T. J. Klune: Farkasok ​dala (Green Creek 1.)

Úgy vagyok T. J. Klune-nal, mint a zenészek a friss stúdióalbumaikkal. Mindig a legújabban megjelent regénye az aktuális kedvencem. A „Ház az Égszínkék tengernél” végtelenül cuki, és az volt az első. A „Suttogó ajtón túl” segített egy kicsit elengedni a veszteségek fájdalmát, míg „A bábuk élete” mélyen elgondolkodtatott. De ez…ez nekem több volt mindegyiknél.Alapvetően a történet egy viszonylag egyszerű urban fantasy, egy heroikus küzdelemmel, a jó és a rossz örök háborújában. Szépen felépített. Az ismert világba belesimul az amerikai vérfarkas közösség élete, amely akár hihető is, hiszen a szerző úgy illeszti a Green Creeket a tájba mint mi a puzzle darabokat egymásba. Pontosan, hézag nélkül.

A történetvezetés lineáris, nincsenek időbeni sem térbeli ugrások, a síkok kötöttek. A főszereplő Oxnard egy már-már kijelölt pályán mozog, és mégis annyira egyedi lesz a mintázata, hogy szinte önálló műalkotásként épül fel.

A kezdetben 12 éves, lassú észjárású, értelmi sérültnek tűnő Ox-ot elhagyja az apja, és még utoljára odatesz neki egy, az egész életére kiható súlyt. Azt mondja neki, hogy nem elég és soha, senkinek nem lesz elég.

Ez a fiú a semmiből jön és a semmibe tart, mégis több lesz bárkinek azzal, ami már eleve a részét képezik. Nem a fejlődése vagy a törekvése miatt, hanem azokért az értékekért, amit mások meglátnak benne, és felszínre hoznak. Mennyire más szemlélet ez, mint a fejlődésregényeké. Klune ettől (is) különleges. A meglévőre épít, megláttatja az egyedit a hibásnak tűnőben, az elesettben, a bántalmazottban. Esküszöm középiskolás tananyaggá kellene tenni, mert rendkívüli az az érzékenység és empátia, amivel megírja a történeteit.

A történet szerkezete a főszereplőre rezonál. Rövid, töredezett fejezetek, visszatérő gondolatsorok és ismétlések mutatják Ox sajátos gondolkodásmódját, nehézkes önkifejezését, és a mindezek mögött megbúvó, folyton jelen lévő féltést, gondoskodást, tiszteletet és szeretetet. Ox egy egyszerű lélek, de mégis sokkal többé válik, mint mindenki más a regényben.

Pedig vannak ott még elképesztő karakterek. Elizabeth Bennett aki híres névrokona minden pozitív tulajdonságát hordozza, de sokkal lágyabb személyiség, Thomas az erdő királya, Kelly és Carter a mindig vidám farkasok, Gordó és a fiúk Jessie, Robbie és persze Joe. JoeJoeJoe.

A két főszereplő fiú kapcsolata múlton és jövőn átívelő mély kötődés. Heteroszexuálisként kicsit mindig tartok a homoszexuális kapcsolatok ábrázolásától, mert ritkán tényszerű, valós, sokszor inkább túlfűtött fantáziának tűnik. Klune azonban tudja mit csinál. Érti és érzi, hogy egy kapcsolat mitől romantikus, mitől erotikus, és hogyan lehet úgy megírni, hogy bele sem gondolunk igazán abba, hogy milyenek a szexuális preferenciáink, csak azt érezzük, hogy ez rendben van. Talán ez a regény a leginkább erotikus műve, de még így sem billen át a hangsúly. Vagy nem igazán.

A Farkasok dala sok mindenről szól: Arról, hogy a gyengék is mennyire erősek, arról, hogy mindenki különleges, arról, hogy vannak életre szóló szerelmek, és arról, hogy nem számít mit látnak belőlünk, csak az, hogy mik vagyunk valójában. Erről mind szól. De nekem leginkább a családról dalolt. Azokat a részeket szerettem leginkább, ahol a magányosokból család vált, ahol Elizabeth és Mark közelbújt, ahol Gordó és a fiúk becsatlakoztak. Ahol nem a vér volt a valódi kötelék, hanem a szeretet.

Elképesztően sok érzelem vibrált benne. Annyira, hogy időnként le kellett tennem. Megviselt lelkileg, de nem rossz értelemben, csak időnként sok lett. Néha túlcsordult a fájdalom, a gyász vagy épp a szeretet, ilyenkor letettem picit és átgondoltam levegőt vettem, hogy aztán újra át tudjam magam adni a falkának.

Rá kell pihennem egy kicsit, át kell értékelnem azt, amit a felszínre hozott, de már most nagyon várom a folytatásokat.

Adatok: 

Kiadó: Metropolis Media Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 572.

Fordította: Szente Mihály

Fülszöveg:

Meglepően ​nagy termete ellenére Ox mindig kicsinek érezte magát. Akkor is, amikor apja, mielőtt lelépett, még kijelentette, hogy a fiú értéktelen, és soha senki nem fogja megérteni. Akkor is, amikor a kisváros műhelyében kapott egy munkás inget, aminek elején piros betűkkel az ő neve állt – mintha lenne valaki, mintha tartozna valahová. Akkor is, amikor egy délutánon hazafelé találkozott egy fiúval, Joe-val a poros úton, aki csak beszélt és beszélt és beszélt, pedig azelőtt egy évig nem szólalt meg.

Joe Bennett a családjával tért vissza Green Creekbe, beköltözve az útvégi, szomszédos házba. A család egy titkot is hozott magával, ami vörösre, narancssárgára és lilára – az Alfa, a Béta és az Ómega színeire festette Ox körül a világot. A világot, ami teljesen felborult, amiben minden megkérdőjeleződött számára, és ahol nem maradhatott már kicsi. A világot, amiben Ox többé nem hagyhatja figyelmen kívül a kettejük között üvöltő dalt.

T.J. Klune egyszerre szívmelengető és vérfagyasztó, világhírű fantasy sorozatának első kötete ezúttal a vérfarkasok világában mesél a szerelemről, a hűségről, az árulásról és a család fontosságáról.

A regény megvásárolható itt: Galaktikabolt