Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​menedék

    

Az Édesvízi Mediterrán előzménysorozat első kötete a Balatoni futár nekem egy könnyed, humoros, szatirikus olvasmány volt, nagyon szerettem. A folytatása hasonló küllemű: szolid, múlt századi, romantikus hangulatú borítóval, azonos szedéssel, és felépítéssel. Mégis, valahogy teljesen irányt vált a trilógia ebben a kötetben. A kezdeti könnyed, kicsit fellengzős, kicsit nagyvilági hangvétel, melankolikussá és szarkasztikussá válik. A nyári balatonparti hangulat helyett ez a regény a nádasok téli fagyos-jeges világát idézi.

    A főszereplő ifjúkori évei már elmúltak, életének időszalagja a második részben már a szépkornál jár, és ebben az időbeni ugrásban nemcsak a mesélő válik tapasztaltabbá, érettebbé és sztoikusabbá, hanem a kor és a környezet is jelentős változáson megy keresztül, ami a regény teljes egészére kihat.

Talán furcsán hangzik, de egyáltalán nem bántam a váltást, annak ellenére sem, hogy az első kötetben épp a hangnemét szerettem nagyon.

    A Balatoni Menedékben a korábban megismerti Csengődy István újságíró és laptulajdonos története folytatódik. A látogatóból lassan bennszülötté avanzsáló bolondos idős „Báró Úr” visszaemlékezésszerűen meséli el a családja történét az általa bújtatott zsidó lánynak 1942-ben. A regény szerkezete tánclépésszerű lesz, kicsit előre, kicsit vissza. A páratlan fejezetek állandója 1942, míg a páros fejezetek egy hosszabb idősíkot járnak be. Bármelyik időben vagyunk azonban egyértelmű, hogy a Millenniumi Ünnepségek korának romantikája már erősen megkopott. Ahogy az évszakok változnak, úgy változik meg a világ István és Emma körül is. Miközben ők a megörökölt birtokra és egymásra koncentrálnak, országszerte erősödik a nacionalizmus, nyomokban megjelenik a szocializmus, és megérkezik lassan a válság is. Az egész koncepció arra emlékeztetett, mint amikor egy kép középső része állandó és mozdulatlan, körülötte pedig felgyorsul a világ. Ez esetben úgy éreztem Emma és István belefagytak az időbe. Emiatt egyszerre volt szép és szomorú a regény. Ez a kettőség azonban máshol is tetten érhető. Az ország társadalmi és politikai változásai a világháborúk alatt és között kísértetiesen emlékeztetnek a mai viszonyokra ezért a könyv egyszerre aktuális és nosztalgikus.     Nehéz nem észrevenni a párhuzamokat, a kevésbé veretes múlt és a mostani idők közt. (Időnként az író is segít abban, hogy egy-egy gondolatot mintegy véletlenül „kihangosít”). A kultúrpolitikai megszólalások, a kiközösítés, antiszemitizmus, és egyes társadalmi rétegek tudatos kirekesztése fájóan ismerős. Ha nem is tartunk éppen ott, ahol ez a regény időben, nem is vagyunk messze tőle. Emiatt az ember óhatatlanul is elgondolkodik a jövő bizonytalanságán, is elkezdi értékelni azt amije van.

    Bár maga a regény nem igazán mozgalmas, számomra izgalmas volt megélni a változásokat, főként a főszereplőkét. Bár a történelmi környezet érdekes, engem sokkal jobban foglalkoztatott az, hogy a külső hatásokra válaszolva miként változnak a szereplők. Hogyan formálódik a jellemük, hogyan reagálnak a társadalmi változásokra, és az elszenvedett veszteségek miként nyomják rá a bélyegüket az eltérő világszemléletükre. Az egész regénynek itt láttam a kulcspontjait. Emma nyitott és optimista, valamint István linkeskedő és sznob hozzáállásában és azok átalakulásában. Tulajdonképpen az egész élet, mint folyamat szépen kirajzolódik a regényben, meghatározva azokat a mérföldköveket, amelyeket elhagyva akaratlanul is szemléletváltáson megyünk keresztül.

    Nekem több nehézség volt a regényben. Sajnáltam, hogy néhány szereplő kevés szót kapott, Ferencet és Kálmánt például egyáltalán nem tudta hozzám közel hozni a történet. Az előző részből sokan csak említésszerűen bukkannak fel, tulajdonképpen elveszik Sturmné Margitka, a Generális és Eötvös is ebben a folytatásban. Értettem, hogy mi miért történik, de a rengeteg korabeli érdekesség helyett inkább a szereplőkről olvastam volna még.

    Volt egy elképesztő mértékű információtorlódás a regényben, mintha a szerző minden az időbeli eseményt, felfedezést és érdekességet egyszerre meg akarna osztani. Emiatt lassan haladtam az olvasással. Néhol picit letettem és egy-egy újdonságnak utána olvastam, máskor csak hagytam had zümmögjön még egy kis ideig a hír a tudatomba.

    Mindezek tudatában várom a harmadik részt, de nincsenek várakozásaim. Egyszerűen csak hagyom, hogy meglepjen a szerző.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 384.

Fülszöveg:

A ​regény helyszíne a Balaton-felvidék a múlt század első felének viharos éveiben, ám a címbéli falusi kúria lakóiról lassan kiderül, hogy nem csak a világégés, sokkal inkább saját múltjuk elől menekültek ide… 1942-t írunk, a hetvenes éveit taposó „bolond báró” és a felnőttkor küszöbén álló menekült zsidó lány úgy próbálja meg túlélni a szörnyűségeket, a nélkülözést, a terrort, az árulást, hogy fityiszt mutatnak a megpróbáltatásoknak.

Járványok, forradalmak, háborúk idején elözönlik a városiak a nyaralóhelyeket. Láttuk a közelmúltban, hogy aki csak tehette, megpróbált minél messzebb kerülni a veszélyzónától.

És megpróbálnak aszerint élni, amit a nyaralókból élő helyiek sugallnak: „Történjen bármi a világban, itt a tó partján vidáman folyik tovább az élet, s ez így lesz az idők végezetéig… Kit érdekel Hitler, Sztálin vagy Mussolini, amikor itt patakzik a jó bor, szól a zenekar, és a lányok szoknyája úgy fodrozódik, mint a vitorlások oldalánál megiramló hullámok.”

Egyszerre megindító, sokszor könnyes humorral megrajzolt sorsok peregnek az olvasó előtt -folyton változó balatoni „díszletek” között – kezdve a millenniumi évek aranyidejétől, egészen a II. világháború vaskoráig. A szerző előző, Balatoni Futár című regényében megismert hősök itt sem hazudtolják meg magukat – ám a carpe diem életérzés immár nem holmi úri passzió, sokkal inkább túlélési stratégia…

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó