Egy igazi „Szépség és a szörnyeteg” dark romance.
A „Maffia
végzete” ciklus volt az idei év sorozata nálam. A leghosszabb, és az egyik
legkedvesebb a 2024-es olvasások közül. Cora Reilly nagyon érti ezt a műfajt,
és nagyon eltalálta, azt, hogy a különböző maffiaklánokat egy égisz alá hozta.
Így amellett, hogy romantikus és érzéki van egy érdekes, kevéssé ismert
világképe is, amit örömmel fedeztem fel.
Ebben a részben
a Famiglia és az Outfit harcától egy picit távolabb a las-vegasi Camorra
mocsarában merültünk el. Ez a harmadik olasz-amerikai maffiaszervezet, és még
jelen van az orosz bratva is. Ha Reilly így folytatja lassan felégeti
Észak-Amerikát.
A „Bosszú” egy sötét
és veszélyes utazás volt, de most úgy érzem, az eddigi legjobb rész volt. Cara
és Growl még Aria és Luca párosát is letaszította a trónról. Őszintén szólva
nem is bántam, hogy eltávolodtunk kicsit a Scuderi családtól. Nekem üdítő volt casinováros árnyékos oldala, bár a valódi bűnszövetkezet
működéséről keveset tudtam meg.
Ez a történet jóval
nyersebb, mint az eddigiek. Megrázóbb, szókimondóbb, de érzelmesebb is. Sokkal
jobban megmutatja a maffia valóságát, kevesebb benne az illúzió, mégis
romantikus.
Cara egy
ártatlan 19 éves hercegnő, a camorra egyik magas rangú tagjának a lánya, akit a
széltől is óvnak, luxusban él, előkelő nevelést kapott, és egész életében egy
jó házasságra készült. Akit aztán odadobnak valakinek, aki sohasem élt a
fényben.
Growl már
gyerekként is söpredéknek számított. Nem az a sorsa, hogy luxusban éljen és szép
dolgai legyenek. Amikor egy törékeny előkelő lányt kap ajándékba, az az élete
legértékesebb „tárgya” lesz. Egy kincs, amit a maga módján óv és védelmez, de
csak egy csillogó holmi, amit csak egy dologra lehet használni. Growl maga a Szörnyeteg,
és nem azért mert sebhelyes és tetovált, hanem mert benne aztán semmilyen
érzelem nem munkálkodik. Ebből a mélységből jön fel a történet érzelmi íve, és
emiatt izgalmas igazán.
Volt némi
hiányérzetem is. A cselekményív meglehetősen hullámzó, néhol túl gyors, máshol
leül kicsit. Emiatt a két szereplő kapcsolata sem áll stabil alapokon, hiszen
vagy semmi sem történik velük, vagy minden egyszerre. Nem tud igazán kiépülni a
kettejük közös élete. Ezt a részt sajnáltam, de a
vad oldal, a
maffia és az emberi lét mélye teljesen kárpótolt.
Köszönöm szépen
a kötetet az Álomgyár Kiadónak. Szerintem a magyar borító sokkal kifejezőbb, én
így szeretem egyben a sorozatot.
Szörnyeteg vagy hős?
Ryan „Growl” Trevis-nek soha nem volt még semmije, amit sajátjának hívhatott volna. Ő a nem kívánt fattyú, akinek be kell érnie mások maradékával.
Most viszont olyasmit adnak neki, amely néhány hete elérhetetlen volt számára, olyasvalakit, akit még távolról sem volt szabad megcsodálnia. Az egyik legdrágább tulajdonukat, Cara Barese-t. A lábai elé dobják, mert biztosak benne, hogy megtöri a lányt. Growl egy büntetés, amely a halálnál is rosszabb sorsot ígér.
Cara Barese mindig is jó kislány volt. Viszont ez sem védi meg.
Nem tudja a férfi igazi nevét, de mások csak Growlnak szólítják. A háta mögött azonban Fattyúnak. Egyik név sem úgy hangzik, mint amit ő választott volna magának. A szeme üres, akár egy tükör, amely visszaveri Carára a saját félelmét. A Las Vegas-i Camorra ádáz tagja. De vajon megkegyelmez a lánynak?
Cora Reilly, a USA Today bestsellerszerző vérpezsdítő regénye megannyi lélegzetelállító momentumot tartogat az olvasók számára.
„Csak akkor hagytam abba, amikor már összefolytak a betűk a szemem előtt.” – The Literary Rebel.
No comments:
Post a Comment