Nehezen szántam rá magam a „Méz és Jég” trilógia befejező kötetének elolvasására. Ha megszeretek egy sorozatot mindig nehéz az elengedés. Kallik és Faolan története pedig igazán közel került a szívemhez.
A borító sokkal szebb, mint az
eredeti. Tudom, hogy ezt az előző részeknél is megjegyeztem, de tényleg, így
kell egy fantasy borítót elkészíteni. Kifejező és szép a színvilága, ráadásul
ad egy egyedi desing-t a teljes
sorozatnak.
Rengeteget olvasok, ezért sok különleges
fantasy világban jártam már. Tudom, hogy léteznek ennél jobban felépített,
árnyaltabb kerettörténetek is, de a szereplők egymás iránti elkötelezettsége
miatt (meg másért is) nekem ez messze kiemelkedett a tündérvilágok közül.
Nemcsak a főszereplők romantikus kapcsolata volt erős, hanem a mellékszereplők
közti barátságok, szerelmek, sőt a masszív gyűlölet is jól működött. Alli és Lan egy olyan kapcsolatot épített
fel, a természetes vonzódás talajára, ami jóval túlmutatott rajtuk, az időn és
a téren, a jón és rosszon egyaránt.
A cselekmény ott folytatódott,
ahol az előző kötet lezárult. Meglehetősen bonyolult volt, és nem minden
történés logikus számomra. Néhol kifejezetten azt éreztem, hogy az írópáros
szükségtelenül rángatja át a világokon a szereplőit. Kettővel kevesebb
csavarral, és ide-oda utazással is simán működött volna a dramaturgia. Lehet,
hogy csak elsiklottam néhány fontos részlet felett, de sehogy sem állt össze,
hogy mi miért történik. Alapvetően ez a fő sodrást nem befolyásolta, a
cselekmény érthető, de itt-ott túlmozgásosnak bizonyult.
A háttérvilág jól felépült,
részletgazdag. Élveztem, hogy olyan titokzatos lények is felbukkannak, mint a
kelpie, az óriás és a sárkány. Szerettem azt is, ahogy a tündérek és emberek
világa összeért. Mintha lenne alapja a mesének. Persze nincs, de azért a bennem
élő gyerek még mindig keresi a sárkányokat.
Ami a leginkább tetszett (és
mégsem), az a regényt átszövő szomorúság volt. Bár teljesen boldogító a
történet, mégis ott rezeg benne a mindent átható elmúlás. Ennek nem elsősorban
a trilógia befejezéséhez van köze, sokkal inkább egy elköszönés az ismert
világtól. Több helyen felbukkannak a regényben rejtve a társadalmi problémák,
úgy mint a környezetszennyezés, háború, szegénység, és a társadalmi egyenlőtlenségek. A könyv reagál a jelenlegi problémákra, a
változásokra, és úgy érződik, mintha kicsit le is mondana az emberi világról.
Lássuk be jogosan.
Nagyon érdekes volt azzal a szemmel
olvasni, hogy mit mond még a regény a nyilvánvalón
túl. Hogy a szerzők hogy építik be a világlátásukat a mesébe, és hogy mit
közölnek a tündérvilág lakói velünk, olvasó emberekkel. Emiatt a rejtett
tartalom és a fent említett erős kapcsolatok miatt lép ki nekem ez a trilógia
az ismert (és szeretett) fantasyk közül, még akkor is, ha a történet nem bravúrosan
felépített. Köszönöm az Álomgyár Kiadónak, hogy elhozta Magyarországra Shannon
Mayer – Kelly St. Clare regényeit. Azt hiszem ezek után belevágok St Clare
vámpíros sorozatába is.
No comments:
Post a Comment