egy átütő női főhős. Mondjuk ettől még érdekes szereplő, és kiválóan tudja bosszantani Romeo-t ami jó sok helyzetkomikumot teremt.

Szerettem kettejük ellentétes energiáit. Jó volt Romeo sötét személyiségében elmerülni a váltott szemszögű történetmesélés segítségével. Amúgy is szeretem, ha mindkét szereplő fejébe beleláthatok. Működött a kémiájuk, bár időnként úgy tűnt, hogy csak az működik.

Romeo baráti köre inkább humorforrásként működött, mint támogató hátországként, de csíptem a fiúkat, sőt, határozottan kíváncsi vagyok a Frankie-Oliver szálra is.

Ami nem tetszett az az ismert sorozatnév kicsavarása. Kifejezetten bosszantott amikor Dallas a varázslós regénysorozat Henry Plotkin mániájáról beszélt. Persze nyilván értem, hogy vannak szerzői jogi okok, de akkor is nagyon furcsa volt ennyiszer olvasni, egy ennyire nyilvánvaló átírást. Illetve Oliver kicsit túltolta a D betűs városos poénját, de igazából ennyi negatívummal még simán megbirkóztam.

Köszönöm az élményt az Álomgyár Kiadónak. Alig várom az új Shen regényt!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 506 oldal

Fordította: Réti Blanka

Fülszöveg:

Az életem: egyik pillanatban még tündérmese, a következőben rémálom.
Egy fényűző bálon elcsattant ártatlan csókkal kezdődött a végzetem. Egy titkos pillanat egy jóképű idegennel. De az én Romeóm nem olyan romantikus, mint névrokona. Nem a szerelem hajtja, hanem a bosszúvágy.
Számára csak egy sakkfigura vagyok. Egy eszköz. A riválisa jegyese.
Gyűlölöm ezt a sötét herceget. Nem köthetem össze vele az életem. Halált érdemel.
Azt hiszi, elfogadom a sorsom. Nos, nagyobbat nem is tévedhetne. Nem adom olyan könnyen magam. A jövőmet én alakítom.

Ebben a történetben Júlia nem hal meg. Na de Romeo? Rá pusztulás vár.

A Wall Street Journal bestsellerszerzői, L. J. Shen és Parker S. Huntington egy elrendezett házasság történetét mesélik el, amely egy jégszívű férfi és egy harcias örökösnő között köttetik. Vajon vár rájuk a szerelem, vagy a sötétség mindent felemészt?
„Eszméletlen mestermű.” – Eternal Embers Book Blog
„Beleborzongtam.” – She Reads. Pang. Blog

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Michael Ende: Momo

Vajon hova lesz az idő, amit megspórolunk?

Michael Ende vitathatatlanul a világ nagy mesemondóinak egyike. Azok közül való, akik nem tudnak elavulni. A mondanivalója, a nyelvezete és a történetei örökérvényűek, nem véletlen, hogy minden generációban felbukkannak az újabb kiadások. Nekem anno még az ezüstszürke Végtelen történethez és a Sárga Momo-hoz volt szerencsém, úgyhogy most irigykedhetnék kicsit a mai gyerekekre a Móra kiadó szuperszép új kiadásaira, ha nem lennének már itt a könyvespolcomon. Továbbmegyek, a Momo 2024-ben nemcsak új külsőt kapott hanem új magyar szövegbe is bújtatta Győri László fordítása. A könyv külalakja letisztult, szövege talán jobban igazodik a mai olvasókhoz, a történet azonban mindenkihez szól, ahogy Michael Ende mindig.

Nekem ő a leginkább korosztályon kívüli író, hiszen mindenki számára egyaránt érthető, felnőttet és gyereket egyaránt szórakoztató, örök igazságokat hordozó művei sosem kizárnak, mindig inkább befogadnak új olvasókat.

Ende ragyogó abban, hogy semmiségekre is képes csodás világokat aggatni, egy végtelenül szomorú helyzetre pedig gyakran rendkívüli varázslatot fest.

Momo egy kislány aki a történelmi korok egy letűnt emlékhelyén, egy apró, elfeledett amfiteátrum nézőtere alatt lakik egyedül. Sem családja sem élelme, sem vagyona nincs, azt eszi, azzal fűt, és abba öltözik, amit a szegény falusiak összeadnak neki. Mégis nélkülözhetetlen tagja a helyi társadalomnak, hiszen úgy tud meghallgatni másokat, ahogy senki, és ha ott van a közelben, a gyermeki fantázia szárnyra kap, és a helyi kölykök csodás kalandokba keverednek. Momo senkié, és valahogy mindenkié.

Aztán egyik pillanatról a másikra az embereknek elfogy az ideje, nem marad már semmi gyönyörködtetőre, pihentetőre, de még egymásra sem. Momo, hogy segítsen a barátain a rejtélyes időtolvajok nyomába ered. Közben felfedezi a barátság erejét, az idő mibenlétét, és a világ legfontosabb dolgait. Egyszerű, tiszta és szemléletes történet, mély mondanivalóval.

A regény filozófiája elképesztően aktuális, emiatt simán kötelező olvasmánnyá tenném, nemcsak gimnáziumban, hanem a babavárás időszakában is.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Móra Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 256
Fordította: Győri László

Fülszöveg:

Momo ​története a fantázia világában játszódik, a Soha és a Sehol birodalmában, avagy a kitágított, időtlen jelenben. Nem királyfiak, tündérek és varázslók népesítik be ezt a birodalmat, helyszíne egy modern nagyváros, valahol Dél-Európában. De ha ezt a világot Momónak és barátainak a szemével látjuk, kiderül, hogy a mi korunk sem szegényebb csodákban és titkokban, mint a rég letűntek.

Egy kísérteties társaság, a szürke urak csoportosulása hatalmába keríti az embereket, és arra ösztönzi őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. De az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. A gyerekek szenvednek leginkább ettől a fogyatkozó szeretettől és életkedvtől. Tiltakozásukat azonban senki nem hallja meg. Amikor a szükség a legnagyobb, és úgy tűnik, a világ már végképp a szürke uraké. Hora mester, az Idő titokzatos ura közbelép, de szüksége van egy embergyerek segítségére. A világ megállt, és Momo, ennek a történetnek borzas kis hősnője egyedül veszi fel a harcot a szürkék seregével, semmi más nem segíti őt ebben, csak egy szál virág a kezében és egy teknősbéka a karjában. Csodálatos módon győznek ők hárman. Minden életidő visszatér tehát az emberekhez, akiktől azt csalással elorozták. A reménytelenül betegnek tűnő világ gyógyítható. Mese? Így is lehet nevezni, ha ezt a fogalmat úgy értjük, mint a romantikusok. Hiszen mindennapiság és álom játszanak át költői módon egymásba.De egyúttal a mai és a jövőbeli valóságunk kérdései is, amelyek sokszínű figurákban és sorsokban tükröződnek. Tehát olyasmi, mint a regény? Mondjuk hát így: meseregény.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

On Sai: A ​háború titka (Vágymágusok 4.)

Egyértelműen az év leginkább várt könyve volt. Tulajdonképpen a tavalyi évé is. (A 3,5. rész sorrendje még mindig nem a bocsánatos bűnök közé tartozik). Villámgyorsan el is olvastam, és igazán több szempontból is az egyik kedvenc sorozatommá emelte ez a rész a Vágymágusokat. Korábban is sok volt benne a potenciál, de a zárókötet szinte minden szempontból kiteljesedett. A sorozat külalakját László Maya egyedi, matyó hangulatú, de keleties motívumrendszerű borítója teszi különlegessé. Izgalmas de bizonyára nem véletlen, hogy a matyó színvilágban a fekete a föld, a piros az öröm színe. Továbbra is azt gondolom, hogy picit kilóg a sorozat külső megjelenésében is a vörös pöttyösök közül, de ez határozottan nem baj.

Ugyanez igaz a világépítésre is. Kellő távolságból a regényfolyam egy klasszikus, középkori díszletek közé szorult fantasynak látszik. Tudja a nagyívű háborús-politikai cselekményű, váras, kiasszonyos ismerős mégis idegen világképet. Ugyanakkor, ha közelebbről nézzük, simán észrevehetők a Vörös Pöttyösök zömére jellemző, erős női hőssel operáló, pátoszos nagyságra magasról ejtő, aktuális társadalmi problémákat boncolgató young- és new adult határán egyensúlyozó regényismérvek. Nagyítóval nézve pedig van egy egészen egyedi hangvétele, pimaszul játékos, mindent megkérdőjelező, okosan felépített, nagyon modern gondolkodású regény elrejtve a régies korokat idéző díszletek mögé.

