Az, hogy a szerző Laura Appelbaum is imádja Jane Austen klasszikusát, nem volt kérdés. Nyilvánvalóan a Bridget Jones-t is szereti, mert arányaiban talán ez utóbbiból több volt a történetben, mint a híres elődjéből. Ami nem volt hátrány, én mindkettőt szeretem. Ezen kívül egy erőteljes jelenet erejéig felbukkant az indiai „Mátkaság és Regényélet” című film életérzése, és egy mondatban a Bridgerton család is befutott a végére, csak hogy minden híres(ebb) előd meglegyen. Így összességében ez a regény a feldolgozások feldolgozása.
A történetvezetés teljesen Bridget Jones-os, azaz az eredetinél mozgalmasabb, több szereplővel operál, ezért talán pörgősebb is, ugyanakkor egy nyomvonalon haladó klasszikus romantikus történet. Könnyen olvasható, gördülékeny és bájos. Ha magát a cselekményt nézzük teljesen szerethető és üde a regény.
A szerző igyekezett jól megfogni a szereplőket, de néhol ez egy kissé látványosra sikerült. Az Elizabeth modern alteregójaként megjelenő Rachel rettenetes karakter. Valószínűleg leképezi a mai amerikai irodistalányokat.
A zsidó családból származó, de a zsidóságát legfeljebb a JDate zsidó párkereső oldalon kiélő Rachel annyira önelégült és idegesítő, hogy folyton kilökött a történetből. Ugyanakkor a borzalmas jelleme mégis képes fejlődést mutatni, ami sokkal erősebben hat, mint Elizabeth Bennett karakterfejlődése. Időnként úgy érzetem Rachel egész karaktere egy fricska. Egy válasz az önsegítő könyvek énközpontúságára. Vagy egy görbe tükör az Instagram nemzedéknek. És mégsem tudtam igazán hibáztatni, részben mert a családja is olyan amilyen, másrészt eddig mert rajta kívül gyakorlatilag senki nem vállalt felelősséget a tetteiért, még a piedesztálra emelt nővére Jane sem. Egyébként Jane és az anyukájuk is borzasztóan hozta az eredeti karaktereket, Rachel anyukáját cseppet sem éreztem túlzónak Mrs Bennetthez képes. Természetesen pont annyira idegesítő és bosszantó volt, de ez a klasszikus történetben is érdekes színfolt.
Christopher Butkus a furcsa neve ellenére Mr. Darcy. Pont annyira szerethető és éppen annyira (nem) karakteres mint az eredetije. Persze vannak mindenféle jótettei és elhatározásai mégis nekem itt is ott is egy sodródó karakter, főként a szerelem csapásirányában halad aktuálisan megfelelve a szerelme által támasztott kihívásoknak.
A mellékszereplők szintén többszörösen árnyaltak és hézagosak. Valószínűleg több jellemhibájukkal találkozunk, mint ahánnyal pozitívummal, ugyanakkor elgondolkodtató volt nekem az, hogy tényleg ilyen ghostingoló, kigúnyoló, és felszínes nemzedék vagyunk. Kár értünk.
Összességében nekem tetszett a történet, csak Rachel miatt nem volt komfortos az olvasás.
A könyvet köszönöm szépen a General Press Könyvkiadónak!
Adatok:
Kiadó: General Press Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 320
Fordította: Fügedi Tímea
Fülszöveg:
Az a végzetem, hogy vénlány és banya legyek, nem igaz? Faházat kellene keresnem az erdőben, meg macskákat, nem férfiakat.
Ez az év is ugyanúgy kezdődik. Nem elég, hogy Rachel megragadt egy munkahelyen, amit utál, és a férfiak terén is mindig beleválaszt, de idén tölti be a harmincat is. Ráadásul az anyja is azon mesterkedik, hogy összehozza a szomszéd házat megvásárló, jóképű techmilliomossal, Christopher Butkusszal, aki rosszabb benyomást nem is tehetett volna rá az első találkozásukkor.
Amikor Rachel élete és az eddig biztos pontnak számító baráti köre darabokra hullik, abban a személyben talál támaszra, akire a legkevésbé számított volna: a bosszantó, mégis meglepően vicces és figyelmes techguruban. Egy felkavaróan őszinte, kézzel írott levél pedig elülteti Rachel fejében a kételyt: vajon végig rosszul ítélte meg a férfit?
A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó
No comments:
Post a Comment