David Attenborough: Az élet erőpróbái

David Attenborough túlzás nélkül korunk egyik leghitelesebb filmese. Majdnem azt írtam, hogy a századunké, de ő legalább annyira a múlt századé is, mint a jelené. Dacára annak, hogy már kilencven éves is elmúlt még mindig elkötelezett szószólója a Földnek és a földi életnek. Írásai elképesztően időtlenek, a szövegezése úgy is frissnek hat, hogy ez a könyv először 1990-ben jelent meg. A könyvtárból emlékszem is a régi keménytáblás, nagy alakú verzióra, de nekem a Park Kiadó kisebb, baglyos fedelű új kiadása jobban tetszik. Könnyebben lapozható, és hurcolható, valamint színvilágában harmonikusabb is. A saját példányom meg is járta néhányszor a táskámat, mert lassan és sokáig olvastam. Szinte fejezetenként merültem el benne, mintha egy természetfilmes sorozat epizódjait nézném. Olvasás közben végig Attenborough türelmes magyarázatait hallottam, és szinte láttam a filmkockákat, ahogy a lunkdák leszállnak a jégre, vagy épp a csapóajtós pók visszahúzódik a fedeles üregébe.

Az Élet sorozat 3. kötete a könyv. Simán elkövettem a hibát, hogy ezzel kezdtem az olvasást, de szerintem nincs különösebb jelentősége a sorrendnek, így is úgy is élvezetes olvasmány az összes Attenborough mű. Talán csak a témaválasztás miatt számíthat a sorrend, hiszen az első rész az „Élő bolygó” az életközösségekkel és az élőhelyekkel foglalkozik, míg az „Élet a Földön” inkább az evolúció egyes állomásait veszi számba. Ez a rész pedig az élet szakaszait tárgyalja.

Szeretem a természettudós stílusában, hogy bár időnként kiragad egy-egy fajt, mindig komplex képet mutat. Bármiről is beszél, sohasem egy fajra, egy állatcsoportra vetíti le azt, hanem több szempontból is megvizsgálja a kérdést, példákat hoz, és alátámaszt. Igyekszik minél színesebben bemutatni az élet csodáját.

„Az élet erőpróbái”-ban az életút egyes szakaszait járja be, születéstől az otthonteremtésen át a kommunikációig és a párzásig. Sajnos ennél tovább nem megy pedig szívesen olvastam volna az időskorrol és az elmúlásról is. (pl a temetkezési szokásokról) Számba veszi az általánosságokat, és a különlegességeket. Olyan sztorikat is elmesél, amikről eddig még nem hallottam, pedig sok természetfilmet nézek. Attenborough gyakran mutatja meg a különlegességeket de sosem ítélkezik. Számára a párviadal sohasem sportesemény, soha nem drukkol egyik egyednek sem, nem tesz különbséget, hanem tárgyilagos tud maradni. Következetes és ítélkezésmentes.

Igazi kényelmes, jutalomolvasás volt ez most, még ha tovább is tartott, mint egy átlagos könyv. Szerintem az Élet sorozat többi kötetét is sorra fogom keríteni. Attenborought olvasni mindig élmény.

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2023

Oldalszám: 364

Fordította: Makovecz Benjamin

Fülszöveg:

Az ​etológia fiatal tudományág létére gyorsan népszerű lett – többek között kitűnő ismeretterjesztő szakírói miatt is. Közéjük tartozik a természetfilmes David Attenborough is, aki trilógiájának – amelynek első két darabja: Élet a Földön és Az élő bolygó – zárókötetét az állatok viselkedésének szentelte. Az élet erőpróbái Attenborough szerint az egyed- és fajfenntartásért folytatott küzdelem eseményei, amelyek éppoly változatosak, mint maga az állatvilág. Már a születés is nagy erőpróba: az életképesség első megmutatkozása, de nemcsak a Karácsony-szigeti vörösrákoknál, hanem a madaraknál, hüllőknél, emlősöknél is. Ahogy később az utódok nevelése, gondozása, az otthonteremtés, amely bizonyos madárfajoknál az udvarlás része is. Számos erőpróbát kell kiállniuk az állatoknak, hogy a genetikai versenyben győztesek legyenek, s ehhez az évszázadok során bizonyos fajok passzív, mások aktív stratégiákat dolgoztak ki. De a genetikai átörökítés mellett minden egyed célja saját fennmaradásának biztosítása is, s e küzdelemben az győz, aki maximálisan képes kihasználni lehetőségeit, a legjobban tud alkalmazkodni környezetéhez. A legtöbb táplálékot tudja megszerezni magának gyorsasága révén, mint a kolibri, leleményességgel, mint a hüllők és rovarok, türelemmel, mint a pókok. A legjobban tud tájékozódni, mint a nap irányát követő sivatagi hangyák, az ultrahangrezgéseket érzékelő denevérek, az érzékeny szaglószervű hiénák, a csillagok állását és belső térképüket követő költöző madarak, a Föld mágneses terére érzékenyen reagáló angolnák. Vagy a legjobban tudja magát álcázni, a legtrükkösebben tudja ellenségeit megtéveszteni, mint a rejtőzés nagymesterei, a rovarok. Az állatok azonban nemcsak egymás ellenfelei, hanem egymás kiegészítői is, mint a bohóchalak és a bíborrózsák, az emlősöket tisztogató seregélyek, a csorda védelmében élő növényevő emlősök, a társaikat önzetlenül tápláló rágcsáló és denevérfajták, a társadalommá szerveződve élő hangyák, méhek, darazsak. Mások kihasználják szomszédaikat, mint az alkonylepke a szövőhangyákat, a kakukkfélék a fészkelőmadarakat, vagy egyszerű paraziták, mint a halakon, emlősökön élősködő atkák, bolhák. A közel 150 színes fénykép illusztráció mellett a könyv nagy érdeme, hogy élvezetes stílusban, közérthetően vezeti be olvasóit a természet rejtelmeibe: minden olvasónak ajánlható.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház