Liz Braswell: Nemszületésnap

 A Sorsfordítók sorozat az egyik kedvencem. Bár a gyűjteményem még hiányos, és nem is olvastam mindegyik részt, a meglévők így is meghatározó darabjai a könyvespolcomnak. Imádom a Disney-mesék világát, hiszen ezen nőttem fel – a természetes bájuk mellé számomra egy jókora nosztalgiafaktor is társul.

    Éppen ezért nagyon vártam az új kötetet, még annak ellenére is, hogy az Alice Csodaországban (és a Tükörországban) története sosem állt közel hozzám. Őszintén szólva, számomra a Lewis Carroll-féle regény inkább tűnik egy lázálomnak – értem a szürrealizmusát és a társadalomkritikáját, de valahogy mindig kicsit „brrr” érzésem volt vele kapcsolatban.

    Viszont Liz Braswell történetmesélését nagyon kedvelem, így sokkal bátrabban nyúltam ehhez a retellinghez, mint ahogy bármely más szerző esetében tettem volna és furcsa módon olvasás közben azt vettem észre, hogy az eredeti történet is közelebb férkőzött a szívemhez.

    Alice, a jól ismert kék szoknyás, fehér kötényes kislány felnő. A viktoriánus kori Angliában találjuk, ahol a nők a jogaikért harcolnak, a férfiak pedig leginkább minden más ellen. Alice fényképészként dolgozik: fotóin nyomornegyedek bevándorlói és londoni átlagpolgárok jelennek meg köztük pedig egyszer csak feltűnnek Csodaország mára már kissé megkopott alakjai.

    Alice útnak indul, hogy megkeresse gyerekkori kalandjai színhelyét, és közben váratlan szövetségesre talál egy fiatal zsidó ügyvédbojtár személyében. Csodaország azonban nagy bajba kerül: a gyermeki álmokat felváltják a felnőttvilág problémái. A politika és a hatalom elvesz, kiközösít, szétszakít, és egyre keményebb eszközöket alkalmaz. Alice-nek itt is, ott is harcolnia kell – társakat talál, megoldásokat keres, és mindig kiáll a gyengébbek mellett.

    A regény egy szálon fut, de két síkon játszódik. A váltakozás azonban egyáltalán nem zavaró inkább hozzátesz a hangulathoz. Csodaország önmagában amúgy is olyan, mintha több helyszín keveredne benne. Így, hogy én nem olvastam az eredeti történetet, és csak felszínesen ismerem a Caroll féle mesét nekem sok ismeretlen faj és táj volt, amiket nehezen azonosítottam, mert értelemszerűen alaposan már nem magyarázta el a szerző hogy ki milyen, vagy hogyan néz ki. Ez a rész egy kicsit zavaros is volt a mimsőkkel, brigyókkal és csontilopokkal. Nem is vagyok biztos abban, hogy ezek a lények az eredeti történetben is szerepelnek.

    Alice csodaországi megoldásai sem voltak mindig szimpatikusak – tulajdonképpen csak zsarnokot akart cserélni zsarnokra. A való életben viszont sokkal erősebbnek, érettebbnek éreztem, és kifejezetten tetszett, ahogy kiállt a gyámolítottjaiért.

    A Nemszületésnap számomra másabb, komolyabb, felnőttesebb lett, mint az elődje. Nyilván a két írásmű között eltelt majd 75 év és Alice ebben a történetben már fiatal felnőtt. A világépítés sokszínűsége és kuszasága mellett meglepően gördülékeny és könnyen olvasható maradt, még úgy is, hogy komoly témákat érint és szokatlanul sok erőszakot is tartalmaz.

    Szerintem nem ártott neki, hogy eltávolodott a régi történettől – sőt, kifejezetten izgalmassá tette. Ajánlom azoknak is, akik nem szeretik vagy nem ismerik Lewis Carroll meséjét, mert Braswell változata önállóan is megállja a helyét.

    Egy kicsit sötétebb, komolyabb, mégis igazi mesés Disney- hangulatú regény ez, ami méltó darabja lett a Sorsfordítók-sorozatnak.

    Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyveknek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 528

Ford.: Vörös István

Fülszöveg:

Alice más, mint a többi tizennyolc éves lány Kexfordban – és ezt egyáltalán nem bánja. Sokkal szívesebben tölti a délutánokat hűséges fényképezőgépével vagy nagynénje, Vivian nyüzsgő szalonjában, minthogy nővére kívánságát teljesítve „rendes” úrihölgy váljon belőle, ahogy azt az illem diktálná.
Alice szívesen betér Yao kisasszony teázójába, vagy nézi a gyerekeket, ahogy a Téren játszanak. És persze nem bánja, ha véletlenül összefut azzal a fiatal ügyvéddel, akivel nemrég találkozott – természetesen csak kíváncsiságból, nem azért, mert olyan kedves és sármos lenne…
Ám amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok – a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann.
Miután újra visszatér a varázslatos Csodaországba, Alice rájön, hogy fontos feladat vár rá: meg kell állítania a Szív Királynő kegyetlen uralmát, és meg kell találnia a saját helyét – mindkét világban. Vajon sikerrel járhat… mielőtt még késő lenne?

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Abby Jimenez: Sose ​felejts el engem

    Korábban olvastam Abby Jimenez: Átkozottul szeretlek című könyvét, és nagyon tetszett nekem a könnyed cselekményvezetés és a humor, úgyhogy magabiztosan vettem kézbe a „Sose felejts el engem” című könyvét is. Ráadásul nagyon tetszik nekem az új borítótervezés, a színvilág és a grafika is passzol az írónő stílusához.

    A történet kifejezetten jó indult. Imádom a cicákat és a kutyákat, így a nyitó szituáció kedves szívmelengető és érdekes volt. Amellett, hogy Rush doktor egy hős, azonnal előbújt a humor is a történetből. Szegény kis Poppy cica egy speciális és furcsa betegséggel küzd, ami amellett hogy szörnyű, valahol vicces is, ráadásul egy közösségi megoldást is találnak a problémára. A felütés miatt azt gondoltam, hogy hangsúlyosabb szereplő lesz majd a macska, de igazából csak kellék lett a történet felvezetéshez. Ugyanígy a többi állat is, amit azért sajnáltam, mert mindegyikben volt potenciál. Jockey vagy a mentett mopsz simán lehett volna több mint Dr. Rush nagyszerűségének és hősiességének illusztrációja, akár segítség betegségben, vagy a magány enyhítésében, de a szerepük elhalványult ahelyett, hogy erősödött volna. D ezt érzetem a szereplőknél is. Kicsit túl sok volt a mellékszereplő, de nem volt igazán funkciójuk, volt, akinek a nevét sem jegyeztem meg. Érdemesebb lett volna egy átgondolt karakterépítéssel szűkebbre szabni a környezetet, és koncentráltabban a főhősökre irányítani a figyelmet.

    Xavier doktor a tökéletes férfi főhős. A megtestesült Rhysand ahogy többen is fogalmaznak a történetben, bár nem lett volna hiba ha meg is magyarázza a szerző vagy a fordító, hogy kicsoda Rhysand, mert gondolom nem minden romantikaolvasó van képben a fantasy világokkal. Nyilván ez nem egy akkora hiba mert szerencsére létezik a Google, de lett volna értelme a dolognak.

    Samantha a női főhős talán kevésbé tökéletes. Persze Xavier számára az, azonban a történetből az tűnik ki, hogy kettejük közül ő sokkal könnyebben elengedi a dolgokat, jóval kevesebbet küzd a kapcsolatukért, és simán elveszik a feladataiban. Nekem aránytalanul keveset tett bele a közös életükbe.

    A kettős narráció sokat segített, főként ahhoz, hogy megértsük Xavier miért ragaszkodott Samantha-hoz, de összességében nem állt kölcsönösen erős lábakon a kapcsolatuk.

    A demencia bemutatása, valamint a bántalmazó szülők problémaköre adott egy olyan pluszt a történethez, ami mindenképpen érdekessé és elgondolkodtatóvá tette, ugyanakkor a történetvezetés a végére teljesen bedőlt, és amikor már egyik csapás jött a másik után fogtam a fejem. Minden tekintetben az volt az érzésem, hogy a szerző sokat markolt és keveset fogott ebben a regényben.

    Nagyon sajnáltam, mert nagyon jól indult, és sok pozitív energia volt a regényben, de valahol az egész félrement. A könyvet köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 432 oldal

Fordította: Presér Ágnes

Fülszöveg:

„Egy könyv, amelyet nem fogsz egyhamar elfelejteni.” – Steven Rowley New York Times bestsellerszerző
Lehet, hogy nem létezik tökéletes pasi, de Xavier Rush elképesztően közel áll hozzá. Jóképű állatorvos, aki olyan, mint egy görög isten, és egy apró cicát ölelget. Egyből igent mondanál, ugye? Legalábbis addig, amíg Xavier ki nem nyitja a száját, és be nem bizonyítja, hogy még a szoborszerű istenek is képesek totál baromságokat mondani. Persze Samantha semmit sem szeretne jobban, mint bebizonyítani, hogy a férfi téved…
…kivéve persze, ha be tudja ismeri, hogy hibázott.
Engesztelésül Xavier elhívja egy randevúra. Talán a világtörténelem valaha volt legjobb randija után Samanthát teljesen összezavarják az érzelmei. És arra is rádöbben, hogy mivel a családja válságban van, most szóba sem jöhet egy kapcsolat. Könyörög Xaviernek, felejtse el őt. Úgy emlékezzen az együtt töltött éjszakájukra, mint egyetlen tökéletes pillanatra. Bármennyire is fáj.
Csakhogy a távolság és az idő korántsem elég ahhoz, hogy elfelejtsék egymást, és azt, ami köztük van. És csak egyetlen dolog lehet jobb egy tökéletes emléknél; egy közös élet, amelyet szerelemben élnek le.
Abby Jimenez USA Today és New York Times bestsellerszerző regénye két össze tartozó lélek szerelméről mesél, amely olykor könnyeket csal a szemünkbe, máskor pedig örömteli mosollyal ajándékoz meg minket.

„Vicces, érzelmes, életigenlő.” – Emily Henry New York Times bestsellerszerző
„Megható, hiteles és ösztönző.” – Christina Lauren New York Times bestsellerszerző

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Rufi Thorpe: Margo ​bajban van

    Az első pillanattól kezdve azt gondoltam, hogy a Margo nem az én könyvem lesz. Semmi sem hagyományos benne, sem az elbeszélésmód, sem a történet, sem a karakterek. Az egész koncepció furcsa, modern, és valahogy egyszerre fiatal és öreg. Nem is tudom. Aztán kiderült, hogy a Margo abszolút az én könyvem annak ellenére is, hogy módszeresen kilökdösött a komfortzónáimból.

    Első benyomásra egy különös irodalmi kísérletnek tűnt a narráció folytonos változása, sőt az sem volt egyértelmű, hogy múlt vagy jelen idejű az elbeszélésmód. Most így utólag azt mondanám, hogy ez egy tudatos alkotói építkezés, de a mintát nem mindenhol ismertem fel. Biztos vagyok abban, hogy ténylegesen van benne némi kísérletezés.

    A regény cselekménye egy 19 éves lány fejlődéstörténetét meséli el, aki egyedül marad egy kisbabával, és a nulláról építkezve kell kialakítania egy biztonságos és élhető környezetet a gyerekének egy csapat cseppet sem biztonságos felnőtt segítővel. Eleve rengeteg erkölcsi kérdést vet fel maga a cselekmény is. Meg kell-e tartani egy kisbabát, ha nincs meg a védett környezet? Csak az anya felelőssége egy gyerek? Eleve a fogantatás abúzusnak számít-e, ha a felnőtt nős tanár ejtette teherbe a lányt? Segíthet-e bárki, aki maga is segítségre szorul? Ezer ehhez hasonló probléma bukkan fel oldalról oldalra, és valahol azt vettem észre, hogy mélyen elgondolkodok egy-egy kérdésen keresve az optimális megoldásokat, miközben Margo pont nem ezeket találta meg, és mégis valahogy működött a nagy egész.

    Margo egy végtelenül élő karakter. Tipikus mai lány, egyszerre döbbenetesen okos és rettenetesen fogalmatlan a világ dolgaival. A megoldásai gyorsak, kétesek, mégis ahogy meghozza a döntéseit, nagyon tudatosan hajtja végre azokat.

    Mark az apa egy olyan férfi, akit mindannyian ismerünk ki így ki úgy. Ő a tipikus rossz tapasztalat, mégis bár minden idegvégződéssel tiltakoznánk ellene, mégis vannak jogai. És bár Margonak meg vannak lehetőségei, mégis kiegyensúlyozottan igyekszik a gyermeke érdekeit szem előtt tartani úgy, hogy még maga is gyerek.

    Margo szülei pedig valahol az elrettentő példákat adják, bár az apja Jinx még ezzel együtt is szimpatikus volt nekem, mert legalább próbálkozott.

Ahogy olvastam a regényt sokszor jutott eszembe az, hogy milyen módokon képezzük le a szülői mintákat? Azt gondolom, Margo újrateremtette azok egy részét, és ez vajon azt jelenti, hogy Bodhi is megteszi?

    Valahol rettenetes az egész történet, mégis szép. Nagyon sok mindenre fényt vetít a könyv, többek között a férfiak uralta életre és annak visszásságaira, a nyitott online terek veszélyeire, a Z generáció sajátos normáira és észjárására. Izgalmas irodalmi utazás volt. Ajánlom mindenkinek, aki valami másra, valami frissre vágyik.

A könyvet köszönöm szépen a Librinek!

Adatok:
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 408

Ford.: Palásthy Ágnes

Fülszöveg:

Margo Millet húszéves, épp csak elkezdte a főiskolát, amikor viszonyba bonyolódik az irodalomtanárával, és azonnal teherbe esik. Eddig sem vetette fel a pénz, most azonban a pincérnői mellékállását is elveszíti. A családjára sem számíthat, a gyerek apja pedig hallani sem akar arról, hogy Margo megtartsa a babát.
Margo azonban úgy dönt, hogy ha az élet már volt olyan kedves, és citromot adott neki, ő bizony limonádét készít belőle. Vagy legalábbis létrehoz egy OnlyFans-oldalt, ahová erotikus tartalmakat készít, és ebből keres nem kevés pénzt. Elég rendhagyó elképzelés, de ez sem nagyobb őrültség, mint húszévesen egyedül gyereket nevelni. Főleg, hogy segítsége is akad: az apja, az egykori pankrátor, aki éppen a drogfüggőségéből igyekszik kigyógyulni…
A Margo bajban van borzasztóan okos, egyszersmind szórakoztató regény arról, mi a valódi, és mi a hamis, hogyan lát minket a világ, hogyan látjuk mi magunkat, és mit jelent, ha megpróbáljuk irányítani a rólunk szóló narratívát.

A regény megvásárolható itt: Booklove

Mészöly Ágnes: Hajónapló (Szabó Ágota esetei 4.)

    

    Mészöly Ágnes munkásságából a gyerekkönyveit ismertem eddig, és rendkívül érdekelt, hogy egy alapvetően sikeres kortárs gyerekkönyv író mit kezd egy merőben más zsánerrel. Olvasás közben csupa kellemes meglepetés ért.

    Teljesen jellemző módon a 4. résznél csatlakoztam be dr. Szabó Ágota életébe. Nyilvánvalóan lemaradtam pár magánéleti részletről, de a könyv ettől még önállóan is megállja a helyét. Igazából csak az utóbbi időben kezdtem krimit olvasni, és főként a mai magyar krimivel ismerkedem. Vonzanak az ismerős vidékek rejtélyei, és kifejezetten kedvelem a női krimiírókat. Úgy látom kicsit más rugóra jár az agyuk, mint a férfiaknak, és ezzel valahogy könnyebben tudok azonosulni, jobban bevonódok a nyomozásba.

    A „Hajónapló” megjelenésében is impozáns regény, ahogy néztem a sorozat legmarkánsabb darabja legalábbis külalakra. Tartalomra mindenképp az, elejétől a végéig tudatosan összerakott építmény. Ahogy Szlavicsek Judit mondaná: nem lehet belőle egy szálat sem kihúzni, anélkül, hogy összedőlne.

    A cselekmény egy Hamburgból induló óceánjárón játszódik. Elsőre azt hittem, melegebb vizekre fognak hajózni, de a regény hangulatához teljesen jól illet a jeges- északi körtúra. Ráadásul nagyon sokat megtudtam a Németországtól Grönlandig tartó túra útvonaláról és magáról a hajózásról is. Olvasás közben elég sokat gugliztam, és nézegettem a tájképeket attól függően, hogy éppen holt jártak a szereplők. Ilyen értelemben a regény egy kulturális kirándulás is volt, ahol picit megismerkedtem egy számomra idegen vidék építészeti, gasztronómiai és földrajzi különlegességeivel.

    Mindemellett – felszínesen persze, de - beleláthattam egy hatalmas óceánjáró olajozott működési rendjébe, és a belső személyzeti hierarchiába. Izgalmas volt látni, hogy állnak össze a technikai és humán részek, és hogyan épül fel egy belső mini bűnszövetkezet a színfalak mögött.

    Szabó Ágota szarkazmusát az első pillanattól magaménak éreztem. Zsófit a barátnőjét viszont nem kedveltem meg különösebben, nem feltétlenül a döntései miatt, inkább a vekengése volt nekem sok. Ahhoz képest, hogy ötvenes doktornő elég vérszegény empátiával rendelkezett.

    A háttér magánéleti szálak amúgy izgalmasak és elgondolkodtatóak voltak, Zsófié különösen, egyáltalán nem tudtam ítélkezni felette. Maga a bűntény nyilván érdekes volt, de annyira a múlthoz kötődött, hogy valahogy nem éreztem igazán megalapozottnak. Megértettem, hogy miért van így, de valahogy nekem életszerűbbnek tűnt volna, ha a főgonosz egyszerűen lelép, ahelyett, hogy hullát hullára halmoz. Nem vagyok egy bűnöző elme, úgyhogy nem vagyok biztos az igazamban, de én biztos nem vesződtem volna ennyit.

    Tetszett a gondolat, hogy Mészöly Ágnes megemlíti a regényében a magyar krimi írónők főhőseit, részben azt mutatja, hogy a szerző ismeri a pályatársakat, részben pedig valamiképp ajánlja is az írásaikat ezzel a gesztussal. Jó látni, hogy van összetartás ezen a pályán is.

    Összességében tetszett a regény, kifejezetten jó volt az atmoszférája, hétköznapiak és mégis érdekesek a szereplők és nagyon jó volt a felépítése, ezért biztosan el fogom olvasni az előzményeket.

    A könyvet köszönöm szépen a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 326

Fülszöveg:

Szabó Ágota úgy érzi, a legutóbbi ügye után ráfér némi pihenés. Ám amikor a legjobb barátnője, Zsófi váratlanul meghívja egy északi hajóútra, egyáltalán nem biztos benne, el tud-e tölteni több mint két hetet semmittevéssel.

Mégis bevállalja az álomnyaralást, nem sokáig élvezheti azonban a lusta reggelek és a wellnessrészleg nyugalmát. Röviddel az indulás után ugyanis megmagyarázhatatlan körülmények között eltűnik az egyik magyar utas. Az eset kivizsgálásába Gotát is bevonják, aki a rá jellemző módon nagy lendülettel és elszántsággal veti bele magát az ügybe. Zsófival és a hajó biztonsági főnökével az oldalán próbálja kideríteni, mi történhetett, ám amikor előkerül egy holttest az egyik színházi öltözőből, a tét is megnő. Két kikötő között, a nyugtalan tengeren egy gyilkos les az áldozataira, és Gota semmiképp sem hagyhatja, hogy ő kerekedjen felül…

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Laura Wood: Megigézve

    Laura Wood neve nem teljesen ismeretlen a hazai könyvpiacon, de én eddig még nem olvastam tőle. Bevallom, volt némi fenntartásom, hiszen mostanában minden második regény varázslattal próbál hódítani. Kellemes meglepetés volt azonban, hogy az írónő egészen másképp közelítette meg a témát. Elképesztően profi módon, éppen annyi tündérport szórt a történetre, hogy az a valóság és a mese határán egyensúlyozzon. Ha akarom, elhiszem, ha nem, akkor is működik – a cseppnyi bűbáj épp annyira van jelen, hogy elvarázsoljon, de ne csorduljon túl.

    A regény női főhőse, Clementine Monroe igazi hús-vér karakter. Múltbéli traumái, hibái és az izgalmas, összetett családi háttere mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nehéz legyen számára párkapcsolatot kialakítani. Olvasás közben elgondolkodtam azon, hogy a harmincas éveinkre szinte mind eljutunk idáig. Mennyivel egyszerűbb tizennyolc évesen szerelembe esni!

    Clemmie azonban nem adja fel, és esélyt ad a sorsnak és a varázslatnak.

    Theo, a rocksztár, akit Clemmie gondjaira bíznak, szintén hordozza a maga sebeit. Más traumákból fakadnak, mint a lányéi, de ugyanúgy alakítják a személyiségét. Theo mégis végtelenül kedves és alázatos figura, aki az élet minden apró mozzanatára odafigyel. Ez a tulajdonsága azonnal megnyerte magának.

    A történetet azonban leginkább Clemmie családi háttere teszi igazán különlegessé. A három lánytestvér, az anyjuk és a közös apjuk olyan, mintha egy hippikommunát alkotnának, jó értelemben. Színesek, különbözőek, vidámak, és bár nem minden kapcsolatuk felhőtlen, a szeretet mindent áthat. Na jó, talán nem mindent.

    A regény másik nagy erőssége a humor. Rengeteget nevettem olvasás közben, különösen a helyzetkomikumokon és a testvérek közötti adok-kapok párbeszédeken. Ezekből visszaköszönt a szeretetteljes, de folyamatosan froclizó testvéri dinamika, amit annyira könnyű szeretni.

    A Megigézve tipikusan az a regény volt, amit leültem és elolvastam. Kifejezetten gördülékeny a szövege, haladós, és annyira jó olvasni, hogy eszembe sem jutott letenni.

    Vannak napok amikor semmi másra nincs szükség, mint valami könnyed bájos olvasmányra. A „Megigézve” című Laura Wood regény pont ilyen. Egy iszonyú aranyos szivárványszínű vattacukor robbanás. Egy igazi nyári napsütéses kis csoda, némi borúval és talán egy-két zivatarral. Nagyon szerettem a hangulatát.

    A regényt köszönöm szépen a Magnólia Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Magnólia Kiadó
Megjelenés: 2025.
Oldalszám: 416 old
Ford.: Németh Luca Anna

Fülszöveg:

Clementine Monroe, mondjuk úgy, nincs jó passzban. A volt pasija megcsalta, majd szakított vele. Kirúgták az álommunkahelyéről. És hamarosan a lakását is el fogja veszíteni.
Vigaszul nővére és húga siet a segítségére: Clemmie poharába némi alkoholt, az életébe pedig egy kis varázslatot csempésznek. Életre keltik ugyanis gyerekkoruk egyik rituáléját, a szakító bűbájt, amelynek keretében három dolgot kívánnak neki: egy egyéjszakás kalandot, egy munkát, amit szeret csinálni, és egy lelki társat.
Mégis mi sülhet el rosszul?
Nem sokkal később Clemmie legnagyobb meglepetésére összejön élete első egyéjszakás kalandja, és egy új munka is várja: hat hétig kell vigyáznia korunk egyik leghíresebb és leghelyesebb zenészére, Theo Eliottra. Ráadásul a világ végén, egy gyönyörű tengerparti házban.
Azonban hiába hangzik a feladat álomszerűen, ez Clemmie számára valóságos rémálom. Egy öregedőfélben lévő rockzenész lányaként pontosan tudja, mivel jár a sztárok élete, és köszöni, ő nem kér belőle. Az élete már Theo nélkül is maga a megtestesült katasztrófa.
Az együtt töltött nyári heteket azonban különös varázslat lengi be, és lassan Theóról is kiderül, hogy talán mégsem az a tipikus rocksztár. Vajon Clemmie meg tud birkózni a múlt árnyaival, és le tud számolni az előítéleteivel? A tét nem kisebb, mint hogy valóra váljon minden kívánsága.

A kötet megvásárolható itt: Agave Könyvek

Kasie West: Better ​Than Revenge – Bosszúból jeles

    Kasie West nálam a young adult szerzők egyik favoritja. Nemcsak azért szeretem, mert gördülékenyen és élvezetesen ír, hanem azért is, mert minden egyes könyve más helyzetet és más karaktereket mutat meg. Nála nincs „sablonkönyv”, sem a szereplők, sem a témák nem ismétlik önmagukat, ezért minden új történet tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat és izgalmas felütéseket.

   Nagyon vártam már az új regényét, és a Better Than Revenge – Bosszúból jeles nem okozott csalódást.

  A főhős, Finley, egy gimnazista lány, aki újságírói karrierről álmodik. Első nagy lépésként szeretné megszerezni az iskola podcastjának szerkesztő-riporteri pozícióját, amely egyben főiskolai gyakornoki helyet is jelent. Ám amikor úgy érzi, hogy végre közel került az álmaihoz, jön a hidegzuhany: a pasija Jensen egy váratlan húzással elveszi tőle az áhított projektet, ezzel pedig nemcsak a jelenlegi terveit, hanem a jövőjét is veszélybe sodorja. Egyszerre ér véget egy szerelem és egy álom.

    Finley természetesen nem hagyja magát, és bosszút esküszik. A hadjáratában a legváratlanabb szövetségese éppen Jensen ősellensége, Theo lesz. A közös tervezgetések, akciók és titkos manőverek közben azonban a bosszú mellett egy másik, sokkal bonyolultabb érzés is kezd kibontakozni közöttük. Vajon az együtt töltött idő végül fontosabb lesz, mint a bosszú?

    Finley, az a fajta szereplő, akivel egyszerre könnyű azonosulni, és aki ugyanakkor példát is mutat. A bizonytalanságait megfogalmazza, segítséget kér a baráti körétől, elhallgat dolgokat a szülei elől, de tud bocsánatot kérni, és megbocsátani. Nagyon szerettem a karakterét, mert valós. Theo pedig, mint „álompasi”, ugyanúgy hibázik, mint bárki más, de felelősséget vállal azért, amit elrontott.

    A mellékszereplői gárda elég kiterjedt Finley barátaitól a családjáig, és nagyon érdekes. A kedvencem a nagyi volt és az, hogy a család milyen türelmesen és szeretetteljesen kezeli az Alzheimer kórral járó tüneteket. Ezzel egyidőben Theo családja és baráti köre például nem került reflektorfénybe, kicsit hiányzott, hogy jobban megismerjük azt a hátteret, ahonnan ő érkezik.. Persze megtudtunk róla is fontos dolgokat, de valahogy soványra sikerült a környezetrajza.

    A regény több fontos témát érint. Az egyik központi kérdés a bosszú erkölcsi megítélése: vajon tényleg segít-e a problémák megoldásában, vagy inkább elmélyíti azokat? Finley igazságérzete nagyon erős, és érdekes volt látni, hogyan próbálja meg összeegyeztetni a sérelmei orvoslását a saját értékrendjével. A másik fontos téma az időskori betegségekkel való együttélés és az idősek gondozása, amelyben a lány családja nagyon szép példákat mutat.

    Mindezek mellett a könyv könnyed és szórakoztató. A humor és a laza, gördülékeny párbeszédek miatt kifejezetten jó olvasmányélmény, amiben a szerző a fiatal olvasók nyelvén beszél. Felnőttként volt néhány dolog a karakterépítésben és a szereplők közötti interakciókban ahol hiányérzetem volt, de szerintem a célközönség száméra ez nem fog problémát jelenteni.

    Összességében: a Bosszúból jeles egy pörgős, humoros, érzelmekben gazdag történet, ami egyszerre romantikus, elgondolkodtató és szórakoztató. Akkor főként érdemes levenni a polcról, ha épp bosszúállást tervezel.

Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyvek Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 328

Ford.: Hartinger Emese

Fülszöveg:

Lehet, hogy az igaz szerelem még a bosszúnál is jobb?
Finley szeme előtt egyetlen cél lebeg: híres podcast-műsorvezetővé válni.
Az első lépés? Bejutni az iskola podcastcsapatába – hiszen valahol el kell kezdeni. Csakhogy a focimániás barátja, Jensen is jelentkezik ugyanarra a posztra… méghozzá az ő ötletével… és ezzel teljesen összezavarja és mélyen megbántja Finley-t.
Barátai segítségével bosszút forral, ám Jensent nem könnyű legyőzni. De nem is lehetetlen!
A sors különös fordulataként Finley rájön, hogy egészen tehetségesen rúg – így elhatározza, hogy megszerzi Jensen helyét az amerikaifoci-csapatban.
És ki mással edzhetne, mint Theóval, Jensen helyes, de öntelt ősellenségével?

Finley biztos benne, hogy Theo izmos karja, hullámos, sötét haja vagy önelégült mosolya nem terelheti el a figyelmét. Hiszen egy ilyen srácba sosem tudna beleszeretni. Ugye?
A szerelem játék – csak az nyerhet benne, aki pályára lép.

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Anna Woltz: Holnap ​csillagnap

Nagyon megszerettem Anna Woltzot, amikor először találkoztam a „Száz óra sötétség” című regényével. Az a könyv teljesen behúzott, és a mai napig eszembe jut Emilia, Seth és Abby kalandja az áram nélkül maradt New Yorkban, pedig évekkel ezelőtt olvastam. Ennek ellenére nem követtem az írónő hazai pályafutását, ezért teljes meglepetésként ért a „Holnap Csillagnap” című kiskamaszoknak szóló írása, főként azért, mert a korábban általam ismert könyvei inkább nagyobbaknak szóló ifjúsági regények.

Anna Woltz azonban bizonyítottan ért a kiskamaszokhoz is.

A „Holnap csillagnap” megjelenésében kifejezetten esztétikus, mégsem túl elegáns, inkább kamaszosan laza, a rajzok játékosak és viccesek. Gyerekeknek szólnak. A tördelés, és a betűnagyság pedig a kezdő olvasóké. Lehet, hogy nekünk felnőtteknek ez nem tűnik annyira szépnek, de nem is ez a cél, hanem hogy megkönnyítse az olvasást a bizonytalanabb olvasóknak. Egyszóval a kiadás teljesen kamaszbarát, és emellett még igényes is.

A történet főhőse Nóra feltaláló. Olyan, még nem szabadalmaztatott, de annál hasznosabb találmányokkal rendelkezik, mint a Beni-fogó, a Simon elleni riasztóspray, vagy a rettentően ijesztő sárkány. És már készül a fiúszelídítő is, bár sejthető, hogy Beni, Tomi és Simon – Nóra testvérei –, valamint az újdonsült szomszéd Félix megzabolázása valószínűleg több időbe és energiába kerül, mint egy új találmány, de Nóra nem az a lány, aki könnyen feladja. Hogy mi köze van mindezekhez a csillagoknak az egyelőre még kizárólag Félix és a kotnyeles szomszédlány titka.

Anna Woltz nagyon érti a kamasznyelvet. Rövid pattogós mondatok, csapongó gondolkodás, némi világmegváltás, egy csipetnyi testvéri szurkálódás, sok-sok kreativitás és rengeteg empátia. A mindenre is kíváncsi gyerekszem egy pillanat alatt felcsillan, ha olyan problémával találkozik, amit meg lehet oldani. És meg is oldja, szabályosan vagy szabálytalanul, de biztos kézzel. Ez esetben bájosan és csodálatos beleérzéssel. A regény érzelmi feloldása annyira szép, hogy teljesen odavoltam tőle. Szinte észrevétlenül vezet át a kamaszlélek tüskés bozótjából a szemekben felragyogó csillagokig. Ez megint az a könyv, ami útravalóként velem marad.

A „Babzsák könyvek” sorozat nekem új felfedezés, de első találkozásra simán megvett magának. Ez a könyv könnyed, humoros és nagyon-nagyon szerethető.

Köszönöm szépen az élményt a Pozsonyi Pagony Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Pozsonyi Pagony Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 80

Ford. Ráday Andrea

Ill: Schaap Annet

Fülszöveg:

Vannak a hétköznapok. És vannak az ünnepnapok. És vannak a csillagnapok. Holnap csillagnap lesz.
Nóra feltaláló. Sajnos általában olyasmit talál fel, amivel a testvéreit bosszanthatja. Egy nap a szomszédba költözik egy kicsit mogorvának látszó fiú, aki mindent tud a csillagokról, de mégsem mer megtartani egy kiselőadást. Nórának muszáj feltalálni valamit, amivel segíteni tud rajta!

A könyv megvásárolható ezen a linken: Pagony Webbolt

Domokos Gábor: A nagy parádé

Kétszínűek - Az első magyar szélhámosregény. A regény alcíme kifejezetten figyelemfelhívó. Nekem a borító képi világa igazán nem tetszik, túl kontrasztos, minimalista, sötét tónusú, kevésbé sejtelmes, inkább félrevezető. A fedlap jobban illeszkedik egy krimihez, de ez a regény szerintem nem az. Inkább nevezném okos kalandregénynek, vagy akciódús kortárs zsiványtörténetnek. Hagyományos értelemben vett nyomozás nem igen van benne, de annál több az ügyes átverés, feszült helyzet, és olyan akció, amely garantált izgalmat kínál.

Domokos Gábor elsősorban és leginkább forgatókönyv író – olyan sorozatokból lehet ismerős a neve, mint „A mi kis falunk”, vagy a „Mintaapák”. A szakmai múltja pedig visszaköszön a stílusában. A nagy parádé annyira forgatókönyvszerű, hogy szinte peregnek a jelenetek az olvasó szeme előtt. Könnyen el tudnám képzelni mozivásznon, mert minden adottsága megvan hozzá: feszes dramaturgia, pergő ritmus, érdekes karakterek és látványos, „kamerakész” fordulatok.

Nagyon kompakt a cselekmény. Egyszer olvastam arról, hogy a jó krimi akkor működik, ha egyetlen szálat sem lehet kihúzni belőle, mert összeomlik a történet. Ez a mondás úgy látszik a jó szélhámosregényre is igaz. Itt minden a helyén van, minden mindenhez illeszkedik, teljesen kompatibilisek a cselekményelemek, vagyis egyetlen szálat sem lehet kihúzni. Ahhoz, hogy a történet ilyen szépen összeálljon valószínűleg gondos tervezés kellett, és itt egyáltalán nincs helye mellébeszélésnek vagy üresjáratnak. Emiatt a történet viszi magával az olvasót. Nagyon pörgős, nagyon feszes és kifejezetten izgalmas. Ez egyszerre jó és rossz. Haladós, és érdekes a sztori, de maga a szöveg nem hagy időt a feldolgozásra, nem mesél, hanem sodor. Emiatt a környezet-, és a karakterépítés nem kifejezetten erős. Egy-egy mondatból láthatóvá válik a helyszín és a szereplők, de bőven lehetett volna még rájuk „ruhát” adni. Ugyanez elmondható az érzelmi ívről is, ami sokkal elhanyagoltabb mint a történetív. Nem a romantikus szál hiányzik, hanem a megélések. Hogy egy-egy emberileg is mély történetszál kevesebb hangsúlyt kap, nem marad időnk a feloldásra, mert a cselekmény egyszerűen továbbvisz. Valószínűleg, ha párszor még elolvasom lesz néhány „aha” élményem, mert egyszerre, ezzel a lendülettel lehetetlen befogadni mindent.

Kevés ennyire okosan összerakott, logikus rendszerű regényt olvastam. Időnként bűvésztrükknek tűntek a megoldások, és a végére már kíváncsi lettem, hogy Domokos Gábor honnét veszi az ötleteit. Vagy alapos kutatómunkával áttúrta a magyar és külföldi szélhámos irodalmat, vagy egészen különleges ismeretségi köre van. Mindenesetre okozott meglepetéseket.

Amellett, hogy a csalások egy része abszolút lehet nemzetközi, mégis volt a regénynek egy speciálisan magyar feelingje. Szinte láttam magam előtt a szalonnazsírtól bűzlő atlétatrikókat, a piaci lakókocsit és mart az orromba a bérházak bejáratában támadó kukaszag. Engem regényben leírtak a mai kor helyett inkább a kétezres évek elejére emlékeztettek, Az öltözetek, a stiklik, és a kisstílűség inkább századelős hangulat, ma már kicsit nagyobban játszanak az egészen más méretű halak.

Összességében ez egy jó regény. Kicsit talán gyors és jelenetszerű, de csodálatraméltó eleganciával áll össze egy egésszé a történet.

A könyvet köszönöm szépen Domokos Gábornak és a Jaffa Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 272 oldal

Fülszöveg:

Ha hirtelen rád mosolyog a szerencse, légy óvatos, és győződj meg róla, hogy nem rajtad vigyorog-e!
Egy gátlástalan régiségkereskedő hagyatékfelvásárlás címén rendszeresen átver és kifoszt anyagilag megszorult, gyanútlan átlagembereket – és egy vagyont szerez az ügyletekből. Ráadásul mindezt a törvény betűjét betartva, jogszerűen teszi. Legújabb húzásánál azonban nem úgy alakulnak az események, ahogy szoktak, és ezt nemcsak a pénze bánja, de az önbecsülése is jókora pofont kap…
Egy milliárdos üzletember, aki mindig mindent megkapott, amire vágyott, most egy eredeti, kézzel írt Beethoven-kottára vet szemet – ám az neki nem eladó. Pedig pont beleillene a titkos, náci relikviáktól sem mentes magángyűjteményébe. Ezért úgy dönt, megszerzi magának, méghozzá bármi áron…
Egy összeszokott szélhámoscsapat régi, klasszikus átverések mai magyar valóságra hangszerelt verzióival húz csőbe néhány balekot, kihasználva mohóságukat. Igazi nagypályások ők, olyanok, mint Danny Ocean, vagy mint Henry Gondorff A nagy balhéból. Ismernek minden régi trükköt – van azonban, amikor újakat kell kitalálni. Egy nap ugyanis a társaság válaszút elé kerül: vagy börtönbe mennek, vagy véghez viszik az évtized rablását…
A feladat megoldhatatlannak tűnik, és a kétszínűek csapatának a legjobb formáját kell hoznia, hogy alaposan átverjenek mindenkit… többek közt minket, olvasókat is, akik csak az utolsó oldalakon jövünk rá, hogy végig meg voltunk vezetve.

A meglepő fordulatokkal, dupla- (sőt, néha tripla-) fenekű trükkökkel megspékelt események szinte filmszerűen peregnek – ami nem véletlen. DOMOKOS GÁBOR ugyanis a filmek és sorozatok világából érkezett. Forgatókönyvíróként olyan sikerszériák fűződnek a nevéhez, mint A mi kis falunk, a Mintaapák, a 200 első randi. Amikor pedig még fiatal volt (és kellett a pénz), hosszú évekig tagja volt a Barátok közt stábjának is. Magyarán kitanulta a szakmát. Hogy mennyire, azt majd eldönti a kedves (és a svindlerek iránt érdeklődő) olvasó.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Jaffa Kiadó

Helen Phifer: A köddé vált könyvesbolt

A Salemi boszorkányperek történetét sokan, sokféleképp feldolgozták már, én is olvastam három- vagy négyféle verziót. Azt hittem, hogy sok újdonságot már nem lehet elmondani a témáról. Helen Phifer azonban megfogta a történelmünk egyik szégyenfoltját, és csavart rajt egyet-kettőt, megalkotva ezzel egy olyan paradoxont, ami a szekunder szégyenérzet mellett meglepően szórakoztató.

Az English lányok története 1692-ben Salemben ért véget azzal, hogy a boszorkányüldözés áldozataivá válnak, 3 butácska kislány vádjai alapján. Ezzel a családjuk gyakorlatilag kihal, az English családnak írmagja sem marad. De akkor kicsoda Dora English aki a nagynénjével Lennyvel napjainkban él Londonban? És kicsoda a két English lány Salemben. Miért érzi úgy Dora, hogy mindig is ismerte a kedves és jóképű Ambrose-t, és mi köze hozzájuk a Salemi boszorkányüldözés karmesterének George Corwin-nak? Mindezekre választ ad a regény, de persze számos más titok is lappang a sorok közt.

Az egész misztikus-fantasztikus történetet csodás keretbe foglalta az Álomgyár Kiadó. Kifejezetten impozáns a borító látványvilága, és az élfestés is csodás. A külső megjelenés egyértelműen minőségi tartalomra utal. A regény egyébként valóban több, mint amit a zsáner alapból megkövetel. Inkább misztikus a történet mint fantasy, de a nyelvezete bőven túlmutat rajta. Nagyon szép a stílusa, olvasmányos, gördülékeny, mégis elég magas a nyelvi szint.

A történelmi alap nagyon valóságos és tulajdonképpen szobrot állít az emberi gonoszságnak és ostobaságnak. Ugyanakkor maga a cselekmény nagyon bájos és abszolút az emberiség legfőbb értékére a szeretetre épít, ezért a nehéz témát valahogy feloldja, és átformálja egy nagyon szerethető olvasmánnyá.

A cselekmény két idősíkban játszódik, de ez nem zavaró. Szerintem a történet elbírt volna még pár idősíkot, én hiányoltam a köztes korok történéseit is, de igazából nem volt hiányos a sztori, csak elfért volna még egy kicsit több történetszál.

A megoldásokkal ugyanígy voltam. A felvezetés nagyon szép és íves, ugyanakkor a történet lezárása, sőt maga a fő konfliktus is kissé elharapott. A jó és gonosz harca ebben a regényben igazán hangsúlyos, ugyanakkor maga a csata rövidre van zárva, és inkább a vakszerencsére, mint a valódi tudásra bízza a szerző a kimenetelét.

A szereplők zöme végtelenül szimpatikus, a gonosz pedig igazán gonosz, de az érzelmi ívek a történetívhez hasonlóan ingatag lábakon állnak. Egyszerűen nincs idő arra, hogy megszilárduljanak a kapcsolatok, ami némiképp ellentmond a történetnek magának ugyan, de az olvasó nem igazán tudja átélni a kapcsolatok mélységét.

Mindezek ellenére vagy ezekkel együtt is remek olvasmány volt. Pillanatok alatt berántott a történet, nagyon szerettem a világépítést, a valós történelmi hátteret és a szereplőket is. Ráadásul az egyik legszebb (ha nem a legszebb) kötet a könyvespolcon.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 368 oldal

Fordította: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

1692. Salem külvárosában áll egy könyvesbolt, amit dús szőlőtőkék borítanak. Az üzletben egy fiatal nő egy vászonba csomagolt naplót rejt egy meglazított padlódeszka alá, majd amikor kutyák heves ugatását hallja a távolból, rémülten elmenekül. A könyvesbolt pedig eltűnik a semmibe…
A jelenben. Salem egyik legrégebbi utcájában Dora English betoppan egy halványrózsaszín házba, és nem akar hinni a szemének, amikor ott találja édesanyját, akiről azt hitte, hogy tragikus körülmények között meghalt, amikor ő még kislány volt. De az öröm csak rövid ideig tart. A lány édesanyjának félelem árad a tekintetéből, és remegő hangon azt mondja: „Az életem veszélyben van, és most már a tiéd is…”
Dora kétségbeesetten igyekszik megtenni mindent, hogy megmentse az anyját, ezért kutakodni kezd családja rejtélyes múltjában, és egy hihetetlen titokra bukkan: a túlélésük kulcsa egy olyan könyvesboltban van elrejtve, amelyet generációk óta senki sem látott.
Dora a tüskés levelű harasztok és kusza páfrányok közt elveszve végül rátalál az ösvényre, ami a könyvesboltba vezet. De valaki figyeli őt. Már vártak rá.
Amikor belép az éles bozótosok között megbúvó, meseszép kék ajtón, és megáll a kifakult gerincű, bőrkötéses könyvek előtt, még nem is sejti, milyen titkokat fog felfedezni. Vagy hogy az élete nagyobb veszélyben forog, mint valaha…
Helen Phifer bestsellerszerző első magyarul megjelenő, csodálatos éldekorált regénye Salem rejtélyes városába repít minket, ahol mindent körülleng a boszorkányság varázslatos ereje. Készen állsz elmerülni ebben a bűvös történetben?

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Ángyán Patrícia: Szeszélyes ​játékok

    Ángyán Patrícia neve nem ismeretlen a számomra, sokszor találkozom vele a közösségi médiában. Nagyon aktív és vibráló személyiségnek tűnt a megosztott tartalmakon keresztül, ezért amikor láttam, hogy az Álomgyár Kiadónál jelenik meg az új könyve, már kíváncsi voltam rá. Nagyon tudatos az írónő brandépítése ami nemcsak a kommunikációját dicséri, hanem teljesen önazonos is.

    A regény megjelenése amúgy szuperszép, a borító fekete alapú, mint az élfestés, a kontrasztos színvilág és a cseresznyevirágos virágos- meggyes motívumrendszer pedig teljesen harmonizál a történettel.

    Ruby Ross a Milánóban élő képregényrajzoló egyedül gondoskodik az épp csak felnőtté váló húgáról Maliah-ról. Rengeteget dolgozik azért, hogy megteremtse azt a környezetet amiben a fiatalabb testvér biztonságosan élhet, ezért amikor Maliah-nak elkezd udvarolni Ellitot, a börtönviselt Karter Lombardi öccse, Ruby-ban bekapcsolnak a védelmező ösztönök. Ez a helyzet alapból rengeteg feszültséget és helyzetkomikumot teremt, ami nagyon szórakoztatóvá teszi a történetet.

    Maga a regény kirobbanóan friss, és lendületes. Az egész hangulata nagyon egyben van, a történetív lineáris, egy nyomvonalon halad előre, nem túl feszes, de a szereplők közti interakciók miatt mégis pörgős a cselekmény. Ángyán Patrícia teljesen érzi és tudja new adult zsáner sajátosságait, hozza a fiatalos hangvételt, mozgalmas cselekményt, és az érzelmi ív és remekül felépül. Egyedül a motivációs és önsegítő tanok miatt farnehéz a regény, de szerintem a fiatal felnőtt olvasóknak ez sem jelent problémát.

    Ez a regény inkább romantikus, mint erotikus és ez nekem ez jó volt. Élveztem, hogy két ember kapcsolata egyszerűen csak romantikus és szenvedélyes, de nélkülöz mindenféle szélsőséges szexuális tartalmat. Példát is mutat abban a szerző a mai íróknak, hogy lehet BDSM/dark nélkül is érdekes történeteket írni.

    A főszereplő Ruby Ross karaktere is nagyon mai. Magabiztos, kreatív és céltudatos nő, aki hordozza a fiatalkori traumákat, de tudatában van ezeknek és alkalmazza a megküzdési stratégiákat. Sok esetben túlvédelmezi a testvérét, de képes belátni a tévedéseit, és hajlamos a változásra.

       Karter Lombardi az olasz macsók mintapéldánya hasonlóan karakán főszereplő. Hangos, határozott és érzelmes. A Rubyval való csatározása pedig kifejezetten szórakoztató. Maliah és Elliot párosa kicsit kevésbé energikus, ők egyszerűen csak szeretnivalók.

    A meggy szimbolikája nagyon erősen végigvonul a történeten. Sokat gondolkodtam azon, hogy egy gyümölcs miért kap ennyire erős jelentéstartalmat de végül kiegyeztem azzal, hogy a főszereplő pikáns természetét hivatott kifejezni. Soknak éreztem az utalást, némiképp kényszeresnek tűnt a főszereplő attól, hogy mindene is meggyes.

    A szöveg maga azonban nem volt az igazi. Nem mondhatom, hogy jelentős és mindenkit zavaró stilisztikai hibákat találtam, de sok olyan baki volt, ami zavarta a szemem. Szerintem amúgy az elsődleges olvasói célcsoport kb. nem akad fent ezeken, nálam is inkább az élemedett korommal járó olvasói tapasztalok hozták elő a szövegproblémákat. Volt néhány disszonáns jelzői szerkezet, ellentmondó állítás, nyers fogalmazás, és helyesírási hiba, ami arra utalt, hogy lehetett volna még csiszolni a regény szövegén.

    Mindez azonban inkább csak szépészeti probléma, az alapértékek teljesen helyen vannak. A regény egy derűs, érdekes és üdítő színfolt a hazai romantikus irodalomban.

A regényt köszönöm szépen az Álomgyár Kiadónak.

Adatok:

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2025.

Oldalszám: 400 oldal

Fülszöveg:

Csupán egy fogadás?

Ruby Rossi, a makacs és öntörvényű fiatal lány mindent megtesz, hogy megvédje szelíd és naiv húgát, Maliah-t, a titokzatos Elliot közeledésétől. A fiú a hírhedt Lombardi család tagja. És ez nem túl sok jót jelent.

Elliot azonban nem adja fel, hiszen teljesen elcsavarta a fejét a fiatalabb Rossi lány. Ezért segítségül hívja bátyját, az izmos és jóképű Kartert, akinek nincs más dolga, mint távol tartani Rubyt az ifjú szerelmesektől. Azonban a sok együtt töltött idő közelebb hozza őket egymáshoz, mint bármelyikük is gondolta volna.

Csakhogy a Lombardi család sötét titkai mindent beárnyékolnak. És mi történik, ha minden kitudódik? Végérvényesen elválik a két család útja, vagy a szerelem ereje örökre összeköti őket?

Ángyán Patrícia első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent, gyönyörű éldekorált könyve Milánó városába csábít minket, ahol a tiltott szerelem édesebb, mint a méz.

„Egy tét nélküli játék, amiben a szív lehet a legnagyobb vesztes.” – K. M. Holmes író

„Titkokkal, szenvedéllyel és intrikákkal átszőtt történet.” – Marilyn Miller író

A könyv megvásárolható ezen a linken: Álomgyár webáruház

Zajácz D. Zoltán: Moszkva, ​Balaton (Véres Balaton 4.)

Zajácz D. Zoltán munkásságát eddig nem igazán tudtam megismerni. Könyvtárosként természetes nekem, hogy elsősorban kölcsönzöm azoknak a szerzőknek a műveit, akiktől még nem olvastam, de Zajáczot kb. lehetetlen kölcsönözni. Egyik kötete sincs sokáig a polcokon, mindenhol hosszú várólisták, folyamatos harcok a kölcsönzésért, és rendre felmerül a kérdés, kinek „fontosabb” most épp hazavinnie.

Viszont nagyon érdekelt, főként miután láttam a Könyvhéten is a szerzőt övező figyelmet. Szerencsére a GeneralPress Kiadó támogatta a törekvésem, és elküldte nekem a Moszkva Balaton című kötetet. Így esett, hogy a negyedik résszel kezdtem a sort.

Első oldalaktól kezdve magával ragadott a regény hangulata. A nyolcvanas évek légköre, a késői szocializmus kissé poros, mégis nosztalgikusan ismerős díszletei annyira hitelesen kelnek életre, hogy olvasás közben úgy éreztem, mintha visszacsöppentem volna gyermekkoromba. A regény történetének idején 8 éves voltam, és pontosan emlékszem a balatoni nyarakra, a kocka ladákra, a szalagos magnók recsegésére, a szocreál betonlakások hangulatára. Ez a könyv valami egészen különleges módon idézte meg számomra ezt a kort.

A cím alapján ugyan kicsit több balatoni életérzést vártam, de ezt hamar megbocsátottam, hiszen egyenesen elutazhattam Moszkvába – abba a Szovjetunióba, ami nekem mindig is egy mitikus mesének tűnt. Az én korosztályom már nem tapasztalta, csupán hallott a kemény diktatúráról (vagy inkább félkemény), ezért mondjuk megélni nem szeretném, de azért borzasztóan érdekes volt róla olvasni.

A szereplők szintén sokszínűek és emlékezetesek. Bogdán István Sztyopa, a tipikus magyar rendőr mintakép. Kicsit fásult, de abszolút elkötelezett, megbízható és megvesztegethetetlen. Máté és Laura viszont sokkal modernebb figurák – legalábbis az én generációmhoz közelebb állók. Különösen Laura karaktere volt izgalmas: okos, lendületes, és kitartó – de számomra néha talán túlságosan is „megérzésekre” építő. Néha úgy tűnt nekem, hogy felesleges az egész nyomozás, elég, ha Laura leül a varázsgömbje mellé és kitalál mindent. Pedig Irina munkája és a szovjet rendőrség működése, belső rendszere kifejezetten érdekes volt. A támogató és gátló urambátyám viszonyok tényszerű megmutatása szintén nagyon tetszett, főként mert tényszerű, nem utalgat, hanem kimondja a valóságot.

A bűntény maga valahogy kevésbé volt érdekes. Nagyjából ki tudtam találni sajnos az egyik szál megoldását, a másik kicsit szövevényesebb volt, de összességében nem éreztem azt az átütő krimiélményt, amit a sorozat népszerűsége alapján vártam. De talán ez csak annak köszönhető, hogy nem az elejétől követtem a történetfolyamot, ezért úgy gondolom, hogy az elejétől kedve fogom megismerkedni a Véres Balaton sorozattal, hogy összefüggéseiben is lássam a teljes képet.

A Moszkva Balaton számomra így is az év egyik legizgalmasabb felfedezése lett. Egy könyv egyszerre nosztalgikus, mégis élő a regény. Nem hittem, hogy sikerül a fotelből megidéznem a kora gyermekéveimet egyetlen jól megírt krimi segítségével.

Az élményt ezúton is köszönöm a szerzőnek és a GeneralPress Kiadónak!

Adatok:

Kiadó: General Press Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 284

Fülszöveg:

„Zajácz D. Zoltán krimijei hiteles időutazások a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországára.” Nyáry Krisztián

1987, Moszkva. Irina Kulikova őrnagyot a legújabb ügye a moszkvai magyar nagykövetségre szólítja. Eltűnt ugyanis a magyar kereskedelmi képviselet egyik munkatársa. Fodor Bálint befolyásos szülők gyermeke, ezért a moszkvai rendőrség mindent elkövet, hogy mielőbb a nyomára bukkanjon, ám amikor a férfit holtan találják, kénytelenek segítséget kérni magyar kollégáiktól, Bogdán Istvántól, Adorján Mátétól és Lendvay Laurától.
Mindeközben Tihanyban is eltűnik valaki, méghozzá a híres moszkvai Bolsoj egyik balerinája. A két ügynek látszólag semmi köze egymáshoz. A magyar hatóságok eleinte azt feltételezik, hogy a lány valószínűleg Nyugatra szökött, az időbeli egybeesés azonban a nyomozók szerint nem lehet véletlen…

A könyv megvásárolható ezen a linken: General Press Kiadó

Madarász Éva: Veronika ​kisasszony

Könyvheti szerzeményem volt Madarász Éva új regénye, a Veronika kisasszony, egyenesen a MenőKönyvek Kiadó standjáról zsákmányoltam. Korábban már olvastam a szerzőtől a „Hullámvasutat” ami egy modern magyar ifjúság regényi, így azt gondoltam, nagy meglepetések nem fognak érni. Tévedtem. Bár a borító és az élfestés elsőre nem idézi a régi pöttyös könyvek nosztalgikus hangulatát, a történet mégis határozottan egy igazi, békebeli lányregényként indul.

Szinte láttam magam előtt a Kertész Erzsébet- és Szabó Magda-regényekből ismert karaktereket: határozott, szépséges, okos és kedves nőalakokat. Ilyen Fényes Veronika is, a fiatal pályakezdő nevelőnő, aki a pesti, tehetős zsidó Kern családhoz szegődik, hogy a három Kern kisasszony – Hanna, Anni és Fanni – nevelését segítse. A huszadik század hajnalán, a Varázs utcai polgári házban kényelmes és modern életet él a család, amelybe Veronika meglepően gyorsan beilleszkedik.

A történet első szakasza egy szerethető, kedves, andalító lányregény korhű hangulattal. Bemutatja Budapest nagypolgári világát, a gazdag családok helyzetét és az leánynevelés kérdéseit. Kicsit talán csillámporos is az életérzés, de éppen ez adja a báját. Aztán egy váratlan fordulattal előkerülnek Brunszvik Teréz grófnő levelei a padlás egy rejtett zugából, és alapjaiban változtatják meg a regény dinamikáját. Az idillt hamar felváltja az izgalom, és a kaland.

A levelek felbukkanását követően Veronika kisasszony és női szövetségesei nyomozásba kezdenek, amely egészen Abbáziáig vezeti őket, az első világháború küszöbén. A tengerparti városka békéje mögött már ott húzódik a háborús feszültség, miközben a hölgyek különös kalandokba keverednek, és az olvasó csak kapkodja a fejét a fordulatok között.

Különösen izgalmas az, ahogy a regényben valós történelmi tények és a szerzői fantázia egymásba fonódnak. A nagyapa, Kern Máté valóban dolgozott Brunszvik Teréz első kisdedóvójában, az „angyalkertben”. Hogy valóban leveleztek-e, vagy hogy a levelek története ennyire kalandos volt-e, azt nem tudom, - mindenesetre a regény forrásként jelöli meg Brunszvik Teréz leveleit és naplóit - de az biztos, hogy a regény nyomán megelevenedik egy rendkívüli nő életútja is, akinek a nyomdokában már egy következő generáció bontogatja szárnyait.

A regény hátterének érdekessége, hogy a forrásként megjelöl Őrláng füzetekben egy másik szereplő neve is felbukkan. Madarász Éva így legalább három történelmi személynek állít emléket, miközben a szöveg kalandos, izgalmas, korhű és végig lendületes marad.

A befejezés azonban kicsit előre szalad, és szomorkássá teszi az amúgy nagyon vidám pörgős regényt. Persze megértettem a miérteket, de talán érdemesebb lett volna a folytatásokra tartogatni a jövőképet. Szerintem néhány rész még simán beleférne a Veronika Kisasszony kalandjai szériába.

A Veronika kisasszony nehezen sorolható be egyetlen műfajba: lehetne történelmi kalandregény, történelmi romantikus vagy akár klasszikus lányregény is – de talán ez mindegy is. A lényeg, hogy ez a regény egy kivételes olvasmányélmény: olvasmányos, tanulságos, sokszínű és lebilincselően szép.

Köszönöm szépen a könyvet a MenőKönyvek -nek!

Adatok:

Kiadó: Menő Könyvek Kiadó

Megjelenés: 2025

Oldalszám: 312

Fülszöveg:

Néha nem számít, hogy mit szól a külvilág.
Néha nem jut eszünkbe, hogy nekiindulni a világnak veszélyes is lehet. Olykor – mondjuk, ha egy barátunknak szüksége van ránk – az sem számít, hogy minden összeomlani készül körülöttünk, vagy épp kitör egy világháború. Néha akkor toppan be az életünkbe a szerelem, amikor a legkevésbé számítunk rá, és az is előfordul, hogy fontos családi titkokra derül fény.

Gardedám nélkül, céltudatosan és elszántan érkezik három lány Abbáziába, és nem is sejtik, hogy útjuk még sokkal több kalandot és fordulatot hoz, mint legmerészebb álmaikban gondolták volna.

Madarász Éva regénye egyszerre kalandregény, amit finoman csipkéz a történelem, és egy friss hangvételű olvasmány, amit átitatnak Brunszvik Teréz máig érvényes gondolatai.
Csatlakozzunk Veronika kisasszonyhoz, Olgához és Annie-hoz, nyomozzunk velük, és merüljünk el ebben a fordulatokkal teli könyvben…
… mert élni csak merészen érdemes!

A könyv megvásárolható ezen a linken: https://manokonyvek.hu

Ruth Field – Alice Haddon: Összetört szívek

Az Összetört szívek című csoportterápiás foglalkozást feldolgozó könyv meglehetősen speciális témájúnak tűnt első látásra. A borító nekem keveset mondott, a csoportterápiáról pedig szinte semmit nem tudok, úgyhogy félig vakon vágtam bele az olvasásba. Elsőre nem is igazán éreztem vele közösséget, mert a szakítás feldolgozásának egy egyedi módját mutatja meg. Sem szakítós, sem feldolgozós szakaszban nem vagyok (gondoltam én), úgyhogy tologattam a könyvet az éjjeliszekrényen. Aztán egy mély levegővétellel elmerültem benne, és csak azt vettem észre olvasás közben, hogy egyre több felismerésem lesz. A végén már hangosan olvastam fel a páromnak egy-egy részt belőle, aztán percekig boncolgattunk egy-egy mondatot, keresgélve a korábbi életszakaszok kapcsolatproblémái között, hogy tényleg így van-e.

A könyv egy nagyon fájdalmas problémára keres megoldást egy meglehetősen izgalmas pszichológiai módszer segítségével. Szerintem egy párkapcsolat elvesztését követő lelki munka egyenlő a gyász feldolgozásával. Biztosan több szakaszból áll a folyamat, és az is biztos, hogy sok esetben egyedül nem is lehet maradéktalanul megküzdeni a kudarccal. Az azonban számomra sokáig kérdéses volt, hogy egy hasonló nehézségekkel küzdő közösség mit tud hozzátenni ehhez a meglehetősen egyéni párkapcsolati problémák nyomán kialakuló válsághelyzet kezeléséhez, illetve hogy hasonló helyzetben lévő nők hogyan tudják felemelni egymást – ahelyett, hogy csak rágódnának a problémán, és egymás veszteségeit nyomatékosítanák.

A könyvből sok kérdésre választ kaptam. A csoportterápiában részt vevő hölgyek mindegyike más élethelyzetben van a terápia idején, és máshol tart az életük is. Vannak köztük idősek, fiatalok, családosak, karrierépítők és nagymamák is. Az egyetlen közös bennük talán csak az összetört szívük. A terápiás ülést két felkészült nő vezeti: az egyikük pszichológus, a másikuk coach. A megoldásaik mindkét területről összeadódnak, így a mélyebb személyes esetkezelés helyett egy nyitottabb, gyakorlatorientált, interperszonális kibeszélős feldolgozásra helyezik a hangsúlyt.

A könyv egyik számomra nagyon izgalmas nézőpontja, hogy nemcsak magát a párkapcsolatot, hanem a párkapcsolati közeg elvesztését is fókuszba állítja. Tulajdonképpen jogos – bár sohasem gondoltam így végig –, hogy a veszteség mértéke hatványozottan nagyobb, mert nemcsak a párt, hanem a vele együtt járó közös barátokat, közös emlékeket, közös szokásokat is elveszítjük. És itt jön képbe a csoportterápiának az az egyedi lehetősége, hogy egy miniközösséget teremt a veszteséget megélő fél köré – mintegy kitöltve a hézagot, amit a korábbi párkapcsolat hagyott maga után. Nyilván nem pótolja, de mégis csökkenti a hiányt.

A másik izgalmas felfedezésem az ok-okozati összefüggések megléte volt, vagyis a kialakult helyzet mélyebb gyökereinek feltárása és kezelése. Önmagában a módszerek nagyjából ismertek voltak számomra, azonban az összefüggések nem – ezért sokat tanultam a könyvből önismeretet és problémamegoldást is, még akkor is, ha nem közvetlenül én voltam a célcsoport.

Ha valamit tanácsolhatok az összetört szívű nőknek (és férfiaknak), és bárki másnak, az az, hogy olvassák el ezt a könyvet – akár kapcsolati után, akár közben vannak –, mert nagyon sokat segít a megértésben, feltárásban és problémakezelésben. Nem mellesleg érdekes, ahogy mások élethelyzetébe belelátunk, és felismerjük azokat a mintákat, amiket mi is újra és újra elkövetünk.

A könyvet köszönöm szépen a Park Könyvkiadónak!

Adatok:

Kiadó: Park Kiadó

Megjelenés: 2025.

Oldalszám: 228

Ford.: Orosz Ildikó

Fülszöveg:

Nem ​tudod túltenni magad a szakításon? Úgy érzed, fogva tart a fájdalom?
Ez a könyv meggyógyítja a szíved, segít ítélkezés és szégyenérzet nélkül szembenézni végtelen fájdalmaddal. Megnyugvást és változást ígér. Itt az ideje, hogy törődj magaddal!

„…ha a szívedet ripityára törték, és a darabkái szanaszét hevernek a földön; ha tehetetlennek, kimerültnek, gyöngének és dühösnek érzed magad; ha félsz a magánytól, és már elfelejtetted, ki vagy valójában a lenullázódott párkapcsolatodon kívül; ha felháborít az igazságtalanság és a hazugság, nem érted az egész helyzetet, de elszántad magad, hogy tovább lépsz…
…akkor ez a könyv neked szól.”

Alice Haddon és Ruth Field egyetem óta barátok, Alice ötletét megvalósítva hozták létre a Szívfájdalom Szálló nevű elvonulóhelyet 2021-ben, ahol olyan különböző korú és kulturális hátterű nők számára vezetnek csoportterápiás foglalkozásokat, akik egy szakítás után nem tudják, hogyan tovább. Könyvükben egy ilyen képzeletbeli elvonulásra hívják az olvasót.
A szerzők forradalmian új terápiás eszközeinek segítségével hatékonyan küzdhet meg a veszteség miatti fájdalommal, és végre elindulhat azon a hosszú úton, amely az önmaga és a mások iránti szeretet felfedezéséhez vezet.

„Az Összetört szívek gyakorlatias tanácsokat nyújt a gyógyuláshoz és az öröm újrafelfedezéséhez. Minden oldal egy újabb lépés annak megértéséhez, hogy a remény és a megújulás nemcsak lehetséges, hanem elérhető közelségben van még a kétségbeesés mélyén is.”
Amy Chan, a Gyorstalpaló szakítás után szerzője
Alice Haddon pszichológus, a Londoni Egyetem tanára. Magánpraxisa mellett ír is, a The Times, a Harper's Bazaar és a HuffPost közli a cikkeit.
Ruth Field ügyvéd, coach, önsegítő könyvek szerzője, többek között az Irish Timesban, a The Timesban, a The Telegraphban, a Daily Mailben és a Redben jelennek meg írásai.

A könyv megvásárolható ezen a linken: Booklove webáruház