Lívia Hohenburg, a történet főszereplője, látszólag mindent megkapott az élettől: a világ tetején él – vagy legalábbis Bécs tetején –, influenszerként dolgozik, neves márkák tolonganak az ajtaja előtt, minden nagy eseményre meghívót kap, a barátai Bécs legfelsőbb köreiből kerülnek ki. Ő maga a város polgármesterének lánya, és egy cégbirodalom örököse. Nappal közgazdásznak tanul, éjszaka az bulik királynője. Mégsem lehet az, aki igazán lenni szeretne. Egy éve eltűnt az édesanyja, az apja pedig új barátnőt hoz a házba annak idegesítő fiával együtt. Itt lép a képbe Nick, aki nemcsak bosszantóan tökéletes, hanem azonnal megtalálja Lívia életének összes sötét sarkát.
Bevallom, Líviával nehezen tudtam azonosulni. A megküzdési stratégiája legtöbbször a menekülés: alkohol, drog, szex. Bár Nick rendre emlékezteti rá hogy erős személyiség, a regényben kevéssé látjuk, hogyan válik azzá. Megértettem a fájdalmát, de közben hiányoltam azt, hogy a szerző más példákat, más típusú válaszokat is adjon a traumáira. Sajnos az életben is egyre inkább azt látom, hogy egyszerűbb elbújni egy-egy probléma elől, mint megoldani azt.
Nick és Lívia kapcsolata hullámzó és bonyolult, mégis inkább a folyamatos adok-kapok jellemezte, mintsem egy klasszikus slow burn dinamika. A feszültség erős, de valahogy nem mélyül el eléggé – legalábbis számomra. Amikor igen akkor is maradnak benne kételyek. A vége aztán sok mindenre magyarázatot ad, de addig azért nem ilyenek képzelek el egy boldogító kapcsolatot.
A mellékszereplők közül viszont több is közel került hozzám: Vic és Leander háttértörténete kifejezetten ígéretes, Nora pedig szívmelengetően kedves figura.
Ami viszont minden pillanatban működik az Bécs. A szerző csodásan felépítette a háttérképet. A regény egyértelműen szerelmeslevél az osztrák fővároshoz. Holthaus olyan részletességgel és szeretettel ír róla, hogy szinte hallani lehet az utcazajt és érezni a kávéházak illatát. Nem emlékszem, hogy olvastam volna már olyan ifjúsági/NA regényt, amely ennyire szépen mutatja be Bécset – ez hatalmas plusz volt számomra.
A vége egy masszív függővég, ami nagyon sok kérdést felvet, ezért borzasztóan kíváncsi lettem a folytatásra.
Ha valaki könnyed nyári történetre vágyik, Vienna valószínűleg nem lesz az – de ha nem riad vissza egy kicsit önsorsrontó főhősnőtől, szereti a küzdelmes romantikus történeteket, és érdekli Bécs akkor mindenképp érdemes elolvasni, az csak pluszpont, hogy ráadásul a könyvespolc éke is lehet ez a könyv.
Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyvek -nek!
Adatok: