Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​futár

    

A könyvben először a borítóját szerettem, bár bevallom szerintem becsapós. Sokkal romantikusabb és idillibb képet fest, mint amilyen a könyv maga.

Aki egy ma divatos romantikus korhű lányregényre számít az csalódni fog. Elsőre én is azt hittem, hogy ez a könyv amazok pasisan megírt, kritikus szemléletű változata. De tévedtem. Nem is igazán tudom kategorizálni ezt a regényt. Megkockáztatom: nekem inkább szépirodalmi regény ez, mint történelmi.     Ha lehántjuk róla az elvárásokat, zsánereket és szórakoztatóirodalmi szokásokat és sablonokat, simán előbukkan a humor és a mondanivaló. Elképesztő a nyelvezete, és a cselekmény helyett inkább a mondanivaló kap szerepet, az is inkább töredékeiben mint egészében. Vagyis nem a regény cselekményének, illetve a szereplők jellemfejlődésének van igazi mondanivalója (bár nyilván), hanem az odavetett félmondatokban, társadalmi kiszólásokban, illetve a jelen, múlt időbe ültetett paródiájának van igazi jelentéstartalma.

    Cirkalmas a nyelvezete, de nekem nagyon tetszett, hogy egy-egy összetett mondat időnként valódi kihívást jelent. Szerettem a furcsa, néhol groteszk képeket pl.: „.. aggódtam, egyszer csak valamelyik sötéten ásítozó orrlyukából kirobban az ádámcsutkája.”

Szórakoztattak a kifigurázott szereplők, és a sztereotípiák. Mondjuk nem vettem komolyan őket. A korabeli társadalomkritika amúgy lépten-nyomon tetten érhető, teljesen átírható a jelenkor viszonyaira, és pompázatosan helyénvaló is. Pl. "...az egészségügyi védekezésre elkülönített pénzek jó része az ezeréves ország csinosítására fordítható alapba vándorolt, miután a honatyák úgy döntöttek, hogy a holdudvaruk még nem hízott elég pöfetegre a túlárazott beruházásokon."

    A szereplők nem feltétlenül szimpatikusak, de nem is az a feladatuk. Amíg ilyen kiszólásaik vannak:    „szóval tőlem holnaptól akár Samuel Rowbotham brit feltaláló és a laposföld-hívők is kormányozhatják ezt az országot.” addig nekem teljesen életszerűek. Mondjuk hiába a korhű szöveg , a szereplők is inkább maiak, mint századelői polgárok. Az egyik kedvenc kiszólásom az így hangzott:

„Az enyhén spicces báró nyomban el is skandálta nekünk egyik kedvencét a Beremendi Geyza–Csehy Tamás-párostól, így hangzott: ..." (És itt stílszerűen beidézi a Jutalomosztás című Bereményi dalszöveget). Ezen elröhögcséltem két napig.

    Van a könyvben egy adag sovinizmus, faji és nemi egyaránt, de nekem ez a korhoz és a társadalomrajzhoz társult, mint a szerzőhöz. (Lássuk be az 1800 évek végén Magyarországon a zsidózás, cigányozás és a nők lenézése éppoly természetes volt mint ma). Ha akarok, ezen persze fel tudnék háborodni, de alapvetően társadalomkritikaként éltem meg ezt is, mint sok mást is a regényben.

    A cselekmény maga elég egyszerű és meglehetősen lineáris. A mesélés teszi kalandossá és érdekessé. Nagyon-nagyon sok korabeli információ, és apró történet van elrejtve a szövegben, illetve rengeteg érdekes és ismert (vagy kevéssé ismert) mellékszereplő bukkan fel, és számos az aktuálpolitikai kiszólás is. Sok általam sohasem hallott történetnek utána olvastam, és kiderült, hogy a szerző egy sor tényre építette a regényt, de azért fikció is akad bőven.

    Összességében, aki balatoni történelmi romantikát vár, az csalódni fog. Aki viszont leveti az elvárásait, és hátradől, ellazul és képes értőn olvasni, az gyöngyszemeket talál.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2021.
Oldalszám: 384.

Fülszöveg:

Édesvízi ​mediterrán – A kezdetek
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…
Három évvel vagyunk az utolsó magyarországi kolerajárvány után. Egy évvel az egész országot (sőt még a császárt is) megmozgató millenniumi ünnepségek előtt. Egy fiatal újságírót a rossz magaviselete miatt úgymond száműznek Balaton-Füredre…
Az országos történésektől mentes kis település lakói, de a fővárosi zaj elől idemenekülő nyaralóvendégek is csak egy különc, fura szerzetet látnak benne… Ám vannak, akik mégis kíváncsiak az ő belső világára: a Jókai villát felépítő mester, a füredi társaságot elkápráztató szakácsnő, a szeretetotthont igazgató „svájci” fantaszta, az egyik első hazai női fotós, az egyik utolsó bakonyi betyár, és nem utolsósorban Eötvös Károly, a Balatoni utazás című könyv szerzője…
Mindez akár idilli végkifejletet is jelenthetne, ha… a Balatoni Futár alapító-főszerkesztője nem botlana bele abba az eltűntnek hitt szerelmi levelezésbe, amelyet a házas Jókai folytatott a tizennyolc éves gyámleányával…
Az Édesvízi mediterrán sorozat szerzője ezúttal a 19. század végi Balaton partra kalauzolja el az Olvasót, ahol együtt talán felfedezhetjük azokat az ízeket, illatokat, mámorokat, amik után titkon mindig is vágyakoztunk…

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó