Guillaume Musso – Miles Hyman: Az írók titkos élete

Korábban olvastam már Guillaume Musso néhány regényét, és meg kell mondjam nem voltam nagyon elragadtatva az Írók titkos életétől. El kell ismernem, hogy nagyon különleges író, és kifejezetten csavarosak a történetei, de én jobban kedvelem a leírásos műveket. A környezetemben sokszor elő is jön a Musso-kérdés, mert a könyvtárban az egyik legolvasottabb szerző, és általában arra jutunk a kollégáimmal, hogy Mussot vagy nagyon szeretik az olvasók, vagy nagyon nem.

Emiatt tőlem szokatlan módon fenntartásokkal kezdtem el olvasni a Park Kiadó frissen megjelent Musso képregényét, annak ellenére, hogy a műfajt szeretem.

Szerintem nagyon izgalmas vállalkozás egy ismert és népszerű regényből képregényt készíteni. Azt hinnénk elsőre, hogy nem túl kockázatos, hiszen garantált a siker, de biztos vagyok abban, hogy ha az író és a rajzoló nem találják meg a közös pontokat akkor nagyon mellé is mehet a történet. Itt azonban a francia író és az amerikai grafikus nagyon egymásra találtak.

Guillaume Musso nekem nem annyira franciás szerző, hiányzik belőle az a könnyed sikk, ami a franciákat jellemzi. Sokkal inkább amerikai stílusú, mozgalmas, forgatókönyvszerűen pergő eseményekkel és kevés leírással operáló, cselekményközpontú író. Épp ezért regényei tökéletesen működnek képregény alapként is.

Amikor először olvastam az eredeti verzióban a regényt, nem varázsolt el, épp a gyors váltások miatt. Úgy éreztem nincs kidolgozva a cselekmény, sokszor a véletlen hoz megoldásokat, és egyik-másik fordulat túlzónak tűnt. Így másodszorra, képregényesen egészen más jelentéstartalmakat kapott, talán pont azért, mert a grafikus másként világította meg az eseménysorokat mint a saját képzeletem.

A képregény színvilága is igazodik a történethez, kontrasztos, és erőteljes. Sok a piros, kék, narancssárga szín, amik a drámai hatást erősítik.

Az Írok titkos élete egy eldugott kis szigeten játszódik, ahol nemcsak a tengerparti, hegyvidékes környezet van elrejtve a turisták elől, hanem a titkok is biztonságos távolban vannak lelepleződéstől. Mígnem egy véletlen olyan eseménysort nyit meg ami megszellőztet egy rég elfeledett bűntényt, és az emberi gyarlóságok is napvilágra kerülnek. Ez a rejtélyesség kifejezetten jól megragadható a képregényben.

A szereplők a regényben csak felületes jellemrajzot kaptak, ez azonban a képregényben nem jött át, mert a grafikus kitölti a szövegbeni hézagokat, kvázi felöltözteti a viszonylag egyszerű, tényszerű leírásokat. Keveset bíz az olvasóra, ugyanakkor pompásan szemlélteti Musso gondolatvilágát, és kiteljesíti a regényt.

Nagyszerű vállalkozás volt a regény újraalkotása, emiatt most sokkal nagyobb kedvvel állok neki az új Musso regények.

A könyvet köszönöm szépen a Park_Könyvkiadó-nak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2024.

Oldalszám: 192

Fordította: Sárközy Éva

Fülszöveg:

„Mindenkinek három élete van: egy nyilvános, egy privát és egy titkos.” Gabriel Garcia Márquez
Három kultuszregénnyé vált művel a háta mögött a híres író, Nathan Fawles visszavonul a Földközi-tenger partvidékének közelében fekvő, csodálatos és vad Beaumont-szigetre. Húsz évvel később regényei töretlenül népszerűek. Mathilde Mooney, a fiatal újságírónő a szigetre utazik, hogy a titok nyomába eredjen. Veszélyes párharc veszi kezdetét, igazság és hazugság áll szemben egymással, a szerelmet és a rettegést pedig csak egy hajszál választja el egymástól…
Guillaume Musso felejthetetlen regénye Miles Hyman csodálatos feldolgozásában kel új életre.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove