Ecsédi Orsolya: Tárgyalhatunk!

A kamaszkor (kívülről) a világ egyik legizgalmasabb dolga. Megfejthetetlenül bonyolult, végtelenül egyszerű, két szóban összefoglalható: „nemá”, „haggyámá” időszak. Különösen nehéz meghatározni annyira, hogy már az életkort is nehéz belőni. Mitől gyerek, hol kiskamasz, mikortól pimasz kamasz, és húszévesen vajon még nagykamasz? Nagyon sok éve dolgozom velük, én különböző szerepekben, ők a szokott módokon, mégsem unom meg soha, de nem is tudom, mert egyik ilyen, másik olyan, sohasem egyforma. A leginkább differenciált életszakasz, amelyben minden egyed határozottan különböző.

Ecsédi Orsolya valószínűleg ismeri a kamaszokat, ráadásul gyakran ír nekik. Eddig csak a „Juli ​vagyok, könyvmoly” című ifjúsági regényét olvastam, de abból is lejött, hogy tudja miről beszél. Vagy inkább kinek.

Pedig a kamasz líra nehéz ügy. Nemcsak az életkori sajátosságok miatt, hanem azért is, mert majd minden nagykamasz verset ír, és nemigen lehet konkurálni velük. Ecsédi Orsolya nem teszi, igaz a versei nem is nagykamaszoknak szólnak. Ilyen szempontból egy kicsit csalódtam is, szerettem volna elmerülni a karcos-drámás ifjúkori lélekben. Ezek a versek azonban inkább általános iskolások költeményei, de nekik egész tágan kicsiktől a nagyokig. Itt egy dínó, ott egy farsang, megint máshol némi szerelem. Tulajdonképpen minden, ami eszébe juthat a kis gondolkodóknak. A legváratlanabb, legviccesebb és legkomolyabb módokon.

Mégsem gyermekversek. Sokkal inkább az énkeresés, az önismeret kezdő lépései, és a világ működésének felfedezése. Közben pedig az egész egy játék. Színes eleven, és egyedi hangulatú. Vidáman töprengő, mókás, könnyed, és mégis teli van nagy kérdésekkel.

Szabálytalan versek, de szabályosan különbözőek. Van, aminek elsőre felismerhető a ritmusa, van aminek másodjára sem, egyik rímes, másik nem annyira. Nekem a kedvencem a mindenhogyan formabontó Banda című költemény. Legjobban talán ez fejezi ki kamaszlét okos pimaszságát.

Az egyik legszebb vers a gyűjteményből a „Közel-közel” ami jópofa is a Star Wars-os utalások miatt, és ebben találtam meg a legjobban tetsző képet: a „portól hártya nő a nap szívén”. A legjátékosabb talán a „Pályaválasztás” című szószedet. A legszerelmesebb pedig a Te és én. Sokféle „leg” van a kötetben.

A kivitelezés izgalmas, szerettem az eltérő lapokat, Schall Eszter grafikáit, és a színeket. Nagyon jó ahogy időnként megtörik egy-egy vers a más színű oldalon. Itt még fehér ott már drapp, megint máshol narancssárga.

Klasszak a versekkel együtt élő rajzok, nekem persze a macska Karma a kedvencem, (mi más?) na jó talán még a Boszorkák. Viszont nem tetszett a könyv szellőssége. Ugyan értem miért történt így, mégis zavartak az üres lapok.

Összességében azt kell mondjam tetszett a kötet, persze nem vagyok szakértő, nem tudom a kamaszlélek, hogy viszonyul hozzá, mindenesetre egy próbát megér(ne). Minden kamaszcsőszt arra biztatok, mutassa meg ezeket a verseket az általa őrzött egyednek. Hátha.

A könyvet köszönöm szépen a Móra Kiadónak!