Lucy Maud Montgomery: Író ​születik (Emily 2.)

   Viszonylag későn fedeztem fel Lucy Maud Montgomery Emily című sorozatát (valószínűleg kellett hozzá a Manó Könyvek új, gyönyörű, kemény táblás kiadás is), de annál nagyobb kedvenc lett. Mondhatnám az „Anne Zöldoromból” sorozat törhetetlen rajongójaként, hogy hasonlít a két címszereplő és maga a történet is, de ez nem lenne teljesen igaz. Természetesen Emilyben is van némi álmodozó „anne-ség”, mégis egészen más karakter: talán határozottabb, eltökéltebb, és sokkal erősebben jelen van benne az a bizonyos utánozhatatlan Murray-büszkeség..

    Az Emily-Író születik lapjain Emily középiskolás éveibe és írói tehetségének kibontakozásába nyerünk betekintést. A főszereplő itt már kamasz, kellő érzékenységgel és dacossággal felvértezve ahhoz, hogy megküzdjön a város, az iskola és Ruth néni elvárásaival. Ez az időszak tele van kihívásokkal, önkereséssel és kisebb-nagyobb kudarcokkal, amelyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Emily egyre tudatosabban formálja önmagát, és az írói hangját.

    Természetesen elmaradhatatlan barátai, Ilse, Perry és Teddy is vele tartanak ezen az úton, jelenlétük pedig sokszor könnyedebb, máskor nehezebb, olykor pedig egészen megható pillanatokat hoz a történetbe. Kapcsolataik alakulása, finom változásai külön réteget adnak a regénynek, miközben a háttérben régi és új ismerősök figyelik Emily fejlődését, ki több, ki kevesebb szeretettel.

    Emily útjának bizonyos szakaszai szinte törvényszerűek: az, hogy író lesz, már-már eleve elrendeltnek tűnik. Ugyanakkor az odáig vezető út – az iskola elvégzése, a társas kapcsolatok és a szerelmi szálak – korántsem egyenes. Inkább kanyargós, olykor kiszámíthatatlan ösvényeken haladunk vele, amelyek néha egészen csodálatos irányokba visznek, máskor pedig fájdalmas tanulságokat hordoznak. Ezek az élmények hosszú távon is formálják Emily személyiségét és életét.

    Ebben a kislányban van egy jó adag dac, egy csomó fellengzősség és okoskodás, én mégis nagyon szerettem. Főként mert a két szálon futó történetben Emily naplóján keresztül nyomon követhetjük a főhős gondolatvilágát, és elmélyülhetünk az érzelemgazdag lelkivilágában, míg a másik szálon egy kicsit nagyobb léptékű E/3-as narrációval kívülről is szemügyre vehetjük a néhol szomorkás máshol bolondos eseményeket.

    A környezet ismét lenyűgöző. New Moon a Prince Edward-szigeti idill megtestesítője, míg Shrewsbury a városi létet képviseli. A kisvárosi éra elsőre talán ridegebb, mégis megvan benne a maga szépsége és harmóniája, csak egy kicsit jobban kell keresni. Nagyon szerettem Emily természetközelségét: azt a fajta érzékenységet, amellyel képes rácsodálkozni a fákra, madarakra, virágokra, és azt is, ahogyan ezt a varázst a városi környezetben is megtalálja.

    A történet hangulata kissé ódivatú és nosztalgikus, mégis tele van időtlen értékekkel: szeretettel, kitartással, önkifejezéssel és a világ iránti nyitottsággal. Nagyon jó volt visszatérni ebbe a különös, harmonikus világba.

    Köszönöm szépen az élményt a Manó Könyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Manó Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2026

Oldalszám: 368

Ford.: Loósz Vera

Fülszöveg:

    Emilynek mindig is az írás segített, hogy átvészelje a magányos időszakokat. Eljött az idő, hogy középiskolába menjen, de zsarnoki természetű nagynénje, Elizabeth csak akkor engedi el New Moon-ról a közeli Shrewsburybe, ahova a barátai is járnak, ha megígéri, hogy felhagy az írással.
    Szerencsére kedvenc unokatestvére, Jimmy elintézi, hogy a nagynéni kissé enyhítse a szigorú feltételt, így Emily végül írhat, de csak olyasmit, ami igaz – vagyis nem kitalált történeteket. Kiderül, hogy ez kiváló gyakorlat a lány lassan kibontakozó írói pályájához.
    Sok kaland és sok megpróbáltatás után Emily egyre sikeresebb lesz, és az első szerelem is felbukkan az életében. De még egy komoly döntést meg kell hoznia…

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu