Varró Dani nekem elsősorban és leginkább Szösz Néne megalkotója. Amikor a világ borús lesz mifelénk, elindítom a videócsatornán lévő tv felvételt, amelyikben Zsurzs Kati mosolyog kosz anyóként, és a végén már együtt szavaljuk nevetve a párommal, hogy „portalanítás, föltakarítás? Kösz még ne!" Zseniális, ahogy egyszerre teszi cinkossá a gyerekeket és a felnőtteket.
Egyszer Varró Danit hallgattam élőben is, és ugyanazt éreztem. Van benne valami összekacsintás az olvasóval, egy huncut nevetés a sorok közt. Mást mond gyereknek és felnőttnek, de ugyanúgy vidámítja mindkettőt. Varró Dani nagyon érti az aprónép és a szüleik nyelvét is. Nem véletlenül, hiszen három fiú édesapja, bár az „Akinek a jele gomba” kötetben még csak a nagyobbak „szerepelnek”.
Az „Akinek a jele gomba” az „Akinek a …” ciklushoz kapcsolódik, bár a mérete és külalakja (a kiadója is) eltér a sorozatindító kötetektől.
Igaz, ez nem igaz. Hiszen ebben a kötetben benne van az „Akinek a kedve dacos” könyv is, így tulajdonképpen ez egy 2 in 1 mondókáskönyv. Nekem, aki nem olvastam az előzőt (tulajdonképpen a 3.-at a sorozatban) kellemes meglepetés volt, de a módszeres gyűjtőknek csalódás lesz az ismétlés.
Az illusztrátor Maros Krisztina végig viszi a teljes sorozatot, és milyen jól teszi! Bohókás, vidám, kicsit bumfordi hősei szeretnivalóak, a színvilág pedig pompázatos.
Nagyon imádom a borítón a kis hetyke legényt. Az ember pont így képzel el egy „már nagy vagyok óvodás” -t, bár a könyv célcsoportjába a kisebbek is beletartoznak. Vegyes a kötet abból a szempontból, hogy az ölbeli mondókák és a nagyobbaknak szóló versek is megférnek egymás mellett. Néhány poéma poénját pedig szerintem a felnőttek értik igazán, de annyira ritmikusak, hogy csodálatosan szavalhatók. A „lovagos limerikek”-en például jókat rötyögtem, és rögtön eszembe jutott, hogy ezt hallottam anno a szerzőtől, és bele is ragadt a fülembe.
De van még a könyvben számtalan vicces, mókázó költemény. A „Csendespihenőzgető” teljesen kedvencem lett, szinte látom magam előtt a borzasztó óvodai kötelességre, a délutáni alvásra ítélt rabot, akinek szakálla nő az unalmas és rettenetes várakozásban.
Sokféle ez a kötet, sok témát érint. Vannak benne állatos versek, ringatók, duzzogók, anyukás, apukás versek, ünnepsorolók, és óvodás versek. Lehet szavalni ünnepeken, hétköznapokon és csak úgy is, különösen, ha kistestvére is van a célszemélynek. A nyelvezete változatos, a szókincse bámulatos, a ritmus és a rímelés egy-két helyen megbotlik, de ennyit bizonyosan elnézünk Varró Daninak. Ha én egy lázadó minimanó lennék, biztosan azt követelném: Varró Danit minden kézbe, derüljön a világ tőle! (Na jó, ez vicc volt.)
A kötetet köszönöm szépen a Jelenkor kiadónak!
Adatok:
Kiadó: Jelenkor Kiadó
Kiadás éve: 2024.
Oldalszám: 76 oldal
Illusztrálta: Maros Krisztina
Fülszöveg:
A dackorszak alatt a szülők és gyerekek akarata mintha mindig épp ellentétes volna: hogy merészel anyu kimenni a konyhába, ha én itt vagyok? Még hogy apu vegyen ölbe! Apa, mégis te gyere! Minek adnátok rám cipőt? És hol késik már a kakaóm?Aztán a család életében új időszámítás kezdődik, új problémákkal: mi lesz a jelem az oviban? Milyen lesz az ebéd? Pfuj, brokkoli? Még, repetát! És fogat sem mosok, most a húsvéti nyuszit várom! Most a Mikulást! Jaj, délutáni alvás? Nem is vagyok álm… Nahát, már ballagok is?
Varró Dániel új, óvodásoknak szóló versciklussal bővítette az Akinek a kedve dacos című könyvét: hat éven aluliak számára szigorúan ajánlott!
Leigáztak sajna minket
nyakig gombolt, zsarnok ingek,
gaz, cipzáros kardigánok –
nem vagyunk már partizánok
A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház
No comments:
Post a Comment