Peter Wohllebenről nagyon sok jót hallottam már. A könyvtárban folyamatosan keresik a könyveit, de én még nem olvastam tőle. Valószínűleg nem is ezzel kellett volna kezdenem, de ez most így sikerült. Mindenesetre a „Fák titkos életét” is beszereztem szerencsére, így fel tudok némiképp zárkózni.
Mert mindenképpen fel fogok.
Sohasem hittem, hogy ennyi mindent tanulhatok még és, hogy ennyire „jó fejek” a fák. Régóta rajongója vagyok az erdőknek. Szeretem a hűvös neszezésüket, a fák közötti levegő csendjét, az itt-ott felbukkanó csodákat. Tudok a mikro életközösségekről, a gomba lelőhelyekről, a lombkorona szintekről. Csodálom a fák végtelen nyugalmát és türelmét. Mégsem gondoltam soha arra, hogy ennél is több lehet. Hiszen már így is elképesztő, amit a fák tesznek a világért. Az hogy képesek „gondolkodni”, tanulni és kommunikálni egy olyan perspektíva, amit sohasem vettem számításba.
Wohlleben fantasztikusan mesél erről a sokat látott, mégis kevéssé ismert világról. Hihetetlen tudással és szeretettel mutatja be a Németországi, az Eifel-hegységben élő fákat. Gesztenyétől a bükkig, egy tölgytől az erdőgazdálkodásig sok nézőpontból futtatja le a növényvilág óriásainak csodáját. Elképesztő ahogy a klímaváltozással felveszik a harcot, és az is, ahogy, - tulajdonképpen sokszor nem is szándékosan - keresztbe teszünk nekik. Rendkívül érdekes volt egy szakértő szemüvegén keresztül újra átgondolni azt, amit a környezetvédelem oldaláról szinte naponta hallunk. Azt, amiben hiszünk, és azt amit tanítanak nekünk. hogy a gazdálkodás és védelem hatékonysága valóban eléri el a kívánt hatást, és vajon inkább ártunk-e mint segítünk?
A könyv hármas tagolású. Az első részben a fák alkalmazkodóképességéről és a fejlett hálózataikról esik szó, illetve tulajdonképen arról, hogy hogyan kezelik a növények a változásokat. Alaposan, példáról példára veszi végig a német erdész a megfigyeléseket, a saját észrevételei mellett kutatásokat is hoz, egészen pontos képet rajzolva arról, hogyan próbálnak a fák a lehető legteljesebb életet élni a körülményeik ellenére is, közösségben összedolgozva. A második rész az ember okozta károkról és a beavatkozás módjainak negatív hatásairól szól. Számba veszi az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás hibáit, a zöld kampányok lényegét, és a mindenből is hasznot húzó emberi tevékenység károkozását. Szókimondó és elgondolkodtató.
Az utolsó fejezet inkább a jövőről szól. Wolhlleben alapvetően sokkal optimistább mint én. Reméljük neki lesz igaza. Ez előtt a könyv előtt az mondtam volna, hogy ültetni, ültetni, ültetni, most inkább azt mondom: békén hagyni! A fák majd megoldják azt amit mi elszúrtunk, ha hagyjuk nekik.
Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2023.
Oldalszám: 288.
Fülszöveg:
„Ha hagyjuk, az erdő mindenhol gyorsan visszatér, és megerősödik. Csupán fel kellene ismernünk, hogy mi, emberek nem tudunk erdőt csinálni, legfeljebb ültetvényeket.”
A fák nemcsak alkalmazkodni képesek a környezetükhöz, de a magvaikban lévő örökítőanyag módosulásai révén „nevelni” is tudják az utódaikat. Továbbadják nekik a megváltozott környezeti viszonyokkal kapcsolatos tapasztalataikat, és így felkészítik őket arra, hogyan birkózzanak meg a változásokkal.
Bámulatos alkalmazkodóképességüknek azonban határai vannak. A fáknak napjainkban égető szükségük van az ép közösségre, hogy párologtatással hűteni tudják magukat, és esőfelhőket hozhassanak létre. Csakhogy mindezt veszélyezteti az intenzív fakitermelés. Peter Wohlleben élesen kritizálja az erdészeti lobbi, a fakitermelő ipar és a politika önző és természetromboló döntéseit. Hangsúlyozza: nem várhatunk tovább, véget kell vetnünk a pusztításnak. Ha a fákat békében hagyjuk, képesek regenerálódni, és segíthetnek nekünk megküzdeni a klímaválsággal.
A könyv megváráolható itt: Libri
No comments:
Post a Comment