Tulajdonképpen egy iskolapélda ez a könyv, a szerző szépen bemutatja azt, hogy hogyan kell megírni egy regényt. Minden technika a helyén van, minden pontosan rendezett, tudatosan növelt hatásfokú, tankönyvi precízséggel hozza a függővégeket, testérzeteket, romantikus pillanatokat, szemérmes szexjeleneteket. De annyira könnyed, hogy simán el tudtam feledkezni a profi háttérépítményről, és abszolút tudott szórakoztatni.

A szereplők rengeteget változtak, még a „Titkok és intrikák” kötethez képest is, vagy éppen ahhoz viszonyítva látványos a fejlődésük. Rianna és Lidérc karakteréről szépen lekopott a manír. Lidérc elfelejtette a nagyképűségét, Rianna elhagyta az eszetlenséget, de közben meg mégis fiatalosan lendületesek maradtak. Roan jelleme pedig annyit alakult, hogy szinte csak a 3,5 kötet ismeretében értelmezhető. Delon nekem továbbra is egy sötét folt, de ez már szerintem így marad, bár őszintén kíváncsi lettem így a végére az ő történetére is.

A záró rész valahogy keretbe foglalt mindent. Helyére kattantak a dolgok, és szépen el is simultak azok a hullámok, amiket a történet vetett. Voltak benne monumentális pillanatok, de olyanok is, amik csak egyszerűen csak a szórakoztatást szolgálták. Nekem nagyon kerek lett ezzel a résszel a sorozat. Abban azonban már most biztos vagyok, hogy újra fogom olvasni, mert az időbeni kihagyás megkoptatta bennem a részleteket, illetve sok apró, lényegtelennek tűnő információ felett siklottam el, amik közben azért értelmet nyernek. Most még egy kicsit pihen bennem, de aztán újra előszedem.

A kötetet köszönöm a @Könyvmolyképző Kiadónak.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 440.

Fülszöveg:

Szeretni ​mindhalálig…

Lidérc miatt napvilágra került a sereg legfontosabb titka, és ez olyan eseményláncot indít el, amire nincs felkészülve sem ő, sem Rianna. Az ellenség ezt kihasználva csaknem áttör a falon. Rianna nem nyugszik, amíg ki nem deríti, mi a háború igazi oka, mi keseríti el Delont, és miről hallgat olyan mélyen a király.

Vajon elég az igazságos világba vetett hit, ha a helyzet reménytelen? Igaz-e a jóért jót várj ősi elve? Közben a hercegnek meg kell birkóznia azzal, hogy kedvenc gyógyítója
nem éppen az, akinek gondolta, és eddig az orránál fogva vezette őt. Kettejük hol lágy, hol szenvedélyes kapcsolata újabb fordulatot vesz. Ám most már mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Nemesi udvarlások, emlékezetes bálok és egy hímzésminta, aminek titka a győzelem kulcsa lehet. Szerelem és az igazság szenvedélyes keresése On Sai várva várt
sorozatzáró kötetében.
„Éjszakánként vele álmodtam, nappal őt éreztem mindenhol.
Ő volt a tea lágy illatában, a levendulás szappan érintésében, a puha dunyha melegében. Utáltam magam, hogy nem utálom őt.”

Éld át az izgalmas és mágikusan érzéki kalandokat!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó

Kiyash Monsef: Egyszer ​volt

A különleges griffszárnyas borító és a cím alapján inkább egy meseregény képe jelent meg bennem erről a regényről, de szerencsére egy igazi mitikus alapokra épülő fantasyt kaptam. A jobbik fajtából. Régóta vártam már arra történetre, ami igazán a 14-16 éveseknek szól, nem megy a korhatár fölé, mégis izgalmas, és tudja az életkori sajátosságnak megfelelő zsánerkövetelményeket. Kérdéseket tesz fel, de válaszokat is ad olyan témákban, ami az adott korcsoportot foglalkoztatja. Egy olyan történetet, ami nem vár el különösebben összetett gondolkodást, nincs benne nagyívű világépítés, bonyolult történetvezetés, hanem egyszerűen használja a megszokott, ismerős elemeket. Van benne dráma, barátság, szerelem és egy sor más érzelem, mégsem szélsőséget. Ez a regény tudta mindezt. Egyszerre volt otthonos, és különleges.

Marjam, a tizenhat éves kamaszlány az édesapja halála után egy állatklinikát örököl. Ez már önmagában is egy különösen hangzó történet kezdete, de ami utána jön, az egészen a keleti mesevilágig röpíti az olvasót. A perzsa mítoszokig nyúló varázslatos történetben a gimnazista lány hirtelen boszorkányokkal, sárkányokkal és dzsinnekkel teli világban találja magát, és egyedül kell dönteni jó és rossz, erkölcs és anyagi javak, valamint a teljes világ sorsa felett. Miközben igyekszik megfelelni az új hivatásában, a hétköznapi életében, és az iskolában is, önmagát is egyre inkább megismeri. Barátokat és ellenségeket szerez, helytáll egy felnőttek által uralt világban, és felfedezi a családja gyökereit. Megtanulja, hogy a bennünket körülvevő világ jóval több lehet, mint aminek látszik, és az amberek sem jók vagy rosszak, hanem olyanok amilyenek.

Szerettem Marjamot. A lány egy igazi bonyolult személyiség, időnként nyers, nem mindig bánik szépen a barátaival, de képes meglátni a saját hibáit, és javítani rajtuk. De a többi szereplő is érdekes és összetett karakter volt, sokféle motivációval. (Nekem leginkább Sebastian és Malloryn emelkedett ki, de az iráni születésű, Amerikába emigrált apa alakja is egészen izgalmas.)

Örültem, hogy a Móra kiadó bevállalta ezt a könyvet. Bártan nyúlt egy különös történethez, és talán ezzel tovább erősíti a hazai young adult könyvpiacon elfoglalt helyét. Hiszem, hogy a Mórának jelentős, és a mostaninál meghatározóbb szerepe van az ifjúsági irodalomban. Még sok hasonló regényt kívánok nekik a jövőben!

Adatok:

Kiadó: Móra Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 400
Fordította: Lázár Júlia

Fülszöveg:

Egyszer ​volt, hol nem volt. Marjan édesapja mindig ezzel kezdte a meséket, például a lányról, aki egy unikornist szabadított ki a vadász csapdájából, vagy a pásztorfiúról, aki megmentett egy griffmadár fiókát. Marjant lenyűgözték és kíváncsivá tették a csodálatos állatok.

A kislányból aztán nagylány lett. Apja váratlan halála után igyekezett kézben tartani mindent: tanulást, barátságokat és apja kevés pénzt hozó állatorvosi praxisát. Aztán egy napon látogatója érkezett, aki megdöbbentő dolgot árult el neki: az édesapja nem közönséges állatorvos volt. Az állatok, akikről mesélt, valóságosak, és apja beutazta a világot, hogy gyógyíthassa őket. A munkája mostantól Marjanra vár.

Marjan egy titkos világba lép be, ahol varázslatos lényeket adnak és vesznek, őriznek kincsként vagy ejtenek csapdába. Új, különös barátokra lel: egy griffmadár mellett felnövekvő angol fiúra, és egy boszorkánynak készülő lányra, aki megszökött otthonról, hogy hozzá hasonlókra találjon. Közben régi barátai és osztálytársai előtt Marjan minden erejével igyekszik titokban tartani kettős életét.

Minél inkább belebonyolódik a csodálatos állatok életébe, annál közelebb kerül ahhoz, hogy megtudja, ki gyilkolta meg az édesapját, de nyomára bukkan egy embert és állatot egyaránt veszélyeztető, döbbenetes igazságnak is, ami újra feléleszti benne a fogékonyságot a csodákra.

Kiyash Monsef Párizsban született, és Észak-Kaliforniában nőtt fel. Emmy-díjra jelölték, mint rendező-producert, de ír elbeszélést és képregényt, készít videókat és videójátékokat is. Rövid írásai megjelentek a Byliner, New Millenium Writings és a Penumbra's New Fiction című kiadványokban. Egyszer volt című könyve a mítoszok, legendák és a folklór iránti szenvedélyes szeretetéből született, és a vágyból, hogy felfedezze és megőrizze iráni örökségét (hiszen Marjanhoz hasonlóan félig iráni származású). Fontos az állatok iránti szeretete és a benne élő kitartó hit, hogy a szörnyek jóval érdekesebbek, mint a hősök. Kiyash a családjával együtt Észak-Kaliforniában él.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó