K. F. Breene: A rózsák királysága

Minél mélyebben járunk ebben a sorozatban annál jobban kedvelem a sárkányokat.

A Démonkirály átka ciklus számomra nem egy egyszerű olvasmány. Maga az erotikus fantasy műfaj az, ami kívül esik a komfortzónámon, általában egy erotikus-romantikus művel, vagy egy romantikus-fantasy-vel jobban boldogulok, mint a kettő ilyen mértékű ötvözetével. Az első könyv felvezetése óta azonban kihívásként élem meg az olvasás, amellett, hogy a világépítése teljesen a kedvemre való.

Eleve a sárkány alakváltók és a démonok egy speciális szereplőgárdát teremtenek, amit K. F. Breene egy elátkozott királyságba és egy, a pokolhoz hasonló démonbirodalomba helyez el, így a környezet is sajátos. Ráadásul, míg az elátkozott birodalomnál egy kicsit logikátlannak tűnt az átok működése, addig a démonvilág szintezett, hierarchikus és ráadásul működőképesnek is tűnik. Számomra sokkal élőbb mint a vár vagy a vár környéki falu, amelyben az előző két kötetben jártunk. Az is igaz azonban, hogy a „Szépség és a Szörnyeteg” mese hangulata ez utóbbi helyszínen sokkal inkább átjön, mint a démonvilágban.

A cselekmény lineáris, jól követhető, de időnként túl gyors, máshol meg nagyon lelassul. Volt olyan rész, amin szinte csak átfutottunk, nem bontotta ki teljesen az író, sőt néhol el is tolódtak az arányok az erotika irányába. Nyílván maga a műfaj is bevonzza ezt, de mégis jó lett volna, ha egy kicsit jobban kibontja a szerző pl. az utolsó csatát, mert csúcsponthoz képest elég rövid jelenet lett, ráadásul alaposan nyitva is maradt.

A többszempontú narráció nem annyira erős. Hadriel karaktere például párbeszédben erősen elüt Finleytől, de narrációban szinte azonos vele, néhol vissza is lapoztam, mert nem emlékeztem hogy éppen ki a „mesélő”. Nyfan hangja pedig hiányzott is, nyilván a szituáció miatt, de belőle most kevesebbet láttunk, mint az előző két kötetben.

FInley karaktere egy nagyon erős női karakter, könnyű kedvelni. Hannon és Hadriel ugyanígy annyira érdekes személyiségek hogy azonnal szimpatikusak. Nyfainben már nem vagyok ennyire biztos, hiába főszereplő. Nekem túl sok a bizonytalansága ahhoz képest, hogy Alfa sárkány. Ugyan ez előtörténete miatt ez részben érthető, viszont sok esetben tűnik úgy, hogy Finley dominál, de ezt az Alfa helyzet nagyjából nem teszi lehetővé. Emiatt néhány szituációban Nyfain sokkal gyengébbnek tűnik mint  a párja.

Govan és Denski nekem az elejétől a kedvelhetőség határán mozogott Vemarral egyetemben, míg Micah nekem egyáltán nem volt rokonszenves.

Ami és a barátai egyenlőre eléggé semlegesek, bár a kötet zárása azért sok kérdést vetett fel. 

Az erotikus töltettel és a beszédmodorral még mindig csak barátkozom, bár a nyelvezete az első kötethez képest sokat javult, de valószínűleg ez a fordítóváltáson múlt. Azonban még így is sokszor nagyon mocskos, és időről időre az erotikus tartalom simán pornóba hajlik.

Összességében egyre inkább kedvelem a Démonkirály világát, mire a végére érünk szerintem teljesen bele is rázódom.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023.

Oldalszám: 512 oldal

Fordította: Varga Csaba

Fülszöveg:

Már túl késő…
Azért, hogy megmenthessem mindazt, amit szeretek, be kell fejeznem a munkát, amit Nyfain elkezdett, és tönkretennem a saját lényemet.
Alkut kötöttem a legalávalóbb teremtménnyel, aki valaha létezett. Magamat adtam mindenkiért, így a börtön az új otthonom. De lett egy új célom, Dolion elpusztítása.
Mindenképp ki kell jutnom innen, vissza az én Aranysárkányomhoz. Lehetőleg élve. Az egész királyság sorsa múlik rajta.
K. F. Breene, a USA Today, a Wall Street Journal és a Washington Post bestsellerszerzője bemutatja, hogyan is válik hőssé valaki, akinek nincs más választása, mint a nép élére állni, hogy harcba szálljon a gonosszal.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház