Domokos Gábor: A nagy parádé

Kétszínűek - Az első magyar szélhámosregény. A regény alcíme kifejezetten figyelemfelhívó. Nekem a borító képi világa igazán nem tetszik, túl kontrasztos, minimalista, sötét tónusú, kevésbé sejtelmes, inkább félrevezető. A fedlap jobban illeszkedik egy krimihez, de ez a regény szerintem nem az. Inkább nevezném okos kalandregénynek, vagy akciódús kortárs zsiványtörténetnek. Hagyományos értelemben vett nyomozás nem igen van benne, de annál több az ügyes átverés, feszült helyzet, és olyan akció, amely garantált izgalmat kínál.

Domokos Gábor elsősorban és leginkább forgatókönyv író – olyan sorozatokból lehet ismerős a neve, mint „A mi kis falunk”, vagy a „Mintaapák”. A szakmai múltja pedig visszaköszön a stílusában. A nagy parádé annyira forgatókönyvszerű, hogy szinte peregnek a jelenetek az olvasó szeme előtt. Könnyen el tudnám képzelni mozivásznon, mert minden adottsága megvan hozzá: feszes dramaturgia, pergő ritmus, érdekes karakterek és látványos, „kamerakész” fordulatok.

Nagyon kompakt a cselekmény. Egyszer olvastam arról, hogy a jó krimi akkor működik, ha egyetlen szálat sem lehet kihúzni belőle, mert összeomlik a történet. Ez a mondás úgy látszik a jó szélhámosregényre is igaz. Itt minden a helyén van, minden mindenhez illeszkedik, teljesen kompatibilisek a cselekményelemek, vagyis egyetlen szálat sem lehet kihúzni. Ahhoz, hogy a történet ilyen szépen összeálljon valószínűleg gondos tervezés kellett, és itt egyáltalán nincs helye mellébeszélésnek vagy üresjáratnak. Emiatt a történet viszi magával az olvasót. Nagyon pörgős, nagyon feszes és kifejezetten izgalmas. Ez egyszerre jó és rossz. Haladós, és érdekes a sztori, de maga a szöveg nem hagy időt a feldolgozásra, nem mesél, hanem sodor. Emiatt a környezet-, és a karakterépítés nem kifejezetten erős. Egy-egy mondatból láthatóvá válik a helyszín és a szereplők, de bőven lehetett volna még rájuk „ruhát” adni. Ugyanez elmondható az érzelmi ívről is, ami sokkal elhanyagoltabb mint a történetív. Nem a romantikus szál hiányzik, hanem a megélések. Hogy egy-egy emberileg is mély történetszál kevesebb hangsúlyt kap, nem marad időnk a feloldásra, mert a cselekmény egyszerűen továbbvisz. Valószínűleg, ha párszor még elolvasom lesz néhány „aha” élményem, mert egyszerre, ezzel a lendülettel lehetetlen befogadni mindent.

Kevés ennyire okosan összerakott, logikus rendszerű regényt olvastam. Időnként bűvésztrükknek tűntek a megoldások, és a végére már kíváncsi lettem, hogy Domokos Gábor honnét veszi az ötleteit. Vagy alapos kutatómunkával áttúrta a magyar és külföldi szélhámos irodalmat, vagy egészen különleges ismeretségi köre van. Mindenesetre okozott meglepetéseket.

Amellett, hogy a csalások egy része abszolút lehet nemzetközi, mégis volt a regénynek egy speciálisan magyar feelingje. Szinte láttam magam előtt a szalonnazsírtól bűzlő atlétatrikókat, a piaci lakókocsit és mart az orromba a bérházak bejáratában támadó kukaszag. Engem regényben leírtak a mai kor helyett inkább a kétezres évek elejére emlékeztettek, Az öltözetek, a stiklik, és a kisstílűség inkább századelős hangulat, ma már kicsit nagyobban játszanak az egészen más méretű halak.

Összességében ez egy jó regény. Kicsit talán gyors és jelenetszerű, de csodálatraméltó eleganciával áll össze egy egésszé a történet.

A könyvet köszönöm szépen Domokos Gábornak és a Jaffa Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 272 oldal

Fülszöveg:

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!
Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.

A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Jaffa Kiadó