Nekem L. J. Shen az erotikus-dráma koronázatlan királynője. A könyvei mellé általában csak egy csomag százas papírzsepi és egy tábla csoki hiányzik az önmagunkkal kettesben töltött csajos estéhez. Az a fajta író, akitől egy párkapcsolat kezdeti szakaszában érdemes távol maradni, mert a párunk óhatatlanul is túlzónak érzi a könyves szerelmek fellobbanását. Később már simán csak elfogadja. Magányosan pedig kifejezetten jót tesznek a Shen hősök az álmodozásnak, bár erőteljesen rontják a valódi és kevéssé tökéletes szerelem felbukkanásnak esélyét.
Nekem maga a zsáner, amiben ír
nem kifejezetten a kedvencem, általában kevesebb érzelmi töltettel működök, de
mégis újra és újra behúznak a regényei. Akkor
is ha nem egyformák. Valamiért még a hozzám legkevésbé közel álló regényeiben
is működik a Shen-varázslat.
A Gyönyör és Fájdalom vagyis Ever
és Joe történetet most totálisan a komfortzónámon kívül esett. Annyira, hogy
fogalmam sem volt az elején, hogy megtalálom-e benne a kapaszkodókat. Úgy
éreztem, hogy ez a könyv egy lázas kamasz álom.
Volt benne minden olyan, amit egy
kamaszlány el tud képzelni. Fájdalom, dráma, szerelem és halál. Elképesztően
gót. Nem csak érzésre, hanem szó szerint is. A halál még sohasem volt ennyire
erőteljesen jelen Shen regényben, emiatt komorabb és jóval érzelmesebb is
szerintem, mint a többi könyve, és talán egy picit az erotikus vonal is
háttérbe szorul. Ráadásul a szerző teljesen kimaxolta a világépítést azzal,
hogy a regény központi egységét áthelyezte Salembe.
A történet alapja egy olyan kapcsolat, ami mélyebben
átgondolva eléggé pfúj. Emiatt nekem a fő szál tulajdonképpen egy
megkerülhetetlen kőtömb lett, mert nem nagyon tudtam elvonatkoztatni attól,
hogy erkölcsileg számomra vállalhatatlan a szituáció. Egy ponton Ever is
átgondolja ezt de nem jut előrébb vele. Szerintem egy józan felnőtt ember ebben
a helyzetben komplett hátraarcot csinál és már ott sincs. Soha többé. Az hogy a
főszereplő benne maradt, tulajdonképpen fel is kellett volna hogy borítsa a történetet,
mert morálisan nem lehet együtt érezni Everrel. Mg akkor sem, ha látszólag
vannak mentő körülmények, mert nincsenek. Ezzel együtt mégsem dobott ki a
regény, sőt Joe például közel is került hozzám, annyira amennyire Ever nem
tudott. Igaz ehhez bőven hozzájárult a lány döntésképtelensége is.
Már majdnem a végére értem,
amikor rájöttem: a könyv arra a tézisre épül, hogy „amit Isten neked szánt azt
az ördög is utánad tolja talicskán”. És
tényleg.
Érdekes volt, sok helyen
fájdalmas és érzelmes. De még így sem ment mélyre a történet nálam. Mondjuk, ezzel együtt is szeretem Shent, és
nagyon várom, hogy olvashassam a következő regényét.
No comments:
Post a Comment