Könyvtárosként természetesen
tudom, hogy Selma Lagerlöf nem azonosítható kizárólag a Nils Holgerssonnal, találkoztam már a Jeruzsálem című regényével
is (pakolás közben), de még nem olvastam. Tudtam, hogy Selma Lagerlöf volt az
első nő aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat, illetve egyszer láttam róla egy
fotót, és élénken emlékszem, hogy Gobbi Hilda jutott róla eszembe. És tényleg.
Az írónő külsőre picit szögletes, férfias vonásokkal rendelkezik, erős csontú,
karakteres arcú. Belül pedig a regény tanúsága szerint izzig-vérig nő. A női
lélek kutatója, a feminizmus élharcosa, és egy nő (vagy két nő) szerelme is
egyben. Először kettőségnek gondoltam ezt, amolyan határesetnek, a külső és
belső ellentétek mezsgyéjén, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs
kettősség. Selma Lagerlöf a 20. század eleji nők egy olyan rendhagyó típusa,
aki kijárta az utat a mai kor lányai előtt. Aki férjhez menés helyett tanult,
szülés helyett irodalmi babérokra tört, természetesen vállalta szexualitását (a
lehetőségek szerint), szabadon élt és szabadon szeretett. Az életrajzi regény
szerzője Charlotte von Feyeraband főként az írónő fennmaradt levelezése és az
egyéb dokumentumok alapján igyekszik rekonstruálni egy rendkívüli személy, az
első Nobel-díjas írónő életét. Vélhetően a legtöbb szöveg magától Selmatól
származik, de mégsem sikerült igazán megragadni a lényeget. A történetben Selma
alakja ragyogó. Kifejezetten kedvelhető személyiség, de nem lett túlidealizálva
az alakja. Egy nyitott szemléletű, kedves, érzékeny és okos nő volt. A körülötte lévő emberek közül egyik-másiktól
viszont frászt kaptam. Sophie kifejezetten idegesített, egy határozatlan, önző
és nagyképű liba, de vélhetően ő az életben is pont ilyen volt, legalábbis a
levelezésük alapján.
A regény a cselekmény tekintetében
sokszor tévútra visz, elveszik elmélkedésekben, ködös fejtegetésekben, és Selma
gondolatainak minél pontosabb átadásában, a történetív viszont töredezetté
válik, kimaradnak események, és itt-ott úgy éreztem lólépésekben haladunk a cél
felé. Selma kapcsolatai csak néhány kiragadott epizódon keresztül épülnek fel
(vagy éppen nem) emiatt nehéz figyelemmel kísérni, illetve olvasni is. A szerző
igyekszik sokat megmutatni a korról, a pályatársakról, és magáról Svédországról
is. Pontosabban azt, hogy hogyan láthatta Selma a maga idejében a környezetét.
Emiatt azonban sokszor elveszett a fókusz. A számomra legérdekesebb dolgok, a
Nils születése, vagy a tanítás új módszerei háttérbe szorulnak az érzelmek
fejtegetése és a környezet leírások közt, ami miatt folyamatosan hiányérzetem
volt. Azt kell mondjam, hogy a Különleges sorsok – Regényes életek legszebb
kötete nem a legjobban sikerült írás.
Adatok:
Egy ragyogóan megírt életrajzi regény Selma Lagerlöf mozgalmas életéről, aki Nils Holgerssont ajándékozta a világnak.
Amikor Selma Lagerlöf elkezdi Stockholmban a tanárképző főiskolát, csomagjában boldog gyermekkorát viszi magával. Egy hajadonnak a diploma megszerzése az egyetlen lehetőség arra, hogy anyagilag függetlenné váljon. Selma soha nem akart férjhez menni, de az írói pálya egész más! Azonban az odavezető út hosszú és nehéz. Otthonát, a Mårbackában fekvő paraszti birtokot – az adósságok miatt – el kell adni, de a legfontosabb dolgot soha nem veszíti el: az önmagába vetett hitét. Elbeszélései megtörik az irodalmi konvenciókat, a társadalmi szabályok határát feszegetik, amivel az írónő kihívja maga ellen a férfiak haragját. 1909-ben a nők közül elsőként kapja meg az irodalmi Nobel-díjat, és Nils Holgersson alakjával az egész világon felébreszti a Svédország iránti vágyakozást. Imád utazni, és szerelmi háromszögben él annak minden magasságával és mélységével.
Charlotte von Feyerabend életrajzi regényében Selma Lagerlöf nyomait követi, aki egyenesen Svédország lelkéből írta történeteit.
A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó
No comments:
Post a Comment