„A kis hazug” stílusában is egyszerű, párbeszédes, rövid leírásokkal, erős emocionális hatásokkal operáló regény, könnyű olvasni. Mégis nehéz, nem a kiváltott érzelmi reakciók miatt, hanem mert folyton végig kellett gondolnom azt, hogy egy-egy jelenet mennyi mondanivalót hordoz. Ez a könyv a sztereotípiákról szól, de nem a fülszövegben meghatározott módon. Van benne egy tipikus rossz életű férfi, akit elítélnek, mert minden kritériumnak megfelel, ami a bűnösökre jellemző. Mégsem ez volt az a sztereotípia, ami elgondolkodtatott. Ebben a kisregény minden arról szólt, hogy a szereplőket, és a történetet magát hogyan lehet belenyomkodni előre megvájt nyomsávokba. Hogy a főszereplő tipikus kamasz, az apja tipikus megcsaló, a tanárnője tipikus jótét lélek és így tovább. Mindennek oka és magyarázata a tipikusságban rejlett, a törvényhozásban (és az életben is), mindent le lehetett vezetni abból, hogy előszedtük az ide vágó sémákat. Maga a főszereplő Lisa mintha el is veszett volna ebben, nem jelent meg önálló entitásként, hanem csak sémák gyűjteményeként. Csak az olvasás vége felé kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon megjelent-e egyáltalán Lisa mint önálló egyéniség a történetben.
Nagyon izgalmas kérdés, hogy vajon leképezhetőek vagyunk-e típusaink alapján. Hogy három, öt vagy 7 típus szerint vagyunk-e besorolhatóak? Hogy ha valaki tipikus háziasszony, tipikus anya, és mondjuk tipikus jótét lélek az leképezi-e magát az embert?
Rengeteg más kérdést is rejtett persze a könyv. Körbejárja egy kicsit a morál problémakörét, a bűnét és a bocsánatét, valamint a feloldozásért is. Azt, hogy a feminizmus minden esetben erény-e, és a nevében lehet-e ítélkezni a nő felett, aki nem felel meg az eszményképeknek. Mindegyikről lehetne hosszan írni, engem most mégis a fenti jelentéstartalom ragadott meg igazán.
A cselekmény a végéről indul, tudjuk a csavart, de a hozzá vezető utat be kell járnunk. Az olvasó közben sokféle ítéletet meghozhat kvázi az esküdtszékkel együtt. Része lehet a bírósági eljárás folyamatának, ugyanakkor a saját értékítéletét is tisztázhatja. Az enyém kevésbé volt szigorú, én felmentettem a Kis hazugot, de biztos vagyok abban, hogy nem mindenki tenné ugyanezt.
Kevés szóval, de alaposan megírt mű, ami alaposan elgondolkodtatott a világ működéséről. Érdemes elolvasni, nem csak a fordítás miatt.
A könyvet köszönöm szépen a Park Könyvkiadónak.
Adatok:
Kiadó: Park Kiadó
Megjelenés: 2024.
Oldalszám: 184
Ford.: Gulyás Adrienn
Fülszöveg:
Pascale Robert-Diard elismert francia újságíró lebilincselő tárgyalótermi drámája azt vizsgálja, miért hazudott egy tizenéves áldozat a megerőszakolásáról, és hogy milyen könnyen lesz a hátrányos helyzetűekből bűnbak.
A tizenöt éves Lisa átlagos kamasz, aki sütkérezik a fiúk és a férfiak újdonsült figyelmében. Amikor viselkedése hirtelen megváltozik, tanárai aggódni kezdenek, átmeneti hangulatingadozásnál többre gondolnak. A lány végül elmondja, hogy többször is bántalmazták, és a gyanú egy Marco nevű fiatal férfira terelődik, aki néhány hónapig Liza szüleinek házában dolgozott. A szegény családból származó, erőszakos, alkalmi munkákból tengődő, egyedülálló férfit habozás nélkül tíz év börtönre ítélik.
Mindenki elintézettnek tekinti az ügyet, és továbblép, a húszéves Lisát azonban bűntudat gyötri. A fellebbviteli tárgyalás előtt új ügyvédet keres egy nő személyében. Alice Keridreux elvállalja az ügyet, és karrierje legkockázatosabb tárgyalása elé néz: egy hazug áldozatot kell védenie.
A #metoo-mozgalom és az osztályok közötti egyenlőtlenségek metszéspontjában játszódó regény egy Harper Lee és Georges Simenon nyomdokain haladó bírósági próza, egy szokatlan szembenézés felkavaró története.
Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.
A tizenöt éves Lisa átlagos kamasz, aki sütkérezik a fiúk és a férfiak újdonsült figyelmében. Amikor viselkedése hirtelen megváltozik, tanárai aggódni kezdenek, átmeneti hangulatingadozásnál többre gondolnak. A lány végül elmondja, hogy többször is bántalmazták, és a gyanú egy Marco nevű fiatal férfira terelődik, aki néhány hónapig Liza szüleinek házában dolgozott. A szegény családból származó, erőszakos, alkalmi munkákból tengődő, egyedülálló férfit habozás nélkül tíz év börtönre ítélik.
Mindenki elintézettnek tekinti az ügyet, és továbblép, a húszéves Lisát azonban bűntudat gyötri. A fellebbviteli tárgyalás előtt új ügyvédet keres egy nő személyében. Alice Keridreux elvállalja az ügyet, és karrierje legkockázatosabb tárgyalása elé néz: egy hazug áldozatot kell védenie.
A #metoo-mozgalom és az osztályok közötti egyenlőtlenségek metszéspontjában játszódó regény egy Harper Lee és Georges Simenon nyomdokain haladó bírósági próza, egy szokatlan szembenézés felkavaró története.
Pascale Robert-Diard (1961) politikai újságíróként került a Le Monde-hoz, bírósági tárgyalások százairól tudósított, 2002 óta a jogi rovat vezetője. A kis hazug című regényét Goncourt-díjra jelölték, eddig hat nyelvre, köztük angolra is lefordították.
A könyv megvásárolható ezen a linken: Libri webáruház
No comments:
Post a Comment