Evie Dunmore: Megnyerni ​a herceget (Rendkívüli Nők Szövetsége 1.)

A történelmi romantikus zsáner nagyon közel áll hozzám, tulajdonképp a 14 éves énemet olvasóvá nevelték a viktoriánus kori kisasszonyok és főrendek. Bár sokat alakult azóta az ízlésem, az elköteleződés nem változott.

A kedvenc toposzom az, amikor a herceg megőrül (ilyen nincs amúgy, vagy legalábbis soha nem lett még nevesítve, de azért egy-egy regény született már a témában). Egyértelműen” Büszkeség és Balítélet” retelling csak sokkal markánsabb ellentétekkel, és megengedőbb korszakjellemzőkkel. Míg az Austen-mű tiszteletben tartja a kor szokásait, társadalmi konvencióit és hagyományait, addig ez a regény (és általában a történelmi romantikus regények) fittyet hány rájuk, illetve épp azokat a pontokat keresi meg ahol szembe helyezkedhetnek a viktoriánus normákkal. Minden hasonló regény lényege, hogy nem belesimulnak a történelembe, hanem kitűnnek abból. Így ahhoz, hogy szeretni tudjuk, el kell engednünk a tényeket. Nekem ez már rég sikerült, azonban még így is volt olyan pont, ahol összeráncoltam a szemöldökömet.

A történet a szüfrazsettek világába vezeti az olvasókat. Egy vidéki vénkisasszony bekerül az Oxfordi Egyetem első női képzésébe, ám ahhoz, hogy ösztöndíjasként tudjon tanulni, be kell állnia a nőmozgalom hajnalán szerveződő szüfrazsett társaságba. Annabelle meggyőződéses lázadó, de nem meggyőződéses aktivista. Kénytelen-kelletlen elvállalja azonban a feladatot, hogy jobb belátásra bírja a rideg és dölyfös Montgomery herceget, akinek sajátos céljai közé pont nem illik a női szavazójog támogatása. Kettejük párharca számos izgalmas, és derűs helyzetet tartogat.

Mulatságos volt, könnyed, romantikus és fordulatos. Annabelle és a herceg közt szikráztak az indulatok és az érzelmek, de a nyakasságuk és elhamarkodottságuk rengeteg derűs percet okozott.

Érdekes volt a korrajz és a történelmi díszlet. Szerettem, hogy Montgomery révén egészen a királynőig eljutottunk, illetve egy picit beleshettünk az angol Parlament színfalai mögé is. Kedveltem a főszereplőket. Annabelle határozottsága és komolysága nem volt végletes, gyakran oldotta fel egy-egy érzelmi hullám, Montgomery hercege pedig a látszat ellenére ugyancsak heves természet volt. A mellékszereplők szintén érdekesek, kifejezetten kíváncsi leszek a történetükre. Főleg Hattie-t kedveltem meg.

Az egyetlen, ami nem igazán tetszett a regényben az a nyelvezete volt. Túl sokszor bukkantam korhoz nem illő kifejezésekre, szitokszavakra, ami rontotta az élményt. Nyilván nem lehet korhűen beszélni egy modern regényben, de azért a mai szlenget jó lenne kikerülni.

Összességében egy nagyon klassz, mozgalmas regényt olvastam. Köszönöm az élményt a Kossuth Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 416 

Fordította: Nagy Mónika

Fülszöveg:

Anglia, ​1879.
Annabelle Archer, egy vidéki lelkész ragyogó tehetségű, ám nincstelen lánya bejut a hírneves Oxfordi Egyetem első női csoportjába. Az ösztöndíjért cserébe támogatnia kell a szárnyát bontogató nőmozgalmat. Azt a feladatot kapja, hogy állítson az ügy mellé befolyásos férfiakat. A célszemély Sebastian Devereux, Montgomery rideg és számító hercege, aki a királynő vezérlete alatt a brit politika irányítója, és persze ellenez mindent, amiért Annabelle síkra száll. A lány számára pedig kihívást jelent, hogy úrrá legyen a férfi iránti tagadhatatlan vonzalmán.
Sebastian legnagyobb megdöbbenésére hercegi otthonát szüfrazsettek lepik el, de a legnagyobb veszedelmet a zöld szemű szépség, Annabelle iránti lehetetlen érzelmei jelentik. Feleséget keres, hogy bebiztosítsa az örökséget, amelynek újjáépítésén annyit munkálkodott, de olyat, aki társadalmi rangban hozzá illő, nem pedig egy szókimondó közrendűt, aki soha nem lehet a hercegnéje. Ám nem ő lenne a királyság legnagyobb stratégája, ha nem tarthatna igényt erre a csábító kékharisnyára a gyűrű ígérete nélkül is… Vagy mégsem…?

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó