Anna Woltz: Holnap ​csillagnap

Nagyon megszerettem Anna Woltzot, amikor először találkoztam a „Száz óra sötétség” című regényével. Az a könyv teljesen behúzott, és a mai napig eszembe jut Emilia, Seth és Abby kalandja az áram nélkül maradt New Yorkban, pedig évekkel ezelőtt olvastam. Ennek ellenére nem követtem az írónő hazai pályafutását, ezért teljes meglepetésként ért a „Holnap Csillagnap” című kiskamaszoknak szóló írása, főként azért, mert a korábban általam ismert könyvei inkább nagyobbaknak szóló ifjúsági regények.

Anna Woltz azonban bizonyítottan ért a kiskamaszokhoz is.

A „Holnap csillagnap” megjelenésében kifejezetten esztétikus, mégsem túl elegáns, inkább kamaszosan laza, a rajzok játékosak és viccesek. Gyerekeknek szólnak. A tördelés, és a betűnagyság pedig a kezdő olvasóké. Lehet, hogy nekünk felnőtteknek ez nem tűnik annyira szépnek, de nem is ez a cél, hanem hogy megkönnyítse az olvasást a bizonytalanabb olvasóknak. Egyszóval a kiadás teljesen kamaszbarát, és emellett még igényes is.

A történet főhőse Nóra feltaláló. Olyan, még nem szabadalmaztatott, de annál hasznosabb találmányokkal rendelkezik, mint a Beni-fogó, a Simon elleni riasztóspray, vagy a rettentően ijesztő sárkány. És már készül a fiúszelídítő is, bár sejthető, hogy Beni, Tomi és Simon – Nóra testvérei –, valamint az újdonsült szomszéd Félix megzabolázása valószínűleg több időbe és energiába kerül, mint egy új találmány, de Nóra nem az a lány, aki könnyen feladja. Hogy mi köze van mindezekhez a csillagoknak az egyelőre még kizárólag Félix és a kotnyeles szomszédlány titka.

Anna Woltz nagyon érti a kamasznyelvet. Rövid pattogós mondatok, csapongó gondolkodás, némi világmegváltás, egy csipetnyi testvéri szurkálódás, sok-sok kreativitás és rengeteg empátia. A mindenre is kíváncsi gyerekszem egy pillanat alatt felcsillan, ha olyan problémával találkozik, amit meg lehet oldani. És meg is oldja, szabályosan vagy szabálytalanul, de biztos kézzel. Ez esetben bájosan és csodálatos beleérzéssel. A regény érzelmi feloldása annyira szép, hogy teljesen odavoltam tőle. Szinte észrevétlenül vezet át a kamaszlélek tüskés bozótjából a szemekben felragyogó csillagokig. Ez megint az a könyv, ami útravalóként velem marad.

A „Babzsák könyvek” sorozat nekem új felfedezés, de első találkozásra simán megvett magának. Ez a könyv könnyed, humoros és nagyon-nagyon szerethető.

Köszönöm szépen az élményt a Pozsonyi Pagony Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Pozsonyi Pagony Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 80

Ford. Ráday Andrea

Ill: Schaap Annet

Fülszöveg:

Vannak a hétköznapok. És vannak az ünnepnapok. És vannak a csillagnapok. Holnap csillagnap lesz.
Nóra feltaláló. Sajnos általában olyasmit talál fel, amivel a testvéreit bosszanthatja. Egy nap a szomszédba költözik egy kicsit mogorvának látszó fiú, aki mindent tud a csillagokról, de mégsem mer megtartani egy kiselőadást. Nórának muszáj feltalálni valamit, amivel segíteni tud rajta!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Pagony Webbolt

Domokos Gábor: A nagy parádé

Kétszínűek - Az első magyar szélhámosregény. A regény alcíme kifejezetten figyelemfelhívó. Nekem a borító képi világa igazán nem tetszik, túl kontrasztos, minimalista, sötét tónusú, kevésbé sejtelmes, inkább félrevezető. A fedlap jobban illeszkedik egy krimihez, de ez a regény szerintem nem az. Inkább nevezném okos kalandregénynek, vagy akciódús kortárs zsiványtörténetnek. Hagyományos értelemben vett nyomozás nem igen van benne, de annál több az ügyes átverés, feszült helyzet, és olyan akció, amely garantált izgalmat kínál.

Domokos Gábor elsősorban és leginkább forgatókönyv író – olyan sorozatokból lehet ismerős a neve, mint „A mi kis falunk”, vagy a „Mintaapák”. A szakmai múltja pedig visszaköszön a stílusában. A nagy parádé annyira forgatókönyvszerű, hogy szinte peregnek a jelenetek az olvasó szeme előtt. Könnyen el tudnám képzelni mozivásznon, mert minden adottsága megvan hozzá: feszes dramaturgia, pergő ritmus, érdekes karakterek és látványos, „kamerakész” fordulatok.

Nagyon kompakt a cselekmény. Egyszer olvastam arról, hogy a jó krimi akkor működik, ha egyetlen szálat sem lehet kihúzni belőle, mert összeomlik a történet. Ez a mondás úgy látszik a jó szélhámosregényre is igaz. Itt minden a helyén van, minden mindenhez illeszkedik, teljesen kompatibilisek a cselekményelemek, vagyis egyetlen szálat sem lehet kihúzni. Ahhoz, hogy a történet ilyen szépen összeálljon valószínűleg gondos tervezés kellett, és itt egyáltalán nincs helye mellébeszélésnek vagy üresjáratnak. Emiatt a történet viszi magával az olvasót. Nagyon pörgős, nagyon feszes és kifejezetten izgalmas. Ez egyszerre jó és rossz. Haladós, és érdekes a sztori, de maga a szöveg nem hagy időt a feldolgozásra, nem mesél, hanem sodor. Emiatt a környezet-, és a karakterépítés nem kifejezetten erős. Egy-egy mondatból láthatóvá válik a helyszín és a szereplők, de bőven lehetett volna még rájuk „ruhát” adni. Ugyanez elmondható az érzelmi ívről is, ami sokkal elhanyagoltabb mint a történetív. Nem a romantikus szál hiányzik, hanem a megélések. Hogy egy-egy emberileg is mély történetszál kevesebb hangsúlyt kap, nem marad időnk a feloldásra, mert a cselekmény egyszerűen továbbvisz. Valószínűleg, ha párszor még elolvasom lesz néhány „aha” élményem, mert egyszerre, ezzel a lendülettel lehetetlen befogadni mindent.

Kevés ennyire okosan összerakott, logikus rendszerű regényt olvastam. Időnként bűvésztrükknek tűntek a megoldások, és a végére már kíváncsi lettem, hogy Domokos Gábor honnét veszi az ötleteit. Vagy alapos kutatómunkával áttúrta a magyar és külföldi szélhámos irodalmat, vagy egészen különleges ismeretségi köre van. Mindenesetre okozott meglepetéseket.

Amellett, hogy a csalások egy része abszolút lehet nemzetközi, mégis volt a regénynek egy speciálisan magyar feelingje. Szinte láttam magam előtt a szalonnazsírtól bűzlő atlétatrikókat, a piaci lakókocsit és mart az orromba a bérházak bejáratában támadó kukaszag. Engem regényben leírtak a mai kor helyett inkább a kétezres évek elejére emlékeztettek, Az öltözetek, a stiklik, és a kisstílűség inkább századelős hangulat, ma már kicsit nagyobban játszanak az egészen más méretű halak.

Összességében ez egy jó regény. Kicsit talán gyors és jelenetszerű, de csodálatraméltó eleganciával áll össze egy egésszé a történet.

A könyvet köszönöm szépen Domokos Gábornak és a Jaffa Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 272 oldal

Fülszöveg:

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!
Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.

A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Jaffa Kiadó

Helen Phifer: A köddé vált könyvesbolt

A Salemi boszorkányperek történetét sokan, sokféleképp feldolgozták már, én is olvastam három- vagy négyféle verziót. Azt hittem, hogy sok újdonságot már nem lehet elmondani a témáról. Helen Phifer azonban megfogta a történelmünk egyik szégyenfoltját, és csavart rajt egyet-kettőt, megalkotva ezzel egy olyan paradoxont, ami a szekunder szégyenérzet mellett meglepően szórakoztató.

Az English lányok története 1692-ben Salemben ért véget azzal, hogy a boszorkányüldözés áldozataivá válnak, 3 butácska kislány vádjai alapján. Ezzel a családjuk gyakorlatilag kihal, az English családnak írmagja sem marad. De akkor kicsoda Dora English aki a nagynénjével Lennyvel napjainkban él Londonban? És kicsoda a két English lány Salemben. Miért érzi úgy Dora, hogy mindig is ismerte a kedves és jóképű Ambrose-t, és mi köze hozzájuk a Salemi boszorkányüldözés karmesterének George Corwin-nak? Mindezekre választ ad a regény, de persze számos más titok is lappang a sorok közt.

Az egész misztikus-fantasztikus történetet csodás keretbe foglalta az Álomgyár Kiadó. Kifejezetten impozáns a borító látványvilága, és az élfestés is csodás. A külső megjelenés egyértelműen minőségi tartalomra utal. A regény egyébként valóban több, mint amit a zsáner alapból megkövetel. Inkább misztikus a történet mint fantasy, de a nyelvezete bőven túlmutat rajta. Nagyon szép a stílusa, olvasmányos, gördülékeny, mégis elég magas a nyelvi szint.

A történelmi alap nagyon valóságos és tulajdonképpen szobrot állít az emberi gonoszságnak és ostobaságnak. Ugyanakkor maga a cselekmény nagyon bájos és abszolút az emberiség legfőbb értékére a szeretetre épít, ezért a nehéz témát valahogy feloldja, és átformálja egy nagyon szerethető olvasmánnyá.

A cselekmény két idősíkban játszódik, de ez nem zavaró. Szerintem a történet elbírt volna még pár idősíkot, én hiányoltam a köztes korok történéseit is, de igazából nem volt hiányos a sztori, csak elfért volna még egy kicsit több történetszál.

A megoldásokkal ugyanígy voltam. A felvezetés nagyon szép és íves, ugyanakkor a történet lezárása, sőt maga a fő konfliktus is kissé elharapott. A jó és gonosz harca ebben a regényben igazán hangsúlyos, ugyanakkor maga a csata rövidre van zárva, és inkább a vakszerencsére, mint a valódi tudásra bízza a szerző a kimenetelét.

A szereplők zöme végtelenül szimpatikus, a gonosz pedig igazán gonosz, de az érzelmi ívek a történetívhez hasonlóan ingatag lábakon állnak. Egyszerűen nincs idő arra, hogy megszilárduljanak a kapcsolatok, ami némiképp ellentmond a történetnek magának ugyan, de az olvasó nem igazán tudja átélni a kapcsolatok mélységét.

Mindezek ellenére vagy ezekkel együtt is remek olvasmány volt. Pillanatok alatt berántott a történet, nagyon szerettem a világépítést, a valós történelmi hátteret és a szereplőket is. Ráadásul az egyik legszebb (ha nem a legszebb) kötet a könyvespolcon.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 368 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

1692. Salem külvárosában áll egy könyvesbolt, amit dús szőlőtőkék borítanak. Az üzletben egy fiatal nő egy vászonba csomagolt naplót rejt egy meglazított padlódeszka alá, majd amikor kutyák heves ugatását hallja a távolból, rémülten elmenekül. A könyvesbolt pedig eltűnik a semmibe…
A jelenben. Salem egyik legrégebbi utcájában Dora English betoppan egy halványrózsaszín házba, és nem akar hinni a szemének, amikor ott találja édesanyját, akiről azt hitte, hogy tragikus körülmények között meghalt, amikor ő még kislány volt. De az öröm csak rövid ideig tart. A lány édesanyjának félelem árad a tekintetéből, és remegő hangon azt mondja: „Az életem veszélyben van, és most már a tiéd is…”
Dora kétségbeesetten igyekszik megtenni mindent, hogy megmentse az anyját, ezért kutakodni kezd családja rejtélyes múltjában, és egy hihetetlen titokra bukkan: a túlélésük kulcsa egy olyan könyvesboltban van elrejtve, amelyet generációk óta senki sem látott.
Dora a tüskés levelű harasztok és kusza páfrányok közt elveszve végül rátalál az ösvényre, ami a könyvesboltba vezet. De valaki figyeli őt. Már vártak rá.
Amikor belép az éles bozótosok között megbúvó, meseszép kék ajtón, és megáll a kifakult gerincű, bőrkötéses könyvek előtt, még nem is sejti, milyen titkokat fog felfedezni. Vagy hogy az élete nagyobb veszélyben forog, mint valaha…
Helen Phifer bestsellerszerző első magyarul megjelenő, csodálatos éldekorált regénye Salem rejtélyes városába repít minket, ahol mindent körülleng a boszorkányság varázslatos ereje. Készen állsz elmerülni ebben a bűvös történetben?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Ángyán Patrícia: Szeszélyes ​játékok

    Ángyán Patrícia neve nem ismeretlen a számomra, sokszor találkozom vele a közösségi médiában. Nagyon aktív és vibráló személyiségnek tűnt a megosztott tartalmakon keresztül, ezért amikor láttam, hogy az Álomgyár Kiadónál jelenik meg az új könyve, már kíváncsi voltam rá. Nagyon tudatos az írónő brandépítése ami nemcsak a kommunikációját dicséri, hanem teljesen önazonos is.

    A regény megjelenése amúgy szuperszép, a borító fekete alapú, mint az élfestés, a kontrasztos színvilág és a cseresznyevirágos virágos- meggyes motívumrendszer pedig teljesen harmonizál a történettel.

    Ruby Ross a Milánóban élő képregényrajzoló egyedül gondoskodik az épp csak felnőtté váló húgáról Maliah-ról. Rengeteget dolgozik azért, hogy megteremtse azt a környezetet amiben a fiatalabb testvér biztonságosan élhet, ezért amikor Maliah-nak elkezd udvarolni Ellitot, a börtönviselt Karter Lombardi öccse, Ruby-ban bekapcsolnak a védelmező ösztönök. Ez a helyzet alapból rengeteg feszültséget és helyzetkomikumot teremt, ami nagyon szórakoztatóvá teszi a történetet.

    Maga a regény kirobbanóan friss, és lendületes. Az egész hangulata nagyon egyben van, a történetív lineáris, egy nyomvonalon halad előre, nem túl feszes, de a szereplők közti interakciók miatt mégis pörgős a cselekmény. Ángyán Patrícia teljesen érzi és tudja new adult zsáner sajátosságait, hozza a fiatalos hangvételt, mozgalmas cselekményt, és az érzelmi ív és remekül felépül. Egyedül a motivációs és önsegítő tanok miatt farnehéz a regény, de szerintem a fiatal felnőtt olvasóknak ez sem jelent problémát.

    Ez a regény inkább romantikus, mint erotikus és ez nekem ez jó volt. Élveztem, hogy két ember kapcsolata egyszerűen csak romantikus és szenvedélyes, de nélkülöz mindenféle szélsőséges szexuális tartalmat. Példát is mutat abban a szerző a mai íróknak, hogy lehet BDSM/dark nélkül is érdekes történeteket írni.

    A főszereplő Ruby Ross karaktere is nagyon mai. Magabiztos, kreatív és céltudatos nő, aki hordozza a fiatalkori traumákat, de tudatában van ezeknek és alkalmazza a megküzdési stratégiákat. Sok esetben túlvédelmezi a testvérét, de képes belátni a tévedéseit, és hajlamos a változásra.

       Karter Lombardi az olasz macsók mintapéldánya hasonlóan karakán főszereplő. Hangos, határozott és érzelmes. A Rubyval való csatározása pedig kifejezetten szórakoztató. Maliah és Elliot párosa kicsit kevésbé energikus, ők egyszerűen csak szeretnivalók.

    A meggy szimbolikája nagyon erősen végigvonul a történeten. Sokat gondolkodtam azon, hogy egy gyümölcs miért kap ennyire erős jelentéstartalmat de végül kiegyeztem azzal, hogy a főszereplő pikáns természetét hivatott kifejezni. Soknak éreztem az utalást, némiképp kényszeresnek tűnt a főszereplő attól, hogy mindene is meggyes.

    A szöveg maga azonban nem volt az igazi. Nem mondhatom, hogy jelentős és mindenkit zavaró stilisztikai hibákat találtam, de sok olyan baki volt, ami zavarta a szemem. Szerintem amúgy az elsődleges olvasói célcsoport kb. nem akad fent ezeken, nálam is inkább az élemedett korommal járó olvasói tapasztalok hozták elő a szövegproblémákat. Volt néhány disszonáns jelzői szerkezet, ellentmondó állítás, nyers fogalmazás, és helyesírási hiba, ami arra utalt, hogy lehetett volna még csiszolni a regény szövegén.

    Mindez azonban inkább csak szépészeti probléma, az alapértékek teljesen helyen vannak. A regény egy derűs, érdekes és üdítő színfolt a hazai romantikus irodalomban.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 400 oldal

Fülszöveg:

Csupán egy fogadás?

Ruby Rossi, a makacs és öntörvényű fiatal lány mindent megtesz, hogy megvédje szelíd és naiv húgát, Maliah-t, a titokzatos Elliot közeledésétől. A fiú a hírhedt Lombardi család tagja. És ez nem túl sok jót jelent.

Elliot azonban nem adja fel, hiszen teljesen elcsavarta a fejét a fiatalabb Rossi lány. Ezért segítségül hívja bátyját, az izmos és jóképű Kartert, akinek nincs más dolga, mint távol tartani Rubyt az ifjú szerelmesektől. Azonban a sok együtt töltött idő közelebb hozza őket egymáshoz, mint bármelyikük is gondolta volna.

Csakhogy a Lombardi család sötét titkai mindent beárnyékolnak. És mi történik, ha minden kitudódik? Végérvényesen elválik a két család útja, vagy a szerelem ereje örökre összeköti őket?

Ángyán Patrícia első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve Milánó városába csábít minket, ahol a tiltott szerelem édesebb, mint a méz.

„Egy tét nélküli játék, amiben a szív lehet a legnagyobb vesztes.” – K. M. Holmes író

„Titkokkal, szenvedéllyel és intrikákkal átszőtt történet.” – Marilyn Miller író

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Zajácz D. Zoltán: Moszkva, ​Balaton (Véres Balaton 4.)

Zajácz D. Zoltán munkásságát eddig nem igazán tudtam megismerni. Könyvtárosként természetes nekem, hogy elsősorban kölcsönzöm azoknak a szerzőknek a műveit, akiktől még nem olvastam, de Zajáczot kb. lehetetlen kölcsönözni. Egyik kötete sincs sokáig a polcokon, mindenhol hosszú várólisták, folyamatos harcok a kölcsönzésért, és rendre felmerül a kérdés, kinek „fontosabb” most épp hazavinnie.

Viszont nagyon érdekelt, főként miután láttam a Könyvhéten is a szerzőt övező figyelmet. Szerencsére a GeneralPress Kiadó támogatta a törekvésem, és elküldte nekem a Moszkva Balaton című kötetet. Így esett, hogy a negyedik résszel kezdtem a sort.

Első oldalaktól kezdve magával ragadott a regény hangulata. A nyolcvanas évek légköre, a késői szocializmus kissé poros, mégis nosztalgikusan ismerős díszletei annyira hitelesen kelnek életre, hogy olvasás közben úgy éreztem, mintha visszacsöppentem volna gyermekkoromba. A regény történetének idején 8 éves voltam, és pontosan emlékszem a balatoni nyarakra, a kocka ladákra, a szalagos magnók recsegésére, a szocreál betonlakások hangulatára. Ez a könyv valami egészen különleges módon idézte meg számomra ezt a kort.

A cím alapján ugyan kicsit több balatoni életérzést vártam, de ezt hamar megbocsátottam, hiszen egyenesen elutazhattam Moszkvába – abba a Szovjetunióba, ami nekem mindig is egy mitikus mesének tűnt. Az én korosztályom már nem tapasztalta, csupán hallott a kemény diktatúráról (vagy inkább félkemény), ezért mondjuk megélni nem szeretném, de azért borzasztóan érdekes volt róla olvasni.

A szereplők szintén sokszínűek és emlékezetesek. Bogdán István Sztyopa, a tipikus magyar rendőr mintakép. Kicsit fásult, de abszolút elkötelezett, megbízható és megvesztegethetetlen. Máté és Laura viszont sokkal modernebb figurák – legalábbis az én generációmhoz közelebb állók. Különösen Laura karaktere volt izgalmas: okos, lendületes, és kitartó – de számomra néha talán túlságosan is „megérzésekre” építő. Néha úgy tűnt nekem, hogy felesleges az egész nyomozás, elég, ha Laura leül a varázsgömbje mellé és kitalál mindent. Pedig Irina munkája és a szovjet rendőrség működése, belső rendszere kifejezetten érdekes volt. A támogató és gátló urambátyám viszonyok tényszerű megmutatása szintén nagyon tetszett, főként mert tényszerű, nem utalgat, hanem kimondja a valóságot.

A bűntény maga valahogy kevésbé volt érdekes. Nagyjából ki tudtam találni sajnos az egyik szál megoldását, a másik kicsit szövevényesebb volt, de összességében nem éreztem azt az átütő krimiélményt, amit a sorozat népszerűsége alapján vártam. De talán ez csak annak köszönhető, hogy nem az elejétől követtem a történetfolyamot, ezért úgy gondolom, hogy az elejétől kedve fogom megismerkedni a Véres Balaton sorozattal, hogy összefüggéseiben is lássam a teljes képet.

A Moszkva Balaton számomra így is az év egyik legizgalmasabb felfedezése lett. Egy könyv egyszerre nosztalgikus, mégis élő a regény. Nem hittem, hogy sikerül a fotelből megidéznem a kora gyermekéveimet egyetlen jól megírt krimi segítségével.

Az élményt ezúton is köszönöm a szerzőnek és a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 284

Fülszöveg:

„Zajácz D. Zoltán krimijei hiteles időutazások a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára.” Nyáry Krisztián

1987, Moszkva. Irina Kulikova őrnagyot a legújabb ügye a moszkvai magyar nagykövetségre szólítja. Eltűnt ugyanis a magyar kereskedelmi képviselet egyik munkatársa. Fodor Bálint befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól, Bogdán Istvántól, Adorján Mátétól és Lendvay Laurától.
Mindeközben Tihanyban is eltűnik valaki, méghozzá a híres moszkvai Bolsoj egyik balerinája. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. A magyar hatóságok eleinte azt feltételezik, hogy a lány valószínűleg Nyugatra szökött, az időbeli egybeesés azonban a nyomozók szerint nem lehet véletlen…

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Madarász Éva: Veronika ​kisasszony

Könyvheti szerzeményem volt Madarász Éva új regénye, a Veronika kisasszony, egyenesen a MenőKönyvek Kiadó standjáról zsákmányoltam. Korábban már olvastam a szerzőtől a „Hullámvasutat” ami egy modern magyar ifjúság regényi, így azt gondoltam, nagy meglepetések nem fognak érni. Tévedtem. Bár a borító és az élfestés elsőre nem idézi a régi pöttyös könyvek nosztalgikus hangulatát, a történet mégis határozottan egy igazi, békebeli lányregényként indul.

Szinte láttam magam előtt a Kertész Erzsébet- és Szabó Magda-regényekből ismert karaktereket: határozott, szépséges, okos és kedves nőalakokat. Ilyen Fényes Veronika is, a fiatal pályakezdő nevelőnő, aki a pesti, tehetős zsidó Kern családhoz szegődik, hogy a három Kern kisasszony – Hanna, Anni és Fanni – nevelését segítse. A huszadik század hajnalán, a Varázs utcai polgári házban kényelmes és modern életet él a család, amelybe Veronika meglepően gyorsan beilleszkedik.

A történet első szakasza egy szerethető, kedves, andalító lányregény korhű hangulattal. Bemutatja Budapest nagypolgári világát, a gazdag családok helyzetét és az leánynevelés kérdéseit. Kicsit talán csillámporos is az életérzés, de éppen ez adja a báját. Aztán egy váratlan fordulattal előkerülnek Brunszvik Teréz grófnő levelei a padlás egy rejtett zugából, és alapjaiban változtatják meg a regény dinamikáját. Az idillt hamar felváltja az izgalom, és a kaland.

A levelek felbukkanását követően Veronika kisasszony és női szövetségesei nyomozásba kezdenek, amely egészen Abbáziáig vezeti őket, az első világháború küszöbén. A tengerparti városka békéje mögött már ott húzódik a háborús feszültség, miközben a hölgyek különös kalandokba keverednek, és az olvasó csak kapkodja a fejét a fordulatok között.

Különösen izgalmas az, ahogy a regényben valós történelmi tények és a szerzői fantázia egymásba fonódnak. A nagyapa, Kern Máté valóban dolgozott Brunszvik Teréz első kisdedóvójában, az „angyalkertben”. Hogy valóban leveleztek-e, vagy hogy a levelek története ennyire kalandos volt-e, azt nem tudom, - mindenesetre a regény forrásként jelöli meg Brunszvik Teréz leveleit és naplóit - de az biztos, hogy a regény nyomán megelevenedik egy rendkívüli nő életútja is, akinek a nyomdokában már egy következő generáció bontogatja szárnyait.

A regény hátterének érdekessége, hogy a forrásként megjelöl Őrláng füzetekben egy másik szereplő neve is felbukkan. Madarász Éva így legalább három történelmi személynek állít emléket, miközben a szöveg kalandos, izgalmas, korhű és végig lendületes marad.

A befejezés azonban kicsit előre szalad, és szomorkássá teszi az amúgy nagyon vidám pörgős regényt. Persze megértettem a miérteket, de talán érdemesebb lett volna a folytatásokra tartogatni a jövőképet. Szerintem néhány rész még simán beleférne a Veronika Kisasszony kalandjai szériába.

A Veronika kisasszony nehezen sorolható be egyetlen műfajba: lehetne történelmi kalandregény, történelmi romantikus vagy akár klasszikus lányregény is – de talán ez mindegy is. A lényeg, hogy ez a regény egy kivételes olvasmányélmény: olvasmányos, tanulságos, sokszínű és lebilincselően szép.

Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyvek -nek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 312

Fülszöveg:

Néha nem számít, hogy mit szól a külvilág.
Néha nem jut eszünkbe, hogy nekiindulni a világnak veszélyes is lehet. Olykor – mondjuk, ha egy barátunknak szüksége van ránk – az sem számít, hogy minden összeomlani készül körülöttünk, vagy épp kitör egy világháború. Néha akkor toppan be az életünkbe a szerelem, amikor a legkevésbé számítunk rá, és az is előfordul, hogy fontos családi titkokra derül fény.

Gardedám nélkül, céltudatosan és elszántan érkezik három lány Abbáziába, és nem is sejtik, hogy útjuk még sokkal több kalandot és fordulatot hoz, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna.

Madarász Éva regénye egyszerre kalandregény, amit finoman csipkéz a történelem, és egy friss hangvételű olvasmány, amit átitatnak Brunszvik Teréz máig érvényes gondolatai.
Csatlakozzunk Veronika kisasszonyhoz, Olgához és Annie-hoz, nyomozzunk velük, és merüljünk el ebben a fordulatokkal teli könyvben…
… mert élni csak merészen érdemes!

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Ruth Field – Alice Haddon: Összetört szívek

Az Összetört szívek című csoportterápiás foglalkozást feldolgozó könyv meglehetősen speciális témájúnak tűnt első látásra. A borító nekem keveset mondott, a csoportterápiáról pedig szinte semmit nem tudok, úgyhogy félig vakon vágtam bele az olvasásba. Elsőre nem is igazán éreztem vele közösséget, mert a szakítás feldolgozásának egy egyedi módját mutatja meg. Sem szakítós, sem feldolgozós szakaszban nem vagyok (gondoltam én), úgyhogy tologattam a könyvet az éjjeliszekrényen. Aztán egy mély levegővétellel elmerültem benne, és csak azt vettem észre olvasás közben, hogy egyre több felismerésem lesz. A végén már hangosan olvastam fel a páromnak egy-egy részt belőle, aztán percekig boncolgattunk egy-egy mondatot, keresgélve a korábbi életszakaszok kapcsolatproblémái között, hogy tényleg így van-e.

A könyv egy nagyon fájdalmas problémára keres megoldást egy meglehetősen izgalmas pszichológiai módszer segítségével. Szerintem egy párkapcsolat elvesztését követő lelki munka egyenlő a gyász feldolgozásával. Biztosan több szakaszból áll a folyamat, és az is biztos, hogy sok esetben egyedül nem is lehet maradéktalanul megküzdeni a kudarccal. Az azonban számomra sokáig kérdéses volt, hogy egy hasonló nehézségekkel küzdő közösség mit tud hozzátenni ehhez a meglehetősen egyéni párkapcsolati problémák nyomán kialakuló válsághelyzet kezeléséhez, illetve hogy hasonló helyzetben lévő nők hogyan tudják felemelni egymást – ahelyett, hogy csak rágódnának a problémán, és egymás veszteségeit nyomatékosítanák.

A könyvből sok kérdésre választ kaptam. A csoportterápiában részt vevő hölgyek mindegyike más élethelyzetben van a terápia idején, és máshol tart az életük is. Vannak köztük idősek, fiatalok, családosak, karrierépítők és nagymamák is. Az egyetlen közös bennük talán csak az összetört szívük. A terápiás ülést két felkészült nő vezeti: az egyikük pszichológus, a másikuk coach. A megoldásaik mindkét területről összeadódnak, így a mélyebb személyes esetkezelés helyett egy nyitottabb, gyakorlatorientált, interperszonális kibeszélős feldolgozásra helyezik a hangsúlyt.

A könyv egyik számomra nagyon izgalmas nézőpontja, hogy nemcsak magát a párkapcsolatot, hanem a párkapcsolati közeg elvesztését is fókuszba állítja. Tulajdonképpen jogos – bár sohasem gondoltam így végig –, hogy a veszteség mértéke hatványozottan nagyobb, mert nemcsak a párt, hanem a vele együtt járó közös barátokat, közös emlékeket, közös szokásokat is elveszítjük. És itt jön képbe a csoportterápiának az az egyedi lehetősége, hogy egy miniközösséget teremt a veszteséget megélő fél köré – mintegy kitöltve a hézagot, amit a korábbi párkapcsolat hagyott maga után. Nyilván nem pótolja, de mégis csökkenti a hiányt.

A másik izgalmas felfedezésem az ok-okozati összefüggések megléte volt, vagyis a kialakult helyzet mélyebb gyökereinek feltárása és kezelése. Önmagában a módszerek nagyjából ismertek voltak számomra, azonban az összefüggések nem – ezért sokat tanultam a könyvből önismeretet és problémamegoldást is, még akkor is, ha nem közvetlenül én voltam a célcsoport.

Ha valamit tanácsolhatok az összetört szívű nőknek (és férfiaknak), és bárki másnak, az az, hogy olvassák el ezt a könyvet – akár kapcsolati után, akár közben vannak –, mert nagyon sokat segít a megértésben, feltárásban és problémakezelésben. Nem mellesleg érdekes, ahogy mások élethelyzetébe belelátunk, és felismerjük azokat a mintákat, amiket mi is újra és újra elkövetünk.

A könyvet köszönöm szépen a Park Könyvkiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 228

Ford.: Orosz Ildikó

Fülszöveg:

Nem ​tudod túltenni magad a szakításon? Úgy érzed, fogva tart a fájdalom?
Ez a könyv meggyógyítja a szíved, segít ítélkezés és szégyenérzet nélkül szembenézni végtelen fájdalmaddal. Megnyugvást és változást ígér. Itt az ideje, hogy törődj magaddal!

„…ha a szívedet ripityára törték, és a darabkái szanaszét hevernek a földön; ha tehetetlennek, kimerültnek, gyöngének és dühösnek érzed magad; ha félsz a magánytól, és már elfelejtetted, ki vagy valójában a lenullázódott párkapcsolatodon kívül; ha felháborít az igazságtalanság és a hazugság, nem érted az egész helyzetet, de elszántad magad, hogy tovább lépsz…
…akkor ez a könyv neked szól.”

Alice Haddon és Ruth Field egyetem óta barátok, Alice ötletét megvalósítva hozták létre a Szívfájdalom Szálló nevű elvonulóhelyet 2021-ben, ahol olyan különböző korú és kulturális hátterű nők számára vezetnek csoportterápiás foglalkozásokat, akik egy szakítás után nem tudják, hogyan tovább. Könyvükben egy ilyen képzeletbeli elvonulásra hívják az olvasót.
A szerzők forradalmian új terápiás eszközeinek segítségével hatékonyan küzdhet meg a veszteség miatti fájdalommal, és végre elindulhat azon a hosszú úton, amely az önmaga és a mások iránti szeretet felfedezéséhez vezet.

„Az Összetört szívek gyakorlatias tanácsokat nyújt a gyógyuláshoz és az öröm újrafelfedezéséhez. Minden oldal egy újabb lépés annak megértéséhez, hogy a remény és a megújulás nemcsak lehetséges, hanem elérhető közelségben van még a kétségbeesés mélyén is.”
Amy Chan, a Gyorstalpaló szakítás után szerzője
Alice Haddon pszichológus, a Londoni Egyetem tanára. Magánpraxisa mellett ír is, a The Times, a Harper's Bazaar és a HuffPost közli a cikkeit.
Ruth Field ügyvéd, coach, önsegítő könyvek szerzője, többek között az Irish Timesban, a The Timesban, a The Telegraphban, a Daily Mailben és a Redben jelennek meg írásai.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Vi Keeland: Tóparti ​kaland

A Megszállottság című pszicho-thriller után éles váltásnak tűnt a Tóparti kaland című regény, de mégsem volt váratlan, hiszen Vi Keeland visszatért a jól ismert, kedvesen romantikus világába. Ez a könnyed nyári olvasmány sem külsejében, sem tartalmában nem lóg ki a szerző tudatosan épített, magabiztos stílusából – sőt, tökéletesen illeszkedik a kiadói sorozat hangulatához is. Gördülékeny, könnyen olvasható, pont az a fajta regény, amit egy vízparti nyaralásra szívesen visz magával az ember.

A főszereplő, Josie, New Yorkból költözik Amerika egyik legbarátságosabb kisvárosába, Laurel Lake-be. A városka tipikus amerikai kisváros, kedves, összetartó közösséggel, rengeteg pletykás asszonnyal, kicsit retro hangulattal – én személy szerint imádtam ezt a közegét. Josie megérkezése azonban nem alakul ennyire könnyedén: véletlenül feldönti a morcos szomszéd Fox Cassidy postaládáját és lelki békéjét is. Fox úgy néz ki, mint egy mesebeli favágó, és nagyjából olyan mogorva is.

A két főszereplő között az első pillanattól megvan a kémia, az a vibrálás, ami annyira jellemző a Keeland-regényekben – mégis érezni, hogy ez önmagában nem lesz elég. Mindkettőjüknek meg kell küzdeniük a személyes traumáikkal ahhoz, hogy a kapcsolatuk kiteljesedjen. Fox zárkózottsága mögött komoly múltbéli tragédiák húzódnak, Josie pedig saját identitását keresi egy új élethelyzetben.

A történet egyik legnagyobb erőssége, hogy a romantikus szál mellett mélyebb témákat is érint. Az alkoholizmus, a gyász, a depresszió, illetve ezek hatásai egy párkapcsolatra. Nem merül el egyik problémában sem, de hiteles szituációkat teremt, amitől élővé válik a regény.

Josie egy igazi tűzrőlpattant, pozitív, talpraesett karakter, aki az első pillanattól szimpatikus. Fox sokáig zárkózott, morcos, de a viselkedése mögött érzékeny, őszinte és szerethető figura rejtőzik. Jó volt végig követni, hogyan alakul a kapcsolatuk, és hogy nyílnak meg egymás előtt.

Összességében a Tóparti kaland egy bájos, szórakoztató, időnként megható nyári románc, ami tökéletes választás egy tóparti (vagy épp tengerparti) napozás mellé. Vi Keeland hozza a tőle megszokott színvonalat: egy szerethető történetet két szerethető emberről – pont annyi mélységgel és könnyedséggel, amennyi ehhez a műfajhoz kell.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 352 oldal

Fordította: Márton Andrea

Fülszöveg:

„Megmelengeti ​a lelket, és felforrósítja a testet.” – Professor Romance
Egy örökké tartó nyár?
Amikor az életem váratlan fordulatot vesz, úgy döntök, egy időre otthagyom New Yorkot. Egy kisvárosba megyek, amelyről gyerekkoromban apám oly sokat mesélt. Laurel Lake tizenhét éve büszke tulajdonosa az Amerika Legbarátságosabb Városa címnek, és nekem most pontosan ilyen környezetre van szükségem.

Sajnos a megérkezésem egyáltalán nem ilyenre sikerül. Ugyanis „megnyertem” magamnak Fox Cassidyt. A magas és szexi szomszédot, aki köszönés helyett csak odamorog valamit. Igaz, van rá egy kis alapja… Egy összezúzott postaláda, egy betörés… De akkor is… nem kellene olyan morcosnak lennie.
Azonban ahogy telik az idő, látom, élénken figyel, amikor azt hiszi, nem veszem észre. Szemében tűz lobban fel minden egyes szócsatánk alkalmával. Csakhogy én azért vagyok Laurel Lake-ben, hogy elmeneküljek a gondjaim elől, nem pedig azért, hogy új gondokat hozzak létre.
De úgy fest, idén vonzom a bajt. Akkor miért ne érezzem jól magam egy kicsit, ha már itt töltöm a nyarat? Jó tervnek tűnik. De egyszer csak haza kell indulni.
Azt mondják, hogy ami a tónál történik, az a tónál is marad. De nem olyan könnyű mindezt hátrahagyni, amikor az, amit magad mögött hagysz… a szíved.

A New York Times, Wall Street Journal és USA Today bestsellerszerző Vi Keeland regénye a hűsítő vízpartra csábít minket, ahol egy szenvedélytől izzó kaland vár ránk.

„Fantasztikus utazás a kitartás és a személyes fejlődés világába.” – Once Upon a Twilight

„Szikrázó szócsaták, huncut karakterek, forró, bensőséges pillanatokat.” – Simply Love Books

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

David Attenborough, Colin Butfield: Óceán

David Attenborough az Óceán című könyvet Colin Butfield segítségével írta 99 éves korában. Elképesztő a tény maga, hogy Attenborough 99 évesen még teljes mértékben tudatos környezetvédő, és csaknem 100 éve él azon a Földön, amelynek bemutatása az egész életét kitette. Ez az ember maga is egy természeti csoda, ahogy a természetről beszél, és amit tanít az a világ legfontosabb tudásainak egyike. Hihetetlenül erős példakép.

Az Óceán című könyve az, ami ebben a formában még nem jelent meg korábban, mégis számos fejezete ismerős lehet a BBC Eart-ön és egyéb csatornákon futó műsoraiból. Attenborough sokszor és sokat mesél a természet utolsó szabad vadonjairól a víz alatt, de ennyire komplexen még sohasem öntötte formában. A Park Kiadó gondozásában megjelent könyv tökéletesen illeszkedik az írói életműbe. Vaskos, mégis elegáns, csodás képekkel megtűzdelt, a szedése levegős, jól olvasható. Méltóságteljes és mértéktartó pont, mint David Attenborough.

A könyv három nagy egységre tagozódik. Az első és utolsó rövid fejezet egy bálna és egy ember életén keresztül mutatja be a Földet, még a középső nagyobb egység nyolc részben taglalja a különböző óceáni élőhelyeket egyesével, míg végül összeáll a nagy egész. Egyes élőhelyek tárgyalásánál gyakran segítségül hív egy-egy ott élő fajt, hogy az életciklusán keresztül láthassuk egy adott terület virágzását, vagy épp bukását.

A szerző szívesen megosztja a dicsőséget, így minden fejezetben bemutat egy-egy jelentős környezetvédőt, akinek a munkássága az adott területhez kapcsolódik. Bár elmondhatjuk, hogy minden területen szükség volt valamiféle emberi beavatkozásra, mégis az legnagyobb tanulsága a könyvnek, hogy az óceán teljes területe és minden tája képes regenerálni önmagát. Az egyetlen, amit valóban tehetünk az, hogy nem ártunk tovább. Minden mást megold a természet maga.

Nagyon szeretem a bölcsességet, amivel a szerző mesél. Látja a hibákat okokat és következményeket mégsem lázít, hibáztat, vagy szít konfliktusokat, hanem szépen higgadtan elképesztő érzelmi intelligenciával elmond egy történetet, pro és kontra bemutatja a lehetséges következményeket, végül pedig megmutatja mit tesz a természet azért, hogy helyreálljon a rend. Mesél az emberi károkról, de mesél környezetvédőkről, tengeri természetvédelmi területekről, bölcs döntéshozásról, és az ipari alkukról is. Hisz abban, hogy a változás valójában csak együtt lehetséges.

Nagyon sokat tanultam megint, de Attenborouh-val már csak így vagyok, a legnagyobb tanítómesterek egyike. Bár sokat olvasok, és sok természetfilmet nézek, még így is rengeteg tényre csodálkoztam rá, és megint nagyon sok számomra eddig ismeretlen fajjal találkoztam.

Sok fontos tanulsága van a könyvnek, de egy kiemelkedő: ahogy az élet az óceán mélyén kezdődött, úgy a remény is itt csírázik. Velünk, vagy nélkülünk, de a Föld meg fogja újítani magát, amiben a világtengereknek döntő szerepük lesz. Csak remélhetjük, hogy az emberiség tanúja és nem elszenvedője lesz ennek a megújulásnak.

Köszönöm szépen a könyvet a Park Kiadó-nak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 348

Ford.: Makovecz Benjamin

Fülszöveg:

David ​Attenborough a jeges, sarkvidéki tengerektől a távoli korallzátonyokig Földünk minden óceáni élőhelyén forgatott már. Most régi munkatársával, Colin Butfielddel mesélnek az utolsó nagy vadonról, az óceánról, amely formálja a szárazföldet, ahol élünk, szabályozza az éghajlatot és oxigént állít elő.

Megismerünk nyolc egyedülállóan különleges sós vízi életkörnyezetet, úszkálunk a kelperdőkben, a mangrovefák között vagy a korallzátonyok körül, és lemerülünk közel 11 ezer méterre, bolygónk legkevésbé ismert ökoszisztémájának legrejtettebb mélységeibe. Csodálatos felfedezőútra indulunk a levesteknősök és a kék bálnák, a bohóchalak és a vérhasú fésűsmedúzák, a vámpírtintahal és a bizarr tengeri uborka, a „fejetlen csirkeszörny” világában.

Az Óceán a David Attenborough-ra jellemző melegséggel, tudással és áhítattal mutat meg egy kétségbeejtően sérülékeny, egyben bámulatosan ellenálló világot, amely elképesztő öngyógyító képességgel rendelkezik. Még nincs késő ahhoz, hogy helyreállítsuk eredeti, romlatlan állapotát. Ha tisztelettel bánunk velük, óceánjaink minden képzeletünket felülmúlóan gazdaggá és csodálatossá válhatnak.

„Szerencsés vagyok, amiért már csaknem száz évet megélhettem. Ez alatt az idő alatt több mindent tudtunk meg az óceánokról, mint az emberiség történelme során bármikor. Az óceánkutatás olyan természeti csodákat tárt fel, amikről az 1930-as években egy kisfiú nem is álmodhatott. A technológia fejlődése lehetővé tette, hogy úgy vegyük filmre az állatok viselkedését, ahogy pályafutásom elején még elképzelni sem bírtam volna – és olyan mértékben változtattuk meg az óceánokat, hogy a következő száz évben a vízi életformák tömeges kihalásának vagy bámulatos újjáéledésének leszünk majd szemtanúi.”

„A bolygó felfedezésével eltöltött hosszú életem során megőriztem abbéli meggyőződésemet, hogy minél jobban csodáljuk és minél mélyebben megértjük a természetet, annál több remény van arra, hogy megmentsük – és magunkat is.”

Sir David Attenborough az ismeretterjesztő műsorok egyik úttörője, természettudós, televíziós pályafutása immár a hetedik évtizedében jár. A hosszú évek során a világ legelismertebb és legnépszerűbb természetfilmese lett, nevéhez meghatározó jelentőségű filmsorozatok kapcsolódnak. Legutóbbi, Egy élet a bolygónkon című, Jonnie Hughesszal közösen írt könyve nemzetközi sikert aratott.

Colin Butfield az Open Planet Studios társalapítója és igazgatója. Dolgozott többek között a BBC Earthshot Prize: Emberek a Földért, a Netflix Élet a bolygónkon és A bolygónk jövőjének tudománya, valamint a National Geographic Óceán című dokumentumfilm-sorozatán – utóbbin David Attenborough-val együtt. A How to Save Our Planet (Hogyan mentsük meg a bolygónkat?) című könyv társszerzője.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Lyssa Kay Adams Undercover ​Romance – Beépített jóbarát (Romantikus Pasik Könyvklubja 2.)

A sorozat első kötete, "A Romantikus Pasik Könyvklubja" számomra igazi meglepetés volt: friss, eredeti, vicces és szerethető – olyan romantikus történet, ami kilóg a sablonos műfaji keretek közül, humorában és témafeldolgozásában is eredeti. Elég sok romantikus történetet olvasok, bár talán közel sem annyit, mint a sorozatban főszerepet játszó macsó férfiak, akik nemcsak, hogy szeretik a regényeket, de ráadásul nem félnek alkalmaznia bennünk tanultakat. Ráadásul még büszkék is erre, ami igazán egyedülálló ebben az ítélkező világban. Nem is csoda, hogy nagyon vártam a folytatást. És bár a Beépített jóbarát kicsit hagyományosabb mederben halad, még mindig rengeteg meglepetést és szívmelengető pillanatot tartogat.

Izgalmas volt a „Romantikus Könyvklub Pasiknak” ötlet ahol a gazdasági és sportvilágot uraló alfa hímek romantikus regényeket olvasnak, sőt: tanulnak is belőlük, és a gyakorlatban is alkalmazzák a „tananyagot” a kapcsolataikban. Ez nemcsak rengeteg humoros helyzetet teremtett, de egészen megható is volt időnként, ráadásul egy egészen újfajta főhős képet mutatott. A könyvklub ebben a regényben is folytatta áldásos működését, a tagjai pedig most is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy támogassák a soron következő párkapcsolati küldetést. Yep, olvasó cupidók előre!

A főszereplőink, Mack és Liv már az első részben is felbukkantak, (Liv Thea húga, Mack pedig a könyvklub vezetője) de akkor még nem gondoltam arra, hogy ők fognak fókuszba kerülni. Az első találkozójuk nekem nem jött át igazán, bár az is egy komikus helyzet volt. Valahogy mégsem hittem, hogy a két szereplőnek azonos úja lesz. Ráadásul kevésbé látszottak kompatibilis karaktereknek. Liv kemény, szókimondó, önálló nő, míg Mack – aki látszólag maga a megtestesült sárm és magabiztosság –bár míg Lív igazi „azt kapod amit látsz” szereplő, Mack jóval összetettebb figura, mint azt elsőre gondolnánk. Ez a „fordított dinamika” pedig remek helyzetkomikumokat szül, amit a szerző kiválóan használ ki. De egyéb humorforrás is akadt bőven, bár szegény Oroszt a végére inkább már sajnáltam a gázos helyzetivel együtt.

Persze nemcsak a nevetésé a főszerep. A könyv komolyabb témákat is érint: a hatalmi visszaélések, a munkahelyi zaklatás és annak következményei hangsúlyos szerepet kapnak a cselekményben. Nagyon tetszett, hogy mindezt úgy tette a szerző, hogy közben a történet nem veszítette el könnyedségét és romantikus báját sem. Ez a kettősség – mélység és humor – az, ami igazán különlegessé teszi ezt a sorozatot.

Összességében: a Beépített jóbarát tökéletes nyári olvasmány. Könnyed, szórakoztató, miközben nem fél fontos dolgokról is beszélni. Aki szereti a romantikát egy kis csavarral, annak ez a sorozat kötelező!

A könyvet köszönöm szépen a Kossuth_Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 414

Fordította: Medgyesy-Töreky Flóra

Fülszöveg:

Braden Mack azt hiszi, hogy romantikus regények olvasásától szakértővé válik a szerelemben, de hamarosan rájön, hogy a való élet jobb, mint a fikció.

Liv Papandreas álmai munkáját végzi Nashville legmenőbb éttermének séfhelyetteseként, de sajnálatos módon a sztárséf tulajdonos cseppet sem elbűvölő a zárt konyhaajtók mögött. Liv ugyanis rajtakapja egy kínos szituációban, és miután szóvá teszi neki, kirúgják. Liv bosszút esküszik, de segítségre lesz szüksége, hogy felvegye a harcot a befolyásos séffel.
Mindez azt jelenti, hogy Braden Mackhez kell fordulnia, Macknek pedig erősítést kell hívnia: a Romantikus Pasik Könyvklubját.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Palotás Petra: Dacszövetség ​4. (Hamburgi regények 4.)

Nekem a Dacszövetség volt az első hosszabb lélegzetvételű sorozatom Palotás Petrától. Tulajdonképpen a párom olvasta korábban és ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyjam ki. Sőt annyira lelkes volt, hogy alig várta a negyedik részt és egészen a végéig morgott egy szereplő miatt. Konkrétan kilátásba helyezte, hogy ha nem történik vele valami, írni fog az írónőnek egy felháborodott hangú levelet. Szóval igen, beleélte magát. Mivel ő korábban kezdte, mint én, sokat várt a folytatásra, ami nem volt könnyű, tekintettel a harmadik rész nagyon erős függővégére. Nekem egyszerűbb dolgom volt, pikk-pakk egyben kiolvastam a teljes szériát, bár (természetesen) maradt bennem némi hiányérzet.

A Hamburgi regények 4. része külalakjában pompásan illik a sorba. Amúgy is nagyon egyben van a borító, a borítóbelső és a szöveg. A belső, derűs városképek nekem különösen tetszenek.

A regény maga ugyanilyen kompakt, tökéletesen passzol az előzményekhez, dinamikájában, hangulatában és titokzatosságában is teljesen azonos színvonalon mozognak az egyes részek.

Palotás Petra nagyon összerakta a sorozatot. Minden apró részlete félelmetesen pontosan passzol a nagy egészbe. Nagyon aprólékos és nagyon gondosan felépített a történet. Ahogy olvastam folyamatosan értek új meglepetések, felszínre bukkantak új titkok, de végül minden olyan szépen belesimult a történet szövetébe, ahogy a víz lefolyik a Dunán… vagy az Elbán a tengerig.

A négy idegen lány élete mostanra összefonódott. Mindannyiuknak más a gyökere, azonban a 20. század hajnalán a fejlődő Hamburg mindegyiküknek lehetőséget ad egy más jövőre, egy származástól független polgári létre. Izgalmas végignézni ahogy a lányok lassan megtalálják a kapaszkodókat, és törnek előre az életben úgy, hogy tulajdonképpen teljesen másoka céljaik. Van, aki karriert, van aki családot szeretne, de sem a neveltetésük, sem céljaik nem gyengítik a barátságukat, sőt mintha a különbözőség csak tovább erősítené a kapcsolatukat. Persze Hans Zimmerman és Irmtraud keze is benne van a dologban, de mégis, mostanra a dolgok mintha maguktól haladnának már.

Frida, Sophie, Katica és Najuma bár eltérőek, mindannyian erős nők. Kitartásuk, bátorságuk és rendíthetetlenségük példát mutat, és erőt ad az olvasóknak is. Nekem Frida volt a kedvencem, talán azért, mert ő jött a legmélyebbről és ő tör a legmagasabbra. De nem nagyon volt olyan szereplő, aki ne kedveltem volna, illetve ne értettem volna meg. Igen, valahol még a történet főgonosza iránt is éreztem részvétet.

Nagyon sok felütés, csattanó, és hűha pillanat volt ebben a történet. Amikor azt hittem ennél rosszabb már nem lehet mindig kiderült, hogy de bizony. Ettől az egész regény nagyon lendületes lett, bár néha lett volna kedvem kicsit többet időzni egy-egy jelenetnél, vagy leírásnál.

A környezetrajz egyszerűen csodás. Nem csak alapos, hanem különleges is, abban a tekintetben, hogy az írónő minden érdekességet felvonultat a korabeli Hamburg életéből. Megpillanthatjuk az első kezdeményezéseket, az újításokat, a letűnő kicsit nosztalgikus dolgokat, és szemtanúi leszünk a változásoknak. Látjuk az utolsó lámpagyújtók egyikét, az első afrikai énekesnőt, ez első női orvostanhallgatót vagy az első rács nélküli állatkertet. De látjuk Hamburg városát is nappali és éjszakai fényben, minden árnyékával együtt. A gazdag házak borospincéitől a nyomornegyedekig. Nekem az adta a legtöbbet a regényfolyamban, az utazást egy ismert kor idegen városába.

Ugyan most nincs erős függővég, mégis annyi nyitott kérdés és lehetőség maradt így a negyedik rész végén, hogy várom a folytatást.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

A ​változás szele senkit sem kerül el.
Hamburg, 1908
Fridát az eszének, a szorgalmának és egy ismeretlen segítőnek köszönhetően felveszik az egyetemre, azonban kételyek gyötrik. Magukra hagyhatja a szeretteit? Van-e joga ahhoz, hogy egy másik városban folytassa a tanulmányait? Érzése szerint ugyanis nemcsak az anyjának és az öccsének van nagy szüksége rá, hanem az ikreknek életet adott Sophie-nak is. Mert bár Sophie minden erejével igyekszik megfelelni az új szerepének, a tény, hogy ezáltal a házassága foglya maradt, egyre erősödő melankóliával árnyékolja be a mindennapjait. Hiába adta a szívét Joseph Beckernek, mégsem osztozhat vele a hitvesi ágyon.

Najuma hetente kétszer fellép a Hamburg-Amerika Bár zenekarával, nappal azonban továbbra is a Zimmermann család szolgálatában áll. Mindeközben Katica lázasan keresi a lehetőséget, hogy végre éttermet nyithasson a Hanza-városban. Olyan elszánt, olyan eltökélt, hogy Palkó egyre gyakrabban érzi magát másodhegedűsnek.
Hogyan alakul a négy hölgy barátságának dinamikája? Sikerül megvalósítaniuk az álmaikat? Milyen hatással van a jövőjükre a számukra egyelőre még ismeretlen családi titok? Merre viszi őket az óceánjáró, amikor több hónapra kénytelenek maguk mögött hagyni Hamburgot?

Az Év Könyve díjas írónő Palotás Petra történelmi-romantikus regénye megannyi őszinte, mély és fordulatos pillanatot ígér. A Világ Kapuja pedig örökre a szívünkben él tovább.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Szlavicsek Judit: Végzetes ​Kékszalag (Balatoni krimik 4.)

Nem vagyok egy kifejezetten rutinos krimiolvasó sőt, talán csak az elmúlt egy-két évben kezdtem ismerkedni a zsánerrel. Emiatt számomra is meglepő, hogy az összes Szlavicsek-Judit krimit elolvastam, és kifejezetten vártam a „Végzetes Kékszalag”-ot. Mondjuk lehet, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy a Balaton, mint helyszín egy nagyon izgalmas közeg.

A könyv már külsejében is megnyerő letisztult, sorozat organikus. Szeretem az egységességét és különállóságát. Nem hivalkodó, de önazonos. Körülbelül úgy, mint a regény maga.

A Balatoni Krimik sorozat egyenletes színvonalat hoz annak ellenére, hogy szinte egyik rész sem hasonlít a másikra. Mind a főszereplő Kardos Júlia élete, mind a bűnügyek eltérő dimenziókat nyitnak meg, minden részben más kérdéseket találunk, más problémaköröket futunk. És bár kétségtelen tény, hogy tág az írói fantázia, minden részben átszűrődik a valóság és az aktuális hazai politikai és társadalmi helyzet hol jobban, hol kevésbé.

A Végzetes Kékszalag talán mindegyik más Szlavicsek-regénynél közelebb hozza magát az írót. A regényben eltűnő Harting Erna krimiíró számos olyan külső vonással rendelkezik, ami a szerzőre is igaz, ráadásul Erna kapcsolatrendszere, és az íráshoz való viszonyulása is nagyon hasonló ahhoz, mint amit Szlavicsek Judit közösségi oldalain és a vele készült interjúkban olvashatunk. Ennek ellenére Harting Erna mégsem azonos a megálmodójával, és bízunk abban is, hogy az írónő nem fog eltűnni a Kékszalagon.

A történet teljesen kompakt, ahogy tulajdonképpen ezt már megszokhattuk. Az első mondattól az utolsóig tudatos, és minden a végkifejlethez vezet. Természetesen már a 2. oldalon tudtam ki az elkövető. Az elméletem egészen a 439. oldalig tartotta is magát, amivel szerintem egyéni csúcsot döntöttem, majd ott meghalt, és kiderült, hogy teljesen tévúton járok. Bírom ahogy az író félrevezet aztán helyretesz.

Ezzel együtt szerettem azt is, hogy a valóságot összemossa a fikcióval. Ez már a Doszpot nyomoz című regényben is megfogott, de ott pontosan tudtam, hogy félig igaz, míg itt kevéssé számítottam rá. Foglalkoztatott is az itt megjelenő aktualitás, ami a jelenkor egyik olyan sötét szeglete, amire mindenképpen kell reflektorfényt irányítani. Ahogy ezt Szlavicsek Judit teszi, az sokat elmond a mai viszonyokról, és a történet hátteréről is. Fontos, hogy beszéljünk róla.

Ami most kevésbé működött számomra, az Kardos Júlia karaktere. Mindig is kedveltem az egyenes, határozott nyomozónőt, de ezúttal túlságosan nyersnek éreztem. Kollégákkal, tanúkkal, áldozatok hozzátartozóival is ridegen bánik, ami érthető a személyes válságait látva, de mégis: egy kis empátia sokat finomítana a karakterén – és általában a rendőrség megítélésén is. Bízom benne, hogy a következő részekben ez a szál is árnyaltabban jelenik majd meg.

Összességében azt kell mondjam ezt a regény is odatette az írónő. Feszült, izgalmas és érdekes volt. Nekem ugyan a „Hullámsír” maradt a kedvencem, de erős a mezőny, a második hely is szépen cseng szerintem.

A könyvet köszönöm szépen a Libri-nek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 462

Fülszöveg:

Egy hattagú baráti társaság úgy dönt, elindul a Kékszalagon. A kis túravitorlás fedélzetén azonban meglehetősen feszült a hangulat: az előző estét egy ábrahámhegyi nyaralóban töltötték, s a legkevésbé sem önfeledten és boldogan.
Az esti viharban aztán a társaság egyik tagja – egy ismert krimiírónő – a vízbe esik. Mentőcsónak veszi fel és viszi ki a partra, s mint később kiderül: ők látják utoljára, mielőtt nyomtalanul eltűnik.
Kardos Júlia, a veszprémi kapitányság nyomozója kapja a feladatot, hogy megtalálja a nőt. Mi történt vele? És hogyan veszhetett nyoma, amikor csak néhány percnyi távolságra volt a saját nyaralójától? Van ennek köze az írói válságához vagy ahhoz, hogy a házassága korántsem volt tökéletes? Lehet, hogy a Kékszalagon vele együtt versenyzők közül tudja valaki a választ?
Miközben a nap süt, a Balaton gyönyörű… Kardos Júlia versenyt fut az idővel, hiszen lehet, hogy a krimiírónő még életben van…

A regény megvásárolható itt: Booklove

Lara Holthaus: Vienna

 

Lara Holthaus Vienna című regényének borítója egy letisztult szépség. Finom színek, kecses betűtípus, ígéretes cím – minden adott volt egy légies élményhez. Egy könnyed, nyári, romantikus olvasmányra számítottam, de amit kaptam, az jóval mélyebb, sötétebb és fájdalmasabb volt, mint amire felkészültem. 

Lívia Hohenburg, a történet főszereplője, látszólag mindent megkapott az élettől: a világ tetején él – vagy legalábbis Bécs tetején –, influenszerként dolgozik, neves márkák tolonganak az ajtaja előtt, minden nagy eseményre meghívót kap, a barátai Bécs legfelsőbb köreiből kerülnek ki. Ő maga a város polgármesterének lánya, és egy cégbirodalom örököse. Nappal közgazdásznak tanul, éjszaka az bulik királynője. Mégsem lehet az, aki igazán lenni szeretne. Egy éve eltűnt az édesanyja, az apja pedig új barátnőt hoz a házba annak idegesítő fiával együtt. Itt lép a képbe Nick, aki nemcsak bosszantóan tökéletes, hanem azonnal megtalálja Lívia életének összes sötét sarkát.

Bevallom, Líviával nehezen tudtam azonosulni. A megküzdési stratégiája legtöbbször a menekülés: alkohol, drog, szex. Bár Nick rendre emlékezteti rá hogy erős személyiség, a regényben kevéssé látjuk, hogyan válik azzá. Megértettem a fájdalmát, de közben hiányoltam azt, hogy a szerző más példákat, más típusú válaszokat is adjon a traumáira. Sajnos az életben is egyre inkább azt látom, hogy egyszerűbb elbújni egy-egy probléma elől, mint megoldani azt.

Nick és Lívia kapcsolata hullámzó és bonyolult, mégis inkább a folyamatos adok-kapok jellemezte, mintsem egy klasszikus slow burn dinamika. A feszültség erős, de valahogy nem mélyül el eléggé – legalábbis számomra. Amikor igen akkor is maradnak benne kételyek. A vége aztán sok mindenre magyarázatot ad, de addig azért nem ilyenek képzelek el egy boldogító kapcsolatot.

A mellékszereplők közül viszont több is közel került hozzám: Vic és Leander háttértörténete kifejezetten ígéretes, Nora pedig szívmelengetően kedves figura.

Ami viszont minden pillanatban működik az Bécs. A szerző csodásan felépítette a háttérképet. A regény egyértelműen szerelmeslevél az osztrák fővároshoz. Holthaus olyan részletességgel és szeretettel ír róla, hogy szinte hallani lehet az utcazajt és érezni a kávéházak illatát. Nem emlékszem, hogy olvastam volna már olyan ifjúsági/NA regényt, amely ennyire szépen mutatja be Bécset – ez hatalmas plusz volt számomra.

A vége egy masszív függővég, ami nagyon sok kérdést felvet, ezért borzasztóan kíváncsi lettem a folytatásra.

Ha valaki könnyed nyári történetre vágyik, Vienna valószínűleg nem lesz az – de ha nem riad vissza egy kicsit önsorsrontó főhősnőtől, szereti a küzdelmes romantikus történeteket, és érdekli Bécs akkor mindenképp érdemes elolvasni, az csak pluszpont, hogy ráadásul a könyvespolc éke is lehet ez a könyv.

Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyvek -nek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 464

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Fülszöveg:

Ez a fiú minden, amitől a lány irtózik. De egyszerűen képtelenség nem vonzódni hozzá.

Livia, az instasztár, a felső tízezer kedvence tudja, hogyan kell viselkedni a nyilvánosság előtt, és mit várnak el tőle. A követői imádják, és a polgármester lányaként Bécs a lábai előtt hever. Senki sem tud a sebezhetőségéről, és senkit sem érdekel, mi rejlik Livia álarca mögött. Egészen addig, amíg Nicolas, az új „mostohatestvére” be nem robban az életébe. Vonzó, arrogáns és hatalmaskodó, nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy a gazdag emberek életét pocskondiázza. Mégis… Látja az igazi Liviát az álarc mögött, és a lányt ez halálra rémíti.

És ekkor kezdetét veszi a vonzalom, az elutasítás és a csábítás veszélyes játéka….

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu