Eszes Rita: Egy ​csepp tűz, egy szikra víz

Eszes Ritával úgy vagyok, ahogy Gombóc Artúr a csokoládéval, lassan mindegy lesz, hogy gömbölyű vagy szögletes, jöhet. Szeretem a Japán mitológiára épülő regényeit, de egyáltalán nem bántam, hogy az „Egy csepp tűz egy szikra víz” egy egészen másfajta világba kalauzolt. Ismerős volt, hazai, és minden kacifántos lápi útvesztőjét imádtam.

A történet nagyon mély alapja a Szaffi, ami még mélyebben a Cigánybáró című Jókai kisregény, (nekem egyébként mindig behozza Fekete István: A koppányi aga testamentuma című regényt is,) amit én csak a fent nevezett rajzfilmből ismerek, és ami a kedvenc magyar animációm. Így aztán a regényben nem tudtam elkerülni, hogy az egyes szereplőket a rajzfilm szinkronok narrálják a fejemben. Szegény Gobbi Hilda tudta és akarata nélkül végig beszélt néhány estét a síron túlról is.

Ezen túl azonban az „Egy csepp tűz…” egy nagyon egyedi és sajátos mese, teljesen önálló, és abszolút különválasztható az összes eredet-történetétől. A regény szerint a vallási alapja valahonnét Litvániából indul, a valóságalapja pedig az egészen konkrét magyarországi boszorkányperekig nyúlik vissza Mária Terézia uralkodásának korai éveire, de van egy sajátos cigányos beütése is, amit én nagyon szerettem.

A történet az erdélyi lápvilágban játszódik, a környezetrajz annyira kidolgozott, hogy szinte láthatóvá válik a romos öreg kastély a víz ölelésében. Az élők pedig épp úgy keverednek, ahogy az a 18. században természetes volt, magyarok, németek, törökök, cigányok, olaszok és szerbek jól vagy épp nehezen keverednek itt a Kárpátok olvasztótégelyében.

Ez a regény nemcsak izgalmas, mitikus közép-európai fantasy, hanem egy remek korrajz is.

Szafija a női főszereplő egy alakváltó istenség, aki annyira macska, hogy nagyon. Nagyon szerettem a gonosz kis lelkét, és teljesen felismertem benne a saját Cicuferem összes komiszságát. Macska, lápi lidérc és házi tűzhely őrző szellem egy személyben, bonyolult entitás, összetett gondolkodásmóddal és egyedi világképpel. Bosszúálló és kegyetlen is, de csak annyira amennyire egy ilyen lány az lehet. Eszes Rita jól megragadta a főszereplője nem emberi mivoltát, és nem romantizálta el.

Jonas mellette egy sokkal egyszerűbb, emberi karakter, mégis nagyon szerethető. Kicsit magyar, kicsit török, kicsit cigány, de egy igazi 18 századi romantikus hős, tiszta értékrenddel, és kellő határozottsággal.

A történet sokkal összetettebb annál, mint ahogy az elsőre látszik. A kétharmadánál erősen felpörög, itt egy kicsit nekem túl gyors is, megért volna egy erősebb részletezést az a konfliktust ami a történet valóságalapját jelenti, már csak azért is mert a laikus olvasónak kevéssé ismertek a történelmünk ezen sötét foltjai. Ettől függetlenül persze a cselekmény kerek és érthető, csak nekem volt némi hiányérzetem.

Őszintén örülnék neki, ha a sajátos magyar, illetve közép-európai történelmet és hiedelemvilágot több hasonló regényben látnám viszont. Ez a történet egy csodás utazás volt.

A regényt köszönöm szépen a Könyvmolyképző Kiadónak!

Adatok: 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 368.

Fülszöveg:

AKÁRMILYEN ​BŰBÁJ ÜL IS A KASTÉLY FALAIN, ŐT LEGINKÁBB A LÁNY BABONÁZTA MEG.
1741, Temesi Bánság. A török hódoltság idején elnéptelenedett egykori családi birtokra hazatér Jonas, hogy megkeresse apja elásott kincsét, ami egy életre gazdaggá tenné. A romos kastély azonban nem teljesen néptelen: Jonas kincs helyett egy boszorkánynak mondott öregasszonyt, egy elvadult lányt és egy girhes macskát talál.
Safija nem ember, de a származásáról senkinek sem beszélhet. Egész életében rejtőzködve élt, és csak macska képében tudja elhagyni a birtok területét. Ez a természetbe visszaolvadt táj már az ő birodalma, ahol egyáltalán nem nézi jó szemmel a betolakodókat. A legtöbbjük túl sem éli a vele való találkozást…
De azelőtt még sosem járt itt olyan férfi, aki hosszasan beszélget a lovával, gyengéden nyúl egy félszemű, kóbor macskához is, könnyedén vált a cigány nyelvjárások között, és maga varrja a ruháit. Ráadásul a testén tintával vésett ábrákat visel, mintha rá lenne rajzolva az egész világ, amit Safija sosem láthatott.
Nekik, kettejüknek akár azonos céljaik is lehetnének, de hiába közös a nyelv, ha vannak szavak, amiket nem mernek, és amiket nem szabad kimondani.
És amikor kitör a boszorkánypánik, és a gyökértelenek üldözötté válnak, Jonas rájön,
hogy mi az igazi kincs, és talán máris elveszíti, amit még csak meg sem szerzett.
Ha két szív önmagával és egy másikkal is csatába kerül, ott hiába a víz, minden lángba borul…

A könyv megvásárolható ezen a linken: Könyvmolyképző Kiadó