Tóth Gábor Ákos: Balatoni ​örökség

   

    Tóth Gábor Ákos Édesvizi mediterrán című sorozatának előzménye a „Balatoni futárral” induló és a „Balatoni örökség”-gel záródó trilógia, ami érzéseim szerint önálló egységet képez, bár a folytatást még nem olvastam. A gyönyörű dizájn megtévesztő, a sorozat részei csak külsőre hasonlóak. Talán elbeszélésmódjában is vannak azonosságok, pl. a néhol túlburjánzó információs blokkok, de a három regény hangulata teljesen eltérő. Az első nekem vidám, csipkelődő, görbe tükröt tartó volt, a második nosztalgikus és szatirikus, a harmadik pedig csak szimplán szomorú. Nem volt így sem kevesebb, mint a többiek, de ez a regény egy elköszönés a Balatoni nyártól. Nekem egy gyönyörű búcsú.

    Az előző rész az első báró Csengyődy István hattyúdala volt, ez pedig az utolsóé Kálmánkáé. A történet cselekménye 1942-ből indul, az elbeszélés azonban ismét több idősíkon ugrál. Egy a távoli múltban, ez lólépésenként halad előre, egy lassú szál a majdnem jelenben 1996-ban és egy gyorsabb a közeli múltban 1994-1996-ig. Nekem ez utóbbi szál feleslegesen bonyolult volt, de igazából nem lett kevesebb tőle a történet, csak sokkal tovább tartott elolvasni.

    A szereplők többsége ismerős volt az előző kötetből, de a történetük teljesen váratlanul ért, de tulajdonképpen nem volt újdonság. A múltnak itt is, de amúgy is van egy furcsa önismétlése, ami szépen követhető a Balatoni Menedék lakóinak sorsán. Még akkor is, ha a történelem is írja a maga sajátos cselekményét, ami időről időre át és átszövi a Csengődyek útját.

    A főszereplő Csengődy Kálmán, a harmadgenerációs balatoni bolondos báró tulajdonképpen már csak díszlete a balatonszépei bírtoknak. Elment mellette a háború, a forradalom, sőt a rendszerváltás is, de nem hogy részese nem volt, nézője is csak alig az eseményeknek. Ahogy a nagyapja, úgy ő is igyekezett a partvonalon maradni pedig újságíróként elég sokszor volt a közepében. Értelemszerűen a saját érdekében jó döntéseket hozott, azzal, hogy kívül maradt a besúgók, pártkatonák és forradalmárok szövevények világán, azonban valahogy úgy égett ki közben, hogy nem is tett semmit. Furcsa ezt így végiggondolni, de ha jobban végignézem a környezetemet, ez egy generációs tünetnek látszik. Mire eljött a rendszerváltás, egy nemzedék belefáradt a politikai és társadalmi változásokba úgy hogy nem is volt azoknak a tevékeny részese. Mire eljött a szabadság, már nem is hittek benne. Sőt, amire hősök lehettek volna, már nem is érdekelt ez senkit. Fájdalmas volt az elmúlásnak ezt a szintjét megélni. Egy olyan életről olvasni, ahova a boldogság csak koldulni járt, ritkán és keveset. Ahol örömforrássá tud válni egy régi ismerős csúfolása, vagy egy hajdani szerelem emlékének megidé

    A csodás-pompás Balatoni Menedék előbb kihívás volt, aztán börtön, végül már csak tanúja a történelmi viharoknak, akár csak a benne élő, szinte mozdulatlan emberi emléke a hajdanvolt dicső múltnak. Vártam, hogy a váratlan vendég kinyitja az ablakokat és kiszellőzteti kissé a kúriát, de nem ez történt, csupán csak beolvadt ő is az elmúlásba.

    Az egészben az volt a durva, hogy ez a rész politikai kiszólások nélkül is egészen pontos képet festett a jelenről. Ijesztő módon felismerhető a modern kor minden társadalmi rétege a világunt öregembertől az agresszív balatoni vállalkozóig. És ismerős az enyészetnek ez a foka is. Más okoból, más háttérrel, de mindannyian ide tartunk.

    

    Szerettem ezt a trilógiát. Ismerős volt nekem, bár nem a Balaton közelében élek. Ismerős volt, mert a valós idejű magyar sorsokat írja meg. Nagyapámét, dédapámét, a szomszéd néniét. Kicsit az enyémet is. Hiányzott belőle a romantika, de végül is, mi romantika van a magyar létben manapság, vagy épp egy emberöltővel ezelőtt?

    Érdemes figyelmesen és tárgyilagosan olvasni. Szerintem nem egy könnyed lányregény, de nem is kell annak lennie. Fontos írás, egy kórkép a társadalmunkról, és egy amolyan sírva vigadós ballada a Balatonról, és 20. század lokális hőseiről.

Adatok:
Kiadó: XXI. Század
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 368.

Fülszöveg:

A ​barátság okkal, a szerelem ok nélkül hal meg

Ez a regény a barátságról szól. És persze árulásról, megbánásról, feloldozásról. A helyszín egy Balaton-parti kis faluban álló kúria, amit hiába kereszteltek Menedékre, a történelem viharaiban nem teljesít túl jól.

Három fiatal, két fiú és egy lány él itt a háború után, akik a 20-as, 30-as években a ház ódon falai között töltötték a gyerek- és fiatalkorukat, és most egy minden tekintetben új világban kell helyt állniuk. Le kell nyelniük azt, hogy, ha az otthonukat nem is, de a strand kabinjukat elveszi az új rendszer, s a helység kisboltjában gond nélkül beállnak eléjük azok, akik korábban a Csengődiektől kunyeráltak munkát…

Rendhagyó hármasuk amúgy is számtalan szóbeszédre ad alkalmat a faluban, így nem csoda, ha a fiatalok útjai 56 után szétválnak – mindaddig, amíg sok-sok év után a véletlen ismét egymásba nem gabalyítja azokat. Miközben a három egykori jó barát megpróbálja tisztázni a múltat, kezdetét veszi egy amolyan sírós-nevetős időutazás, amit a Kádár-korszak és a gulyáskommunizmus dolcsevitája foglal keretbe, s ahonnan nézve már az is érthető, miért gondolta egy fél ország, hogy „Nekünk a Balaton a Riviéra”…

A Balatoni örökség az előtörténete a szerző nagysikerű Édesvízi mediterrán sorozatának, egyben befejező része a Balatoni Futárral indított, majd a Balatoni Menedékkel folytatott történelmi családregény-trilógiának.

A könyv megvásárolható ezen a linken: 21. század kiadó