David Attenborough, Colin Butfield: Óceán

David Attenborough az Óceán című könyvet Colin Butfield segítségével írta 99 éves korában. Elképesztő a tény maga, hogy Attenborough 99 évesen még teljes mértékben tudatos környezetvédő, és csaknem 100 éve él azon a Földön, amelynek bemutatása az egész életét kitette. Ez az ember maga is egy természeti csoda, ahogy a természetről beszél, és amit tanít az a világ legfontosabb tudásainak egyike. Hihetetlenül erős példakép.

Az Óceán című könyve az, ami ebben a formában még nem jelent meg korábban, mégis számos fejezete ismerős lehet a BBC Eart-ön és egyéb csatornákon futó műsoraiból. Attenborough sokszor és sokat mesél a természet utolsó szabad vadonjairól a víz alatt, de ennyire komplexen még sohasem öntötte formában. A Park Kiadó gondozásában megjelent könyv tökéletesen illeszkedik az írói életműbe. Vaskos, mégis elegáns, csodás képekkel megtűzdelt, a szedése levegős, jól olvasható. Méltóságteljes és mértéktartó pont, mint David Attenborough.

A könyv három nagy egységre tagozódik. Az első és utolsó rövid fejezet egy bálna és egy ember életén keresztül mutatja be a Földet, még a középső nagyobb egység nyolc részben taglalja a különböző óceáni élőhelyeket egyesével, míg végül összeáll a nagy egész. Egyes élőhelyek tárgyalásánál gyakran segítségül hív egy-egy ott élő fajt, hogy az életciklusán keresztül láthassuk egy adott terület virágzását, vagy épp bukását.

A szerző szívesen megosztja a dicsőséget, így minden fejezetben bemutat egy-egy jelentős környezetvédőt, akinek a munkássága az adott területhez kapcsolódik. Bár elmondhatjuk, hogy minden területen szükség volt valamiféle emberi beavatkozásra, mégis az legnagyobb tanulsága a könyvnek, hogy az óceán teljes területe és minden tája képes regenerálni önmagát. Az egyetlen, amit valóban tehetünk az, hogy nem ártunk tovább. Minden mást megold a természet maga.

Nagyon szeretem a bölcsességet, amivel a szerző mesél. Látja a hibákat okokat és következményeket mégsem lázít, hibáztat, vagy szít konfliktusokat, hanem szépen higgadtan elképesztő érzelmi intelligenciával elmond egy történetet, pro és kontra bemutatja a lehetséges következményeket, végül pedig megmutatja mit tesz a természet azért, hogy helyreálljon a rend. Mesél az emberi károkról, de mesél környezetvédőkről, tengeri természetvédelmi területekről, bölcs döntéshozásról, és az ipari alkukról is. Hisz abban, hogy a változás valójában csak együtt lehetséges.

Nagyon sokat tanultam megint, de Attenborouh-val már csak így vagyok, a legnagyobb tanítómesterek egyike. Bár sokat olvasok, és sok természetfilmet nézek, még így is rengeteg tényre csodálkoztam rá, és megint nagyon sok számomra eddig ismeretlen fajjal találkoztam.

Sok fontos tanulsága van a könyvnek, de egy kiemelkedő: ahogy az élet az óceán mélyén kezdődött, úgy a remény is itt csírázik. Velünk, vagy nélkülünk, de a Föld meg fogja újítani magát, amiben a világtengereknek döntő szerepük lesz. Csak remélhetjük, hogy az emberiség tanúja és nem elszenvedője lesz ennek a megújulásnak.

Köszönöm szépen a könyvet a Park Kiadó-nak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 348

Ford.: Makovecz Benjamin

Fülszöveg:

David ​Attenborough a jeges, sarkvidéki tengerektől a távoli korallzátonyokig Földünk minden óceáni élőhelyén forgatott már. Most régi munkatársával, Colin Butfielddel mesélnek az utolsó nagy vadonról, az óceánról, amely formálja a szárazföldet, ahol élünk, szabályozza az éghajlatot és oxigént állít elő.

Megismerünk nyolc egyedülállóan különleges sós vízi életkörnyezetet, úszkálunk a kelperdőkben, a mangrovefák között vagy a korallzátonyok körül, és lemerülünk közel 11 ezer méterre, bolygónk legkevésbé ismert ökoszisztémájának legrejtettebb mélységeibe. Csodálatos felfedezőútra indulunk a levesteknősök és a kék bálnák, a bohóchalak és a vérhasú fésűsmedúzák, a vámpírtintahal és a bizarr tengeri uborka, a „fejetlen csirkeszörny” világában.

Az Óceán a David Attenborough-ra jellemző melegséggel, tudással és áhítattal mutat meg egy kétségbeejtően sérülékeny, egyben bámulatosan ellenálló világot, amely elképesztő öngyógyító képességgel rendelkezik. Még nincs késő ahhoz, hogy helyreállítsuk eredeti, romlatlan állapotát. Ha tisztelettel bánunk velük, óceánjaink minden képzeletünket felülmúlóan gazdaggá és csodálatossá válhatnak.

„Szerencsés vagyok, amiért már csaknem száz évet megélhettem. Ez alatt az idő alatt több mindent tudtunk meg az óceánokról, mint az emberiség történelme során bármikor. Az óceánkutatás olyan természeti csodákat tárt fel, amikről az 1930-as években egy kisfiú nem is álmodhatott. A technológia fejlődése lehetővé tette, hogy úgy vegyük filmre az állatok viselkedését, ahogy pályafutásom elején még elképzelni sem bírtam volna – és olyan mértékben változtattuk meg az óceánokat, hogy a következő száz évben a vízi életformák tömeges kihalásának vagy bámulatos újjáéledésének leszünk majd szemtanúi.”

„A bolygó felfedezésével eltöltött hosszú életem során megőriztem abbéli meggyőződésemet, hogy minél jobban csodáljuk és minél mélyebben megértjük a természetet, annál több remény van arra, hogy megmentsük – és magunkat is.”

Sir David Attenborough az ismeretterjesztő műsorok egyik úttörője, természettudós, televíziós pályafutása immár a hetedik évtizedében jár. A hosszú évek során a világ legelismertebb és legnépszerűbb természetfilmese lett, nevéhez meghatározó jelentőségű filmsorozatok kapcsolódnak. Legutóbbi, Egy élet a bolygónkon című, Jonnie Hughesszal közösen írt könyve nemzetközi sikert aratott.

Colin Butfield az Open Planet Studios társalapítója és igazgatója. Dolgozott többek között a BBC Earthshot Prize: Emberek a Földért, a Netflix Élet a bolygónkon és A bolygónk jövőjének tudománya, valamint a National Geographic Óceán című dokumentumfilm-sorozatán – utóbbin David Attenborough-val együtt. A How to Save Our Planet (Hogyan mentsük meg a bolygónkat?) című könyv társszerzője.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház

Lyssa Kay Adams Undercover ​Romance – Beépített jóbarát (Romantikus Pasik Könyvklubja 2.)

A sorozat első kötete, "A Romantikus Pasik Könyvklubja" számomra igazi meglepetés volt: friss, eredeti, vicces és szerethető – olyan romantikus történet, ami kilóg a sablonos műfaji keretek közül, humorában és témafeldolgozásában is eredeti. Elég sok romantikus történetet olvasok, bár talán közel sem annyit, mint a sorozatban főszerepet játszó macsó férfiak, akik nemcsak, hogy szeretik a regényeket, de ráadásul nem félnek alkalmaznia bennünk tanultakat. Ráadásul még büszkék is erre, ami igazán egyedülálló ebben az ítélkező világban. Nem is csoda, hogy nagyon vártam a folytatást. És bár a Beépített jóbarát kicsit hagyományosabb mederben halad, még mindig rengeteg meglepetést és szívmelengető pillanatot tartogat.

Izgalmas volt a „Romantikus Könyvklub Pasiknak” ötlet ahol a gazdasági és sportvilágot uraló alfa hímek romantikus regényeket olvasnak, sőt: tanulnak is belőlük, és a gyakorlatban is alkalmazzák a „tananyagot” a kapcsolataikban. Ez nemcsak rengeteg humoros helyzetet teremtett, de egészen megható is volt időnként, ráadásul egy egészen újfajta főhős képet mutatott. A könyvklub ebben a regényben is folytatta áldásos működését, a tagjai pedig most is minden tőlük telhetőt megtettek, hogy támogassák a soron következő párkapcsolati küldetést. Yep, olvasó cupidók előre!

A főszereplőink, Mack és Liv már az első részben is felbukkantak, (Liv Thea húga, Mack pedig a könyvklub vezetője) de akkor még nem gondoltam arra, hogy ők fognak fókuszba kerülni. Az első találkozójuk nekem nem jött át igazán, bár az is egy komikus helyzet volt. Valahogy mégsem hittem, hogy a két szereplőnek azonos úja lesz. Ráadásul kevésbé látszottak kompatibilis karaktereknek. Liv kemény, szókimondó, önálló nő, míg Mack – aki látszólag maga a megtestesült sárm és magabiztosság –bár míg Lív igazi „azt kapod amit látsz” szereplő, Mack jóval összetettebb figura, mint azt elsőre gondolnánk. Ez a „fordított dinamika” pedig remek helyzetkomikumokat szül, amit a szerző kiválóan használ ki. De egyéb humorforrás is akadt bőven, bár szegény Oroszt a végére inkább már sajnáltam a gázos helyzetivel együtt.

Persze nemcsak a nevetésé a főszerep. A könyv komolyabb témákat is érint: a hatalmi visszaélések, a munkahelyi zaklatás és annak következményei hangsúlyos szerepet kapnak a cselekményben. Nagyon tetszett, hogy mindezt úgy tette a szerző, hogy közben a történet nem veszítette el könnyedségét és romantikus báját sem. Ez a kettősség – mélység és humor – az, ami igazán különlegessé teszi ezt a sorozatot.

Összességében: a Beépített jóbarát tökéletes nyári olvasmány. Könnyed, szórakoztató, miközben nem fél fontos dolgokról is beszélni. Aki szereti a romantikát egy kis csavarral, annak ez a sorozat kötelező!

A könyvet köszönöm szépen a Kossuth_Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 414

Fordította: Medgyesy-Töreky Flóra

Fülszöveg:

Braden Mack azt hiszi, hogy romantikus regények olvasásától szakértővé válik a szerelemben, de hamarosan rájön, hogy a való élet jobb, mint a fikció.

Liv Papandreas álmai munkáját végzi Nashville legmenőbb éttermének séfhelyetteseként, de sajnálatos módon a sztárséf tulajdonos cseppet sem elbűvölő a zárt konyhaajtók mögött. Liv ugyanis rajtakapja egy kínos szituációban, és miután szóvá teszi neki, kirúgják. Liv bosszút esküszik, de segítségre lesz szüksége, hogy felvegye a harcot a befolyásos séffel.
Mindez azt jelenti, hogy Braden Mackhez kell fordulnia, Macknek pedig erősítést kell hívnia: a Romantikus Pasik Könyvklubját.

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Palotás Petra: Dacszövetség ​4. (Hamburgi regények 4.)

Nekem a Dacszövetség volt az első hosszabb lélegzetvételű sorozatom Palotás Petrától. Tulajdonképpen a párom olvasta korábban és ragaszkodott hozzá, hogy ne hagyjam ki. Sőt annyira lelkes volt, hogy alig várta a negyedik részt és egészen a végéig morgott egy szereplő miatt. Konkrétan kilátásba helyezte, hogy ha nem történik vele valami, írni fog az írónőnek egy felháborodott hangú levelet. Szóval igen, beleélte magát. Mivel ő korábban kezdte, mint én, sokat várt a folytatásra, ami nem volt könnyű, tekintettel a harmadik rész nagyon erős függővégére. Nekem egyszerűbb dolgom volt, pikk-pakk egyben kiolvastam a teljes szériát, bár (természetesen) maradt bennem némi hiányérzet.

A Hamburgi regények 4. része külalakjában pompásan illik a sorba. Amúgy is nagyon egyben van a borító, a borítóbelső és a szöveg. A belső, derűs városképek nekem különösen tetszenek.

A regény maga ugyanilyen kompakt, tökéletesen passzol az előzményekhez, dinamikájában, hangulatában és titokzatosságában is teljesen azonos színvonalon mozognak az egyes részek.

Palotás Petra nagyon összerakta a sorozatot. Minden apró részlete félelmetesen pontosan passzol a nagy egészbe. Nagyon aprólékos és nagyon gondosan felépített a történet. Ahogy olvastam folyamatosan értek új meglepetések, felszínre bukkantak új titkok, de végül minden olyan szépen belesimult a történet szövetébe, ahogy a víz lefolyik a Dunán… vagy az Elbán a tengerig.

A négy idegen lány élete mostanra összefonódott. Mindannyiuknak más a gyökere, azonban a 20. század hajnalán a fejlődő Hamburg mindegyiküknek lehetőséget ad egy más jövőre, egy származástól független polgári létre. Izgalmas végignézni ahogy a lányok lassan megtalálják a kapaszkodókat, és törnek előre az életben úgy, hogy tulajdonképpen teljesen másoka céljaik. Van, aki karriert, van aki családot szeretne, de sem a neveltetésük, sem céljaik nem gyengítik a barátságukat, sőt mintha a különbözőség csak tovább erősítené a kapcsolatukat. Persze Hans Zimmerman és Irmtraud keze is benne van a dologban, de mégis, mostanra a dolgok mintha maguktól haladnának már.

Frida, Sophie, Katica és Najuma bár eltérőek, mindannyian erős nők. Kitartásuk, bátorságuk és rendíthetetlenségük példát mutat, és erőt ad az olvasóknak is. Nekem Frida volt a kedvencem, talán azért, mert ő jött a legmélyebbről és ő tör a legmagasabbra. De nem nagyon volt olyan szereplő, aki ne kedveltem volna, illetve ne értettem volna meg. Igen, valahol még a történet főgonosza iránt is éreztem részvétet.

Nagyon sok felütés, csattanó, és hűha pillanat volt ebben a történet. Amikor azt hittem ennél rosszabb már nem lehet mindig kiderült, hogy de bizony. Ettől az egész regény nagyon lendületes lett, bár néha lett volna kedvem kicsit többet időzni egy-egy jelenetnél, vagy leírásnál.

A környezetrajz egyszerűen csodás. Nem csak alapos, hanem különleges is, abban a tekintetben, hogy az írónő minden érdekességet felvonultat a korabeli Hamburg életéből. Megpillanthatjuk az első kezdeményezéseket, az újításokat, a letűnő kicsit nosztalgikus dolgokat, és szemtanúi leszünk a változásoknak. Látjuk az utolsó lámpagyújtók egyikét, az első afrikai énekesnőt, ez első női orvostanhallgatót vagy az első rács nélküli állatkertet. De látjuk Hamburg városát is nappali és éjszakai fényben, minden árnyékával együtt. A gazdag házak borospincéitől a nyomornegyedekig. Nekem az adta a legtöbbet a regényfolyamban, az utazást egy ismert kor idegen városába.

Ugyan most nincs erős függővég, mégis annyi nyitott kérdés és lehetőség maradt így a negyedik rész végén, hogy várom a folytatást.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 320 oldal

Fülszöveg:

A ​változás szele senkit sem kerül el.
Hamburg, 1908
Fridát az eszének, a szorgalmának és egy ismeretlen segítőnek köszönhetően felveszik az egyetemre, azonban kételyek gyötrik. Magukra hagyhatja a szeretteit? Van-e joga ahhoz, hogy egy másik városban folytassa a tanulmányait? Érzése szerint ugyanis nemcsak az anyjának és az öccsének van nagy szüksége rá, hanem az ikreknek életet adott Sophie-nak is. Mert bár Sophie minden erejével igyekszik megfelelni az új szerepének, a tény, hogy ezáltal a házassága foglya maradt, egyre erősödő melankóliával árnyékolja be a mindennapjait. Hiába adta a szívét Joseph Beckernek, mégsem osztozhat vele a hitvesi ágyon.

Najuma hetente kétszer fellép a Hamburg-Amerika Bár zenekarával, nappal azonban továbbra is a Zimmermann család szolgálatában áll. Mindeközben Katica lázasan keresi a lehetőséget, hogy végre éttermet nyithasson a Hanza-városban. Olyan elszánt, olyan eltökélt, hogy Palkó egyre gyakrabban érzi magát másodhegedűsnek.
Hogyan alakul a négy hölgy barátságának dinamikája? Sikerül megvalósítaniuk az álmaikat? Milyen hatással van a jövőjükre a számukra egyelőre még ismeretlen családi titok? Merre viszi őket az óceánjáró, amikor több hónapra kénytelenek maguk mögött hagyni Hamburgot?

Az Év Könyve díjas írónő Palotás Petra történelmi-romantikus regénye megannyi őszinte, mély és fordulatos pillanatot ígér. A Világ Kapuja pedig örökre a szívünkben él tovább.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Szlavicsek Judit: Végzetes ​Kékszalag (Balatoni krimik 4.)

Nem vagyok egy kifejezetten rutinos krimiolvasó sőt, talán csak az elmúlt egy-két évben kezdtem ismerkedni a zsánerrel. Emiatt számomra is meglepő, hogy az összes Szlavicsek-Judit krimit elolvastam, és kifejezetten vártam a „Végzetes Kékszalag”-ot. Mondjuk lehet, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy a Balaton, mint helyszín egy nagyon izgalmas közeg.

A könyv már külsejében is megnyerő letisztult, sorozat organikus. Szeretem az egységességét és különállóságát. Nem hivalkodó, de önazonos. Körülbelül úgy, mint a regény maga.

A Balatoni Krimik sorozat egyenletes színvonalat hoz annak ellenére, hogy szinte egyik rész sem hasonlít a másikra. Mind a főszereplő Kardos Júlia élete, mind a bűnügyek eltérő dimenziókat nyitnak meg, minden részben más kérdéseket találunk, más problémaköröket futunk. És bár kétségtelen tény, hogy tág az írói fantázia, minden részben átszűrődik a valóság és az aktuális hazai politikai és társadalmi helyzet hol jobban, hol kevésbé.

A Végzetes Kékszalag talán mindegyik más Szlavicsek-regénynél közelebb hozza magát az írót. A regényben eltűnő Harting Erna krimiíró számos olyan külső vonással rendelkezik, ami a szerzőre is igaz, ráadásul Erna kapcsolatrendszere, és az íráshoz való viszonyulása is nagyon hasonló ahhoz, mint amit Szlavicsek Judit közösségi oldalain és a vele készült interjúkban olvashatunk. Ennek ellenére Harting Erna mégsem azonos a megálmodójával, és bízunk abban is, hogy az írónő nem fog eltűnni a Kékszalagon.

A történet teljesen kompakt, ahogy tulajdonképpen ezt már megszokhattuk. Az első mondattól az utolsóig tudatos, és minden a végkifejlethez vezet. Természetesen már a 2. oldalon tudtam ki az elkövető. Az elméletem egészen a 439. oldalig tartotta is magát, amivel szerintem egyéni csúcsot döntöttem, majd ott meghalt, és kiderült, hogy teljesen tévúton járok. Bírom ahogy az író félrevezet aztán helyretesz.

Ezzel együtt szerettem azt is, hogy a valóságot összemossa a fikcióval. Ez már a Doszpot nyomoz című regényben is megfogott, de ott pontosan tudtam, hogy félig igaz, míg itt kevéssé számítottam rá. Foglalkoztatott is az itt megjelenő aktualitás, ami a jelenkor egyik olyan sötét szeglete, amire mindenképpen kell reflektorfényt irányítani. Ahogy ezt Szlavicsek Judit teszi, az sokat elmond a mai viszonyokról, és a történet hátteréről is. Fontos, hogy beszéljünk róla.

Ami most kevésbé működött számomra, az Kardos Júlia karaktere. Mindig is kedveltem az egyenes, határozott nyomozónőt, de ezúttal túlságosan nyersnek éreztem. Kollégákkal, tanúkkal, áldozatok hozzátartozóival is ridegen bánik, ami érthető a személyes válságait látva, de mégis: egy kis empátia sokat finomítana a karakterén – és általában a rendőrség megítélésén is. Bízom benne, hogy a következő részekben ez a szál is árnyaltabban jelenik majd meg.

Összességében azt kell mondjam ezt a regény is odatette az írónő. Feszült, izgalmas és érdekes volt. Nekem ugyan a „Hullámsír” maradt a kedvencem, de erős a mezőny, a második hely is szépen cseng szerintem.

A könyvet köszönöm szépen a Libri-nek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 462

Fülszöveg:

Egy hattagú baráti társaság úgy dönt, elindul a Kékszalagon. A kis túravitorlás fedélzetén azonban meglehetősen feszült a hangulat: az előző estét egy ábrahámhegyi nyaralóban töltötték, s a legkevésbé sem önfeledten és boldogan.
Az esti viharban aztán a társaság egyik tagja – egy ismert krimiírónő – a vízbe esik. Mentőcsónak veszi fel és viszi ki a partra, s mint később kiderül: ők látják utoljára, mielőtt nyomtalanul eltűnik.
Kardos Júlia, a veszprémi kapitányság nyomozója kapja a feladatot, hogy megtalálja a nőt. Mi történt vele? És hogyan veszhetett nyoma, amikor csak néhány percnyi távolságra volt a saját nyaralójától? Van ennek köze az írói válságához vagy ahhoz, hogy a házassága korántsem volt tökéletes? Lehet, hogy a Kékszalagon vele együtt versenyzők közül tudja valaki a választ?
Miközben a nap süt, a Balaton gyönyörű… Kardos Júlia versenyt fut az idővel, hiszen lehet, hogy a krimiírónő még életben van…

A regény megvásárolható itt: Booklove

Lara Holthaus: Vienna

 

Lara Holthaus Vienna című regényének borítója egy letisztult szépség. Finom színek, kecses betűtípus, ígéretes cím – minden adott volt egy légies élményhez. Egy könnyed, nyári, romantikus olvasmányra számítottam, de amit kaptam, az jóval mélyebb, sötétebb és fájdalmasabb volt, mint amire felkészültem. 

Lívia Hohenburg, a történet főszereplője, látszólag mindent megkapott az élettől: a világ tetején él – vagy legalábbis Bécs tetején –, influenszerként dolgozik, neves márkák tolonganak az ajtaja előtt, minden nagy eseményre meghívót kap, a barátai Bécs legfelsőbb köreiből kerülnek ki. Ő maga a város polgármesterének lánya, és egy cégbirodalom örököse. Nappal közgazdásznak tanul, éjszaka az bulik királynője. Mégsem lehet az, aki igazán lenni szeretne. Egy éve eltűnt az édesanyja, az apja pedig új barátnőt hoz a házba annak idegesítő fiával együtt. Itt lép a képbe Nick, aki nemcsak bosszantóan tökéletes, hanem azonnal megtalálja Lívia életének összes sötét sarkát.

Bevallom, Líviával nehezen tudtam azonosulni. A megküzdési stratégiája legtöbbször a menekülés: alkohol, drog, szex. Bár Nick rendre emlékezteti rá hogy erős személyiség, a regényben kevéssé látjuk, hogyan válik azzá. Megértettem a fájdalmát, de közben hiányoltam azt, hogy a szerző más példákat, más típusú válaszokat is adjon a traumáira. Sajnos az életben is egyre inkább azt látom, hogy egyszerűbb elbújni egy-egy probléma elől, mint megoldani azt.

Nick és Lívia kapcsolata hullámzó és bonyolult, mégis inkább a folyamatos adok-kapok jellemezte, mintsem egy klasszikus slow burn dinamika. A feszültség erős, de valahogy nem mélyül el eléggé – legalábbis számomra. Amikor igen akkor is maradnak benne kételyek. A vége aztán sok mindenre magyarázatot ad, de addig azért nem ilyenek képzelek el egy boldogító kapcsolatot.

A mellékszereplők közül viszont több is közel került hozzám: Vic és Leander háttértörténete kifejezetten ígéretes, Nora pedig szívmelengetően kedves figura.

Ami viszont minden pillanatban működik az Bécs. A szerző csodásan felépítette a háttérképet. A regény egyértelműen szerelmeslevél az osztrák fővároshoz. Holthaus olyan részletességgel és szeretettel ír róla, hogy szinte hallani lehet az utcazajt és érezni a kávéházak illatát. Nem emlékszem, hogy olvastam volna már olyan ifjúsági/NA regényt, amely ennyire szépen mutatja be Bécset – ez hatalmas plusz volt számomra.

A vége egy masszív függővég, ami nagyon sok kérdést felvet, ezért borzasztóan kíváncsi lettem a folytatásra.

Ha valaki könnyed nyári történetre vágyik, Vienna valószínűleg nem lesz az – de ha nem riad vissza egy kicsit önsorsrontó főhősnőtől, szereti a küzdelmes romantikus történeteket, és érdekli Bécs akkor mindenképp érdemes elolvasni, az csak pluszpont, hogy ráadásul a könyvespolc éke is lehet ez a könyv.

Köszönöm szépen a könyvet a Menő Könyvek -nek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 464

Fordította: Szalay Zsuzsanna

Fülszöveg:

Ez a fiú minden, amitől a lány irtózik. De egyszerűen képtelenség nem vonzódni hozzá.

Livia, az instasztár, a felső tízezer kedvence tudja, hogyan kell viselkedni a nyilvánosság előtt, és mit várnak el tőle. A követői imádják, és a polgármester lányaként Bécs a lábai előtt hever. Senki sem tud a sebezhetőségéről, és senkit sem érdekel, mi rejlik Livia álarca mögött. Egészen addig, amíg Nicolas, az új „mostohatestvére” be nem robban az életébe. Vonzó, arrogáns és hatalmaskodó, nem hagy ki egy alkalmat sem, hogy a gazdag emberek életét pocskondiázza. Mégis… Látja az igazi Liviát az álarc mögött, és a lányt ez halálra rémíti.

És ekkor kezdetét veszi a vonzalom, az elutasítás és a csábítás veszélyes játéka….

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

L. J. Shen: Megtört ​hercegnő

Fekete öves L. J. Shen rajongó vagyok. Nagyon szeretem a könyveit, akkor is, ha szinte mindegyik feszegeti a komfortzóna határaimat, sőt néha egyik-másik túl is megy rajtuk. Talán egy-kettő olyan volt az eddig megjelent regényei között, ami nem igazán tetszett, és sajnos a most megjelent Megtört hercegnő is inkább ez utóbbiak táborát erősíti.

Az alaptörténete a klasszikus hercegnő-testőr felállást hozza, amiben jó sok konfliktus tud lenni a hatalmi pozícióktól kezdve a krimis szálakig. Ebben a regényben a cselekményt tekintve minden megvolt. Hallie 21 éves, a volt amerikai elnök lánya, született híresség. A státuszával együtt jár egy életforma, amit ő maximálisan ki is merít. Ransom pedig a zord testőr. Ebből a felállásból születtek már jó történetek.

A fordulatszám teljesen shen-es, izgalmas, és maga regény is gyorsan olvasható, lehet falni az oldalakat. A hangneme szerintem amúgy nagyon erősen hajaz a nemrég megjelent Shen-Huntington regényre az Éjsötét Romeora.

Alapvetően az volt a bajom vele, hogy egyik főszereplőt sem tudtam kedvelni. Ransom erőszakos, nagyképű sokszor bántalmazó. de minimum kegyetlen. Persze van sötét múltja és szívfájdalma ahogy ez lenni szokott, de az az erős lenézés, amit a nála fiatalabb és éretlenebb lány felé közvetít rendesen bántó volt. Hallie pedig valahogy nagyon nehezen nőtt fel. A fejlődési íve amúgy szuper, de a kiindulási alapja sokkal inkább egy 15 évesé, mint egy fiatal felnőtté. Ezzel nehéz volt megküzdenem, mert nem igazán értettem miért tart ott, ahol.

A regény több fontos témakört is érintett. Az egyik a tanulási nehézségek, főként a diszlexia, a másik pedig, amit nagyon jól megfogott ez a regény, az az érzelmi bántalmazás, azon belül is az úgynevezett „gázlángozás” problémája volt. A Hallie körül élők tudatosan vagy sem, folyamatos ítélkezéssel, és a saját nézőpontjuk igazságával eltorzítják a főszereplő lány valóságát, amitől neki komplexusai, kisebbségi érzései lesznek, és teljesen leépül az önbizalma. Számtalan verzióját látjuk ennek, akár a közösségi média, akár a túl magas szülői elvárások áldozatait nézzük. Shen általában teljesen jó ebben, viszont most a főszereplő támogatására felépített férfi karakter nulla empátiával rendelkezik, a legtöbb, amit tesz az, hogy fizikai erőszakot alkalmaz egy bántalmazóval szemben. Rendben, hogy segít a lánynak felépíteni önmagát, de a módszerei kifogásolhatóak, és egyszer sem magyarázza el a környezetének, hogy gáz amit csinálnak. Szóval az erőszak az erőszak ellen NEM megoldás.

Ezzel együtt is, ez egy hamisítatlan Shen regény. Rajongóknak mindenképp ajánlott, de másoknak is remek kikapcsolódás lehet, ha szeretik az erőfitogtatásra hajlamos férfimodelleket, és a nagyszájú naiva hősnőket. Ami nekem nem tetszett, az valószínűleg másoknak kevesebb problémát okoz, vagy épp emiatt fogják szeretni.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 528 oldal

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

Több mint testőr
Túlságosan is sokszor kerültem bajba a pletykalapok miatt. Mit is mondhatnék? Véletlenül úgy kaptak lencsevégre a lesifotósok, ahogy egy „hölgynek” nagyon nem illendő. Én azonban korántsem vagyok úrihölgy.
Ezek után azonban apám ultimátumot ad nekem: vagy elzárja a pénzcsapot és nem finanszírozza tovább a fényűző életemet, vagy belemegyek, hogy személyi testőröm legyen, Ransom Lockwood személyében.
Ransom egy szexi, ugyanakkor félelmetes, nem e világról való „bébiszitter”, aki történetesen ügyesen roppantja szét az emberek gerincét. Ráadásul most egy csomó furcsaságot akar rám erőltetni. Hagyjak fel a bulizással, kapjam össze magam, szerezzek egy állást…
Az énem egyik része legszívesebben elzavarná őt, hiszen rajtam már nem lehet segíteni. A másik része viszont vele akar lenni, mert érzem, szüksége van rám.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Lázár Ervin: Egy ​kis lalala

„Egy kis lalala” – egy csendes, különös hangulatú meglepetés.

Az Egy kis lalala igazi meglepetés volt számomra – részben azért, mert Lázár Ervint felnőtteknek szóló szerzőként eddig nem ismertem. Meséit persze imádom, az a végtelenül játékos, mozgalmas, szókifordítós fantázia mindig megérintett, és életrajzi morzsákból is gyűjtögettem ezt-azt róla. De a novellista, a felnőtt irodalmár eddig valahogy kimaradt az életemből.

Most viszont a Trend Kiadó összegyűjtött egy csokorravalót a rövidprózáiból és ahogy a kezembe került, és el is vesztem benne. Véletlen találkozás volt – de tudjuk, az ilyenek néha a legjobbak.

Számomra minden Lázár Ervin-szöveg olyan, mint egy nagy, kényelmes fotel. Leülök, felhúzom a lábam, szusszanok egyet, és hátradőlök. Aztán csak hagyom, hogy az író fantáziája – sokszor derűs abszurdja – vigyen, amerre csak szeretne: valahová napkeletről délnyugatra, vagy éppen egy olyan világba, ami elsőre álomszerű, de közben fájdalmasan valóságos.

A kötet semmiképpen sem egységes és mindenképpen abszurd. Egyszerre nagyon lázárervines és egy kicsit örkényistvános is. Kicsit ráérősebb, ringatósabb, de a groteszk hangulat, a sajátos logika és a finoman szőtt társadalomkritika ott van minden sorában.

A történetek önállóan is erősek, mégis valahogy összefonódnak. Megjelennek visszatérő szereplők – például Simf vagy az Író –, és visszatérnek témák is: környezetvédelem, elidegenedés, ember és világ viszonya. Lázár elképesztően élesen lát: van, hogy a sorok között átszivárog az aktuálpolitika, máshol a társadalmi képmutatás, vagy épp a természet kiszolgáltatottsága.

A hatvanas évektől a kétezres évek elejéig ívelő szövegek nemcsak irodalmi csemegék, hanem fontos korlenyomatok is. Egyszerre finoman nosztalgikusak és nyugtalanítóan időtlenek. Néha elmosolyodtam, máshol elszomorodtam, néha csendben megálltam egy-egy mondat után, mert annyira mai – vagy annyira örök.

Ha eddig csak a Berzsián és Dideki vagy a Hétfejű Tündér szerzőjeként ismerted Lázár Ervint, ez a kötet új ajtót nyit ki előtted. Nem harsány, nem tolakodó – inkább olyan, mint egy esti séta a gondolataink között, Lázár mosolygó, szelíd, de mindent látó tekintetével kísérve.

A könyvet köszönöm szépen a @Trend_Kiadó-nak.

Adatok:

Kiadó: Trend Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám:156

Fülszöveg:

Megmenthet-e egyetlen ember egy egész várost? Lehet-e az égboltot csákánnyal ostromolni? Egy kis lalalával elűzhető-e a boldogtalanság?
Lázár Ervinnek kiváló érzéke volt az abszurd és a groteszk ábrázolásmódhoz, amely elsősorban felnőtteknek szóló, nemegyszer fantasztikummal is keveredő szövegeiben érhető tetten.
Nyelvi leleményessége, sokszor megcsillanó játékos humora szórakoztatóvá és kivételesen egyedivé teszi ezeket az írásokat. Az Egy kis lalalában ezen novellák legjavából állítottunk össze egy válogatást első megjelenésük sorrendjében. A történetek mélyén megbújó „lázári” (élet)igazságok pedig nem csak a nevetés könnyeit csalhatják az olvasó szemébe.

A kötet megvásárolható itt: Móra Kiadó

Clare Leslie Hall: Sebzett ​lelkek

Heteken keresztül mintha mindenki ezt a könyvet olvasta volna, láttam a molyon, az Instagramon, és folyóiratok ajánlórovatában is. A fülszövege érdekes volt, de nem igazán mutatta meg a tartalmat. Azért választottam végül, mert mindenhol szembejött velem: és elkezdett érdekelni, hogy, mi lehet a titka.

Most, hogy a végére értem, azt hiszem, értem. Nem volt könnyű olvasás, de nem a nyelvezet miatt. Inkább érzelmileg viselt meg. Clare Leslie Hall könyve nemcsak sokféle műfajt ötvöz de közben lélektani mélységben is erős. A történet elsőre leginkább egy romantikus regény, összetett kapcsolatrendszerrel, és egy izgalmas szerelmi háromszöggel. Aztán egy nyomozós krimi lesz belőle, ami végül egészen thrilleré válik. Egyszerre feszülten izgalmas, elgondolkodtató, és érzelmes is. Amennyire nehéz belőni a kategóriáját, annyira egyszerű és haladós a szövege, még úgy is, hogy több idősíkban ugrál maga a cselekmény.

A történet az 1960-as évek vidéki Angliájában játszódik, és bár nagyon sok korra utaló momentum van, mégis annyira friss az elbeszélésmód, hogy egyáltalán nem hatott idejétmúltnak, sőt. Nagyon aktuális családi és érzelmi kérdéseket boncolgat, bőven túlmutat a romantikus vágyakon, és a sokrétű emberi kapcsolatokra fókuszál.

A cselekmény mozaikszerűen épül fel: több idősíkban bontakozik ki, lassan, de biztosan tárva fel a szereplők titkait, döntéseit és traumáit. Azt hittem nehéz lesz követni majd a cselekményt így, de annyira vitt magával a történet, hogy simán bent tudtam maradni a storyban. Elég mozgalmas volt, és azzal, hogy túlmutatott a szerelmi szálakon a történet, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésemet.

A karakterek nem egyszerűen „kedvelhetők” , hanem sokkal többek annál. Mindannyian összetett, árnyalt személyiségek. Hibáznak, vívódnak, olykor elhallgatnak dolgokat vagy menekülnek. Nem mindig kedveltem, de mindig megértettem őket. A döntéseik sokszor voltak megkérdőjelezhetőek, ugyanakkor mindig nagyon emberiek. Érdekes volt, hogy senki nem volt határozottan „gonosz” vagy ellenszenves, talán Gabriel anyját leszámítva, és emiatt nehéz volt oldalakra állni, vagy igazságot tenni. A végén azon gondolkodtam, hogy talán a felnőttlét velejárója az is, hogy már nem akartam drukkolni sem Franknek, sem Gabrielnek, hanem egyszerűen csak sajnáltam Beth-t.

Talán ezért is olyan erős ez a regény: mert miközben izgalmas és fordulatos, mégis a legmélyebb kérdésekről szól, elgondolkodtat, és kicsit meg is tépáz.

Ha olyan könyvet keresel, amely egyszerre szórakoztat és megérint, miközben végig fenntartja a feszültséget – akkor a Sebzett lelkek jó helyen lesz a nyári olvasmánylistádon.

A regényt köszönöm szépen a Magnólia Kiadónak!

Adatok:
Kiadó: Magnólia Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 336 old

Fülszöveg:

Az ​egész falu sejtette, hogy nem lesz jó vége, ha Gabriel hazaköltözik. És most, amikor Beth elnézi a szeretett férfit, aki gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt, önkéntelenül arra gondol, hogy igazuk volt.

Tizenhét évesen ismerkedett meg Gabriellel. Azon a szédült, varázslatos nyáron a fiú hatására mindent másként gondolt, érzett és látott. Azt hitte, egy nagy, soha véget nem érő szerelem kezdete az a nyár. Amikor azonban Gabriel elment, és azzá vált, akinek az anyja akarta látni, Beth összeomlott.

Frank segítségével állt talpra. Az együtt felépített életük pedig egészen más lett, mint amilyet Beth Gabriellel elképzelt. És mégis, volt idő, nem is kevés, amikor boldognak érezte magát. Nézte a férjét és a fiát, ahogy traktorral járják a gazdaságot, és egy pillanatig sem kételkedett benne, hogy ez az ő élete.

De most Gabriel visszajött, és Bethben kártyavárként omlott össze minden, amit bizonyosságnak hitt. Tíz év múltán is működik közöttük a kémia. Beth pedig jól tudja, hogy amit tesz, nem helyes, és másoknak is árthat vele. De hogyan mondhatott volna le arról, hogy adjon egy második esélyt az első szerelemnek?

A Sebzett lelkek sodró szerelmi történet lehetetlen döntésekről, pusztító következményekről és az elveszettnek hitt reményről.

A kötet megvásárolható itt: Agave Könyvek

Tate James: Liar ​– Hazug (Madison Kate 2.)

Tate James Madison Kate sorozatának nyitánya a tavalyi évem egyik legérdekesebb olvasása volt. Egészen újszerű volt a történet még a dark romance-k közt is. Nem mondom, hogy minden mozzanatát szerettem, de nagyon összetett volt a háttere, izgalmasak a karakterek és a ”fordított hárem” elképzelés pedig különösen felkeltette a figyelmemet. Összességében mégis leginkább azért tetszett, mert nagyon sok ígértet hordozott. Nálam a Hate betalált, és nagyon reméltem, hogy a Liar is hasonlóképpen erős lesz. Majdnem sikerült is neki, de mégis alatta maradt a várakozásaimnak.

A történet tulajdonképpen ott folytatódik, ahol a Hate megszakadt. Egy nagyon erős függővég után szintén erős felütéssel indul a regény, de aztán egy kicsit belefullad az erotikába. Ami pusztán azért baj, mert amúgy van egy csomó titokzatos háttérszál amire bőven kíváncsi lettem volna. Archer múltjából most kaptunk egy szeletet, de sem Kodiakhoz, sem Steelhez nem kerültünk közelebb. Ők szerintem nagyon klassz szereplők, de érdekelt volna, hogy hogyan lettek azok, akik.

A Madison Kate és a fiúk közti túlfűtött helyzetben egyszerűen felborult a regény belső szerkezete és a szex elvitte a cselekményt. Ami azért kár, mert a felszín alatt kezd kibontakozni egy markáns pszicothrilleres szál, és egy bandaháborús vonal is. Ráadásul van egy a fiúkhoz kötődő sötét titok, ami egészen a könyv végéig fenntartja a feszültséget. Szóval maga a történet jó, de mielőtt bármi kibontakozhatna átfordul a cselekmény valamiféle erotikus játékba.

Archer és Madison Kate között annyi a visszafojtott feszültség, hogy azzal egy nagyvárost ki lehetne világítani. A „húzd meg-ereszd meg játékok kifejezetten üdítő helyzeteket produkál. Kody hozza a neki fenntartott macsó szerepet, míg Steel kicsit kilép az érzékeny zseni burokból, és néha egészen irányítóvá válik. A négyük dinamikája nagyon érdekes. Azonban Madison Kate határozatlansága és következetlensége kifejezetten bosszantott egy idő után. Minden alkalommal amikor berágott és kiakadt, körülbelül 10 perc kellett ahhoz, hogy hanyattfekve találja magát, ahelyett, hogy mérgében futott volna még néhány kört. Emiatt őt nem is tudtam igazán erős karakternek nevezni, inkább csak hangosnak.

Sajnáltam, hogy a bandákból keveset kaptam. Zane és Ferryman illetve maguk a fiúk is alaposan benne lehetnek valamiben, de ez a rész most csak a felszínt kaparászta. Nemcsak Madison Kate nem értett semmit, én is keveset láttam abból, ami a háttérben történik. Sajnáltam, mert lett volna bőven mit elmagyarázni.

A karakterek közti kapcsolat tovább mélyül nem csak szexuálisan, de érzelmileg is. Izgalmas és nagyon forró volt négyük viszonya, és látszólag a függővég tovább növeli a hőfokot.

Összességében tetszett a regény, de lassabban haladtam vele, mint az első résszel, és talán vontatottabbnak is éreztem. A könyvet köszönöm szépen a @Kossuth_Kiadó-nak.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 414

Fordította: Ladányi Klára

Fülszöveg:

„Hazug ember, sánta kutya…”

A legújabb, nekem címzett zaklatói levél hátuljára lekörmölt szavaktól megfagy a vér az ereimben. Fogalmam sincs, hogy ez az a hazugság-e, amiről tudok, vagy egy olyan, amiről nem.
Amióta visszatértem Shadow Grove-ba, követtek, kínoztak, üldöztek, és majdnem meg is öltek. Folyamatosan hazudtak nekem, ráadásul olyanok, akikben kezdtem egyre inkább megbízni.
Hazug – kísért ez a szó. Valaki többet tud az életemről, mint én. Valaki válaszokkal gúnyolódik rajtam, és titkokkal heccel. Vagyok olyan elkeseredett, hogy bedőljek egy újabb megtévesztésnek?
Archer és a haverjai óriási hibát követtek el, amikor hazudtak nekem. Azt hitték, ki tudnak játszani, de hamarosan rájönnek, hogy emberükre akadtak.
Madison Kate-et senki sem késelheti meg büntetlenül!

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Evie Dunmore: Megnyerni ​a herceget (Rendkívüli Nők Szövetsége 1.)

A történelmi romantikus zsáner nagyon közel áll hozzám, tulajdonképp a 14 éves énemet olvasóvá nevelték a viktoriánus kori kisasszonyok és főrendek. Bár sokat alakult azóta az ízlésem, az elköteleződés nem változott.

A kedvenc toposzom az, amikor a herceg megőrül (ilyen nincs amúgy, vagy legalábbis soha nem lett még nevesítve, de azért egy-egy regény született már a témában). Egyértelműen” Büszkeség és Balítélet” retelling csak sokkal markánsabb ellentétekkel, és megengedőbb korszakjellemzőkkel. Míg az Austen-mű tiszteletben tartja a kor szokásait, társadalmi konvencióit és hagyományait, addig ez a regény (és általában a történelmi romantikus regények) fittyet hány rájuk, illetve épp azokat a pontokat keresi meg ahol szembe helyezkedhetnek a viktoriánus normákkal. Minden hasonló regény lényege, hogy nem belesimulnak a történelembe, hanem kitűnnek abból. Így ahhoz, hogy szeretni tudjuk, el kell engednünk a tényeket. Nekem ez már rég sikerült, azonban még így is volt olyan pont, ahol összeráncoltam a szemöldökömet.

A történet a szüfrazsettek világába vezeti az olvasókat. Egy vidéki vénkisasszony bekerül az Oxfordi Egyetem első női képzésébe, ám ahhoz, hogy ösztöndíjasként tudjon tanulni, be kell állnia a nőmozgalom hajnalán szerveződő szüfrazsett társaságba. Annabelle meggyőződéses lázadó, de nem meggyőződéses aktivista. Kénytelen-kelletlen elvállalja azonban a feladatot, hogy jobb belátásra bírja a rideg és dölyfös Montgomery herceget, akinek sajátos céljai közé pont nem illik a női szavazójog támogatása. Kettejük párharca számos izgalmas, és derűs helyzetet tartogat.

Mulatságos volt, könnyed, romantikus és fordulatos. Annabelle és a herceg közt szikráztak az indulatok és az érzelmek, de a nyakasságuk és elhamarkodottságuk rengeteg derűs percet okozott.

Érdekes volt a korrajz és a történelmi díszlet. Szerettem, hogy Montgomery révén egészen a királynőig eljutottunk, illetve egy picit beleshettünk az angol Parlament színfalai mögé is. Kedveltem a főszereplőket. Annabelle határozottsága és komolysága nem volt végletes, gyakran oldotta fel egy-egy érzelmi hullám, Montgomery hercege pedig a látszat ellenére ugyancsak heves természet volt. A mellékszereplők szintén érdekesek, kifejezetten kíváncsi leszek a történetükre. Főleg Hattie-t kedveltem meg.

Az egyetlen, ami nem igazán tetszett a regényben az a nyelvezete volt. Túl sokszor bukkantam korhoz nem illő kifejezésekre, szitokszavakra, ami rontotta az élményt. Nyilván nem lehet korhűen beszélni egy modern regényben, de azért a mai szlenget jó lenne kikerülni.

Összességében egy nagyon klassz, mozgalmas regényt olvastam. Köszönöm az élményt a Kossuth Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 416 

Fordította: Nagy Mónika

Fülszöveg:

Anglia, ​1879.
Annabelle Archer, egy vidéki lelkész ragyogó tehetségű, ám nincstelen lánya bejut a hírneves Oxfordi Egyetem első női csoportjába. Az ösztöndíjért cserébe támogatnia kell a szárnyát bontogató nőmozgalmat. Azt a feladatot kapja, hogy állítson az ügy mellé befolyásos férfiakat. A célszemély Sebastian Devereux, Montgomery rideg és számító hercege, aki a királynő vezérlete alatt a brit politika irányítója, és persze ellenez mindent, amiért Annabelle síkra száll. A lány számára pedig kihívást jelent, hogy úrrá legyen a férfi iránti tagadhatatlan vonzalmán.
Sebastian legnagyobb megdöbbenésére hercegi otthonát szüfrazsettek lepik el, de a legnagyobb veszedelmet a zöld szemű szépség, Annabelle iránti lehetetlen érzelmei jelentik. Feleséget keres, hogy bebiztosítsa az örökséget, amelynek újjáépítésén annyit munkálkodott, de olyat, aki társadalmi rangban hozzá illő, nem pedig egy szókimondó közrendűt, aki soha nem lehet a hercegnéje. Ám nem ő lenne a királyság legnagyobb stratégája, ha nem tarthatna igényt erre a csábító kékharisnyára a gyűrű ígérete nélkül is… Vagy mégsem…?

A könyv megvásárolható itt: Kossuth Kiadó

Amber Chen: A ​jádekő sárkánya

Amber Chen első regénye egy csoda. A hazai kiadás az eredeti tükörképe, megjelenésében is gyönyörű. Vad keleti színvilág, sárkány, színes élfestés, belső grafikák a fejezetkezdő oldalakon és a lapok alján. Igazi színpompás, távol-keleti életérzés kézbe venni ezt a könyvet.

Ha a tartalmat kell hasonlítanom, elsőre azt mondanám, hogy Elizabeth Lim. Témájában és stílusában a Hajnalszövőt idézi meg, mégis teljesen más.

Amber Chen egy idegen világot épített fel, ami valahonnét mégis ismerős. A Kilenc sziget képe nekem Japánt hozza be a Nagy Jáde Birodalom árnyékában, amely leginkább Kínára utal. Az antari birodalom legfőbb értéke a technikai vívmányokban rejlik, a szigetek egyik legnagyobb hatalmú szervezete a Mérnöki Szövetség, amelyben természetesen nőknek nem lehet bejárása.

Jing a főszereplő egy modern Mulan, szembemegy a hagyományokkal, férfinak öltözik, kiharcolja helyét a társadalomban, miközben természetesen nő is marad.

Amber Chen világképe komplex, alaposan átgondolt, aprólékosan felépített. Tetszett nekem, az egész steampunk koncepció, léghajókkal, robotokkal, és teafűvel és gyógynövényekkel. Valahogy természetesen fonódott össze a kínai hagyomány és a japán technika idealizált ábrázolása. A keleti társadalomrajz, a hagyományos női-férfi szerepek, a császárság mintájára felépülő hierarchia mind-mind ismerős, mégis más, mint amiről eddig olvastunk. Van benne egy cseppnyi sajátos aroma, ami kifejezetten a szerzőre jellemző.

A regény érzelmi íve a másik olyan vonal, ami szerintem Chen sajátja. Különösebb intimitás nélkül, valami szemérmes álca alatt egy nagyon erős és drámai kapcsolatot épít fel a két főszereplő közt. Észre sem vesszük és már teljesen bevonódtunk Jing és a Főparancsnok fia Je-jang kimondatlan kapcsolatába. Az eltérő társadalmi rétegből származó főhősök romantikus érzelmei azonban nem csak társadalmi akadályokba ütköznek. Jing belső vívódásai pedig szerintem a felnőtt olvasókat is elgondolkodtatják.

A mellékszereplők közül nekem kiemelkedett Je-kang jellemfejlődése és szerepvállalásai, de minden mellékszereplő fogaskerékszerűen illeszkedett a történet egészéhez. A nem hagyományos szerepköröket a két főszereplő hozta, különösen Je-jang akinek sokszorosan árnyalt a jelleme, és nem is tiszta teljesen a hős-képe. Időnkét nehéz eldönteni, hogy melyik klasszikus fantasy szerepkört tölti be a történetben. Nekem egyénként szerintem ez tetszett a legjobban.

Abszolút kortalan ez a regény, lehet young adult, de felnőtt fantasy is, kidolgozott világépítése és érzelmi összetettsége miatt megérint minden olvasót. A függővég pedig borzalmasan behívja a folytatást, úgyhogy remélem mihamarabb érkezik a következő részt.

Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 536

Fordította: Herman Alexandra

Fülszöveg:

A ​18 éves Aihui Jing arról álmodik, hogy egyszer majd világszínvonalú mérnök legyen, de apja hirtelen halála után az élete összeomlik. A férfi mérnöki titkairól szóló napló és a bérgyilkos által hátrahagyott jáde medál segítségével Jing egészen a fővárosban található Mérnöki Szövetségig követi a nyomokat. Addig a helyig, ahol egykor apja olyan sok időt töltött. Jing eltökélt szándéka, hogy felderíti, miért vette üldözőbe valaki az apját, annak ellenére, hogy a férfi a csendes életet választotta a hírnév és a vagyon helyett.

Jing, magát fiúnak álcázva jelentkezik a Mérnöki Szövetség tanoncainak megrendezett versenyére, amiben váratlan segítséget kap Aogija Je-jangtól, a Főparancsnok fiától, a nyolcadik hercegtől. Apja hírneve célponttá teszi Jinget, akinek fel kell készülnie a sértett szövetségi tagokra, és a gyilkosra, aki még mindig apja naplóját keresi. Minden csak bonyolultabb lesz, mikor a herceggel való kapcsolata egyre kuszább lesz, és akiről Jing sejti, hogy sokkal nagyszabásúbb tervei vannak, mint azt gondolná.

A Szövetségben elrejtett titkok éppoly halálosak lehetnek, mint az általuk épített fegyverek – és mivel élete és szülőföldje jövője forog kockán, Jing nem tudja, kiben bízzon. Megbosszulhatja-e az apját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy szembemegy mindennel, amiért ő valaha kiállt, vagy ő lesz a következő legnagyobb fegyvertervező?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Andrea O'Lacy: Lady ​Anna Bell

Andrea O'Lacy debütáló regénye a megjelenésében is egészen kivételes. Az Álomgyár Kiadónak amúgy is nagyon szépek a keménytáblás könyvei, és ez a kötet különösen jól sikerült. Az, hogy a fedlapon Palotás Petra ajánlása szerepel már csak hab a tortán. Izgalmas nyitány egy hazai történelmi romantikus szerzőnek. A cím maga nem túl ötletes, de az alcím annál kifejezőbb.

A közvetlenül a „Bridgerton-korszak” után játszódó régenskori történet címszereplője Lady Anna Bell valóban két világ közt ragad. Rögtön a regény felütésében kiderül ennek oka, és mondhatom a szerző ebben kifejezetten szókimondó volt. Általában nem jellemző sem az ennyire nyers (és valós) helyzetkép, sem a kompenzálásnak ez a vállfaja, mégis, tekintve a kor őrültségeit, elképzelhető egy cseléd ilyenforma „karrierje”.

Anna egy váratlan döntésnek köszönhetően háziszolgából örökössé avanzsál, ám lelkében és tetteiben nehezen nő fel a feladathoz. A helyzetet nehezíti, hogy pártfogója Lady Margaret Stanley a szomszéd birtokon élő jóképű ámde lobbanékony természetű márkira és családjára bízza a lányt.

A szerző aprólékosan felépítette a világképét, és bár szokatlan a megoldás, ami a hősnőt a ladyk közé emeli, nagyon jól ábrázolja a döntés következményeit és a társadalmi rendek átjárhatatlanságát. Részletgazdag eszköztárral mutatja be a szolgálók nyelvezetét, Anna helyzetét és lelki vívódását, valamint a helyzet szülte természetes reakciókat és berögzült szokásokat. Nagyon tetszett az, ahogy a szerző elmeséli, és láttatja Anna helykeresését.

A regény nyelvezete teljesen jó, elkülönülnek a szereplők „hangjai”, gördülékeny, olvasmányos és őszinte írás. Nincs feleslegesen cizellálva a szöveg, mégis pontos.

A főhősnő jelleme is teljesen rendben volt, néha kicsit karcos, és a szolgálóléthez kevéssé igazodó a modora, de helyén volt a szíve és ez sokat számított.

A másik főhős Gabriel már nem ennyire egyértelműen pozitív szereplő. Ugyan érthető valamelyest a folyamatos ingerültsége és a főúri voltából fakadó felsőbbrendűsége, de engem legtöbbször idegesített. Sokkal inkább kisfiús, mint férfias az állandó sértődöttségével, bizalmatlanságával és önközpontúságával. Legtöbbször a szerelme helyett önmagát helyezte előtérbe, még a lány számára nehéz helyzeteket is csak tovább nehezítette, szóval nem volt egy megbízható váll, amely segít megtartani a világ súlyát.

Gabriel jelleméből fakadóan maga a cselekmény is számtalan felesleges fordulattal lett ágasbogas. Ha a két szereplő őszinte, és a férfi elég állhatatos sokkal jobban követhető a történet és kevésbé fárasztó az állandó konfliktus. Mondom ezt úgy, hogy a történet alapja és a cselekmény fő váza amúgy tetszett. Szerintem ez esetben a kevesebb határozottan több lehetett volna. Már csak azért is, mert a cselekmény fordulatai helyett egy kicsit lassabb történetmeséléssel sokkal jobban ki lehetett volna bontani az amúgy remek világépítést, és Gabriel jellemére is ráfért volna némi kozmetika.

A mellékszereplők szintén jól árnyaltak, sőt azt vettem észre, hogy önmagukban is érdekesek és szívesen olvasnám a történeteiket részletesebben is. Adam volt az abszolút kedvencem a humorával és szókimondásával.

A történet vége nem hagyományos, sőt alapvetően eltér a szokott történelmi-romantikus regények nagyívű, epilógusoktól dagadó befejezéseitől, ami miatt volt egy kis hiányérzetem, de megértettem, hogy miért volt szükséges a késleltetett lezárás.

Nagyon-nagyon sok jó megoldás, ügyes írói eszköz van a regényben, amitől csodás első megjelenés lesz, és szívesen fogom olvasni a szerző következő munkáját.

A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 352 oldal

Fülszöveg:

Anna Bell, a szelíd, kíváncsi, mély érzésű cselédlány váratlanul a nemesek világában találja magát. Féktelen tudásszomja és borotvaéles esze révén hamar beilleszkedik – erre szükség is van, hiszen származását titkolnia kell. Azonban apró-cseprő botlásai okoznak némi problémát…

Lord Gabriel Devereux született arisztokrata, ízig-vérig úriember. Lobbanékony természete gyakran sodorja kellemetlen helyzetekbe, de nemes lelke, egyenes jelleme átsegíti a nehézségeken. Egy nap egy fiatal lányt pillant meg a tóparton, és ez a találkozás örökre megváltoztatja az életét.

Anna és Gabriel óvatosan bimbózó szerelme viszontagságokkal, indulatokkal, ármányokkal, félreértésekkel és drámákkal teli úton bontakozik ki.

Andrea O’Lacy XIX. századi Angliában játszódó szenvedélyes, korhűen megfestett és magával ragadó romantikus regényéből kiderül, hogy vissza lehet-e térni a földre, ha egyszer már a menny kapujában álldogált az ember.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Ecsédi Orsolya: Tárgyalhatunk!

A kamaszkor (kívülről) a világ egyik legizgalmasabb dolga. Megfejthetetlenül bonyolult, végtelenül egyszerű, két szóban összefoglalható: „nemá”, „haggyámá” időszak. Különösen nehéz meghatározni annyira, hogy már az életkort is nehéz belőni. Mitől gyerek, hol kiskamasz, mikortól pimasz kamasz, és húszévesen vajon még nagykamasz? Nagyon sok éve dolgozom velük, én különböző szerepekben, ők a szokott módokon, mégsem unom meg soha, de nem is tudom, mert egyik ilyen, másik olyan, sohasem egyforma. A leginkább differenciált életszakasz, amelyben minden egyed határozottan különböző.

Ecsédi Orsolya valószínűleg ismeri a kamaszokat, ráadásul gyakran ír nekik. Eddig csak a „Juli ​vagyok, könyvmoly” című ifjúsági regényét olvastam, de abból is lejött, hogy tudja miről beszél. Vagy inkább kinek.

Pedig a kamasz líra nehéz ügy. Nemcsak az életkori sajátosságok miatt, hanem azért is, mert majd minden nagykamasz verset ír, és nemigen lehet konkurálni velük. Ecsédi Orsolya nem teszi, igaz a versei nem is nagykamaszoknak szólnak. Ilyen szempontból egy kicsit csalódtam is, szerettem volna elmerülni a karcos-drámás ifjúkori lélekben. Ezek a versek azonban inkább általános iskolások költeményei, de nekik egész tágan kicsiktől a nagyokig. Itt egy dínó, ott egy farsang, megint máshol némi szerelem. Tulajdonképpen minden, ami eszébe juthat a kis gondolkodóknak. A legváratlanabb, legviccesebb és legkomolyabb módokon.

Mégsem gyermekversek. Sokkal inkább az énkeresés, az önismeret kezdő lépései, és a világ működésének felfedezése. Közben pedig az egész egy játék. Színes eleven, és egyedi hangulatú. Vidáman töprengő, mókás, könnyed, és mégis teli van nagy kérdésekkel.

Szabálytalan versek, de szabályosan különbözőek. Van, aminek elsőre felismerhető a ritmusa, van aminek másodjára sem, egyik rímes, másik nem annyira. Nekem a kedvencem a mindenhogyan formabontó Banda című költemény. Legjobban talán ez fejezi ki kamaszlét okos pimaszságát.

Az egyik legszebb vers a gyűjteményből a „Közel-közel” ami jópofa is a Star Wars-os utalások miatt, és ebben találtam meg a legjobban tetsző képet: a „portól hártya nő a nap szívén”. A legjátékosabb talán a „Pályaválasztás” című szószedet. A legszerelmesebb pedig a Te és én. Sokféle „leg” van a kötetben.

A kivitelezés izgalmas, szerettem az eltérő lapokat, Schall Eszter grafikáit, és a színeket. Nagyon jó ahogy időnként megtörik egy-egy vers a más színű oldalon. Itt még fehér ott már drapp, megint máshol narancssárga.

Klasszak a versekkel együtt élő rajzok, nekem persze a macska Karma a kedvencem, (mi más?) na jó talán még a Boszorkák. Viszont nem tetszett a könyv szellőssége. Ugyan értem miért történt így, mégis zavartak az üres lapok.

Összességében azt kell mondjam tetszett a kötet, persze nem vagyok szakértő, nem tudom a kamaszlélek, hogy viszonyul hozzá, mindenesetre egy próbát megér(ne). Minden kamaszcsőszt arra biztatok, mutassa meg ezeket a verseket az általa őrzött egyednek. Hátha.

A könyvet köszönöm szépen a Móra Kiadónak!