Böszörményi Gyula: A hullaházi skandalum

 Nagyon nehéz nekem ezt a regényt nem nekrológként olvasni, és tisztán csak a tartalmát értékelni. Böszörményi Gyula írásait régről kedveltem. A „Gergő” sorozatot először körülbelül 15 éve olvastam, és onnéttól gyűjtögetem, őrizgetem a műveit. Egy szerencsés baráti kapcsolatnak köszönhetően pont a Gergő sorozatom legtöbb példánya dedikált, személyes üzenetekkel ellátott. Sok baráti anekdota, kihagyott találkozási lehetőség és elolvasott regény van mögöttünk.Az Ambrózy-sorozat utolsó részét nagyon sokára kezdtem el. Pakolgattam, mert az elején sok lemaradásom volt, aztán meg azért meg Böszörményi Gyula elment, és nem tudtam nekifogni. Mostanra szedtem össze magam, de még így is csak botladoztam a sorok között.

Az Ambrózy-báró sorozat nekem nem volt egyenletesen érdekes. Az első három kötet abszolút felívelő pályán volt, ez a történet, a fordulatait tekintve inkább lejtmenet, de csak önmagához képest. Ha a könyvpiacon megjelent egyéb könyvekhez hasonlítom, még így is a felső polcon van a helye. A szöveg elképesztően igényes. Használja a korabeli szófordulatokat (és magyarázza is a legtöbbet), gördülékeny, jó a ritmusa. A történetmesélés E/1-es, és van ugyan egy-két nézőpont kilépés, de még ez sem volt igazán zavaró.

A szereplők kifejezetten kedvesek a szívemnek, nem is tudom eldönteni, hogy Richárdot bírom jobban, vagy Márikát. Mili mint narrátor nekem most picit háttérbe szorult (lehet, hogy éppen azért, mert ő a narrátor.) Tudom, hogy ez nem egy történelmi romantikus sorozat, de azért egy kicsit több házastársi érzelem azért elfért volna. Gyakran éreztem úgy, hogy Mili inkább egy a cselédségből, mintsem a báró megbecsült házastársa. Richárd jelleme nyilván olyan, amilyen, de ezzel együtt is mutathatott volna több érzelmet.

Maga a bűncselekmény érdekes volt, de nem igazán izgalmas. Vagy legalábbis nem tudtam bevonódni. Ugyan az elejétől lehetett tudni ki az elkövető (vagy legalábbis azt, hogy hol kell keresni), az indítékok nem voltak igazán tiszták. Mondjuk a végére sem lettek azok, de teljesen más okból.

Szerettem ezt a részt is, mert elválaszthatatlan a Böszörményi életműtől, de nem szerettem annyira, mint más írását. Jó lett volna abban maradnunk, hogy lesz ennél jobb is, de végül ez nem sikerült.

Kedves Gyula, köszönöm, hogy annyi élményt adtál! Remélem, a történeteid sok generációt elkísérnek. Sokkal többet élsz általuk, mint amennyi a valóságban megadatott.

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2022.
Oldalszám: 270.

Fülszöveg:

Az ​utolsó Ambrózyd

A Monarchia hírneves magánzó detektívje, báró Ambrózy Richárd és ifjú felesége, Mili 1901 júniusában két, már-már megoldhatatlan feladattal szembesül. A friss házasoknak valahogy össze kell boronálniuk az arisztokrata és a polgári lét magukkal hozott, ám egymástól eltérő szokásait, miközben közös háztartást próbálnak teremteni az általuk válogatott, igencsak vegyes és öntörvényű személyzettel. Nem könnyű ez, ha a báró úr kocsisa egykor kasszafúró, az inasa kávéházi fizetőpincér, a mindenese a hírhedt Conti utca bordélyainak lakója volt, ráadásként a báróné őnagysága a börtöncellában ismerte meg a cselédlányát, morózus szakácsnőjének múltjáról semmit nem tud, a komornája pedig még ma is a Tabán legfirkásabb zsebmetszőjének tekinthető.

Az Ambrózy-villában eluralkodó káoszt azonban még lehetne is valahogy kezelni, ha nem éppen ekkor bontakozna ki a fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye.

Ambrózy báró és cserfes neje, Mili most először házaspárként vágnak bele közös életük leggroteszkebb, legfelkavaróbb nyomozásába. A rendőrség tehetetlen, a sajtónál hírzárlatot rendelnek el, a detektívek széttárják a karjukat, miközben szó szerint eluralkodik a teljes fejetlenség!
Kapcsolj ki a fordulatos és bámulatos történettel!
Az Ambrózy báró esetei regényfolyam utolsó kötetét egyik olvasója, Kinczer Kitti ötlete alapján alkotta meg Gyula bátyó.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó